Prágai Magyar Hirlap, 1938. június (17. évfolyam, 125-147 / 4568-4590. szám)

1938-06-12 / 134. (4577.) szám

1938 június 12, vasárnap. Budapesti twéi (Ző.) BUDAPEST. — E napokban Szendy Károly aláírásával falragaszok je­lentek meg a magyar főváros uccáin, ame­lyek tudomására adják a székesfőváros kö­zönségének, hogy az újonnan megalakított tizenharmadik közigazgatási kerületet Bu­dapest törvényhatósága ,>Magdolna-város“- nak nevezte el. A magyar főváros ezzel az elhatározásával azt a hódolatot és tisztele­tet juttatta kifejezésre, amellyel a magyar­ság Horthy Miklós kormányzó fenkölt hit­vesét övezi. De ez az elnevezés az örök há­lának a jelképe is azzal a nagyszerű mun­kálkodással szemben, amelyet Horthy Mik- lósné a jótékonyság terén évek óta kifejt. Bizonyosan ez vezette a magyar főváros törvényhatóságát akkor, amikor éppen a legszegényebb néposztály által lakott vá­rosrészt az ő nevéről nevezte el. A tizen­harmadik kerület ugyanis a Lipótváros kül­ső területéből és az Angyalföldből alakult, —* a fővárosnak abból a területéből, amely a szegény emberek városrészének nevez­hető. A „Magdolna-város" létesítése szinte önmagától tereli rá a figyelmet többi kerü­letének elnevezésére és ezeknek az elneve­zéseknek a keletkezési körülményeire. A legelső városrész, amely a mai Budapest te­rületén külön nevet kapott, a Krisztina-vá- ros volt, az egykori Budának a Vár alatt elterülő része. A tizennyolcadik század het­venes éveiben nevezte el ezt Buda város tanácsa Albert szász-tescheni Herceg fele­sége, Krisztina hercegnő nevéről. Albert abban az időben Magyarország kormány­zója volt és ezt a tisztet egészen Mária 1 e- rézia haláláig töltötte be. Pásztor Mihály kitűnő kollégánk, Budapest történetének egyik legalaposabb ismerője és kutatója mondotta el nekünk azokat az eseményeket, amelyek a tizennyolcadik század közepétől kezdve a magyar főváros fejlődését befo­lyásolták és irányították. A tizennyolcadik század közepén a mai főváros helyén tulajdonképpen három vá­ros állott: Óbuda, Buda és a Duna balpart­ján a nagy városfallal körített Pest, amely­nek területe körülbelül a mai Belváros te­rületének felelt meg. A budai rész az ak­kori európai mértékkel mérve is eléggé fej­lett város benyomását keltette, mig a pesti oldalon, a városkapukon túl lakatlan mező és' iszapos erdőterület terpeszkedett. A (pesti oldal fejlődése 1740 táján kezdődött, amikor a Hatvani-kapu előtt (a mai Kos­suth Lajos-uccának a Muzeum-körutba való torkolása helyén) megindult az építkezés, még pedig azon a részen, amely a mai Rá- kóczi-ut és a Király-ucca között terül el. Addig csupán néhány majorság állott ezen a területen és messzibb, kint, a mai Rókus- kápolna, amely 1712-ben épült az ott elhe­lyezett pestis-kórház mellett. Érdekes, hogy Pest város akkori tanácsa hevesen tiltako­zott ezeken a városfalakon kívüli építkezé­sek ellen, mert attól félt, hogy a kamarai hivatal (az akkori pénzügyminisztérium), amely a házak száma után vetette ki az adót a városra, a házak szaporodása révén újabb adóval fogja sújtani a kommunitást. De a fejlődő élet erősebb volt a tanács aka­ratánál és 1777-ben, amikor a nagyszebeni egyetemet Budára helyezték át, a Pacsirta- mező (így nevezték a mai Terézváros és Józsefváros területét) már annyira beépült, hogy a hívek részére plébániáról kellett gondoskodni. így alakult ezekben az évek­ben a Szent Terézről és Szent Józsefről el­nevezett plébánia és igy kapta nevét Buda­pest mai hatodik és nyolcadik kerülete. Egészen bizonyos, hogy ennek a két plé­bániának az elnevezése körül nagy szerep jutott annak a ténynek is, hogy a magyar királyt Mária Teréziának és a trónörököst Józsefnek hívták és ilymódon a fifikus pesti éivisek a vallásosságot egybekapcsolták a lojalitással és a városrészt — ha úgy tet­szik — az uralkodóról és a trónörökösről nevezték el. •. Amint a város falain kívül való terjesz­kedés megindult, a pesti oldal rohamos fej­lődését tovább visszatartani nem lehetett. A fejlődés gyorsaságát nagyban elősegítet- íe az, hogy XI. József a felső bíróságokat Pestre helyezte át és hogy a pesti országos Vásárok mind nagyobb és nagyobb jelen­tőségre vergődtek, így következett be azu­tán, hogy amikor II. Lipót fia, Ferenc, fog­lalta el a magyar trónt, Pest városa a Jó- fsef-városnak a Duna felé eső részét külön kerületté alakította ki és azt az uralkodó ról Ferenc-városnak nevezte el. Ami a mai Szent István-várost — Buda­pest ötödik kerületét — illeti, ennek a váJ rosterületnek a kifejlődését II. József indí­totta meg azzal, hogy 1786-ban a mai Sza­badság-tér helyén megépiíteíte a „JNeuge- báude‘‘-t, amelyhez a magyar történelem­nek olyan sok szomorú és fájdalmas emléke fűződik. Az építkezés a Váci-kapun túl fek­vő Só-téren (a mai Vörösmarty-téren) kez­dődött. Egy báró Schielsohn nevű agilis ka­marai tanácsos indiíotía el ezt az építkező mozgalmat és ő volt az, aki ennek a terü­letnek ma is meglevő alakját megrajzolta. Az uj városrész megalakulásakor a terve­zőknek első dolga az volt, hogy a város (ez alatt mindig a Belvárost kell érteni) falai alatt a mai Erzsébet-íeret kihasították, megjelölték a mai belső Lipótváros uccavo- nalait és azután négyé g beépítési kötele­zettség mellett árverés utján értékesítették a telkeket. Felemlitésre méltó, hogy a telek­vételből a földműveseket és a zsidókat ki­zárták. A városrész gyors fejlődésnek in­dult és Ferenc apja emlékére kapta a Li­pótváros nevet, amelyet egészen a múlt esztendeig őrzött meg, amikor is Szent Ist­ván király emlékére ezt a városrészt „Szent István-város“-nak nevezték el. 1882-ben a Teréz-város kettéosztásából alakult az Erzsébet királynéról elnevezett Erzsébet-város. Az akkor már egyesitett székesfőváros tanácsa Teréz-várost a Ki­rály-ucca hosszában kettéosztotta és igy lett a Király-ucca és a József-város közötti részből Erzsébet-város, Budapestnek a kerületi beosztása az 1873-ban történt egyesülés alkalmával tör­tént meg. Tiz kerületet alakítottak és ez volt a helyzet egészen a háború után kö­vetkező évekig. Az 1920-as évek után a fő­város területe csodálatosképpen megnöve­kedett. A vesztett háború és az azután be­következő válságok ellenére Budapest be­épített területe egyre bővült és igy történt, hogy ma már tizennégy közigazgatási teriu letre oszlik a főváros. Az első kerületnek a Kelenföld felé húzódó részéből alakult meg a Szent Imre-város, a budai hegyvidékből a tizenkettedik kerület és az Erzsébetváros külső részéből, a Zuglóból és vidékéből a tizennegyedik kerület. Az uj Magdolna-város megalakulásakor, amikor immár Magyarország kormányzója hitvesének is maradandó emléket állított a magyar székesfőváros, helyénvalónak ta­láltuk, hogy Magyarország fővárosának fejlődésére — ha csak vázlatosan is — rá­mutassunk. Fájdalmaitól szabadul meg rheumánál, köszvénynél, ischiasznál, ha thermális kúrája lehetővé teszi, hogy közvetlenül a kénes hőforrásokban fürödjék. A modern orvosi tudomány ezen ideálját valóra váltja TRENŐIANSKE TEPLICE gyógyfürdőn. I i Világgazdaság és világpolitika Az ipari nagyhatalmak versenye füti a háborús veszély katlanát Milyen gazdasági célkitűzései voltak a világháborúnak? A félté­kenység ördöge Mémetország ellen uszítja a nagyipari hatalmakat PRÁGA. — Az általános európai feszültség gaz­dasági Oikairól rendkívül érdekes és eredeti cikket közölt a prágai Bohemia <dr. Kari Iliiig tollából. A cikkíró megállapítja, hogy a világgazdaság sú­lyos politikai akadályok ellenére 1933 tavaszától Í9’37-ig fokozatos fejlődésen ment keresztül, azóta azonban állandó rosszabbodás tapasztalható, amely hason- j? ló krízis tüneteit veszi fel, mint amilyen az jf 1930—35-ös nagy gazdasági válság volt. Ennek a krízisnek nem gazdasági okai vanak, ha­nem egyedüli magyarázata a politikai feszültség. Világgazdaság és. világpolitika szorosan össze­függnek egymással. Erős gazdasági alapok nélkül egyetlen állam sem folytathat erős öntudatos po­litikát és ezért a politikai küzdelem mindig gazda­sági célkitűzésekért, folyik, 1914-ben ez a küzde­lem vezetett a világháborúhoz és 1919-ben más esz­közökkel tovább folytatódott. A nyugati hatalmak és a német prosperitás A’ világháború nagyrészlben abból a föltevésből keletkezett, hogy a nyugateurópai ipari államok prosperitása emelkedni fog, hogyha erőszakosan megakadályozzák Németország gazdasági fejlődé­sét. Ez a feltevés teljesen hibás volt, minthogy Németország a nyugati államok gazdasági vissza­esésének nem volt oka, ettől eltekintve pedig a világháború Németország gazdasági erőit csak két évtizedre tudta visszaszorítani, de nem meg­ölni. A mai Németország ismét gazdaságilag előtörőben van és ezzel kapcsolatban fölbukkan az a törekvés, hogy Németországot erőszakkal visszaszorítsák, annak ellenére, hogy ez a módszer egyszer már csúfos kudarcot vallott. A fejlődés érthetővé válik előttünk, hogyha áttekintjük a világ vezető gaz­dasági államainak részesedését a világtermelésből az utolsó nyolcvan esztendőben: Európa elveszíti ipari egyeduralmát . Európa részesedése a világ iparosodásából és a világtermelésből fokozatosan csökkent. 1860-ban Európa Oroszország nélkül a világter­melés 75 százalékát produkálta, 1913-ban már csak 53, 1920-ban 44 és 1936-ban mindössze 40 százalékát. A régi Európa piacvesztesége e téren a világ­háború előtt évente 0.4 volt, 1013-tól 1920-ig 1.3, 1920-tól 1936-ig ismét 0:3. Ebből látható, hogy ez a fokozatos visszafejlődés megállíthatatlan folya­matnak a következménye, amelyet emberi erővel nem lehet meggátolni, csupán erős munkával csökkenteni és háborúval súlyosbítani. Az európai iparosítás központja Anglia volt a múlt század­ban annyira, hogy a múlt század közepetáján az egész viiágipar fele Angliába koncentrálódott és százalékokban kifejezve 1860-ban Anglia 37. Amerika 22, Franciaország 16, Németország 15 százalékban volt ura a világiparnak. Azóta Euró­pa nem ipari része hatalmasan előretört, d!e meg­erősödött Amerika és a többi tengerentúli világ­rész is. Németország 1900-ig csak mérsékelten tört előre. Németország előretörésénél sokkal súlyo­sabb volt az angol ipar visszafejlődése, amely 1910-ig 37-ről 15 százalékra esett visza, Francia- országé pedig 16 százalékról 8 százalékra. Németország, amely 1860-ban Franciaország alatt volt, 1910-ben még egyszer olyan magasan állott, mint Franciaország és valamivel magasabban mint Anglia a világtermelés grafikonján. Ez a helyzet teremtette meg a gazdasági előfeltételeit a viiágháborunak. Azpn természetesen senki sem háborodott föl, hogy Amerika, amely 1860-ban fele annyit produkált, mint Anglia, 1910-ben már mégegyszer annyit ter­melt és Oroszország, Japán, India és Csehország is megduplázta a világtermelésben való részvételét. Sajátságos módon csak Németországban láttak közvetlen konkurrenciát, de ezen nem munkalehe­tőségek fokozásával, hanem, erőszakos beavatko­zással akartak segíteni. két fegyveres erőszakkal forgassák visszafelé, tö­kéletesen kudarcot vallott. Mindazok az előnyök, amelyek a világháborúból a győztes ipari államok­ra hárultak, egészen rövid ideig éreztették csak hatásukat. A legtöbbet nyert gazdaságilag Amerika, amely a világháborúhoz képest jelentékenyen megnö­velte a világtermelésben való részvételét, igaz ugyan, hogy 1935-től 1938-ig visszaesett arra a nívóra, amin 1880-ban volt. Hasonló visszaesés tapasztalható Angliában és Franciaországban is és sajátságos módon annak ellenére, hogy háromszor is súlyos gazdasági csa­pás érte Németországot, Németország volt az egész világ egyetlen ipari állama, amely ebben az időszakban a világter­melésben való részvételét fokozni tudta. Csehszlovákia sem nyert a világháborúban, mert a cselh ipar részvétele a világtermelésben a háború előtt 2.2 százalék volt, 1920-bain már csak 1.7 szá­zalék, ezt megtartotta 1930-ig és ettől kezdve 1937- ig 1.4 százalékra csökkent vissza. A gazdasági fejlődés paradoxénál Anglia, további piacvesztesége, amelyet Francia- ország és Amerika katasztrofális vesztesége kisért, ugyanekkor a német ipar előretörése természete­sen újból megnövelte a politikai feszültséget. Ha ma Németország állandó és fokozódó hitel- és nyersanyagblokád ellenére, gyarmatok nélkül, a készáruk kivitele ellen irányuló ugyancsak széles­körű bojkott, elkeseredett világnézeti harcok, ál­landó háborús veszély dacára, amely hihetetlen fegyverkezési terhet ró a birodalomra, — Ameri­kánál, Angliánál és Franciaországnál sokkal na­gyobb mértékben tudja részesedését biztosítani a világtermelésben, akkor el kell ismerni, hogy Né­metországban olyan hatalmas gazdasági erők össz­pontosulnak, amelyeket erőszakosan szétrombolni nem lehet és amelynek egyetlen magyarázata az, hogy Németország gazdasági erőit intezivebben és A tényleges német előretörés Természetesen az a kísérlet, hogy a világ kere­ARIADNE f^l A krém és szappan garantáltan ártalmatlan és a legjobb S^a 1 ÍL# ipÉ arcápoló szer, mely már egy tégely használata után eltünteti a szeplőket, májfoltokat, pattanásokat és megfiatalítja, felüditi az arcot. A bársonyos, puha arcbőr titka a friss ARIADNE krém és szappan. — Gyártja és postán naponta friss szállítmányokat küld: Ph. Rflr. Vasskó Gyula — gyógyszerész — ARIADNE chemiai és koz­metikai laboratóriuma, Preáov, ítfasarykova ul. 81. Telefon 230. Postacsekk- kontó száma; Praha 82.156. — Kérje minden gyógyszertárban és drogériában! ökonomikusakban használják föl, mint a régi ipari államokét. Minthogy az angol termelés relatív emelkedése el­lenére majdnem a felére csökkent a német produk­ciónak, azok a gazdasági erőviszonyok, amelyek a világháború előtt megrontották Anglia és Német­ország viszonyát, s amelyek hozzájárultak a vi­lágháború kitöréséhez és a világháború után húsz éven keresztül más eszközökkel bár, de változat­lanul harcot folytattak a német gazdasági előre­törés ellen, ma éppen úgy fönnállnak, mint a há­ború előtt és félő, hogy a nagyhatalmak politiká­ját ugyanolyan irányban befolyásolják, mint an­nakidején. Mindenesetre a legnagyobb oktalanság lenne, hogyiha ezt a feszültséget újabb háborúban próbálnák meg levezetni. A világtermelésben való részvétel csökkenése még távolról sem jelenti egy ország termelésének csökkenését és az ország elszegényedését. Ha Anglia termelését 1913-ban száznak értékeljük, akkor megállapítható, hogy a világtermelésben való részvétel állandó csökkenése ellenére 1860-tól 1890-ig 34-ről 62-xe és 1910-től 1937-ig 85-ről 123-ra emelkedett az angol termelés arányszáma. Anglia állandóan gazdagabb lesz annak ellenére, hogy világpiacait elveszíti. Sajátságos módon az 1937-es év, amely a világgaz­daságban való részvétel szempontjából a legsiral­masabb volt Angliára nézve, az angol termelés re­kordéve volt. Semmi más oka nem lőhetne tehát az erőszakos fellépésnek, mint a presztízs. Elte­kintve attól, hogy egy világháború letörne, vagy megsemmisítené — mondjuk — egy konkurrenst és helyette tiz másikat erősítene meg. Az egyetlen helyes ut 1936— 37-ben tört ki az úgynevezett fegyverke­zési konjunktúra, amely azonban rövidesen össze­omlott, minthogy a fegyverkezések nyersanyag- szükségletét irtózatosan túlbecsülték, másfelől pe­dig a fegyverkezésgazdaságellenes tendenciáit nem ismerték föl. Rövidesen azonban kiderült, hogy a fegyverkezési vállalkozás föl­lendülése a gazdasági élet számos más területén teljes bénulást okozott. Ez a .helyzet rövidesen az egész ipari termelésben érezteti hatását, amit legjobban az bizonyít, hogy Amerika acéltermelése a.z állandó fegyverkezési 'program ellenére harmadára csökkent vissza, ugyanez történt a legtöbb államiban, a nyersanyag- árak, még a ihadiszergyártás szempontjából fontos anyagokban is, katasztrofálisan visszaestek. Ez a katasztrófa azonban még súlyosabb lenne, hogyha az egyes államok nem igyekeznének a katonailag fontos anyagokból jelentős tartalékot fölhalmozni. Ebből következik, hogy a magángazdasági tevékenység tulajdonképpen még mélyebbre süllyedt, mint ahogy az általános termelési index mutatja. Május hónapban a krízis kimélyült és amennyiben még néhány hónapig tart, akkor újból milliós munkanélküli tömegekkel fogunk szembenállni, súlyos vagyonlemorzsolódás követ­kezik és teljesen lehetetlenné válik az eddigi po­litika továbbfolytatása. Egyetlen józan és helyes ut áll nyitva a krízisből való kibontakozásra és pedig a gazdasági félté­kenység következtében visszaszorított államok ma­radéktalan bekapcsolódása a világtermelésbe és irigység és háborús fenyegetés nélkül lehetővé tenni, hogy mindenki annyit dolgozzon, amennyit tud és akar. Ez az egyetlen lehetőség, hogy mes­terséges konjunktúra helyett egészséges és állandó konjunktúra alakuljon. Apáid ezen a földön éltek. Ne légy méltatlan emlékükhöz! Szavazz az Egyesült Magyar Párt 7 r*—•

Next

/
Oldalképek
Tartalom