Prágai Magyar Hirlap, 1938. június (17. évfolyam, 125-147 / 4568-4590. szám)

1938-06-08 / 130. (4573.) szám

8 1938 Junlus 8, szerda. Nagyszerűen sikerült a szlovákiai magyar dalosok negyedik országos seregszemléje A nagyszabású díszhangverseny a magyar dalkultura örvendetes fejlődéséről tanúskodott ■ Ezerhatszáz dalos a komáromi lovarda földiszitetf csarnokában Komárom ragyogó pünkösdje KOMÁROM, — (Saját tudósítónktól.) Pompás, gazdag s rendkívül színes ünnepi seregszemléjük volt a szlovákiai magyar dalosoknak pünkösd két ünnepén Komá­romban. Örökre feledhetetlen emlékű ün­nepnapok voltaik ezek a magyar dalnak, a magyar nyelv szépségének jegyéiben. Ma­gyar város és magyar falu találkozása volt, Szlovákia messzi vidékeinek dalosai s dal­kedvelői adtak egymásnak találkozót Ko­márom városának ősi falai között, a szőke Duna mellett. A magyar dal ünnepe test­véri közösségbe tömöritette össze a dal és a művészet barátait s amint a közreműködő dalosok a magyar nemzetiség minden ré­tegét képviselték osztály és társadalmi kü­lönbség nélkül, úgy a tőbbezernyi hallgató is egy szívvel s egy lélekkel gyönyörködött a magyar nóták soha nem. múló szépségé­ben, a magas színvonalú müsorszámokban. Feledhetetlen élmény volt a negyedik or­szágos dalosverseny, a magyar lélek őszin­te kitárulkozása, a lelki kapcsok megerősö­dése. Mintaszerű rendezésével a legsimáb­ban folyt le a két nap programja s az ün­nepély szépségének az idő is igen kedve­zett: a hosszas esőzések után kék ég mo­solygott a Komáromban megjelent ezernyi dalos fölött. A Csehszlovákiai Magyar Dalosszövet­ség negyedik dalünnepélye, — amilyen­hez fogható hatalmas dalünnepélyt még nem látott Szlovákia, — méltó volt a Dalosszövetség eddigi művészi megnyi­latkozásaihoz & bizonyságul szolgált, hogy a Da'losszövet- ség hivatása magaslatán áll. Szerenád a Klapka-iéren Ebben az évben töltötte be hetvenötödik Jubileumi évét a Komáromi Koszorús Dal­egyesület, amely az országos ünnepélyt ra­gadta meg alkalmiul arra, hogy Komárom város közönségének tiszteletére szerenádot adjon a városháza előtt. A szerenád hatalmas, mintegy hat-hét­ezer főnyi közönség előtt folyt le a Klapka-téren. A teret reflektorokkal világították meg s a környező házak ablakait a magyar lakos­ság gyönyörűen kivilágította erre az alka­lomra. A szerenádra a Dalegyesület szék- házából vonult föl a Dalosszövetség öt ko­máromi tagegyesülete lampionok alatt. A menetben résztvett a Dalegyesület, a Ró­mai Katolikus Egyházi énekkar, a Refor­mátus Első Énekkar, az Egyetértés mun­kásdalárda s a Zsidó Egyházi Énekkar. Az énekkarok az Arany János cserkészcsa­pat által vont kordon mögött foglaltak he­lyet, majd a Dalegyesület működő kara aj­kán felcsendült Révffy „Megfakult a nóta" című gyönyörű szerzeménye, amelyet Schmidt Viktor országos alkarnagy vezé­nyelt. Az ének elhangzása után Nagy Je­nő kormánybiztos üdvözölte a város nevé­ben az ország minden részéből érkezett da­losokat, a Dalosszövetséget és dr. Giller János tartománygyülési képviselőt, a Dalos­szövetség országos elnökét. A felzugó taps után a Dalegyesület Schmidt Viktor kar­nagynak „Hét csillagból áll a Göncöl sze­kere" cimü, igen sikerült magyar népdal- átiratát cigányzenekarkisérettel adta elő frenetikus hatással. A Dalosszövetség or­szágos társelnöke, Fülöp Zsigmond kö­szöntötte szívből jött szavakkal a helybeli tagegyesületek és dalosok nevében dr. Gilr Jer Jánost, a Dalosszövetség közszeretetben álló elnökét. Nagy kitüntetésnek veszik — mondotta *— a komáromi dalosok, hogy a Dalosszö­vetség immár másodízben tüntette ki Ko­máromot s a tagegyesületeket azzal, hogy e régi magyar kulturváros ősi falai között rendezi az országos dajosünnepélyt. A ko­máromi dalosok mindenkor magyar köte­lességüknek tartják, hogy a Dalosszövetsé­get kulturális vállalkozásaiban a legtelje­sebb mértékben támogassák és a szövetség elnökének vezetése alatt szolgálják a ma­gyar dalkulturát. Majd a komáromi dalo­sak szeretetéről, ragaszkodásáról s igaz nagyrabecsüléséről biztosította dr. Giller János elnököt, akinek megköszönte az ün­nepélyen való megjelenését és további munkálkodására az Isten áldását kérte. A szűnni nem akaró éljenzés után az öt ko­máromi dalárda jeligéjével köszöntötte az elnököt. „A szlovákiai magyarság él és élni fog" Dr. Giller János a városháza erkélyéről messzecsengő, érces hangon válaszolt. Há­lásan megköszönte Komárom város magyar közönségének és a város vezetőségének az ünnepély rendezése érdekében tanúsított készséges vendégszeretetét és támogatását. „Ünnepeink kicsinyeik, — mondotta töb­bek között, — mert kis nemzet vagyunk, de annál drágábbak nekünk ezek az ün­nepek. Nekünk is van életterünk ezen a világon. Kis népek ereje nem a fegyve­rek ereje, hanem a szellemé. Az egyete­mes emberiség értékállományát szaporít­juk. Tudatosan vettük igénybe Komárom város vendégszeretetét most is, hogy le­róttuk hálánkat azért a sok kezdeménye­zésért, amely innen kiindult. A magyar kultúra szolgálatában egyek vagyunk va­lamennyi magyarral. A mi dalunkat hall­ják meg a Dunán túl is s vegyék tudomá­sul, hogy a magyarság Szlovákiában él és élni fog.“ Köszönetét mondott Fülöp Zsigmondnak és munkatársainak a rendezési munkálatok előkészítéséért s megnyitottnak jelentette ki a Dalosszövetség negyedik országos ünne­pélyét. A ki-kitörő, hatalmas tapsokkal többször megszakított, lendületes beszéd elhangzása után a közönség hosszasan ünnepelte Gil­ler Jánost. Befejezésül a Dalegyesület Be- reczky-Várady: „Vén Duna partján" cimü szerenádját adta elő fölényes tudással <— Schmidt Viktor karnagy vezetésével. A közvetlen hatású szép ünnepségen résztvettek a már megérkezett eperjesi, lo­sonci, tornaijai, rimaszombati és a rozsnyói dalosok is, akik azután a Dalegyesület kerti helyiségébe vonultak ismerkedési est­re. A Jókai Egyesület kulturháza előtt levő Jókai-szobor ragyogó megvilágításával mint­egy üdvözletét hintett az érkező vendégek elé. A dalosok érkezése Szombaton délután kezdtek érkezni a tá­volabb vidékek dalosai, akiket a gondos rendezőbizottság fogadott és szállásolt el. Vasárnap délelőtt megérkeztek a többi da­losok is, akik részint az ünnepély színhe­lyén, részint a Kultúrpalotában tartottak próbákat. Délben dr. Giller János a Dalosszövetség nevé­ben ünnepélyesen megkoszorúzta a Jókai- szobrot. A pozsonyi Bartók Béla-dalárda s az eper­jesi Daltestvérek jeligéjüket énekelték el. Ezenkívül több más dalárda is megkoszo­rúzta a szobrot. Délután egy órától kezdve közebédek voltak a különböző vendéglők­iben. A Tromler-szálló nagytermében két- százteritékes ebéden vett részt a Dalosszö­vetség vezetősége. Itt megjelent Dunay Je­nő egyetemi tanár, magyar királyi kor­mányfőtanácsos, a Magyar Dalosegyesüle­tek Országos Szövetségének képviselője, akit Giller János bensőséges szavakkal üd­vözölt. A magyarországi kiküldött meghat­va köszönte meg a spontán ünneplést. Délután a nagy összkar tartott próbát a katonai lovardában és este hat órakor indult meg a dalosok me­nete az ünnepély színhelye felé. A zászlaik. alatt felvonuló dalosok menete impozáns képet nyújtott. Rendben és mél­tóságteljes csendben vonultak végig a vá­ros főuccáin, rendkívül megragadó lát­ványt nyújtva. A közönség a járdákat sű­rűn lepte el s nagy meghatottsággal, ka- l'aplevéve szemlélte a festői, két kilométer hosszúságú menetet. A ímenet élén dr. Gil­ler János országos elnök, Fülöp Zsigmond, Fábry Viktor társelnök, dr. Bicsovszky Kázmér szövetségi igazgató, Riszner Ede karigazgató haladt a szövetség tisztikará­val, utána vonultak az egyes dalegyesüle­tek zászlaik alatt, elnökeik s karnagyaik vezetésével. Magyarruhás leányok szin- pompás csoportja, gazdaénekkarok, városi dalárdák, estélyi ruhás nők, munkásdalár­dák s egyházi énekkarok egy szent eszme szolgálatába tömörülve vonultak fel az ün­nepély színhelyére. Itt már ezernyi tömeg tolongott, várva az ünnepély kezdetét. Ezerhatszáz dalos háromezer hallgató előtt A díszhangversenyt rendező technikai bizottság egész héten szorgalmasan dolgo­zott a hatalmas katonai lovardának dal- csarnokká való átalakításán. Óriási méretű pódiumot állított föl, ame­lyen másfélezernél több dalos könnyen elfért. A nézőteret friss zöld füvei hintet­ték föl, a falakat s a pódiumot pedig zöld ágakkal ékesítették. A hangverseny félnyolckor kezdődött. Az ünnepélyen nemcsak a város, hanem a messze vidék érdeklődő közönsége óriási számban vett részt: többezer ember hallgat­ta áhitatosan a dalosokat. A közönség kö­rében ott láttuk: Jaross Andor és dr. Holo- ta János nemzetgyűlési képviselőket, Füssy Kálmán szenátort, Nagy Nándort, Gidró Bonifác, bencésrendi házfőnököt, Dunay Jenő magyarországi kiküldöttet, dr. Szijj Ferencet, dr. Lestár István szentszéki taná­csost, Király József esperest, Galambos Zoltán református lelkészt, Baltazár János evangélikus lelkészt, Parassin Sándor járás­főnököt, Nagy Jenő kormánybiztost, a hely­őrség tisztikarának küldöttségét, Esterházy Lujzát, dr. Staud Gábort, dr. Gyürky Ákost, dr. Kuthy Gézát, dr. Soós Imrét, dr. Kállay Endrét, Machácsek Pál rendőrtaná­csost, Bartos Frigyest, Sichert Károlyt, Perecz Samut, Kövy Árpádot, Klain Ödönt, Bartha Jánost, Kristóff Sándort, Derfinyák Gusztávot, dr. Petrikovics Kálmánt, Jókay Imrét, Csepy Bélát, Kovách Tihamért, dr. Mihola Ferencet, a komáromi tanintézetek igazgatóit s tantestületét, stb. A Prágai Ma­gyar Hírlapot Szombathy Viktor képviselte. A hangverseny megnyílása Dr. Giller János nyitotta meg az ünne­pélyt emelkedett szellemű beszéddel. Elis­meréssel adózott a magyar dal művelőinek. — ígértük, — mondotta többek között, — hogy kétévenként tart a Dalosszövetség seregszemlét a magyar dalosok között. A komáromi ünnep egyik ilyen hatalmas se­regszemle, amely arányaiban messze túl­szárnyalja az eddigieket. Legdemokratiku­sabb társaság a dalosoké, polgár, gazda, munkás, értelmiség egyképen összefog a dalos ideálokért s önzetlenül, díjtalanul munkálkodik. Ezért a legteljesebb elismeré­sünket érdemlik meg. A hála és a köszönet első szava azok felé irányul, akik a magyar dal művelésében hosszú, évtizedes munkál­kodásuk által elévülhetetlen érdemeket sze­reztek maguknak, ők a dal tiszteletreméltó veteránjai. Majd meleg szeretettel üdvözölte Riesz- ner Ede és Simkó Gusztáv országos kar- igazgatókat, Perecz Samut (Rimaszombat)* Pathó Flórist (Komárom), Farkas Károlyt (Komárom), Kristóf Károlyt (Kassa) és Dahlström Károlyt (Eperjes), akik több* mint negyven esztendő óta szolgálják meg­szakítás nélkül a magyar dalos ügyet. Át­nyújtotta nekik a Dalosszövetség emlékér­mét. A közönség hosszasan éljenezte a régi dalosokat. A Dalosszövetség elnöke bensőséges sza­vakkal üdvözölte a díszhangversenyen megjelent Dunay Jenőt, akit a közönség percekig ünnepelt. Negyven dalárda összhara Ezekután megkezdődött a hatalmas dísz­hangverseny, ilyen nagyméretűt és művé­szi értékben is előkelőt még nem rendezett a Dalosszövetség. Bevezetőül az összes férfidalárdák, ■ negyven dalárda,- — nagyösszkara adta elő Beschnitt „Osszián" cimü, nagyhatású ka­rát. Ezernégyszáz dalos ajkán csendült föl a klasszikus szerzemény, amely Simkó Gusztáv országos ügyvezető karigazgató vezényletével pompásan adta vissza a mü szépségeit. Mint egy hatalmas orgona zúgott végig a benne uralkodó basszus és szárnyalt ma­gasra a csengő tenor. Frenetikus hatást vál­tott ki az előadás. A közönség kitörő taps­vihara zúgott föl, a taps a kitűnő karigaz­gatót s a dalosokat egyaránt jutalmazta. Az egyes dalárdák szereplése Az első részben a következő sorrendben s dalokkal szerepeltek az egyes dalárdák: Orsujfalui SzKIE-énekkar. 32 tag. Hoppé R.: „Három eredeti dal". Karnagy Pataky Ferenc. —■ Izsai Római Katolikus Énekkar Vegyeskara. 41 tag. Mócik Felicián: „Nép­dalegyveleg". Karnagy: Náday Kálmán. —* Füssi Római Katolikus Énekkar. 44 tag. Deák Gerő: „Káka tövén..." — „Ez az én szeretőm..." Karnagy: Hideghéthy Nándor. —- Losonci Egyetértés Dalkör. 31 tag, Kirchner: „Megbántott a rózsám..." Kar­nagy Medgyessy János. — Galántai HAN- Za Dalárda. 40 tag. Bárdos L.t „Széles a Duna..." Karnagy: Szőke Péter. — Érsek- újvári Városi Dalegylet Vegyeskara. 39 tag. Graff Kálmán: „Három ut előttem..." Karnagy: Kopasz Elemér. — Nyitral SzMKE-Dalárda. 34 tag. Vásárhelyi: „A csárdában." Karnagy Szőke József. — Lo­sonci Dalegylet Férfikara. 43 tag. Simkó- Demény: „Sirassatok engem orgonavirá­gok..." karfantázia. Karnagy: Riszner Zol­tán. — Lévai Dalárda Férfikara. 40 tag. Bárdos Lajos: „Megütik a dobot..." Kar­nagy: Heckmann István, országos karigaz­gató. — A második rész szereplői és dalai: Szimői Gazda Dalárda Férfikara. 40 tag, Köveskuti J.: „Népdalegyveleg." Karnagy: Benkó István. Kürti Harmónia Dalegy­let Vegyeskara. 110 tag. Bárdos L.: „Ko­máromi kislány..." — „Vend^gnóta..." (nép­dalkánonok). Karnagy: Rábai Béla. — Tor­naijai Dalegylet. 32 tag. Váradi: „Vén Du­na partján..." Karnagy: Halász István dr. — Eperjesi Daltestvérek. 33 tag. Tárnái Alajos: „Milióra". Karnagy Fábry Viktor. — Pozsonyi Keresztény Munkás Dalegye­sület. Eckerdt: „Magyar Zene" Karnagy: Oszvald Ferenc. — Alsószeli Evangélikus Kultúrkör Vegyeskara. 62 tag. Bárdos L.t „Látod e babám..." Karnagy: Boross Béla. — Érsekujvári Vasasok Dalköre. 46 tag, Kodály Zoltán: „Kit kéne elvenni...". Kar­nagy: Szendrei István. Pozsonyi Bartók Béla Dalegylet Férfikara. 34 tag. Kodály Z.: „Katona dal" —• dob és kürt kísérettel, — Karnagy: Sendlein János. — Lévai Da­lárda Vegyeskara. 60 tag. Kodály Z.: „Kö­szöntő" — Graff K.: „Juhászlegény..." Kar­nagy: Heckmann István, országos karigaz­gató. — Kassai Zenekedvelők Koszorús Dalegylete. 40 tag. Lányi Ernő: „A ma­gyar nyelv". Karnagy: Simkó Gusztáv, or­szágos ügyvezető karigazgató. A második rész befejező száma vegyes­kari összkar volt, 400 dalossal. Harmat Ar­túr: „Népdalok" cimü szerzeményét adták elő, Heckmann István országos karigazga­tó vezényletével. A festői szépségű ének­csoport összkara biztos hangvezetésével és pontos előadásával rendkívül kedves be­nyomást keltett. A harmadik rész kezdetén férfikari kis- összkar, négyszáz résztvevővel Kodályt „Huszt" cimü nehéz versenykarát adta elő Simkó Gusztáv karigazgató mesteri veze­tésével. A na§y zenei tudást és felkészülj

Next

/
Oldalképek
Tartalom