Prágai Magyar Hirlap, 1938. június (17. évfolyam, 125-147 / 4568-4590. szám)

1938-06-11 / 133. (4576.) szám

1938 junins 11, szóinkat. gálnia és nem megfordítva. Szükséges te- hát, hogy a közönséggel annak nyelvén tudjanak érintkezni. Meg kell szüntetnünk azt az anomáliát is. hogy a városhoz ma­gyarnyelvű beadványokkal ne lehessen for­dulni, annál is inkább, mivel a városi pót- adó oroszlánrésze az őslakos társadalmat terheli. Kérdem, nem visszás helyzet-e az, hogy éppen a mi embereink, akik a legtöbb adót fizetik, nem tudják magukat a város­házán megértetni, vagy nem tudnak ott a feliratok közt eligazodni. Pozsonyban elég magyar él ahhoz, hogy az uccatáblákon magyar feliratok is szerepeljenek. A szónok ezután foglalkozott a pozsonyi magyarság kulturális sérelmeivel. Elég rá­mutatnom mondotta — Fadrusz János világhírű Mária Terézia szobrának eltávo­lítására, Petőfi Sándor szobrának sorsára és arra, hogy a színház homlokzatáról — minden éles tiltakozásunk ellenére is — eltávolították Vörösmarthy, Katona és Liszt mellszobrait. Neumann Tibor ezután rámutat arra, hogy mily nagy sérelem éri a pozsonyi1 ma­gyarságot azzal, hogy a magyar sziniszezon csak hat hétig tart. Utal arra is, hogy a magyar kulturegye- süleíek és szociális intézmények vagy egyáltalán nem, vagy csak a legminimá­lisabb segélyben részesülnek. Ugyanakkor —• úgymond — a francia gim­názium létesítésére hatalmas összegeket fordítottak. A városi pénzügyi gazdálkodással foglalkozva a szónok rámutat arra, hogy a pótadó összesen 405 százalékot tesz ki. Rá-| mutat arra is, hogy a város kiadásainak 8 oroszlánrésze az őslakosokat terheli. Cso­da-e az, — folytatta Neumann Tibor, — hogy ilyen körülmények között a gazdasági harcban polgártársaink tekintélyes része tönkrement? — A felületesen gondolkodó emberek el vannak telve a város nagyszerű fejlődésé­vel — folytatta Neumann Tibor —1 és ta­lán vannak olyan jóhiszemű pozsonyiak is, akiknek hangosan dobogni kezd a szivük, ha meglátják az égbenyuló felhőkarcolókat és a többi tetőnélküli, Ízléstelen építési szörnyszülöttet. Ezek nem gondolnak azon­ban arra, hogy városunknak ez a fejlődése egészségtelen. Talán egészségesnek nevez­hető ez a nagyarányú fejlődés, ha arra gon­dolunk, hogy az égbenyuló bérházak mel­lett nem került itt sor húsz év óta kórhá­zak építésére, aminek szomorú következ­ménye az, hogy két ágyban három beteg fekszik és ki tudja, hogy mennyi azon be­tegek száma, akik a meglevő kórházaink­ban nem találnak elhelyezést. Kórházépí­tésre nem volt eddig pénzünk, de négymil­lió korona költséget igénylő krematórium felépítéséről és egynegyedmilldó költséggel a Szamárhegyen felállítandó kilátótorony építéséről gondolkoznak a város jelenlegi vezetői. Neumann Tibor végül foglalkozott a vá­ros szociális politikájával és rámutatott főleg arra, hogy a szegénysorsu pozsonyi la­kosság nem részesül megfelelő segélye­zésben. Hasonlóképpen kifogásolható a munkáskérdés kezelése is. A város vezetőségének — mondotta Neu­mann Tibor — már régen arra az állás­pontra kellett volna helyezkednie, hogy vá­rosi munkáknál csak olyan munkást alkal­maz, aki néhány év óta Pozsonyban vagy Pozsony környékén bejelentett lakással bir. A városi munkások között ugyanis sokan vannak olyanok, akik gyakran csak néhány napja laknak a városban, vagy itt rendes lakhellyel nem is birnak, mert családjuk a Morván túl él és a család ott fogyasztja el a családfő Pozsonyban keresett pénzét. Neumann Tibor beszédét a közönség lel­kes helyesléssel szakította meg többizben. SíiiHil: „Egyetlen ifiül a jog" Ezután dr. Szüllő Géza parlamenti klub- elnöt- lépett a mega'fon elé és folytonos he­lyeslés és viharos ováció közben mondott rövid beszédet. (Úgy Szüllő Géza beszédét, ■mint a többi felszólalást az „Uj Hírek" mai, péntek délben megjelent számának tudósí­tása nyomán ismertetjük,) — Mi, csehszlovákiai magyarok nem al­kuszunk meg, mondotta Szüllő Géza, — nem törünk meg, mert hirdetjük és hirdet­tük mindig, hogy egyetlen erőnk a jog. Isi­ién szava a jog, — mondotta Szüllő Géza és ezeket a szavakat a hallgatóság hatal­mas éljenzéssel fogadta. Ezután elmondot­ta, hogy 1919 május elsején a békekonfe­rencia ülésén az akkori csehszlovák kül­ügyminiszter felolvasta a csehszlovák kor­mány tervét, mely szerint a köztársaságot úgy akarják berendezni, hogy abban a svájci köztársasági alkotmány elvei jussa­nak érvényre. Szüllő Géza szavait állandó éljenzés sza­kítja félbe, közben a rendőrtisztviselő meg akarja vonni Szüllő Gézától a szót. Szüllő Géza a fülsiketítő zajban folyton a rendőr­tisztviselő felé beszél, de beszédéből1 egy szót sem lehet érteni. Percekig tart, amíg a zaj lecsillapul, ek­kor tisztán lehet érteni dr. Szüllő szavait: — Én az önkormányzatnak vagyok a hí­ve, tudom magamat is kormányozni és nem engedem magam rendreutasitani. A beállott nyugalomban dr. Szüllő foly­tatja beszédét és hangsúlyozza, hogy a jogokat mint ennek az államnak az ál­lampolgára követeli. A szónok még kitér az aktfvizmusra, majd szűnni nem akaró taps és éljenzés közben a magyar egység győzelmének reményével fejezi be beszédét. A következő szónok Jaross Andor, a párt országos elnöke volt, aki kérte a hallgató­ságot, hogy fegyelemben hallgassák meg beszédét. Jaross: Teljes nemzeti egyenjogúságot!- Ez a város a közelmúlt napokban nagy politikai manifesztációk színhelye volt — kezdte meg beszédét a pártelnök lelkes ünneplés közben. — A Szlovákiában lakó szlovák és csehszlovák nemzeti erők hatal­mas tömegekkel vonultak fel s kívánták megmutatni, kifejezésre juttatni politikai erejüket s mikor mi, magyarok ebben a te­remben gyűltünk ma itt össze, a kép, me­lyet ez a terem mutat, bármily zsúfolásig van is tömve a magyar eszme lelkes hívei­vel, összehasonlítva a pünkösdi napok de­monstrációjával, szerénynek, majdnem gyengének hat. Ez a viszonylagosnak lát­szó kép, melyről sietek kijelenteni, hogy nem az igazi erőviszonyok vetülete. — Itt ma csak pozsonyi magyarok van­nak együtt, itt nincsenek vidékről különvo- natokkal felutaztatott párthivek. Ez a Ma­gyarság is megmutatta május 1-én, hogy tud erőt, tömeget felvonultatni az uccán, hogy rendelkezésére állanak azok a népi, tömegerők, melyek nélkül ma nem lehet po­litikát csinálni. A magyar vidék —' Én az elmúlt heteket kint töltöttem a vidéki magyar városokban, a magyar fal­vakban, szüntelen érintkezésben voltam országos magyar tömegeinkkel, még meleg a kezem ezer meg ezer magyar kézszoritás- tól, még forrón lüktet a szivem, ha a száz meg száz gyönyörű magyar nemzeti viselet­be öltözött magyar lány képe tűnik fel az emlékemben, még a szememben tüzel ezer, meg ezer magyar ember önbizó, lelkes és áldozni tudó tekintete, szinte a kezemben érzem azt a sok gyönyörű tavaszi virágot, melyet csokrokba kötve meleg szívvel adott nekünk a magyarság, még tele a lelkem az­zal a sok benyomással, azzal a szinte törté­nelmi levegővel, melyet mindenütt, ahol magyarok laknak ez állam területén, be- szivtunk s tágult tőle a tüdőnk, végtelenre nőtt a bizalmunk és határtalanra az öntuda­tunk. Ezt a képet hoztam el ide magammal Pozsonyba. Három nemzet Pozsonya <— Valljuk és hirdetjük minden ellentétes beállítás ellenére, hogy Pozsony történelmi múltjával, hagyományaival, de jelenével is, bizonyítja, dokumentálja, hogy nemcsak szlovák és német, hanem magyar élettér is, hol azonos jogúvá kell tennünk újból a mel­lőzött magyart. Pozsony olyan területen fekszik, ahol három nemzet élettere találko­zik, mindhárom régóta bevonult e város sáncai közé s meg kell állapítanunk, hogy mindhárom nemzet élete fejlődött, nőtt anél­kül, hogy egyik a másikat kívánta volna visszaszorítani, értékében csökkenteni. Po­zsonynak éppen ez a körülmény adott kü­lönös értelmet, jelentőséget. A nemzet meggyógyult I Legyőzni csak államokat lehet, de nem nemzeteket! Mindaz, ami azóta ai' európai történelem színpadán történt, azt mutatja, hogy a le­győzött államokban élő nemzetek, valamint a győző államokba besorolt nemzetek is meggyógyultak. — A csehszlovák köztársaság kormány­zata oly terület felett kapott szuverénitást, melyben a cseheken, szlovákokon és ruszinokon kívül németek, maqyarok és lengyelek is laktak, úgy, hogy a természet-adta életterük egy része idekerült ez állam területére. ma egész Európa természetesnek, sőt jogos­nak találja. — A kormány válasza még hiányzik. A mi­ni szterelnök pünkösdkor iitt Pozsonyban selm tar­totta szükséglesnek, hogy bizonyos elveket elfo­gadottnak jelentsen ki. Az idő pedig sürget, mert körülöttünk olyan történelmi erők fejlődtek fel, melyeket tekintetbe kell venni. Ma a viílágbéke érdeke a köztársaság belső patífikációja. Ezt a kérdést sem taktikai, sem pártpolitikai kérdéssé nem lelhet tienni. Nem csak mi, de egész Eiurópá feszülten vár, Pozsony magyarsága felfrissülésbe* és Jy * 1 ^ ZJ * W megerősítéshez utazásnál V sósborszesz és túrákon A pártelnök ezután a magyarság kisebbségi sorsának alakuláséit jellemezte s utalt azokra a térvesztésekre, amelyek politikai, gazdásági és kulturális vonatkozásokban egyaránt érték. Ez a folyamat csak akkor folyhatott volna tovább, ha a magyarság mint nemzet nem tudott volna a maga erejéből a sok vérveszteségből kigyó­gyulni.. — A gyógyulás folyamata — úgy mond — nem volt könnyű. Magyar energiát kívánt le­kötni igen sok párt a legkülönbözőbb nemzet­közi és osztályprogramok mákonyával. Nehéz volt a gyógyulás, de ott álltunk a betegágynál, a beteg ütőerén pihent a kezünk szüntelen. Bíz­tunk a betegi ősi életerejében, természetében, siettünk a gyógyszerrel ott, ahol csak alkalmaz­hattuk s ma bejelenthetjük, hogy a beteg meggyógyult. Ma már alig van magyar vérsejt, mely ne a magyar nemzet érdekeinek a politikai szolgálatát vállalná. — Hatalmas tábor ᧠mögöttünk. Az ese­mények tökéletesen igazolták küzdelmünket, ki­tartásunkat, oélkiitüzéseimket. A természet erői győznek. Eileníieleink miéig minidig nem akarják megérteni ezt a folyamatot, még mindig hatal­mas tenroról, megfélemlítő rémhírekről, stib-ről beszélnek s nem gondolnak arra, hogy nem tud­juk megtiltani tavasszal a zsenge fűnek, hogy ki ne jöjjön, nem tudjuk megtiltani a fáknak, hogy lombot ne hajtsanak, hogy virágdíszbe ne borul­janak, nem tudjuk megtiltani a zöld buzavetés- nek, hogy junius végére kalászt ne érleljen, igy ■nem lehet megtiltani a magyarnak született, vagy magyarnak nevelkedett embernek, hogy oda ne ■álljon, azok közé, akik jó és balsorsban, min­den körülmények között vállalták a nemzeti sor­sot, A magyar egység A sokat emlegetett magyar egység gondolata ma majdnem tökéletes valóság,. Közel 150 ma­gyar község példája százszázalékban már most, a többi pedig vasárnap fogja ezt a megállapí­tást igazolni. Nincs magyar aktivizmus többié. — Súlyos vereséget szenvedett és fog szen­vedni a kommunizmus is. A magyarság követelései — Itt áll tehát az egységes magyar tábor egyik oldalról és a csehszlovák kormánytiöbbségi politika a másik oldaliról. Mi már beszéltünk, írásban fektettük le nem­zeti követeléseinket, ezek röviden a teljes nem­zeti egyenjogúságot, a nemzeti önkormányza­tot és teljes nemzeti jóvátételt kivánnak, amely­nek eredményeként a köztársaság magyarlak­ta területe újból tisztán és kizárólag magyar élettérré kell, hogy váljon. Ez a mondat így, ahogy most is eÜlhaingzott, ko­moly és visszavonhatatlan, de olyan erkölcsisé- get jelent, melyet nem lehet visszautasítani, ment Esterházy Jái Esterházy János beszédében foglalkozott a csehszlovákiai magyarság helyzetével és rá­mutatott arra, hogy ez mennyivel előnytele­nebb, mint a többségé. Az egyenlőség azt kívánná többek közt, — mondotta Esterházy János, — hogy Pozsony magyarságának is megadják azt a jogot, amit Hlinkáékniak (nagy éljenzés) és Hodzáéknak, hogy a szín­ház erkélyéről beszélhessünk, Mi kénytele­nek vagyunk beszorulni ebbe a mozchelyi- ségbe. — Annikor jogainkat követeljük, •— foly­tatta Esterházy János, — akkor csak a ve­lünk szemben alkalmazott politikai gyakorlat hibáira hívjuk fel a figyelmet. Mi magyarok törvénytisztelők vagyunk és húsz év alatt erőnkön felül is teljesítettük állampolgári kö­telességeinket. Nem tartunk forradalmi beszé­deket, de bátran, nyíltan odaéllunk a belföld és a külföld fórumai elé és őszinte szóval, igaz propagandával felvilágosítunk minden­kit helyzetünkről. A 6zónok végül méltatja a Szent István-1 jubileum jelentőségét*' | Pozsony közel húsz éve rengeteget vesztett magyar vonalon. A húsz százaié-, kos arány hiánya miatt a magyar betű, a magyar írás eltűnt az uccák, a házak falá­ról. Pozsony magyarsága szegényebb lett s tekintélyes részét ma a polgárságon kívül a proletárnegyedek, sok munkátlanságban tengődő magyarjai alkotják. De vájjon gyengébb lett-e ez a vagyonilag tényleg le­csúszott magyarság? >— Aki erre választ akar, az álljon meg az uccán és figyelje a magyar beszéd mu­zsikáját, aki erre választ akar, az menjen be a családi házakba, a bérpaloták lakásai­ba, menjen ki a munkásnegyedekbe, menjen el egy-egy magyar jellegű kulturelőadásra,, fogja meg néha-néha egy-egy magyar em­ber kezét és nézzen a szemébe. Ez a magyar­ság nem ül félnapokat a kávéházban, nem található a drága üzletekben, nem található a nagy vállalatok igazgatósági üléstermei­ben. Ez a magyarság félreállt és befelé éh S ezen a vonalon nagyon megerősödött Tudja, hogy tehetség van benne, tudja,, hogy ősi, el nem alkudható jogai vannak,, tudja, hogy nemzeti elzárkózotísága ma erő! •<— Ez a pozsonyi magyarság érzi: eljön az az idő, amikor felemelt fővel újból egyen- joguvá válik ebben a-városban is, mikor á magyar szó újból értéket, a magyar gondo­lat becsületet, a magyar tett történelmet je­lent. A szónok végül fölhívta a pozsonyi ma­gyarságot, hogy a vasárnapi választáson juttassa kifejezésre egységével Pozsony; magyar arculatát. — Jaross Andor minden megállapítását zugó helyeslés és szűnni nem akaró lelkesedés fogadta* A munkások szónoka Jaross Andor íeirhatatlanu! nagy és lelkes íia- tást kiváltó beszéde után Szabó Béla munkás néhány talpraesett szóban fejtette ki azt, hogy a magyar munkásság miért fordult el a Schulcz Ignácok és a Steiner Gáborok által vezetett marxista pártoktól. Ezek — úgymond — a ma­gyarságot csak akkor ismerték, amikor szava­zatra volt szükségük, de nem ismerték akkor, amikor a munkaközvetítők előtt magyar mun­kanélküliek ezrei állottak, Kassa üdvözlete Ezután dr. Pajor Miklós szenátor Kassa üd­vözletét tolmácsolta s azon reményének adott kifejezést, hogy Pozsonyban is meg fog ismétlődni az, ami Kassán történt a legutóbbi községi választás­nál, amikor a 30.000 leadott szavazatból majdnem 15.000 magyar szavazat volt, noha a hivatalos statisztika mindösze 17.8 száza­lék magyart mutat ki. Nagy és viharos taps közben llépett a mikro­fon elé Esterházy János, a párt országos ügy­vezető elnöke, nos beszélt A nagy lelkesedéssel fogadott beszéd után Bartal Iván elszavalta az „Én álmom" cLmü köl­teményét. Végiül Galambos Béla hidaskürti plébános mondott néhány lelkesítő mondatot és Mátyus- föld üdvözletét tolmácsolta. A (kitünően sikerült gyűlés az egység induló­jának eléneiklésével ért véget. Az angol és olasz sajtó az Egyesült Párt pozsonyi nagygyűléséről LONDON. —- Az angol sajtó kimerítő tudósítást közöl az Egyesült Párt pozsonyi választási nagygyűléséről. A legtöbb lap idézi a Szüllő Géza parlamenti klubelnök és Jaross Andor országos pártelnök által be­jelentett magyar követeléseket, amelyek az angol lapok megjegyzései szerint éppen olyan jogosak, mint a szlovákság és a szu- détanémetség követelései. Az olasz sajtó szintén részletesen ismer­teti az Egyesiét Párt pozsonyi nagygyű­léséi ^ \ 1 — A világháború óta%^ltelt idő nagy ta­núságokat rejt magában. Az egyik ilyen ta­nulság: j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom