Prágai Magyar Hirlap, 1938. április (17. évfolyam, 76-99 / 4519-4542. szám)

1938-04-07 / 81. (4524.) szám

belül a szlovák nemzet mint szuverén fog élni és saját földjén intézkedni. A cseh nemzet részéről ezt a szerződést a köztár- saság első elnöke. T. G. Masaryk irta alá. Megállapítom azt, hogy a csehszlovák köz­társaság megalakításához ily nagy mérték­ben hozzájáruló szerződés á mai napig telje­sítve nem lett, holott szlovák részről e kö­vetelést állandóan napirenden tartják. A szlovákok ma fokozottabb mértékben sürge­tik és harcolnak lojális fegyverekkel az autonómia elértéért. Mi, magyarok az első pillanattól kezdve szintén az autonómia mellett bontottunk zászlót A csehszlovák körök most, hogy a magya­rok a szlovákokkal egyetemben követelik Szlovákia autonómiáját, a legegyszerűbb, de egyúttal a legtarthatatlanabb váddal jön­nek úgy a Hlinka-párt felé, mint a magyar párt felé, ez a vád pedig az, hogy lépésünk egyenlő a hazaárulással. A magam részéről ezt a vádat a leghatá­rozottabban visszautasítom. Nem hazaárulás a mi lépésünk, hanem a legegyszerűbb életösztön, mert mi, magya­rok húszéves csalódások után, amelyekben részesített bennünket a centralista kormány, melynek többsége cseh, tisztán látjuk azt, hogy magyar fajunknak jobb jövőjét csak azon önérzetes, elvhü politikusokkal fogjuk tudni biztosítani, akik politikai meggyő­ződésüket nem változtatták meg 1908 óta. Meggyőződésünk, hogy a keresztény ala­pon, nemzeti politikát hirdető szlovákok­kal mi, magyarok, akik ugyancsak ke­resztény és nemzeti alapon állunk, hama­rabb fogjuk tudni elérni nemzeti jogain­kat, mirft azon elvakult csehszlovák re­zsimtől, mely oly ügyetlenül irányította ennek az országnak a politikáját, hogy ma teljesen zsákuccába került. Miért is került tulajdonképen a cseh­szlovák köztársaság ebbe a helyzetbe, mely­ben ma van? Elsősorban a kezdet kezdetétől elhibázott külpolitiká­jának köszönheti mai helyzetét. Ahelyett, hogy a nemzetiségekkel tényleg jói bánt volna, ahelyett, hogy azoknak a ne­kik kijáró jogokat megadta volna, ami lehe­tővé tette volna a szomszédokkal való meg*, békélést, győzelmi mámorában a nemzetisé­geket elnyomta, az ellenzék szónokait és azoknak panaszait soha meg nem hallgatta és megelégedett azzal, hogy a kormánypár­ton belül volt egy pár nemzetiségi képviselő, akik abban a reményben ringatóztak, hogy a kormány támogatásával fajuknak jobb helyzetet fognak itt teremteni. Nem tagad­hatja a kormány azt, hogy különösen német részről megtörtént minden idevonatkozó igyekezet és a német aktivisták bizony hosz- szu tizenhárom esztendőn keresztül türelem­mel igyekeztek az itteni németeknek jobb helyzetet teremteni. Hodza miniszterelnök ur 1937 február 18-án tett nyilatkozata után a német aktivisták továbbra is türelemmel vártak, mígnem bekövetkezett az az általunk sokszor meg­jósolt pillanat, amikor a türelem húrjai megszakadtak és a német aktivisták fajuk iránt való szerétéiből, látván a kormány- politiKának teljes csődjét, átmentek az el­lenzékbe és most onnan követelik teljes joggal nemzeti autonómiájukat. Hodza miniszterelnök ur, mint ezt már egy- párszor elmondottam, úgy befelé, mint a kül­föld felé, amikor nemzetiségi kérdésekről van szó, mindig a német kérdést említi. So­ha a legutóbbi időkben a magyar kérdésről említést nem tett, ami bennünket teljes jog­gal fölháborit. Hodza miniszterelnök ur mindannak dacára, hogy magyar kérdést nem emleget, szokott olyan félkijelentéseket tenni, hogy ő, azaz Csehszlovákia Magyar- országgal meg tud egyezni. Magyarország külpolitikájába sem okom, sem jogom nincs beleavatkozni. De erről a helyről akarom ünnepélyesen világgá hirdetni azt, hogy semmi alapja és indoka nincs egy csehszlo­vák—'magyar megegyezésnek, mert ebben az országban — minden ellentétes hírrel szemben felelősségem teljes tudatában kije­lentem, hogy a magyarok helyzete ebben az országban sokkal rosszabb, mint a németeké, sokkal kevesebb jogunk van, mint bár­mely más nemzetiségnek ebben az ország­ban, és ezért, ha Magyarország kicsiny is a bé keszerződések után, de önérzetes nemzet és mint önérzetes nemzet nem fog kicsinyes ke reskedelmi indokokból egyességeket kötni azzal az országgal, amely országnak felelős tényezői bennünket el akarnak nemzetleni- teni és jogainkat lábbal tiporják. A Cseh­szlovákiában élő magyarság át van hatva attól az érzéstől, hogy a mai feszült európai helyzet megkívánja az egyes államoknak egymás felé való közeledését az európai béke biztosítása érdekében. De ez a közeledés nem történhetik meg Ma­gyarország és Csehszlovákia között a mi számlánk terhére. Tisztában vagyunk azzal, hogy mint cseh­szlovák állampolgároknak mi a kötelessé­günk az állammal szemben, ezen kötelezett­ségeinknek mindig eleget is tettünk. Megkí­vánjuk ellenben a csehszlovák kormánytól azt, hogy teljesítse velünk szemben kötelezettségeit ő is, mert ha nem teljesiti, akkor nem mi vagyunk az államfölforgatók, hanem ők, mert igaz­ságtalan politikával egy országot ideig-óráig fönn lehet tartani, de naggyá tenni és állan­dósítani nem lehet. — A csehszlovák köztársaság, amely ál­talában és különösen a külföld felé a demok­ratikus köntöst szokta magára venni, újabb bizonyítékát szolgáltatta annak, hogy ebben az országban minden van, csak nem demok­rácia. Az április 1-től kiadott újabb teljes gyüléstilalom legjobb bizonyítéka ennek. A demokratikus elveknek lábbal burása az, amikor a párt gyűléseket betiltják és lehetetlenné teszik azt, hogy a párt fele­lős tényezői párttagjaikkal az érintkezést fönntarthassák. A mi politikánkért mi min­dig százszázalékosan felelősséget vállaltunk, de vállalunk a jövőben is. De hogyha a kor­mány ilyen drasztikus intézkedései folytán nem fogjuk tudni a kapcsolatokat népünkkel fönntartani, akkor mossuk kezünket és min­den felelősséget a kormányra hárítunk. Van­nak egyes olyan hírek,, amelyek szerint a kormány' azért tiltotta be a gyűléseket egy hónap időtartamra, mert ezen egy hónap alatt a miniszterelnök ur a nemzetiségi kér­déseket el akarja intézni. Húszéves mulasztásokat négy hét alatt, amelybe még a húsvéti ünnepek is belees­nek, elintézni nem lehet. Mi az ilyen intézkedéseknek a mélyére lá­tunk, amikor megállapítjuk azt, hogy a gyüléstilalom csak azért van, hogy a kormány mentesüljön a kellemetlen, de egyúttal jogos kritikától. A miniszterelnök ur az itt élő nemzetiségek kívánságaival tisztában van. Nem kellett volna behozzon gyüléstilalmat, hanem már­cius 28-án mondott rövid és semmitmondó rádióbeszéde helyett kicsit hosszabb lehetett volna és bemondhatta volna azt, hogy teljesiti a nemzetiségek kívánságait. Meg­adta volna Szlovákiának autonómiáját, megadta volna a szudétanémeteknek az autonómiát, teljesitette volna a lengyel ki­sebbségek követeléseit, mely szintén auto­nómiában csúcsosodik és bejelentette vol­na végül azt, hogy maradék nélkül telje­síti a békeszerződéseknek azon intézkedé­seit, amelyek Kárpátalja részére teljes ön­kormányzatot biztosítanak. Ez a tett lett volna férfias, komoly politi­kusnak a tette, aki tényleg becsülettel akarja az itt élő nemzeteknek kérdését elintézni. Ez nem következett be és igy ne vegye tőlünk zokon senki, hogyha mi már nem hiszünk ennek a kormánynak a jószándékában, nem hiszünk abban, hogy itt a nemzetiségi kér­dések ezzel a kormánnyal valaha is nyugvó­pontra jöhessenek. —- Ezért pártom nevében, amidőn a leg­határozottabban tiltakozom a gyüléstilalom- nák elrendelése ellen, mert ebben személyes szabadságunknak és akaratnyilvánításunk­nak korlátozását látjuk, a leghatározottab­ban követeljük egész Csehszlovákia részére az uj nemzetgyűlési, tartomáaygyűlési és községi választások azonnali kiírását, hogy megmutathassuk azt, hogy mi a nép akarata s rákényszeritsük a kormányt arra, hogy az autonómiát megadja. Végezetül pedig szabadjon foglalkoz­nom koalíciós pártok válaszaival azon deklarációkra, amelyek a múlt héten itt el­hangzottak magyar, szlovák, német és len­gyel részről. A koaliciós rendszer általában két dolgot szokott hangoztatni: az egyik, hogy állandóan hangoztatja, hogy nem fé­lünk. Ezt már annyira hangoztatja, hogy szinte eszembe jut az az eset, amikor a sötét erdőben egy szegény utazó azzal akarta ön­magát megnyugtatni, hogy folyton azt kia­bálta hangosan, hogy: nem félek, holott a félelemtől a hangja reszketett és lábal alig Az Egyesült Párt köszöneté Április 3-ra gyűléseket hirdettünk, hogy a köztársaság egész magyarsága állást foglalhasson legsürgősebb követelései mellett, A gyűlések a közbejött tila­lom, miatt elmaradtak. Hivó szavunk olyan visszhangra talált mindenütt, hogy arra nincs még egy példa az utóbbi húsz év történetében. Minden magyar átérezte ezeknek a törté­nelmi időknek jelentőségét és a hittel, bizalommal telitett lelkesedésnek forró hulláma eljutott minden magyar hajlékba, Egy-egy gyűlésre tízezrek és tízezrek készülődtek. Voltak, —’ még pedig messzeeso falvak, — ahol minden fogatot felajánlot­tak, hogy testvéreinket a gyűlésre szállítsák. Távolabbi községekben jobbmódu gazdáink súlyos összegeket gyűjtöttek össze, hogy lehetővé tegyék a kevésbé jómóduaknak az utazást. A fiatalság ez rei kerékpárokon készültek a gyűlésre. A vonatok sürü tömegeket ontottak volna magukból. Éreztük, hogy ezekben a napokban ledőlt minden válaszfal, mely a magyart elválasztotta a magyartól és megszületett a magyar nemzetközösség érzete. Nem magyar gazda, munkás és polgár állott most már egymás mellett, hanem magya­rok, akiknek együtt dobban a szivük, akik izzó fajszeretetben és egymásért való küzdeniakarásban egymásra találtak. Köszönjük ezt Nektek, magyar testvéreink! Mi hittük és tudtuk, hogy ez el fog következni. Az egy nemzet, egy akarat, egy cél gondolata meghódította a magyar lelkeket. Ezzel bebizonyítottuk, hogy érdemesek vagyunk az életre! Kö­szönet érte Mindnyájatoknak, köszönet érte a magyarok Istenének! Most pedig fogjuk meg egymás kezét és tegyünk erős, örökérvényű foga­dalmat, hogy egymás kezét soha el nem eresztjük s magyar gazda, munkás és polgár egymásban mindig a magyar testvért fogja látni és szeretni. Köszönjük magyar lelketek, a magyar öntudat, bit és élniakarás ezen nagy­szerű megnyilvánulását és kérünk, hogyha ismét felhangzik hivó szavunk, mind­nyájan ott legyetek! >­Nemzethü testvéri üdvözlettel: ' az Egyesült Országos Keresztényszoci aíisfa és Magyar Nemzeti Párt nevében. JAROSS ANDOR s. k. országos pártelnök. ESTERHÁZY JÁNOS s. k. országos ügyvezető pártelnök. Ha nincs jd anyagcseréié és az Igmándit használja, életkorát prolongálja. 1938 április 7, csütörtök, ^ ...... fajEEMOMDJYT Szoktassa gyermekeit mindennapos ODOL- szájápolásra. Az ODOL a száj és a torok nyálkahártyáin antiszeptikus védőréteget képez, üdévé és illatossá teszi a leheletet. Az ODOL-fogpéppel együtt megvédi a foga­kat a baktériumok bomlasztó hatásától. 3x na­ponta ODOL — jó jelmondat az egész életre. hordozták. A másik, amit hangoztatni sze­retnek, az, hogy a.nemzetiségek felé igazsá­gos politikát hirdetnek. Ha igazságos poli­tikát követtek volna, akkor nem volna ma ilyen egyöntetű nemzetiségi front a bűnös koalíció ellen. Jobban tette volna Stefánek és Ursiny, ha férfiasán bevallották volna, hogy busz éven át hibás politikát folytattak, bevallják, hogy tévedtek és ezen másítani akarnak. Ezzel a tettükkel használtak volna a köztársaságnak, mert megbékélést idéztek volna elő. A ténnyel magával, hogy hirdetik a valót­lanságot, csak jobban ösztökélnek bennün­ket, hogy rendületlenül küzdjünk tovább azon a vonalon, amelyiken elindultunk és ha ma ezt itt kinyilatkoztatom, teszem ezt nemcsak a parlament .nemcsak a nagy nyil­vánosság részére, hanem elsősorban teszem ezt a nyilatkozatot a magyar párt választói­nak, akikkel a demokrácia nagyobb dicső­ségére egyelőre nem érintkezhetem. Egyesűitpárti magyar férfiak és nők! Innen üzenem Nektek. azt, hogyha nem Iá tarthatunk népgyüléseket, ha nem-is áll­hatunk, mint egy család egymás.körében és nem hallhatjátok hangunkat nyilvános gyűléseken és tagértekezleteken, legyetek egész nyugodtak, hogy mi, törvényhozók ott vagyunk az első vonalban és rendíthe­tetlenül küzdünk a jobb jövőért és bízunk a magyar győzelemben! Krofta: Kívánatos a szudétanémetekke! való együttműködés PRÁGA. — Krofta külügyminiszter interjút adótt a „Cuvantul’' című román lap prágai szer­kesztőjének s egyebek közt a következőket mondotta: — Ausztriának a német birodalomhoz való csatlakozása lényegesen megváltoztatta Közép- európa helyzetét. Ausztria eltűnt azon dunai ál­lamok sorából, amelyek hajlandóságot mutattak a szorosabb együttműködésre. Az a nagyhata­lom viszont, amely már előbb is élénk érdeklő­dést tanusitott Középeurópa iránt, most mélyen behatolt ebbe a térbe. Ezen a területen most úgy gazdaságilag, mint politikailag Németország hatása igen erőssé válik. A középeurópai álla­mok, de mindenekelőtt Csehszlovákia most uj kötelességek előtt áll: Ez mindenekelőtt saját ér­dekének védelme az uj helyzetben és az, hogy békeszerető és mindenkinek hasznothozó módon rendezze Németországhoz fűződő viszonyát. A csehszlovákiai nemzeti kisebbségekről szól­va Krofta miniszter kijelentette, hogy mint min­den kisebbségnek, úgy a csehszlovákiai kisebb­ségeknek is vannak panaszai. A csehszlovák kormány azonban igyekszik becsületesen és tervszerűen orvosolni a panaszokat. A nemzeti kisebbségek együttélése n csehekkel és szlová­kokkal igen kedvezően fejlődhetne, ha a kisebb­ségeket nem befolyásolnák azokból az államok­ból, amelyek nemzetéhez tartozóknak érzik ma­gukat a kisebbségek. A szudétanérnetek politi­kai együttműködése a kormánnyal magától ér­tetődően kívánatos. A Heftlein-párt programjá­ban nincs benn sem az állam szétdaralbolása, sem az állam meggyöngitése, ezért remélni le­het, hogy mindkét fél észszerű akciójával sike­rül előkészíteni a szudétan érnetek békés, együtt- munkálkodását a csehszlovák (kormánypártok- kai, ■ ; ' ■ ■ 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom