Prágai Magyar Hirlap, 1938. május (17. évfolyam, 100-124 / 4543-4567. szám)

1938-05-15 / 112. (4555.) Második kiadás

BqBq b neq ‘hojoj 9-qq «-zjjíSja Bajjjj sjipjaueS 8 jjan^nzsqjfji qaonoÁSaj 8 ‘jBqippzEÍi UOZBJ ‘}JS3Bq9;itI ^ojipjiazsjBli^-pd J(9uj3Z3A jjbAjujj b -ej b bujbjzbSszja qpip b zb puBjnúopi iibjzsojo tv ‘uaqjJOJjjBji? zb ‘jaqajjonjoj b Z<&w JjpujuSojnui jaqajaquia zb qpujajunq qarjauueAS 8 eq ‘auuaj bsojjij na^jnn qojBfjEqjBg -jiadaq joijj zsqnjqzsquM Sara qojazzaN 'jpipujp UBqSpjjA Jjojrpjoj ‘jel? zb auuaj Bsojnj na.fjiui .iSoq ‘uaqqadaq Sora B^ozfBJ jzy •ajaq jjozfBJ jaqadpq saqapja s? j^a-Íuojjjbizba’ ajjaAOja öbujesba jauj zsqBjjjzsquyj ovim uoiiauod ................................................................mi,,imin,mii.... •qoj Bqf zib inzpg “ara jjBqnuB'j os Bjpzy *W©9& Q-qizTiq B purai pjba minő vS -jfjp qps v 9 JjazBj b qjnpuojiej UBqiSBpioqiBjnp a3btt y q9qqaz-Bj * roJOloqBzssiA qpp»?qi: jsnq.iuBJ^q b &BqjBj ‘éuSrj ‘•jiBfqruá} b bjjoj e ^B^oqiuioo-Bjqqz b mqzsoio' zb ‘jpo^njpa [nfir y -®i b.t.hb ‘sí aa.ie npnd-Tqt'SQ 'qaua Apura b •jb'obui os a a pára y •jajeqoáS-S0pq zb tq pqoQ ['jBjzsodBq b rq ppa,\ — : jByn.oB.in >jBpt.?Bq mén qapqqo'} y 'jefeyepzsodeq ‘jBqoqraoozp ‘jbjj ■ptu^s^A c-% o *IXEA ‘bíJ?W •UBqraoJBq jpq up zy jspuaqjd azaq JpeJgJ 'eaSoj j9juio.ioqsj}j mazoq b[Soj jupqjefSuBJQ •nrauajjem jBqos jbSjzsbjjja hnaSua jodp qoí§BA Sajeq *H mrpaj zg.íSiA ‘uiaSua jgjazg ‘rapXuBsap? zb pf »P ‘í^f WANYSHO? •pa^ISZ ‘39A? gl ‘Bim S9°S “Buipnx JjaAg jbjosoba yf ASj •jBUupq-jp;^ JJodBq sí lg •J?q HO-iSn qnupjfl ‘jsai áras Bop souufp) ‘BqSpSBZSSIA-aZSSQ hfjajaS® ze’jjBnjnj •eqqnA'jpSa zb ag j;pj ajuara iq-pj ‘naafl ‘BjspSoouia ASbo y paaqyjoj J{Esa .iazsASig •jjojoj BqsoBnx 9Aiy ‘qaaaSa zb jjbubzsjpi* jjozoq BQoqBS qog ‘uospipBd b onoj •8J5JOSOBA 8in 2fW ‘qipouqp jajaSg *DBq9SBin Saiapuazg Bfpap Bqisznsz *vfyoio v^isznsz *Biri£) *o -JJ •■spST •%)<! ‘BqsnpSBM apuiow „•pqasaaA d^zs qnnssBqjrj BqpfdBq qoJBXSBW S{M B iSoH ^aqnnuuaq psjiSas Sinpqsnz^r pf sáp3“ •nBqSpiu b qnnfp [niia|a;unq £2oq S ‘DBqspinuB; b nas^iSas líSoq S{i}fJ9M •zoqjfj zb qxmpoqzspqoj ;jó sg ‘dBadauun aapuiui qaniSaraBPO *Bzpqna;sj XSoq ‘ifffAjq iC2fl qadpu joquipf ibjii2 y bjíbj óba sí iíncuox *zpq dpzs Á2a UBqpjnQ uba •BS-9J3 ‘-p 'O ‘n •trni'13 ‘9qipn qap2J0j •;pzpqj?[pBi\[ zspSa SaaasSppuaA b ja af(fol ‘penpq afjp aeqos pBqaisapg 9;b2zb8j ‘aaXita] SppuaA j^os ‘qos UB^pupzs ín zb sg naX2a| ?p| pf Á3oq ‘jaSSa.i ajsa uiozoqppuij raiapaizoApo pp ppB jjbujii JBqqx saApa>f ‘loappajazsSaui uoÁSeu pisapg ‘pjupN qoupuo9 •BJjfpjp dpzs ‘6aApaq ppopjopja ppo zb sg BJpzpqjpipBJV up qo[opno3 pBqos X[Q ’qauinpjq upjj gt pBuiiizsnd b sg qausoiarasi napufiu raapaizoApn pp ppy •qa^inqipu ‘ja ppjq ‘zpq b saan ííjo aQ ‘qannapsj zb Bjpq ‘qun^BA jpf noqppo jj\[ •pBqotUBiSojiq B B-ipSBUi ppq aspl'n.t^ ‘pBqos uafuaqjd /?3oq ‘zzp;<2iA BJpqnAuy •raaqpu uiqjo/C2bu za ‘jppziq sí Sara jpxn líSopf ‘uraa^Apsap siq ‘BSpjp ASba jpf ISoq ‘qoituo •papauazn qopjnq uBqgpsfn sxq a ‘paqajaAaj ivzssoq juji pj jjajp raa>í •ZOHYMIÍíyi^ 13A31 •piupspA ‘•p -o -niA ‘epSBjv zoiBAqas *aq izsiA BqSpzsjoA'uaara y ppquBJU siq B S ‘raas jpjBq pnj B zy pqos JJisajj uiajvi •BfjpA jpjBq y uopA'joj Bpozy ‘Bfuro.íu pbXSb zb £Soh apaq 9up ÁSa jpj\[ •ja BpiSBq raas jazsÁSg ppzíSp s.iq Bp9zy 'nappq pjnín b nunq pjpp nBqpqnj soÁupijq •BqtB soJid I9pzpg Bjyzs pjiXu inán BP9 qodÉ^ ‘bdjb zb ^ubajbh ‘EqiJB^ b Sapag •y^navw v oaxaa •prajzg !-p -o 'niA ‘BH?W sí^h •uofA9 j9pzssoJ uapüira g ‘uiajazaA aa^ggj A'2oh ‘ooASbu papo raajaq g Bjpn qozoqppuii qazzpq pjosajnqazssQ ‘pzzoq qaA'SauiBpö ‘raauiazs b niopiAui^j joqxra jagSay •Bjqozs njoAnoAQ qBapAay-znzg v qba bpíbh 'uba ‘ [BpzsB siq ÁSg uaqapajgozs qupqozs rui y •aoaozsviayw *VZyHN31SI IVS^UI NOHVADVN SÍM . — 8SI ~ — 154 — Bál cvz ecdMm Irta: BATORI IRÉN Medve Maekó nagjion unatkozott, ezért ellhatározta, Ihogy összehívja az álatokat egy kis házi mulatságra. Fel is kerekedett tüstént s elment a farkashoz. — Jó lenne egy kis mulatságot rendezni, nagyon unalmas igy az élet. — Nem bánom — mondta a farkas. — Csak egy baj van: a mulatságon enni Is Il­iik, de kinek van annyi enimivalója, hogy egy vendégseregnek elég lenne! Hiszen ma­gunknak is alig van valami harap ni va­lónk. A medve elgondolkozott­— Ez igaz — bólogotott szomorúan.. De mindjárt fölvidult, mert nagyszerű öt­lete támadt: — Mindenki hoz magával ennivalót, s olyan vendégasztalt terítünk, hogy meg táncolunk is örömünkben. Tetszett a dolog a farkasnak is. A medve tüstént munkához látott. Egész nap a meghívókat irta a barlangjában. Alig várta a reggelt, hogy kiragaszthassa a fákra: „Mackónál pénteken nagy mulatság leszen, aki négylábú, az bizton mind ott legyen. . Ennivalót hozzon mindenki magával, mert Medve Mackónak üres a kamrája!” Fél nap ee telt bele, olyan sürgés-forgás kerekedett az erdőiben, amilyent régen lát­tak. De még a faluban is bire futott a nagy eseménynek. A kutyák is arról ugat­tak, a macskák is erről miákoltak. Az or­szágúton a verebek is erről csipogtak: „Ezek a négylábúak nem férnek a bőrük­be” — mondogatták egymásnak. Végre elérkezett a nagy nap! Elsőnek a farkas állított, be a medvéhez: — Szerencsés jó napot, sok jó falatot! — és egy fél bárányt tett a medve asztalára. Még a bundája is rajta volt, nem volt ide­je. hogy lenyúzza. No, de nem késtek a többiek sem. Egy­másután jöttek: a róka, a tigris. Még az oroszlán is eljött. A róka két tyúkot, a tig­ris egy óriási darab húst, az oroszlán három zebra-combot hozott. Még a nyúl is eljött. Félénken lépett a medve barlangjáéba. De az oroszlán nyomban megnyugtatta: „Ez itten most, nagy ünnepség, ezért szent lesz a békesség!” Az állatok vígan helyeseltek s a, nyúl most már félelem nélkül tette az asztalra a (maga káposztafejét. Nem lehetett panaszkodni, volt ennivaló bőven. Medve Mackó nagy csomó édes gyö­keret tett az asztalra s igy szólt vendégei­hez: — Asztalhoz, barátaim! De ebben a pillanatban a kutya lépett a barlangba. Két nagy szelet rántótthust hozott a szájában. Mi tagadás, a gazdasz- szonya lábasából lopta a két szelet húst. — Bár hozhattam volna háripat! — só­hajtotta, miközben a medve a többi enni­valóhoz tette. Végül asztalhoz ültek. A medve volt a kiszolgáló. Ö osztotta el úgy az ennivaló­kat, hogy mindenkinek mindenből jusson. Köpködött is a tigris, meg a farkas, mikor a káposztát ropogtatták a foguk közt. És szidták a medvét, mikor az ódesgyökeret majszolták. Hanem, amikor a rántotthusra került a sor, még az oroszlán is felkiáltott: — Ilyen finomat még sohasem ettem! Ez volt a véleménye minden állatnak. Faggatták is a kutyát: miféle hius volt az, amit hozott? — Hja, — mondta a kutya — nagy sora van annak. Ez az emberek eledeléből való s azok mindent megsütnek, megfőznek. — Főzzünk mi is! — kiáltotta a róka, far­kas és mind a többiek. Egyszerre körülfogták a kutyát: hogy keli, mint kell csinálni? A kutya fülét vakarta: — Hát... hát... még én se főztem, de tegyétek egy fazékba az ennivalókat s rak­jatok tüzet. A farkas, róka és a tigris szaladtak ro­zsét szedni. Az oroszlán ott maradt a med­vével, hogy segítsem a nagy munka előké­születeiben. A nynl is ott. maradt kuktának. A medve nagy, fehér kötényt kötött maga elé. Adott egy kötényt az oroszlánnak, meg a nyúlnak is és mindhármuk fejébe fehér sipkát nyomott. A többiek már hozták is a sok rőzsét s egy perc múlva akkora tűz lo­bogott, hogy öröm volt nézni. Rátettek egy nagy fazekát a tűzre. A nyúl fogta a fazék egyik fülét, az oroszlán a másikat. A medve meg rakta a fazékba a főznivalókat. — Egy őzcomb! — Hurrá! — kiáltotta tigris, farkas. — Egy édesgyökér! — Azt ne! — kiabálta a róka-, tigris, oroszlán. Nagy tülekedés támadt. A medvének si­került a Fazékba dobni az édesgyökeret. Egymásután dobálta az fazékba a tynko­A CSILLAGOK. Holdvilágos fényes éjjel Csillagokat néztem, Megritkultak a csillagok A holdvilág-fényben. Imitt, amott látok egy et Halvány fénnyel égni, Egynek se nem látom fényét Tündöklőn ragyogni. Milyen más az égnek boltja Sötét méla éjben, Hogy ragyognak a csillagok A tündéri fényben. Mintha gyémántszemmel volna Az égbolt kirakva, Amelynek a ragyogása Verődik most vissza. Lovász Emese, 12 éves, Ipolyság. MÁJUS. Kikeltek a kis libák, Kinyílt már a gyöngyvirág. Érik már a cseresznye, A gyermekek öröme. A zöld gyepre kimegyek, Virágot szedegetek. Bokrétába kötöttem, Anyám sirjára tettem. Kinyílt már az orgona, A temető árkában. Elmegyek és leszedem, Anyám sírját díszítem. Miriják Margit, VH. o. t., Ágó. AZ ÖZVEGY ÉS FIA. Gyászruhába van öltözve, Mert férjezel vau temetve. Szegény Jani gyerek árva, Nincsen néki édesapja. Sajnálom is nagyon őtet, Mint az édes testvéremet. Anyjának kell most szenvedni, S a kenyeret megkeresni. Csányi Sándor, VIH. 0. t., Palást. TAVASZI EMLÉK. Zöld pázsiton, lombos fák alatt, Üdvözöltem a bájos tavaszt. Fel-fel néztem a kék égre, Majd távolra, messzeségbe. Az égen bárányfelhők úsztak, S köröttem lanyha szellők fútták. Mindent, mindent szépnek láttam, Kacagtam a napsugárral. Kemény Etus, 12 éves, Garamsalló. 159 — JANCSI ÉS PISTA. Jánosjancsi István és Istvánpista János, Nélkülük az osztály volna csak hiányos! S mivel könnyű őket összetéveszteni, Ami csínyt egyik tesz, a másikra keni. Ám a tanító bácsi a szitán jól átlát, Kérdi: „Ki firkálta tele ezt a táblát?** Szól a Jancsi: „Pista“. Szól Pista: „A párom!** Tanító szól: „Jól van, mindkettőt bezárom!'* A BŰN. A kis Mici ebéd közben ledobálta a ke- nyérhójat az asztal alá.-— Mici, ez bűn, gyorsan hajolj le és azon­nal vedd fel — korholta a leánykát a ne- velőnő. Mici lehajolt, bemászott az asztal alá és visszaszólt: — Kisasszony, én sehol sem találom a bűnt. MEGFEJTÉSEK A 19. szám rejtvényeinek helyes megfejtése: Keresztrejtvény: Házasok, sóz, dri, ápr, raj, tó, ők, rab, szédült. — Hódítás, zsír, ao, száj, kirakat, apad, ré, bü. — Schwarcz Magda rejtvénye: Andor a. — Szilvás Ella láncrejtvénye: Kor, rom, mos, som, mák, kos, sár, rab. — — Haris Mariska rejtvé­nye: Százalék. — Klucsík Tildus rejtvénye: Pali, Anna, rigó, ital, pipa, Arad, paripa. — Bencze Antal fésürejtvénye: Oroszország, olló, Ottó, zord, ront, Zoli, galy. — Révész Dini sarokrejtvénye: István, sáros, trón, von, ás, n. — Nagy Olivér rejtvénye: El­nök, török. A rejtvényeket helyesen fejtette meg: Alagi József, Ádor István, :: Bernáth József, Bíró István, Beáké Ferenc, :: Dar­vas Szilárd, Dobos László, :: Farkas Géza, Forgádh Ildikó, Forgáoh Klárika, Fekete Jáinios, :: Gaál Kató, Gúnya Mihály, Ger­gely Ferenc, :: Jelűnek Olika, :: Klucsik. Tildus, Karácsony Erzsébet, Kovács Péter, Karátsonv Juliska, :: Kiss Ferenc, Kerekes Péter, :: Linrner Ilona, László Dénes, :: Molnár Teréz, Mátis Sarolta, :: Riszner Jenő, Riszner Karcsi, Róth Bözsi, :: Sós Sándor. Sátor Margit, Sinkó Sándor, Stefa- novits Zsófia. :: Szelei Miklós, :: Török Ist­ván, Tóth Jenő, Thoma Oszkár, :: Virágh Vilma.- ££l ­MÓKA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom