Prágai Magyar Hirlap, 1938. április (17. évfolyam, 76-99 / 4519-4542. szám)
1938-04-09 / 83. (4526.) szám
'PRSGM-A^AG^AR-HIlRLAI’' 193S április 9, szombat*. Az filő életmód következtében jelentkező bajoknál, különösen renyhe bélmüködés- 9iél, aranyeres bántalma'knál és emésztési zavaroknál, reggelenként éhgyomorra egy- egy pcxhár (természetes „Ferenc József'* ke- perüvízzel igen jó eredményeket lelhet elérni. Kérdezze meg orvosát összszavazatait föltüntetett Ugyancsak nem volt benne ebben a számban a szudé- tanémet pártra Szlovákiában leadott 27.558 szavazat, úgyhogy az autonómiát 1935-ben követelő szavazatoknak száma Szlovákiában — nem számítva a kommunistákat, akiket szintén emlegettek akkor az autonómiával kapcsolatban — 747.912, amivel szemben áll az a 660.640 szavazat; amit Stefánek miniszter ur mint autonómiaellenes szavazatot föltüntetett. Plaminková csehül közbeszól: Mit csináltak a háború előtt és után a szlovákokkal? Csak amit én láttam! Turchányi szlovákul válaszol a közbeszólásra, majd igy folytatja: A statisztika bizonyítja, hogy amit Stefánek kartárs állít, tévedés, mert mellőzte a magyar szavazatokat, 230.713 szavazatot kihagyott a statisztikából. Ezeket hozzá kell számítani az autonőmista Szavazatokhoz. És igy kitűnik, hogy Szlovákiában összesen 747.912 szavazati volt a választásoknál az autonómia mel-i lett. Stefánek kartárs 660.640 szavazóról szólt, akik nem akarnak autonómiát, vagyis a többség autonómiát akart. Tessék kiírni a választásokat! Stefánek: Milyen autonómiát, mondja meg, kartárs! Turchányi: Megkérdezhetjük a választókat. De amennyiben, igen tisztelt szenátus, az a vélemény esetleg, hogy ez nem felel meg a választók mai nézetének, tessék megkérdezni a választókat. Nagyon egyszerű a dolog, , ,_.j tessék kiírni a választásokat Stefánek dr. miniszter ur statisztikája más szempontból is téves, mert abban a 660.640 szavazatban, amire hivatkozott a kolléga ur, abban természetesen benne vannak azok a szavazatok, amiket a Szlovákiában lévő azon állami tisztviselők adtak le, akik a történelmi országokból származnak. Ezeknek a számát csak egy hivatalos cáfolatból, amit a kormány adott ki, ismerjük és eszerint 150.000 cseh állami tisztviselő él Szlovákiában, úgyhogy a családtagok számával együtt legalább 300.000-re tehető az a szavazat, ami nem őslakos-szavazat, úgyhogy a nagy többsége a szavazatoknak az autonómiát követelte. ■—■ Kívánom és követelem, hogy ez az autonómia megvalósittassék és ha önöknek az a véleményük, hogy a választók autonómiaellenesek, tessék kiírni a választásokat, még pedig valamennyi választást, úgy a községi, mint a nemzetgyűlési választásokat. Schuschnigg sorsa LONDON. — A Daily Telegraph szerint az április 10-i népszavazás után általános amnesztiára kerül sor Németországban. Az amnesztia azonban nem fog vonatkozni Schuschniggra, aki valószínűleg Thalmann sorsára jut, aki több év év óta börtönben van, anélkül, hogy port indítottak volna ellene. Comnen külügyminiszter nyilatkozata a magyar-román viszonyról BUKAREST. — Comnen, az uj román külügyminiszter a sajtó képviselőinek nyilatkozott az uj román külpolitikáról. Megállapította, hogy ez a politika semmiesetre sem tér le az eddigi irányról. Feltűnést keltett a meleg hang, ahogy a miniszter Nagybritanniáról és Szovjétoroszországról nyilatkozott, valamint az is, hogy rendkívül op- timisztikusan nyilatkozott a Magyarországgal és a Bulgáriával való viszony kialakulásáról. A háború óta most történt először, hogy különleges melegséggel beszélt e két szomszédról. Comnen szerint Románia külpolitikájának alapja továbbra is a kisantant és a balkánszövetség marad, amelyek az európai béke főtámaszai. A román kormány teljes erejével azon lesz, hogy a szövetséget fenntartsa és kiépítse. Az olasz-román és a német-román viszonyról ugyancsak optimiszti- kusan szólt, különösen kiemelte a románok és az olaszok rokonságát, azután a következőket mondotta: — Mindent el akarunk követni, hogy Magyar- országgal és Bulgáriával a legszivélyesebb viszonyt építsük ki. Ezek az államok barátállamokká válhatnak és éppen ezért minden erőnkkel azon "leszünk, hogy a közöttünk lévő nehézségeket barátságos szellemben megoldjuk, Milliárdosok Novella nászéjszakáján Irta: Huny a dy Sándor Gazdagnak lenni nagyon jó dolog. De „iszonyatos gazdagnak” lenni már nem olyan kellemes ügy. A túlméretezett vagyon éles reflektorfénybe helyezi a pénzes embert. Nem bújhat el sehová, nem csinálhat semmit egyedül. Pedig vannak az életnek olyan örömei, amelyeket csak diszkrét homályban lehet élvezni. Ezért nem volt zavartalanul boldog a fiatal Bennetnek és miss Bettinának a mátka- sága sem. Túl gazdagok voltakba famíliájuk túlságosan híres. Mind a két család tündöklő gyémántja a „legfelső négyszáz” szűk társaságának. Ök maguk még nem is voltak egészen tisztában az érzelmeikkel, amikor a „Sun” társasági rovatában megjelent a finoman fogalmazott intim hirecske, amely szerelmük bimbózásáról tájékoztatta hárommillió olvasóját. A nevük természetesen nem volt kiírva. De azért pompásan rájuk lehetett ismerni. És ők maguk is remekül magukra ismerhettek néhány tapintatos, de félrema- gyarázhatatlan jelző kapcsán. Kényes, ostoba, ideges emberek, akik hozzászoktak a régi kultúra előítéleteihez, talán elvesztették volna a kedvüket egymástól e nyomdafestékizü bevezetés miatt. De a fiatal Bennet és miss Bettina nem volt sem ostoba, sem ideges, sem ósdi fölfogásu. Egészséges, modern testükben egészséges, edzett lélek lakott Kissé talán gyorsította is szerelmük kifejlődésének ütemét, hogy olvastak róla az újságban. Mert a cikkecske valami gépies kényszerrel hajtotta a fantáziájukat, hogy valóban olyasvalamit csináljanak, mint amit föltesznek róluk. Tenisz után leültek egymás mellé a padra. — Látta a Sunt? — kérdezte a leány és a kezét könnyedén rátette a fiú térdére. Az érintés nyomán, a nadrág fehér vászonszövetén át villanyos meleg sugárzott szét a fiatal Bennet lábában: — Láttam! Ne cáfoljuk meg ezt a kitűnő lapot! Mind a ketten nevettek. Nagyon derült és tiszta dolog volt, ahogy pár szó után összecsókolóztak a napsütött pádon. — A maga szája olyan, mint a cseresznyevirág! — mondta hízelegve a fiatal Bennet. És ez a négyszemköztinek szánt mondat másnap már meg is jelent a „Sun”-ben. Sőt a nagy cikk kövér betűkkel szedett fő- cimeképen, amely az eljegyzési hirt bejelentette. Ebben a frigyben éppen az volt a szép, hogy olyan regényességmentesen tökéletes. A fiatalok ideálisan illettek egymáshoz, mint a sróf és csavarmenete. Egyforma a pedigréjük. Mindkét família őse a Mayfloweren érkezett Amerikába. Bizonyos részvényekben még egy kis tőzsdei konjunktúrát is csinált a házassági hir, -hogy a két egyforma nagy vagyon most még inkább meg fog nőni és föl fog frissülni az egymással való találkozásban. A lapok borzasztóan szeretnek milliomosok családi dolgairól írni. A két nagy fami-J lia is roppant aktuális lett a fiatalok közhírré tett mátkasága révén. A magazinokban megjelent azoknak a telepeknek a fényképe, ahol Bettina szülei acélsíneket gyártottak. Közölték az összegek listáját, melyeket az öreg Bennet az utolsó három évben jótékony célokra adott. Nyilatkoztak az örömszülők, a rokonok, a barátok, a barátnők, a háziorvosok, a házi- tanitók. Nyilatkozott a fiatal Bennet elhagyott metressze. Szenátorok nyilatkoztak, politikusok, masszőrök, boxtrénerek. Egyedül miss Bettina mezítelen hátáról körülbelül háromszázféle fotográfia keringett az illusztrált lapokban. Népszerűsítve és megismertetve a tömeggel minden árnyalatában ezt a bájos, finomvonalu hátat, amelyen egészen lent, majdnem a deréknél, a dekoltázs szélén egy katicabogáralaku anyajegy kacérkodott a nézővel. A nyilvánosság előtt nem lett volna hasznos dolog visszavonulni. Ez ártott volna a szülők vállalatainak. De nem is lehetett. A riporterek zsenialitása fölülmúlt minden képzeletet. Miss Bettina menyasszonyi ruhájának pontos leírása és ára már megjelent a sajtóban, amikor maga a menyasszony még nem is látta a kosztümöt. Az esküvő napján ezer zsurnaliszta keze jegyezte egyszerre a meghívottak névsorát, a hölgyek toalettjeinek részleteit. Valamint azokat az apró eseményeket, amelyek mindig együttjárnak az ilyen dologgal. A diszes vendégsereggel megtelt templom homályos hajójában minduntalan magnéziumfények lobbantak a fotografáló masinák mellett. Az ifjú pár — attól a két perctől eltekintve, amelyet a pap előtt töltött — csak távolról szerethette egymást. El voltak foglalva mind a ketten azzal, hogy interjút adjanak külsejükről, belsejükről, vágyaikról és szándékaikról az újságírók kifogyhatatlan sorának, akik mind olyan rendkívüli erővel hittek mesterségük szentségében, hogy lehetetlenség volt elhárítani őket. A nagy ebéd után a fiatal férj a sarokba kacsintotta feleségét. És a fülébe súgta olyan halkan, mint a darázsdünnyögés: — Most pedig el fogunk tűnni, Bet öltözz át Tegyél föl sürü fátyolt, autószemüveget, hogy meg ne ismerjen senki. Lent a cselédkapu előtt áll egy kis, csukott sárga gép. Ülj be a sofőr mellé. Csókold meg nyugodtan. Ne félj, én leszek a sofőr. Elmegyünk valahová. Szeretném négyszemközt tölteni veled az első esténket! Bettina szive könnyedén megdöbbent Az első este, az első éjjel. A világegyetemben úgy hívják ezt a dolgot, hogy „nászéjszaka”. A szabályos értelmű és egészséges lelkű Bettina jól tudta, hogy ebből az alkalomból valóban szakítani kell egy időre a „társaság”- gal, amely eddig együtt volt vele életének minden félórájában. Nagyon szép időben, sebesen haladtak az országúton. A város már régen elmaradt. Kétoldalt veteményeskertek zöld csikjai húzódtak. A láthatár dombjain fák tüzkösöd- tek. Valami koppant. Az autó szédítő rohanásában elütött egy kis cinegét. Nedves vörös folt volt a szélvédőüvegen. A madárka ösz- szetört teste előttük feküdt a hűtőn. A nászutasok szeme fölvillant A fiatal Bennet lenézett a sebességmérőre: — Százhuszonöttel megyünk! Szabad országúton ez triár valami! — mondta diadalmasan. Délután hatkor érkeztek a rejtett domb- hajlásba épített kis villához, amely Bettina édesatyjának halászháza volt. A tengerhez zárt ut vezetett. Az elkerített öbölben néhány vitorlás, motoros és evezős csónak horgonyzott ezen a „privát” tengerrészleten. A villa kicsiny volt, de nagyon komótos. Volt három hálószobája, két szalonja, ebédlője, nappalija, hallja. Az alagsorban a konyha és a cselédek lakása volt elhelyezve. Félhétig a fiatalok mindent megnéztek. El kellett ismerniük, hogy az „öregek” igazán gyöngéden gondoskodtak róluk. A fák közé bujtatott házacskából semmi nem hiányzott, ami egy ideális vikendhez szükséges. Kicsiny, de nagyon megbízható személyzet. Kedves meglepetések. A fiatalasz- szony hálószobájában, az ágy előtt rendes pávazöld papucsa. A takaró az a selyemmel szegett, könnyű flanell, amelyet úgy szeretett. A megvetett nászágy előtt az ifjú házastársakat finom bizsergés fogta el. Ha csak egy csöpp van bennük a régifajtáju szerelmesek nehéz, malváziai véréből, tüstént le- bccsátják a függönyöket, sötétet csinálnak. Lefeküsznek és csipegetni kezdik az édes szőlőfürtöt, amelyet számukra Isten törvényes kegyelme kínált. Dehát ők nem voltak régifajtáju szerelmesek. Ezért mosolyogva utasították el maguktól a fülledt gondolatot. Majd este. Ha a szabályszerű idő elérkezik. A csillagokig három tétlen óra állott előttük. Kimentek a tengerre. A férj a motorral bajlódott. Az aszony a csónak orrában ült s egy kicsit unatkozott, bár remek volt, ahogy a sós szél szertefujta a haját. Vacsora alatt végighallgattak három vidám gramofonlemezt, ittak néhány pohár keserű cocktailt és pezsgőt. A szesz a fejükbe ment. —• Azt hiszem, nagyon szeretlek! — súgta ábrándosán Bettina. — Hát még én téged! — lelkesedett az ifjú Bennet és kirohant a fürdőszobába, a zuhany alá, hogy hamar átessék az esti toalett formaságain. Félóra múlva egymás mellett ültek az ágyon. A fiatal férj ajkához emelte felesége kezét: — Sohasem láttalak, drágám, még ilyen súlyosan felöltözködve. Csupa csipke vagy. Kérlek, mutass valamit a bőrödből! — 1 mondta gyöngéden és a fésülködököpeny ujját nyugodt* kedves mozdulattal könyökig feltürte Bettina karján. Aztán másfél percig csak az orrukon át vehettek lélegzetet. Ám az első, megillető- dött hitvesi csók tiszta csöndjét valami halk, de múlni nem akaró külső zörej za- varta meg. Mintha srófot csavarnának valahol, vagy zsinórt húznának át figyelmes lassúsággal egy fogas órakereken. Az ifjú Bennet idegesen fölemelte a fejét. Pompás „Sportfüle“ volt. Sötétben megismerte az autókat a motorzugásukról. Most is megállapította rögtön, hogy a nyugtalanító zaj forrása az egyik falbaépi- tett, nagy öltözőszekrényben lehet. Ránézett a szekrényre és észrevette, hogy százhetven centiméter magasban kis, kerek nyílás van az ajtó fájába fűrészelve. És a nyílásból, hideg kíváncsisággal, villogó üveglencse tekint a nászszobába. Gangszterek? Bosszúálló munkások pokolgépe? A veszélyek eshetőségeit sem gondolta végig az ifjú Bennet, oly gyorsan és férfias lendülettel cselekedett. Leemelte válláról Bettina barackfagylaltszin karját, a szekrény elé ‘pattant és egyetlen energikus rántással kinyitotta az ajtót. Bricseszbe és pulloverbe öltözött fiatalember hunyorgott a hirtelen világosságtól a szekrény mélyén. Mellette csavaros tolólábain a mozifelvevőgép kamarája. A szvetteres fiú ijedten és derülten szólt rá a fiatal férfire, aki fölemelte ökölbeszo-i ritott kezét: —- Halló! Meg ne üssön! Csak a kenye- remet keresem! Stubbs operatőr vagyok. Mindössze filmujságom, a „Világ szeme" számára szerettem volna fölvenni pár métert ebből a nászéjszakából! Pályatételek kiírása a csehszlovákiai magyar főiskolások részére A Mensa Academica Egyesület elnöksége aá 11 alábbi pályatételeket tűzi ki a csehszlovákiai ma-éO.£ gyár főiskolások részére: 1. Nyelvromlásunk okai és a nyelvtisztaság* 2. Egy csehszlovákiai magyar falu szociográfiája. 3. A kisebbségvédelem a csehszlovák alkotmánytörvényben és a törvényhozásban. 4. Népegészségügyi előadás a magyar falu részére. (Szabadon választott tárgykör.) 5. Valamely szlovákiai vagy kárpátaljai vidék vagy város magyar történelmi vonatkozásai. 6. Valamely szlovákiai vagy kárpátaljai magyar falu vagy vidék népi építészete. (Rajz és fénykép melléklendő.) A pályamunkák beadásának határideje 1938 október 1-je. Minden pályatételnél a Mensa Academica két munkát jutalmaz és pedig a legjobbat 500, az utána következő másodikat 250 koronával. A határidő lejárta után a Mensa Academica Egyesület elnöksége a CsMASz elnökségével és a CsMASz egyetemvárosi tagegyesületeivel egyetértésben azonnal összeállítja a bírálóbizottságokat, amelyek a beérkezett pályamüveket 60 napon belül felülbírálják. A jutalmakat az egyesület 1938 december első felében osztja ki. A pályaművek terjedelme 15—30 géppel írott oldal legyen. A pályamüveket megfelelő borítékban, zárt jeligés levél kíséretében, postán küldjék be a pályázók a Mensa Academica elnöksége címére* ajánlottan (Bratíslava-Pozsony, Safaryk-tér 4„ I. emelet). Pályázhatnak mindazon magyar nemzetiségű főiskolások, akik tanulmányaikat valamely csehszlovákiai főiskolán végzik. Olyanok is pályázhatnak, akik egyetemi tanulmányaikat mar elvégezték, de vizsgáikat még nem tették le és diplomájukat még nem nyerték el. További feltétel, hogy a pályázó a főiskolások hivatalos szervezetének, a CsMASz tagegyesületeinek tagja legyen. Pozsony, 1938 márdus 31. A MENSA ACADEMICA ELNÖKSÉGE. — MEGTÁMADTA HARAGOSAT. Rimaszombatból jelentik: Béres Román méhi igazgató- tanító este arra lett figyelmes, hogy ismeretlen ember járkál az udvarán. Villainyzsebláirupával a bujkáló alak felé közeledett és megállapította, hogy az régi haragosa. Kis Antal asztalossegéd. Eb'ben a pillanatban Kis Antal kiütötte kezéből a zseblámpát, fojtogatni és verni kezdte az igazgató-tanítót és a dulakodás közben annak egyik ujját összebarapta. A verekedés zajára a család tagjai mentették meg Béres Románt, míg a merénylő asztaloslegényt átadták a bíróságnak. r 4
