Prágai Magyar Hirlap, 1938. április (17. évfolyam, 76-99 / 4519-4542. szám)
1938-04-09 / 83. (4526.) szám
<i>ra:gai-AV\g^auhi rlak 1938 április 9. szombat. MAGYAROK! Lépjetek be az Egyesült Pártba! II M szenátus is megszavazta a légvédelmi gátadét Pajor szenátor harcos összecsapása Modráíek szocialista szenátorral lseiének Ursiny megcáfolt statisztikája helyett újabb adatokkal operál ■ ■ • A szenátus is megkezdte húsvéti szabadságát ■ ■ ■ PRÁGA, — A szenátus ma fejezte be előtti munkáját A mai ülésen gyors iramban, aránylag mérsékelt érdeklődés mellett intéztek el hosszú tárgysorozatot. Nagyobb érdeklődést és szócsa*át váltott ki dr. Pajor Miklós szenátor beszé ek befejezése, aki röviden reflektált Modrácek szociáldemokrata szenátor ellene tegnap intézett támadására. Az eset előzményei röviden a következők.* hu svét lármát csaptaik s Müller szenátor ezt kiáltotta Pajor felé: — Ez szemtelenség, hazugság. Dr. Bas alelnök Pajor szenátort és Müller szenátort az éppen idézett kifejezések miatt rendre utasította. A szlovák néppárti szenátorok megintési indítványával a mentelmi bizottság ma reggel foglalkozott, de érdemleges tárgyalást nem tarthatott, mert a fő-tanukat elfelejtették megidézni Vihar Pajor beszéde körül A szenátus március 29-i plenáris ülésén, amikor Buday szenátor a szlovák néppárt deklarációját olvasta fel, a miniszteri padsorok előtt álló Modrácek szenátor a közvetlen mellette álló dr. Pajor, dr. Turchányi és Hokky egyesültpárti szenátorok fülehallatára sértő kifejezést használt a szlovákokról. A szlovák néppárt e tanukra hivatkozva a tárgyalási rend 51. paragrafusa alapján Modrácek szenátor megintését indítványozta. Modrácek nem várta be e beadvány érdemleges elintézését, hanem a szenátus ülésén tegnap minősíthetetlen hangon támadta meg Pajor és Turchányi szenátorokat; . az elnök a szónokot nem utasította rendre, ezért Pajor és Turchányi ma benyújtott közös indítványában Modréőek ellen a fegyelmi eljárás bevezetését és megintését kéri Ezen kívül Pajor szenátor mai felszólalása végén visszautasította Modráíek tegnap esti támadását, aki az inkriminált kifejezést tagadta s e visszautasításban egyebek között ezt a kifejezést használta: — Modrácek szenátor urat emlékezete előrehaladott kora folytán elhagyta ♦ * * Erre a cseh szociáldemokrata szenátorok nagy A közutak jelzése A féltizenegy órakor megnyitott ülésen mindenek előtt a közutak jelzéséről szóló képviselő- házi határozatot ismertette három előadó. Vita nem volt, szavazni nem lehetett, ezért az áüamkölssMötvények köteles vásárlásától szóló képviselőházi határozat tárgyalására tértek át. A vitában elsőnek de. Pajor Miklós egyesült párti szenátor szóllat fel. Szakszerű beszédét sósborszesz sósborszesz toroköblögetéshez legközelebb részletesen ismertetjük. Majd Liehm szudétanémet szenátor szólalt fel s indokolta meg rövid beszédben pártja elutasító álláspontját, majd bejelentette, hogy klubja a szavazásban nem vesz részt. Ezután a szudétanémet párt szenátorai kivonultak a teremből. Mikulicek kommunista a kinai-japán háborút is szóvá tette s „japán betolakodók‘‘-ról tett említést. Bas alelnök ezért rendreutasitotta. Kreibich (kommunista, az elnök felé): Tiszteletbeli szamuráj...! (Nagy derültség.) A szenátus ezután az államkölcsön köteles vásárlásáról és az utak köteles jelöléséről szóló képviselőházi határozatot a koalidó és a kommunisták szavazataival elfogadta. A légvédelmi póladöröl szóló képviselőházi határozathoz Pfeiferová (kommunista szenátomő) szólalt föl; .a szudéta- németség körében elterjedt suttogó propagandát ítélte el. lseiének a megcáfolt számadatok helyett uj statisztikával szolgál Stefiinek (agrár) bejelenti, hogy politikai kérdésekkel s nevezetesen autonomizmussaj kiván foglalkozni. Ez szorosan összefügg a külpolitikával s többé már nem csak belpolitikai ügy. A svájd vagy amerikai példa nem alkalmazható Csehszlovákiában, de Jugoszláviában, Lengyel- országban sem. Csak Szovjetoroszország tett kísérletet, de nem tudni, hogy az miként vált be... Mikulicek: Ma jó, hogy mi lesz száz év múlva, az más kérdés. Stefánek: A magyar és német nadonalistáink nem támogatnák az autonomistákat, ha abból nem volna előnyük. A magyar nadonalisták a köztársaság déli határán kompakt egységben, termékeny, gazdag vidéken élnek. Hat-hét nemzeti autonómia a köztársaságnak hát-hét részre való szétesését jelentené. Turchányi szenátor hamisnak mondta statiszti—rmn—mn' "iurnii ii minin ■rairrn kámat és hogy elferdítettem az eredményeket. Megállapítom, hogy számokat egyáltalán nem én jelöltem meg, hanem Ursiny képviselő. Ugyancsak túlzás az a megállapítása, hogy Szlovákiában 300 ezer cseh van. Talán nem értik a nyelvét, ezért becsülik a csehek számát ennyire. —* Az állam bel- és külpolitikája legutóbb úgy fef lődött, hogy az áutonomizmus a szlovák nacio- nalizmust ad abszudum vezethetné. 1,625.000 szlovákiai szavazatból legfeljebb 660 ezer szavazat az autonomista. A magyarok és németek nélkül 1,100.000-re becsülhető a szavazatok száma, ebből a ludákoknak mintegy 400 ezer szava- zatuk van s Így nincs joguk beszélni a szlovák nemzet nevében. A szlovák nemzeti gondolat és a csehszlovák gondolat nem zárja ki egymást Az irredentista vagy autonómisüa mozgalmakat egészen természeteseknek tartom. Csak a kis ember és kis nemzet elégszik meg a kevéssel, amivel rendelkezik. Turchányi kolléga csak taktikai okokból nem követelt kimondottan magyar autonómiát. Franciaországban is vannak autonomista mozgalmak, de soha "senkinek se jutott eszébe a teljes elszakadásig menni. A német nemzet mai alakijában tényleg a legfiatalabb nemzetnek tartható. Még a weimari alkotmány is 18, kisebb-nagyobb mértékben au- tónom egységet ismer a német birodalomban s csak Hitlernek sikerült a nemzet teljes egyesítése. — Hodza 40 év előtt megírta, hogy a nacio- nalizmus vak, vak, vak. Ennek rettenetes bizonyságát adja a spanyol polgárháború. A német nemzet az autonómista partikularizmus évszázadain át érkezett a nemzeti egységhez; nincs értelme, hogy mi az ellentétes fejlődési irányt vegyük föL A centralizmusok között is különbség van. A német centralizmus nekünk túl merevnek látszik. Téves a ludákok argumentációja, hogy csak cseh és szlovák van, de nincs csehszlovák. Különösen a ludák lelkészek jól tudják, hogy katolikus van római, görög, örmény és más is. A csehek és szlovákok együttműködését autonómista mozgalmakkal fékezni halálos bűn a szláv közössiég ellen, Szavazás A szenátus ezután a légvédelmi pótadóról szóló javaslatot gyorsított eljárásban mindkét olvasásban megszavazta s Pfeifemé kommunista módosításait elvetette, A szudétanémet és magyar ellenzék már ko- rábban kivonult s a szavazásban nem vett részt. Második olvasásban elfogadták a fegyverekről és lőszerekről és a hivaiásbetegségekről s végül az illeték egyenértékről szóló javaslatokat is. A szenátus jövő ülését írásban hívják össze. ÖREGEK Irta: Fedák Sári | Szeretem az öregeket, ők már átmentek az Őst hidján. A küszködések és csalódások hidján. ők mír ezen a hídon átmentek. Szeretem és mélyen tisztelem az öregeket. Van nekem egy nagyon kedves kis öreg asszonykám, aki Budapesten Alfö'di-uccei Szeretet Otthon lakója. Ezelőtt nyolc esztendővel, egy derűs októberi vasárnap délután kopogtatott be az öltözöm ajtaján. Özv. Ónody Istvánná, szül. Nemcss Regine a neve és a Bodrogközre való. Rigóországba, ahegy a Bodrogközt valaha nevezték. Abban a Rigóorszégban lakott az én Fedák András nagyapám, akinek a kúriáján ismerkedett meg a gyönyörű szép Nemess Regine a daliás Ónody Istvánnal. Ott kezdődött a nagy szimfónia, Ennek a nagy szimfóniának én már csak az utolsó akkordjait hallottam azon az októberi vasárnap délutánom özv. Ónody Isvánné a Szeretet Otthon lakója lett. így kezdődött az én barátságom Ónody nénivel, akit mindenki csak „Rezsinkének" hiv, aki mindenkinek kedvence, mert okos, derűs, kicsit fondorlatos, de nagyon kedves. Boldogan viseli a szegényházi ruhát, elégedett a sorsával és nem győzi magasztalni az Istent, hogy öregségére Így védelmébe vette. Azt azonban soha sem tudtam kipiszkálni belő’e, hogy tulajdonképpen mi is történt az életében és hogy jutott el a rigóországi ezerholdas birtokról az Alföldi uccai Szeretet Otthonba. — Jedes „Warom" hat sein „Darum", Ezt szokta volt felelni, ha néha feszegetni próbáltam a régi zárt Be kellett tehát érnem azzal, hogy minden „miértnek" van „azértja". Ezelőtt tgy hónappal levelet kaptam a jó Sajóné gondnoknölöl, hogy Rezsinké beteg, bevitték a Szeretet Otthon kórházába és engem nagyon vágyik látni. Megdöbbenve rohantam hozzá. Alsóerdősor 7., első pavillon, 36-ik szoba, örömmel láttam, hogy nincsen komolyabb baja, mert arra kért, hogy sült szalonnát küldjék neki és miután éppen csak pár perc időm volt, már indultam Is utamra. így tavasszal rendesen nagyon rámszomorodik az élet. Fáj minden. Fáj, ha esik az eső, fáj, ha szép idő van, fáj a nevetés, fáj a cseni. Szeretek egyedül lenni, de egyedül sem vagyok, mert agy érzem, hogy nem vagyok jelen. Keresem magamat és sehol sem talál rm. így jutott eszembe az Alsóerdősor első pavillonjában a 36-ik kórterem. Talán ott megtalálom magamat, összepakkoltam egy csomó teát, cukrot, narancsot, citromot, csokoládét és bekopogtattam a kis öregekhez. Szép, nagy, világos, levegős szobában vannak, tizenhatan. Az ágyak fehérek és tiszták. A kis öregek tiszta ingekben, réklikben, ki szépen simára fésiil- ten, ki áll alatt megkötött főkötőben, éppen kávéztak. Kedves nővér, Felicitas halk léptekkel forgolódott körülöttük. Majdnem mindenki ágyon kivül volt, csak egypár súlyosabb beteg feküdt. Rezsinké is ágyban volt. — Csak nincs valami komoly baja, Rezsinké? — kérdeztem ijedten. — A, dehogy van! Csak igy ebéd után „sziesztá- zom‘Y kedves kis Sárikám, müvésznőcském, lelk.es- kém. A mellette levő ágyban Staszkő néni fekszik. Már három éve. Csonttuberkulózisa van. Egyik keze béna, a másik meg a köszvényíől eléktelenedztt és azt is alig bírja mozgatni. Egy kis pálcikára rákötötte a piroskockás kis szalvétát és azzal legyezi magát nagy keservesen és törölgeti a verejtékező homlokát. 73 éves. Mingyárt elmondta, hogy nagyon sokat dolgozott életében és a sok munkában „nagyon elsütötte" a csontjait és azért lett ilyen nyomorék. A k?t ágy között ültem a széken és mikor Rezsinké felé fordultam, keserves erőlködéssel felém fordult és megcsókolta a hátamat. Egy fiatal hölgy kis csomagot hozott, cipőzsinór volt benne. — Fink néni, aztán fűzze be ezt a zsinórt Ónody néninek, mert ő nem látja! — szólt át a szemben levő ágy mellett ülő betegnek, aki éppen szorgalmasán horgolt. — Már megint hová készül, Rezsinké, hogy uj cipő- zsinór kell magának? — Jaj, kedves... hát templomba megyek, meg Giindelékhez ebédelni! Tizennégy esztendeje jár a jó Gundclékhez, hol a világon mindent kap, amit csak szeme-szája megkíván. A fia együtt harcolt az egyik Guadellel a nagy háborúban. —■ Ha ugyan lesz pénzem villamosra — folytatta és sunyin mosolygott rám —■, mert a pénz, kérem, forgató elem! A következő ágy mellett a széken, olvasóval a kezében, kis öreg anyóka imádkozott. Nagyon neh:zen lélegzett szegényke. Elmondta, hogy asztmás és „ókorékor" elfogy a lélegzete. Hegyi néninek hi\gák és 85 éves. Leültem mellé pár percre, fogta a kezemet és nem akart elengedni. — Ne felejtsen el, ha elmegy innen! —< kőnyörgott könnyes szemmel. — Nincs nekem már senkim. Mindenki meghalt, én vagyok a legkisebbik, engem szerettek a legjobban és most nincs nekem senkim!,.. Mindenki itt hagyott. Ne felejtsen el! A mellette levő megint 83 éves, kávézik egy nagy bögréből... a következő imádkozik. Azt mondja: „Imádkozok, mert ráérek!... a zalaiak nagyon imád- kozósak". Az egyik ágy mellett Viki néni ül. 92 éves. Sohasem volt beteg. Nem is bögre van előtte, de egy ménkű nagy lábas és abból kanalazza nagy gusztusosán a kávét, mely tele van aprítva kenyérrel. A kezén van valami csontldnövés, de azt mondja, hogy mikor az orvos megtudta hány éves, azt mondta, hogy nem kell operálni. Kérdeztem, hogy fáj-e a keze? Sértődötten felelte: „A.., fenét fáj!" Erre Rusz néni, Schusx- ter néni, meg Irányi Franciska, mind kórusban fe'eltek: „Nem fáj annak! Sose volt az beteg!.., pedig már miiyen öreg!" Egy kis asztalnál szorgalmasan ir egy nénike. Leteszi a tollat, felállt — Szelényi Andorné vagyok, Stőszról. Ml már egyszer találkoztunk, kedves. — Mikor, nénike? — Nagyon régen. Talán még emlékszik rá, mikor az automobiljától megvadultak egy szlovák szekér lovai és felborult a három nagy hordó málna? Én akkor gondnoknő voltam a stószl fürdőn. Bent, egészen a sarokban egy fekete szemüveges nő fekszik. A táblájára ez van irvat Domoszlay Vilma, szül. 1900. Istenem!.., ilyen fiatal. Aztán elmondják, róla, hogy súlyos vesebaja van, állandó 40 fokos láza, a fekete szemüveg meg azért van a szemén, mert vak. Hirtelen leültem, mert forogni kezdett velem a szoba. Azután odamentem hozzá. Beleragadt a két kezembe, ráborult és hangosan zokogott, [[lehajoltain hozzá, simogatni kezdtem a fejét. Gyenge kis otkolon szaga ütötte meg az orromat. Erre aztán már én sem bírtam tovább és keservesen zokogtam vele együtt Teremtő Isteneinmi minden van e, mögött a kölni víz mögött! Mennyi mérhetetlen szén* védés, elképzelhetetlen szomorúság, fájdalom! Menynyi élni vágyás! Ml mindent jelent egy ilyen csepp otkolon. Nem lehet az elviselni. Egy szót sem íudí m szólam, csak simogattam a fejét és keservesen sírtam. Pedig szerettem volna neki megmondani, hogy: Mindent ami bennünket ér, Krisztusba vett hittel el kell viselnünk. Mert a telet a nyár követi, az éjjelt a nappal és a vihart felváltja a tiszta, derűs ég. A maga számára, kedves Vilmám, már nem süthet ki a Nap ebben a szenvedésekkel teli földi életben. Magát most már csak a mennyei határon várja az Örök Világosság. Az én lelkem most összeborult örökre a maga árva leikével. Tudom, hogy majdan tágra nyitott, fénylő szemekkel fog visszanézni rám, hogy viszem-e már magának a kölni vizei? De az is lehet, hogy én megyek be előbb a Kis Kapun. Mert a Mennyország Kapuja alacsony, Vilmám. Nem mindenkit bocsát keresztül. De nem félek, hogy megütöm magam az Alacsony Kapuban. Ezeket szerettem volna elmondani Domoszlay Vilmának, de nem tudtam. Csak sírtam. Sokáig sirt m. Ma is sírok és holnap is sírni fogok. Sokáig. Lassan a Rezsinké ágyához vánszorogtam és lehajtott f jjel üldögéltem egy jó darabig. A Rezsinké kis behiz lgö hangja hozott vissza a nagy messzeségekből: —• A szenvedés gyöngyöt terem, kedves. Akkor amikor. Valamikor. Ha ma nem, hát holnap, ha holnap nem, hát évek múlva. Nem szabad búsulni. — Én nem magamon búsulok, Rezsinké. Az éa szenvedésem gyöngye már clőgurult. — Elő, kedves? — Elő. — Oszt ki gurította? 1 — Sokan gurították. Sok gyöngyöt. Minden Istene adott este. —- Mindet magának? — Nem nekem. A la paz-I nagymamának. «— Annak, akit a Vihar az egyenlítőben játszik? ■— Annak. Elgondolkozott. Pár perc múlva megint megszólalt a kis bölcs hang: *— Sok baja van az igaznak, de mindenből kimenekül. Én meg azon gondolkoztam, hogy az Isten áldja meg a várost, amiért ilyen fehérre meszelt szobákban, tiszta lepedőn, puha párnákon pihenhetnek a kis öreg, fáradt fejek és literes bögrékből ihatnak kávét uzsonnára. 2 mminnaum
