Prágai Magyar Hirlap, 1938. május (17. évfolyam, 100-124 / 4543-4567. szám)

1938-05-06 / 104. (4547.) szám

4 ^>RX<SaAY\G^ARH! RLAR 1938 májua 6, péntek* A felsőház bizottsága is elfogadta a milliárdos beruházási javaslatot Hírek H Péntek Éjig Felkérjük tisztelt előfizetőinket, akik lapun­kat házhoz való kézbesítéssel kapják, hogy az előfizetési dijat kizárólag kjadóhivata- lünk által kiállított elismervény ellenében fizessék ki megbízottunknak. Amit nem lehet elfelejteni POZSONY- — A pozsonyi magyarság első nagy átfogó megmozdulása volt a május elsejei fölvonulás, amely nagy hatást váltott ki a leg­szélesebb néprétegekben is, A páratlanul nagy­szabású felvonulás maradandó hatására jellem­ző az alábbi két kedves, szinte megható apróság. Mint minden hónap elején, úgy most is, má- jes másodikán megjelent egy pozsonyi magyar uricsaládnál a megrendelt szénnel két szénhordó munkás. Dolguk elvégeztével azonban szoká­suk ellenére nem távoztak el azonnal, hanem megkérdezték a háziasszonyt, vájjon jelen volt-e a vasárnapi felvonuláson, A háziasszony igenlő válaszára a két munkás könnybelábbadt szemek­kel mondta, hogy ők is ott voltak,. Ez volt — úgymond — életük legszebb napja és ezt soha nem fogják elfelejteni. Mind a kettő zsebbenyult és meghatottan mutatták kérges kezükben az Egyesült Párt jelvényét Az egyik széthúzta keblén a szénportól fekete ingét és előhúzta az Uj Híreket és örömmel dokumentálta, hogy 15.000 magyar vett részt a felvonuláson. Midőn a háziasszony átadta nekik a szokásos borrava­lót azt nem fogadták el, hanem azt mondták, hogy adják át azt az Egyesült Pártnak lobogó­beszerzés céljára. Ez a jelenet annyira megha­totta a ház asszonyát, hogy együtt könnyezett az egyszerű szénhordó emberekkel, akik megmu­tatták, hogy szénporos ruhájuk alatt nemes ma­gyar szív dobog ♦ ♦ , • Egy pozsonyi magyar háziasszony bejárónője már régebben panaszkodott férjére, hogy korcs- mázik, későn jár haza, kevés pénzt ad a háztar­tásra. A május elsejei fölvonulás után a külön­ben szomorú bejárónő boldogan állított be mun­kaadónőjéhez és könnybelábbadt szemekkel adta elő, hogy férje szokásától eltérően szombaton este rendes időben tért haza, meg volt borot­válva és nagy előkészületet tett a másnapi fel­vonulásra; tiszta ruhát készített elő, hogy a fel­vonuláson rendesen jelenhessen meg. A fel­vonulás után a férfi annyira megváltozott, hogy ígéretet tett feleségének, hogy felhagy a korcs- mázással, rendes férj lesz, mert ilyen komoly időkben kell, hogy minden magyar összefog­jon, takarékoskodjék és a közös magyar küzde­lemben mint rendes magyar ember vegyen részt, — A „SAJÓ-VIDÉK" negyven ÉVES. A Rozsnyón Potocsny József kiadá­sában megjelenő magyar katolikus hetilap, a „Sajó-Vidék“ legutóbbi számával negy­venedik évfolyamába lépett, illetőleg be­töltötte fennállásának negyvenedik évét. A nivósan szerkesztett hetilap, — amelynek négyévtizedes múltját sok küzdelem és vi­szontagság jellemzi — mindig gerinces, bá­tor szószólója volt a katolikus meggyőző­désnek és a magyar nemzeti érdekeknek. Különösen az utóbbi években nagy népsze­rűségre tett szert s értékes szolgálatokat tett a magyar kulturmozgalomnak, a ka­tolikus hitéletnek, s nem utolsósorban a volt országos keresztényszocialista párt­nak, illetőleg az egyesült pártnak. A jubi­leumi számban a lapnak még életben lévő megalapítója felidézi az elmúlt idők sok kedves emlékét. A régi munkatársak és ol­vasóik közül számosán keresték fel szeren- csekivánataikkal a jubiláló laptársunkat. Az üdvözlők sorához a Prágai Magyar Hírlap is csatlakozik. BUDAPEST. — (Szerkesztőségünk tele­fonjelentése.) A felsőház földművelésügyi és pénzügyi bizottsága szerdán a honvéde­lem és a közgazdaság fejlesztésére benyúj­tott, ugynevezetett milliárdos beruházási ja­vaslatot tárgyalta. Reményi-Schneiler Lajos pénzügyminiszter válaszolt a vita során el­hangzott beszédekre. Többek között a kö­vetkezőket mondotta: — A kormány mindent elkövet az igaz­ságtalanságok kiküszöbölésére. Nem célja a kormánynak, hogy az adóalanyokat tönkre­tegye, hanem az a célja, hogy több munka- lehetőséget teremtsen és a forgalom emelé­sével a nemzet életében javulás álljon be. A Németországgal való tárgyalások folyamat­ban vannak és minden reményünk megvan arra, hogy a tárgyalásokat nagy eredmé­nyekkel tudjuk befejezni. Kétségtelen, hogy a győri beszéd után nagy változás állott be az ország gazdasági helyzetében és kétség­telen az is, hogy több esztendő alatt még egyéb változások fognak bekövetkezni. En­nek ellenére azonban a kormány programját föltétlenül meg lehet valósítani. —- A kormány többmilliárdos beruházási terve nem 1938-ban született meg, hanem több, mint egyévi előkészület eredménye. Hogy csak most került a terv nyilvánosság­ra és a törvényhozás elé, ennek oka, hogy pénzügyi szuverénitásunkat csak most nyer­tük vissza. — A beruházási programtól — mondotta a magyar pénzügyminiszter — jó hatást vá­runk. Elsősorban a munkanélküliek elhelye­zése válik lehetővé és a forgalom fog nagy­mértékben növekedni. A pénzügyminiszter ezután ismertette, hogy milyen céljai vannak a kormánynak az egymilliárddal. A pénzügyminiszter hangsú­lyozta, hogy olyan célok ezek, amelyek hi­vatva vannak a nemzetet megerősíteni és a szociális feszültséget levezetni. A bizottság a javaslatot egyhangúlag el­fogadta. hullámzó utunkat, de állítólag nem félt. Külseje, szürkés arcszine nem igazolta teljesen magabiztos kijelentéseit. Akár táncolhattunk volna a tizennyolcszemé­lyes kocsiban. Ui erőre kapva folytattuk utunkat Rómába, ahol kápráztató pompa, zászlóerdők tömege bontakozott ki lépten-nyomon előttünk. Nézelődésünket megzavarta a sokszoros igazol­tatás. Túlzásnak vettem, hogy a Colosseum tá­ján a táskámat is átkutatták, még hozzá két nap­pal Hitler érkezése előtt. Az állomási ruhatárban is átnézték csomagjaimat. Szombaton elsétáltam kedvenc római helyeim­re. Vendéglátó gazdám, Megyery Ella, — aki már hónapok óta Rómában dolgozik újabb köny­vein és csak a tiranai ünnepségekre jött át Al­bániába, — velem barangolt. Utólag tudtam meg, hogy mig én a Monté Pindon sütkéreztem, azalatt tizennégy társam szörnyű halált halt ugyanazon a gépen, amin én érkeztem két nappal előbb. A hatóságok mindenütt kerestek. Nem tudták, hogy mi lett velünk. Miután nem szállodában szálltam, egész hajsza indult utánam. Csak elutazásom után értesültek arról, hogy megkerültem és nem va­gyok a halálgép szerencsétlenüljárt utasai között. Otthon tudtam meg, hogy megmenekültem. Édesanyám elköltözött lelke, apám áldása, gyermekeim és szeretteim aggódása óvott meg a biztos haláltól. MAGYAR KATÓ. LEGÚJABB SPORT Kisorsolták a csehszlovák-jagosz’áv DC-mérkőzést ZÁGRÁB. — Pénteken kezdődik meg Zág­rábban Csehszlovákia és Jugoszlávia DC-mér- kőzése. A sorsolást ma ejtették meg. Pénteken az egyesben Puncec játszik Hecht ellen, mig Menzel Palladával mérkőzik. Szombaton a Pun- cec-Mitic kettős játszik a Menzel-Hecht kettős ellen. — Vasárnap Puncec Menzel ellen, Hecht pedig Pallada ellen áll ki. A besztercebányai magyar evangélikusok üdvözölték az uj lelkészt BESZTERCEBÁNYA. - A beszterce-T bányai evangélikus egyház most iktatta be fényes külsőségek között a múlt év végén egyhangúlag megválasztott uj lelkipászto­rát, dr. Holcsik György volt nagyszombati lelkészt. A beiktatáson az egyház magyar hívei nevében dr. Bárczy Emil, az egye­sült párt körzeti és helyi elnöke nagyhatá- , su beszédben üdvözölte az uj lelkészt. — Az itt élő, az itten továbbra is élni akaró, az ősi tradíciókhoz nyíltan és öntu­datosan ragaszkodó magyar nemzetiségű hívek nevében —■ mondotta többek között dr. Bárczy Emil — szeretetteljes tisztelet­tel köszöntőm Nagytiszteletü Urat mai in­stallációja alkalmából. Teszem ezt annál szívesebben, mert a lefolyt öt hónapi itt- niüködése alatt megismert nemesen dobo­gó szive, széles látóköre és elfogulatlan objektivitása teljes garanciát nyújtanak ar­ra vonatkozólag, hogy — az egyébként is úgy a saint germaini szerződésben, mint az alkotmánylevélben is biztosított — kul­turális, hitéleti és nemzeti jogainkat teljes mértékben respektálni és maradék nélkül tiszteletben tartani a jövőben is szives lesz. Ma, mikor az Élet feltartózhatatlan dinami­kus fejlődésénél fogva a jövő perspektívája szinte beláthatatlan, — a vallás, a hit, Krisztus zsámolya az egyetlen fundamen­tum. az egyetlen menedék, hol a lelkek fel- . zaklatott nyugtalansága, fájdalma, csaló­dottsága. keserűsége találhat egyedül vi­gaszt, erőt és reményt az Élet további ne­héz küzdelmeihez, nehéz megpróbáltatásai­hoz. Hirdesse tehát a hétköznapi fékevesz­tett indulatokon felülemelkedve, hivatásá­nak magaslatával, hivatásának magaslatá­ból az igazi evngéliumi megértést, az igazi krisztusi szeretetet nemzetiségre való kü­lönbség nélkül s akkor az általam képvi-. selt önérzetes és magyar nemzetiségű hí­vek nevében biztosítom, hogy ezen nemes törekvéseiben mindenkor nagyrabecsülö szeretettel fogjuk támogatni, követni. Nem vagyok gyáva ember. Aránylag nyu­godtan viselkedem a legveszedelmesebb helyzet­ben is. Talán azért, mert nem tartom magamat sem túlságosan fontosnak, sem pótolhatatlannak. Nem vagyok cinikus, de van egy bizonyos fe­szültségű határ, amelyen túl agyonzaklatott ide­geim nem reagálnak lelki szorongásra, külső be­hatásra. A mozzanatos események még előidéz­nek pillanatnyi reflexeket, azonban folyamatos, előzetes félelem nem tud úrrá lenni rajtam. Most is inkább csodálkozva veszem tudomásul, hogy élek s nem fekszem elszenesedve, felismer- hetetlenségig megcsonkítva a többi ujságirótár- sammal a formiai olasz temetőben. Nem az én érdemem, hogy életben maradtam. Még a negy­ven lírát kitevő életbiztosítási összeget sem vol­tam hajlandó kifizetni. Pedig halálom esetén 34 ezer Urát kapott volna családom. Nem tudok elveszett társaim tragédiájába bele­nyugodni. Előttem vannak, beszélgetünk. Dorae- nico MorelUvel befejezem Tiranában elkezdett pohtikai témánkat, amelyben a miniszterelnöki vacsora ünnepi szónoka, Sherko, zavart meg. Köl­csönadott fésűmön nyugszik az angol írónő keze- simitása, fülemben cseng a vékony falon át be­szűrődő írógép kattogása; az éjjeli fáradt horko­lás. Eleven valóságunk — kísértetiesen tizedeli meg minden percemet. Bocsánatot kell kérnem valamelyiküktől, aki talán éppen miattam maradt le az előzetes repülőjáratról, hogy helyettem men­jen a halálba. * A magyar sajtó képviseletében öten indultunk Tiranába, hogy személyes tapasztalatok alapján számoljunk be I. Zogu albán király és Apponyi Geraldine magyar grófnő esküvőjéről. Mint az albán kormány hivatalos vendégei kivételes bá­násmódban részesültünk. Utunkat részben az olasz kormány tette lehetővé. Az olasz vasuta­kon hetvenszázalék engedményt s az Alá Littoria vállalat Brindisi—Tirana vonalán ingyen jegyet kaptunk oda-vissza. Jókedvűen indultunk útnak. Izgatottan tárgyal­tuk a várható szenzációkat, a postalehetőséget. Brindisibe érve, a repülőtérre siettünk, ahol saj­nos, lekéstük a rendes járatot. Vámunk kellett, amig a tizennyolcszemélyes gép visszatér értünk. Az Alá Littoria előkelő kényelemmel berendezett éttermében megebédeltünk. Csomagjaink demo­kratikus közelségbe kerültek az Apponyi Geral­dine címére küldött ládahalmazokkal, amelyek párisi toaletteket, esküvői ajándékokat tártál-: maztak. A visszatérő gép berregve várta beszállásun­kat. ötünk közül csak ketten ültünk eddig repülő­gépen. Három magyar kollegánk hallgatagon fog­lalta el helyét a kényelmes bőrfotelekben. Fel­ütöttük az előttünk lévő székre szerelt asztalkát, S2orgal másán jegyeztük benyomásainkat. Közben kegyetlen viccekkel gyötörtük három társunkat, borzalmas halállal fenyegettük őket... A gép simán siklott, az oxigénbelélegző gépre még két­ezer méteren felül sem került sor, sőt a papir- zsákok is helyükön maradtak. Becsületesen álli- tom, hogy pillanatnyi rosszérzésem sem volt, — hiszen hajóval is megtehettem volna az utat. A két közlekedési eszköz időkülönbsége tizenkét órát jelent. Félnap helyett egy órát utazni, mégis nagy előny. Plasztikus térkép terült el alattunk. A hullámzó tenger habjait a gyors iram látszólagosan oda- rögzitette a kék vízfelületre. A kétezerméteres havas hegyek cukrostetejü mignonoknak látszot­tak. Rétek, mezők szabálytalan tarka kockái gyermekkori összerakó játékainkra emlékeztettek. Boldogan, könnyen szálltunk le Tiranában, ahol egy ottélő magyar pilóta kitörő őrömmel fo­gadott minket. * Az esküvő utáni napon nagy tülekedés volt a repülőtéren. Mindenki a csütörtöki járattal sze­retett volna utazni. Tekintettel arra, hogy a re­pülőgép csak hetente háromszor indul, senki sem akarta a szombati járatot bevárni. így történt, hogy a létszám betelte miatt csak két társam tudott csütörtök reggel elutazni. Arra gondoltam, hogy mégis eleget teszek Abidin Nepravishta tira­nai polgármester meghívásának és ott maradok szombatig. A meghívás elől úgyis nehezen tudtam kitérni. Bucsuzatlanul akartam reggel megszökni. A polgármester gyönyörű kirándulásokat helye­zett kilátásba, felajánlotta saját kényelmes villá­ját, autóját. De érthetetlen nyugtalanság vett erőt rajtam, azonkivül csábított Róma, a Hitler jöve­telét megelőző készülődések megtekintése. Tanácstalanul ténferegtem csomagjaim között. Felváltva telefonálgattunk a repülőtérre. Könyö­rögtünk, gépért esedeztünk. A helyzet azonban teljesen kilátástalan maradt. Izgalmamban még gyorsan vettem a fiamnak egy albán bőrpapu­csot, teljesen kiköltekeztem a bazárban, úgyhogy bugyogós szobalányomnak borravaló helyett csak félüveg kölnivizet s egy marék cigarettát adhat­tam. Végül is elszántan kihajtattunk a repülő­térre, hogy személyi varázsunkkal eszközöljünk ki egy különgépet. A repülőtársaság igazgatója igyekezett minket meggyőzni kérésünk lehetetlenségéről. Múlt az idő... Ciano olasz külügyminiszter közben a közeli petróleummezőkre készült repülőgépével. Kísére­tében volt egyik olasz ujságiró-ismerősöm, aki Cianotól bocsánatot kérve, hozzámszaladt és el­búcsúzott ... örökre. A szombati géppel In­dult ... Mi nem mozdultunk a repülőtérről. Az igaz­gatóság végre Is megunta a dolgot, különgépet kért hármunk részére. Egy óra múlva megjött a gép, — ugyanaz, amely szombaton egy ködös sziklafalon porrázuzódott, elégett. Felszállásunk előtt külön engedéllyel még fényképet Is készí­tettünk a gépről. Már akkor mutatkoztak némi légköri zavarok. Két-háromszáz métert csúszott lefelé néha a ffép. Ilyenkor kicsit elcsendesedtünk. Fülem nyilait, fejem zúgott de az esetleges veszély érzete egy pillanatra sem jutott eszembe. Alattunk békésen haladt a reggeli hajó. A gép árnyéka megelőzött minket a haragoszöld tengeren. Egyik társunk aludt, a másik aggódva figyelte MAGYAROK! Lenietek be az Egyesült Pártba! |i ^■iiiiiiiiiiiiiiiiiii ........mi.... ........-................... .mi........ t1'. .üü,,: f §099 Csodálatos menekülésem a tiranai halálgép halas2Írófája elől

Next

/
Oldalképek
Tartalom