Prágai Magyar Hirlap, 1938. május (17. évfolyam, 100-124 / 4543-4567. szám)
1938-05-29 / 123. (4566.) szám
1938 május 29, vasárnap. 17 Á múlt szazad huszas éveiben a csehek szemlélete a magyarokról teljesen megváltozott ■■■ ■■■ Pánszláv jellegű kép alakul ki az elfogultság jegyében ■■■ ■■■ A németség mellett a magyarságot „született ellenségének tartják VII. BUDAPEST. — (Szerkesztőségünktől.) Sárkány Oszkár kitűnő tanulmányában — mint láttuk — behatóan igyekezett megállapítani' azokat a magyar hatásokat, amelyeket Palacky másfél évtizedes magyarországi tartózkodása idején magába felszívott. Magyar példák közvetlenül is hatottak irodalmi és szervező működésére. így egy tudományos folyóirat terve is kétségkívül a Tudományos Gyűjtemény példájára fogamzott meg benne. Először 1817- ben merül fel ez a terv, a Safaíikkal Pozsony környékén tett sétákon, a Tudományos Gyűjtemény első számainak megjelenése idején. A Magyarországon töltött évek azonban nemcsak ilyen konkrét formában hatottak rá. Láttuk azt a képet, amit Palacky a magyar társadalomról és kultúráról nyerhetett. Láttuk, hogy menynyire hozzáidomult arisztokratikus környezetéhez, hogy magyar barátaival együtt lelkesedett a hazáért, a nemzeti nyelvért s minden szépért és nemesért. Átélte mellettük a nemzetiesedés élményét. Elég hosszú időt töltvén Magyarországon, alkalma volt a magyarosodás egyre dagadó folyamát megfigyelnie s felismernie ebben a nemzeti szellemű magyar irodalom szerepét. Magyar példára Csehországban Ilyen hatásokkal kerül Prágába. Már szilárdul meg van győződve nemzeti és irodalmi céljairól és feladatairól. A magyar arisztokraták környezetéből cseh ariszto- Ikratáékba kerüL Magyarországon tanúja volt az arisztokrácia és nemzet összeforrásának: ezt akarja elérni Csehországban is. Tisztán látja a hiányokat és világosan ismeri feladatát. A hiányokon elsősorban a történelmi szellem elmélyítésével, az irodalom nemzetiesitésével s a kultúrintézmények átszervezésével kell segíteni. A történelmi szellem a magyar tudományosság gerince — de felszívódott az egész nemességbe. Egy irodalom nemzetivé válását a magyar irodalomban láthatta, a kultúrintézmények átszervezése meg azt jelenti, hogy a magyar típushoz kell őket közelebb hozni: be kell vezetni a nemzeti nyelvet igazgatásukba és a természettudományok helyett a nyelvet és nemzeti történelmet kell az érdeklődésük középpontjába állítani. A történelmi szellem elmélyítését saját életfeladatának tekinti, a kultúrintézmények nemzetileg hatásossá tételét, a tudományos társaság és a Muzeum elcsehesitését maga kezdeményezi, végül a nemzeti szellemű irodalom kialakítását szcigálja többek között a tudományos folyóirat, a Muzeum folyóirata. Ennek megalapítása és szerkesztése szintén Palacky müve. Palacky reformjainak jelentősége csak hatásaiban mutatkozik teljes nagyságában. Hogy a cseh fejlődés ezeket a jelentős lépéseket megtehette, nagy része van a magyar fejlődés Palackyn keresztül ható példájának. Ezt Palacky munkásságának sok méltatója 1 megállapítja, ebben az értelemben és szel- ' lemben ir Hanus alapvető nagy munkájá- 1 bán és a francia Denis is megállapítja, ' hogy Palacky Magyarországon látta az arisztokrácia és a nemzet összeforradását és ezt akarta Csehországban is megvalósítani. Rokonszenv helyett ellenszenv Az eddig ismertetett adatokból láttuk, hogy a magyar és a cseh társadalmi és kulturális érintkezéseiket 1820-ig a kölcsönös megbecsülés és rokonszenv érzése jellemezte. A huszas években egyszeriben negváltozik a cseheknek a magyarságról lkotott véleménye. Herder, Kollár és Jafarik nyomán egy romantikus magyarság-kép alaikul ki. A romantikus nemzedék magyarság-szemlélete tatarozó ttan pánszláv jellegű, délibábosan optimista, felületes és elfogult. A magyar népet ázsiainak, barbárnak nevezi, kultúráját igyekszik vagy agyonhallgatni, vagy mint szláv, illetve német termeket tünteti fel. A magyar nyelv fejletlen, szegény s csak orditozásra meg szónoklásra való. Ilyen korban, amikor a nyelv olyan nagy szerepet játszik, valóban lesújtó érv. A magyar tudomány teljesen ingatag talajon áll. Hiszen Anonymus dajkameséit a magyarok történeti tényékként fogadják el. A magyar történetírás magyaromániában szenved. Ennek a romantikus magyarságszemléletnek iskolapéldája Holovacky hali- csi papnak 1841-ből való északkelet-magyarországi útleírása, amely tele van ennek a szemléletnek a csodabogaraival. Szerinte a magyarok Kálvint is magyarnak tartják. Itt nyilvánvaló tévedésről, vagy tévesztésről van szó, mert összetéveszti azzal, hogy a magyarok igenis a kálvinizmust mondogatják a magyar vallásnak. Lekicsinylés a magyar irodalommal szemben Persze, hogy ez a szemlélet alaposan ki-1 pécézi a szegény, rajongó Horvát István f személyét és munkásságát. Kollár jár elől ebben, pedig hát Kollár ugyancsak sokat tanult a magyar délibábos filológiától, amint azt most Smilauer professzor kimutatta. Lekicsinyléssel szólnak arról, hogy a rajongó magyar tudósok mindenfelé keresik a magyar őshazát s magyarokat fedeznek fel Svájctól Kínáig. A magyar irodalomról hasonló lekicsinylő ítélete van ennek a szemléletnek. Kamaryt 1829-ben valahonnan értesül arról, hogy a magyarok kezdenek az irodalomban is kitűnni, ezt hírül adja Celakovskynak, megjegyezvén, hogy sok sikerük nem lesz a külföldön. ,,A magyarok is kezdenek az irodalommal kitűnni, — írja —- de én azt hiszem, hogy más nemzeteknél nem nagy kedveltségien lesz részük. A nyelvük nemcsak hogy kevésb- bé hajlékony, de még újításokra is törekszenek ...“ „A magyar nép népdalalkotó képességét különösképpen szeretnék elvitatni. 1846-ban a Kisfaludy Társaság népdalkiadványával kapcsolatban megjegyzik, hogy a tiszta magyar vármegyék AÜldteK a legkevesebb magyar népdalt. A magyarság általában idegen toliakkal ékeskedik: nyelve szláv, irodalma szláv, zenéje — s itt Csermákra szeretnek különösképpen hivatkozni —■ szintén szláv, miért akarják tehát a szlovákat elnyomni, amikor szlávok nélkül — vagyis szláv jövevényszavak nélkül <— nem is tudnának élni? ítélet a magyarság történelmi szerepéről Ha már ilyen ez a szemlélet irodalmi kérdésekben, nem csodálkozhatunk társadalmi és politikai ítéletének kialakításán sem. A magyar feudalizmus túlzott rajzát gyakran mutatják be. Általában gombostűre tűznek minden magyar furcsaságot. így figurázzák ki a'Védegylet-mozgalmat, amelyet magyar hölgyek egyesületének mondanak, akik megfogadták, hogy csak magyarul beszélő férfinak nyújtják kezüket. Az egyik méltatás igy szól: ,,Sok magyar azt hiszi, hogy a magyar nyelv egyedül jut el az égbe s ezért az imádságban csupán ezt kell haszi nálni. A magyar nevetséges, pusztuló nép, születési arányszáma jóval alacsonyabb, mint a környező népeké. Félni tőlük nem kell, mert bármennyire kiabálnak is, nyomtalanul eltűnnek Európa térképéről." A józanabb fők a magyart a német természetes szövetségesének tekintik. A romantikus német- szláv ellentétre felépített vüágképükbe igyekeznek a magyarokat is elhelyezni s őket a németek mellé állítják, mint a szlávok született ellenségét. Ez a felfogás is Kollár Slávy dcerájában gyökerezik. így alakul ki a század második negyedében a magyar-szláv, közelebbről a magyar-cseh ellenségességről szóló tanítás, amely különösen élesen jelentkezik Kampeliknél és gyakran Havliceknél. Érdekes, hogy bár a magyarságban is teljes erővel élt a romantikus szemlélet, ezt a tanítást legalább is magyar-cseh vh szonylatban az a kor nem ismerte. Természetes, hogy ez a szemlélet még in-! kább eltúlozta a magyarság állítólagos túlkapásait és így igen nagy része volt abban, hogy a magyar-szlovák s közvetve a magyar-cseh viszony elmérgesedett. A szocialista pártok szabotázsa 300 nyitni munkás kenyérit veszélyeztette ■ Bonyodalmak a nyitrai folyószabályozás körül ■ Az Egyesült Párt a munkásság érdekeiért szállt sikra NYITRA. — A városi tanács legutóbbi ülésén olyan dolgok játszódtak le, melyek élénken rávilágítanak arra, hogy a szocialista pártok, —' melyek előszeretettel hangoztatják, hogy a munkásság érdekeit képviselik, -— mennyire távol állnak ettől, ha személyi vagy presztízs okok forognak fenn. Ily esetekben könnyen áldozzák fel azokat az eszméket, melyeket a választások alkalmával oly szívesen hangoztatnak. Mint ismeretes, az egyik legutóbbi városi tanácsülésen a csehszlovák szociáldemokraták bizalmatlansági indítványt tettek Mojto vá- rosbiró ellen, aki erre öntudatosan jelentette ki, hogy nem a szocialisták bizalmából került helyére és igy nem is tart igényt bizalmukra. A szociáldemokraták erre kivonultak, úgy hogy az ülést be kellett rekesz- teni. Várható volt, hogy Mojtoval szembeni ellenszenvüket a jövő tanácsüléseken is kifejezésre fogják juttatni és ez meg is történt. A városi tanács legutóbbi ülésén foglalkozott a folyószabályozás ügyével, ahol háromszáz munkás van alkalmazva. A folyószabályozásnál különféle különmunkák váltak szükségessé, a szocialista pártok képviselői azonban ellene voltak annak, hogy a városi tanács elismerje azok szükségességét, annak ellenére, hogy az országos hivatal biztosította a várost arról, hogy e külön kiadások összegét elismeri. A városi tanács ehhez képest akart állást foglalni és az indítvány mellett szavaztak az Egyesült Párt, a Hlinka-párt és a zsidópárt képviselői. Ezzel szemben a szocialista blokk mereven elutasította az indítványt, ilymódon akarva kimutatni erejét, hogy aztán agitá- ciós eszköznek használja majd fel a polgári pártok ellen ezt az ügyet, rámutatva a munkásság előtt arra, hogy a polgári pártokra való szavazás révén oly helyzetbe kerültek, hogy háromszáz munkás kenyér nélkül maradt. A városi tanácsban történtekről azonnal értesítették a földművelésügyi minisztériumot s rámutattak arra, hogy a szocialista blokk állásfoglalása következtében fennáll a veszélye annak, hogy háromszáz munkás — akik szeptemberig dolgozhatnának a szabályozási munkálatoknál — a kenyerét veszti, azonfelül fennáll az a veszély, hogy az esetleges árvíz következtében oly súlyos károsodás érheti a félig kész munkát, mely a város pénzügyi helyzetét megrendítheti.] A földművelésügyi minisztérium a helyzet komolyságára való tekintettel azonnal beavatkozott az ügybe és elrendelte, hogy a szocialista blokk állás- foglalása ellenére a szabályozási munkát feltétlenül folytatni kell s igy háromszáz munkás megmenekült a munkanélküliségtől. Jellemző, hogy a szocialista blokk a választási eredmények feletti elkeseredésében olyan lépésre volt képes, amely távolról sem jelenti a munkásság érdekvédelmét és mindezt csak azért, mert presztízs-okokat látott fennforogni. A városban hamarosan hire terjedt a szocialisták sakkhuzásának, ami érthető megrökönyödést váltott ki a munkásság soraiban. Háziasszonyok öröme a főzőrecept-gyüjtemény, amit a NAGYASSZONY havi folyóirat praktikus kártyákon ad előfizetőinek Kérjen mutatványszámot a PMH kiadóhivatalánál Csak előkelőén! Nincs szebb, mint a* előkelőség, mindig is mondja az ember. S ez az előirt előkelőség többek között azt is kívánja, hogy az ember lehetőleg idegenül beszéljen, idegenül Írjon, ahol csak lehet, kapcsolja ki édes anyanyelvűnket. Még akkor is, ha nem érti senki! Az egyik vidéki étteremben elibénk teszik az étlapot s a számos ételíajta között a következőket találjuk: Hem en deksz... ára 4.— De nemcsak ez a jelzés virít a szakszerű étlapon, akad rajta több angol s francia csodabogár is. A konyhafőnök nagyon nekiveselkedhetett s kivágta a rezet. Olvassuk, hogy „pullárd”-ot lehet kapni, húsleves helyett „bullijon’”-t, a „rooszt- blaf” sem utolsó, csak a „kaválkádde”-t nem értjük, de nem is hozatjuk meg. Anglia vagy Gallia fia menten leesne a székről, ha a gasztronómiai csodákat, saját nyelvükön Írva, olvashatná vidéki étlapjaink remeklésével. Mert nem rossz a „rossz- böf”, a „rost-buef’’, a „fülé” sem, s hogy nekünk, magyaroknak is jusson, írva láttuk ám ezt is: ,,kaccsa-pecsennye”, Unnikum-liqör és egy sváb tulajdonosnál: „retteg vajai”, azaz: retek friss vajjal. De maradjunk most csak a Hem en deksznél, amely igen tanulságos feliratnak látszik az étlapon. A nevezetes étlapot tudniillik számos vendég forgatta végig, mert egyképen szolgált délinek s estinek, akadtak tehát nyelvtudósok, akik nem bírták az angol nyelvvel való éttermi birkózást és ceruzával, töltőtollal több javitást tettek a hemendekszen. Valaki fölibe irta: Hem en dex. Ez alatt uj javítás: Ham end ex. Ez már jobb. Lett ilyen is: Hem and eks. Mindenki küzdött, önkéntesen a rejtélyes szóval, aztán belebonyolódott a javításba, valóságos kézitusa fejlődött ki az étel körül, látszott, hogy mindenki tudós, nyelvtudós, angol tanár, szigeti szakértő akart lenni. Az étlap szélére is firkáltak, mintegy szórakozásból s hallatlanul gazdag képzelőerővel gyűjtötték a lehetőségeket: Hamm andegs, — kezdett jobb lenni. Ez azonban cifrábban sikerült: Hemen dekst, — vájjon milyen anyanyelvű Írhatta? He mendex —:ez volt a legutolsó. Valaki aztán végleg megbosszankodott, áthúzta az egész hadjáratot, kegyetlenül kiirtotta a kísérleteket s nagy betűkkel odaírta helyesen: HAMM AND EGGS. Nos, ezek után jöjjön a pincér tehát! — Kérem, hozzon nekem tojásos sonkát, — kérjük illedelmesen. A pincér egyideig gyanakodva néz: — Hogy készítsük ei? — Azt én nem tudom, de hiszen rajta van az étlapon. — Tojásos sonka nem szerepel az étlapon kérem, — vallja a pincér szerény tiltakozással. — Hát itt van ni! — bökünk az összefirkált hamm and eggs-re. — Ja, hemmendeksz!, — örvend az ételek vezére, — tessék igy kérni, rögtön hozom. És még mondja valaki, hogy nem vagyunk járatosak külföldi dolgokban s nem vagyunk elég előkelőek! Mert akárhogyan van valami rosszul, csak idegenül legyen! Magyarul? Ugyan, kérem! (t h y v i)
