Prágai Magyar Hirlap, 1938. május (17. évfolyam, 100-124 / 4543-4567. szám)
1938-05-08 / 106. (4549.) szám
1938 május 8. vasárnap* \ 6 Április 25, hétfő: „Éljen I. Zog és Geraldine!" — felírás díszíti Tirana diadalkapuit. Színes reflektorok vakító fénybe öltöztetik az egész várost. Szól a zene, furcsa, siránkozó dallamokat pengetnek a dísz- ruhás cígánylányok és legények, az egész város az uccán nyüzsög, egyik esemény kergeti a másikat. A bankok, bazárok harmadnapja ünnepelnek, fogy a frank, sőt az aprópénz is, mindenki mindenkinek tartozik, mert pénzt nem lehet váltani. A hatóságok fogadják az olasz vendégeket. Megérkezik Ciano külügyminiszter. Alig hagyja el a repülőgépet, máris megrohanják. Hihetetlenül népszerű. Simogatják, ölelgetik. Megfeneklett autóján kidugja két karját, mosolyogva tűri, hogy szorongassák. Valóságos diadalmenetben ér be a városba, ahol másnap megnyitja az egyik főútvonalat és pirosmentés albán lovasokkal körülvéve ünnepélyesen üdvözli a hajón érkező bergamói herceget. Kénytelen vagyok .megállapítani, hogy Ciano gróf a legmozgékonyabb külügyminiszter. Nappal végigcsinálja az ünnepségeket, utakat nyit meg, katonai parádékon vesz részt, fogad, teázik, minden jármüvet igénybe vesz, este pedig fáradhatatlanul, kedélyesen táncol. Az esküvő előtti estélyek közül a legkimagaslóbb a második királyi bál, ahol a magyar arisztokrácia egy része nemzeti öltözetben jelenik meg. A büffében 150 személyes aranyteritéken ételcsodák, francia pezsgő várja a vendégeket. Pertis Jenő és az albán zenekar felváltva játszik. A király és menyasszonya mosolygva beszélgetnek ... Aw. Comm. Silvio, Petrucci, a Popolo d'lta- ]ia szerkesztője bemutat Cianonak. Tekintettel arra, hogy mögöttem sorfalat állnak a legszebb albán nők, hogy táncra kérjék az olasz külügyminisztert, nincs szivem sokáig lefoglalni őt. Pár percig kedvesen elbeszélgetünk. Megkérdezem, mikor látja viszont Budapestet. Nevetve feleli, nemrégiben járt Budapesten s ha a magyarok azt akarják, hogy ismét eljöjjön, adjanak alkalmat rá. Zog király egyik nővére a tánco- lókat nézi, Ciano bocsánatot kér, táncolni megy a hercegnővel. Április 26, kedd: ... A városházán nagy a sürgés-forgás. Albániában 150 jegyespárt házasítanak ki a király, az állam, a községek. Tiranában 14 pár kap teljes kelengyét. Szól a zenekar, a megafon kitartón, hangosan közvetíti Pertis Rákóczi-in- dulóját, a szebbnél-szebb magyar csárdásokat. Felvonulnak a különböző egyesületek. Népviseletbe öltözött gyermekek állnak sorfalat. Csillog a sok aranypénz a kislányok nyakán. Egész vagyont ér a ruházatuk. A leányok és a gyermektelen asszonyok ugyanis egész hozományukat magukon hordják. Bő fehér muszlin bugyo- góik arannyal hímzett lábszárvédőkben végződnek. Mellényük gyönggyel, arannyal varrott. A fiukon berakott, fehér szoknya. Görögösen hatnak, pedig a görög viselet is albán eredetű. Bent a városházán szendén pirulnak a fátyolos arák, öntudatosan mosolyognak a büszke vőlegények. A polgármester fennhangon esketi a párokat. A megafon közvetít, a rokonság a népszerű párokat a téren megtapsolja. Élénk, vidám menetben vonulnak kifelé. A tiranai kereskedők ajándékát az egész város megcsodálja. Több mint félméteres falapon nehéz aranyból vert címer közepén Zog és Ge- xaldine emailre festett miniatűr képe mosolyog. A reliefet a király Íróasztalára szánták, háromszáz napoleonaranyat ér. Közfeltünést kelt Albánia egyik legnépszerűbb katonája, a nemzeti ruhába öltözött Gjon Fusha volt osztrák-magyar kapitány, jelenleg nyugállományban lévő csendőrparancsnok. Északaloá- niából ered, a mirditák törzséből. A mirditák provinciája a török uralom alatt is megtartotta szabadságát. Ezek vezére most is Gjon Fusha, a király leghűségesebb embere. Vele küzdött Albánia szabadságáért. Jelenleg nem politizál, de királyáért kész életét adni minden percben. Nehéz ezüstveretü fegyverét övébe dugva, láncon hordja, kedves, jóvágásu ember. Együtt megyünk Zog király édesanyjának mauzóleumához. Az esti szürkületben egészen meseszerűen hat kivilágított körvonalaival,Verebélyes kupolájával. A mauzóleum magányos dombtetőn áll és uralja az egész környéket. Az elhunyt szelleméhez méltó az a memento, amit a király édesanyjának állított. Kívül fehér és rózsaszín márványcsoda. előtte feszes vigyázban őrtálló katonák. Bent komor fekete márvány. Állandóan ki van világítva. Zöldturbános imám mormolja esti ájtatosságát. A király rendeletére naponta háromszor könyörögnek az elhunyt lelkiüdvéért. * A királyi esküvő dátumának történelmi háttere van. Skander bég 500 évvel ezelőtt ugyanP #* i, i#S B E A C H az amerikai mosószövet minden jobb szabóságban kapható! Fölerakat: AtoCji&tCit, Praba I., Masná 19. közelében lévő emelvényen helyezkednek el. Lassan mindenki elfoglalja helyét. Tompa suttogás a teremben. Izgatott várakozás az arcokon. Vissarion érsek, az albán ortodox egyház megalapítója, a király barátja — könnyezik. Giraud őrnagy, a királyné mostoha- apja, kézen-fogja két gyermekét s a királyné anyjához csatlakozik. A gyermekek angyaliak. A négyéves kisfiú remekbeszabott frakköltönyt, a hatéves -kislány hosszú fehér ruhácskát visel. A diszmagyarok hatásos színfoltot képeznek. Martini főszertartásmester intésére áhitatos csend áll be. Egészen különös hangulat lesz úrrá mindenkin ... Kívülről felhangzik a láthatatlan zenekar harsonája, utána az albán himnusz. Bevonul a királyi pár. A királyné fehér szatin ruháját ezüst hímzés disziti. Nyolcméteres uszályát a király unokaöccse! viszik. Hosszú fátyolán diadémszerü na- rancsvirágkoszoru. Egyetlen ékszere a vékony láncon függő ezüst kereszt. Arca csupa mosolygás. Szeme csillog, magas, karcsú alakja megnyúlik, liliomcsokrát szivéhez szorítva halad a király oldalán. Tündérien szép. I. Zog király alig tudja palástolni meghatottságát. Egyenruhát visel, mellét számtalan kitüntetés ékesíti. Pillanatokra mindenki elfelejti, hogy királyi pár esküvőjén vesz részt. Két nagyon boldog ember köti most egymáshoz életét... * A nászmenetet nyolc, fehér tüllel borított ezüstbrokátruhás hölgy nyitja meg: A király három nővére, Myzejen, Rulive, Mathilde, három magyar grófnő, Apponyi Marietta, Edeüsheim Gyulai Marietta, Fesfceíich Izabella és két albán hercegnő, a király unokahugai. Kezükben szintén liliomcsokor. Ruliye és Senie hercegnők Ciano gróf és a bergamói herceg karján haladnak. A hivatalos esketést pár perc alatt elintézik. Két anyakönyvben díszeleg az aláírók neve: I. Zog, Geraldina — Andrea Saa-ti, Ihmed Del- vina, Mehmeg Abid, hivatalos közegek, gróf Ciano, báró Villani Frigyes és Apponyi Károly mint tanuk. Dörögnek az ágyuk, szól a zene, a királyi pár 'kipirult arccal hagyja el a termet. Hosszú asztalok várják a meghívottakat. Délután ötkor a királyi pár, a nászmenettel együtt Durazzo-ba autózik, hogy ott töltse el mézesheteit, ötvenhárom kocsiból áll a kíséret. A tengerparti város kitörő örömmel fogadja királyi vendégeit. Tiranától Durazzoig sorfalat állnak. Diadalkapuk, zene és taps az egész 35 kilométeres vonalon. A durazzoi nyári kastély magas hegytetőről néz le az öbölre. Szelíd habok fodrozódnak a hegy lábánál, himbálózó csónakok, komoly hajók lesik a bevonulást. Hangulatos a naplementében fürdő tenger. A kastély gyönyörű lakosztályai XVI. Lajos korabeli berendezése, trónterme várja a fiatal párt. A menet bekíséri a királyt és hitvesét a kastélyba. Üdvözlések, jókivánatok elhangzása után távoznak az autók Durazzóból. Lengenek a zászlók, a nap búcsúzó sugarai lángolnak a kastély vörös kövein. MAGYAR KATÓ, csak április 27-én tartotta menyegzőjét hétországra szóló ünnepségek keretében. Zog király történelmi tradíciókhoz híven választotta ki ezt á napot, hogy szerelmének bizonyságául trónra ültesse Apponyi Geraldine magyar grófnőt. A szociálisan gondolkodó király azonban a mai nehéz időkhöz mérten szerényen, csendesen ‘kívánta megülni esküvőjét. Került minden fölösleges, költséges ünnepségeket. Azt az összeget, amit egy nagyobb keret emésztett volna fel, a szegényeknek szánta. Geraldine követte Zog király példáját. Az egyesületektől ajándékul kapott többszázezer napoleonaranyat a létesítendő aggok házának építési és berendezési céljaira ajánlotta fel. Ezt a nagylelkűséget az albán nép meghatva emlegeti. A királynét máris elnevezték a nép angyalának. ÁpriEis 27, szerda: Miután az uj királyi palota, amely a király anyjának mauzóleumával szemközt épül, csak hónapok múlva készül el, a régi palotához ideiglenesen hozzáépítettek egy fogadótérinek amelyet fegyverekkel, antik szőnyegekkel s hímzésekkel díszítettek. A terem végében hatalmas asztal fölött függ a király édesanyjának képe. Az asztal mellett az esketést végző hivatalos közegek foglalják el helyeiket; a parlament másodelnöke, a legfelső bíróság elnöke. Mellettük Koco Kotta miniszterelnök. Ciano gróf és Villani Frigyes báró mint tanuk szerepelnek. Az asztaltól jobbra a magyar arisztokrácia áll sorfalat, balra a diplomáciai kar, albán előkelőségekkel együtt. Szemközt az asztallal a terem végén a sajtó képviselőit helyezik el. Négy népviseletibe öltözött albán képviseli a különböző vidékeket. A filmesek, fotóriporterek az asztal A komáromi evangélikus egyház Korsós Ambrusné 75 ezer koronás adományából magyar gyülekezeti otthont épít KOMÁROM. — Nagy érdeklődés mellett tartotta meg a komáromi evangélikus egyházközség évi közgyűlését. A gyűlést Baltazár János egyházi és Koczor Gyula világi elnök vezette. Baltazár János lelkész jelentést tett a komáromi evangélikus egyházközségnek az egyetemes egyházhoz való csatlakozása ügyében s bejelenti, hogy a csatlakozás alapjául szolgáló gyülekezeti szabályrendeletet az esperesség jóváhagyta s azzal úgy az egyházkerületi, mint az egyetemes egyházi elnökség egyetért, de végleg az egyetemes egyházi közgyűlés fogja jóváhagyni ősszel. Bejelentette a lelkész azt, hogy a szlovák diaszpórák lelki gondozására a püspökség küld ki segéglelkészt, az egyház költségén. Majd bemutatták a közgyűlésen a magyar eredetű .egyházi ingó és ingatlan vagyon leltárát és vagyonmérlegét. Elfogadták az 1938-as választói névjegyzéket. Kimondották, hogy a temetőbizottság tagjai kizárólag csak a magyar hivekből választhatók meg, mivel a temető magyar eredetű, magyar pénztárkönyve van s az alapítványokat is magyar nemzetiségű egyháztagok kezelik. Majd nagyfontosságu alapítvány került tárgyalásra: özvegy Korsós Ambrusné adományozott 75.000 koronát az egyháznak oly célból, hogy a magyar nemzetiségű evangélikus bivek részére gyülekezeti otthont állítsanak fel. * Az egyházközség hálás köszönetét fejezi ki a nemeslelkü, nem mindennapi adományért, amely az egyházat jelentős módon gazdagított s amely adomány lehetővé tette, hogy előadások, összejövetelek céljaira nagyterem, színpad, helyiség álljon rendelkezésre. Az otthon mindig a magyar híveké marad, de bizonyos ellenszolgáltatás fejében a szlovák hívek is használhatják. Majd elfogadta a közgyűlés az 1938-as költségvetést, megállapították az egyházi adókulcsot s tudomásul vették, hogy a szlovák hívek külön szlovák lelkészlakásalapot létesítettek Térképnézők Irta: Mezei Gábor Elmondom, amit a napokban láttam az uccán. Elmondom úgy, ahogy volt. Nem teszek hozzá semmit és el sem hallgatok semmit, amit úgy sem tehetnék, mert nincs mit elhallgatni. Az emberek, akiket megfigyeltem, alig szóltak egy szót. Körülöttük sem történt rendki vüli dolog. Az ucca forgalmában fennakadás nem volt s általában az egész a leo hétköz- napibb körülmények között játszódott Ic, amennyiben egyáltalán történésről beszélhetek a megfigyeléssel kapcsolatban. Az égbolton szürke felhők lógtak és időn- kint csöpögni kezdett az eső, de azután mindig újra elállt. A hűvösre fordult időjárásban az emberek fázósan bújtak meg tavaszi kabátjukban. Ismeritek az ilyen napokat? A szeszélyes idő bizonytalanságot terjeszt, a borús reggel nehezen születik, barátságtalan hangulatban indul meg a munka. Jöttem le a Hradzsin felőL A párába burkolt város ezer kéménye okádta a füstöt. Zakatolt a forgalom, duzzogva fortyogott Prága. Pedig a kertekben, a parkok mélyén már csodák történtek, mindenfelé hirtelenzöld, meg viruló sárga rügyek pattantak fel és a csöpögő esőben édesen szólt egy madár. A munka gondja hatalmába kerítette a várost. Félfüllel mégis mindenki kifelé hallgatott. Mi újság? Hallottatok valamit? A zsebekben agyonolvasott, gyűrött papiros lapult. Majd lecsöndesedett az ucca vagy legalább is igy tűnt a megfigyelőnek. Tévedek? Ki lát a nép leikébe? Ki tudja, hogy mi történik az ezrek, a százezrek gondolatvilágában? Ki fejti meg az ösztön teker- vényes útjait? A villamosokon ugyan még mindig az ujságoidalakba temetkeztek az utasok, de már inkább a sportot, a regényt, a romantikát olvasták. A sárgás, nagyvárosi arcok, a hideg szemek közönyösen néztek egymásra. — Hol jár az eszed polgártárs? — Sehol sem jár az eszem. Nem Is akarom, hogy járjon, hagyjatok nyugton. Ment a mindennapi élet a megszokott zakatoló ütemében. Sör, munka, pénz, szerelem és a végén újra sör. Közben sok-sok cigaretta, kávéház, vendéglő és hírlapok. Esett az eső. A tavasz kék ege bizonyára ott volt valahol, fenn a szürke felhők között, de nem tudtunk róla. És most elmondom, amit az uccán láttam. Már messziről észrevettem a kisebbfajta csoportosulást. Mi lehet az? Baleset? Szerencsétlenség? Amint közelebb értem, kiderült, hogy egyik sem. Egy kirakat előtt csoportosultak az emberek. Á kirakatban nagy fali térkép, amely Európa hegy- és vizrajzát ábrázolta. Rendes, szokványos, rokonszenves térkép volt. Nos, mi ragadta meg akkor annyira figyelmemet, hogy kénytelen voltam én is megállni? Nem a térkép, hanem az emberek. A térképnézők. Ott állt tizenöt-husz ember, a kis csoport a kirakat előtt. Pillantásukat a térképre szegezték, mintha valami babonás, delejes erő tartotta volna őket hatalmukban. Ott álltak tizenöten-húszán és negyedoránkint váltották egymást Ott állottak és nézték a városokat, a hegyeket, a folyókat. Nagyvárosi arcuk nem árult el semmi érzelmet. Alig beszéltek valamit. Körülöttük nem történt semmi. Velük Sem. Csak nézték Európát. Férj és feleség, munkás és hivatalnok, polgárok és proletárok, kisemberek és urak, A kirakatban könyvek is voltak, azokat nem látták, írószerek, tollak, füzetek és irkák, töltőtoll és füzetes regény, lekszikon és diszkötés. De mindezt nem látták, mert a térképet nézték. Gondolatban fölmérték északot és délt, keletet és nyugatot. Tizenöten-húszán állottak ott, szinte gyökeret verve, mágikus közösségben, mintegy hipnózisban. Mi volt ez? Szemükkel végigtapogatták a fali térkép rajzait. Percekig hallgattak. * Végre az egyik, indulatosan a mellette állóra szólt. — Na! Nem tud vigyázni? Mit lép a lábamra? — Szabad egy kis helyet, — mondta egy másik hang és kifelé igyekezett a csoportból. Azonnal uj ember nyomult előre. Még valaki mondott valamit. Az eső újra megeredt. Néhányan feltűrték kabátjuk gellérját és magasra húzott vállal, töprengve indultak dolgaik után. Zsebeikből lapok kandikáltak ki. A vastagbetüs feliratokat nem tudtam tisztán elolvasni Ennyi vök az egész. T 0 O F iranai napló Magyar ujságirónö jegyzetei a király- esküvő emlékezetes eseményeiről
