Prágai Magyar Hirlap, 1938. május (17. évfolyam, 100-124 / 4543-4567. szám)

1938-05-26 / 121. (4564.) szám

1938 mfijua 26, csütörtök. D 27 Megindult a boldoggá avatási eljárás egy huszonnyolc éves korában elhunyt magyar apáca ügyében Az ősrégi érdi kastély tövében van Bogner Margit Mária vizitációs nővér sírja ■ ■ ■ Hősköltemény egy tiszta lélekről, amelyet csak Isten töltött be ■ ■ ■ r BUDAPEST. — '(Szerkesztőségünktől.) Rö- yid Ids hír, amely inkább csak katolikus egyhá­zi körökben keltett érdeklődést: az illetékes egyházi hatóság megindította a boldoggá avatási procedúrát Bogner Margit Mária vizitációs nővér körül, aki az érdi zárda apácája volt és 1933-ban, hu­szonnyolcéves korában Krisztusban örök létre szenderült. A székesfehérvári egyházmegye püs­pöke megalakította az ilyen procedúrában elő­irt egyházmegyéi bizottságot is, amely a szük­séges anyagot gyűjti össze. Felszólítottak min­denkit, hogy akinek bármilyen Írásos vagy egyéb emléke van Bogner Máriára vonatkozó­lag, szolgáltassa ezt be a bizottságnak, hogy a boldoggáavatási eljárásban felhasználható le­gyen. Idetartoznak azok az egyre sokasodó esetek, amelyek kétségtelenül az isteni kegye­lem megnyilvánulásai, amennyiben a szentéletü apáca közbenjárásának hathatós voltát igazol­ják ... A magyar katolikus társadalom ma már meg­lehetősen széles rétegben ismeri a fiatal korá­ban égi jegyeséhez megtért apáca nevét. Csá- ivossy Elemér jezsuita atya, aki az elhunyt nő­vér rendkívüli lelki gondozója volt és negyed­évenként gyónását kivette, csaknem tizives könyvet irt a katolicizmus eme rendkívüli hősnőjének megragadó egyé­niségéről. Az „Egy sír a Duna felett" munka már máso­dik, bővitett kiadásban jelent meg és alighanem hamarosan harmadik kiadására is sor kerül. így hát érthető, hogy nemcsak az érdiek és a kör­nyékbeliek,, hanem széles vidék katolikus népe kegyelettel ápolja az egyszerű vizitációs nővér emlékét. A boldoggá avatási eljárás alkalmával idősze­rűnek láttuk, hogy mi is meglátogassuk a szent­életü apáca sirhalmát és a csehszlovákiai ma­gyar katolikus közönség figyelmét ráirányítsuk a magyar katolicizmusnak erre a gyöngéd vi­rágszálára. Történelmi nevezetességű hely az, amelyen a kis sirhalom domborul. Budapest­től tizenhat kilométernyire, az uj balatoni müut mentén terül el Érd községe, amelyet a magyar főváros közönsége főleg arról ismer, hogy a község egykori határában fekvő nagyobb bir­toktesteket házhelyekké parcellázzák és Érdli­get, Tusculanum, Érdparkváros stb. néven pom­pás telepek nőnek ki a földből. A községnek több mint tízezernyi, jobbára katolikus lakosa yan. Régi magva, amelyet a nép most ófalunak nevez, közvetlenül a Duna-parton, a kastély­domb tövében terült el, alig kőhajitásnyira a széles, csillogó folyótól, nagyobbik része: Újfalu a múlt század negyve­nes éveiben keletkezett, amikor Ófalut az em­lékezetes száz év előtti árvíz teljesen elsöpörte a föld színéről és Batthyány herceg a hajlékát vesztett szerencsétlen népnek odafenn a domb tetején — amelyen keresztül most a balatoni müut vezet — jelölt ki uj települési területet. Újfaluban vannak a modern intézmények, vasút­állomás, posta, állami hivatalok és katolikus meg református temploma van, de a történelmi juss révén a községháza, a régi templom s a plébániaiak emeletes épülete Ófaluban található. És itt, a falu mellett emelkedő meredek tér- rasz oldalán van az ősrégi kastély, most a vizitációs apácák otthona és nevelőintézete. Ebben a kastélyban szállott meg 1526 július 20-án II. Lajos király, aki seregének élén a török ellen indult. Este érkezett a kastély alá, ahol érkosházi Sárkány Ambrus pozsonyi főispán, a katély akkori ura látta vendégül. A sereg a Du­na partján ütött tábort. A király itt akarta be­várni a pápai zsoldos hadat, amely Gnojenszky Lénárd lengyel főnemes vezérlete alatt északról volt érkezőben. A 2G00 főnyi sereg azonban ké­sett és csak Mohácson csatlakozott a magyar királyhoz. Két emléktábla hirdeti a kastély fala­zatán az akkori idők eseményeit. Az egyik II. Lajos ott időzéséről számol be, a másik a len­gyelek emlékének hódol. Amikor a király julius 23-án továbbindult Tolna-megye felé — a kas­tély tövében most is mutogatják ezt a helyet — lovának lába megbotlott. Mohácson elpusztult a király és életét vesztette a kastély ura, Sár­kány Ambrus zászlós ur is. A török uralom emlékei A kastély látta szeptember 11-én II. Szulej- mánnak Buda felé vonuló seregét is. De akkor az ország fővárosa még nem került török kézre, csupán 14 esztendő múlva. Hamzsabég ütötte fel Sárkány Ambrus egykori büszke várkastélyában szállását és az ő emlékét hirdette a község neve is, amely századunk elejéig Hamzsabég volt. Ke­gyetlenül sanyargatta a széles környéket. A köz­ség tudós esperes-plébánosa, Kudó József, aki kalauzunk volt, megtalálta a bég dézsmalevelét és ebből láthatjuk, mi mindenféle címen kellett adót fizetni: hordóadót, mátkaadót és még húsz­féle adót. A Duma-parton most is ott emelkedik a karcsú minaret, amelyből minden csütörtökön este a müezzin ke­let felé kiáltotta a másnap beálló ünnepet. Ott áll az ősrégi templom, amelyet a török lőpor­raktárnak használt és alaposan megrongált. Ott áll az ősrégi kastély, amelyben a bégek laktak és amelynek pincéjében Szapáry gróf szenvedte kegyetlen rabságát. És hirdetik a török uralom emlékét a dűlőnevek, de még egyes családok ne­vei is, Mert bizony a nagy budai vereség után Gyermekkori emlékek rémiem!: fel bennem. Annak az édes félmultnak visszajáró igézete, amely a robotos, szürke mában visszahozza az édesanyai csók melegét. Eszembejut a család, a mi családunk. Bárki is, akár­milyen nagyra vitte az életben, mindig a gyermekkor gondtalan és játékos napjaira gondol vissza. Az apró bajokat, viszontagságokat távolról megszépíti az idő és visszasírja mindenki az édesanya és az édesapa óvó és néha szigorú kezét, amely alól az ifjúkor láza- dozásaiban, lelket-testet nyugtalanító viharzásában a világba kivágyódott. Maga ura kivánt lenni. A mi né­pes családunk: amint különösen nagy ünnepeken kő- rülültük az asztalt, örvendeztünk a karácsonyi aján­dékoknak, piros tojásnak, kalácsnak, de a legjobban esett édesanyánk simogató szava, amellyel ezt a bol­dog osztogatást kísérte. Népes család volt a mienk. Most is látom a vén diófa bútoros szobáinkat, a falon a megbámult szentképeket, édesanyám komoly tekin­tetét, amikor imádkozásra hivott étkezéskor, reggel, vagy lefekvés előtt Lehet-e elfelejteni egykori öreg portánkat hosszúra nyúló és gazdag termést hozó gyü­mölcsöskertjével, amely egy kis egésznek, a mi csalá­dunknak volt háborítatlan nyugalmas birtoka? A családról, a magyar családról szólva, a mi csa­ládunk adja meg a kiinduló pontot A mi békés és szép családi életünkkel tudom érzékelni és megérzékel­tetni mások: az egész magyar nagy család életét A család a nemzet, s még távolabbi értelemben az egész emberiség legkisebb sejtje. A család, a legkisebb kö­zösség, amelyben a családtagok, elsősorban a gyerme­kek, de más hozzátartozók is a családfő, az édesatya, vagyis a ház ima parancsai után igazodnak. Annak idején híres volt a római család; a római jog ismer­tette meg velünk a paterfamiliast, akinek korlátlan ha­talma volt a családja fölött Nos, hivatkozhatunk arra, hogy a magyar családfő is tudott és tud tekin­télyt tartó lenni. A magyar családokban is mindig tisz­telték az Isten negyedik parancsát, mert ha nem igy lett volna, már százszor széthullott volna a magyar társadalom. A magyar nemzetet rettenetes történeti csapások tizedelték meg, romboló, szellemi és anyagi javakat tönkretevő katasztrófákat szenvedett át, bel- villongások szaggatták meg az ország testét, veszé­lyeztetve volt az állami lét, de egy valamije érintetle­nül mindig megmaradt: a család. A család, amely nemzedékről-nemzedékre őrizte az ősök eszményeit, valláshoz, a hithez való ragaszkodást Az Istenben való erős és törhetetlen bizodalmát, a Mária-tisztele- tét a magyar szentek: királyok és hitvallók példáinak követését sohasem tévesztették el szem elől a mi fiaink. A nemes apák kardot forgató, a polgárok, vagy a földművelők dolgos keze éppen úgy öröklődött szá­zadokon át mint a nagyasszonyok imádságos tiszta lelke, övéikért való aggódó őrtállása és gondoskodása. A család minden nemzetnél legféltettebb valami. Katasztrófák idején a jobb jövendőnek a záloga. Ná­lunk egy árnyalattal melegebben mondják ki ezt a nem minden török kotródott ki, hanem sokan maradtak és magyarokká vedlettek ... A kastélyból zárda lesz A török uralom után az Illésházyaké, Bat- thyányaké, a dúsgazdag Siná Simon báróé lett a kastély és anak jelenlegi alakját ez a jeles em­lékezetű, görög származású főur adta meg. Ké­sőbb a Károlyiak, majd a Wimpffen grófok vol­tak tulajdonosai. 1920-ban a Jézus-társaság magyar rendtarto­mánya vette át és itt helyezte el a Nagyszom­batból elhozott noviciátusát. Mintegy hét évig volt a Jézustársaságiak újonc- háza Érden. 1926-ban egyes buzgólkodók, akik már hosszabb ideje fáradoztak azon, hogy az ausztriai Thurnfeldből vizitációs apácákat tele­pítsenek át, a Jézus-társaság magyar rendtarto­mányának főnökéhez fordultak, hogy szándéku­kat segítse a megvalósuláshoz. A tartományi fő­nök az érdi kastélyt ajánlatta fel erre a célra, miután a jezsuita noviciátust a Zugligetben épülő Manréza-házzal akarták úgyis egybekapcsolni, így installálták 11 évvel ezelőtt a vizitációs apácákat a történelmi érdi kastélyba, És ennek a zárdának első tagjai között volt és első halottja lett a szentéletü Bogner Margit Mária.., szót: család. A magyarság körében, Igenis, különösen erős kultusza van a családnak. A magyar ember hites­társát „feleségének, másik felének nevezi, kifejezésre juttatva ezzel, hogy támasza, védelmezője kíván lenni a gyöngébbik félnek, egyúttal pedig a magáéval azo­nos tiszteletet biztosítani számára. A házasság szent­ségét esküvel pecsételik meg nálunk az oltár előtt, ki­mondva, hogy „egymást el nem hagyjuk semminemű szükségben, üstén minket úgy segéljen!" Innen szárma­zik a házasságnak régi magyar elnevezése: esküvő. A házasság és a család tiszteletében nincs különb­ség minálunk a szegényes zsellérporta, a földművelő- hajlék, a polgári ház vagy pedig a főrangú palota között. Valami belső ösztönösség ez a magyarságnál, felül az isteni parancson, hogy a tisztaságot, a gyer­meket és a feleséget védelmezve tulajdonképpen ön­magát, a magyar fajnak a tisztaságát védelmezi. Mert ha a családot, e legkisebb sejtet is kikezdené a méreg, az széthull, meglazul, akkor szétesik a másik, a nagyobb egység: a nemzet is. így tanulta meg a magyar az édesanyjától az Isten dicséretét, az anya­nyelven az imádságot, édesapjától a munka szeretetét és a vitézséget. Hogyan maradt volna meg a hitünk a válságos időkben, hogyha annak lángját a családi ott­honokban mécsesként nem éleszgették volna, S ho­gyan beszélnénk ma a nyelvünkön, hogyha a családi körben nem hangzott volna fel titokban is a magyar szó. Eszményeink sokszor menekültek, húzódtak visz- sza az utolsó védőbástya, a család mögé, hogy újra erőre kapjanak. A magyar család vár, valóságosan, amelynek leg­főbb összetartőja, legerősebb fegyvere a szeretet. Nem zár ki senkit, befogad mindenkit „Vándort e kis kapu nem akar kizárni, csak azt mutatja meg, merre kell bejárni." Egy erdélyi magyar portának ez a felírása, de amit ez az egyszerű szegény földművelő kipingált ékes magyar betűkkel a galambducos kapu­jára, azt oda lehetne róni a magyar család kapujára is. Szeretet kifelé, hiszen a vendégszeretet igazán hagyo­mányos, családias magyar vonás. A magyar ember a legnagyobb tiszteletet adja meg a vendégnek, amikor családja tagjának tekinti. De ugyanakkor a benne- levőket — aki csak úgy ama födél alatt él — ha­sonlóan öleli magához. Családtagjának tekinti nem­csak a gyermeket, a vérszerinti leszérmazókat, hozzá­tartozókat, hanem a cselédet is. A régi magyar nyel­ven „kis cselédkéim"-nek becézte a családapa a gyer­mekeit A közös fedél alatt mindenkit egyforma meg­becsülés, szeretet és gondoskodás illetett meg. Korszakok változnak, uj és uj eszmeáramlatok tör­nek fel, egynek azonban érintetlenül kell maradni: ez pedig a család. Ez a múlt értékeinek megőrzője, ez a jövő reménysége. A magyar család egyidős a magyar történelemmel, a magyar nemzeti léttel és addig nem félünk, mig áll a család, a maga hagyománytiszteleté­vel, tisztaságával, vigyázva hűségesen a magyar vért és szellemi értékeket, tói most is remeg a hangja, amikor mondja: — Boldog vagyok, hogy ismerhettem őt. Én vettem fel vele a beöltöztetés előtti jegyzőköny­vet. Már akkor meglepett hősies lelkülete, amely- lyel vállalta a nehéz szerzetesi élettel járó sok nehézséget. Később nem győztem csodálni az igazi szent lelkületét jellemző hősies türelmet, amellyel nehéz betegségét viselte ... Egy kis beteg apáca volt Bogner Margit Mária, sokak, szemében talán nem is érdekes az életfutá­sa, de aki az igazi nagyságot a lélekben keresi, nem tudja meghatódottság nélkül letenni azt a könyvet, amelyet az elhunyt naplója és közvetlen élményei alapján lelki gondozója, Csávossy je­zsuita atya irt róla... Csodálatosak az isteni gondviselés szándékai. Kiválaszt egy törékeny testet és abban az életszentség legmagasabb fo­kára fejleszti a lelket... A torontálmegyei Melencén született Bogner Etus 1905-ben. Édesatyja adóügyi jegyző volt és 1915-ben halt meg. A család akkor átköl­tözött Nagybecskereikre és itt a helyi zárdában fejezte be Etus tanulmányait. Kereskedelmi tanfolyamot is végzett. 1914-ben súlyos vörhe- nyen esett át és ennek következményeképpen jobb térdét nem tudta meghajlítani. Csipőcsont- gyulladása volt és tíz hónapig nyújtott lábbal feküdt, aztán négy hónapig gipszben volt a lá­ba, majd gépet is viselt. Betegsége hét évig tartott, de testi gyöngesége egész életén végig kisérte . . R Milyen volt Bogner Etus, mielőtt lelkét tel­jesen Istennek szentelte volna? Iskolatársai szerint nagyon eszes, könnyű fel­fogású, rendkívül élénk kis leány, hamarosan az osztály kedvence. Diákcsinyek kezdeménye­zője és végrehajtója. De mindenki nagyon sze­rette. A becskereki apácák „a mi kis napsuga­runknak" nevezték. ; A „megtérés“ és a zárdái élet És egyszerre megszólal benne az égi hang. 1925 julius 7-én, húsz éves korában ezt írja a naplójában: „Tu me seguere , » i f él évvel ezelőtt hal­lottam először, imádott Üdvözítőm, a te szent Szivednek hivó, szelíd szavát , * ♦" És ekkor életprogramjául tűzte ki, hogy átad­ja egészen magát Istennek. Először a budapesti Angolkisasszonyokhoz kíván bejutni, de az or­vosi vizsgálat eredménye negatív, az orvos nyíltan kimondotta, hogy ezzel a szervezettel néhány hónap múlva kidől. 1927 elején újból súlyos betegség próbálta meg. Amikor a jezsuita tartományfőnök Thurnfeldbe látogatott, hogy a vizitációs apácák Érdre való beköltözését el-i intézze, lelki gyermekének érdekében is közben­járt. Böhm Margit Mária főnöknő, az érdi zár­da alapitónöje elfogadta az áldozatot. így tel­jesedett életének hő vágya. És öt év sem telt el, amikor eltemették a kastély tövében s * ■ ­Jézus kis napsugara Jézus kis hősnője volt ő, a vizitációs apácai mintaképe. A rend elsősorban szemlélődő éle­tet folytat. A nővérek felkelés után elvégzik elmélkedésüket, a zsolozsmát, majd misét hall­gatnak, azután egész nap zsoJozsmáznak, lelki olvasmánnyal, imádsággal, elmélkedéssel és munkával töltik az időt. Az érdi zárdában ne­veléssel is foglalkoznak, mintegy húsz intézet­beli leánykát tanítanak francia, német és angol nyelvire. Bogner Mária Margit szerzetesi életének öt esztendeje úgy telt el, hogy a tökéletesség mintaképét nyújtotta. Erről beszél Csávossy atya könyviének mind a százhatvan lapja B » * Isten kitünteti szolgálóját Teljes megnyugvással, szinte örömmel viselte betegségét, gyönge ségét és az örök útra felké­szülten várta a megváltó halált. Ekkor kelt fel igazán napja, amely nem ismer többé alkio- nyatot. És amint a kis sirhant felhalmozódott teteme fölé, már szerteszét ismerik életének szentsé­gét, pártfogót látnak benne a hívek is égi közbenjárását kérik. Az isteni kegyelem szá­mos jelével tüntette ki hűséges szolgálóját... Ott állok a kis sir fölött . , , Lenn a mélyben a Duna hömpölyögi, dolgos emberek munkájá­nak zaja hangzik fel ide, a csönd örök biro­dalmába. Közvetlenül a gazdasági épület tövé­ben, kerítésen belül áll a magányos siirdomb, három sárga jácint nyílik rajta. Egyszerű vas­kereszt díszíti. A felirat szerint az, aki itt nyugszik, nem viselt büszke címeket, de mégis a világ legszebb címével ékeskedett: Jézus hü szolgálója volt . K , És messze vidékről, innen is, onnan is, meg­indult a hívek zarándoklása a szent helyre... Mindenki imát mond itt, részben azért, hogy égi pártfogóra találjon, részben pedig azért, hogy Isten minél előbb úgy végezzen, hogy újabb magyar szenttel gyarapodjék az a légió, amelyet a katolikus egyház szentjei és boldog­jai alkotnak Isten trónusának zsámolyánál (A—s), \ ÉU huszonnyolc évei... I ria halálozási adata. Május 13-án halt meg. Hu­szonnyolc évet élt. Két nappal a halál után te­mette el Kudó plébános... És a meghatottság­Kudó József esperes-plébános fellapozza a .ha­lotti anyakönyvet... Az 1933. évi könyvben 47j? sorszám alatt van bevezetve Bogner Margit Má­Irla: Mihály László (Budapest)

Next

/
Oldalképek
Tartalom