Prágai Magyar Hirlap, 1938. április (17. évfolyam, 76-99 / 4519-4542. szám)

1938-04-03 / 78. (4521.) szám

MAGYAR FIATALOK SZAVA Magyar lelkiismeret Irta: Aba Sándor 1938 április 3, vasárnap. ________________________________________________ A magyar tömeg Amióta létezik a társadalom, a nemzet, az állam, létezik a tömeg is. A társadalom, a nem­zet, az áillam a tömegre épül. E történelmi kép­leteik változása a tömeg változása. Az a társa­dalom a legéletképesebb, ahol a tömegék min­den tagja egyarcu, egylelkü, egycélu magával a tömeggel. Kicsinyített képe a tömegnek. A tö­meg viszont akkor ideális, ha egyedeinek har­monikus összege, vagy más szóval, ha érdeke azonos egyes egyedeinek érdekeivel. A kétolda­lú érdekközösség teszi lehetővé, hogy az egyén is képviselni tudja az egészet, annak érdekét és annak szellemiségét. Ennek a tömegnevelő iránynak legszebb példája kicsiben a magyar­országi ifjúsági tábor, amelyről Sik Sándor mondta: Ez a tábor nem szórakozás, nem üdü­lés, nem szanatórium, de egy állam kicsiben. A háború után a csehszlovákiai magyarság nem volt szervezett népiest, testrész volt, ideg­iközpont nélkül. Elölről kellett néppé szerve­ződnie. Az erdélyiek, mint évszázadok óta kü­lönélő népi egység nem érezték meg ennyire a változást.-Erdélyben volt „sejtmag", amely a különéUet éltető centruma lehetett, nálunk élőbb meg kellett várni, amig kifejlődik. Az igazi tömeg annyira egylelküvé tud szer­veződni, hogy minden részében, minden egve- dével képviseltetni tudja magát, a tömeg érde­két. Ilyen igazi tömeggé kell tenni a magyarsá­got. Ez a folyamat indult meg a „kisebbségi sorsra váló rádöbbenés" miH'iószor hangozta­tott pillanatával, — és folyik a kisebbségi ön­tudat fejlődésével. Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az Oslóban, vagy Rómában tanulmány­úton levő fiatal ember szellemisége egyenlő a magyar nemzet, a tömeg szellemiségével; azt je­lenti, hogy ha tizenk ét millióan tizenkétmillió or­szágba kerülnénk, akkor is szellemi egység ma­radnánk! — Mert az éltető Erő, a sejtmag ato­mokra bontva, elosztva ott van az egész nép lelkében. I. A másodosztályú kupé utasai egy hatalmas po­fon csattan ására lettek figyelmesek. A vonat ép­pen a lábatlant állomáson állt s a kerekek zaka­tolása után az utasok fülét jóleisően simogatta a dunaparti állomás alkonyati csendje. A csend azonban csak pillanatokig tartott, mert a disz- szonáns csaítanás hirtelen s élesen hasította ket­té. A következő pillanatban a vonat megrándult, az utasokat előbb előre, majd hátralökte és gu­rulni kezdett Piszke felé. Az utasok feszült izga­lommal várták a csattanások folytatását, ami azonban elmaradt. Eleinte senki sem mozdult a helyéiről, két percnyi önmegtartóztatás után azonban az egyik asszony a szomszédos fülkében fölkelt és végigment a folyosón. Fél szemmel be- samdiitött abba a fülkébe, ahonnan a csattanás hallatszott. — Te — súgta a férjének, amikor visszaült a helyére, — egy férfi, meg egy nő ül ott — Bizonyosam házastársak — dönmögte vissza a férj. Erre a szemben levő ülésről fölkelt egy másik nő is. Végigment a folyosón és szintén bepil­lantott a dráma színhelyére. — Egy fiú, meg egy leány — súgta a szomszéd­jának. Egyik az egyik sarokban ül, másik a má­sikban. Mind a kettőnek lángol az arca. Erre fölkelt egy férfi is és szintén végig akart menni a folyosón. De már nem lehetett. Az egész kupé utazóközönsége künn tolongott a kö­zépső fülke körül. — Temiszbajnoknő — súgta az egyik. — Ta­valy Almáson nyaralt. ■ >v — Akkor ő adta — mondta halkan egy másik utas. — A teniszezéstől éppen azok az izmok szoktak megerősödni, amelyek erőteljes lendüle­tekhez szükségesek. Az esztergom—al-másfüzitői vonalon az állo­mások kis távolságra vannak egymástól. Piszkén, Dunamocson, Süttőn, Neszmélyen leszálltak az utasok, anélkül, hogy a rejtélyt megoldhatták Volna. Amikor a kalauz, aki szintén tájékozva volt a botrányról, Neszmély után behajölt a fül­ke ajtaján és udvariasan megszólalt: — lij felszállók . . . szabad a jegyeket kér­nem! — a két utas, mintha nem is hallotta vol­na. A nő az ablaknál ült és mereven nézte a Dunát, a férfi az ajtónál és mereven nézte a nőt. A kalauz átment a másik kocsiba s igy szólt Ez az igazi tömeg: amelynek minden mole­kuláját a magyar szellem veszi körül. A szel­lem teljes társadalmi feldolgozottságának álla­pota. Az ilyen tömeg biztosítja a nemzet létét. És ahány tömegmozgalom még fent tudta ma­gát tartani, valamennyi elérte azt, hogy: mint egész, bele tudott illeszkedni az egyénbe, mint részbe. Az uj magyar tömegek magyarsága ne csak a tömegé legyen, de az egyéné is, sőt első­sorban az egyén felelősségtudatára építsen. Az egyén, a magyar ember alkosson magának ma­gyarságot, ne csak a magyar társadalom. A nemzetnevelők, előadók és kulturmunkások első és legfontosabb feladata tehát az uj embertípus kialakítása: az egyén számára adni magyarsá­got, tehát Kis Péternek, Német Jánosnak, egy­szóval a tömeg egyéneinek. Mert a kisebbségi sorsban nem a tömeg, hanem az egyén találko­zik a kisebbségi élet nehézségeivel s amennyi­ben az egyed nem eléggé teherbíró magyar, az esetleges érdekfeladás nemcsak őt, de az egész tömeget is érinti. A tevés felelőssége így a tömeg cselekvése, a tömegmozgalom az egyén cselekvéseivé aprózódik szét. A keresz­tülvitel szempontjából ez részben kedvező, — nehezebb azonban a szervezés, az áttekintés szempontjából. Az egyén felelőssége megsok­szorozódik. A felelőtlen munka anarchia. Ha tehát ki tudunk alakítani olyan magyar­ságot, mit az. egyén gyakorlatilag is magáévá tehet, akkor a tömeg minden problémáját min­den egyén magában fogja hordani — és ez mint lelkiismeret szerepel majd a magyar ember tet­teiben. Ez az etika kell: felelős vagyok a ben­nem lévő magyarságnak tetteimért. — Ezt a fe­lelősséget nem Írott törvények határozzák meg, ez a felelősség nem kerül bíróság elé, — ez a felelősségtudat: a belső magyarság, — és az vagy van valakiben, vagy nincs. Az öntevékeny apró munkát csak igy lehet elképzelni — mert ez nagyon kis részecskékből áll, — lehetetlen már szervezeti szempontokból a kollégájának, aki már szintén mindent tudott: — Ilyen fiatalok és máris házasok. n. A botrány előzményei a következők: Wass Tamás ügyvédjelölt későn érkezett a háromnegyed hármashoz. A vonat már mozgott, amikor a pályaudvarra ért, de még sikerült föl- lendülnie az egyik másodosztályú kupéba. Egyet­len üres hely volt, a középső fülkében, az ajtó mellett. Leült. Vele szemben egy öreg . néniké már bókáivá szundikált, mellette egy házaspár ült, velük szemben egy idősebb és egy fiatalabb férfi, ezek mellett egy pap, aki eviikkeres szemét a breviáriumába mélyesztette s vele szemben egy leány, aki az egész társaságnak hátat for­dítva kifelé nézett. Szép háta volt. A nyaka sem volt .rossz. A haja pedig olyan ügyesein volt on­dóiéivá, mintha természetes gyűrűikben futotta volna körül a fejét. Világoskék blúz, fehér te- niszszobnya, sárga cipő. Ez volt minden, amit Wass Tamás meg tudott állapítani róla. De ez elég volt. Egész délelőtt egy ráncosképü öreg uzsorás- asszonyt védett a törvényszéken. S most itt lát­ta közvetlen közelében bár, de elérhetetlenül a tavaszt, világoskék blúzban és fehér szoknyában. Legalább szembe került volna vele! így azon­ban kénytelen volt beérni a hátával, meg a nya­kával! Amig igy egy ismeretlen háton merengett, egyszerre azt hallja, hogy a szomszédja megszó­lal: — Éhes vagyok, Málikám. — Magam is szívesen harapnék valamit — fe­lelte a Málikámoaik szólított, legalább száz kilót viruló egészségben viselő hölgy. — Vedd le a csirkét, Benő. Benő, akinek távolról sem zörögtek a csontjai, szusszantott egyet, fölkelt, fölnyult a poggyász­hálóba és levette a pakktáskát. Saját jobb- és a felesége baltérdére fektette, kinyitotta. Frissen sült rántott csirke volt benne s fektetve egy üveg bor. Kézzel ettek, mint VIII. Henrik, a csontokat azonban nem dobálták el.' — Látod, milyen jó, hogy hoztunk magunkkal elemózsiát? — szólt az asszony. — Igazad volt, Málikám — felelte a férj. — Székelygulyás és kmmplir’idli-ebéd után hama­rosan megéhezik az ember. Nem felejtetted ott­hon a pogácsát? ' ' ■ . is, hogy állandó felügyelet, irányítás alatt le­gyen. Nekünk meg kell tanulnunk gyámok nél­kül élni: Tudnunk kéll magunkért és magyarul élni. — A tevés felelőssége tehát belső felisme­résből származó magyar becsület s ez legyen alapja és irányitója minden tettünknek. Líraim, — a magyar, létnek külön lélektana, kultúrája, gazdaságtana kell, hogy legyen: az egyén minden tettén rajta legyen a tömeg szel­leme: a magyarság., -— És ez a magyarság nem művészet, nemcsak intuitív valami, ahogy so­kan gondolják. A magyar nemcsak születik ma­gyarnak, de nevelődnie is kell magyarrá, ön­maga senki sem lehetne magyarrá, mert a ma­gyarságot 12 millió ember lelkiségének azonos­sága szüli. Emberebb magyarnak s magyaraibb embernek kell lenni! A tett felelőssége tehát a munkásban van, — és bizalmunk ebben a felelősségben ugyanolyan legyen, mint bizalmunk a munkásban. A mai magyarság munka kell, hogy legyen, — és a munka munkás nélkül absztrakt fogalom — ne­künk realizálni kell ezt a fogalmat: magyar. Magyar és ami ebből következik Sok dologban benne élünk— maga az élet is az — és nem tudjuk pontosan meghatározni, értelmét adni. — Magyar. Mindenki tudja, mit jelent: jelent egy pár hangzatos szót: nemzeti­ség, faj, 'becsület, miket megint alig lehet meg­határozni; jelent továbbá felsoroÜhatatlan apró elvet,- irányt,-szemléletet az idő minden válto­zásaira, az élet minden helyzetére. Jelent na­gyon sok, végtelen apró összetevőt, miknek végeredményben az eredője a kisebbségi ma­gyar, az uj embertípus. A magyarság nem 'kuilturelőadásokon, nem is­kolai dolgozatokban létezik, különösen ne az aj­kon és a tollon létezzék, de a — tettben. Volt idő, amikor a nyelv elég volt, hógy benne éljen egy nemzet, — ma már csak tettében élhet a nemzet. Ma az ember magyarságát az méri, mennyire tud magyarul tenni. A tévés etikája — ez a magyar etika. — így élni és igy tenni. Az uj magyarság, ez az uj embertípus 'kevés­nek tartja a beszédet és elveti a szót, amely mö­gött, vagy amely előtt nincs munka! Hisz ha a magyarság úgy tudna élni, amikor nemcsak hi­vatalnok, de magyar is ülne a hivatalban, nem­csak tanár, de magyar is tanított volna engem, más volna ez a magyarság. A magyarság nem elérhetetlen valami. A magyarság itt van md­Ott ym a* ás fönn, abban • atanidElban. x [ -::Vy'V:l Pogácsa után cgy^egy jó pohár bort megittak mind a'kettőn. Utána? Benő egy-kettőt csuklott, jóízűen, utána pijbára gyújtott.' * : Tamás nemirégáben olvasott egy utazási mun­kát, amelyben le volt Írva, hogy százötven, de még száz évvel ezelőtt is merre járták postako­csik, mikor, honnan, Buda vagy Pest melyik ré­széről'indultak, hány náp alatt jutották el Becs­be, Kassára, Temesvárra, Nagyszebenibe, hol volt pihenő-stáció, postaállomás. S megállapítot­ta, hogy ez a Benő és Máli csupán atavisztikus ösztönének engedett, amikor székelygulyás és krumplinudli-ebéd után Budapestről tizenöt kilo­méternyire már elővette az elemózsiát. Tizenöt kilométer a régi rossz utakon bizony jól lerázta az ebédet s az első stációnál, már csak azért is, hogy ne unják magukat, enni kellett. Lehetsé­ges, hogy Benő, meg Máli ugyanazon a ponton vették etö a csirkét, ahol őseik Esztergom felé szekéikézés közben százötven évvel ezelőtt az uzsonnát szokták elfogyasztani. Benő, meg Máli eliszunddkált. Tamás könyvet veifct élő, de mielőtt olvasni kezdett volna, szeme fönnakadt az ablakban látható háton és nyakon. A vonat már átfutott a piliscsaibai hosszú alag- uton, túl völt Timnyén, de Benő meg -Máli még mindig aludt, Tamás pedig az ablak felé nézett. Egyszerre a vonat nagyot zökkent: megállt. — Csév! — kiáltott a kalauz. Egyszerre mind a hárman felriadtak. — Anyukám, .nem pakkaltál egy 'kis szalámit? Rántott csirke után olyan .hamar megéhezik az ember — szólt Benő. I — Palkköltam, apuskám. Ott fönn van a kötött szatyorban. Vedd le, légy olyan jó. Magam is megéheztem. Tamás rögtön kiszámította, hogy száz, százöt­ven évvel ezelőtt, amikor egyik fő-stáció Pilis- csaba volt, őseinik ezen az útvonalon ott uzson­náztak Esztergom felé másodszor. Az atavizmus itt azért nem hatott pontosan, mert Benő és Mák Piliscs^bát átaludta. Étvágyuk nyilván emiatt volt fokozott. Amikor Benő a bicskát becsattintotta, Máli megszólalt: — A szaiámihéjat ne dobd el. Pakkold a csir­kecsontokat. A Bodri nagyon szereti. Ne men­jünk hozzájuk üres kézzel. Amikor a vonat Doroghoz közeledett, Máid fészfkeilődni kezdett. — Jaj, fönn ne maradjunk! Béni szusszantott egyet, fölkelt, leszedte az üres pakktáskákat, szatyrot s hallani lehetett, amint a folyosón igy szólt: , — Remélem, nem fognak- sokáig váratni az uzsonnával. Pont négy óra volt. • Kenyérmezőn át kellett szállni az aimásfüzitői vonatra. Tamás átszállás közben egy pillanatra lettünk, bennünk, csak mi ne süllyedjünk annyi­ra, hogy ez a szellem, ez a valóság tulmagasan legyen fölöttünk. A magyarság nem sztatika, mégcsak nem is statisztika, de dinamika, — sőt: dinamó kell, hogy legyen, amely dolgozni, dolgoztatni tud, eredményt, hatást tud elérni. Ez a magyarság és ha magyar vagyok, ebből kell, hogy követ­kezzék valami, és pedig ott, ahol tulajdonképpen létezünk: mindennapi életünkben. Kell, hogy kö­telezzen bennünket az, hogy egy nép kultúráját kaptuk, egy nép szellemisége eltart minket. Kell, hogy a magyar nincsből magyar van le­gyen. A kisebbségi embertípus kialakításánál három dolgot kell ebből következőnek vennünk: fele­lősségérzetet, öntudatot és munkavállalást. Mind­hármat a magyar lelkii-smeret kell, hogy diktálja. Felelősségérzet. Tudatosítani kell végre, hogy mindenkinek van helye a munkában és a ma­gyarság sorsáért ’ mindenki felelős. öntudat. Ez a magyaT lelkiismeret, ez kell, hogy a legtöbb legyen benne. A helyes öntudat. Munkavállalás. A társadalom részére ebben áll a magyarság, ez a mértéke az igazi magyar­ságnak. Ez a magyar és ez következik belőle. Munka társadalmi, gazdasági, kultúrpolitikai téren és az egyéni érdek terén. — Általában az emberi mun­ka szelleme kétféle: altruista és egoista. A ma­gyar munkában mind a kettőnek van szerepe, ki kell, hogy egészítse egymást. A két munka összefogója az összesért és önmagunkért való dolgozás: tett a magyarságért. Ebből a magyarságból, a dinamikus öntudat­ból feltétlen következik a magyar leHkiismerét, egy nemzet lelkiismerete az egyénben, — és fel­tétlen kell, hogy keletkezzék: munka. Az uj tö­meg egyedénél nem agyrém tehát a tömeg lelki- ismeretéről beszélni, és abban a pillanatban, mi­kor öntudatositani tudtuk ezt a nemzeti lelki­ismeretet, amikor az egyén alá tudja vetni ma­gát ennek a benne létező felső akaratnak, vagy ítéletnek, megteremtettük a magyar munka lét­alapját. Ez az uj magyar munka nem ingyen, és nem pénzért való, ez napszám munka, önként vállalt, többletmunka. Ahogy az ember is ember és még valami: magyar, úgy a munkás is munkás és még valami: magyar. — Ha valóban van ma­gyaT lelkiismeret bennünk, éreznünk kell: ez irá­nyítja belső életünket és ez kényszerít rá kisebb­ségi napszám-munkára, szembe került Tavasz kisasszonnyal 9 Ismerős­nek találta.. .Miire azonban kézét kalapjához •emelhette volna, hogy némán tisztelettel üdvö^ zöíje, ahogy bizonytalan ismerőst szökés, Ta­vasz kisasszony már elkapta a fejét. Esiztergomban jegyző- és tanitógyülés volt, mi­nek következtében a délutáni vonat zsúfolásig megtelt. Fatális véletlen folytán csak a középső fülkében volt két hely: az egyik az ablaknál a másik az ajtónál. Tavasz kisasszony az. ablakhoz, Tamás az ajtó mellé ült és tovább nézte az ide­gen hölgyet, kit egyre ismerősebbnek talált. ‘Egyszerre eszébe villant: „Hopp! Persze, hogy ő az! Az unokahugom, aki a múlt héten jött haza Svájcból. Tíz éve nem láttam. Bolond dolog. Hozzájuk megyek és íme, nem szólítom meg, pedig már másíélórája együtt utazunk". Rokoni érzések melegítették keblét. Tokodon ebből a fülkéből leszállt a sárisápi jegyző a feleségével. Tamás egy hellyel közelebb rukkolt az ablak­hoz. . Táton leszállt a táti tanítónő, meg a segéd­jegyző. Nyergesuj falun a bajóti plébános a káp­lánjával. Egyedül maradtak. Lábatlan csak néhány perc vonaton a nyer­gest felső állomástól. Ez alatt a pár perc alatt Tamás tisztázta emlékeit. A leghatározottabban felismerte az idegen leányban a húgát. Nem so­kat teketóriázott: fölkelt, odalépett a leányhoz, megölelte s igy szólt: „Szervusz, hugám! Tamás vagyok!" — s megcsókolta a leányt, . Erre csattant el a pofon. III. Az eset következményei? Mind a ketten Dunaalmásra menteik. A lds fürdőhely állomása zsúfolva volt a fürdővé,ndé- gekkel. Ez vidéken egyik szórakozási program: megnézni a vonatot. Ki jön és ki megy? A másodosztályú kupéból egy sápádtarcu férfi és egy sápadtarcu nő szállt le. A várakozók csoportjából egyszerre kivált egy fiatal, karcsú szőke leány s az idegen leány nyakába borult. Jött aztán egy marnia, egy fő­hadnagy és egy Bocskay-sapkás gimnazista. A mama nem jutott rögtön az idegien leány­hoz, azért Tamáshoz fordult: — Hát te mi-ért állsz úgy itt, mint a sóbálvány? Tamás vállat vont. — Manci néni? Ki az a fiú, akinek beszélni tetszett? — kérdezte az idegen leány a mamától. Manci néni jelentősen hunyorított: — ő az! llgy-e snájdig fiú? Meglátod, hogy az utoltsó szóig igaz, amit mondtam róla. Gyere csak, Tamás — fordult hátra Manci néni —, hadd mutassalak be Évának, a Magdus legjobb barátnőjének! A két arc ismét lángba borult. így kezdődött egy szerelem egy augusztusvégi délután.. Bőim# 0 vohoígh Irta: Trócsányi Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom