Prágai Magyar Hirlap, 1938. június (17. évfolyam, 125-147 / 4568-4590. szám)

1938-06-24 / 143. (4586.) szám

Színésznő és egyetemi tanár szerelme - eredeti változatban , PRÁGA. — Érdekes ügyet tárgyalt az egyik prágai egyesbiróság. A per közép­pontjában Prága egyik legismertebb ope- rettdivája áll. 1937 októberében B. mérnök, egyetemi tanár megismerkedett a prágai „Velká Opereta" primadonnájával, Nell'i Geierrel, akihez ugylátszik — később intimebb szálak is fűzték. Az egyetemi ta­nár és a színésznő barátsága nem tartott sokáig, mert az egyetemi tanár felesége a színésznő ellen bűnvádi följelentést tett há­zassági hűtlenségre való csábításért. A per­hez az egyetemi professzor kártérítési ke­resettel csatlakozott és 28.000 korona kár­térítést követelt a művésznőtől azokért a kiadásokért, amiket ő a művésznővel való barátsága közben tett. Ilyen kiadások közé számit a professzor például egy gumisző­nyeget, amit a művésznő fürdőszobájába vett, cipőket, de az autókirándulások alkal­mával fogyasztott benzin árát is. A tárgya­láson tanúnak hallgatták ki a professzort, feleségét és sofőrjét és ezeknek a tanúval­lomásoknak alapján a bíróság a színésznőt elmarasztalta a költségekben és föltételesen egyheti fogházra ítélte. Az értelmiségi, a földműves- az iparos és a munkásifjuság országos találkozójának programja Augusztus í3-án este nyitják meg Deákihan a Magyar Ifjúsági Napot Hatévi fegyházra Ítélték a budapesti uriasszonyt, aki agyonlőtte vőlegényét BUDAPEST. — (Szerkesztőségiünk telefon- jelentése.) A törvényszék dr. Darányi Ernőné bűnügyét tárgyalta, alki ez év februárjában az egyik belvárosi panzióban több .revolverlövés­sel agyonlőtte vőlegényét, Kronstein Andor ügyvédet. A törvényszék az enyhítő körülmé­nyek figyelembevételével emberölés dimén hat­évi fegyházra és tízévi hivatalvesztésre ítélte a vádlottat. Darányimé az Ítélet hallatára ájultan esett össze. Az ítélet indokolásának felolvasása alatt is orvos ápolta. Az elitéit és az ügyész is fellebbezett. POZSONY. —■ Jelentette a Prágai Ma­gyar Hírlap május 31.-i számában, hogy a Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok Szövetsége augusztus közepére Deákiba az értelmiségi, a földműves-, az iparos- és a munkás-ifjuság országos találkozóját készí­ti elő. Az alábbiakban ismertetjük a Ma­gyar Ifjúsági Nap részletes programját: Augusztus 13-án, szombaton: 18.30- kor a védnökök és a vendégek ün­nepélyes fogadtatása a deáki állomáson. Üdvözlő szavakat mondanak dr. Herczegh Frigyes OSB plébános és Zombory György, a CsMASz elnöke. 18.50-kor a védnökök és vendégek fel­vonulása (diszmenet) a Sport-térre. 19.00- kor a Magyar Ifjúsági Nap ünne­pélyes megnyitása: 1. Czibor József refor­mátus lelkész üdvözlőbeszéde.- 2. Zombory György megnyitóbeszéde. 3. Zászlók felvo-| nása, közben a zenekar a ,,Leng a lobogó" cimü dalt játsza. A zászlónál 200 ifjú tisz­teleg. 20.30- kor előadás a szabadtéri színpa­don (Major-udvar). Közreműködnek: ma­gyarországi művészek. 23.00— 1.00-ig „Magyar falu éjjel" (Deá­ki legények énekei, bakter-kiáltás, stb.) Augusztus I4~én, vasárnap: 6- kor zenés ébresztő Deákin és a kör­nyék minden falvában. 7- kor lovasbandériumok toborzója. 9-kor tisztelgés a hősök emléke előtt. Program: 1. Zene. Előadja a járási fúvósok összkara. 2. Közének. 3. Dr. Jankovics Mar­cell, a SzMKE elnöke emlékbeszéde. 4. Em- léktüzek gyújtása. 5. Koszorúk elhelyezése. (Az emlékoszlopnál cserkészek és front­harcosok állnak diszörséget.) 10-kor tábori istentiszteletek. Katolikusok­nál: csendes szentmise népénekekkel. Az evangélium felolvasása után Gregorovics Lipót szentszéki tanácsos mond beszédet. Reformátusoknál: tábori istentisztelet. Be­szédet Söröss Béla református teológiai igazgató mond. 11.30- kor a kiküldöttek tanácskozása a Kulturházban. (Üdvözlések, indítványok.) Az ülés zártkörű, azon csak a hivatalos ki­küldöttek és meghívottak vehetnek részt. 12.30- kor közös ebéd a tanácskozás részt­vevői számára. ‘ 13.45-kor gyülekezés a Szent Mihály-té- ren. 14- kor diszmenet a Sport-térre. A felvo­nulók sorrendje a következő: 1. Diszosztag. 2. Lovasbandérium. 3. Kerékpáros-osztag. 4. Gyermekek. 5. Zenekar. 6. Legények népviseletben. 7. Cserkészek. 8. Uniformi- sos osztagok (tűzoltók stb.) 9. Leányok magyar ruhákban. 10. Leánycserkészek. 11. Cigányzenekarok. 12. A magyar élet és a magyar föld. (Gazdasági és ipari szer­számok bemutatása.) 13. „A magyar föld gyümölcsei." 14. „A magyar Élet" (aratók csoportja.) 15. Vendégek. 16. Férfiak. 17. Asszonyok. 18. Záródiszosztag. 15- kor a Magyar Ifjúság ünnepe: 1. Szó­lásra jelentkezik a magyar ifjúság. (A disz- osztagok fölfejlődése a szabadtéri színpa­don. Vigyázz állás. Zenekar és közének: „Leng a lobogó" cimü dal.) 2. 500 tagú énekkar éneke: „A Kis-Alföldön van az én hazám". 3. Jaross Andor nemzetgyűlési képviselő beszél. 4. A szentpéteri férfiak gyertyatánca. 5. Zombory György, a CsMASz elnöke beszél. 6. Deákiak magyar tánca. 7. Esterházy János nemzetgyűlési képviselő beszél. 8. A peredi gyöngyösbok­réta száma. 9. Egy falusi ifjú beszél. 10. Magyar arató-ünnep. Bemutatja a királyi ANYAK Irtat JV. Jaczkó Olga A fürdő parkjában ülök, nézem az Anyák Nap­jának színes nyüzsgését. Versikék, énekek esen- genek-honga-nak, apró papirszivek, virágok röp­ködnek, csókok csattognak. Aztán a tanítók párba, állítják növendékeiket és a gyermekek elvonul­nak a szereplés izgalmas, lármás forgatagából mindennapi kötelességeiknek keskeny és puha, az ő módjukon küzdelmes, de mégis nyugodalmas utacskáira. Az iskolai fegyelmi-zóna határán túl egyik-másik gyermeket kiragadják az anyák a zárt sorokból. A proletáranyák kézenfogják az övéiket s szemükben a kielégített szülői büszkeség csillogásával vezetik őket hazafelé. Az úri mamák fontoskodva értekeznek nörszökkel, dadákkal, fő­leg az otthon váltandó ruhácskákra nézve, az al­kalmazottak szárnyai alatt hazaküldik a kicsi­nyeket, aztán felcseperedettebb családtagjaikkal bevonulnak a fürdőépület termeibe, hogy most már kivegyék a nap örömeiből a saját részüket. Rövid uzsonna után megindul a tánc s nagyon természetes, hogy nekem az én anyám jut az eszembe. Annál természetesebb ez, mert valami­kor ugyanebbe a terembe kisért el első bálomra, fürdői Anna-bálra s az ablak fölött, melynek kö­zelébe letelepszem, még ugyanazok a bordó bár­sonyfüggönyök függnek, melyeknek szárnyai alatt ő ült az én első báli éjszakámon. Ült, noha én ak­kor alig voltam túl a tizenhaton és ő alig volt kétszer annyi, mint én. Ült, természetesen fekete selyemben, amelynek csak magasan az áll alatt volt valami kis csipkés fehérje, hosszú szoknyá­ját gondosan elteregette, hogy a cipő hegyén kí­vül elő ne szaladjon valahogy alóla még a ha­risnya is! ... B azon a bálon talán a szokottnál is nagyobb óvatossággal rejtegette anyám lakk- cipős lábát. Azért,'hogy észre ne vegyék azt sem, miszerint a lakkcipő nem egészen illik a lábára, szabadabb mozdulatoknál ki-kibukik belőle a sarka. MeTt én, a bá.lkirálynő-jelölt, miután né­hány ünnepélyes alkalommal már használtam, a bálba már nem akartam elmenni abban a cipőben, kitágultnak, lomposnak találtam. Két pár uj cipőt venni, anyámnak I«, akinek nem volt alkalmi ci­pője, meg nekem is? ... Sok lenne! ... Én kap­tam újat s anyám felvette azt, amely addig engem szolgált, az ő harmí.nchatos, kecses kis lábára az én másfél számmal nagyobb, szétlomposodott ci­pőmet. De ő akkor is csak ült volna, ha nem az a cipő és el sem tudom képzelni, hogy micsoda lec­kében lett volna része annak az ügyvédibejtárnak, hadnagy-ócskának, vagy más hasonlórangu-rendü ifjúnak, akikből az én^ánieosaím sora kikerült, Ha én utánam vagy Sa előttem táncra meri kérni az anyámat is? . . . Ült, igénytelenül, szerényen, komolyan, csak a szeme röpködött állandóan arra­felé, ahol én mozogtam. Körülöttem szálldosott a táncban, .megült a vállamon, vagy a hajamon, ami­kor letelepedtem a fiatalság koszorújába. 8 aki szemmel követte volna tekintetének, annak a fé­nyes aranypillének a röptét, az nyomban meg tudta volna állapítani, hogy én vagyok az anyám leánya . . . Szeretnék tovább is régmúlt időkre, elköltözött anyákra gondolni, mert az anyáknak ott tulnan is bizonyára jólesik, ha a nekik szentelt napon megemlékeznek róluk. Szeretnék, de nem-igen tu­dok. A zene elringatna 'a múlt felé, csakhogy szomszédot kaptam: egy mai anya telepedett a szinüket-vesztett bársonyfüggönyök alá, amelyek egykor friss pirosságukkal az én anyám alakját koszonuzták körül. Egy mai anya, akinek sem oka nincs arra, sem szándékában nem állhat, hogy fantasztikus szandál-cipővel körülpántolt lábát szoknyája alá rejtse. Ennek az anyának a tekin­tete is körülc-sapong a teremben, de olyanfélekép­pen. mint a gyújtogató pernye, amit szélvész so­dort el egy máglya lobogásából. Izzóan szálldos, aztán hamuvá komorodva lepi el a fiút, aki az anyához közeledik s le is ül melléje. Olyan matu- ránsfélének látszik a fiatalember. — Szép, — suttog feléje szenvedélyes sértő­döttséggel az anya, — szép, hogy éppen énnekem kellett ülve maradnom, amikor a mi tangónkat húzza a zene! . . . Bánom, hogy nem küldtem haza a Zsizsit Is Pubival, meg a nörsszel! — De drága Zsizsi-mama, — suttogja vissza a fiú s hangján olyan mesterkélten, unottan, gé­piesen sercen át a szenvedélyessé#, mint a gyufa- szál a gyufadobozon, — megérthetné már végre, hogy Zeizsi semmivel sem több a számomra, mint egy társadalmi konvenció, hiszen . . . osztálytár­sak vagyunk! És kell, hogy magának mindig az legyen a kedvenc tangója, amelyiket éppen együtt táncolhatjuk! . . . Megyünk? Mert a zenekar újra megszólal és tangót ját­szik ... Én azt tartanám méltó feleletnek, hogy a temperamentumosán fészkelődő cipőfantázia mu­tasson ntat a reményteljes ifjúnak; de Zsizsi- mama engesztelődötten áll fel és táncba mennek, a fojtott bujaeágu melódia öseze-összelengeti őket . . . Most hát tudom már, hogy melyik Zsizei- mamának a kedvenc tangója, de azt bajosan fo­gom megtudni a pillantása röptéből, hogy melyik a leánya! Hacsak nem csa,p rá a szeme a vetély- társ gyűlöletével, hogy bélyeget süssön arcátlan­ságára^ amellyel elorozta a mamától őt, éppen a kedvenc tangó idejére! ... De az a legfonto­sabb, hogy odébbálltak s én zavartalanul gondol­hatok tovább régi anyákra, az önfegyelmezés, az odaadás, a lemondás és a türelem hőseire, a hiva­tásbeli méltóság édes és puha anyagból mintá­zott, de azért soha össze nem omló szobraira. Az én anyámra, aki kevéske csipkés fehérrel a nyaka körül, a kelleténél másfél számmal nagyobb cipő­vel formás lábán, ott ült a bordó függönyök szár­nyai alatt, szeméből fényes aranypille szállt az én vállamra és az hirdette büszkén mindenkinek, hogy én vagyok az ő leánya . . . Nálunk, odahaza sokat muzsikáltak. De az anyánk soha. ő csak dudolgatott, beléjekevert du- dolgatásával melódiává simítva a varrógép dara­bos zakatolását is. Apám és János bátyám fel­váltva hegedültek, gordonkáztak, vagy tár ogat óz­tak. Nekünk, gyerekeknek, sohasem jutott az eszünkbe, hogy mi is hozzányúlhatnánk azokhoz a hangszerekhez, valahogy a férfiak privilégiu­mának tartottuk a kezelésüket. Hanem, bezzeg, mikor már jobbam felcsepered­tünk 6 beállított házunkba a cimbalom, meg a zongora, hogy ki-ki azt tanulja majd, amelyhez nagyobb hajlandóságot mutat! . . . Naphosszat nvaggattuk hol az egyiket, hol a másikat s rend­ez érint csak akkor lett vége a kalimpálásunknak, ha apánk, vagy János bácsi zavart el a zongora, vagy a cimbalom mellől. De miért? Hogy most már ők maguk üljenek hozzá 8 megpróbálják, hogy hajlanék-e még a kezük a cimbalom, meg a zongora technikájára is? ... S úgy látszik, hogy mindketten univerzális zenei tehetséggel bírtak, mert nemsokára épp oly jól cimibalmoztak és zongoráztak, mint ahogy hegedültek, vagy csel­lóztak . . . Látszólag egyedül anyánkat nem ér­dekelték az uj, szenzációs szerzemények. Mikor beállított a cimbalom, meg a zongora, mindket­tőre csinált szép, hímzett térítőt, az utolsó por­szemig menően gondoskodott a tisztántartásukról, de sohasem foglalkozott velük a rendeltetésük sze­rint. Engem, a kiváncsi, izgága, mohó gyereket szinte dühített az a passzivitás a ház uj vessző­paripájával szemben* Nem értettem, hogyan áll­hatja meg anyám, akinek annyi minden megy át a kezén, hogy éppen a zongorához, meg a cimba­lomhoz ne nyúljon soha! . . . Később, amikor már komolyan fogtak rá a zenetanulásra-, rájöttem, hogy anyám azért tartóz­kodik a hangszerektől, mert ő sem tud velük bánni, ahogy nem tudtam azelőtt én sem. — Anyám sohasem tanult muzsikálni? — bá­torodtam neki egyszer a kérdezésnek. — Soha. — Nem is szeretett volna tanulni? — Nem tudom, — vonta fel a vállát anyám.— Én árvaleány voltam, jó, hogy a rokonaim olyas­mire taníttattak, ami a legszükségesebb! Körülhordozta tekintetét a nagy szobában álló sokféle hangszórón a én valahogy megértettem abból a tekintetből, hogy igen, nagyon is szere­tett volnál j—imi—imjajiljjiw «■— — Tanuljon hát most, tanuljon velünk, — biz­tatta jólelküen a húgom; de én nem biztattam, mert én már jobban, azt hiszem, hogy egészen felfogtam abban a pillanatban az anyám tartóz­kodását. Nem, az a méltóság, amelyet közöttünk visel, nem engedheti meg, hogy bármi tekintetben a tapogatózás, vagy a kontárkodás színvonalára szálljon alá! . . . S talán őnála magánál is jobban rettegtem azóta attól, hogy egyszer úrrá talál lenni rajta a kísértés, hogy ott fogom látni a zongora, vagy a cimbalom előtt, gyakorlatlan ujja-i között egy darabokra tört melódia érdes cse­repeivel . . . Egyszer, — a többiek elmentek valahová, ró­lam nem tudhatta anyám, hogy a szomszédszobá­ban olvasok, — dudolgatva törülhette a nagy­szobában a dísztárgyakat, egyetlen hangot sem ejtve rajta, megtörülte a zongora, billen tyüsoráfc is; a cimbalom előtt kihullott kezéből a törlő s látszott az egész magatartásán, hogy valami nagy elhatározás láza verte ki belőle. Nem is ha­jolt le a törlőért; önfeledten dúdolta tovább a dalt, amellyel körüljárta a szobát, aztán kézbe­vette a két cimbalomverőt. A két puha gubót, amely, ha öeszecsókolózik a húrokkal, csodálato­san szárnyra kél -belőle a dal . . . Anyám is* ezzel a gondolattal nézhette a verőket s milyen szenve­délyesen vágyódhatott arra, hogy felszárnyalja, velük azokat a melódiákat, amelyek egész életén át bénán gubbasztottak 'benn a lelkében, mert a jótévő rokonoktól nem lehet megkívánni, hogy olyasmit is nyújtsanak az árvaleányok-na-k, ami nem tartozik a legfontosabb, mindennapi szük­ségletekhez! . . . Elállt a szivem verése; jelét akartam adni, hogy a közeliben vagyok, mert nem akartam meg­érni, hogy az anyámtól kikerüljön egy olyan gesz­tus, amely bántóan hat az ember szépérzékére és megráncigálja a nevetőizmoka-t % . A két, fehér gubó sután, célszerűtlenül felemelkedett, elkerül­hetetlennek látszott egy fülsértő giccs megszüle­tése. Lélegzetemet és lépéseim neszét vissza- fojtva, menekülni akartam, hogy ne legyek ta­núja annak, ami bekövetkezik! ... De anyám egy mély sóhajjal abbahagyta- most még a dudo- lást is, leeresztette felemelt karjait s a két verő oly nesztelenül, mint a pilhehullá-s, visszafeküdt a cimbalomra, anélkül, hogy csak meg is rezzent volna rajta- egyetlenegy húr. Aztán lehajolt, az el­ejtett törlőért s ment tovább, vitte a másik szo-i bába a fegyelmezettségnek, az önmegtagadásnak, állapota méltóságának csorbítatlan szobrát. Egy fényes mosollyal lepecsételte arcán az előbb fei- fodrosodó indulatokat, s gondosan kezdte törül­hetni apám íróasztalán az ágas bronzgyertya-tai-* tókat, * ' 4 1938 jtinius 24, péntek. gyöngyösbokréta. 11. Egy munkásifju be­szél. 12. Az ifjúság kiáltványa és fogadal- j ma. 13. Zászlók bevonása. 14. Közénekt Dávid 136. zsoltára. (Babilonnak vizei mel­lett.) 19-órától népmulatságok a falu különfé-« le helyein. 20.30-kor a szabadtéri játék megismétlé­se a vendégek részére. Általános tudnivalók: A magyar Ifjúság Napját (MIN) a Cseh-< szlovákiai Magyar Akadémikusok Szövet­sége rendezi a deáki és a környékbeli ma­gyar kulturális egyesületek közreműködé­sével országos egyesületeink és szerveze­teink fővédnöksége mellett. A MIN rendezőbizottságának elnökei: Dr. Herczegh Frigyes OSB plébános és Czibor József református lelkész. Főrende­ző Vájlok Sándor, helyettese Varga László. A rendezés munkáját négy bizottság végzi karöltve: propaganda, gazdasági, technikai és műsor-bizottság. A MIN két információs irodát tart fenn: Pozsonyban (Safarik-tér 4. I. 6.) és Deákin (Kulturház.) A pozsonyi iroda, mely főleg a propaganda-célokat szolgálja, julius 1-vel átköltözik Deákiba. Előzetes tájékoztatást Az ünnepi napok szabadidejében a részt­vevők számára különmüsorok, kiállítások adnak gazdag szórakozási lehetőséget. így a járás ének- és zenekarainak szabadtéri hangversenyei, a magyar iskolák kéziipari kiállítása, Mátyus-föld gazdasági és társa­dalmi életének bemutatása. A magyarság képekben és számokban, stb. A kiállítások a magyar iskolákban lesznek elhelyezve. A vendégeket hozó vonatokat az állomá­son diszörség és zenekar fogadja. 50 százalékos vasúti kedvezményről a rendezőség gondoskodik. A programot, közénekek szövegét és kottáját, kedvezmé­nyes utazásra szóló igazolványt, stb. tartal­mazó igazolványok a MIN információs iro­dáiban szerezhetők majd be. Az ünnepsé­gekre belépődíj — a szabadtéri játékokat kivéve — nincs, csupán a nap jelvényeinek megvétele kötelező, ami mindenüvé belé­pésre jogosit fel. A nap alkalmával a ren­dezőség alkalmi emléklevelezőlapokat ad ki<

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom