Prágai Magyar Hirlap, 1938. május (17. évfolyam, 100-124 / 4543-4567. szám)
1938-05-12 / 109. (4552.) szám
4 TOtoGM-MAfiÍARíÜRIiAR 1938 m&jus 12. csütörtök. A magyarországi katolikus papság hitvallása a nemzeti, szociális és keresztény irány mellett Országos értekezleten szállt síkra az időszerű szociális reformokért BUDAPEST. — Pehm József zalaegerszegi prelátusplebános Magyarország minden vármegyédéből átlag 3—4 papot a fővárosba értekezletre hivott egybe azzal a céllal, hogy a magyarországi papság a mai súlyos politikai válság megbeszélése után a mindenfelől sürgetett tájékoztatás megadása céljából közös megállapodásra jusson* A hivó szóra mintegy 70 plébános és más egyházi tisztséget viselő pap jött egybe s a helyzet alapos megtárgyalása után az egybegyűltek az itt következő közlést juttatták el a nyilvánosság számára: — Az ország minden egyes vidékének egy-egy, a viszonyokkal ismerős papja felszólalása nyomán az a helyzetkép alakult ki, hogy a régi politikai pártok és vezetők iránt a tömegek bizalmát titokzatos kezek már korábban is, főleg azonban az ausztriai események bekövetkezése óta megrendíteni iparkodnak. Az országszerte tapasztalható elégedetlenség folytán a szélsőjobb és a nyilasmozgalmak felé terelődik a tömegek érdeklődése. Meg kellett állapítani azt is, hogy a hasadás nemcsak politikai téren tapasztalható, hanem vallási téren is, — azzal, hogy a papságot Krisztustól, a kereszténységet az Egyháztól kezdik különválasztani. Az a veszély fenyeget, hogy az Egyház múltjának teljes félreértésével és félremagyarázásával pont azokkal soroznak bennünket papokat együvé (zsidók, liberális nagybirtokosok, stb.), akikkel szemben évtizedek óta küzdöttünk. - -- Az egész értekezlet leszögezte magát a nemzeti, szociális, keresztény és korszerűen továbbépítendő alkotmányos irány követéséhez. I. A nemzeti Irányt a magyar katolikus papság részéről feleslegesnek tartjuk hangsúlyozni, mivel az ezeréves történelmi magyar pap mellett egész mulka, legközelebbről az 1919/20-as forradalmi, ellenforradalmi idők alatt tanúsított magatartása is bizonyságot tesz. Tehát: voltunk, vagyunk és maradunk mindenkor nemzetiek. II. Szociálisak vagyunk azzal a komoly határozottsággal, amellyel a Quadragesimo Anno és a Divini Redemptoris kezdetű apostoli körlevelek a szociális irányt meghirdetik, — és akarjuk, hogy ezek az elvek hazánkban késedelem nélkül érvényesüljenek. a) A kormányzat által kezdeményezett reformokot (földteherrendezés, hitbizományi reform, telepítés, földreform, a nyolc órai munkaidő óvatos és okos keresztülvitele, a legkisebb munkabér megállapítása, mezőgazdasági öregségi biztosítás, stb.) felette szükségeseknek tartottuk és tartjuk. Ezelőtt száz évvel az elődök áldozatos, önkéntes lemondása a papitized ől a nemzeti fejlődés tudatos szolgálata volt. A nyolcvanas évek óta állandóan olyan közéleti irányban haladtunk, amely a fenti gondolatokat elindította és szolgálta. A ml eszményeinket Prohászka Ottokár hirdette és testesítette még. b) Vannak olyan kérdések, amelyek terén a kormányzattól nagyobb határozottságot, főleg gyorsabb ütemet kivánunk. Ilyen kérdések: a bankok és a kartellek megrendszabályozása, a nemzed jövedelem elosztődásának olyan értelmű törvényes rendezése, amely városon és falun egyaránt lehetetlenné teszi népes, szegény magyar családok lerongyolódásával és éhezésével szemben egyesek aránytalanul nagy jövedelmét, ilyen kérdés még az igazságtalan kamatszint leszállítása, a magas polcon levők álláshalmozásának megszüntetése: a nyugati, demokratikus és parancsura'mi államokban egyaránt bevezetett és bevált családvédelmi törvények megalkotása, az egyke leküzdése, — ha kell, erélyes törvényhozási és örökösödési intézkedéssel is; a kisexisztenciák mie’őbbi megerősítése, elsősorban a konjunkturális és a kapitalista vagyon igény- bevételével. — A magunk részéről hazafias örömmel | és hálával mutatunk reá, hogy a magyar püspüld kar még 1935-ben kijelentette, I hogy az egyházi vagyont Bem kívánja külí'n’eges \ elbánásban részesíteni akkor, ha csakugyan a ma- “ gyár nép szociális megsegítéséről van szó. Kívánjuk gyorsabb ütemü telepítés keretében a hen-1 védelmi öv megteremtését, a keresztény munkástörne- 5 gek felszabadítását a szociáldemokrata terror alól és I ugyanakkor a keresztény- és nemzetlszellemü munkás- érdekvédelem törvényes kiépítését Magyar fajtánk jövőjének biztosítása érdekében sürgetjük a bíboros- hercegprimás házassági törvénytervezetének mielőbbi parlamenti tárgyalását és ugyanakkor a magzatirtásnak gyilkossággá nyilvánítását és ilyértelmü büntetését; nemkülönben kivánjuk a zugsajtó és a pornografikus irodalom kiirtását a kétes mulatóhelyek megszüntetését III. A keresztény irányt Szent István királyunk jelölte ki számunkra. Ebben ujhodott meg a nemzet a bolsevizmus után is, ezért ezt az irányt megváltoztatni. vagy elvizenyősiteni nem engedjük senkinek. IV. Tiszteljük és annyira kipróbáltalak tartjuk a szenöstváni alapot, hogy alkotmányunk korszerű fejlesztését ezen az alapon törvényesen is lehetőnek tartjuk. A titkos választójog régi követelés, ezt elodázni nem lehet A lelkipásztorkodó papságot mentesíteni kell attól, hogy választástól-választásig a nyilt szavazás ütötte sebeket győgyitgassa. A zsidókérdést mi szociális, gazdasági és világnézeti kérdésnek tekintjük. ötven éven át elődeink és mi, az uzsoravtlág tetőpontja idején Istóczy és később a Néppárt oldalán álltunk akkor is, amikor úgyszólván mindenki liberális zsidó- barát volt az egész országban. Az általunk támogatott Kereszténypárt hozta az egyetlen fajvédő törvényt, a numerus dausust, viselve ennek ódiumát mind a mai napig. A fentemlített mindegyik pártmozga'mat, továbbá a fogyasztási és a hitelszövetkezeti hálózatot másokkal együtt elsősorban mi építettük ki. Elhatározta az értekezlet, hegy fenti állásfoglalását alkalmas módon eljuttatja az egész magyar papsághoz, nemkülönben a keresztény pártokhoz, továbbá a magyar királyi miniszterelnökhöz. Bemutatják a püspöki kar tagjainak is és ez utóbbi tettük főleg annak kidom- boritását célozza, hogy az egybegyűltek semmit nem Kalnrath József a pöstyéni meteoroló-1 giai intézel vezetőjer! „A reumásoknak jól tesz a napsugár. A nap és a száraz levegő fél egészséget jeleni nekik. Fürdőhelyünkön az elmúlt évben 1978 óra napsugarai mértünk. Ahol a meleg gyógy eszközök ilyen klimatikus előnyökkel párosulnak, ott a reumás betegnek meg kell gyógyulnia akarnak tenni a jövőben sem, amit a püspöki kar tagjai legalább utólag ne tudnának Egy merész kísértei a kisebbségi kérdés „megoldására" Romániából, Bulgáriából és Jugoszláviából kétmillió törököt telepítenek vissza Törökországba AtSrSk RtinitzieraSRSk ét kQISgymlniiztar tárgyaltai Belsrá’ffcsn BELGRAD. — A Belgrádiban tartózkodó török mdirúszterelciök és lajügymloiszter kedden déLeilőtt, tartotta eíső megbeszélését Sztojadino- vics jugoszláv minisz'.eretnőkkel. A tanácskozások után Pál kormányzódierceg fogadta kihal'gátason, majd ünnepi ebéden látta vendégül őket. A török államférfiak látogatásáról kormánykörökben úgy nyilatkoznak, hogy a látogatás hivatalos ugyan, de mégás inkább udvariassági jellegű. A megbeszélések inkább csak arra Lesznek alkalmasak, hogy vizsgálat tárgyává tegyék az osztrák-német csatlakozás és főleg az angol- olasz megegyezés által előállott általános helyzetet. Valószínű, hogy b belgrádi megbeszéléseken szó lesz még a balkáni törökök visszaíelepitéséről is. Tudvalevő ugyanis, hogy Romániában, Jugoszláviában és iőkép Bu gáriábzn összesen mintegy 2 millió török él, akiknek visszaíelepi.ésére a török kormány ötéves tervet dolgozott ki. Ebből a 2 millió törökből Jugoszláviában mintegy 200.000 él. Kedden este Sztojadinovics nagyszabású disz- ebédet adott a török miniszterelnök és felesége tiszteletére. Belgrádi politikai körök nézete szerint a török államférfiak látogatása alkalmas lesz arra, hogy eloszlassa azokat az aggodalmakat, amelyek időnkint Jugoszláviában a görögtörök kapcsoljatok miatt, Törökországban pedig a jugoszíáv-bolgár kapcsolatok miatt észlelhetők voltak. Azonkívül minden bizonnyal módot akarnak találni arra, hogy lehetővé tegyék Bulgáriának csatlakozását a balkán-szövetséghez. III. OSZTÁLYON Irta: Ásguthy Erzsébet I. Lassú zökkenéssel állt meg a zsúfolt személyvonat a fagyos indóház lezárt sorompói előtt. De még ki sem fújhatta magát, sistergő gőzének szabadulásától még meg sem szusz- szánt, máris becsapódtak a rácsos ajtók s megtelt a perron siető, kapkodó vásáros néppel. Sötétfejkendős, óriásbatyus, ködmönös asszonyságok igyekeztek a pöfögő masina harmadosztálya felé s harcos rohammal szállták meg a keskeny lépcsők szakaszait. A fulladásig tömött fülkéken áthömpölyögve, mint hatalmas tankok hengeritettek el Útjukból minden akadályt, mig végül az utolsó talpalatnyi férőhelyet is diadalmasan bevették. Károgva, csivogva, lökdösődve helyezkedtek el, s közbe itt is, ott is gyereksirás vegyült a hangos zsivajba. Az ezerráncu széles szoknyatenger hullámzásából gyerekfejek bukkantak elő s a meglazított ujjasok és hárászkendők közül maszatos, kifulladt gyerekarcok bontakoztak ki. Hogy lélegzethez jutottak, egyik-másik hangosan sírni kezdett. — Honnan jönnek, néni? —- szólt hátra elmenőben az egyik vasutas. — Vásáron vótunk odabe, «— felelte a közelben ülő asszonyság s előbbre húzta fején a hátracsuszott kendőt. — Hát ezt a sok gyereköt hun szedték? Tán csak nem gyerekvásáron vótak?-— Á, lelencesek ezek, ma adták ki ükét... — Én viszem ezt a négyet — fordult hátra egy fiatalabb menyecske, sápadt, szikár, hideg kékszemü —, kettőér kijönnek majd itt Szálason, ezek csak vizsgálaton vótak. Eme kettő meg Balonyára gyün velem. Éppen ma hozták be ükét. Ne rijj mán, te! — bökte meg a karján ülőt — adott anyád kenyeret az útra, mér ne<* szopod. r~ Mást szeretne szopni, azét d, fordult oda okosan a szembenülő. — Oszt1 mennyi idős? — Tizenöthónapos mán, de csak ri folyton, mióta ideatták. A másik a testvére —1 intett hátra —amott ül ni... ’ Hát a mennyi idős? — Tán ötéves lehet... még meg se néztem a könyvét... •« — ötéves mán? — Meglesz annyi... Mikor az annya ott háttá, nagyon rítt. Monta is neki; Itthagyol engem anyukám, te meg elmécc haza?... De a nem törődött vele. Csak úgy ott háttá. Nézték is minnyájan. De nem ritt utánuk egy könnyüt se ... <— Ó, Istenem, micsoda egy anya lehetett ... hogy a törvén nem bünteti az ijje- neket... — sóhajtoztak a hallgatók. — Oszt mijen asszony vót? — Nagy, kövér ... Meg lompos is ... Megmondhatom na, ha nem való is, hogy Ítélkezzem felette. Ne rijj mán, te, hogy a jó Isten akárhova tegyen, — rázta meg újra a karján ülőt. — Nézd-e, ezek mijen szépen alszanak, — mutatott a batyuk tetején kuporgó másik két gyerekre. *— Nem is tudom, hogy fogom ükét felverni Szálason ... — Hát ama két pójást hova viszik? — I kérdezi az egyik asszonyság. — Nem tudom. Nem tülünk valók .. , — Magáé ez a pici baba? — szólítja meg a sarokba húzódott szótlan asszonyt a kíváncsiskodó. — Amott ül az anyja, — int az elutasítóan egy csinos, fiatal lány felé, aki vidáman ringat az ölében egy másik pólyást. — Enyim e mind a kettő, — nevet feléjük a lány. — Ikrek, — teszi hozzá kissé elpirulva. — Anvám csak bejött értük, hogy vinni segítsen. Most jövünk a kórházból . .. — Ó, hát ikrek az aranyosak? ... No mán ijjet... — Sok ez eccerre ... Eccerre kettő ... —■ keseredik a lány anyja. *— Hát bizony sok... Sok néha as egy is ... — bólogatnak. — Na legalább egy fáradsággal kettő nevelődik, — mondja valamelyik. — Hászen... — sóhajt az öreg asszony rezignáltam — Oszt minek hijják a babákat? — kérdi tovább a kiváncsi. — Tibi és Magdus, — siet a felelettel az ifjú anya. — Ó, ugyan honnan vették a nevit? — csodálkoznak. *— Magam se tudom, — mentegetőzik pironkodva az anyjuk. — Még aluttam, amikor be kellett mondani... Mingyár kérdik, mihelyest megszületnek ... —< Tibi — ejtegetik próbálkozva —Tibi... Nohát Tibi, — enyhülnek meg. — Szép név a ... méít ne? ... És most hazamén, lelkem? — Haza. — Csak jobb az otthoni koszt, igaz-e? ... Hát a kis fiút minek híják?... a magáét?... — fordulnak a lelences menyecske felé. — Ezt-e? E Pityu. Ameg Jani... Janika .... Jancsi, ott vagy-e? — szól hátra a fülke másik végibe. — Itt van... itt van... — nyugtatják meg a körülötte ülők. Aztán csönd lesz. A fiatal asszony halkan dudolgatva ringatja az egyik ikret. Szeme csillogón méláz i a korai szürkületbe. — Nézze mán, mama, mijen szép ideki — fordul az anyja felé —, nemsokára tavasz lesz. — Ugyan mán 'mit íátol ebben a sötétben, — morcoskodik az öreg asszony, de azér csak nyújtja ő is sovány nyakét az ablak felé. — E mán a mi határunk — mondja aztán , jó lesz készülődni, — s pakkolni kezdi a gyereket. — Jaj, mama. csak meg ne fojesa ... — aggódik a lány, — Hatot nem fojtottam meg. mán csak a tiedet se fogom, — veti felé egy próbás élet drámai fölényével a2 anyja. A vonat lássit. Az ajtó felé igyekeznek. — Amarra mennyen, mama, arrul közelebb van a leszállás ... — gondoskodik a fiatal asszony, — Haggya csak a batyut, máj viszem én ... — Elbírom ... — kőt! szoros gúzsra nya ’ kában a csikós átalvetőt az öreg s még a két kosarat is karjára akasztja a pólya alatt, hogy könnyítsen vele a lányán. Aztán leszállnak s eltűnnek a sötétedő estben. — Ennek is örünek máj otthon, ha kettővel beállít, — néz utánuk a lelences asz- szony. —> Miér? Maga tán nem kettőt visz? —< nevet felé a kalauz, aki éppen a jegyeket nézi. — Az ám! De a' „szerelem gyerek” vót mind a kettő, nem ijjen rendes Ielencházi. Az enyimék lelencháziak! — teszi hozzá büszkén. — Látták a batyuját —- fordul a többiek felé —■, alig bírta az annya, minden holmija benne vót... Katuja, meg ruhaakasztó ... meg minden .. . Szolgálatbul gyütt az el a gyerek mijatt, úgy kerütt a kórházba, oszt most az annya segít neki hazapakkolni... — Csak nem? Szerelemgyerek vót? — hitetlenkednek. — A vót a ... Én is azt mondom ... —- bizonykodik még egynéhány. Mire a lelences: — Hát láthatták a batyuját! Kórházba csak nem visz ennyi ruhát, még hozzá akasztóval ... Meg a katuják, hogy kiálltak ... Még monta is: várjon, mama, eligazítom a csomagot, mer megnyomja a katuja a hátát... — Mit ri úgy ez a gyerek? — fordul Pityu felé a kalauz, — csinájjanak má vele valamit... — Ri, hát ri, — rántja meg a vállát a lelences. — Micsinájjak? ... Megáll a vonat, hát bőg ... Azt szeretné, hogy rázza főj- tón .... Hallgass mán, te!... mer rögtön kiteszlek az éccakába! — Hu! ... hűl... —• ijesztgeti az egyik asszonyság s lehúzza arcára a fekete kendőt, úgy bólogat Pityu felé, mire az csak még jobban ordit. A kalauz — fiatal apa lehetett — megszánja Pityut s védelmébe veszi: ' — Hát persze, hogy ri, ha ijesztgeti néni... Simogatni, csókolgatni kell az ilyet.. < — fordul a lelences asszony felé s látszik, hogy legszívesebben maga tenné meg. (Folytatjuk.)
