Prágai Magyar Hirlap, 1938. május (17. évfolyam, 100-124 / 4543-4567. szám)

1938-05-29 / 123. (4566.) szám

1938 május 29, vasárnap*

Milliók és milliók tekintete fordul e napókban a kis Magyarország székesfővárosa, Budapest felé, ahol a XXXIV. nemzetközi Eucharisztikus Világkongresszust tartják. E kongresszus az Eucharisztia, az Oltáriszentség jelében folyt le, hogy a keresztény világ hódolatát mutassa be az eucharisztikus Király, Krisztus előtt, egyúttal pedig hitvallást tegyen Krisztus iránti szereteté- ről, hozzá való hűséges ragaszkodásáról és ezzel tiltakozásának adjon kifejezést a harcos istente- lenséggel szemben, amely éppen most vívja legádázabb küzdelmét az Istenben való hit és egyháza ellen. A keresztény világ e hitvallása egyszersmind engesztelés és elégtételnyujtás az eucharisztikus Királynak a szörnyűséges meggya- láztatásokért, amelyekkel őt éppen napjainkban illették és illetik.

E világkongresszus a keresztény magyarság előtt kiváló fontosságot és jelentőséget nyer és nagy kegyelettel övezi körül, hogy nemcsak a római pápa, hanem az egész világ figyelmét Szent Istvánnak, a magyarok első apostoli királyának emléke felé irányítja, amennyiben elhalálozásának 900 éves fordulójával kapcsolódik egybe. XI. Pius pápa kétségkívül erre is gondolt, amikor a hithü magyar nemzet iránt érzett atyai jóindulata által vezéreltetve, a magyar nemzetet e világkongresszus tartásával kitüntette.

Az első magyar, szent királynak, a kereszténység dunamenti megalapítójának és apostolának emlékét a magyarság kilenc évszázadon át a leghívebb kegyelettel őrizte meg s a mai válságos időkben belőle meríti hitét, hogy Isten országa, melyet ő teremtett meg a Duna-Tisza táján, továbbra is sziklaszilárdan állani és erősödni fog. Az 1938. év tehát a keresztény magyarságnak kettős ünnepi szentéve, melyet Magyarországon az egyház és állam egymással egyetértve és karöltve ünnepel és szentel meg.

Az eucharisztikus Király előtt a katolikus magyarság a legmélyebb hódolattal hajt térdet azért, hogy a keresztény világnak és a keresztény Magyarországnak Szent Istvánt adta. Mert Szent István az eucharisztikus Krisztus adománya és eszköze volt hatalmas, nemzetmentő munkájának elgondolásában és keresztülvitelében.

Az Eucharisztia, az Oltáriszentség a szeretet rzeníscgc és miként Szent Ágoston mondja: vin- culum caritatis, a szeretet köteléke. Krisztusnak irántunk való végtelen szeretete, amellyel kijelentette: „veletek leszek a világ végezetéiig“. hozta létre az Oltáriszentséget, hogy állandóan velünk legyen, maradjon, hogy közvetlen közelből hallja sóhajtásainkat, törölje le könnyeinket és vigasztaljon bánatunkban. Ez a végtelen isteni szeretet teremtette az apostolokat, vértanukat, hitvallókat, szüzeket és az Isten országának végtelen sokaságu harcosait. Szent István is az isteni szeretet vezérharcosai közt foglal helyet.

Szent Ágoston „De civitate Dei“ Isten országáról szóló könyvében az Isten országa alkotmányának alapköveit rakta le. Az ő útmutatása szerint állította fel Nagy Károly a nyugatrómai birodalmat, mely azonban törpe utódai alatt széthullott. A 9. és 10. század erkölcsi elfajulása maga után vonta az egyházi tekintély süllyedését is, mely az Egyház életében is szomorú hanyatlást hozott létre. A 10. század elején azután megindult a hatalmas szellemi mozgalom, mely a cluny-i reformmozgalom néven ismeretes. E reformmozgalomnak célja volt az egyház és az állam rendjének és alkotmányának újjáépítése azokon az alapokon, amelyeket Szent Ágoston „Isten országáról" szóló könyvében felállított. E cél elérésére szolgáltak: a közerkölcsök megjavítása, a keresztény hit elmélyítése, a pogány népek megtérítése, a keresztényeket Krisztusban egyesitő egyháznak a világi hatalomtól való füg- getlenitése s az egyház befolyásának a világi kormányzatban való érvényesítése.

E mozgalom hatása alatt állította helyre I. Nagy Ottó császár a német-római birodalmat s e reformmozgalom teremtette meg a pogány népek hittérítő apostolait. E korszak nagy egyházfejedelmei közül elegendő Brúnó kölni érseket, Nagy Ottó fivérét, továbbá Szent Udalrik augs- burgi püspököt, Adalbert magdeburgi érseket, Piligrim passaui, Szent Wolfgang regensburgi és Szent Adalbert prágai püspököket felemlítenünk. Szent István e mozgalomba kapcsolódott be.

Kétségtelen, hogy a magyarok megtérítési munkája már Gyécse fejedelem uralkodása alatt kezdődött meg, amikor Wolfgang regensburgi és kivált Piligrim passaui püspök papjai buzgólkod- tak e téren. Gyécse fejedelemnél azonban a keresztény vallás terjesztésének előmozdítása csak eszközül szolgált politikai hatalmának kiépítésére. Ebben nagy segítségére voltak külföldi ösz- szekötteései, kivált a bajor hercegi udvarral kötött és évtizedekre terjedő barátsága, ő maga azonban élete végéig félpogány maradt. A hit- térités munkájának oroszlánrésze fiára, Szent Istvánra várt.

E politikai barátságnak kétségkívül nagy része volt abban, hogy Gizella bajor hercegnő, a későbbi IV. Henrik császár hitbuzgó nővére István nejévé lett. A házasságkötés után néhány hónapra Gyécse fejedelem meghalt, miután fiának utódlási jogát a törzsfőkkel elismertette.

István a cluny-i mozga^m vezéreivel való érintkezéshez már herceg korában jutott a bajor

udvar és a papok révén, akik Gyécse udvarában megfordultak:, ők keresztelték meg Gyécsét és valószínűleg fiát is, akit a papok a szigorú nyugati szellemben és műveltségben neveltek. Ugyancsak a bajor hercegi család révén került Gyécsé- vel érintkezésbe Szent Adalbert prágai püspök is, a hercegi család rokona, aki előbb követséget küldött Gyécséhez, majd személyesen is eljött, hogy a fejedelmi családot a keresztény hitben megerősítse. Bár ittléte csak néhány hónapra terjedhetett ki, egyéniségének meggyőző varázsa, életének szigorúsága és lelkiségének kisugárzó hatalma mindenkire, de kivált az ifjú hercegre csodás benyomást gyakorolt. Adalbert jelölte meg számára jövő nagy feladatát: a magyarság megtérítését és szivét-lelkét az Isten országának létesítése iránti lelkesedéssel töltötte el. Valószínűleg a vértanúvá vált püspök járt közbe a bajor hercegi udvarnál, hogy István Gizella hercegkisasszony kezét elnyerhesse. Innen magyarázható az a mélységes kegyelet, amellyel István Szent Adalbert emléke iránt viseltetett. Az esztergomi székesegyházat az ő tiszteletére emeltette és barátait, tanítványait: Radlát, Asche- riket stb., akik hozzámenekültek, nemcsak kegyeibe fogadta, hanem egyházalapitó és szervező munkájának segítőtársaivá tette.

Ahhoz, hogy a „Civitas Dei“-t felépíthesse, mindenekelőtt a magyar törzsszövetségben saját törzsének felsőbbségét s ezzel a maga főhatalmát kellett biztosítania, amit Koppány és Ajtony leverésével ért el. Csak ezután gondolhatott arra, hogy közjogi hatalmának érvényt szerzendő, a királyi koronát felveszi. Királyi koronára szüksége volt, mert a szent ágostoni elgondolás szerint a korona annak a hatalomnak jelképe, amelyet Isten a felkent királyok fejére népük boldoPALM B EAC H

az amerikai mosószövet minden jobb szabóságban kaphatói

Föl erakat:

Atofylotdt, Praha I., Masná 19.

gitása végett helyez. István előtt három ut állott: Királyi koronát kérhetett a keletrómai császártól, III. Ottó német-római császártól és a pápától. Éles politikai előrelátásra vall, hogy Bizáncban a lassú, de kikerülhetetlen belső korhadás, pusztulás jeleit észlelte; ez a megoldás tehát elesett. III. Ottó császár római imperializmusa — bár cluny-i eszmékkel átitatva, — a magyarok országának függetlenségét veszélyeztette. A császárral jó viszonyban állott anélkül, hogy hűbéresévé lett volna. A harmadik ut tehát a pápa felé császári közvetítés nélkül is célhoz vezethetett. A pápa megadhatta neki a keresztény

fejedelmeket megillető jelvényeket anélkül, hogy szembe került volna a birodalommal, országának egyházi szervezetét pedig az esztergomi érsekséggel felépíthette úgy, hogy független maradt a németországi hithirdető püspököktől. A királyeszme ilyen megvalósítása a szent ágostoni elméletnek is megfelelt, amely szerint az óriási keresztény család őrei és Krisztus előharcosai a királyok, akik Isten kegyelméből uralkodnak és hatalmukat egyházi felkenés és koronázás által nyerik el.

II. Szilveszter pápa, maga is a duny-e eszmék vezéralakja, István köveitét szívesen fogdta, a kért királyi címet megadta s a királyi koronát, mint az Isten kegyelméből való uralkodás biztositékát és szent zálogát, elküldte.

Ezzel Szent István király teljes tudatossággal és függetlenséggel kapcsolódott bele a nyugati világpolitikába és korának keresztény politikájába.

Az egyházi szervezet ki-építésével az állami szervezet megalapozása is kezdetét vette.

Szent Istvánnak mindössze két törvénykönyve maradt ránk és az „Erkölcsi tanítás", melyet fiához, Imre herceghez intézett s amelyet a magyarság kegyelete a törvénykönyvbe iktatott. Mind a hármon végigvonult Szent Ágoston szelleme, a hithüség, az Istenhez ragaszkodó szeretet és az alattvalóihoz való atyai gondoskodás. Valósággal nemzetnevelő végrendelet, melyet egy nemzetéért és jövőjéért aggódó király adhat népének és jövő uralkodóinak.

Szent István törvényhozásában a nyugaton talált törvényeket leljük fel a magyarországi helyi viszonyokhoz való helyes alkalmazásban. Két törvénykönyve a magyar jog teljes irásbafoglalását csak egyházi vonatkozásban tartalmazza. Az ősi birtokos osztály, a foglaló nemesség jogviszonyait az ősi jogszokás szabályozta, amelyeket nem bántott, mert — miként az Erkölcsi tanításokban írja —: kormányozhat-e görög latint giö- rög szokások szerint és viszont latin görögöt latin szokások szerint? Nyugatiról uj intézményeket, szokásokat, eszméket ülteti át a magyar talajba, hogy az egészséges átalakulás és fejlődés útjait egyengesse, de a régi magyar intézményeket és szokásokat le nem rombolta. Ez a feladat, amennyiben a kereszténység megszilárdítására szükségesnek mutatkozott, Szent László és Kálmán királyokra várt.

Szent István két törvénykönyve elsősorban az egyház jogi helyzetét s a királyi és alattvalói tulajdonjogot állapítja meg. Azután népének lelki

Magyar tudós nemes szavai a népek megbéküléséről és boldogulásáról

Szent-Györgyi Albert belgrádi előadása alkalmával nyilatkozott a jugoszláv sajtónak

BELGRÁD. — Szent-Györgyi Albert professzor, akit — mint azt a PMH is jelentette, — a belgrádi egyetem tanári kara előadásra hivott meg, megérkezett a jugoszláv fővárosba és tegnap este nagy érdeklődés mellett megtartotta előadását. A No- bel-dijas magyar tudóst melegen ünnepelték és a sajtó képviselői valósággal megat- takolták kérdéseikkel. Szent-Györgyi Albert a tudósember pacifizmusáról tett bizonyságot, amikor az újságírók kérdéseire hosszabb nyilatkozatban válaszolt.

— A tudomány embere úgy hiszi, hogy a háború megakadályozható és hogy a háborús veszedelmeket idővel ki lehet küszöbölni,

— mondotta egyebek között Szent-Györgyi professzor. — A mi hitünk szerint a boldogsághoz és jóléthez az igazság, a megértés, a barátság és a szeretet utján lehet eljutni, nempedig egymás gyűlölete és pusztítása utján. A nemzeteknek meg kell ismerniük és érteniök egymást. Én magam minden sikeremet, egész munkásságomat a nemzetközi tudományos élet szolidaritásának köszönhetem, amely még ma majdnem érintetlenül megvan az egész világon.

A tudomány embereinek- ez az internacionalizmusa semmiképpen sem jelent valami an- tinacionalista érzést. Ellenkezőleg, azt jelenti, hogy

nemzeti érzése szerint az embernek a hazáját szeretnie kell, de azért másokat nem kell gyűlölnie.

Nyilatkozata további során a magyar és a jugoszláv nép között való kapcsolatokról beszélt s ezeket mondotta:

— A kölcsönös megértés és megbecsülés a jugoszláv és a magyar nép között nem nehéz feladat, mert hiszen még a háború sem tudta a két nép között való rokonszenveket elhomályosítani.

Csak a régi szimpátiákat kell tehát feleleveníteni. A tudomány nemzetközi kapcsolatait tekinthetjük annak a hidnak, amelyen az ellentétek áthidalása elérhető.

Szent-Györgyi ezután további tudományos kísérleteiről beszélt s elmondotta, hogy továbbra is az égési problémák alapvető kérdésein dolgozik s még egyelőre nem tudja, hogy ebből a munkájából milyen eredmény származik. Legközelebb Párisba, majd Zürichbe, azután pedig egy félévre Belgiumba megy, onnan pedig útja és mimikája tovább viszi Newyork felé.

üdvéről gondoskodik s erről szólnak nemcsak kulturális, hanem politikai, gazdasági és társadalmi rendelkezései. Majd a krisztusi Sizexetet parancsát iktatja törvénykönyvbe, amikor az özvegyek, árvák és rabszolgák anyagi s erkölcsi ■védelméről és a bűnök üldözéséről gondoskodik.

Hogy mennyire igazi keresztény szellem hatja át Szent István törvényhozását és Intelmeit* csak néhány példát sorolunk fel. Az Erkölcsi tanítás 5. fejezetében inti fiát: „Ha bírni akarod a királyságnak tisztességlét, szeresd az igaz ítéletet." A 9. fejezetben pedig azt mondja: „Valahányszor az Istennek templomába mégy, Salamonnal ekkép szólj: „Küldd el Uram a bölcsességet a te nagyságodnak székéről, hogy velem legyen és velem munkálkodjék, hogy tudjam, mi legyen kedves előtted minden időben. Kell, hogy a király kegyes, irgalmas és minden jóságokkal teljes 'legyen. A gonosz és kegyetlen király, hiába kívánja magának a király nevet, mert zsarnoknak mondatik."

Szent István törvénykönyvének 18. fejezete foglalkozik a magántulajdon védelmiével, amelyen az egész államszervezet és a királyi jószágok nyugodt birtoklása alapult. S itt különösen említést érdemeli az az intézkedése, hogy, minden szabad magyar tulajdonjogába veheti a törzs vagyonából azt a részt, mely a földből neki jut. Ezzel a nomád, pásztorélethez szokott nép jelentékeny része földművelővé változott és rövid idő alatt elsajátította azt a kereszény falusi kultúrát, amelyet e korban Európa müveit államaiban ismertek. A Szent István törvényeiben fellelhető aedificium, dornus—'épület, ház— kifejezések arról tanúskodnak, hogy a magyarságnak legalább nagyobbik része már nem sátrakban, hanem kőépü- letekben lakott. A király maga jár jó példával legelöl, aki a legszebb, legremekebb templomokat, monostorokat építtette s a szerzetesek, akiknek monostorai és gazdaságii épületei nyomán és mintájára mindenütt udvarházak, majorok, tanyák és falvak épültek.

A szent király a városi kultúra fejlődésére is | gondolt és azt idegenek betelepítésével inditoíta meg. A vendég és jövevény népeket fiának különös oltalmába ajánlja. Fogadja őket szívesen, sőt táplálja is, hogy szívesebben lakjanak az országban, mint másutt. „Az egynyelvű és szoká- su ország gyönge és törékeny." Szent István ez intelmét sokszor félreértették és magyarázták. Ha azonban a XI. századba helyezkedünk, ez intelmet is természetesnek fogjuk találni. Az idegenek védelme — úgymond Horniam — az egyetemes keresztény gondolatban gyökerezik. Korának uralkodó felfogása szerint erős és győzhetetlen az Urnák az összes keresztényi népeket testvéri közösségbe foglaló, mai értelemben vett nemzeti különbségeket nem ismerő földi birodalma. Viszont politikai és nemzetnevelési szempontból elegendő felidéznünk magának a szent királynak indokolását: „Nagy haszon vagyon bennük. Különböző országokból és részekből érkezvén a jövevények, különböző nyelveket, szokásokat, különböző okulásra szolgáló példákat ■és fegyvereket hoznak magukkal. Ezek mind ékítik és hatalmassá teszik a királyi udvart és megrettentik az idegenek magahitt szivét." Azaz Szent István a jövevények pártolásával az ipart, kereskedelmet és a külföldiekkel való érintkezést akarta megkönnyíteni. Amint ma is azt mondjuk, hogy a csupán földműveléssel vagy iparral foglalkozó állam gyönge, úgy — mondta a szent király — az egynyelvű és egyszokású (foglalkozású) ország gyenge és törékeny. Szent István e tanácsát követték utódai, akik a jövevény népieket külön kiváltságokkal is felruházták.

Ez a keresztény, krisztusi szellem hatotta át Szent István törvényhozását és egész életét s ezért tisztelték benne kortársai és életirói Szent Ágoston királyeszményének megtestesülését. Az újabb történelmi kutatók a nyugati kultúrkört, melybe Szent István népét belekapcsolta, kariz- más társadalomnak nevezik, mely fedett Istentől küldött vezér uralkodik, aki emberfeletti, természetfeletti hatalommal kormányoz, akinek alakját mennyei fény övezi. A király csak az egyházi felkenéssel és koronázással nyeri el teljes uralkodói hatalmát és csak ezen egyházi szertartással lesz teljes jogú királlyá. Ettől fogva a II. Szilveszter pápa küldötte korona a magyarság, szemében mély értelmű, szent jelvénnyé lett. A királyi hatalomnak valósággal megszemélyesítője, a magyar nemzettest és közösségi akarat misztikus erejű szimbóluma, minden jog és kiváltság forrása.

Ez a szent istváni lélek pedig az Eucharisztia terméke volt, belőle élt és táplálkozott. A krónikás szerint Szent István „nagylelkű, bátor, harcias, okos és Krisztus-tisztelő volt". Tietmár mer- seburgi püspök és reiohenaui Hermann szerint „a Jiegyőzöttekkel kegyesebben, a jámborokkal szelidebbem senki sem bánt nálánál". A le- gendairó pedig azt mondja róla: „híre-neve világszerte elterjedt s ajkának Ítéletei nagy dicsérettel lettek ismeretessé". Halálának és a magyarság nemzeti életének születési 900 éves fordulóján emléke és tisztelete teljes joggal kapcsolódott bele az Eucharisztikus Kongresszus ünnepségei közé, melyeknek befejező és kiegészítő részét fogja alkotni a szent király emlékét megörökítő ünnepélyes székesfehérvári ország- gyűlés.

Ez a szentistváni lélek, gondolat és kultúra kell, hoigy a magyarság szivét-lelkét áthassa e napokban, melyben a keresztény magyar eszme megtestesítőjét és a magyar jövendő legbiztosabb útmutatóját látjuk. Adja az Ég, hogy a keresztény magyarság e kettős szent évben is megmutassa, hogy azt a küldetését, mellyel első szent királya felruházta, ma is és mindenkor kötelességének isrfleri és híven teljesíti.

Magyarország kettős szentéve

Irta: Dr. Haiczl Kálmán

6