Prágai Magyar Hirlap, 1938. május (17. évfolyam, 100-124 / 4543-4567. szám)
1938-05-25 / 120. (4563.) Második kiadás
1938 május 25, szerda* Holnap jelenik meg a PMH 40 oldalas világkongresszusi száma r Amint már ismételten jelentettük, holnap, Áldozócsütörtökön jelenik meg a Prágai Magyar Hírlapnak a budapesti Eucharisztikus Világkongresszus alkalmára készített ünnepi száma. Ünnepi számunk páratlanul nagyszabású melléklete a katolikus magyar Olvasóközönség számára szenzációs meglepetést és értékes, kedves ajándékot fog jelenteni. A hatalmas, gazdag ünnepi melléklet tartalmának jellemzésére felsoroljuk azok neveit, akiknek cikkeit és megnyilatkozásait közöljük az ünnepi számban. Az ünnepi megnyilatkozások sorát dr. Se- rédi Juszíinián bíboros, Magyarország hercegprímása és dr. Kaspar Károly bíboros, prágai érsek nyitja meg. Az Eucharisztikus Világkongresszus egyházi, általános emberi és nemzeti jelentőségét a következő ünnepi cikkírók méltatják: Dr. Glattfelder Gyula csanádi püspök, Bubnics Mihály rozsnyói püspök, Werner Adolf zirci apát, dr. Gerinczy Pál gödöllői premontrei apát, Szendy Károly, Budapest székesfőváros polgármestere, Bangha Béla páter, Tost Barna pápai prelátus, Esterházy Lujza, a szlovákiai katolikus leánymozgalmak vezetője, Mihalovics Zsigmond kanonok, a világkongresszus előkészítő főbizottságának igazgatója, Cselényi István és Dienes Adorján pápai kamarások, Petrásek Ágoston és dr. Porubszky Géza nemzetgyűlési képviselők, Ortutay Jenő, görögkatolikus főesperes, tartománygyülési képviselő, stb. Közérdekű nyilatkozatokat közlünk Kovács Gyula pápai kamarástól, Hladik Ágoston, dr. Lestár István és dr. Kőhegyi József szentszéki tanácsosoktól, dr, Kállay Endre egyházközségi világi elnöktől, stb. Tudományos nívójú, értékes tanulmányokat közlünk Komis Gyula professzortól, a magyar képviselőház elnökétől, Alszeghy Zsolt, Schütz —a— Antal és Mihály László professzoroktól, Leopoid Antal és dr. Pfeiffer Miklós kanonokoktól, dr. Aixinger Lászlótól, Sinkó FerenctŐl, stb. A magyar katolikus mozgalmakról, egyesületekről, intézményekről és a sajtóról nagy érdeklődésre számot tartó cikkeket írtak Bárt ha Béla, Bíró Lucián, Király József, dr. Ha vei Béla, Le- tocha József, Molnár Frigyes, Petrovácz Gyula, Potocsny József, stb. Az irodalmi részben Mécs László költeménye és Bállá Borisz elbeszélése vezet. Ünnepi számiunk anyagát részletes és színes városriporíok egészítik ki, amelyekben a szlovákiai és kárpátaljai nagyobb városaink katolikus hitéletét és mozgalmi életét ismertetik munkatársaink. Katolikus magyar ünnepi mellékletünket teljessé teszik a keresztény sajtót ismertető közlemények, továbbá a pompás budapesti fölvételeket tartalmazó mélynyomása képes melléklet* Negyvenoldalas ünnepi mellékletünk holnap jelenik meg s 2 koronáért minden szlovákiai és kárpátaljai lapelárusitónál kapható. Hogyan utazgattak arudnói „csodaorvos paphoz" száz évvel ezelőtt Szinnyei Józsefek? . A komáromi „gőzhangya“ érdekes visszaemlékezése az „ekhós szekerek" idejéből r KOMÁROM. *— Ma, amikor autón, repülőgépen, gyorsvonaton óráik alatt érhet el az ember messzi távolságokra s olyan utakat telhet meg félnap alatt, amilyeneket száz esztendővel ezelőtt két hét alatt sem, érdekes elővenni régi Visszaemlékezéseket s az egykorú naplöiróval együtt kóborolni uttalan utakon, hegy-völgyes tájakon, gondolatban egryüttrázódni vele szekéren, vagy baktatni gyalog. Széles, jól járható autóutak vezetnek arra, ahol a száz évvel ezelőtt utrakelt vándor az utszéli kerítésbe kapaszkodott görcsösen, hogy el ne merüljön a sárban. Kényelmes szállodák emelkednek ott, ahol annak idején füstös parasztszobában is alig jutott hely az utazónak. A „gőzhangya" Ilyen régi, igen érdekes utazást ir le idősebb Szinnyei József, hátrahagyott naplögyüjtemé- nyében; ez a napló, most a komáromi Jókai Egyesület tulajdona. Szinnyei József 1830-ban született Komáromban, apja timármester volt, rokonsága is bőrkereskedő, jómódú komáromi polgár-fajta. Kis iskoláit Komáromiban végezte Szinnyei József, — a szülők gondolkodására s az állítólagos „nemzeti elnyomásra" jellemző, hogy a kis Szinnyeit néhány évig a nyitrai szlovák gimnáziumba járatták, hogy a „német mellett más hazai nyelvet is elsajátítson". Negyvenkilencben honvédtisztként szolgált Komáromban, később a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárába került s hangyaszorgalmával, rendszeres gyű.jtőbuzgalmával a Müzeum hatalmas hírlap- gyűjteményének vetette meg alapját. Ezt a gyűjteményt úgy szedte össze, hogy a nyolcvanas években bejárta egész Magyarországot s minden községben, városban elkérte a házak padlásán heverő régi újságokat. Gazdag hirlapgyüjteimé- nyét állandóan, haláláig bővitette, fejlesztette s a gyűjtemény másodpéldányait a Jókai Egyesületre hagyta. i Az Egyesület tulajdonában számos, érdekes Visszaemlékezése van, Szinnyei nagyszerű visz- szaemlékező ivóit, kora ifjúságától kezdve naplót vezetett s ezen a feljegyzéstömegen keresztül pompás megvilágításban látjuk a múlt századbeli kisvárosi polgár életét, mindennapját, gondját, örömét. „Gőzhangyának" nevezték az örökké gyűjtő Szinnyeit s e „gőzhangya" kiskorára való visszaemlékezései között nagy szeretettel emlékezik meg kitűnő, kedves tanítójáról, Gisztl Jánosról. | A rudnói csoda Tizenhároméves volt Szinnyei, -— 1843-at Írtak akkor, — szülei gyengének s kissé fejletlennek találták gyermeküket. Elhatározták tehát, hogy a kis Józsit felküldillc a nyitramegyei Rudira, Madva Ferenc plébánoshoz, aki csodaorvos hírében állott a széles vidéken, hadd segítsen yéznuK gyermeken^ „rudnói csoda . A derék plébános a francia háborúkban tanulta meg a betegekkel való bánást, a gyógyfüvek ismeretét, később Rudnó plébánosa lett, huszonöt esztendeig élt a hegyek s a gyóigyitó füvek között. Gyógyítani kezdte népét, híre később az ország határain is túljutott s tömegesen keresték fel az elhagyott falu papját a gyógyulást várók. Indulás az ehhós szekérrel „1843 szeptemberében, — írja Idősebb Sziny- nyei József, — egy szép napon éppen gólyalábakon jártam az udvaron, midőn házunk előtt nagy efchós kocsi állott meg s engémét hirtelen utrakészen felültettek, Gisztl professzor gondjaira bizva Rudnóra küldtek, az ottani csoda- orvos plébánoshoz, hova hírére sokan utaztak környékünkről Is, de még többen a szomszéd megyékből és Ga- liczíából, sőt Angolországiból és még Szibériából is. i Kocsinkon még ketten utazták, előttünk pedig egy hintóbán nőtársaság volt. Ezeket a stáczió- kon rendesen elértük, ők ilyenkor elővették kávémasinájukat s kávét főztek a magukkal hozott provisióból. Érsekújvárt és Nyitrát elhagyva következtek a vadregényes tájak, erdőségek, meredek hegyi utak, völgyek; fölöttünk a nagy sziklák aigyonzuzással fenyegettek, mellettünk jobbra a sövénykerités daczára rémitett a tátongó mélység, azért minden zökkenést női sikoltozás kisért. Minél belebb s belebb haladtunk a vidéken a hegyek közt, annál nagyszerűbb s zordonabb lön a táj, itten, ha akadtunk is falura, többnyire szétszórt kalibákból állott, a fák közt szénégetők kunyhói kerültek szeműnk elé. Az emberek barátságosak voltak hozzánk s az utat is megmutatták ...! Ha keskeny ut kanyargóit fel a hegynek, a szemközt jövő kocsik küllőire helyezett pléh- lemezek csattogásai figyelmeztettek a kikerülésre, ilyenkor félrehuzódtunk, n ehogy kocsinkat kelljen szétszednünk, ha egymást ki nem kerülhetjük. Midőn már jó mélyen behatoltunk a hegyek közé, komorodni kezdett az idő, köd ereszkedett s esett is. Mulatságunkra meztelen cigánypurdék futottak utánunk, krajezárkáért . cigónykereket hányva." t , , A „csodafalu" és a szállodája „Harmadik estén érkeztünk Rudnóra, — (ma pár óra autón Komáromból), — mely Nyitra- megye felsőbb tájékán, katlanban fekszik. Szegényes fészek, a templomot, a kocsmát s a paplakot kivéve. A kocsmában egyetlen nagy szoba állott az utasok rendelkezésére, ide vonultunk tehát, de már ez is tele volt mindenféle nemzetiségű népséggel, legtöbb volt a lengyel, aztán zsidó, német, legkevesebb a magyar. Midőn más vigasztalás nem kínálkozott; számunkra, mint az alvás, megkészitettűk fekhelyeinket, azaz nagymennyiségű szál,mát terített a zsidó gazda a padlóra s arra lefeküdtünk, ha volt nálunk taíkaió, be is takaró zhattunk, az alvástól azonban elrettentett bennünket gazdánk köny- nyelmüsége, oki gyertyával járt-kelt ablakunk alatt föl a padlásra. Többen még ébren maradtak 8 a szoba közepén levő nagy asztalnál beszélgetve kártyáztak, boroztak, pipáztak, itt sem hiányzott egyes élezelődő, áld megnevettété a társaságot, sőt ezen élezek még a gyertya eloltása után sem szűntek meg, midőn t i. előjöttek a sötétség rémei, a vérszopó állatok. Miután a viczczekböl már kifogytak, általános lón a csend és elaludtunk. \ , Nehéz bejutni a csodaorvoshoz ,Másnap reggel Gisztl mindent elkövetett, hogy audienciát kapjunk a csodatevő doktornál, de már ekkor annyira el voltak foglalva a helyek s a passageok, hogy reményünk sem volt hozzáférhetni i , < A plébános ekkor tartotta reggel miséjét, mi megadtuk magunkat sorsunknak, hanem, hogy ismét visszamenjühk éjjelre azon egyiptomi hét csapással megvert kocsmába hálni, már erre senkinek sem volt kedve. Csatangoltunk a kegyetlen sárban, uj szállás után. Szerencsénkre egy házra akadtunk, ahol a füst nem az ajtón jött ki, hanem a kéményen s hizó disznó csatangolt a belső funduson. Ez volt a falusi tanító-mester lakása, csinos fehér kis ház, de csak egy szobával, ez se mvolt nagy, ki volt meszelve, padmalya Jól leverve, a szoba hosszában X lábakon nyugvó asztal, padokkal. Itt meg az volt a bökkenő, hogy a szobának már voltak vendégei, más erre megretirált volna, de nem igy az én Gisztl professzor uram. Lerajzold múlt éjjeli nyomorúságunkat, meglágyitá a nők szivét s ők befogadtak bennünket szobatársnak. Később azonban hiába őgyelegtünk a plébánián, ott már elfoglalta mindenki a helyét, tolakodni pedig nem lehetett, d&- nem is volt tanácsos az oláh zsidók között. A plébános ajándékot nem fogadott el, hanem, ha az előkelőbbek ezukrot, kávét, vagy más ilyen élelmiszert adtak, a gazdasszony azt elfogadta, sőt, a kiválasztottak még a plébános asztalénál is ebédeltek. Házigazdánk, a diákból emancipált szlovák tanító s fiatal, csinos felesége, fiatal házasok voltak. Szobájukat átengedték ugyan pár forintért, maguk pedig a konyhában húzódtak meg éjjelre, hanem, aradkor ebédről beszéltünk, krumplinál egyebet nem tudtak előteremteni, miután már a nők kávérequisdtuma s a ml élelmiszereink is elfogytak, elő kellett venni a női tu- ' dományt s a burgonyát minden lehető alakra s ételnemre átváltoztatni, ami igen sikerült is, sőt még házigazdáinkat is megvendégeltük. A pap gazdasszonya a pártfogó Végre Gisztl, az ezermester, megtalálta a la-* kát kulcsát, azaz ezukorra s kávéra szánt tíz forinttal megvesztegetvén a giazdasszonyt, ennek ígéretét ki- nyeré, hogy másnap mindnyájunkat audienciáéhoz segít. Járkálás-, körültekintés-, tudakozódás-'és krumplievéssel eltelt valahogy a nap s elérkezett az est. Fekhelyről gondoskodtunk. A terv már napközben kifőzetvén, a szoba hosszában szalmát terítettek a földre s azon háltunk, mint a múmiák; előbb ugyan a nők részéről történtek némi protesfcácziök, mi azonban az ő parancsukhoz szabtuk magunkat, t. u mig ők vetkőztek, mi elfordultunk tőlük, aztán elfüttuk a gyertyát s vetkőztünk, feküdtünk le, igy múlt el békességben s minden veszedelem nélkül az éj* Gisztl másnap reggel kötekedett a gazdával s nejéivel, faggatván őket, hogyan, férhettek el olyan szűk helyen. Szegényeket nagy baj érte: egy dézsa szilva volt az előhajlékban, amire már nekünk fájt a fogunk, azt a disznó az éjjel felemésztette. Volt sirás és óvás, mígnem mi összetett pénzünkkel kiengeszteltük őket. Végre a csodaorvos színe efőtt Egész délelőtt lestük az alkalmat, amig ránk kerül a sor. Az igaz, hegy már a szobába is bejuthattunk, de azért kihallgatást nem nyertünk, A sok nyomorék, béna, púpos, vak, cho!etikus, hektikus és több efféle beteg szemléletében telt el az időnk, midőn a plébános ebédelni ment. Délután a kerti lugasában fogadta a betegeit, ott végre hozzájuthattunk. Gisztl, aki négy nyelven tökéletesen beszél, latinul tolmácsolta bajainkat. Madva Ferencz, a kis, barna sovány ember, papi sapkáját a fülére huzva ült és okos szemeivel figyelt, azután kérdéseket intézve, kiadta az utasítást és megírta a reczepteket. Mehettünk. i J j Könnyebbül szívvel töltöttük az éjét s másnap visszautaztunk, Nagy Tapolcsánynak tartva, mert a csodaorvos szerint az itteni s a privigyei gyógyszertárban tudták megcsinálni hathatós orvosszereit. A visszautazás gyorsabban történt ugyan, de azért az egész uí mégis egy hétig tartott, íH Mégis csak a Dana vize segit! Még csak ezután volt a hadd el hadd, midőn ki is nevettek bennünket, mert egyikünknek sem használt az orvosság, nekem a folyadékba mártott ruhát kötötték éjjelre a fejemre, eleget yexáltálk érte szegény Gisztlt, hogy nem jól értette a papot, mert az aligha mást nem mondott. Annyi bizonyos, hogy a velem született betegségemnél fogva, azután is betegeskedtem, mígnem a Dunában való fürdés és úszás megerőS^tt. t i ■ ;.-i 1 | Ijlvl íj- j ' * ; ; ’i i : í így utaztak, gyógyitatták magukat komáromi eleink, száz esztendőknek előtte. Hogy a csoda- pap orvossága használt-e Szinnyei Józsefnek,' vagy a Duna vize, vagy a rengeteg munka, azt ma imár nem tudhatjuk, de alighanem közrejátszottak az ilyen utak abban, hogy a nagysze- szerü tudós, a hangyaszorgalmú ember nyolcvanhárom évet élt meg s 1913-ban hagyta itt ezt a világot SZOMRATHY VIKTOR. 4 Felhívás a magyar családokhoz A Csehszlovákia Magyar Gyermekvédő és Szülik idei Gondozó Egyesület pozsonyi szervezete azzal a nagy kéréssel fordul a környékbeli tehetősebb magyar közönséghez, hogy nyújtson segítő kezet a nyaraltatás anyagi problémáinak megoldásához. Még nagyon a kezdet kezdetén vagyunk, anyagi eszközökkel alig rendelkezünk, viszont nagyon sok nélkülözéstől meggyötört kis magyar gyermek várja csodaváró lélekkel a nyári vakációt s az erőt, egészséget adó nyári üdülést. Ezért arra kérjük mindazokat a megértő szivü magyar családokat, akiknek erre módjuk van, hogy díjtalanul vegyenek magukhoz 3—4 hétre üdülésre szoruló magyar gyermeket. Természetesen csakis orvosi vizsgálattal kiválasztott, egészséges gyermekekről van szó, akiknek főleg a jó táplálékra és friss levegőre van szükségük. Mentsük és gondozzuk kis magyar testvéreinket, mert ezzel biztosítjuk a szebb magyar jövőt. A jelentkezéseket a Csehszlovákiai Magyar Gyermekvédő és Szünidei Gondozó Egyesület pozsonyi helyi szervezetének ügyvezetője; di\ Moravltz Zoltánné, Mária-ucca 4. cimre kérjük. Áldozatkészségükért jutalmazza meg önöket 0 jó Isten és azoknak a gyermekeknek öröme és há* iája, akikkel felbecsülhetetlen jót tesznek. j Dr. JANDÓ REZSŐN®, ^ a pozsonyi helyi szervezet elnO&t) #
