Prágai Magyar Hirlap, 1938. május (17. évfolyam, 100-124 / 4543-4567. szám)

1938-05-29 / 123. (4566.) szám

•puinzs laqitna ze Xu©fOJ9pii[ i? ÁSoq ‘qizsiq ].i^y -BfjuS -oiftiAű qjqijAog ‘tzsta BÚppi gFqipqsoohüpj v za s? pBuipg tn'Bzm:q§9{ ‘pujüzs Joqiira oq "alpja pzoq iupB[BZ9 sq [?j sí [o^a Jaq,uii9 ttBUEpin} ‘spuoquq y qgp[a qunuiazs v Auaj -oaapq v [pjS'U piazu ‘qpL'gBSogJ'nÁi) gsuuiAha npiZB q9q909Ai9AnSup[ giazaqgaiaq ág; zy •qnfipszjop zoqipá[n}Bqs v Bq ‘bjuKS B [útra ‘pBUnitó'áaui s? qippping zoqipgaAO] qqiru -ps b ggo ‘j? oj^uizs piöj B loqípj "qizsqa.1 -pi 9pj|9j S9 p.o9A9| b juiin ‘qqiaáuupq zfS -U9zs b zg -qizaqqajaq zpgugzs joqsBp'Bqgo.1 b üy Ágam Bqsypuqqoj wo sq [nuaqi oqipgoj b ÁneAOuiziA qos b [oqu ‘ueqaptA sbjbsooj\[

•Án^pifpn y ’U

•SBiimq§B|iíiS'0 b qqazsSaj b uuqgn'} -zsnSny 'sba jozsqqq[g0[ babáuiboj y "ipzseg Bqqoumazmn 99 naqpiqg b gygBÁUB joagara

•jmqpgpf 0 zb gazspuuag b Sara efjoqiB ÁSoq ‘uBqpl'ios jsora qnsspq

•A'n9JDJ9pq B

s? sqqqgsn zb ‘sBunqSBinsn b ‘spzoqj.BÁgoj -pioq b s? -dBU b :qBqi[ap b ‘áh^jsojoa B ‘IPZS9SJO] V ‘jBl[IA B ‘iupAJpAIZS B ‘S?SJOp

áSba ‘“BnTgapnnq b gajgqma zb q-pfíppn sí gatu .io'zsqog "aqpioí b desoa[ [oqiqcA Ágoq ‘qnfpBqi sí jzb Bq^jg 'uoj[oqg|a zb gaui jfiuajaf guííqAysÁuqj pggBA SigBUUjjtd ágé Sb[ -[iso Pil'nq b loquaág 'qi[BA baozzi maqqgzaq q'oAoq SBpqpms ágún b Ágoq ‘gogpAaj b bC -[Ojtiis U9SOI9 BJiÁutuB naq^gz&qQaAoq Sas90q -as ágyú b ‘ja aqSa[9jpS'aA0[ b qÁpqiui 9Q •qiS9 0.ip[Oj 99 Bf}Up.I ZO'qfS’BTa 9_f0.I9 ozuoa p[og b ‘pní éq9[azoq p'[Qg B gsaq 1S9 siq b Bg -q9qs9} iű9 áupsoiq uaáq quauBA [Bin -U1BZ9 ágim [oqB ‘.iy[ uyqyfyg uúá[0 qauangyi -ia v uBÍqn iinioq dBg b p[oj b uBqsngzsnS -Íib sa sn't[np •naq.inSBtiA b qBtrB'pgnSpz® [iniBpppzBS’ qi9x^[9tiiB lqaza laqqpojo; 01 -dB ^[[iso ggojpiqgazg [q-nsozoqqnazsso ÁSBu iuib[ba ii-Bsoqiziq A’goq ‘qpasaui [zb qozsBSB[ -jiso y "9t qpadB uiazsaSo iiraiiBq ‘^butiba >[9[S0[ [S0 ASfu qBSO'iiiO'ii 09-q.in3p[TA y

•qoSBiiiso 9nnn ‘01-iCun&m b ‘spiuippiA B Bqpipt jozspuuaj. V qpqrapq jnSpA sp zogoqis ‘{oqaioj ‘znz nsq ■zo^l WlVj s? ;bSboi {uzaqaj BÍpn; inán jjjb ‘q9J9^S zssoi B guiin ‘ubXjo Sara JOqsBia ‘Bqp[Bf B S3pu9S3 ‘pi[9Z9 Bq0>g •qainja.íS e

gnim ‘jjízsgpf ^Sn naddp sí [azs^iujag V

|D)|d4pj |3zs@uya4 v

—

•pi^no?! P[9j9[ naqpgzaqgaAoq Bsp; -jb; BpJSJ 9[BA uaqzoq spji qaugonjaj b sp 5[auqauu9ÁS b npAqqof b ASoq “zb izsaj aq -qoirngaj Spui jpsppaqiaraa iipA[Bq b qqos9g *rajB[niniq jaqai [asspjaui sognod uo^Sbu 3[BSo ^Soq ‘naiagqpgaajaf nasagazsauuaj naqqaAp os[a zb gpsapiaj b zg "ou BjqqBSBS-Bm nBSSEi-uBSSBi HPA[Bq B npjzB ASi íq^ssa au ja a'Sba ‘aqiuiBiBA qpfpojn an ajaq ÁSoq

‘aj[?j qpf;upj jozsqos íipf HBiBpioqqof qaupf -pjpsiq spin ÍSba qBupfiuB UB9pnB[[P qaiu -jaXS y *gaqauij9iíS b m;azaA uazpqjBq Síp -uiui uraupfBUi spqozs gaani ‘qBspqiq b ‘qo[3A -au b ‘qo[nzs b naqaspzapipia Bassau a pápuái y "pzaq luJBÍ qauuaÁg b Joqini ‘SBp9[Oga ogaqaA Sijb aizsp Spin ajgasauapniin b qipop -zaq JoqqB ;zoq gpA ;pq y •qrgainzs [buba dp jaqtna zb Sipag "BnFAjBq b jjb uppjag qsa -[BquaAoua[iq ÁSaínnu [nzoq jaqtna zpzs

d||da |oq Jdqiua qqo46a| d uapjaj ||D 4J0JW

.

..............

•u

pqn Sas9[0 niap -[nq 8qopj0 zb [BfBqsoBni saApeq uafagiuaq gjOA uian aqqoq sa godv:q [pqmuu iraqizoq iqB ‘zoqpiuozs9B zb gogiq[BqBzssiA nadazs píBj^ "B.ipuiioqB[ spdiuod b gp'iujB [oáSbo sa aq -nj b [[apaj0Aaqa[ gaui anot^ gagauaggaj y

"anuaq

HazsoA naqq s? [npai-anioaqiq 9[p[eq pgop -n; ei ma a igoq ‘aqszjQqBj SBApo zb [bSbui

Bpinga[aq ÁSn ‘qpqjBj b asgiraur igoq ‘gam qnzsippBA y "pe-Stem Bq[BS.ipXir[aj sa Bqpi -Bq Í3a qgasaajag "ppf puro-d qBSoiuBÍSti zb *SBq.iBj XnaSazö raanBg "gaSaoiq uBgn Bqo.i b s[ o piazB ap ‘ppfBqoq qiÁSa zb Bgogitn -Boijiq aApraui y "ppoia sí q-BUSB[nj gjpfpuij^ "puppipg más BÍBq initnas q-BnBqoj y

qpjqpj b qBg-üBj(p[odia[ uopaara uaqqpppof[ SBqjBj v £wa

— ILI —

‘p.Tp.SjS2 !-g "o "piA <B1I3 JBzspso

•qaujaqau^ upSznq sg ‘Bqxuo[diua; b qauuaiuag ‘gaqau? zb qpí'iIBH ‘PPIbso A'Sa a"Saui Bqiuo[duiag y

•Bquioiduiag b gaqununag ‘qBujBSoAiq ‘qBuSnq-qBuS»Z ‘BfSuBJBq siq xuojpq V qBuqunrgp siq b’ [npuoqSaW

gpspSuoq 9Aiq V qBuqoguBJBq b uiojbSijbh ‘[BfdBn psjogn zy qaugpq e uiojba

•Nvawoidwax v

^ "pmizg !-p -0. "A ‘Binrag jpujojí

•qauzsa I9[?qs!lnr B dBiqoq pf^W Sjaunauijaff^zs uad^zs qojBqp zy •pápuái ppuisi qnpzoq [puisa joqqy ‘papuiui ipapaSaui Bqsqnf jbui joqiiu g

•qBunp afaioq puiui qopBqp iqqop B sg ‘qBU[[BZS BjpupA B s qBuSnq qoqiuBlBS V •bjjb psjBZS p-ja aqjiso p^q-^Sg ‘BJJBApn zb jpiq jbui Eqsijnf Bg

qBmso piui BfquiBjBS b ^Soq ‘pz^nSai^ ‘jpfiq BJJBApn zb dsu napnijt •Bqsijnp spSA’iosoui b púira ‘sbui uiafq bÍuozssbpzbS isoiq qBUjBApnijiuojBg

•avAamjwoava

'pnjpspA *o 'IIIA ‘bíJ?W

•jBiUBq Sa[a q pjnA8pASSai\[

‘BfBq luiuias iqau jbui soui\[ •BqBjoqsi puaui UBSopiog Bq9pÉj[ b BApnui dBU p^

•ppozoAppja uaqpuasa ASbu sg ‘PoSbssoajo ppopB uppzy •qauuaASsiq b i9qBÁSy ‘paqiaqiaj jbiu BAinni dBU p^^

•afj^iugain sí pbzb] b ASog ‘afojauioq b uaqazag •fuiBSsziAgani ppqppBg sig

‘isopq jopqop v ppofia sg

•BA[nJidiq i9pzBj bdjv *BP9 dBU p?q jbiu sí qizsqag ■bíSeP uapuiui iqauo fBg ‘sqopBg siq b ppaj gapag

’vmqxvm v oaxaa

•psB[Bg ‘S9A9 fi ‘jopups lAupso

npuu 9Sznq Aga ppopuoiuia g ‘ppftÍBiBq b appapap pfBW •appap BqBfpAuzsuBp b g ‘appapaA BjpJBd b ubsjoAq

•BUiiBpnf qanAu^SaizspiBH B P[OA BSOJBq SBUIJBPBq P9>| ‘BpuOAiq ppf9ipq B Agog — ‘BppBSqBqgaiu pp Jg zb sg

((meuua zsaj uian dBupoq ASi sg ‘uiauuaui gaq [a [ója psg ‘inag^sAu^Sazs u? zb apui pz?M iuiauapsp 9f ‘sáp? ap ‘qq“

:ppjg g? zb u?q ASi sg ‘p?r9ipq b psoui BfuoAiq g ‘aj?uapuiui psa zb gnq g ‘ajSpA 9 ziq pipzoxugaui aa

•jpiq psa zb BqpqBAa jpg ‘pipzoui uias gaiu pBzssoq qpjQ qpuqBpBd b uaqnins y ‘HP uasapuosa ‘uboooui as Saj\[

•Au^Saj zspjBq Auagazs b zy ‘Au?gazs Auoziq psoui qizspjBH •qizsBjBq UBpsoui zb uiauBg ‘qizsjB raasS?iu Aga pj?zs ag •qaupn noqppo ‘qBUjpqjpf uia^

qaAu?gap b noqpaon zy •Bljop b qEupqpso b puij^ ‘BqBZsf^ zb psoui popos Ajo

*AN3033ZSyiVH AN3D3ZS V

"ÖUiizg ‘"P -0 "HA ‘{szjg si^

•uaquapsj qopBzziq ijeso ‘qajaqrag *aiAga EfSuoq pzb qBSD guBJBq siq y •aqqaAizs ppaggnsapa zb Puo psppÉpzig ‘napijazs ‘gipurui [9ZS qBSO SuBJBq B g

•p?S?sos3ip uapsj aApapjiH ‘paApaq napúira jpfaq BAguoq-aAguaso ‘uapiiazs babzs Agpp qniEq ^niSajv ‘uaiaggaj spSuoioq b ‘uBqiBŰfBfi

gaqnzaq b azsso qpfiosspiq Bjprai ‘apsa qpfiJBqgara Bq ‘qaaaqraa zy uap?J S9 uoqpApoj ‘uaqopja zy ‘asaSuasa b azssara qjzspBgBqig

maqspiA b p?zs gpzs uppBgoAig ‘naqp?p jnpuoqSara Bq ‘B.rgnBJBq sig •uaA'u?Jazs ‘uBgEin [jb Bujodpq Agg uaqopja-aAnapzsaS UBqJBPBq y

•vroNvavH vN30dy>i v

IVSVfll XOHVA9VN SIN

r- tll —I

— 170 -i

A edUneiu Micuz

Irta: MARCI NÉNI

Volt eigyszer egy szegény asszony s annak €gy Micur nevű kandúrja. Olyan nagy nyomorúságban élt ez az asszony, hogy egy napon már a macskájának sem tudott enni adni s ezért így szólt hozzá: „Kedves

Micur, bármennyire is fáj a szivem, el kell válnunk. Nincs egy falat étel sem a háznál. Menj hát az erdőbe és szerezz ott magadnak valami harapni valót.”

Micur nem kérette magát. Elment. Éhes is vodt nagyon, meg azután szerette volna már egyszer az erdőt is látni.

Alig ért be a fák közé, egy döglött lóba botlott bele. Micur roppant megörült a pompás pecsenyének. Azonnal nekiesett és nagy mohósággal marcangolni kezdte.

Kisvártatva előkerült a róka is, mert ő is szerette volna kivenni a részét a ló húsából, de amint meglátta a bőszen faldosó Mi- curt, úgy megrémült tőle, hogy a farkát a lábai közé huzva elnyargalt és meg sem állt, mig bele nem ütődött a békésen ballagó medvébe.

— Hova oly sietve, pajtás? — kérdezte ez kedélyesen.

— Ne kíváncsiskodj sokat — förmedt reá a róka, — hanem szedd te is a nyakad közé a lábad, ha kedves az életed. Nem messzire innen egy rettenetes kis szörnyeteg megölt egy nálánál háromszorta nagyobb állatot. Most ott ül a nyakán és marcangolja.

— No, ezt már magam is megnézem — hősködött a mackó és nekilódult csodát nézni. A róka jó messziről követte, hogy lássa: mi lesz? Hogy lesz?

Bizony a medve is úgy megrökönyödött a véres munkájában teljesen elmerült Micur- tól, hogy sarkon fordult és odarikkantotta a rókának:

— Szaladjunk, mert mindjárt a nyakunkon a veszedelem! Most már ketten szaladtak, mintha a szemüket vették volna.

Kis vártatva elébüík került a farkas s mikor az érdeklődni kezdett, hogy mire jó ez a nagy sietség, mind a ketten reátámadtak:

— Ne jártasd a szád, hanem mentsd velünk együtt az életedet, amíg nem késő. • Nem messzire innen egy rettenetes kis szörnyeteg megölt egy nálad ötszörte nagyobb állatot. Most ott ül a nyakán és marcangolja.

— Azt hiszitek, félek tőle? — berzenkedett a farkas és elszaladt megnézni, igaz-e, amit a róka. meg a medve mondtak. Ezek nern követték, hanem megáiíták egy helyben, hogy kicsit kifújják magukat. De alig

szippantottak egyet-kettőt a jó balzsamos erdei levegőből, kilőtt nyílnál gyorsabban újra ott termett mellettük a farkas és azt üvöltötte:

— Egy-kettő. Mentsétek magatokat, amig nem késő. — S most már hárman versenyeztek abban, hogy melyikük tudja gyorsabban szedni a lábát.

ügy be voltaik gyulladva, hoigy észre sem vették, amikor egyenesen nekiszaladtak a jámboran turkáló vadkannak.

— Talán égő taplót dugtak a fületekbe, hogy igy meg vagytok veszekedve? — röf- fent reájuk. — Nem tudtok egy kicsit ügyelni?

— Ne prédikálj sokat — óbégattak amazok, — hanem szaladj te is velünk, ha kedves az életed, mert itt a közelünkben egy rettenetes kis szörnyeteg megölt egy nálad hétszer nagyobb állatot. Most ott ül a nyakán és marcangolja.

— Na, várjatok csak ti, gyáva fickók, mindjárt ellátom én annak a szörnyetegnek a baját — röfögte habzó szájjal a vadkan és bősz dühében odarohant a döglött lóhoz. Mielőtt a macska észrevette vonla, hogy mi történt, már bele is vágta agyarát a ló oldalába. Miourt nagyon megriasztotta ez a váratlan támadás. Ijedtében felgörbitette a hátát, felborzolta a szőrét és dühösen fújva, vadul villogó szemekkel meredt a vadkanra. Ez nem tudta hamarosan kiszabadítani agyarait s azt hitte, hogy a macska ragadta meg azokat. Kétségbeesett erőlködés és hosszas vergődés után sikerült csak újra visszaszereznie a szabadságát. De akkor aztán sarkon i-s fordult és villámgyorsan el- iszkolt. Miourt felbátorította az a gyors visszavonulás és a menekülő után eredt.

A vadkan csakhamar odaért a többiekhez és rájukorditott:

— Nyomomban a szörnyeteg. Elvesztünk. Meneküljön, aki ahogy tud!

ő maga nyomban belebujt egy odvas fa- törzsbe, ami ott hevert előtte a fűben. Úgy összekuporodott benne, hogy éppen csak a farka látszott ki belőle. A medve, a farkas, meg a róka egy-egy közeli fára kapaszkodtak fel.

Eközben vígan ugrándozva odaérkezett Micur kandúr, felugrott a fatörzsre és széles jókedvében a körmei közé kapta a vaddisznó farkának a hegyét.

— Na, most ütött az utolsó órám, gondolta rémülten a vaddisznó és olyan éktelen röfögésbe kezdett, hogy a medve, a róka,

— 175 —

A jelbeszéd

Egyszer egy tudós ember érkezett a városba. Kidoboltatta, hogy ő úgy tud vitatkozni az emberekkel, hogy egy szó sem hagyja el az ajkát, csak jelekkel beszél. Versenytársat keresett magának s biztatta az embereket, álljanak ki vele s győződjenek meg róla, hogy őt senki sem tudja legyőzni. Még nagy jutalmat is ajánlott fel annak, aki megérti az ő jelbeszédét, de bizony a városbeliek közül egy sem vállalkozott a versenyre, kényelmes emberek voltak s azt mondták, a kimondott szó többet ér minden ör- döngős taglejtésnél, ugrándozásnál.

Végül is egy falusi asztalosmester, aki véletlenül jött be vásárra a városba, látta a nagy csoportosulást a tudós ember körül 8 meghallván annak ajánlatát, vállalkozott vele versenyre lépni. A nép gyorsan emelvényt készített, hogy a vitatkozó felek ott elhelyezkedhessenek s jobban lelhessen látni őket.

A tudós ember felemelte karját, aztán kinyújtotta kezét, majd ökölbe szorította s egy ujját előredugta. Az asztalos válaszul két ujjat mutatott neki.

Ezután a tudós' kinyújtotta három ujját, a hüvelyket, a mutató- és középsőujjat, mire az asztalos ökölbeszorított kézzel válaszolt neki.

Végül a tudós ellenifelének egy almát nyújtott át, az viszont addig kutatott zsebeiben, mig sikerült egy kis kenyérmorzsát előkotornia s azt mutatta fel a tudósnak.

A tudós nem tudott a csodálkozástól egy szót sem szólni, elismerte, hogy ez a falusi asztalos a legokosabb ember, akivel valaha is találkozott, zsebéből elővette értékes aranyóráját s átnyújtotta neki győzelme elismeréséül.

A közönség a^ egész vitából semmit sem értett s amikor azok befejezték a jelbeszé- det, odasereglettek az asztal köré és kérték, magyarázza meg nekik, miről is vitatkoztak.

— Először megfenyegetett, hogy kinyomja a szememet — kezdte az asztalos a magyarázatot —, én pedig jeleztem neki, hogy viszonzásul mind a két szemét kiütöm. Azután kilátásba helyezte, hogy kinyomja a két szememet és levágja az orromat. Erre én az öklömet mutattam meg neki, hogy ezzel fogom agyoncsapni. Mikor a tudós látta, hogy igy megharagitott, enyhítésül, mint egy kis gyereknek, almát akart átnyújtani nekem; mire én megmagyaráztam, hogy semmit nem fogadok el tőle, mert van kenyerem, ami mindennél többet ér.

Ilyen okos volt az egyszerű asztalosmester, túljárt még a híres tudós eszén is.

MÓKA

A KOLDULÓ BARÁTOK

A kolduló barátokról sok jóizü tréfa jár szájról-szájra. A közmondás azt tartja róluk: a kocsisnak a torka, a barátnak a zsákja ritkán telik meg. Debrecen város főbírójához beüzent egyszer egy kolduló barát, hogy csak bárom szót szeretne vele szólani. Be- bocsátották, de csakis az alatt a föltétel alatt, hogy nem mond többet három szónál. A barát állt szavának és csák ennyit mondott:

— Bort! Búzát! Békességet!

A nevető biró bőven adott neki mind a báromból.

FURCSA DOLOG.

— Hogy lehet az, hogy a nadrágom szőkébb, mint a bőröm?

— Az lehetetlen . . .

— De igen, mert a nadrágomban nem tudok lehajolni, a bőrömben meg igen.

MEGFEJTÉSEK

A 21. sz. rejtvényeinek helyes megfejtése:

Keresztrejtvény: Pünkösd, én, za., tök, hód, apa, rt, ig, kör, ygá, erélyes. — Péter- ke, ünő, kő, 6zó. dadogás, ka, ha, Pó, yy. — Urbán Sándor rejtvénye: özönvíz. —

Klucsik Tildus rejtvénye: Föld, öreg, lord, dugó, répa, ajtó, Jenő, zeng. — Bernáth József rejtvénye: Róka — Bacsák Magda fésürejtvénye: Feri, Kató, tyuk, túró, szag, agár, Feketetisza. — Sebők Judit rejtvénye: Képeskönyv. — Farkas Géza rejtvénye: Felhő, egyed, havas, élete, retek,

Rajna, ólmos, zárva, sokat, arany, fehér- rózsa. — Klucsik Tildus rejtvénye: János, Ákos, Noé, ós, s.

A rejtvényeket helyesen fejtette meg:

Alagi József, Áldor István, :: Biró István, Benkő Ferenc, Bencze Károly, :: Csikós Péter, :: Darvas Szilárd, Dobos László, :: Forgádh Ildikó, Forgách Klárika, Fekete János, :: Gúnya Mihály, Gaál Kató, Gergely Ferenc, :: Horvát Ferenc, Horvát Pali, Halas Kázmér, Halász István, :: Jelűnek Olika, :: Kollárik Ágoston, Kovács Péter, Kis Ferenc, Kerekes Péter, :: Láng Ede, László Dénes, :: Martos Béla, Molnár Teréz, :: Riszner Jenő, Riszner Karcsi, :: Sós Sándor, Szelei Miklós, :: Tótlh Jenő, Thoma Oszkár, Török István, Virágh Vilma.