Prágai Magyar Hirlap, 1938. június (17. évfolyam, 125-147 / 4568-4590. szám)

1938-06-12 / 134. (4577.) szám

# *RW q?sjld9 traqio3nd?N ® ASba ‘naqjaíhisoj •i?A 8 joAmoj e XSoq ‘bíiosbabí jzb eSpsjjoz -jg js^iid^n^gem jsadupug ’J?q<?l saSasqnzs 8 iuo)iu3jajoj3 qpfupAjq iBSpquniu dajaj -jpA3 jb£Sbui qqOiíSBuSei qi.íSa zb SeiWIIY TíBqpurpjonBd XSbu b aujaqpoqjOjCuo^S S?s •nozqjj b £íoqA£n órpujESioj qadaS ‘quioS “PlfiJ zsgSa zb 3uu3j BjfBj [nAiq uaÁiauiB ‘joq “tnoSS3A|j zy •jaqaí^puaA b api jaj qpuBjii-ipzs qajjij 8 iaqqanuajJ9 ‘la^pjozojos *Btret -zso ají^sjXjaq ij9[3iua uioxpq íjauiB ‘auaj -jd^ joquioSSdAn JS91.19 nfo^iujp saj^zs Jaj -91a £2 alfaja; íuojoj y ‘I^íiía ísiayd b juiiu ‘U3ssaqjid9 joJujoj suSbui Jaj9ui ooí UB/Cio UBqqjBd-npAjsi juazs « ASJba ‘ugqgXajoq piq-S9iqij\[ iíq»JOH B ‘nojjBdBunQ b ií8oq ‘éjjé jxaq j^paSua 59 zoqsopuBj iso.íi?a b jjnpjoj iBinuBApBag 'qouj^ui jbASbui A8& qyzoqiBiSoj {aAAiaj is^jidaXuoJO} sbujjbjbh ua4sad»png luaqda qou.iE»p |oXujo)-|3^j]----------------------­(•qtza qjaAoq bsi^bjAjoj) ‘UBA qauiqjng quso £ipad axaáuaq nsqns^n©^ ;o TTSÁliraB jutin ‘qEüiuiqsiq obXio zb 591a jpq ‘sí qauxaquia jjgujaj .£9111 ‘Ejpnj jza ‘uaj-joq -eqaj xoqueÁq tuuaraai 9qi^|OA y ^n-BXS'oq 8Q ^ajainaq 8 ‘jasouiq jjojÍBqp bxiIuub jb:j -jy BqnáuB zb atuzaxazs gaq £am jsora iqau i£oq ‘ajza.19 X9n BU9'jqiA ‘Bfp'B iqan £tpuim jzb ‘uba qnjaiuaq xoqiui ‘jjojoq ‘X9q jaxa.fu -aq Bqsrutny •axoXnQ.íS qoxoáuqAS b ‘BíLoBa qBAxipA y iqqojSai b Sí púim 9; bjeuib-S }joa zg ij^^uag jBoEsnxomozs napúira qBaqBA -bzs b qaaqaza ajz0X9jp aesa^sáppm siSam ‘jjoa iupjsiq uo.Lsbu £901 Bqjpq BUpjqjA jjaxaAnaq Bqnd EqjBjEj XSa qBso qaxaXaaq — Bpbojjns — i&xaÁuag — •npjn jbjbj Bqod naiqiiiiBfBA }}0®J0ÍnQq bajis ajuizs S9 [9qql'B9 b tüqaXuai pjoproj as jpszxom Á£a jbiu a£9azo zb ‘jjoia adauun ánosopxBq uadd9 ‘aqsa XSa 0Q •qoiu-iSBjSatn raes ‘qomzaq9 ppaqaq uien A$óq i£ti ‘sí aszpa £ara ‘uBqpq.ínnq siq b u9a -pq jCb6 zbjbzs q[OA ^ÍSoq 'asoua.iazs ypajaap -uuu ;pnqaj ubsbűBui hb/Íjo sí oq b s qtnqtq ezssain UBÁpo púim qopazsuiozs y pb&bui BpozsuoA SqB s Bjp qaqaq ibui apQpoÁS zp| XSbnj *qao!X5aAZQ zb ;[oa ajaq ruouiozs no^íS -bu :uba pzs uaddp [o.hí[9aiB ‘{97 b aQ -pa[ qaai Bfpqstviny paqaqiai po iíipuiui Biipp[p\ aoqqB s Bqanui b qa^aunzs azaaad na;9x •£ara anpa£-na niae XS’oqas ize bpzb£ b X£oq ’Bqpnq piatu ‘lunauiBpo piára raau ap ‘ejznq aqapazoq bCíÍhb qBeo aAtzs y •qBin zb bMub BÍppniso nraíSoqi ‘upjzB a^z9n HBnnQ 'Bíjp^qiy Bnz9A ‘siq b ppo'pBqfnqia na9aui[aiu9q a£ora qaif -ara ‘qpinaj nszioqsa[9zs ‘saApeq b qn-poA po aj99onajazg qo iparúja S9 p[oj b qn!^10 -tq uepuara Bq ‘Bn[OA aqqaA naqqasaAtzsSap b ‘á[aA qjnjaqaqraazs noqn^zsio zb joqBjBA B3 •a[pq i’i9j qGeouBÁűTi BupqqiA siq in9®azs XSoq ‘zb An9vp -;nz9U aqpraazs b qaqiara naSi as laqauuaXS qpfss b Sara np[Bx ’aqqpinj -oq paq-pipf BApoqzsBXunqSaiu iquapni]^ jqqozQqqnaiaq aqqa iqB ‘qBnuB qpoA [Bf ’BqB.iBqB zb ubío ‘aSas -Aaxara qpjqtzs p.ioz púira ‘BSBquBpid b pop ubÍ[0 ‘aSaf qaiasooa[S S’apiq ‘Xu9raaq b •apoquiqaq so§Bs;^jBq ‘B’ABZS 9? ÍSa zaqjqnas qBunB p[OA uia^í •qqapai.u9raaqSara sí b^bui ,\Soq ‘aqqaq ‘B§[op qjOA laqqaAoq 89 [Bqqpp -qizs S|puiira X3oq ‘^09; b zb UBpG^ qBABq -unra 99 iBSSBsqpBJBj qo® qqaqtda bSbui qa.íp -aui‘naq§9Szoq b poA Bzpqoq raq ÁSa qauug •9PBBqunra b ‘jn tqxng tqqoqiq xaqraa SbP'Zbs ÁSa qBsa uaqnaSua^ uaqppi zb UBqqy •indBJBq qjani inas 0|0q aquizs ÁSoq ;qanjainaqj9q -aj b ptuo ASn Áapjsiq y •uaqx9Xuaq b naq -qa Bjqp[ ;9®Dniq-qasDuiq b iqB ‘qBupupjqpy ruu0A pjopiiq sí qajaÁuaqxaqaj siq ^íSa S^in jazsXSa-.iazsASa ‘aq^SjOA azssaui b quani -aj Bq ‘jxapí ‘'jjopioioSPz raau 9muoqog A’§1 ág qaÁjaq sofpj b bu[Oa a,j'ja§[ap9p ‘BjjBSjoq -9S0 uian ‘Bijqpqi^ noxBjBXSnB zb ‘bíba.ib eiq Bq ‘uiazaq b q.ioq Bjjuq Áuaraaq b líra ‘qag b 8U[0a iCbj nBqqof ubj Auoztq s ‘Íu'Ozs9B iiapjaviSa ‘pozoq 1J.19J qos b pozoSjop jjq (•SBjepijog) — v a n a 9 3 i — ejaSdJ 4Udzso>| luaSudM v — 181 — •popSis^ ‘*i ‘o 'HA ‘Bqisz9H iB^nBJBa •aqjazoq sonin jpui BqXjnd b piaw ‘aqzsnq qunsBqpq b j^ui Jsoj^i •pnuaq BqoiBjzrq b Jjaw ‘MlíPíia^sSain j^ui qnVqiíind y •paSaipq ‘íjaSagi jySBin S1S9W ‘jui jűiui ‘ubíjo sí zb zsjh •BqXjnd e zb sa^’ugq Ajo 1x9501 XSopi ‘BJiBqosSaiu sí zb ufjzy •íjaSazpu qBBD qnnsBqBq imy ‘íJaSaniq ‘uaSagi jpXnj^zs ‘jpq-i^J •BÍ'puoS ruiuias qauiqp ‘ooiBApn zb xpf uasaiupq ob^IO •ptu no.íSeu BJ9zy ‘pnXSpXSSaui BJ9nn »a •jtazsaAazsso jBSSBqBq b Bjpiury ‘Sajaq ite^o qupqXjnd iíu9Sazs •vMAana v •poxsBtf (-p -o -ia ‘ma s?aiizs •953 qoSpjiA y qopif api xoqijv ‘09 qo[njő ÁSojj ‘qajqan uiai9zsaq Jzy •jaqajij qapajazs jxajv ‘qajajaA qaj9ísaa ‘inpzouiSaui sí niEqfy ‘inpjoj baXiosoui uioojy •qajapA óba baj©* raaqjag ‘qojzojBin JoqíW ‘qajqan qoinxo ASfl qoSBJiA lqoSpJ]A •XODyHIA •pinizg ‘-j -o ia ‘bdoii pjpn?g •po.íSojja Saj a?U9d b zsjh ‘podoqja sí BfBqnj y qjBqSaui JBin ‘jjajagjajg g-g ‘aAizs b íbj qauaqXu9Sazs •ojuiaxax B ^3n nfpy ‘jo Som asjiSas /ÍSoh ‘qipoqzsBqoj záquajsi 9C ‘qizoqppun laSSaJ ‘ajsg •afiqnas sonin iqan 0 Xgof| ‘naqazsa uba zb qnso Siput^ •afiquas sduiu qauaq/^Sazg ‘najazsjn zb bajé zb jjs •vAdy zv-pmizg ‘-a -o -n <aqiP9H •BpiisoBd b ua] qq^SjA ‘EqsoodEu b pojpspH •jpsppi? uajsi 9f y luqzsoqSani BjjigaBd y •BfpBSojia jpfpnn zy ‘BflBSiiBqSaui aajsi 9! y •nad9zs noASBU qizoqppnii ‘laSSaa npxoq Bjaisoed y •vxaisovd V 'jn^si-g ‘S3A9 fi ‘sonpp XqzoBdag •Sara BfpB puitn najsi 9f y ‘paAizs upAiq ‘19UI3J íjiny ‘uoSbija a uba 9f pny rraoSpsppmi gyzs 9jaj Sg •obzeSt sí 09 qagaxazs jnrpXnBsap9 ‘zsjaaazs ‘uiopnx ^002x9 poq9SD pxxoj Bq^SoH <maz9n pooxB 9SA!josoni bh •VHyrdYNA3N VANV •apaSxpA ‘q ’o -ja ‘jiSxbiaí qn»g "j^Xupaj gjaiazs Bsspi Sryqas íCSojj ‘jpjBinpzoui uapaim iqan 9 Sara cfpiy •nofpB jaj a {9 nzssoq iqan najsj zb ÁSo^ ‘niozoqppuii jjazB Sipuinx laSSax ‘ajsg •nxaSua uBqqofSai b jaxazs iqB ‘zb q ‘najsj zb Sara Efpip ‘zb nip.íuBsapa zy 4uba uiofBq iniBiBA Bq^íSoq ‘Sara jajo ig 4UBqqofSai nqpjoj b uiaSua jaxazs }}j •WVANV N9 ZV •apaSxpA “•? *o ‘ia ‘buiopSb^ ’iv !BdBg •uajsj zb assaxazs jj9bSbs9Í b XSojj ‘uaqjai9 zb Sipnj^ ‘uassaqai Sopjoq XSÓh •nafj9 Sipqos XSoh qupA'aBsap? í111 V ‘jaA9zaq )9q b pnii\[ ‘najsj zb 3ain Bfpjy •rapnjBf sí ji^nuaniJBg joSbjia X2bu a bh ‘rapujBiEj inán JBfJBg qBiruipAUBsap9 U9* zy •fEddBU jniin ‘iaff9 ASpj ‘uba uiajaA Sipntui Q ‘jbASub íSa juiui ‘ob-íjÖ uiBÁuBsapa U9 zy •xvNwyANvsaag 1VSVUI MOHVADVH SÍM = — 061 — — 186 — A kis Mitugrálsz — Te kis Mitugrálsz! — dörrnögött a hegy az oldalán csobogd kis forráshoz. — Nem elég neked az én széles oldalam? Csak csavarogni akarsz? Még a fenyőfák is csóválgatták ágaikat, de még az öreg tölgy is megrázta száraz, csontos gallyait: — A kis csavargója! A kis csavargója! A kis Mitugrálsz nem szólt semmit, úgy tett, mintha megadná magát a sorsának. — ügy sem ért engem — panaszolta egy reggel a csókának, mikor az friss vízért ment hozzá, — Inkább hallgatok és csönd­ben utat vágok magamnak a földben. Mert mindenáron el akarok menni innen, látni akarom a síkságot és hatalmas rokonaimat, a városokon át hömpölygő folyamokat. — Nagyot sóhajtott itt a kis Mitugrálsz forrás és úgy folytatta: — És ha egyszer meglát­hatnám a vizek királyát, a tengert is, akkor már semmi más vágyam nem lenne! Olyan szivhezszólóan sóhajtozott, hogy a csóka megszánta: — Ne búsulj, majd kitalálok én valamit a te javadra. — Ó, — sóhajtott megint a kis Mitug­rálsz —, életem végéig oltaná friss vizem nem csak a te, hanem egész nemzetséged Bzomját is, ha segíthetnél nekem. — Három nap, három éjjel egyebet se teszek, csak a fejemet töröm! Bizd csak rám! — azzal elrepült. Nehezen várta a kis Mitugrálsz az es­téket. a reggeleket. De a harmadik nap estéjén, mikor a Hold álomba ringatta a idörmögő öreg hegyet, ott volt a forrásnál. — Alig vártalak — sóhajtott a forrás. — Bizony, sosem tudom meghálálni, hogy így a sziveden viseled sorsomat! Egész éjjel suttogtak, tanakodtak. A csó­ka örült, hogy a kis forráson keresztül végre rászedheti ezt a pöffeszkedő vén he­gyet, aki azt hiszi, hogy ő a világ eleje, meg közepe. Mit beszéltek, mit nem, senki sem hall­gatta, de reggel igy szólt Mitugrálsz for­ráska az öreg hegyhez: — Nagyapám, a tenger, üzent, hogy meg­hal szomjan, ha nem ihat egy csepp édes forrásvizet! — és olyan kdfcervesen bugy­borékolt, hogy a kőnek is megesett volna rajta a szíve. — Siess hát — dörmögte meghatódva a nagy hegy, nehogy elkéssél! Azzal megrázta a hátát, meglazította föld­jét a forrás előtt s az vígan csobogott le a hegy lábához. De mire ideért, már egész . kis patakká duzzadt s a fűzfa megkér­dezte tőle: — Hová olyan sietve, kis patak? — Megyek a nagyapámhoz, a tengerhez, hogy szomjan ne haljon — válaszolta Mit­ugrálsz nagyvigan. — Siess akkor — mondta a fűzfa —, a gyökerem végénél van egy folyó, az elvisz a hátán egy nagy folyamig, annak mondd meg, hogy én küldtelek. Vígan szaladt a kis Mitugrálsz, aki örö­mében tán a nevét is elfelejtette már. Fel­ült a folyó hátára s jókedvében kicsipkézte a hullámokat. Hej, de tetszettek neki a csó­nakok, tutajok, bárkák, meg a kunyhók, házak a parton! így ért a folyamig. Az már messziről rákiáltott: — Héhó! Tán lassabban is ráérsz! — Nem lehet — felelte Mitugrálsz bát­ran —, nagyapám, a tenger ... De erre elnevette magát a folyam: — Amilyen kicsi vagy, olyan nagyot hazudsz! — mondta. Meg is szeppent egy kicsit Mitugrálsz: — Csak nem lesz most valami baj — gon­dolta —, mikor eddig minden olyan szépen ment?! Jobbnak látta könyörögni a hatal­mas rokonhoz. — ó, te dicső és nagy folyam! A ködr kucsmáju hegy alján élő fűzfa küldött en­gem hozzád ... hogy is mertem volna én a magam kicsiségében ilyen merész útra vállalkozni! A fűzfa nevének hallatára a nagy fo­lyam eltűnődött: — Egész nyáron róla meséltek nékem a madarak! Nem is lehet annál szebb fa a világon! No! Ülj a hátamra — folytatta ba­rátságos hangon —, elviszlek, ahová aka­rod! így jutott el a kis Mitugrálsz forrás a tengerhez. Nem is feldkezett meg soha a csókáról s madárral, felhővel, szálló falevéllel minden éviben üzenetet küldött néki. — 191 — SZÜLŐFALUM. Szülőfalum Szimő község, Szeretem is ezt nagyon én, Hiszen itt születtem, S itten nevelkedtem. Itt hallottam legelőször Szüleimnek intését, Drága, kicsi szülőfalum Harangjának csengését. Mely mindig csak kongás közben Áztat dalolgatja, Boldog leszel addig, Mig itt leszel faludban. Takács Tiborka, Hl. o. t., Szimő. A TERMÉSZET. Óh, mily gyönyörű a természet, Itt szerzek magamnak örömet. Megnézem a kis patakot, Megnézek minden árkot g dombot Néznélek akár estéiig. De egyszerre szél kerekedik, És felhő jön. Sötétedni kezd. Isten véled te szép természet! Csányi Sándor, 14 éves, Palást. A VADGALAMB. Magas gesztenyefára rakja a fészkét, Az ő dala nem olyan, mint a többi madáré, Szomorú az ő dala, akik hallgatják E madár dalát, Elgondolkoznak s tovatün előttük Egy virágos élet, Mi is voltunk fiatalok, szépek, Nekünk is szólt valaha ez ének. Soós Lilla, 11 éves, Zsigárd. HÓKA A JÓ VEVŐ. A vidéki szatócshoz beállít egy kisfiú. A szatócs jól ismeri, a Mtillerék kisfia. — Kérek egy sóslheringet 1 koronáért és 4 koronát vissza. A szatócs becsomagolja a heringet, visz- szaadja a 4 koronát, a fiú pedig ki akar menni. A kereskedő visszahívja. — Hé, fiacskám, mi van az 5 koronával, azt még nem adtad ide? — Nem is volt nálam! Majd a marnám el­sején megadja. TANULSÁGOS TÖRTÉNETEK A VERSENYTÁRS. A fehér és a fekete kakas szomszédok voltak. Minden hajnalban versenyre keltek, hogy melyikük kukorékol szebben? Egyszer csak eltűnt a fekete kakas. Igen, mert eladták. A fehér kakas magára maradt és napról- napra kevesebbet kukorékolt és a hangja is romlott. — Minek is kukorékoljak — sóhajtott a fehér kakas —, nincs már versenytársam * A LÁTSZAT CSAL. Egy mihaszna veréb a templom kapuja fölé került, ott megpihent. — Ejnye — csodálkozott a veréb —, "i nyíre tisztelnek az emberek, leveszik em a kalapjukat, sattanás hallatszott, amire a veréb ;tőben egy közeli fára repült. — Most veszem csak észre —, szomor- kodott a veréb, — hogy az emberek a temp­lom előtt veszik le a kalapjukat, nem előt­tem. MEGFEJTÉSEK A 23. szám rejtvényeinek helyes megfejtése: , Keresztrejtvény: Hencida, al, ef, ima, alt, sás, pót, kéz, aaa, suszter. - Harapós, el, cim, de, a fűszer, ittas, askat, ló, áé, az. — Kozsár Tibor rejtvénye: Árpád, por, dárda. — Pancza Kornél rejtvénye: Értelem. — Klucsik Tildus rejtvénye: Gitár, Idus, tus, ás, r. — Kuklls Imre rejtvénye: Minden­ható. — Bernáth József rejtvénye: Kés, sár, rak, kér, rab. bab, bál. — Nagy Róbert rejt­vénye: Vándor. — Hegedűs Vilma rejtvé­nye: Bors, orsó. — Schvarcz Rózsi rejtvé­nye: Vadállat. A rejtvényeket helyesen fejtette meg: Alagi József, Áldor István. :: Bíró István, Benkő Ferenc. :: Darvas Szilárd. :: Forgách Ildikó, Forgách Klárika. •: Gúnya Mihály, Gúnya Sándor, Gergely Ferenc. :: Halas Kázmér. :: Jelinek Olika. :: Kollarik Guci. :: Láng Ede, László Dénes.:: Martos Béla, Mol­nár Teréz. :: Rozlosnik Bözsi, Riszner Jenő, Riszner Karcsi. :: Sós Sándor, Stefanovits Zsófia., Sebők Éva, Sebők Juci. Sebők Pali. :: Török István, Thoma Oszkár. :: Virágh Vilma. r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom