Prágai Magyar Hirlap, 1938. július (17. évfolyam, 148-173 / 4591-4616. szám)

1938-07-15 / 159. (4602.) szám

^^•7V\AG^AR-HrKLfflB> 5 193$ julius 15, péntek. Meg tudnak-e egyezni a kárpátaljai agrárok a ruszin ellenzékkel az autonómia kérdésében? Bródy Endre képviseld nyilatkozik a PMH-nak a kárpátaljai kérdés körül folyó kulisszamögötti tanácskozásokról - - A megegyezés akadályai r UNGVÁR. — (Kárpátaljai szerkesztöségünk­|öl.) A Központi Orosz Nemzeti Tanács, vala­mint az ulkrán irányzatú nemzeti tanács moz­galmai s végül az amerikai ruszinok küldöttsé­gének kárpátaljai szemleutja után az a pilla­natnyi benyomás, hogy a kárpátaljai autonómia életbeléptetésének ügyében folytatott politikai akciók zsálkuccába jutottak. Ma már a csehszlovák agrárpárt közismert autonómiajavaslatán kívül más ügy alig foglal­koztatja a közvéleményt. Még dr. Gerovszky fölött is napirendre tértek, aki pedig köztudo­másúlag az ungvári tárgyalások befejezése után Prágába utazott, ahonnan — Hodfa miniszter- elnökkel való tanácskozás után — Párisba re­pült. A kárpátaljai centralista körökben mindenki fellélegzett Néhány nap múlva azonban Gerorvazky új­ból megjelent Prágában s azóta többször ta­lálkozott Hodza miniszterelnökkel, 'míg két társa egyéni elfoglaltsága miatt kényte­len volt őt itthagyni és visszatérni Amerikába. Tekintettel arra, hogy a kulissza mögötti tár­gyalásokról biztosat senki sem tud, olvasókö­zönségünk pontos tájékoztatása céljából lapunk kárpátaljai szerkesztője a nagyfontosságu ügy­ben kérdést intézett Bródy Endre nemzetgyűlési képviselőhöz, az Autonóm Földműves Szö­vetség főtitkárához, aki egyben a központi orosz nemzeti tanács alelnöke, hogy mint a legilletékesebb politikus, adjon részletes felvilágosítást a Kárpátalja minden nemzetiségét mindennél jobban érdeklő autonó­mia körüli tárgyalások mai állásáról. A Kurtyák-párt és az agrárok eredeti megállapodása Sorrend szerint első kérdésünk a következő volt: Mi történt a központi orosz nemzeti tanács legutóbbi, történelmi nevezetességű ülése után az autonómia ügye körül? Bródy képviselő erre szóló válasza a követ­kező volt: — A központi orosz nemzeti tanács ismert ülése után egy három tagból álló küldöttség vit­te fel a központi orosz nemzeti tanács határo­zatát Hodfa miniszterelnökhöz s ebben a hatá­rozatban az autonómia azonnali megvalósítását követeltük és pedig a finn autonómia mintájára. — Ugyanebben az időiben ülésezett azonban az ukrán irányzatúak nemzeti tanácsa is, amely a horvát autonómia mintájára kívánta Kárpát­alja autonómiájának megvalósítását. ■— A két nemzeti tanács határozata közötti egységre lévén szükség., megkezdtük a tárgya^ lést a politikai pártok és a két tanács között. Ezeknek a tanácskozásoknak az lett az ered­ménye, hogy az Autonóm Földműves Szövetség és az ag­rárpárt között a követeléseiket illetően 7 pont­ból álló megállapodás jött létre, még pedig a központi orosz nemzeti tanács határozatával egybehangzóan s igy a központi orosz nem­zeti tanács e hét pontból álló megállapodást egyhangúlag jóváhagyta és magáévá tette, Az ukrán irányzattal nincs megegyezés ■— Az ukrán irányzatnak nemzeti tanácsa az autonómia bevezetését illetően kötött eme párt­közi megállapodást hajlandónak mutatkozott magáévá tenni azzal a feltétellel, ha a központi orosz nemzeti tanács képviselete, valamint az orosz pártok reprezentánsai kötelezik magukat egy olyan megállapodás öt évre szóló megköté­sére, mely szerint az autonómia bevezetése alkalmával az ukrán irányzat az orosz irányzatuakkal 50 százalé­kos paritás szerint fog osztozkodni mindenen, tehát úgy a hivatalok betöltésében, mint a hivatalos nyelvhasználat és az iskolaügy te­rén stb. — Ennek a követelésnek elfogadása azonban ellentétben volt a két tanács között előző­nap létrejött ama megállapodással, hogy az itt lakó nép — akár orosz, akár ukrán irány­zatú — egy és ugyanaz, egy oszthatat­lan egészet alkot, ha mindjárt két kulturirányzat is küzd itt egy­mással. Ha tehát egy 50 százalékos paritás alap­ján nyugvó megegyezés jönne létre, ez azt je­lentené, hogy a népet mégiscsak két részre osz­tottuk s végeredményében két népet ismertünk itt el. Egy ilyen megállapodásért nálunk senki nem vállalna felelősséget s éppen ezért az ukrán irányzatuakkal a megállapodás nem jött létre, — Ettől eltekintve azonban az orosz irány­zatú pártok a szojmválasztás esetén az ukrán irányzatúak nélkül is tudnák a Hodza minisz­terelnök kívánsága szerinti orosz többséget Összehozni és biztosítani, mert ha a két nagy párt, úgymint az Autonóm Földműves Szövetség és az agrárpárt orosz része egységbe tömörülne, á kisebb pártök kénytelenek lennének létük megmentése érdekében hozzájuk csatlakozni. — Itt két ilyen kis pártról lehet szó és pedig A Fencik-féle autonomista pártról és a cseh nemzeti szocialista párt kárpátorosz csoportjá­ról. — A hét pontból álló megállapodást ugyanis kényt elének voltak ezek az utóbbiak is maguké­vá tenni, mert hiszen ezek a pontok a nép akaratát fejezik ki, amellyel szemben senki sem mer véleményt nyilvánítani, A hét pont E hét pont pedig a következő: 1. a finn autonómia mintájára kért autonó mia visszautasítása esetén a központi orosz nemzeti tanács hajlandó mint minimumot el fogadni az autonómiának horvát mintára való megvalósítását; 2. a szojmválasztások ez év november 30- íg, a régi kerületi rendszer alapján, egyénekre való szavazással írassanak ki; 3. a választásokig a Podkarpatszka Rusz területén lévő összes vezető állások ruszin kézbe adassanak ét, úgy mint: a kormányzói, alkormányzói, rendőrigazgatói, pénzügyi-el­nöki és igazgatói, erdőigazgatósági, tanügyi referátusi, tanfelügyelői stb, állások*, 4. a prágai kormány bizonyítsa be jószán dékát Kárpátalja iránt azzal, hogy az alkor­mányzói állást 48 órán belül ruszin ember, rd töltse be már azért is* mert ehhez semmi féle törvény nem kell s minden további nél­kül teljesíthető; 5. áülittassék fel vasutígazgatóság, posta- igazgatóság, ügyvédi kamara és minden köz­jogi és közgazdasági központ, amelyet jelen lég Kárpátalja nélkülöz; 6. állittassék fel Prágában a ruszin minisz­térium; 7. a ma Szlovákiában lévő egyházmegyei terület ruszin lakossága részére — a határ­kérdés rendezéséig — ugyanazon jogok biz tosittassanaík, amiket a többi nemzetiségek él veznek. Az agrárok felborítják a megegyezést — Ml lett a sorsa a hét pontnak? — volt a következő kérdésünk. — E hét pontba foglalt követelésre vonatko­zólag a pártkőzi tárgyalások után a pártoknak kellett kimondaniok a végleges jóváhagyást, el- sorban tehát az Autonóm Földműves Szövet­ségnek, az agrárpártnak és a nemzeti szocialista pártnak. Az Autonóm Földműves Szövetség e megállapodást előzőleg már jóváhagyta, mert hiszen én terjesztettem azt elő az agrárpárt megbizottainak, ellenben az agrárpárt cseh funkcionáriusai azt vissza­utasították és a megállapodás után másnap már a többi cseh pártok vezetőivel értekez­letre gyűltek össze, hogy a megállapodást el­gáncsolják. — Az agrárpárt részéről Zajic képviselő, a cseh nemzeti szocialista párt nevében Jilíma or­szágos párttitkár, a szociáldemokrata párt ré­széről pedig KekuS országos párttitkár még az­nap felkeresték dr. Meznik alkormányzót, — akit a megállapodás 48 órán belül kívánt eltá­volítani Kárpátalja éléről — s vele egy óra hosszat tanácskoztak. A tanácskozás eredménye az lett, hogy Bacinsky szenátor bejelentette nekem, hogy az előző napon velem aláirt megállapodást nem a párt nevében, hanem a saját személyé­ben irta alá, de biztosított arról, hogy pár napon belül össze fogja hivatni a végrehajtó bizottságot, amellyel a megállapodást jóváhagyatja, mert egyes urak a pártban mindent megmozgatnak, hogy ezt a megállapodást felborítsák. •— Az agrárpárt végrehajtó bizottsága néhány nap múlva csakugyan összeült, azonban itt nem Bacinsky, hanem Zajic győzött, A Baóinsky jelentését ugyan meghallgatták, de a megállapodást mégsem hagyták jóvá, csupán azt, hogy Bafinsky a párt nevében tárgyalt s megbízták, hogy tovább tárgyaljon velünk, mintha a megállapodás meg sem lett volna ‘kötve. Egyben választottak egy uj bizottságot, amelyet — hogy a dolgokat elhúzza és elpos- ványositsa — uj autonómia,javaslat kidolgozá­sával bíztak meg. — E határozatról én csak az újságokból ér­tesültem, ezért aztán Írásban szólítottam fel Ba- őinsky szenátor és Dudás Ernő ungvári polgár- mester urakat, értesítsenek engem arról, hogy a közöttünk létrejött megállapodás köti-e az ag­rárpártot s amennyiben azt nem kötné, köti-e még őket, mint tárgyaló feleket, személyenként. — Erre a levelemre Baőinsky szenátor úrtól dodonai választ kaptam, melyben a végrehajtó bizottság ülésén felvett jegyzőkönyvből kivo­natot közöli velem. — Erre a levélre szóló válaszul ismét csak levélben kértem fel válaszadásra, megismétel­vén a már egyszer feltett kérdéseket. Erre a második levelemre azonban választ nem kap­tam, csupán szóbelileg 'közölte velem, hogy személyileg tartja magát a megállapodáshoz, de, sajnos, segítség nélkül áll a pártban s igy várjak addig, amíg a párt elnöke, Sceresky vissza nem jön Prágából a Hodza miniszter elnök úrtól hozandó utasításokkal. — Eddig az agrárpárttal lefolytatott tárgya­lás — fejezte be Bródy képviselő mondani­valóit. A nemzeti szocialisták véleménye Arra a kérdésünkre, hogy a többi pártokkal való tárgyalásainak milyen eredménye lett, a képviselő az alábbi felvilágosítást adta: — Ó, igen, mialatt ezek az agrárpártban le­folytak, a nemzeti szocialista párt végrehajtó bizottsága is foglalkozott a szőnyegen forgó 7 ponttal s azt elvben jóváhagyta azzal a semmit mondó, de mindent kifejező hozzáadással, hogy követeli nemcsak a vezető-, de az alsóbb ál lásoknak is ruszin kezekbe való juttatását, de a már megszerzett jogok respektálásával. — Természetesen ennek a kifejezésnek az igazi értelmét, vagyis azt, hogy az itt élő nem ruszin tisztviselőket holtig kell eltartanunk, nem publikálta. ■— Megjegyzem még, hogy az agrárpárt kü­lön bizottsága közben elkészült az uj autonómia- törvényjavaslattal, azt Prágába vitte és a Hodza miniszterelnök ur kezébe tette le. E bizottság tagjai voltak többek között Séeresky agrár­párt! országos elnök, Bacinsky szenátor, Kos- sey és Zajic képviselők, PopoviŐ Andrej mun­kácsi polgármester, Hrstka országos főtitkár, Mácza János dubrinicsi községi bíró és a velej- tei biró. Hodza a megegyezést kívánja — Információim szerint Hodza az autonómia­javaslatot átnyújtó küldöttségtől megkérdezte, hogy 'ki áll e törvénytervezet mögött s amikor megtudta, hogy csak az agrárpárt, tudtára adta a bizottságnak, hogy semmiféle külön aikdót nem lát szívesen, egyszersmind utasította a bizottságot, hogy az autonómia megvalósítása érdekében tartsa magát az Autonóm Földműves Szövetséggel kötött meg­állapodáshoz. Amikor pedig Zajic képviselő az én személyem „megbizhatatlan" voltára hivatkozott, Hodza miniszterelnök azzal intette le Zajicot, hogy e kérdéshez neki semmi köze, az autonómia meg­valósítása a ruszinok dolga, abba tehát a cse­hek ne avatkozzanak. — A bizottság, illetve küldöttség orosz tag­jai lelkesedve jöttek ki a miniszterelnöktől s, 1 fxToT tk brindzát még aznap felkerestek engem Prágában azzal, hogy a tárgyalásokat tovább akarják folytatni, mert erre a miniszterelnök őket határozottan Utasította. fin kijelentettem, hogy amíg az agrárpárt az ál­talunk kötött megállapodást jóvá nem hagyja, addig minden további tanácskozásra való fel- kinálkozás tárgytalan, mert a tanácskozás alapja csakis az általunk meg­kötött és aláirt megállapodás lehet. — Baíinsky és Söeresky akkor kijelentették, hogy a megállapodást most már a julius 2-ára összehívott végrehajtó bizottság jóvá fogja hagyni. Ez a végrehajtó bizottság tényleg össze is ült, azon állítólag a hét pontba foglalt meg­állapodást jóváhagyták, azonban újból megbíz­ták a bizottságot, hogy velünk az általuk elké­szített autonómiajavaslatról tárgyalást folytas­son. Azért mondom, hogy „állitólag", mert er­ről hivatalos Írásbeli értesítésit eddig nem kap­tam, amiből arra következtetek, hogy az ülésen Bacinsky szenátor ismét gyengébbnek bizonyult és igy a centralisták álláspontja győzedelmeskedett, vagyis az, hogy: tárgyalásokkal elhúzni, elpos- ványositani mindent, amíg csak lehet. — Mi lesz ezután? — kérdeztük Bródy End­rétől. — Hogy mi lesz ezután — tűnődött el a kép­viselő — azt senkisem tudja biztosan. Tudtom­mal dr. Gerovsky újra tárgyal Hodza miniszter- elnök úrral és én megvárom e tárgyalások ered­ményét. Azután szabadkezet biztosítok magamnak minden tekintetben, mert nyugodt lelkiismeret­tel állhatok népünk elé, hogy ezekben a kriti­kus napokban megtettem mindent, hogy orszá­gunk és népünk jövőjét — ha csak lehet — a szláv barátság jegyében építsük ki és biztosít­suk. Ha ez csődöt fog mondani, a következmé­nyekért viseljék a felelősséget azok, akik ezt előidézték. Mi lesz a magyarokkal? — És hogy képzeli el, képviselő ur, a ma­gyarok érvényesülését az autonómián belül? — hangzott utolsó kérdésünk. — Csak természetes, hogy a magyaroknak a számarányuknak megfelelő részesedés kell. hogy biztosittassék úgy a szojmban, mint a kulturális, iskolai és gazdasági élet minden te­rén. Ez olyan természetes, hogy ezt külön hangoztatni nem is szükséges. S többet, azt hiszem, a magyarok nem is kíván­nak, — fejezte be nyilatkozatát Bródy képvi­selő. Bródy uiabb tárgyalása a miniszterelnökkel PRÁGA. — Fenti, három nap előtt készült ungvári interjúnk kiegészítéséül a következőket közölhetjük még: Bródy Endre képviselő julius 13-án, szer­dán délben több mint egyórás kihallgatáson volt Hodza Milán miniszterelnöknél. Amikor elhagyta a kormányelnök szobáját a ruszin autonomista tábor képviselője az A—Zet munkatársának nyilatkozott. Bródy Endre e nyilatkozatában azon benyomásának adott kifejezést, hogy Hodza miniszterelnök komolyan rendet akar teremteni Kárpátalján s a Saint Germaine-i nemzetközi szerződés alapelvei alapján haladéktalanul meg akarja va­lósítani Kárpátalja autonómiáját. Kérdés azon­ban, hogy szándéka megvalósítását nem fogja-e htáráltatni a Kárpátalján tizenkilenc év alatt gyökeret vert cseh pártok pártapparátusa. Újabb feljelentések érkeztek a sikkasztó eperjesi közjegyző ellen KASSA. — (Szerkesztőségünk telefonje­lentése.) A letartóztatott Horák Vladimír eperjesi közjegyző ellen egyre újabb följe­lentések érkeznek és igy a hiányzó összeg növekszik. Közöltük, hogy az irodából szá­mos ügy irata eltűnt. Ezért a vizsgálóbíró helyszíni szemlét tartott Horák lakásán és irodájában. A szemlén a letartóztatott Horák is részt vett fogházőr kíséretében. A szemle eredménytelenül végződött, az eltűnt irato­kat nem találták meg, s Horák sem tudott sorsukról fölvilágositást adni. Horák Vladi­mír egyébként fölfolyamodással élt a letar­tózta tás ellen. A vádtanács elé került az ügy s az helybenhagyta a letartóztatást. Horák most a felsőbírósághoz fellebbezett, amely néhány; napon belül dönt ez ügyben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom