Prágai Magyar Hirlap, 1938. június (17. évfolyam, 125-147 / 4568-4590. szám)
1938-06-05 / 129. (4572.) szám
6 ^mím-Mag^mrhtrms Az Egyesült Párt szlovákiai lapjai nyomán közöljük mi is »Az egység himnuszáét. Szövegét irta: Márkus László, zenéjét szerezte: Német István László. A katolicizmus múltja és jelenje Losoncon* Irta: Beinrohr Dezső A Hhtm-Szekfül •—, ahogy Hóman Bálint és Szekfü Gyula hatalmas müvét, a Magyar Történetet röviden és népszerűén hívják, — a csehszlovákiai hatóságok behozatalra engedélyezték; ezentúl tehát a Hóman-Szekfü nem tartozik többé a tiltott magyar könyvek jegyzékébe s a gyönyörű öt vaskos kötet, a modem magyar szellemi termés egyik legértékesebb kincse, szabadon járhat át a csehszlovák-magyar határon. Nem udvariasságnak vagy lovagias kötelességnek teszünk eleget, amikor ezt az eseményt leszögezzük, — mert esetleg ezzel is tartoznánk a könyvet eddig kitiltó hatóságokkal szemben: hiszen minden alkalmat megragadunk, hogy rámutassunk a csehszlovák-magyar szellemi határzár tarthatatlan és egészségtelen voltára, s amikor példákat kellett felhozni arra, hogy micsoda veszteségek érik emiatt a csehszlovákiai magyarságot, szívesen utaltunk éppen Hóman Bálint és Szekfü Gyula Magyar Történetére, Dehát az öröm, amivel az engedély hirét fogadjuk, nem udvarias mosoly és elismerés a hatóságok felé, hanem őszinte, mély magyar boldogság, hogy végre odahaza is szabadon forgathatjuk a modern magyar történelem lapjait és eggyel kevesebb bánatunk lesz, ha a magyar fővárosban ólálkodunk majd a könyvektől díszes kirakatok előtt a Muzeum-köruton. Nem is akarjuk kifirtatni, kinek az érdeme, hogy beengedték a Hóman- Szekfüt: vájjon az üzleti szellem sikere-e, hogy a magyar szellem egyik legféltettebb java bevonulhat körünkbe —, vagy talán a hatóságok józan belátásának van-e valami köszönni valónk —, vagy esetleg ellenzéki politikánk vívmányát lássuk az eseményben, mert nem hagytuk elaludni a sérelmeket, bármennyire is röpködtek felénk a gravámen-polittka „vádjai" —, szóval nem kutatjuk az engedély hátterét, elfogadjuk, mint a régi tartozás kiegyenlítését, s csak annyit jegyzünk meg, hogy lám, nem történik majd semmi baj, ha az öt kötet Hóman- Szekfü elkerül a csehszlovákiai magyarok kezébe is, csak néhány száz müveit magyar érzi majd, hogy neki is joga van ahhoz, amihez más európai embernek: szabadon olvashatja saját nemzetének történetét. Ez a kis példa is bizonyítja, milyen egyszerű a nemzeti jogok kielégítése: csak egy kis engedély kell, a híres „tollvonás", ami azonban oly nehezen és ritkán születik meg, hogy a Hóman-Szekfü beengedése fölött érzett örömünkben is zavarban vagyunk, hogy miről írjunk hamarább: arról-e, hogy nagynehezen megkaptunk öt kötet könyvet, vagy arról-e, amit nem kaptunk meg —, nemcsak könyvben Magyarországról, hanem vita tárgyát nem képezhető jogban Csehszlovákiában is. Most tulajdonképpen ,ykönyvkritikát“ kellene irni a Hóman-Szekfüről, mint egy újonnan megjelent könyvről, mert nekünk újdonság, részben olyan, mintha most jelent volna meg, mert mihaszna volt eddig a sok dicséretnek, amivel elárasztottuk ezt a ragyogó müvet, ha senki se vehette meg könyvkereskedőjénél? Viszont ezeknek a nagy szellemi müveknek a természetéhez tartozik, hogy nem fog rajtuk a tilalom és oda is elterjednek, ahonnan kitiltják őket: igy vagyunk végeredményben a Hóman-Szekfüvei is, mert e két nagy magyar történész tanításai, elvei, szempontjai a csehszlovákiai magyarok előtt sem ismeretlenek: csak éppen hiányzik rendszeres és teljes, valamint hivatásukhoz és fontosságukhoz mért széles elterjedtségük. Reméljük, hogy ezentúl élni fogunk szabadságunkkal és a Magyar Történet a csehszlovákiai mia-| gyár si<4lemi életben is elnyeri méltó helyét. Igaz ugyan, hogy húsz év alatt amilyen arányban növekedett a tiltott könyvek jegyzéke, éppen úgy süllyedt magyarságunk szellemi nivója, s bizony sok esetben az érdeklődés és megértés is a magyar szellem modem értékei iránt: de gyöngeségünik és levertségünk szörnyű tanu- jelét adnánk azzal, ha most nem ragadnánk meg az alkalmat és a sivatagi vándor szórójával nem vetnénk rá magunkat arra a szellemi oázisra, amit minden magyar számára a Hóman-Szekfü ^tlent. Igaz, a vastag öt kötet csak aránylag olcsó, igy megszerzése is némi áldozással jár: de nem számitana-e üres beszédnek a sok panasz, kritika, amivel a Magyarországgal szemben alkalmazott szellemi határzárt illettük, ha nem tudnánk egy kis anyagi áldozatot hozni a tilalom alól feloldott magyar szellemért? Hogyan követelejük a többi, még hiányzó magyar könyv beengedését, ha müveit magyar olvasóink nem fogják méltó módon kihasználni az uj, elsőrangú alkalmat és csak a régi lehetőségeket fogják pártolni: a húsz év óta szabadon közlekedő magyarországi másod- és harmadrangú szellemi termékeket? Most itt az alkalom, most kell ta- nujelét adnunk annak, hogy igenis szükségünk van a nagy magyar szellemek eszméltető, istápoló, oltalmazó erejére! Talán fölöelegee és il-, LOSONC. — Római katolikus vonatkozásban Losonc története 1128-ra nyúlik vissza, amiről Esterházy Pálnak 1696-ban írott könyve, a „Mennyei Korona" a következőkben emlékezik meg: „Az ezerszázhuszonnyolcadik esztendőben építtetett Losonczi Lambert nevű magyar palatínus Losonczon a Boldogságos Szűz tiszteletére egy templomot, melyben kiváltképen tiszteltetek a szeplőtlen Szűz; de az 1590-dik esztendőben oda is beférkezvén az eretnekség, a szentképet oltárostól kivetették." Más történeti adat szerint Losonc katolikus plébániája már 1190-ben fennállott, tehát az okleveles adatokkal rendelkező plébániák egyik legrégebbike. A XIII. században Losonc már város volt, amint az esztergomi káptalanban őrzött egyik metális levél igazolja. 1451 táján Giskra volt az ur Losonc környékén és fennhatósága alá tartozott a Losonccal közvetlenül szomszédos gácsi vár, ahonnan mesz- sze portyázó csapatai Losoncot is megsarcolták. Losonc mellett ütközött meg Giskra Hunyadival is, akit egy Pelsőczi nevezetű főtisztje elárult és ezért a csatát elvesztette. E csata után Giskra lerontotta a Losonczi Lambert által épített cas- tellumot, a templomot pedig megnagyobbította, de abba katolikus szertartás helyett a kehely tiszteletét hozta be. A reformáció idejében, 1590-ben 3000 lakos tért át egyetemesen a református vallásra és még a szomszédos Fülekről is sok református menekült be Koháry várparancsnok üldözése elől. Ebben az időben a katolikus templomot a reformátusok foglalták el és meg is tartották, bár Mária Terézia korában a katolikusok megkísérelték annak visszaszerzését. Hosszas viszontagság és küzdelem után 1755-ben jött Losoncra az első *) Az eucharisztikus kongresszusi számunkból kimaradt katolikus városriportokat a júniusi vasárnapi számokban közöljük (vasárnaponkint egyet.) leden dolog is a Hóman-SzeMünek reklámot csapni, de az esetleges kétkedők, vagy vona- kodók számára írjuk, hogy a Magyar Történet nem „száraz" és „unalmas" történelmi szakmunka, ami csak a szakembert érdekli, hanem érdekes és izgalmas, „mint a regény", nyelvezete maga a tökéletes magyar stílus és tartalma: minden magyar legszentebb tulajdona, az ősök cselekedetei, a magyar múlt eseményei. A Hóman-Szekfü valóban az a Könyv, amely nem hiányozhatik egyetlen müveit magyar család könyvespolcáról sem. BORSODY ISTVÁN. plébános és ezzel megindult a katolikus egyházi élet. 1783-ban épült fel jelenlegi helyén a katolikus templom, ez azonban 1849 augusztus 9-ének borzalmas éjszakáján a tűz martaléka lett. A császáriak segítségére bejött oroszok bosszúból felgyújtották az egész várost, mert a magyar portyázó seregek megelőzőleg néhány orosz tisztet és katonát levágtak, akik betegen jöttek a városba Besztercebánya felől. Ugyanebben az időben szörnyű kolerajárvány is pusztított a városban és annyi halott volt naponta, hogy a templomokban nem is harangoztak, mert a harangok állandóan zúghattak volna. A kolerát és az orosz pusztítást nehezen heverte ki a város, de kedvező fekvése egyenesen kereskedelmi központtá tette és ezért a szabadságharc utáni időben nagyon sok vidéki telepedett le a városban. A katolikus egyházközség népességszaporodása rohamosan emelkedett ezáltal. Az egri érsek és a Czebrián grófi család segítségével, akiknek a környéken hatalmas birtokaik voltak, újra felépítették a templomot. A losonci katolikus élet jelenje Erről, mint legilletékesebbek: Mihalovics Gyula esperes-plébános, aki tiz éve működik Losoncon és dr. Giller János tartománygyülési képviselő, az egyháztanács és az iskolaszék világi elnöke adtak felvilágosítást. Az 1930-as népszámlálás szerint Losonc 15.459 lakosa közül 9.250 római katolikus vallásu. Ezeknek közel kilencven százaléka szegény munkás, illetőleg a hires losonci gyáripar leépítése után — munkanélküli. Ez a helyzet jellemzi legjobban a katolikus egyház helyzetét, mert főfeladata a hitélet kimélyitésén kívül szociális gondoskodásban merül ki, amit az egyházi karitatív szervezetek: a Nőegylet, Leánykor, Kongregáció és a Kari- tász férficsoportja látnak el, amelyeknek a munkája szervesen belekapcsolódik a Katolikus Akció tevékenységébe. Ezek az egyesületek a Szent Antal-persely gyűjtésével együtt évente körülbelül 40.000 koronát fordítanak jótékony célra élelmiszer és felruházási akció keretében. A hitélet irányítása az esperes-plébánoson kívül két káplán kezében összpontosul, ami ilyen nagy lélekszámú plébániánál elégtelen és ezért csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudják ellátni teendőiket, hiszen idejük nagyrészét hittantanitás köti le a különféle iskolákban. Egy-egy lelkészre körülbelül heti 36 hittanóra jut. Magát a hitéletet is erősen befolyásolja a hivek elszegényedése, mert ez a réteg állandó kommunista agitáció hatása alatt áll s ez az agitáció egyház- és vallás- ellenes. Mindenesetre örvendetes, hogy ennek dacára is erősen emelkedik a hitélet, ami a húsvéti gyónások .számának emelkedésében jut .kü-. 1938 junius 5, vasárnap Baldócfürdö Tátrai gyermek- és diáküdülő fiuknak és lányoknak. Az egész fürdő kizárólag a gyermekeké! Strand, evezés, tennisz, lovaglás, hizókura, stb. Orvosi felügyelet. Idegen nyelvek. Kedvező feltételek. Prospektus: Igazgatóság, Bafdovce kúpele, fcSpiSskéPodltradie. lönösen kifejezésre. Az utóbbi tiz év alatt alig 3—4 esetben történt meg, hogy katolikus egyének temetésénél mellőzték az egyházi szertartást. Az utóbbi években jelentős katolikus egyházi események színhelye volt Losonc, mert a misz- sziós egyesületek országos szövetsége itt tartotta közgyűlését, amelyen négy püspök jelent meg. A SzKIE és a Prohászkások is innen, illetőleg a járásból indították meg mozgalmukat. Dr. Giller János már húsz éve tölti be egyházi tisztségét és az ő működésének idejére esik a templom teljes karbahozása, — ami körülbelül félmillió koronába került, — két tanterem építése és az egyháztársadalmi élet fellendülése. Fel- világositásadásánál kiemelte dr. Giller János Mihalovics esperes-plébános működését s hangoztatta, hogy az esperes 60 éves születésnapja alkalmával megérdemelten nyilvánította felekezeti és társadalmi különbség nélkül egész Losonc őszinte szeretetét és tiszteletét. A felekezeti béke és a nemzetiségi kérdés A losonci felekezeti békéről a sajtó a múltban számtalanszor emlékezett meg elismeréssel, mint követendő példaképről. Nagyon találóan jellemezte e viszony kijegecesedését az esperes-plébános abban, hogy Losoncon papi „szakszervezet" létezik. Gyakran kell az egyes egyházak lelkészeinek társadalmi megnyilatkozások alkalmával szerepelniök, beszédekkel vagy más módon, sőt előadódnak más közös ügyek is. Ilyenkor összeül a „papi szakszervezet", amelyben valamennyi — katolikus, evangélikus, református, zsidó — pap részt vesz és kiosztják a „szerepeket". Ez a baráti és kifelé megbecsülést keltő megnyilatkozás bizonyítja legjobban azt, hogy megértéssel, a látszólagos ellentétek kiküszöbölésével együtt lehet működni az összes egyházakat egyaránt támadó istentelenség ellen is. A katolikus hivek nemzetiségi megoszlásáról nincsen tiszta kép. Úgy becsülik, hogy a híveknek mintegy 65—70 százaléka magyar. Az egyházi terhek viselésének körülbelül 75 százaléka jut a magyarokra. Az egyes felekezetek között nem történik „elhalászás". Nemzetiségi téren ezt már nem lehet mondani, bár ebben nem a szlovák egyháztagok a hibásak s nem is az egyházi élet kebelén belül történnek azok az esetek, amikor magyar katolikus gyermekeket kedvezmények igérésével átvisznek szlovák iskolába. — A keresztény testvériség és egyenlőség szellemében a magyarság helyzete remélhetőleg ezen a téren is és Losoncon is javulni fog a jövőben. — A POZSONYI RENDŐRSÉG FELHÍVÁSA A VÁLASZTÁSOK TISZTASÁGÁNAK MEGÓVÁSA ÉRDEKÉBEN. A pozsonyi rendőrségi sajtóiroda hivatalosan közli: A belügyminiszter újólag felszólítja a.z alárendelt hivatalokat, hogy szigorúan őrködjenek a választások szabadsága és tisztasága fölött. Minden választónak biztosítani kell a jogot ahhoz, hogy szavazólapja átadásánál saját akarata érvényesüljön, s hogy senki se befolyásolja, ezért a szavazólapot külön e célból elkerített helyen tegye borítékba és utána dobja az urnába. Senkinek sem szabad ellenőrizni azt, hogy valaki kire szavazott. A szavazólapokat mindenki hozza magával és a szavazás után a felesleges lapokat dobja az erre a célra kijelölt szekrénykébe. A választási helyiségben mindenféle pártagitáció tilos. Tilos továbbá, mindenféle megvesztegetés és a választópolgárok rábeszélése, hogy melyik pártra szavazzanak. Ugyancsak tilos a választások meghamisitása és a rémhírek terjesztése. Aki a .tilalmat .mQgsz^gi,raz.t szigorúan .megbüntetik.
