Prágai Magyar Hirlap, 1938. május (17. évfolyam, 100-124 / 4543-4567. szám)

1938-05-28 / 122. (4565.) szám

A magyar gyermek iskoláztatása Irta: Mészáros Gyula i. Közeledik az iskoaliév vége, amelyet nyomon követnek az uj beiratások. Évek óta éhreszfcgietjük a magyar szülök lelki* ismeretét, mutatunk rá meggyőzően, hogy a ma­gyar szülőnek nemcsak nemzete iránti kötelessé­ge gyermekét magyar iskolába járatni, hanem magának a gyermeknek a jövő sorsa is ezt kí­vánja. Az életből vett számtalan példa, — a ve­lünk egy államban élő nemzetek magatartása, — a másnyeivü iskolákban végzett fiatalok későbbi lelki meghasonlása talán egyszer mégis felnyit­ják a jóhiszemű, de tájékozatlan vagy kellően fel nem világosított szülők és közönyös magyarok Szemét, hogy az iskoiakérdésben egyszer már tisztán lássanak s felismerjék ennek nagy hord- eíejét úgy az egész magyar jövő, mint magának az ifjúságnak a szempontjából. Az iskola ma nem az állam, nem egy osztály, nem kiváltságos rétegek ügye, hanem az egiész nemzeté, 'legyen az többségi vagy kisebbségi. A kultúra ma nem fényűzés, hanem erős fegyver, amely nélkülözhetetlen a nemzetek egymáskö- zötti versenyében. Nemcsak a műveltebb és képzettebb orvos, ügyvéd, mérnök érvényesül könnyebben az élet­ben, — hanem az iskolázottabb földműves, mun­kás, iparos, kereskedő is jobban állja a ver­senyt s magasabbfokiu megélhetést, több jogot és társadalmi megbecsülést szerez a maga és egyben nemzete számára. A csehszlovákiai magyarság közvetlen közel­ből figyelheti a vele egy államiban élő többi nem­zet hallatlan erőfeszítéseit, áldozatkészségét, te­vékenységét anyanyelvű iskoláinak megszerve­zése, fenntartása és -támogatása érdekében. Ter­mészetes, hogy a többség előnyösebb helyzetben van, mert nagyobb anyagi eszközök állanak a rendelkezésére. Azonban a cseh és újabban ma­ga a szlovák nép sem nézi közömbösen, nem ha­nyagolja el az iskoláit, nem bízza magát e téren teljesen az államra, hanem maga is áldozatokat hoz értük s minden alkalmat megragad, ahol segítő kézzel nyúlhat hozzá iskolái fejlesztésé­hez, a diákság anyagi és erkölcsi támogatásához. A cseheknél már a világháború előtt közis­mert volt a jelszó, hogy „cseh gyermeknek cseh iskolában van a helye". A magyarok és szlová­kok közötti ellentétek a múltban az anyanyelvű iskoláztatás kérdésében jelentkeztek a legéleseb­ben. A Slovenská Liga — amelynek tevékenységére most nem térek ki — jelszava „szlovák gyermek csak szlovák iskolába , amely elvet minden esz­közzel igyekszik érvényre juttatni. Vannak köz­ségek, ahol már 8—10 cseh vagy szlovák gyer­mek részére iskolát állít, nehogy ezek magyar iskolába legyenek kénytelenek jármi s elvessze­nek a szlovák nemzet számára. A csehszlovákiai németek nemzeti öntudata sokkal magasabb fokon áll, mint a mienk, ami különösen az iskolakérdésben nyilvánul meg fel­tűnően. Náluk az iskola a legfontosabb nemzeti ügy, akárcsak a cseheknél s ezen a téren a né­metek bámulatraméltó tevékenységet és áldozat- készséget tanúsítanak. Szervük a Kulturverband elnevezésű -társadalmi egyesület, amely megala­kulása óta 150 millió koronát gyűjtött össze és áldozott a köztársaság területén német iskolacé­lokra. Az egyesület, amely 1920-ban alakult meg, jelenleg 9.5 millió korona évi költségvetéssel dol­gozik. Ez az egyesület maga az e-lmult év alatt ■40.000 német gyermeknek tette lehetővé, hogy anyanyelvükön tanulhassanak és ne vesszenek el a német nemzet számára. A Kulturverband je­lenleg a következő iskolákat tartja fenn: 35 nép­iskolát és 161 óvódat, meg napközi otthont, 15 községben az ott lakó német kisebbség gyer­mekei számára magánoktatásról gondoskodik, — 22 népiskolát és 248 óvódat, meg napközi ott­hont jelentős segélyben részesít. (Legújabban Kassán és Munkácson készül az ottlakó németek gyermekei számára német elemi iskolát építeni.) Ezeket a hatalmas összegeket nem mecená­A KÖZÉPEURÓPAI KRÍZIS Az angol kormány megfigyelője Prágában WilEiam Strang középeurópai megbízatása - Krofta nyilat­kozata a szudétanémetek kormánybalépésének feltételeiről PRAGA. — Willlam Strang, az angol külügyi hivatal középeurópai osztályának vezetője csütörtökön este a párisi gyorsvo­nattal Londonból jövet Prágába érkezett. A Thun-uccában l'evő angol követség épületé­ben szállt meg. Pénteken délelőtt Strang Basil Cochrane Newton angol követtel tár­gyalt és tájékoztatta a követet az angol kormány álláspontjáról1 a középeurópai kér­désben. Strang prágai tartózkodásáról mos­tanáig csak annyit tudni, hogy az előkelő angol diplomata néhány napig marad a csehszlovák fővárosban. Nem tudni, vájjon érintkezésbe lép-e a csehszlovák politika vezetőivel1, vagy pedig az angol követség tagjaival tárgyal csak. Prágai diplomáciai körökben a látogatásnak rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítanak, mert ritkán tör­ténik meg, hogy a külügyi hivatal vezető hivatalnokainak egyikét a külföldre küldi. Londonból származó értesülések szerint Strang Berlint, Prágát, Varsót és Párisi lá­togatja meg és tizennégynapos utazása alatt tiszta képet akar kapni a csehszlovák helyzetről és a csehszlovák-német viszony­ról. Elsősorban a két állam közötti nehéz­ségeket kívánja felül vizsgáink Kontinentá­lis benyomásairól Strang közvetlenül és személyesen Chamberlainnek és Halifaxnak számol be. Illetékes körök szerint Strang azt a kérdést akarja tanulmányozni, vájjon szükség van-e nemzetközi megfigyelő ki­küldésére a kritikus területen. Strang ismert angol diplomata. Most negyvenöt éves és 1919-ben lépett külügyi szolgálatba. Bel'grádban volt követségi tit­kár, majd hosszabb ideig a londoni külügy­minisztériumban tevékenykedett. 1930-tól 1932-ig moszkvai ügyvivő volt, majd 1932 óta a középeurópai osztályt vezeti az an­gol külügyminisztériumban. Krofta nyilatkozata LONDON, — A munkáspárti Daily Héráid ma köziü azt az interjút, amelyet a lap munka­társa Krofta külügyminiszterrel folytatott: — Nem vagyunk militaristák, de szabadsá­gunkat sem akarjuk eladni és a legvégsőkig vé­dekezni fogtunk — mondotta Krofta. — Törté­nelmünk egyetlen hosszú küzdelem a szabad­ságért. Szabadságunkat akikor kaptuk vissza, amikor légióink a szövetségesek oldalán a vi­lágháborúban küzdöttek, Masaryk a következő­ket mondotta: „A háború nem a legnagyobb és az egyetlen baj. A becsület nélküli élet és a szolgaság sokkal rosszabb, mint a háború." Problémáink békés megoldása elképzelhető, de mindenkinek kötelessége, hogy alávesse magát a demokratikus állam törvényednek és rendjé­nek, Egyetlen állam sem tűrheti, hogy az egyik politikai meggyőződés hívei a más politikai né­zetet vallókat brutálisan elnyomják, Krofta szerint a Henlein-párt képviselőit örömmel üdvözölnék a kormányban, de csak a következő feltételeik mellett: 1. El kell ismemiök, hogy a prágai központi kormány olyan szerv, amelynek döntenie kell az állam életérdekeiről, A demokratikus alkot­mány követeli ezt igy. 2. A Henlein-pártnak él' kell fogadnia a mai külpolitikai irányt. Külpolitikai irányunk — mondotta a miniszter — hü a demokratikus módszerekhez és keresi az együttműködést Európa valamennyi államaival. Senkit nem akar kikapcsolni és nincs tekintettel az egyes kormányformákra," Az újságíró ezután megkérdezte, hogynincs-e a miniszternek üzenete az angol ellenzéki mun­káspárthoz. Krofta igy felelt: — Mondja meg nekik, hogy láthatták, hogy szabadságunkat szükség esetén védeni fogjuk annak ellenére, hogy csak kis nép vagyunk. Nem nagylelkűségből várunk segítséget, hanem azért, mert szabadságunk összefügg. Határo­zottságra még soká lesz szükség, ha a háborút ki akarjuk kerülni és a demokráciát győzelemre segíteni. HgganyhüSt légkör? BERLIN. — Hitler Adolf pénteken délben fogadta Keitel tábornokot, a német hadsereg fő- parancsnokát, Göring vezértábornagyot, Raeder tengernagyot és Brauchitsch tábornokot, a szá­razföldi haderő fejét. A kancellár közösen tár­gyalt a német hadsereg vezetőivel. A tárgyalá­sok tartalma ismeretlen. A német kormányhoz közelálló körök szerint a délnémetországi határvidékekről mindenütt visszahívták a csapatokat s néhány ezredet visz- szaküldtek Ausztriába is. A 40. gyalogezredet cs a 27. tüzérezredet, amely március közepe óta Becsben állomásozott, visszairányitották Augs­burgba, A német sajtó hangja Csehszlovákiával szem­ben nagyjában megenyhült. A lapok elsősorban azzal a prágai jelentéssel foglalkoznak, amely szerint német katonai repülőgépek átrepültek a csehszlovák határ felett s ezt a hirt erélyesen megcáfolják. Egyébként úgy tűnik, mintha a csehszlovák kérdés teljesen háttérbe szorult vol­na és a lapok sokkal inkább a német népautó programjával és Hitler felavató beszédével fog­lalkoznak, mint a középeurópai eseményekkel. sok ajándékozzák, hanem a- német imtellektuel, iparos, kereskedő, földműves és munkás a maga jövedelméből és keresetéből rakja össze, amivel valamennyien nemzeti öntudatukról, a német kul­túrához való ragaszkodásukról és a német if­júság iránti nagy szeretetükről tesznek tanúbi­zonyságot. Ez a nagy áldozatkészség, féltő gond és fá­radhatatlan tevékenység., amely úgy a cseh, mint a német népnél s legújabban már a szlovákoknál is megnyilatkozik, nagy célokat szolgál és pedig az ifjúság megtartását a nemzet számára s meg­óvását az eineimzetienitéstői. El lehet azt képzelni, hog.y ezek a hallatlan erőfeszítések csak egyesek szórakozására vagy időtöltésére szolgálnának s erre fordítanak súlyos milliókat? Távolról sem, mert ez alaposan átgon­dolt, tervszerű, céltudatos munka, amely egy­aránt szolgálja a népközösség, a család és az if­júság érdekeit. i «#[;! n. A magyarság nem volt ránevelve a múltban ilyen áldozatkészségre, önvédelmi munkára s ez- jért széles rétegek még ma sincsenek tisztában az iskola nagy nemzeti hivatásával, különösen kisebbségi sorsban élő nemzetnél. Sokat beszé­lünk kultúráról, amely alatt sok intelligens em­ber is még csupán az irodalompártolást érti, de a lényeget kevesen értik meg, s még kevesebben markolják meg erős kézzel. Ezért á magyar szülő és a szélesebb magyar közvélemény előtt állandóan rá kell mutatni az iskola nemzeti hivatására és nagy fontosságára. Amilyen szent ügye ma a cseheknek, németek­nek, szlovákoknak az anyanyelvű oktatás, — ugyanolyannak keli lennie minálunk is. A jövő magyar nemzedékért ez a mostani felnőtt gene­ráció felelős és ezt a felelősséget fel keli kelteni minden ittíiévő magyar emberben, minden ma­gyar családban. Nincs most helye annak, hogy részletesen ki­fejtsem, miért fontos, hogy minden gyermek leg­alább az elemi ismereteket anyanyelvén sajátít­sa el. Ezt már eléggé kifejtették a pedagógusok és ezzel tulajdonképpen minden embernek ma már tisztában kellene lennie. Ha a magyar ta­nári és tanítói karban van nemzeti lelkiismeret és kötelességérzet — aminthogy egyes kivéte­lektől eltekintve van, — akkor az ő feladatuk el- ső?0"1'an, begy a magyarok által lakott közsé­gekben és városokban felvilágosítsák a tájéko­zatlan magyar szülőket erről a kérdésről. Ha akadna pedagógus, tanár vagy tanító, ki ezzel nincs tisztában, az kérdezze meg cseh vagy né­met kollégáját, az megadja neki a kellő felvilá­gosítást. A magiunk részéről a szülőket csak néhány dologra akarjuk figyelmeztetni most. Minden nemzet fia a boldogulását elsősorban a saját nemzettestvérei között találja meg. Ha kirekeszti magát a nemzetközösségiből, akkor ezzel idegen talajra lép, ahol máscdrangu egyén­né degradálja magát s testvértelenül, magára ha­gyatva fogja leélni az életét. Milyen végtelenül szomorú dolog, amikor az ártatlan kis gyermeket olyan iskolába viszik, ahol nem érti mit beszélnek hozzá, idegen a ta­nító, aki sohasem tanúsíthat annyi szeretetet, oda­adást a gyermek iránt, mint az egyazon nemzet­hez tartozó. Az idegen kultúrkörbe került gyer­mek lassan eltávolodik szüleitől, nemzetétől és sohase lesz belőle igazi jellem, egész ember. (Kivételes esetek, zsenik példája nem állítható be általános szabályként) A köztársaság nemzetiségi jogrendszerének várható átalakulása éppen azt az álláspontot , Ma: Nagy rádió melléklet 18 oldal. Ara Ké 1.20 122. (4565) szám ■ Szombat ■ 1938 május 28 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- . , Sze r R e s z tö s é g :p r á g n II., Pa n s k á évre 76, havonta 26 Ké„ külföldre: évente 450, A SZlOVaKlCLl CS karhatalmi magUarSag ui.cel2, II. emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • .... Prá9a Panská ulice IIL emelet*

Next

/
Oldalképek
Tartalom