Prágai Magyar Hirlap, 1938. május (17. évfolyam, 100-124 / 4543-4567. szám)
1938-05-17 / 113. (4556.) szám
Nemzeti fegyelem Húszezer ember tűntetett Galántán és Vágsellyén a magyar egység mellett Leírhatatlan lelkesedéssel hallgatták a tömegek Járass Andor, Fiissy Kálmán és Turchányi Imre nagysikerű beszámolóit ■ Szlovákia és Kárpátalja területi autonómiáján belül teljes nemzeti önkormányzatot követelt a magyarságnak Járass GALÁNTA. — Május 1-e volt az első vasárnap a gyüléstilalom felfüggesztése óta, amikor a politikai élet lázmérője ismét magasra szökhetett. Részben a kiirt községi választások, részben pedig a nemzetiségi kérdés döntő stádiumba jutása eddig szinte elképzelhetetlen arányokban mozgatta meg a magyarság tömegeit. A magyar nemzeti egység tábora ünnepet ült vasárnap a Mátyusföldjén, ahol a galántai és vágsellyei gyiilés>eken húszezer főnyi magyar tábor sorakozott fel az Egyesült Párt zászlaja alatt. Verőfényes délelőttön az országút feketéi- lett a gyalogosoktól, a kerékpáros csoportoktól, gépkocsiktól. Az embereken ünneplő ruha-. ............................. - • Ga lántán a főucca végén, a kápolna melletti térre tódul a tömeg. Kossut, Diószeg, Hidaskürt, Vizkelet, Feketenyék, Tallós népe végeszakadatlan vonalban kígyózik a városba. Egyszerre harsány éljenzés zug fel. • Érkeznek a törvényhozók: Jaross Andor nemzetgyűlési képviselő, az Egyesült Párt országos elnöke s Füssy és Turchányi szenátorok, A hatalmas teret betöltő tömeg feszült figyelme mellett nyitotta meg Kovács Jenő galántai helyi szervezeti' elnök a gyűlést. A hallgatók közt ott láttuk Jandly-Döbren- tey Sándor nyugalmazott főbírót, Letoeha József szentszéki tanácsos, plébánost, dr. Kuthy Gézát, a Hanza elnökét. Fekete Zoltánt és még számos notabilitást.- Kovács Jenő üdvözlése és magyaros megnyitója után Jaross Andor emelkedett szólásra. Jaross Andor beszéde — Hosszú, fáradságos évek harcain keresztül eljutottunk oda, — mondotta többek között Jaross, — hogy ma itt ezen a téren, mikor szólok Hozzátok, nem egy párt nevében, nem egy érdekcsoport megbízásából, nem egy politikai töredék kísérleteképpen, hanem az osztatlan, egységes, egy célért dolgozó, egyakaratu magyar társadalom: a csehszlovákiai magyar nemzet nevében van okom és jogom szólani. Amit én mondok, amit én gondolok, az nemcsak az én szavam, gondolatok ezek, melyek titkosan összekötnek valameny- nyiünket, magyarokat, olyan szavak ezek, melyeket ma több mint egy félmillió magyar éppen igy fejezne ki, ha módja volna hozzá, vagy alkalmat adnánk neki. Büszke öröm fog el, mikor ma itt a magyarság egy része előtt így beszélhetek, mert politikai munkám első percétől kezdve ezt a célt kívántam elsődlegesen szolgálni mély meggyőződéssel vallva azt a politikai tételt, melyet a mai kor minden vonalon igazolt, hogy csak egységesen megszervezett, egy lelkületű, az osztályharcot önmagából kivető, sorstestvéri közösséget vállaló nemzetnek van jövője. Az egység nem cél, csak eszköz — De az egység nem végcél, hanem csak eszköz, melynek megvalósítása után megnyílik az ut további célok felé, s mikor ma megállapítom, hogy a teljes magyar egység megteremtése utján hatalmas lépésekkel mentünk előre az elmúlt hónapokban, rá kell mutatnom további célokra is, melyek cselekvésünket, elhatározásainkat irányítják. Ma itt ebben a községben községi választás előkészítéséről van szó. Minden egész részekből áll, a mi nemzetszervezetünk is községi szervezetekre oszlik, melyeknek külön feladata a helyi nemzeti egységet megteremteni. Célunk az kell, hogy legyen, hogy a községi életben iis valósítsuk meg mind tökéletesebb formában azok egységét, akik a községi életben is alárendelik magukat a helyesen értelmezett nemzeti érdeknek s a község érdekét ennek szemszögébe állítva fogják szolgálni. A községi ■ ■■ választással kapcsolatban csak ennyit kívántam mondani és leszegezni. — Politikánkat kisebbségi politikának szokták nevezni. Ezt a szót a jövőben szeretném a közhasználatból kivonni, mert mi csak bizonyos összehasonlítás alapján vagyunk kisebbség, de azon a területen, ahol települési mezőnk van, mi nem vagyunk kisebbség, hanem tekintélyes többség, mely ezt az alárendeltségi érzést, mely a kisebbségi fogalomból közéletünkbe felszívódott, le kell vetnünk s olyan nemzeti öntudattal kell helyettesítenünk, mely semmivel nem maradhat hátra más népek nemzeti öntudatánál. Teljes nemzeti egyen* ranguságot — 1936 szeptemberében, mikor Benes köz- társasági elnök ismeretes érsekujvári szavai elhangzottak, rákövetkező napon Ipolyságott a magyarság válaszaként megállapítottam, hogy a magyarságnak elsősorban jóvátételre van szüksége s ezt úgy foglaltam össze, hogy újból magyar jellegűvé kell tenni a magyarlakta területet, a romokat, melyeket az eTnemzetleniteni akaró politika okozott, el kell távolítani. Velünk megegyezni csak úgy és akkor lehet, ha ez már bekövetkezett. Meg kell állapitanom, hogy ezen az utón mi sem történt. Barátságos nyilatkozatokat hallottunk, de nem egyszer megszólalt az ellentétes propa- gandahang, mely még mindig art rikácsolta, hogy a magyarok többet kaptak, mint ameny- nyire a békeszerződés az államot kötelezte. Azóta persze sok minden történt s ma alig .mer- • ne felelős államférfi ilyen kijelentést tenni, hisz jjKrofta külügyminiszter Szinajában az újságíróknak tett hivatalos nyilatkozatában ismerte be, hogy történtek hibák és mulasztások, melyeket orvosolni kell. Már 1936 decemberében Pozsonyban az ottani szervezet népgyül'ésén mondott beszédemben kifejezésre juttattam, hogy uj törvényalkotásra van szükség, mely a köztársaságot lakó nemzetek teljes egyenrangúságát és az elnemzedenités megakadályozását (—) „Követeljük a nemzeti erők összpontosítását, harcolunk minden ellen, ami a nemzeti erőket megosztja és gyengíti. Világosan mondjuk, hogy mindenki, aki ma bomlasztja és gyengíti a nemzeti tábort, a legrosszabb kártevője a közös nemzeti ügy- pék. Csak politikai szélhámosok gondolnak a saját előnyükre, a saját személyükre és a saját kicsinyes és gyakran tisztátalan érdekeikre olyan időben, amikor mindannyiunknak nemzetünk és államunk ügyét kell Szem előtt tartanunk. Csak politikai hajótöröttek dolgozhatnak a nemzeti tábor robbantásán és ziillesztésén olyan időpontban, amikor a legnagyobb szükség van a nemzeti egységre és összetartásra. A nemzeti közvéleménynek át kell látnia e kalandorok és politikai hajótöröttek szitáján. El kell Utasítania minden kezdeményezést, amely a nemzeti erők gyengítésére és bomlásztásá- ra tör. El kell kergetnie az összes kalandorokat, akik ebben a pillanatban magukra, p nemzet érdekével szemben a saját érdekükre gondolnak. Politikai kalandoroknak és hajótörötteknek ezekben a fontos idők- b«n nincs helyük nemzetünk testében. Ez ez értelme a küszöbön álló választásoknak. Ez a nemzeti fegyelem parancsa." .Ezeket a szavakat nem mi írjuk. Ezt a fölhívást a cseh Národni Noviny május 12-iki száma intézte a küszöbön álló választásokkal kapcsolatban a csehszlovák néphez. Minden becsületesen gondolkodó ember, aki szereti népét, meg kell, hogy értse ezt a rajongó nemzetszeretettől diktált intelmet.. Fontos történelmi pillanatokban valóban minden népnek egyakara túliak kell lennie, mert csak az egyakaratu nép követeléseit hallgatják meg mások. Egy kisebbségi nép számára kétszeresen fontosabb erkölcsi parancs ez az összetartás, mert a kisebbségi nemzet mindig egy erősebb nemzettől követel valamit s a kisebbség ereje csupán az egység által válik átütővé. Itt a példa rá: a szudétanémetség példája, Amig a szudétanémetség öt-hat pártra szakadt, addig nem volt szava sem a belpolitikában. Még kevésbbé a külső hatalmak előtt. Tizenkét évig volt a kormányban a németség három pártja, de a legoda- adóbb aktivizmusával sem tudta elérni azt, hogy a többség egyenlő partnerként egyezkedjék vele és létrejöjjön a csehszlovák- német kiegyezés. Ellenben elég volt az, hogy a szudétanémetség 85—90 százaléka egy pártba tömörüljön és ellenzékből is egyszerre döntő súlya lett szavának és a külföld is meghallotta szavát annyira, hogy a Csehszlovákiához oly barátságos francia és angol világhatalom is interveniál Prágában annak érdekében, hogy Prága az engedékenység legvégső határáig honorálja a szudétanémetség követeléseit. Ezt teremtette meg az egység, a nemzeti fegyelem. Viszont az egység hiányának eredményeire is van elég tanulságos példa a közelünkben. A kárpátaljai önkormányzat bevezetését másfél évtizedig azzal az indokolással halogatták, hogy a ruszin nép maga nem tud dönteni a legfontosabb dolgokban: a nyelvkérdésben és nem egységes a véleménye az autonómiát illetően. A szlovákiai önkormányzat követelését két évtizede azzal az indokolással utasítják el, hogy nem valamennyi szlovák kívánja annak, életbeléptetését, mert a centralista ■* pártok szlovákjai ellene vannak. De nem is kell a festvérnépekhez menni példáért: a magyarság eddigi sorsából is hasonló tanulságot meríthetünk. Politikai, nyelvi, iskolai és gazdasági követeléseinkkel szemben eddig minden Ízben arra mutattak rá, hogy követeléseink nem lehetnek jogosultak, mert hát vannak magyarok, akik éppen ellentétes állásponton vannak, az aktivista pártok magyarjai. Hogy követeléseink nem érvényesülhettek, ezt elsősorban a nemzeti arcvonal megbontóinak köszönhetjük, akik erkölcsi alibit szolgáltattak az általunk követelt jogorvoslatok elszabotálására. Ez az állapot nem tarthat tovább. Ma, amikor két világhatalom interveniál Prágában, hogy a kormány igenis az engedékenység legvégső lehetséges határáig menjen el a kisebbségek kívánságainak teljesítésében, ma a magyar ember itt csak egyetlen politikai táborhoz tartozhatik: a magyar egység mozgalmához. Az egyesült párthoz, amely a magyar nép akaratának egyetlenegy hordozója és képviselője. A kisebbségek jogáért ma már a nagyhatalmak is síkra szálltak: a magyar kisebbség minden egyes tagjának szintén síkra kell szállnia érte. Ne legyen olyan magyar ember, aki a saját fajtájának követelései ellen forduljon. A kormány kénytelen megadni a követeléseinket: csak abban az esetben tagadhatná meg, ha mi magunk mondanánk le róluk, ha magunk elégednénk meg kevesebbel, mint amennyit Páris és London is sürget számunkra. Csak akkor tagadhatnák meg a jogainkat, ha megint találkoznának magyarok, akik a lefelé való licitálással gyengítenék az egyesült párt erkölcsi pozícióit. Ebben a történelmi pillanatban ilyesminek nem szabad megismétlődnie. Minden magyar embernek úgy kell állnia az urna elé, mintha az ő szavazatától függene az egész magyar nemzet sorsa. Ma a politikai állás- foglalás nem pártügy, hanem az egész nemzet ügye. Egész Európa szeme rajtunk: csak a teljes magyar egységen keresztül fejezhetjük ki akaratunkat Európa és Prága előtt. Ezért ma nemcsak a cseh népre, hanem a magyar nép minden egyes tagjára fönnáll az, amit idézett cseh laptársunk mondott: „Aki ma bomlasztja és gyengíti a nemzeti tábort, az a legrosszabb kártevője a közös nemzeti ügynek. Politikai kalandoroknak és hajótörötteknek ezekben a fontos időkben nincs helyük nemzetünk testében. Ez az értelme a küszöbön levő választásoknak. Ez a -nemzeti fegyelem .parancsa." Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- ................................ ' „ Szerkesitfiség: Prága ll.f Panské év re 76, havonta 26 KÖ., külföldre: évente 450, A Szlovákiai és kárpátaljai müSlIürság ullcel2, II. emelet • Kiadóhivatal: r félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • 7. . . . Prága II, Panská ulice 12, III. emelet A képes melléklettel havonként 2.50 Kc-val több. politikai napilapja • • ■ TELEFON: 303-11. •• Egyes szám ára 1*20 Ki, vasárnap 2.— Kf. SŰRGÖNYCIM: HÍRLAP, P R A H A.
