Prágai Magyar Hirlap, 1938. július (17. évfolyam, 148-173 / 4591-4616. szám)

1938-07-01 / 148. (4591.) szám

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* Szerkesztőség: Prága II., Panská évre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, j\ Szlovákiai 6S kárpátaljai magyarság ulicel2. 1L emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • ~ oc/ ö Prága II., Panská ulice 11, Hl. emelet, fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja •• TELEFON: 303-11. «• Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.-Ki. SÜRGÖNYÖM- HIRLR P, PRAH A. lliff 1 XVU. évf. 148 (459\) szám ■ Péntek ■ 1938 julius 1 Egy óráig tárgyalt Hodía miniszterelnök a magyarság vezéreivel „A kormányéinak tájékoznatta magát a magyar emlékirat alapelveinek kon' re- tizálása tekintetében” ■■ Külön fogadta a kárpátaljai magyarság képviselőit Júliusban csak a nyelvi ötvény novellája a parlament elé? Osztrákok és poroszok (sp) <— Hetek óta mindennap megtalál­juk a baloldali sajtóban a híreket Németor­szág ausztriai nehézségeiről, s eltekintve a kárörömtől, amely végiglengi a jelentéseket, a legtöbb közlemény jósol is és bejelenti, hogy a poroszok ausztriai tevékenysége még „veszedelmes feszültségekhez” fog ve­zetni. Nem tudjuk, igy lesz-e. Valahányszor az európai lapok az öröm leplezetlen kifeje­zésével belső bajokat fedeztek föl Német­országban, mindig hamarosan megérkezett a váratlan válasz egy újabb döntő és léleg- Zetvisszaszoritó német siker formájában, így legutóbb február 4-e után hallottuk, hogy Hitler és a vezérkar összeveszett, s a birodalom rendje „szétbomlik”. Addig hal­lottuk ezt, mig a nemzeti szocialista párt és a 1 • hadsereg páratlan összhangban me .. rát és véget vetett a né­mi 1” szóló híreszteléseknek. A kampányokról ezek után m . ózó embernek megvan a vi zállitja őket eredeti jelen­te r len bizonnyal most is tul­2 ;qk elégedetlenségéről és a F ai erőszakoskodásairól be­£ óecsületességü hírek, ámbár f hogy a különbség, ami az < • v ■ és a porosz katona életföl­an, még évtizedekig surlódá- d az északnémetek és a dél- v. Csak éppen e súrlódások mm .s-i.1 - oly végzetes bajokat, mint J :i vágyálmaikban szeretnék, i tartott, amig az 1871-ben a - - .télyban összekovácsolt po­i- * gységből sikerült minden szál­kát sőt talán még most sem sike­rült, amin Faulhaber müncheni bíboros mozgalma bizonyítja. Ötven évig fog tar­tani, amig a poroszokat és az osztrákokat közös nevezőre hozzák, addig mindig baj lesz velük, mint baj van két elütő természe­tű ember között. Ezeréves más nevelés kö­vetkezményeit lehetetlen máról-holnapra el­tüntetni, bármennyi lelkesedés és őszinte szándék kívánja. Szerbek és horvátok, cse­hek és szlovákok, elzásziak és poroszok ne­hezen vetik le évszázados külön fejlődésük elütő szokásait, nehezebben, mint azok a népek, akik más fajhoz és más nyelvhez tartoznak ugyan, de együttesen és közös keretek közt fejlődtek, mint a svájciak pél­dául, vagy az amerikaiak. Nem akarunk most rámutatni a poroszok és az osztrákok között lévő lelki és testi különbségekre, az északi és a déli természet ellentéteire, a po­rosz „nordische Rasse” és az osztrák medi- terán ember kedélybeli másságára, .—- ezek elég ismert jelenségek és a világsajtóban sokat írtak róluk, éppúgy, mint a két típus vallási és vérmérsékleti alkatának elütő tu­lajdonságairól. A poroszokat Hegel és Jahn formálta, Bismarck és három nagy győze­lem a múlt század második felében, az oszt­rákok puhák és zavartak maradtak a lefelé licitáló Habsburg-birodalom nagy kevere­déseiben. Itt csak az elmúlt húsz év fejlő­dési ellentéteiről szeretnénk néhány szót szólni. A birodalmi németek sohasem törődtek be a világháborús vereségbe, háború utáni sorsukat lealázásnak érezték és elkeseredet­ten keresték az utat az uj fölemelkedés felé. Csak a kitűnő André Fribourg francia könyvét kell olvasni, hogy lássuk a „legyő­zőitek győzelmének” nagyszerű és szívós fclőkészitését a levert birodalomban. A wei­FRÁGA, — Dr. Hodza Milán miniszter- elnök Péter és Pál napján is folytatta a nemzetiségek képviselőivel a politikai meg­beszéléseket. Délelőtt 10 órakor a szlovák néppárt klubjához tartozó dr. Wolf lengyel képviselőt fogadta. Wolf a lengyel pártok közös bizottságának írásba foglalt nyilatko­zatát adta át a miniszterelnöknek. A nyilat­kozat röviden összefoglalja a bizottságnak a nemzetiségi kérdés megoldására irányuló elgondolását a csehszlovákiai lengyelek helyzetére való különös figyelemmel1. Délelőtt 11 órakor az Egyesült Magyar Párt négy képviselője — dr. Szüllő Géza parlamenti klubelnök, Jaross Andor orszá­gos pártelnök, Esterházy János országos ügyvezető elnök és dr. Korláth Endre, a kárpátaljai pártkerület ügyvezető elnöke — jelent meg a Kolowrat-palotában. Az egy óráig tartó megbeszélésről a következő hi­vatalos jelentést adták ki: A hivatalos kommüniké „Dr. Hodza Milán miniszterelnök meg­hívására junius 29-én délelőtt 11 órakor az Egyesült Magyar Párt képviseletében meg­jelentek a miniszterelnöknél dr. Szüllő Gé­za, Jaross Andor, Esterházy János és dr. Korláth Endre nemzetgyűlési képviselők. A miniszterelnök tájékoztatta magát a párt részéről1 már korábban benyújtott emlék­mari uralmat az ötven évig világhatalmi ter­vekre nevelt és valóban az emberi teljesítő­képesség szédületes, legvégső határáig elju­tott, üdvét és erejét egyedül a munkában és fegyelemben megtaláló német nép éppen azért vetette el, mert beletörődött a „vál- tozhatatlanba”, s kényelmes, puha, de vi- lághatalomnélküli életet ajánlott a biroda­lom polgárainak. Nem kellett, mert nem to­rolta meg a sértést, ami német fölfogás sze­rint a „legértékesebb és a legmunkabiróbb” németséggel történt Versaillesben, ahol má- sodrangu hatalommá degradálták Nyugat- európa legnagyobb hatalmasságát és kisebb teljesítményű népek martalékává dobták. Nem csoda, ha ebben a hangulatban a hit­leri tanok úgy hatottak, mint az alkohol: megrészegítették a szégyen tompa fájdalmá­ban élő Prometheusz-nemzetet. A hitleri ne­velés, amely 1927 körül kezdődött, villám­gyorsan tudatosította a német erényeket és villámgyorsan befejezte és megkoronázta a német szivekben évtizedek óta élő tanok át­alakító hatását. E tanok középpontjában pedig két szó áll: Pflicht und Arbeit, köte­lességtudás és munka, fegyelem és produk­tivitás. Minden más háttérbe szorult a régi német elv kitörő diadala előtt és a nép meg- részegülten vetette magát a vezér karjába, s dolgozott, lélegzetvisszafojtva, önfeledten a nagy német birodalomért, amit Hitler eléje álmodott. Ausztria fejlődése a háború óta ponto­san az ellenkező volt. A puha, joviális, ide­geneket kedvelő németosztrákok a nagyság nyomasztó lidérce alól szabadultak föl 1918-ban. A nagyhatalmi lét nem volt azo­nos az ő népi ambíciójukkal. Csak a Habs­burgok házi nagysága volt ez, mintegy a család hatalma, amely ugyan jólétet hozott a puha bécsieknek, de nem volt lélekbe­markoló szívügyük. Szinte föllélegzettek, hogy végre megszabadultak terhétől és él­hették békés kispolgári magánéletüket, -— illetve élhették volna, ha a békeszerződések nem vonják meg Ausztriától a legkezdetle­gesebb életlehetőségüket is. Uj helyzetük­kel csak azért nem egyeztek ki az osztrá­kok, mert gazdaságilag tarthatatlannak bi­zonyult, egyébként boldogan élték volna azt a békés, puha és kontemplativ életet, amely mintegy nyugdíjképpen megilleti a történelemben sokat szereplő nagy nemze­tei öregkorában. Az osztrákok nem ismer­ték az érzelmi és ambicióbeli haragot uj sorsuk ellen, ami a poroszokat az elkese­redés vad kitöréseihez sodorta. Nem ismer­ték a kötelesség és a munka mindent hát­térbe szorító elvét, a világhatalmi terveket, a mindenről való lemondást a nemzeti nagyság kollektív ideáljaiért. Ilyet csak aj tulszükre fogott s kereteibe beilleszkedni I nem tudó, erőtől duzzadó fiatal nagy nép ismerhet, de nem hatmillió éneklő és mu­zsikáló bécsi és tiroli. Az osztrákok nem ismertek nemzeti ambíciót. A Habsburgok történelme befejeződött előttük, s amolyan békés és kiegyensúlyozott semleges ország kívántak lenni, mint Svájc vagy Hollandia. De amikor az anyagi — s nem a hatalmi — lehetőségek teljes hiánya a nyomor szé­lére kergette őket, vonzódni kezdtek a nagy német birodalom felé, mert azt hit­ték, Németország megadja nekik, ami után tehetetlen és puha gyengeségükben vágyód­tak: a támogatást és a kényelmes jólétet. S itt következett be a csalódás. A biro­dalom nem jólétet adott, hanem munkát kö­vetelt. Az osztrákok húsz év óta elszoktak a munkától, letargikusan éltek és szabotál­tak minden alkotást. Minek dolgozni, úgy­sem vezet célra? — mondogatták tiz évig. Nos, az elnevelt és dolgozni nem tudó osz­trákok közé borzalmas erővel berobbant a porosz munkafuror. Az északnémet ideál a kötelességről és munkáról, a puha és ké­nyelmes élet ideáljához szokott osztrákok közé. A konfliktus csirája: a munkáról al­kotott fogalom- adva volt s évekig eltart­hat, amig az osztrák ugyanolyan lelkesen fog dolgozni tudni, ugyanoly tökéletesen és vadul, mint a porosz, akit erre nevelt egész világnézete. PRÁGA. — Hodza miniszterelnök csü­törtök délelőtt fogadta Kárpátalja magyar-! ságának — őslakosságának — ama kikül­dötteit, akiket az Egyesült Magyar Pártnak A kárpátaljai magyarság képviselői a miniszterelnöknél A Národní Politika jelentése szerint a mi­niszterelnök a nemzetiségi tárgyalások ke­retében a legközelebbi napokban valameny- nyi ellenzéki párt parlamenti klubjának kép­viselőit is fogadni fogja, ami úgy értendő, hogy a kommunista párt törvényhozói is kihallgatáson jelennek meg a miniszterel­nöknél. A szudétanémet Die Zeit azt emeli ki a tegnapi politikai megbeszélések kapcsán, hogy a miniszterelnök a készülő nemzeti statútum tervét sem a magyaroknak, sem a leng3^eleknek, sem a német szociáldemokra­táknak nem mutatta be és hogy a megbeszé­léseken nem történt határozás a tárgyalá­sok folytatása kérdésében. Mikor folytatják a megkezdett tárgyalásokat! Számos cseh és német lap részletesen is­merteti a magyar képviselők által március­ban benyújtott memorandumot, mely a teg­napi megbeszélés alapjául is szolgált, A la­pok kiemelik, hogy a tegnapi tárgyalás a magyarokkal tisztára informatív termé­szetű volt, melynek során a magyar tör­vényhozók a hónapok előtt előterjesztett panaszok orvoslását is sürgették. A magyar törvényhozók emellett kifejezésre juttatták, hogy a magyar nemzetiségi kérdés végle­ges és teljes megoldását csakis az autonó­miától várják. A prágai saitő a magyar memorandumról iratban kifejezésre juttatott alapelvek kon­kretizálása tekintetében. A megjelent tör­vényhozóknak alkalmuk volt a miniszterel­nököt részletesen tájékoztatni a csehszlo­vákiai magyarság aktuális életkérdéseiről.” lunga és Jaksch Hódiénál Déli 12 órakor a miniszterelnök Junga Károlyt, a morvaországi tartománygyülés lengyel tagját fogadta. Junga a lengyel nép kívánságairól tájékoztatta a miniszterelnö­köt.. különösen á gazdasági és kulturális kérdésekben. A miniszterelnök délután a német szociál­demokratapárti Jaksch és de Witte képvi­selőket fogadta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom