Prágai Magyar Hirlap, 1938. április (17. évfolyam, 76-99 / 4519-4542. szám)

1938-04-10 / 84. (4527.) szám

12 ^I«GM-7V\ACitaRHIKLAR JSzmHÁzKönWKaifRiRA.. «ll|| ||lil|||| I" 'I II1 lllll I 1 II1 I I' lll'IHl Reményi Józset: Amerikai irók Budapest, Franklin, Kultúra és Tudomány szándéka sokkal hasznosabb, mintha tudományos cél­kitűzéssel, szociológiai vagy statisztikai, hiteles adatok gyeplőjén vezetné az olvasót, mert az irodalmi élet- ábrázolás, a költői intuíció „apokrif" adatai nem az élet külsőségeit, de annak legbelső lényegét tárják föl. Akinek az irodalom nemcsak szórakozást, idegizgal­mat, vagy narkotikumot jelent, de élményt is keres benne, annak ez az — irodalmi tanulmányban ritka —- szándék különösen hasznos, mert megérti belőle, hogy ez, vagy az az iró miért ir úgy, ahogy ir s — hogy az amerikai Íróknál maradjunk — megérti, mi a társada­lomtudományi oka annak, hogy miért nem tud a leg­hatalmasabb amerikai irótehetség sem az európai érte­lemben vett —- eszményi, esztétikai és formai tökély magaslatára emelkedni. Reményi József, a pozsonyi származású, clevelandi egyetemi tánar, a nálunk is ismert és elismert iró leg­újabb könyve igazi élmény annak, aki, ha nem is ala­pos ismerője a korszerű amerikai irodalomnak, leg­alább olvasója. És azt hiszem, ilyen utóbbiak igen so­kan vagyunk. Gyermekkori jópajtásainkon, Cooper Bőrharisnyáján, Mark Twain Saywer Tomján és Huckleberry Finnjén kezdve, át Emerson Ralphon, akinek „Az emberi szellem képviselői" c. kötetén át tanultuk az emberi nagyság megismerését, át Long- fellow és Poe romantikáján. Walt Whitman •— sokak Szemében — „korszakalkotó" demokrata költészetén. Upton Sinclair és Sinclair Lewis propagandaizü erős naturalizmusán, Jack London nyers, idegfeszitő, kalan­dos életébrázolásán, O’Neil és Rice, tőlünk egészen idegen, mégis elgondolkoztató színdarabjaiig, nincs valamirevaló európai könyvolvasó, vagy színházláto­gató, aki bele ne kóstolt volna a Reményi könyvében bemutatott irók müvein át az amerikai életbe. Az átlag-európai intellektüellnek ez a beleolvasás nem igen lehetett sokkal több, mint érdekfeszi tő, eset­leg szórakoztató időtöltés. Megértés, vagy életirány- keresés aligha, mert ahhoz, hogy egy írásművet telje­sen megértsünk, ismerni kell azt az életet is, amelyben az megfogant s az amerikai életet befolyásolni akaró irodalom jövőt munkáló akarata nem lehet érvényes áz európai életre, gondolkodásmódra és haladásra. Az amerikai élet pedig nekünk, akik személyes él­mény révén nem ismerhettük meg, exotikum marad, még akkor is, ha útleírásokból, esetleg tudományos müvekből konyitünk hozzá. Reményi könyve, bár vagy éppen azért! —■ mert az amerikai irodalmon át is­merteti meg velünk az ott való életet, közelebb hozza hozzánk Amerika lelkiségét. Két különös értékét szeretném kiemelni a könyvnek. Az egyik az, hogy magukat a XIX. és XX. századbeli írókat jellemzi Reményi pompásan, a kritikus alapos felkészültségével, a korszerű magyar- és világirodalom széleskörű ismerete alapján, mindég helyénvaló össze- hasonlitásokkal, tehát szinte plasztikusan, mindég iro­dalom-esztétikai értékeléssel (ami „európai" szempont az irodalmi kritikában) és ■— ami az olvasó szempont­jából igen fontos — szellemesen. Az ember szinte meg­lepődik, milyen ereje lehet a szónak, hogyha megtalál­ja az iró azt a szót, amely a kifejezni való fogalmat abszolút biztossággal, teljesen fedi. Reményi Írói kész­ségének ez a fölényes biztonságú nyelvhasználat egyik legnagyobb erénye. Az európai szemmel nézett érték megállapítása .— mi tagadás — sokszor- megtépázza a világhirességre emelkedett irók irodalmi presztízsét, de még ez a fel­fokozott igény is érthetővé válik a könyv másik, kü­lönösen kiemelésre érdemes jóoldala által, amely sok tekintetben az irók védelmére is szolgál. Reményi nem csak az Írókat mutatja be, mint teremtő egyéneket, de életükön és müveiken át az amerikai életet is. Ez a Reményi vállalt munkájának nagy előnyére szolgált az. hogy a lelki kettősség állapotában él. Ma teljesen asszimilálódott amerikai, egy amerikai egyetem pro­fesszora, de — a szegedi egyetem „honoris causa" doktora. Ez a tény maga szimbolikus jelentőségű. Amerikaisága mellett is megmaradt lélekben európai­nak, sőt — magyarnak. Ezt az izes, idegenszerűségek­től mentes magyar stílusa is igazolja. Lelki kettőssé­géből érthető, hogy mért tudja az amerikai élet­valóságot úgy meglátni, hogy az európai ember szá­mára is teljesen megérthetően irja le s hogy ezzel kö­zelebb hozza egymáshoz az egy tőből sarjadt, de mára teljesen szétágazódott, szinte idegenné lett kultur- világot. Valamelyik társadalombölcselő — ha jól emlékszem, Coudenhove — azt mondja, hogy „Amerika csak fel­fokozott Európa". Ezt az tételt igazolja Reményi könyve is, de ő, mint iró és kritikus, kritikával méri ennek a felfokozottságnak az erejét és gyöngeségét, vagy —- hogy az előbbi képnél maradjunk — a kétfelé ágazó kulturfa termő- és „vizhajtásait". Föltárja az irodalmi kritikával azt, ami az amerikai életben? eu­rópai szemmel nézve is érték, de megmutatja azt is, mire nem szabad Európának törekednie az irodalom­ban, mint művészetben megnyilatkozó örök és válto­zatlan „humánum" megőrzése érdekében, bármennyire mutatós, vagy hasznos is az Amerikában.- yí ­Beszélgetés Prohászka István festőművésszel aki a „János vitéz“ után a „Toldi“-t illusz­trálja most a pozsonyi SzMKE felkérésére „A dolgok lelkének és hangulatának, a történéseken végig­vonuló életerőnek kell kifejeződnie az illusztrációkon“ (*) A pozsonyi SzMKE választmányi ülése. A SzMKE pozsonyi fiókjának választmánya csü­törtökön este or. Prenghy Árpád elnöklete mel­lett ülést tartott. Császár István titkári jelenté­sében a könyvgyüjtési akció folytatásáról és a külterületi telepeken lévő SzMKE-csoportok összefogó közös munkájáról számolt be. Dr. Rei- nel János, a kulturális bizottság elnöke a leg­utóbbi „Mátyusföldi est" elsőrendűen sikerült rendezéséről és Arany Toldy-jának Prohászka István festőművész általi illusztrálásáról tett je­lentést. Dr. Stelczer Árpád az iskolaügyi bizott­ság jelentését terjesztette elő, amelynek kereté­ben az é hó 24-ére kitűzött nagyszabású mese­délutánról, valamint a dénesdi és patonyszéli magyar iskolának juttatott segélyről nyújtott fel­világosítást. Dr. Párkány Lajos a propaganda és szervezőbizottság munkájáról adott tájékozta­tót. Dr. Kováts Lajos pedig a szociális bizott­ságéról. Ezután az ülés megalakította a bizott­ságokat és a SzMKE országos választmányába dr. Prenghy Árpádot, Kőiéit Ferencet, dr. Pár­kány Lajost, dr. Kováts Lajost és László Zsig- mondot küldötte ki. (*) Loósz József sikeres szereplése Prágá­ban. Loósz József, a kassai származású kitűnő hegedűművész pénteken este rendkívüli siker­rel szerepelt a prágai állami zenekonzervatórium mesteriskolásainak hangversenyén. Loósz Ernst fis-molü hegedűversenyét játszotta kiforrott mű­vészettel, úgy előadásával, mint technikai fel- készültségével osztatlan elismerést aratott. A nagyszámban megjelent szakértő közönség meleg ünneplésben részesítette a kiváló tehetségű ma­gyar hegedűművészt. (*) Nagyszabású gyöngyösbokrétát rendez augusztusban a lévai SzMKE. Léváról jelentik: A SzMKE lévai fiókja évi közgyűlését a napok­ban tartotta meg a lévai Kas-zinó termében. Schubert Tódor elnöki megnyitójában kihang­súlyozta. hogy a SzMKE Léván csak nagyobb, átfogó keretű rendezésekkel foglalkozik időkö­zönként, mert nem kivan a sok lévai társadalmi egyesületnek konkurrenciát csinálni. Egyébként pedig a népművelő előadások rendezésével be­hatóan a járási magyar közművelődési testület foglalkozik. A pénztári jelentést a közgyűlés egyhangúan elfogadta és a felmentvényt megsza­vazta a tisztikarnak. A közgyűlés elhatározta, hogy — mivel a lévai magyarság körében az a nézet alakult ki, hogy a három év előtt rendezett országos sikerű gyöngyösbokréta ünnepélyt Lé­ván bizonyos időközönként rendszeresítem kell — augusztusban ismét rendez egy nagyszabású magyar gyöngyösbokréta ünnepélyt, amelybe ez alkalommal újabb vidékeket kapcsol be, hogy a szlovákiai magyar népi szépségeket sorban uj életre tárja és a szlovákiai magyarságnak be­mutassa. Már eleve is bízik benne, hogy az 1938-as gyöngyösbokrétát éppen olyan osztatlan nagy érdeklődés fogja fogadni, mint az elsőt, amelyben tízezres tömeg gyönyörködött. A köz­ösülés ismét a régi tisztikart választotta meg. Elnök Schubert Tódor, alelnök dr. Kersék Já­nos. titkár Koperniczky Kornél, pénztáros Fuchs Melónie, ellenőr Boros Béla. (*) A pozsonyi Képzőművészeti Egyesület április 27-én, szerdán este 9 órakor egyesületi otthonában (Kápta!an-u. 13/a sz. al.) rendkivüli közgyűlést tart, amely*- 'úgy művész-, mint tár toló ; .gjait tisztelettel meghívja az Elnökség. POZSONY. — A Pozsonyi SzMKE rende­zésében az elmúlt előadóévá dbam esemény­számba ment mindenkor Petőfi hallhatatlan me­séjének, a János vitéz-nék ismertetése Prohászka Istvánnak, a szlovákiai képzőművészet egyik legbegyökerezettebben magyar festőművészének kitűnő illusztrációival. Prohászka „János vitéz"- . illusztrációi mind a városi, mind a falusi ma­gyar közönség előtt annyira közvetlenül és ke­resetlenül találták meg az utat a szivekhez, mint maga Petőfi örök szép költeménye. A pozsonyi SzMKE vezetősége a „János vitéz'‘-illusztrációk sikerének hatása alatt — a képekkel egyébként még a jövő szezonban több meghívásnak kiván eleget tenni — elhatározta, hogy Arany János „Toldi“-ját is hasonló módon illusztrál tatja ve­títés céljaira. Prohászka István már hosszabb idő óta folytat tanulmányokat, hogy a mintegy ötven képből álló illusztráció-sorozatban eleve­nítse meg a ,,Toldi"-t. A Somorján élő kitűnő festőművésszel Po­zsonyban beszélgettünk most arról, hogy milyen szempontokat érvényesített a „János vitéz"- és a készülő ,,Toldi"-illusztrációkkal kapcsolatban. — Mint Petőfi „János vitéz"-e, éppúgy Arany „Toldi"-ja is minden magyaré — mondta Pro­hászka István. — Mind a két nagyszerű epikus- mű lelkesítőén hat a magyar lélekre. Az egyik a meséből indul el a hőstettek felé, a másik a valóságból, de mindkettőnek eredménye ugyan­az a megdicsőülés. A „Toldi"-nál sók valószerü adatra van szükségem, mig a „János vitéz“-nél szabadijára engedhettem fantáziámat. Azonban a „Toldf-nál is elég tér nyílik a képzeletnek, különösen a hangulatok kihozásában és a kor romantikájában. Az illusztráció akkor él külön, (*) A „Megváltó hét szava" a pozsonyi dóm­templomban. Pozsonyból Jelentik: Nagypénte- _ ken este fél 8 órakor a pozsonyi Egyházi Ze- I nee gye sülét Albrecht Sándor tanár művészi ve­zetése alatt a dómtenaplómban előadja Haydn József nagy oratóriumát, a „Megváltó hét sza­vát". A magánszólamokat éneklik: Thierné-Url Mici, Ghovanetz-Stöger Rózsi, Für oh Ferenc és Mázán Antal. Az orgonán Németh L. István ta­nár játszik. A teljes egyesületi vegyeskaron iki- vül még közreműködik a pozsonyi Szimfonikus Orcheszter is. Jegyek népszerű áraikon elővétel­ben Vágó jegyirodájában (Lőrinckapu-ucca 6, Dornov passzázs). Egyesületi tagok a szokott kedvezményben részesülnek. ha magát a történést követi, mert esetleg olyan •motívumokat, amelyeket a költő nem fejezett ki, az illusztráció pótolja. Például itt van a Toldiék háza. Külön problénia volt a Toldi-ház, amelynek megközelítő ősi formáit sikerült meg­állapítanom. Itt van az ősi Pest és őri Buda. Vissza kellett mennem a korbeli építkezési ada- tölíhoz és a korhű kosztümökhöz. De ez még nem minden. A dolgok lelkének és hangulatá­nak, a diadalmas életerőnek kell kifejeződnie az illusztrációkon. Ezeket az adatokat átéltem, mert véleményem szerint a csallóközi táj nagyon is megfelel a Toldi környezetének; a Kisalföld tájrokonságban él a Nagyalfölddel. — A vázlatokat már elkészítettem — folytat­ta Prohászka István — és most a képek kivitele­zésén dolgozom. Meg kellett teremtenem a Tol­di alakját, az öreg Benczét, .az álnoklelkü" Györgyöt. Toldi Miklós bátyját, Toldi édesany­ját s a többi melílék/f'igurát. Félszáz képről van szó, a hozzávaló adatokat már hónapok óta gyűjtöttem, sőt. miután a Toldi gyermekkorom, óta nagy élményem, a hozzávaló adatokat úgy­szólván gyermekkorom óta gyűjtöttem hozzá, ha nem is rendszeresen. Természetesen arra tö­rekszem, hogy illusztrációim minél tobböldalu élményt jelentsenek a társadalom minden réte­gének, a közönségnek és a müértőknek egy­aránt. Ezeket mondotta Prohászka István, akinek „Toldi"-illusztrációit a pozsonyi SzMKE jövő­éri előadássorozatában bizonyára Szlovákia több városában és számos magyar községében is meg fogják ismerni, miként megismerték Pro­hászka kitűnő „János vitéz"- illusztrációit is. (könnyei) (*) A Schola Cantorum uj száma. A Szlová­kiai Katolikus Magyar Kántorszövetség hivatalos egyházi és világi zenei folyóiratának legújabb száma most jelent meg. A szaklap gazdag tartal­mából kiemeljük Szendrey István két cikkét a zenei alapismeretekről és az egyházzenei kér­dőpontokról. Foglalkozik a folyóirat a virágva­sárnapi liturgiával és az Eucharisztikus Világ­kongresszussal is. Érdeklődésre tarthat számot az Iffert bécsi tanár cikke alapján irt elmefutta­tás, amely a „Tenor II., vagy bariton?" kérdésével foglalkozik. A Schola Cantorum kottamellékletet is ad. Szaklapszemle és ismertetések fejezik be a folyóirat legújabb számát. A szerkesztőség cí­me: Bény, párkányi járás. Ara egy évre 30 ko­rona. (*) Strauss Richárd Bécsben. Münchenből je­lentik: Strauss Richárd, a nagy német zeneszer­ző, a bécsi „Konzerthaus“-társaság 25 éves ju­bileumi ünnepségeire Ausztria fővárosába érke­zik. Mint ismeretes, Strauss Richárdot nemzeti szocialista magatartása miatt annakidején kitaná­csolták Ausztriából és konfliktusa volt a salz­burgi ünnepi játékok vezetőségével is. Strauss Richárd egy ideig a német zenei kamara vezetője volt s ezt az állását utóbb magas korára való hivatkozással lemondta. Azóta Garmischparten- klrcheni villájában él teljes risszavonultságban, (*) Angolul adták elő a Macbethet a sárospa­taki diákok. Sárospatakról Írják: Valamikor a ré­gi világiban, a latin irodalom virágzása idején sok­szor megtörtént, hogy a kollégiumok diákjai elő­adtak egy-egy klasszikus színdarabot eredeti gö­rög, vagy latin nyelven. Most, hogy a modern nyelvek tanulása olyan általánossá vált, a sáros­pataki református gimnázium angol internátoisá- nak növendékei felelevenítették ezt a régi szo­kást — de természetesen modern változatban. Előadták Shakespeare: ,.Machbeth” oimti tragédiá­ját, eredeti angol nyelven az angol internátus dísztermében. Az érdekes előadás nagy sikert aratott, a diákok kitűnő műkedvelő színészeknek bizonyultak és az angol kiejtés körül sem volt semmi hiba. A kollégium angol professzorai nagy­szerű munkát végeztek és megállapíthatóan el­érte a kívánt eredményt az idegemnyelvii színda­rab betanítása, illetve szinrehozása. Az előadás előtt Szabó Gyula angol internátusi igazgató mon­dott üdvözlő szavakat, majd az angol internátus növendékei néhány angol népdalt és tengerészdalt énekeltek. A szépszámú közönség soraiban egyéb­ként jelen voltak Farkas István református püs­pök, farkasfalvi Farkas Géza főgondnok. Bethlen Pál gróf. Waldbott Frigyes báró és Mária Alice királyi hercegnő. Irodalmi szerkesztőnk üzenetei November. Verse a napokban jutott hozzám, ta­vasszal nem igen közölhetünk őszi verset. Verse egyébiránt sem jó, ősszel sem lehetne közölni. Eelkcezöntő. Hiába irja versét „panegyrikusz‘‘-nak, nem az. Szedetí-vedett szólamhalmaz, propaganda izü, minden, csak nem költészet És egyszer feltámadunk. — A jóság puha kenyeré­ből. — Nem vagyok adósa senkinek. — Kórházi ágyon. — És átölel a szerelem, — Asszonyvers. — Különös és minket erősen bántó a föltevés, hogy a hozzánk beérkező kéziratokat nem olvassuk el. Meg­nyugtathatom, hogy a legsilányabb füzfaverssel is a legkomolyabban foglalkozom. Azzal tehát, hogy — megelőzve a kritikánkat — verseit „jóknak minősiti", mert ezzel szeretné elérni, hogy „legalább elolvassák", — pont az ellenkezőjét érte el, mint amit akart Még rövidebbre fogjuk a gyeplőt. A mi kritikai mértékünk, elismerem — általában is igen szigorú, mert igen kevés a helyünk irodalmi alkotások közlésére s csak igazán jót akarunk hozni. De a szigorúság mellett jó­indulattal és tanító szándékkal bírálunk, hogy az, aki­ben van tehetség, ha nem is nálunk, de a szlovákiai irodalom területén, akár más lapokban is, fejlődjék és érvényesüljön. Nekünk, mint politikai napilapnak nem lehet célunk az irodalmat túlsúlyra juttatni hasábjain­kon, de hozzá akarunk járulni, éppen irodalmi szer­kesztőnk szigorú, lelkiismeretes irodalompedagógia! munkájával a kisebbségi irodalom általános fejlődésé­hez. Ami a verseit illeti, nem rosszak. Van bennük jele a tehetségnek, hangulatuk, gondolataik tiszták és őszinték. De mégis dilettáns alkotások. Ez a dilettan­tizmus különösen abban ütközik ki, hogy meggondolat­lanul ir le szavakat s nem terv szerint dolgozik. Ahogy születnek az egymást kergető gondolatai, le­írja őket egymásután, anélkül, hogy egy központi gon­dolatnak alárendelné őket s megválogatná, hogy a felötlő sok — lehet hangzatos, vagy akár szép gondo­lat is — illik-e egymás mellé vagy az alapeszméhez. Hogy hasonlattal éljek: olyanok a versei, mint egy női kalapra komponált mümadár, amelyet papzgály, kolibri és kékvarju toliakból állítottak össze. Maguk­ban szépek a tollak, de együtt „ütik egymást" és nem keltik a természetesség érzését Figyelje meg, hegy igazi lírikusok verseiben mindég csak egy-egy alap- gondolat van s minden szó, minden fordulat, kép, ha­sonlat annak az egynek a szolgálatában áll. Másik dilettáns vonás a forma hiányossága. A modern ma­gyar versírás ritmus- és rimfejlődése mögött kullog egy évszázaddal. Már Arany, a legnagyobb forma- müvésziink megállapította a rimelés és asszonánc sza­bályait s az, ha a sorvégek valahogy összecsendülnek, még nem rim. Ha fejlődni akar ezen a téren, olvasson sok, jól verselő, modern költőt, Kosztolányit, Babitsot, Mécset s akkor látni fogja, mi a különbség a — for­mailag is — jó és rossz vers között Garamparti. Csak teljes névvel aláirt levelekre vá­laszolunk. Kívánságra — ha közlésre alkalmas a be­küldött Írás —• álnéven is közlünk dolgokat, de nekünk a sajtótörvény értelmében tudnunk kell. ki az iró. — Elbeszélése különben annyira naiv föltevésen alapul s oly kezdetlegesen van megírva, hogy nem közölhetjük. Mint felnőtt ember. Úgy versel, mint egy gyerek, vagy, mint „felnőtt ember" — Tinódi korában. Kip-kop. — Elégtétel. —- Szalonkázáson. Kedves gondolatok, kár. hogy ugyanabba a hibába esik — a verselés tekintetében —- mint az az asszonyköltő társa, akinek mai hosszú üzenetünk szól. A MAGYAR SZÍNTÁRSULAT MŰSORA KASSAN: Vasárnap este: Limonádé ezredes. Lantos Ica felléptével. Hétfő este: A fehér kór. Gellert Lajos fellép­tével. Munkás előadás. Mérsékelt helyárak, Keóid: Jedermann. Gcllórt Lajossal. Bzevrda: Jedermann. Gellért Lajos felléptével. Csütörtök: Jedermann. Gellért Lajossal. AZ UNGVÁRI MOZIK HETI MŰSORA: PASSAGE MOZI Apr. 8—9—10—11: Rosalie. RÁDIÓ MOZI Ápr. D— J^— 11: Egy nemzet .születése. ________________1938 április 10, vasárnap.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom