Prágai Magyar Hirlap, 1938. május (17. évfolyam, 100-124 / 4543-4567. szám)

1938-05-14 / 111. (4554.) szám

London és Henlein (sp) — Aki az utóbbi hetekben statiszti­kát készített volna az angol lapokban, meg­állapíthatta volna, hogy Henlein Konrád a legtöbbet szereplő személyiség a londoni sajtóban. Mint mondani szokás: az érdeklő­dés középpontjában állt. Annyi fénykép, cikk és interjú senkiről sem jelent meg, mint róla, primadonnákkal versenyzett és az an­gol kisember ennélfogva ugyanolyan jól is­meri nevét és céljait, mint akármilyen vezető angol politikusét. A kérdés, amit képvisel, az angolok előtt uj, rejtelmes és nyugtalaní­tó. Azt hallják, a középeurópai helyzet a vi­lág puskaporos hordója, s NagySritánnián múlik, hogy az ott fölhalmozott lőszer föl ne robbanjon. Viszont az angolok ez álkalom- mal nem látják tisztán, miként nyúljanak a kényes problémához, hagyományos önbizal­muk is megrendült az abessziníai kudarc óta, s ösztönük nem működik kifogástala­nul. Eddig nem ismerték Középeurópát. A bizonytalanságban és a tanácstalanságban egyre mélyebben belemerültek a dunai ügyek tanulmányozásába, bámulatraméltó szorgalommal igyekeznek tiszta képet kap­ni, s így érthető, hogy saját felelősségük és nyugtalanító bizonytalanságuk hatása alatt minden megnő, ami középeurőpai, elsősor­ban Henlein, aki kétségtelenül kulcshelyzet­ben van Középeurópában s az angolok előtt valóságos mitikus figurává emelkedett, há­ború és béke urává, s nevének csengése a Themse partján néhány hét óta jóformán Hitler nevét is háttérbe szorította. Milyen csodálatos karriért futott be az aschi tornatanár! Éppen a napokban került kezünkbe Rudolf Jahn könyve Henleinről. Ez a könyv Henleinnel, a tornatanárral fog­lalkozik a gyermekkor s az olasz hadifogság élményeitől addig a pillanatig, amíg a fiatal hivatalnok a politika porondjára lép és ba­rátaival megszervezi a szudétanémet fron­tot. Mintha Fallada híres regényalakjának, a ,,kleiner Mann”-nak, a kisembernek ver­gődéseiről olvasnánk, arról a végtelen szé­gyenérzetről és tüzhányós erejű tettvágyról, amely a háború után ide-oda hányódó egészséges és erős, kissé egyoldalú, de an­nál akaratdusabb német fiatalemberek lel­kében égett, úgy bontakozik elénk a vidéki népfi céltudatos élete. Tiz évig kisember, névtelen katona volt, egyszerre azután ki­fakadt a lelkében fölhalmozott erő, a kellő pillanatban, s mint ahogy az őskorban 3 laza halmazállapotban lévő kőzetben egyetlen behullott bogár megindította a keményedés folyamatát, úgy kristályosodott a tornatanár csöndes alakja köré a szudétanémet nép. És ma? Ma Henlein hatalmas tét az európai háború és béke játékában. Százmilliók fi­gyelnek rá, s személye egy jobb vagy rosz- szabb kor megindulásának szimbóluma le­het. Itt áll ez az ember, Európa közepében, az ellentétes erőterek ütközőpontjában. Egyetlen hiba személye körül — s egész Európa megérzi. Alakja már tabu, kiemel­kedett az egyszerű emberi életek közül, s ami vele fog történni, az a kontinens sorsa lesz. i Az angolok ís érzik Henlein alakjának Szimbolikus sorsszerűségét és megfelelő ér­deklődéssel fogadták, amikor most London­ba utazott. Hol vannak az idők, amikor még egyszerű és ismeretlen középeurópai kveru- Jánsként kopogtatott problematikus barátai­nak társaságában a londoni ajtókon! Hen- Icint négy év előtt még Jaksch is ellensú­lyozni tudta, s egy-két előadásnál többet jjem ért el Londonban. Közben azonban a LEMONDOTT A DARÁNYI-KORMÁNY Imrédy Béla alakítja meg az uj kormányt * Uj miniszterek: Sztranyavszky, Rátz, Teleki és Keresztes-Físcher - Uj minisztérium: propaganda és nemzetnevelés BUDAPEST. — (Szerkesztőségünk tele­fonjelentése.) A nagy érdeklődéssel várt döntő minisztertanács pénteken délután né­hány perccel öt óra előtt ült össze és alig félóra hosszat tartott. Öt óra 22 perckor Darányi Kálmán miniszterelnök gépkocsin az államfőhöz hajtatott. A kormányzói ki­hallgatás háromnegyedhat órakor ért véget Utána Darányi Kálmán a következő nyilat­kozatot tette az újságírók előtt: — Megjelentem a kormányzó urnái és bejelentettem a kormány lemondását A le­mondást az államfő elfogadta. Imrédy Bélát ajánlottam utódomul. Délután hat órakor Imrédy Bélát fogadta kihallgatáson Horthy Miklós kormányzó. Eckhardt és az uj kormány A döntő minisztertanácsot megelőzően különböző kombinációk merültek föl, de be­avatottak szerint már minden személyi kér­dés tisztázódott. Csupán Bornemisza Géza éá Hóman Bálint miniszterek jövendő szere­pét kellett még tisztázni az uj kormányban. Bornemisza a folyosón elterjedt hírek sze­rint állítólag ragaszkodott az egyesitett ke­reskedelmi és iparügyi tárcához, Imrédy azonban a kereskedelmi tárcát magának kí­vánta megtartani. Jól' informáltak szerint ugyanis Imrédy számol azzal a lehetőséggel, hogy a füg­getlen kisgazda párt és a NÉP között rö­videsen létrejön a teljes kibékülés és ebben az esetben Eckhadt Tibor szerepet kap a kormányban mint kereskedelmi miniszter. Végül is Bornemisza elfogadta ezt a megol­dást és csak az iparügyi tárcát vállalja. Hóman személyét Ületően viszont olyan megállapodás történt, hogy Hóman Bálint mint tárcanélküli miniszter vesz részt a kormányban és nemzetnevelési és propa­gandaminiszter címet kap. Az uj kormány Bár az esti órákban még nem történt meg az uj kormány kinevezése, mégis minden bi­zonnyal a következőképpen fog alakulni az uj magyar kormány: Miniszterelnök és kereskedelmi miniszter: Imrédy Béla, belügyminiszter: vitéz Keresztes-Fischer Ferenc, külügyminiszter: Kánya Kálmán, honvédelmi miniszter: vitéz Rátz Jenő, a vezérkar főnöke, pénzügyminiszter: Reményi-Schneller La­jos, vallás- és közoktatásügyi miniszter: gróf Teleki Pál, igazságügyminiszter: Mikecz Ödön, iparügyi miniszter: Bornemisza Géza, földművelésügyi miniszter: ÍSztranyav­szky Sándor, társadalomnevelési- és propagandaminisz­ter: Hóman Bálint. Darányi volt kormányából tehát a miniszter­elnökkel együtt távozott Röder Vilmos honvé­delmi, Széli József belügy- és Marschall Ferenc földművelésügyi miniszter. Érdekes, hogy az uj kormány tagjai közül csupán Mikecz Ödön re­formátus, Sztranyavszky Sándor evangélikus, a többi katolikus vállású, Nincs irányváltozás BUDAPEST. — (Szerkesztőségünk te­lefonjelentése.) Valamennyi reggeli l'ap el­ső oldalon közli, hogy Darányi Kálmán kormánya pénteken délután döntő jelen­tőségű minisztertanácsot tart és azon elhatá­rozza az összkormány lemondását. Hir sze­rint az egész kormányválság rövid idő alatt zajlik le és az uj kormányt a lapok egybe­hangzó állítása szerint Imrédy Béla, a je- lelegi Kormány közgazdasági minisztere alakítja meg a legrövidebb időn belül. A la­pok úgy tudják, hogy az uj kormány már a jövőhéten bemutatkozik a képviselőház­ban és a felsőházban. Jól tájékozott kormánypárti körökben hangsúlyozzák, hogy az uj miniszterelnök teljes egészében magáénak vallja azt a prog­ramot, amelyet elődje adott és igy Imrédy nem jelent irányváltozást. Imrédy kifeje­zetten a jobboldali politika hívének vallja magát és az uj kormány fontos szociális program megoldására készül. Imrédy vállal­kozását az ellenzéken is nagy rokonszenv- vel fogadják, mert megnyugvást kelt a gazdasági életben is. Miért távozik Darányi? A volt miniszterelnökhöz közelálló körében úgy magyarázzák a dolgot, hogy Darányi Kálmán mostani második miniszterelnöksé­tornatanár hihetetlen szivóssággal megszer­vezte híveit s megteremtette a világ legtö­kéletesebb és legegységesebb népi organi­zációját, amit valaha egy nem uralmon lévő nép a saját erejéből kifejleszthetett. Az ese­mények a malmára hajtották a vizet, s az angolok egyre nagyobb érdeklődéssel fi­gyelték a szudétanémet vezért, aki népének látens erejével világviszonylatban is számitó egységet tudott kovácsolni. Nem csoda, hogy ma, amikor Henlein Londonba érke­zett, fogadtatásában már sok olyan hasonló volt, ami nyolcvan évvel ezelőtt egy másik kis középeurópai nép vezérét vette körül angliai fogadtatásakor: Kossuth Lajost. Iz­galmon, aggodalmon, Üzletszerű tárgyalási kedven kívül már némi liraiasság is vegyült belé, — csak a londoni lapok erre vonatkozó Henlein-riportjait kell olvasni. Henlein londoni látogatásának érdemleges ré­széről, amely túlmegy a szenzációt hajhászó új­ságírók örök szentimentalizmusán, eddig még nem tudtunk meg sokat. Tény, hogy az angol államférfiak legelső garnitúrájával tárgyal, s el­ső nap például Churchill-el, az angol közvéle­mény koronázatlan királyával ebédelt. Lord Beaverbrook és Lord Rothermere sajtója „ve­zérszenzációként" kezeli Henlein megérkezését és minden lépéséről beszámol. A kombinációk és a találgatások egész lavinája megindult kö­rülötte és mintha London végre rajta keresztül szeretné megtudni, hogy tulajdonképpen hogyan áll Közéipeurópával, úgy zsongja körül. — Hen­lein londoni tartózkodása bizonyára eloszlatja azt a nyugaton mesterségesen terjesztett tévhi­tet, hogy a szudétanémetség ördögi komplottot tervez a béke ellen és háborúba akarja sodorni a világot. Az angol illetékesek most a legille­tékesebb szájból hallják, hogy kizárólag a cseh­szlovákiai nemzetiségek jogairól van szó — de erről azután igazán és köntörfalazás nélkül. Egy béketervet, egy minden középeurópai polgárnak igazi és egyenrangú nemzeti jogokat biztosító kiegyezési programot vitt a szudétanémetek ve­zére az angol fővárosba, megoldási elképzelést, amely egyetlen középeurőpai nemzet legkisebb részéről sem feledkezik meg, egyetlen nemzet szuverenitását sem csorbítja a saját nemzeti élet­terében s csak azt kívánja, hogy minden élet­teret egyformán és egyenrangúan elismerjenek. Nem az ellentétek magját hinti el Henlein, nem a német kardra csap, hanem a nemzeti megbé- külésnek azt a módszerét hirdeti és kívánja, amely a magasrangu nyugati nemzetiségi álla­mokban régóta divatos, igy Svájcban, Belgium­ban, vagy Finnországban. A nyugati közvéleménynek csehszlovákbarát része is tisztában van azzal, hogy ilyen európai stilü békés megoldásnak kell történnie. Nem akarunk mást, csak a feltétlenül csehszlovák­párti és németellenes baloldali Oeuvre-ra, a francia miniszterelnök pártja egyik hivatalos politikai orgánumára utalni, amely a készülő csehszlovákiai nemzetiségi statútumokról irt fel- tünéstkeltő cikket Nem jellemző, hogy még ez a feltétlen Prága-barát lap is a kantonális meg­oldást látja a legtermészetesebbnek, ezt ajánlja, sőt biztosra veszi, hogy a megoldás ilyen is lesz? Ismételjük, az egyik leghatározottabban cseh­szlovákbarát politikai orgánum ir igy s remélni merészeljük, hogy a prágai kormány legalább hozzávetőlegesen meghallgatja és követni fogja leghívebb barátainak felfogását, s azt az utat, amelyet ez a barát a helyzet megoldására ajánl. . Ma: IVagy rádlő melléklet 18 oldal. Ara Ké 1.20 ^ 111. (4554) szám ■ Szombat ■ 1938 május Előfizetési ár: évente 300. félévre 150, negyed- , S z e r k e s z t Ő s é g: p r á g a P a n s k á évre 76. havonta 26 Ke., külföldre: évente 450, A szlovákiai es karpataijai magyarság “ lcel„2, „L 1, t félévre 226. negyedévre 114. havonta 38 Ké. • H ./ . W 3 Prá9* P a "s *éJu1LC * 1l2l IL emel<*; R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja * Qr r í n y c í m m R L fl P P R A H H Egyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.- KI. SuRGONYC M. HÍRLAP, P flHfl.

Next

/
Oldalképek
Tartalom