Prágai Magyar Hirlap, 1938. május (17. évfolyam, 100-124 / 4543-4567. szám)
1938-05-29 / 123. (4566.) szám
8 1938 május 29, vasárnap. Hüiűn^^ieménf Vidéki színház A Icassaí magyar sziniszezon egyenlete sen magas erkölcsi, de — sajnos — változó anyagi eredménnyel folyik és ez a körülmény tesz aktuálissá néhány régi kérdést. Mivel lehet vidéken a közönséget becsalogatni a színházba? - Ez a főkérdés, ebből származnak az alkérdések. Igaz-e az, amit az okosak mondanak, hogy ma megint csak a könnyű műfaj kell a színházi közönségnek, igaz-e, hogy a közönség ma szórakozni, felejteni, nevetni akar, mert hiszen gondokból és problémákból eleget nyújt a valóságos élet. Az első hetekben csakugyan úgy látszott, hogy a napközi bölcseknek van igazuk: a legnagyobb siker a könnyű operett volt, nemcsak az érzelmes, hanem a nevettető operett is. Két évvel ezelőtt a prózai műfaj jobban kellett a kassai színházi közönségnek, mint az operett, ma pedig örülni kell, ha félházat lehet összecsőditeni a legjobb hirü prózai müvek előadására. Csak éppen: ez a tapasztalat is kezd megbízhatatlanná válni, a tanulság csak hat hétre volt érvényes, mert íme, a közönség kezd elmaradozni az operettelőadásokról is* Általában a színházzal telt el a közönség? Aligha. A hirtelen beállott meleg és a hétköznapi élet izgalmai bizonyára megtették a magukét, de mégis mutatkoznak határozott jelek, amelyek a nyújtott szellemi táplálékban mutatják meg a csökkenő érdeklődés okait. Kezdetben, mondottuk, nem kellett sem a becsületes művészet, sem a komoly téma. Aztán jött két ,,nagysláger“ és a közönség, mondani szokás, falta a sikert. Az első érzelmes operett volt és több zsúfolt házat eredményezett, a másik nevettető zenés ma- Jacság volt és még több zsúfolt házat eredményezett. Az anyagi siker receptje tehát látszólag adva volt és a lelkes színigazgató már biztosítottnak látta az anyagi feltételeket ahhoz is, hogy igazi művészi becsvágyát kielégítse és az operettelőadásokra befolyt pénzből valóban komoly magyar klasszikusokat állítson ki a közönségnek. Csakhogy a biztosnak látszó recept egykettőre hatástalan lett. Következett a második érzelmes operett, ez már egyáltalán nem csinált házat. Aztán következett megint a kedves, szellemes malacság, —* itt már biztosra akart menni az igazgató, kitűnő budapesti színészt hivott meg vendég- szereplésre és ime, még kisebb házat eredményezett az egészen mulatságos darab és az egészen kitűnő színész. Vagyis: a közönség néhány hét alatt ráunt az azonos fajtájú —' mondhatjuk bátran — édességre. Ez a hasonlat a legkecsegtetőbb: az édességet a legkönnyebb megetetni és az édességre lehet a legkönnyebben ráunni. A.z édesség-elmélet egyébként ismerős a színházi válság oknyomozó történetében és tanulságos múltja van. Kassán pedig, a vidéki városban, kicsinyben és gyors tempóban megismétlődik a színházi üzlet csődje. A mai értelemben vett színházi üzlet akkor kezdődött, amikor a repertoire-szinpad áttért az en suite előadásokra. A szériaelőadásokra dolgozó színház tekintélyes tőkével fekszik bele a díszletekbe, a kiállításba, színészekbe, reklámba. E tekintetben (pontos párhuzam vonható a színház és mozi között s ma már bizonyos távlatból megállapítható, hogy a színház követte e téren a mozi példáját. A filmipari vállalkozás természete, hogy egyszeri produkcióból akarja kihozni a sikert, a színészek és egyéb művészi személyzet egyszeri alakításából akar nagyjövedelmü üzletet csinálni. A színházi vállalkozás üzletesebb jellegét kétségtelenül a filmmel való kényszerű verseny teremtette meg és ez a verseny okozza, hogy — függetlenül minden mélyebb művészi összehasonlításból — kapósság szempontjából, tehát tisztán üzleti szempontból témában is kénytelen követni a film üzleti elveit. A film pedig a maga üzleti karrierjét a legkapósabb, művészileg a legigénytelenebb árucikkel kezdte, abból az elemi, primitív meggondolásból, hogy nagy (tömegekre van szüksége, tehát azt kell nyújtania, amivel a tömegeket a legbiztosabban, lehetőleg fölösleges fejtörés nélkül meg lehet fogni. A fejlődést a filmben jól ismerjük. Az olcsó humorral és izgalommal a nagy tömeg í's hamar jóllakik és írl^a az üzlet, : i íve a milliófejü üzletfél, a közönség szorította rá a filmvállalkozót mindinkább a művészetre. Különös merészség nélkül állíthatjuk, hogy a filmtermelés művészi átlaga ma jóval felülmúlja az üzleti szinházprodukció művészi átlagát. A fejlődés gyorsabban ment végbe a filmnél, mert hiszen a film mégis mammut-vállalkozás a színházi nagy- vállalkozáshoz képest. Sokkal hatalmasabb pénzösszegekről, tehát sokkal nagyobb kockázatról van szó és aki többet kockáztat, gyorsabban tanul. Az újkori üzleti színház ma úgyszólván még mindig ott tart, hogy kiállításban és játéktudásban igyekszik tartani a versenynivót a filmmel szemben, de annál kevésbbé mer próbálkozni a ''■‘belső mondanivaló művészi lendületével. A színháznak is tömegekre van szüksége, működése azonban helyhez kötött, nem úgy, mint a filmé, amely körülfutja a földet. A tömegeket egyazon városból kell megszereznie, mindenképpen, minden eszközzel. Az egyazon város természetesen nagyváros, a tömeg nagyvárosi tömeg, a produkció, amely ma a színpadot -—' a kisvárosi színpadot is — hatalmában tartja, nagyvárosi tömegek számára készül. A rohanó, ideges, felületes nagyvárosi tömegember számára készült színdarabok jutnak a kisvárosi ember elé is, aki ráérőbb, elmélke- dőbb, tradícióhoz, művészeti tradícióhoz kötőt tebb, mint a nagyvárosi ember. A kiállításra és megjátszásra alapozott, művészi mondanivalóban azonban igénytelen színpadi terméssel kell megcsinálni a színházi üzletet a kisvárosban, a számbelileg kisebb, művészi igényben magasabban álló kisvárosi közönséggel. Gyakorlatilag ez olyasmit jelent, hogy a vidéki színház az üzleti lehetőségekhez képest magas befektetéssel kénytelen feltálalni olyan termést, ami tartósan nem kell a közönségnek. Abból a nyolc-tíz színdarabból, amely milliós városban hozott sorozatos házakat, — tehát egy hatalmas tömeg ízlésének lecsapódása egy szezonban — már az első kettő csömört okoz a kisebb közönségben, amelytől pedig elvárják, hogy egytől-egyig végignézze ama slágereket. És még tudni kell azt is, hogy a vidéki előadás minden erőfeszítés ellenére sem éri el a nagyvárosi nívót. A kisvárosi közönséget igézetben tartja a divat, a nagyvárosi színpadi termés divatja. Ma vidéken sem ,,chic régi színdarabokat megnézni, semmiesetre sem olyanokat, amelyeket a nagyvárosban nem játszanak. A nagyvárosi üzleti színház szelleme fekszi meg a kisváros közönségét és okoz gyors kiábrándulást. A közönségben, a színigazgatóban egyaránt. Valamikor a vidéki színháznak külön stílusa volt, jó vidéki stílusa, ami művészi tekintetben sokkal magasabb volt a mainál. A színpadi világirodalom standard-müveit játszották, függetlenül attól, mi kell az agyonhajszolt, lihegő, könnyű csemegére vágyó nagyvárosi1 embernek. A vidéki ember akkoriban még nem vágyódott a Broad- wayre, hanem széles, levegős, zamatos, tartalmas életet élt. A színházban is. Ebbe a régi életbe kell visszavezetnie a vidéki színháznak a maga vidéki közönségét. Vidéki módra kell megcsinálnia a maga vidéki üzletét, ha nem akar belebukni — a nagyváEgy Corvinában lapozgattam... A napokiban egy ősrégi kolostorban jártam. Kinn vad, rakoncátlan májusi vihar szeszélyesen dalolt az örök életről, benn a boltíves szobában, köröskörül a polcokon, kopott bőrkötésekben régi könyvek mindenütt. Mellettem a prior, amint éppen egy különösen ritka könyvet mutatott, ebben a környezetben úgy hatott, mintha előbb hagyta volna abba cellájában másoló munkáját. Hirtelen oly bizonytalanul tájékozódtam az időben; a jelenhez ez az assisi Szent Ferenc korára emlékeztető barát éppúgy hozzátartozott, mint a Mátyás kiárly koráig visszanyúló díszes kötésű, nehéz könyv. Ahogy lapozgattam a régi könyvben, évszázadokat fogott át gondolatom. Néha ilyen ódon könyvtárban egyetlen könyv elég ahhoz, hogy megénezzük, milyen relatív fogalmunk van az időről. A különleges könyv, amelynek varázsa az éporodott levegőjű könyvtárszobában is felpezsdíti a kulturember vérét, egy Corvina volt Mátyás király híres budai könyvtárából, amelynek csodálójn és irigylője lett akkoriban az egész müveit világ. Ez a Corvina IX. Leó pápa remek latin nyelven irt szentbeszédeit tartalmazza, amelyeket Vitéz János nagyváradi püspök Esztergomban kezdett javítani, műkor ott V. László foglyaként őrizték és a következő évben, Mátyás ikirály megválasztását követő időben Nagyváradon fejezett be. A sűrűn teüieirt, iniciálékkal és miniatűrökkel gazdagon díszített hártyalapokon a történeti hitelesség az 1049—1054 években uralkodott Szent Leó pápa koráig vezet el bennünket, akiről feljegyezték, hogy több zsinaton a papok házassága ellen foglalt állást, alattta történt a keleti egyházszakadás és 1053- ban a lázongó normanok kilenc hónapig tartották fogságban Bemeventben. A könyv első oldaláról leírok méhány latin szót: „Hic liber ex Bibliotheca Mattihie Corviindce Regis Umgar, quae modo Budáé captiva detine- tur eliberata ad m edevemit. Bm. R. Péczel, mp.“ (Magyarul: Ez a könyv Corvin Mátyás, Magyarország királyának a könyvtárába való, amely fogolyként Budán őriztetik, megszabadulván hozzám került. Péczel Imre s .k.“ Péczel Imréhez, a híres hitszónokhoz jutott tehát a könyv M'átyás király halála után, amikor nemcsak az igazság lett oda, de megkezdődött a Vorvin-könyvtár szétzü!!3se; Csáky szab májaként hordták széjjel, királyok, tudósok, kalmárok lopkodták el a nagyértékü könyveket, melyekben Mátyás király humanista szelleme olyan tökéleteset alkotott, hoigy halála után minden szakember tisztában volt azzal, ilyen könyvmü- kincseket a viliágon soha mégegyszer senki nem fog létrehozni. Miközben lejegyeztem a néhány latin szót, sok minden jutott eszembe. Eqyszer igen alapos tanulmányban azt olvastam, hogy a miagyar I történelemben bárom nagy hadvezér-tehetség | volt: Mátyás király, Bethlen Gábor és Görgey Artúr. Zseniális lelhetett Mátyás király, mint hadvezér, de ebben az egyszerű, boltíves szobában, mégis egyéniségét éppen az ellenező oldaláról fogtam fel igazán. Hadvezér! sikereinél is mennyivel nagyobb és mélyebb értelmű örökséget adott a magyarságnak M'átyás király, amikor évenként 33.000 aranyat fordított arra a célra, hogy a budai Várban könyvtára uj könyvekkel gazdagodjék. A magyar nemzetnek hagyta ezt? Alig hunyta le örökre a szemét, világhírű könyvtárát, amelybe szabad bejárása volt tudósoknak, szellemi búvároknak — ez volt az első magyar- országi közkönyvtár — úgy széthurcolták a tág leUkdismeretiü emberek, hogy amikor a XVIII. század vége felé megkezdődött a Corvinák felkutatása s amikor a mohácsi vész után, a törökök által megszállt budai vádból Konstantinápody- ba került Corvinák közül II. Abdul Haimid szultán tizet visszajuttatott a magyar nemzetnek, még akkor is a felkutatott Corvinák alig egyötöde volt magyar tulajdonban, a legtöbbje szétszóródott a világ különböző könyvtáraiban. Becsben a volt udvari könyvtárban, amelynek alapját Mátyás király könyveiből vetették meg,, a felkutatott Corvinák egynegyedét őrzik; elég sok van Modenában, ahol tizenöt Corvinát őriznek, Rómában a vatikáni könyvtárban négy, Velencében a Szent Márk könyvtárban hat, Parisban a Nemzeti Könyvtárban három, Drezdában három, Firenzében öt, Milánóban kettő van a Corvinákból, egy-eigy van Brüsszelben, Cambridge-ben, Jénában, a liainzi jezsuita könyvtárban, a londoni British Múzeumban, Salzburgban a tanulmányi könyvtárban, Stuttgartban, a volt szentpétervári cári könyvtárban, stlb. stb. Egy kissé magyar tragédia volt a Corvin- könyvtár pusztulása is, hasonlóan annyi már magyar tragédiáihoz, ami mindig akkor érte a magyar nemzetet, ha nagy és 'értékes szolgálatot tett Európának. De ezek a leggondosabban lemásolt és legcsodálliatosalbban díszített könyvek a szétzüllesztett Corvina-könyvtáriból a világ legkülönbözőbb könyvtáraiban azóta is arról tanúskodnak; a magyarok egyik legkiválóbb királya hadVezéri sikereinél is többre becsülte azt, hogy a Szellem birodalmában hódítson. Ezzel az örökségével ugyanúgy lett halhatatlan Mátyás király, mint néhány évvel később Európa legnagyobb hadvezér-zsenije: Napóleon, akii Szent Ilona szigeti magányában méltán hivatkozott arra, hogy az ő története nemcsak az, hogy negyven csatában győzött. A negyven csatának emlékét elhomályosíthatta Waterloo, mert az emberek könnyebben emlékeznek az utolsóra, mint az utolsóéiőttire. Ám éppen ezért fogják őt a franciák mindig nagyobb államférfinek, mint hadvezérnek tartani, mert a Civil Oode-ban olyant alkotott, aminek emlékét nem homályo- sithatja el többé semmilyen kudarca. A Corvinában lapozgatva önkéntelenül is arra rosi üzletbe. Mert a mozi vidéken sokkal veszedelmesebb versenytárs, mint a nagyvárosban, vidéken még hatalmasabb fölényt domborít kiállításban és színjátékban és e fölényt egyre gyengébben ellensúlyozza a színész személyes jelenléte. Csakis a művészi mondanivaló ellensúlyozhatná tartósan, de művész mondanivalóban is a mozi vezet •—■ egyelőre. Mindaddig, amig a színház, legalábbis a vidéki színház nem találja meg az utat vissza a tiszta művészethez, amelyet nem a nagyvárosi szezon- divat diktál. SÁNDOR IMRE. kellett gondolnom: az idő távlatában mivé lett Mátyás király hadvezér! zsenijének emléked? Hatalmas birodalmának sorsa halála után gyenge emberek kezében mily gyorsain zuhant Mohácsig, ahol csaknem elvérzett az egész nemzet. De ami kivételes egyéniségét ma is ugyanúgy, azzal az életes erővel sugározza, amelyet egykor a budai vár legfényesebb napjaiban érezhették mindazok a tudósok és művészek, akiket maga köré gyűjtött a Szellem e halhatatlan alakjának, a magyar reneszánsz megteremtőjének hivó szava, világhírű budai könyvtárában forgatva egykor a Corvinákat, — ezt különösen akikor érezzük meg, ha az ősrégi kolostorban, a csöndes könyvtárszobában csakugyan kezünkbe veszünk egy régi könyvet, amelyről kétségtelenül tudjuk, hogy Mátyás király egykori könyvtárából származik.Az amerikai szlovákok Rózsahegyen VARSÓ. — Az amerikai szlovákok küldöttsége, amely köztudomásúan a pittsburghi szerződés eredetijét hozza magával, pénteken elutazott Varsóból. Az amerikai szlovákok küldöttsége Varsóból egyenesen Rózsahegye utazik Hlinka Andráshoz, a szlovák néppárt vezéréhez. Rózsahegyen az amerikai szlovákokat ünnepélyesen fogják fogadni. Az amerikai szlovákokat dr. Hletko vezeti, velük együtt utazik Rózsahegyre Buday szlovák néppárti szenátor és Sidor szlovák néppárti képviselő, akik a vendégek elé utaztak. Kereskedelmi ügynököt küld Csehszlovákia a Franco-kormányhoz PRÁGA. — A szerdai minisztertanács elhatározta, hogy a Franco-kormányhoz kereskedelmi ügynököt nevez ki. Eszerint Csehszlovákia követi ama huszonnégy állam példáját, amelyek ténylegesen fölvették a kapcsolatot a nemzeti Spanyolország kormányával. Álhirlerjesztés a katonák ellátásáról PRÁGA. — A Csehszlovák Sajtóiroda hivatalosan jelenti: Egy államellenes propaganda a határvidéken azt terjeszti, hogy a katonaság rosszul van ellátva s hogy a katonák a falukban koldulnak. Mindezek a hírek valótlanok. A nemzetvédelmi minisztérium a helyszínen megállapította, hogy az összes csapattestek ellátása kifogástalanul működik. A katonaság naponta háromszor kiadós meleg ételt kap. Majdnem mindenütt úgy a cseh, mint a német nemzetiségű lakosság állandóan frissítőkkel látja el a katonákat. A hivatalos jelentés ezután megállapítja. hogy egy személyt, aki a katonaság ellátásával kapcsolatban valótlan hire-i két t erjeszt ejt l letartóztattak. i Irta: Környei Elek
