Prágai Magyar Hirlap, 1938. június (17. évfolyam, 125-147 / 4568-4590. szám)

1938-06-12 / 134. (4577.) szám

1938 junius 12, vasárnap. j lét 2& Ha-^rskYt Motorcilt Törzs farmod és ?ia olajtermékek Moir.'OsSrava, OraCislava, KoSice „A nemzeti kisebbségek jogának biztosítása szentistváni tradíció77 A magyar kultuszminiszter parlamenti nyilatkozata a magyarországi oktatás készülő reformjairól nyadát. Magyar kultúrát és magyar kenye­ret, És gondoskodik arról, hogy szaván fog­ja a szavalókat és tettekké valósítsa a sza­valok ígéreteit. Például azt a nagyhangú ígéretet, hogy Petőfi szobra a városi rak­tárból a város egyik terére kerüljön. Az Ígéretek koalicióját a városházán a tettek koalíciójának kell fölváltani. Reméljük, hogy nemcsak a német oldalon, hanem a szlovák részen is úgy fog tisztulni az erő­viszony, hogy a centralista pártok városi koalicióját a szlovák, német és magyar autonomisták nemzetiségi tekintetben meg­értőbb és szociális tekintetben tettreké- szebb, gyümölcsözőbb, fölvirágoztatóbb együttműködése fogja fölváltani. Pozsonyi magyar testvérek, ne felejtsétek el, hogy változott időket élünk. Az Egyesült Párt a múltban csak egy funkciót végezhe­tett: panaszjoggal élhetett, bírálta a kor­mányt és orvoslást követelt. De hatalma néni 'volt. Egyedül csak érveinek erkölcsi erejével késztethette valamire a többséget. Ma már szava nemcsak Prágáig, de Lon­donig elihat, ma már nem olyan tényező, amelynek akaratát a kormány figyelmen kívül hagyhatja, mert hiszen magának a brit világbirodalomnak a miniszterelnöke is sík­ra szállt a németség és magyarság „ész­szerű követeléseinek a lehetőség legmesz- szebbmenő határáig menő telijesitéséért" s ennek érdekében, a csehszlovák kormány és a magyar kisebbség megegyezésének sürgetése érdekében London Párissal kar­öltve barátságos demarsot intézett Prágá­hoz. Ma, amikor a jövő héten megkezdőd­nek ezek a korszakalkotó tárgyalások, min­den egyes szavazat, amely az ország bár­mely községében, de főleg Szlovákia fővá­rosában az Egyesült Pártra esik, többszö­rös nyomatékot és súlyt ad az Egyesült Párt szavának. Minden egyes szavazat erő­többletet jelent, a siker zálogát. Ennek tu­datában ma minden magyar választónak úgy kell szavaznia, mintha éppen az ő sza­vazatától függne a magyarság sorsa. A magyarság egyenjogúságot, igazi demokrá­ciát és megelégedettséget akar. Az a ma­gyar tehát, aki nemzetiségi, polgári és szo­ciális igazságosságot kíván, a magyarság Egyesült Pártját támogassa. A magyarság nem akar belső viszályt, sem külső hábo­rút, hanem belső konszolidációt és a népek között békét. Az a magyar tehát, aki igaz­ságos kiegyezést és békét akar, a magyar­ság egyetlen pártjára szavazzon. A magyar nem akarja a másét, csak a magáét akarja megtartani: meg akar maradni magyarnak. Magyar, maradj magyarnak! — ez a ma jelszava s erre gondolj, testvér, amikor az urna előtt a lelkiismeretedet kérdezed, s a legnemesebb programra adod szavazatodat. A magyarság politikai hitvallása a keresz­tény, szociális és nemzeti világnézet élet­programja, találhatsz-e ennél magasztosab- bat és nemesebbet? S ha netán hasonlót részletekben másutt találsz is, ezt a ihárom világmozgató elvet ilyen demokratikus har­móniában sehol nem találod együtt! S ha találsz is máshol ehhez valamennyire ha­sonlót, ne felejtsd el, hogy ennél demokra- tikusabbat nem találsz, mert másutt vagy osztálydiktatura, vagy nemzeti imperializ­mus célzata homályositja el a keresztény, vagy szociális, vagy nemzeti elv nemes célkitűzését. Az Egyesült Párt világnézete több mint szocializmus, több mint naciona­lizmus és több mint nemzeti szocializmus, ■mert a keresztényi igazságosság elve ab­szolút demokráciába és harmóniába oldja föl a szocializmus és nacionalizmus esetle­ges egyoldalúságait. Ezért ha igazi szocia­lista, igazi nacionalista és igazi keresztény vagy s mindezek fölöff még igaz magyar: akkor az Egyesült Pártra szavazz. BUDAPEST. — (Szerkesztőségünk te­lefonjelentése.) A kultusztárca költségveté­si vitájában felszólalt gróf Teleki Pál kul­tuszminiszter. A miniszter beszéde elején kegyelettel emlékezett meg néhai dr. Kle- belsberg Kunó volt miniszterről és annák jelentős kulturmunkájáról. Majd körvona­lazta a magyar oktatás tervbevett reform­jait. Hangsúlyozta, hogy az iskolát nem ta­nító, hanem inkább nevelő intézménynek tartja és szorgalmazni fogja a nyelvoktatás intenzivebbé tételét azért, hogy az iskolá­ból kikerülő fiatalság tökéletesen bírja a külföldi nyelveket. További törekvése az, hogy a szegény tanulók ingyen tanköny­vekhez jussanak. Bejelentette, hogy öt év alatt kétezerrel kívánja szaporítani a tan­Minősége, Keilemes ize, világ hírű! Földrengés Belgiumban Brüsszelben több ház összedüH Londonban és Párásban is érezték a SöSdiöhéseket maa bee BRÜSSZEL. — Szombaton délelőtt 11 óra 58 perc­kor egész Belgiumban erős földrengést éreztek. A föld­lökések 30 másodpercig tartottak. Néhány ház megin­gott. Brüsszelben állítólag több öreg épület össze is dűlt, de emberéletben nem esett kár. A vidéken többen megsebesültek, különösen a lezuhanó tégladaraboktól és kéményektől. Brüsszelben a villamosvasút kénytelen volt forgalmát beszüntetni s épp úgy a telefonössze­köttetés is megszakadt. A város uccáin nagy ember- törneg hullámzik és estig nem mert visszatérni a há­zakba, mert attól félt, hogy a rengések megismétlőd­nek. A földrengés a legnagyobb károkat Charleroi kerületben okozta. A londoni és a párisi földrengéskutató intézetek is megállapították a földrengést. Londonban és Párisban ugyancsak rengett a föld, de károkat nem okozott. 300 éves orvosi tapasztalat igazolja, hogy a BiliSli savanyuviz a gyomor, vese, hólyag, epe és májbetegségeknél, cukorbainál, reumánál, köszvénynél, va­lamint a légzőszervek hurutos megbe­tegedésénél kiváló gyógyhatású. Kérje ki orvosa tanácsát a Bilini savanyu­viz házi ivókúrára vonatkozólag. AZ ORVOS Irfes: Ónody Zoltán Van egyáltalán valami gyakorlati jelentősége az interjúnak, vagy valakivel folytatott beszélge­tésünk egyrésze ilyen formában történő visszaadá­sának? Azt hiszem, igen. Szakjukban kiváló, működésűk terén nagy eredményeket elért emberek, környezetük, ahogy élnek, kijelentéseik, ahogy vélekednek, mindég is érdekelték a közönséget. Ez az érdeklődés a nagy­nak kijárd felnézésből, tisztelettel, kis csodálattal kevert kíváncsiságból fakad. Az interjú, ezekről a személyekről szóló Írások éppen ezt a kiván­csi érdeklődést elégítik ki és közelebb hozzák a közönséghez a nagy személyiséget. Szokás ilyenkor leírni a környezetet, a 'bejutás nehézségeit. Eltérek a sablontól, felesleges. Szín: az európai hirü Verebély Tibor sebészprofesszor klinikai dolgozószobája. Orvostanhallgató vagyok, a csehszlovákiai magyar orvostanhallgatók felől érdeklődik. Nem véletlen, hogy éppen én be­szélek. — A csehszlovákiai magyar főiskolások életé­ben, mozgalmaiban a vezető szerepet, érdekes, javarészt az orvostanhallgatók játsszák. Koránt­sem bizonyít ez valami szellemi elsőbbrendüséget. Az orvosi tanulmányok megkövetelik tőlünk egész éven át az egyetemi városban való tartózkodást és igy, automatikusan, többé-kevésbé szükség­szerű szelekció révén közülünk kerülnek ki a ve­zetők. Ezzel kapcsolatban mindjárt megkérdezem Professzor Urat, milyen véleménnyel van az or­vos közéleti szerepléséről? — Szükségszerűnek és kívánatosnak tartom azt, mindaddig, amíg nem lépi át az orvosi etika határait, amig nem történik olyan célzattal és be­állítással, hogy azzal az orvost öncélú, sajátmaga reklámozását szolgálja. Sajnos ... A mondatot csak megkezdi, nem baj, igy is megértem. — Az orvosnak a közéletben, szociális intézmé­nyek, népegészségügy és ezek rokon területein kötelessége, küldetése van. Biztos tudású szöcio- lógusnak kell lennie. Számtalan esetben fordulnak hozzá véleményért, tanácsért. Egy ember sem találkozik annyit a szociális hiányokkal, nyo­morral, szegénységgel. Igaz, a másik véglettel is. Látja a hibákat az egész vonalon, a- javítás ini- ciativája nem egyszer orvostól jön. Nem érdem, kötelesség. A dextrosa - injekció az éhségtől összeesett embernek még nem elég. — És a. politikus-orvosról hogyan vélekedik Professzor Ur? — Orvos és politikus, ez a két fogalom szinte kizárja egymást. Egyik téren folytatott aktivitás, a másik téren elmulasztott kötelességek szemre­hányását vonja maga után. Orvosnak lenni nagyon egész embert kíván, sőt, kevés ember tud annyira egész lenni, hogy orvos lehessen. De ha már va­laki nagy és eredményt Ígérő politikai ambíciót, képességet hordoz magában, csak akkor fogjon annak a gyakorlati politika terén való kibontá­sához, ha, mint szakember, mint orvos, megfelelő közéleti tekintélyt, súlyt biztosított magának. Kopognak. Az asszisztens Röntgen-képet hoz. A Proifesszor a beteg hogyléte iránt kérdezőskö­dik, majd megint a kép felé fordul érdeklődése. Csúnya zúzott fractura femoris. Amig utasításo­kat ad, rádöbbenek, hogy már eddig is túlsá­gosan igénybe vettem idejét. Láttam, sokan vár­ják a folyosón, az előszobában. Várják türelme­sen, sok bizalommal, operációja is lesz még a délelőtt folyamán. A fehér köpenyes asszisztens halkan zárja maga után a nagy szárnyasajtót. Még lenne egy kérdésem. — Nagyon érdekelne Professzor Urnák az or- vos-iróról mondott, véleménye. — Kétféle orvos van. Orvos, a szó valódi és iga7,i értelmében, és vannak emberek, kiket az orvosi karon szerzett diplomájuk feljogosított ar­ra, hogy orvosi gyakorlatot folytassanak. Nos, az orvos rendelkezik egy tulajdonsággal, ami nélkül iró nem létezhetik: ez a megfigyelő képesség. Az orvosnak irás szempontjából rengeteg anyaga van, sokat hall, sokat lát. A páciensek a ruhával együtt levetik a származást, a rangot, pozíciót, alakoskodást, mindent. Meztelenek maradnak, és amit a röntgen, sztetoszkóp nem tud feltárni, feltárja a kétségbeesés; az orvosba vetett biza­lom, a közlési kényszer. Kicsoda az ember, és mi­lyen az ember, az orvos tudja igazán. Mondom, az orvosnak, ha Írni akar és van ideje imi, nagy, változatos anyag áll rendelkezésére. Tudják ezt a könyvkiadó vállalatok is. Jómagámat nem egy­szer kerestek már meg ajánlataikkal, meg Írandó könyvemnek Axel M un ti hét felülmúló sikert jó­soltak. De az idő... Verebély professzor elfoglaltságáról beszél. Ren­geteg munkát végez egy hónap, egy 'hét, egy nap |M|| Védjegy. Különleges hashajtó a millió éves Igmöndi hescrovii! Öregedő Urak, Hölgyek! Ha az erek meszesednek, Igmándi víz nagy segítség, Prolongálja az életét. Reggel iszik félpohárral — Délben eszik már étvággyal. Van prébft-kisiivog íb termek számát. Ezután a kisebbségi kérdés­ről beszélt és leszögezte, hogy azt az etvet vallja, hogy mindenkinek elvitathatatlan joga anyanyelvét, szokásait, tradícióit ápol­ni, a magyar államnak pedig kötelessége, hogy a nem magyar anyanyelvű polgárokat ezekben a törekvéseiben támogassa. A nemzeti kisebbségek kulturális jogának biz­tosítása — úgymond — szentistváni tradí­ció, beleilleszkedik a keresztény, gondolat­ba, a magyar józanságba és az európai életbe, amihez alkalmazkodni kell. Végül bejelentette, bogy a felső oktatás reformja is küszöbön van. alatt is. Operációk, előadások, vizit-ek, szigorla­tok, cikkek, tanulmányok, folyóiratok részére, társadalmi kötelezettségek, közéleti elfoglaltság, stb. Szinte hihetetlen, hogy mindezt egy ember végzi és a fáradtságnak nyoma se rajta. Ehhez nemcsak hivatásbeli munkakedv, de óriási fizikai munkabírás is szükéges. — Nem gondolja Professzor Ur, hogy az or­vost irói ambíció, irói véna nagyon is akadályoz­ná hivatása gyakorlása közben? Elmondom, mire alapoztam ezt a kérdésemet. Móricz Zsigmonddal leányfalusi kertjében sétál­tam. Az egyik munkás 'beszédbe elegyedett ve­lünk. Észrevettem, hogy az iró erősen figyeli, talán nem is azt, amit ez a kerti munkás mond, hanem figyeli az egész embert, mint jelenséget, mérlegeli, latolgatja, próbálja. Az volt az érzésem, egy kicsit felvázolja, megírja. Meg is kérdeztem. — Az iró, a művész szeme mindig lesen van, témára vadászik. A múltkor meglátogatott egy festő-barátom, éppen ebédnél ültünk. Spenót, sár­garépa, saláta, kompót volt az asztalon. Mikor meglátta, felkiáltott: „De szép színes ebédet eszel! Megfestem!” Nem is tudtam, bogy „témát” ettem — tette hozzá nevetve Móricz Zsigmond. — Valóban — mondja Verebély — az orvos­iró sem lehet kivétel, mert épp úgy, mint a többi alkotóművész, az élet minden megnyilatkozásában, szubjektív átélésekben ő is írni valót keres és témát lát. A témalátás és keresés kényszere való­ban zavarna. De az orvosnak tudnia kell ellen­őrzés alatt tartani agyának, érzéseinek minden megmozdulását. Az orvos lehet iró, de csak má­sodsorban. Nem ez a hivatása. Inkább csak pi­henésül használja a tollat. Délelőtti vizit. Fehér köpenyt kapok, pap nem szeretheti jobban palástját. Kitüntetve érzem ma­gam és hálás vagyok, hogy résztveibetek Verebély professzor kórtermi beteglátogatásán. A folyosón az ismert kórházi illat, a szokott kép, lábadozó betegek, tisztelettel köszönnek és áldva- néznek a Professzor után. Látom a tekintetükben. Falhoz húzódnak, az ápolónők is kitérnek, mindenki hal­kan jár. Alkalmazkodom. Az ember az ajtó előtt mintha letörölné a cipősarok kopogó zaját. Puha- járásu csend van itt, az Élet és a Halál igy tisz­telik egymást. Nyílt ellenfelek között fair-plav ez. Minden szem az ajtó felé fordul. A többiek ta­lán türelmetlenek és irigvlik ezt, akihez elsőnek lép a Professzor. A második, harmadik ágy követ­kezik. Mennyi sok minden van egy beteg tekin­tetében, bizakodás, kétség, remény, de mindenek­előtt betegségének állapota. Minden szónak sú­lya, jelentősége, következménye van, így adagol­ja, igy alkalmazza a Professzor. A higanynak pár tizeddel való emelkedése vagy süllyedése meg­nyugtat vagy kétségbeejt. A Professzor is nyug­tat, biztat, megtilt, megenged, ahogy a beteg álla­pota megkívánja. Most vagyok először ezekben a kórtermekben és mégis otthonosan érzem magam. Ismerős min­den, a feliratok, kérdések, feleletek, a nevek a fejtáblákon ... Hálásan szorongatom a Profesz- szor kezét. Csak igy tudom megköszönni. Mit? Hogy a portás megkülönböztetett tisztelettel köszöntött, hogy lépteimben kifejezésre jutott az ambícióm, a jövőbe vetett hitem ... Idáig értem írásomban, mikor megláttam szo­bám falán egy barátomtól kapott pasztellképemet. Ezerszer néztem már, de igazán csak most vettem észre. A kép krízist ábrázol. Beteg, a fejtáblán magasba szökött piros lázgörbe, falhoz támasztott kasza s az ágy' lábánál az Orvos és a csontváz Halál. Sakkoznák. Lépésben az Orvos követke­zik. A beteg mozdulatlan. Az Orvos halántékán kidagadnak az erek. A Csontváz egyenes gerinccel ül... Azt hiszem, nyerésre áll. Az Orvos nem lép; mondom, kép. az íróasztalom felett... Mégis várok, hátha... Milyen szép küz­delem. mennyire férfinek való... Arra gondolok, milyen szép hivatás orvosnak lenni. Szép, felelős­ségteljes, nehéz... Egész embert kíván. — Ugy-e, igy mondta, Professzor Ur? * II. — BEIRATÁSOK A POZSONYI MA­GYAR REÁLGIMNÁZIUMBAN. Pozsonyból jelentik: A pozsonyi állami magyar reálgimná­zium igazgatósága közli, hogy az intézet első osztályába a feltételi vizsgákat junius 22-én. szerdán tartják meg. A beiratások az első osz­tályba aznap reggel 9 órakor lesznek az intézet II. emeleti rajztermében. Utána 10-íői 1 óráig az írásbeli és szóbeli feli vételi vizsgákat tartják meg magyar nyelvből és számtanból a II. eme­let egyik osztálytermében. A felsőbb osztályú felvételi vizsgák ugyancsak 22-én reggel S óra­kor kezdődnek mejj. 2

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom