Prágai Magyar Hirlap, 1938. április (17. évfolyam, 76-99 / 4519-4542. szám)
1938-04-30 / 99. (4542.) szám
4 1938 április 30, szombat. Véres plakátragasztási incidens Pozsonyban Egy titkosrendör megsebesüli, a másik revolveréből megsebesítene a Die Zeit pozsonyi alkalmazottját POZSONY. — (Szerkesztőségünk tele- fon jelentése.) Titokzatos eset játszódott le csütörtökön este Ligetfalun, amint arról a pozsonyi „Grenzbote" mai száma beszámol. Potzi Károly, a „Die Zeit“ cimü lap pozsonyi kiadóhivatalának alkalmazottja néhány társával1 plakátokat ragasztott a bécsi országút mentén a Harsch-íéle fatelep kerítésére. A falragaszokat a szudétanémet párt pozsonyi csoportja adta ki s abban május 1-e megünneplésére hívja föl a német lakossággot. A falragaszokat állítólag engedélyezés céljából bemutatták a rendőrségnek s a plakátok terjesztésére az engedélyt meg.is kapták. A plakátragasztóknak azonban nézeteltérésük támadt két polgári ruhás rendőrrel, összekülönböztek, ütlegességre került sor, s a hivatalos jelentés szerint a plakátragasztók megtámadták az egyik rendőrt. A rendőrfelügyelő segítségére sietett társának, mire őt kődobálásokkal fogadták. A rendőrfelügyelő elsütötte revolverét s golyója megsebesítette Potzi Károlyt. A sebesültet mentők szállították az állami kórházba, társait pedig őrizetbe vették. A falragaszokat a rendőrség az éj folyamán eltávolította. Macek rendőr fejsérülést kapott és a testéin is több ziuzódás van. Hivatalos rendőri jelentés Az incidensről a rendőrségi sajtóiroda pénteken délelőtt a következő hivatalos jelentést adta ki: — Április 28-án este jelentették a ligetfalusi íendörbiztosságnank, hogy öt férfi több őrszem kíséretében plakátokat ragaszt A rendőrbiztosságról az ügy kivizsgálása céljából Hlavácek rendőrfelügyelőt és Macek rendőrt küldték íki. Mindketten polgári ruhában voltak. Macek haladt elől s a bécsi országúton a pötscheni erdővel szemben megpillantott egy férfiakból álló csoportot, akiknek viselkedése gyanúsnak tűnt fel előtte. Igazolásra szólította fel őket s megkérdezte, hogy mit visznek a papirPOZSONY. — (Szerkesztőségiünk telefonjelentése. ) A ,,Slovák“ mai száma érdekes s a maga nemében szinte páratlan hint közöl. Husvét- kor, — mint ismeretes — Rómában hármas szenttéavatás volt. Szenttéavatták Bobola lengyel jezsuita pátert ás. Az uj szent tiszteletére a pozsonyi jezsuita templomban hétfőn, kedden és szerdán délután ájtatosságot rendeztek szlovák, német és magyarr szentbeszédekke'l. Minden alkalommal zsúfolásig1 megtelt a templom hívőkkel. A „Slovák" jelentése szerint az áj tatosságon olyan egyének is resztvettek- akiket nem a szent iránt váló tiszteegyesülete BUDAPEST. —- (Szerkesztőségünk telefonjelentése.) Az 1920-as évek nemzeti mozgalmainak kétszáz ismert tagja, a régi jobboldali mozgalmak vezetői tegnap gyűlésre jöttek össze és megalakították a magyar fajvédők orszácsomagban s mit ragasztanak. A rendőr többször is megismételte felszólítását, de a férfiak megtagadták az igazolást, rátámadtak a rendőrre, egy fél méter hosszúságú összerakható létrával az egyik támadó megütötte a rendőrt és kicsavarta kezéből a gumibotot. Macek rendőr eme segítségül hívta társát. Hlavácek rendőrfelügyelő segítségére sietett a veszélyeztetett rendőrnek, de a támadók a rendőrfeliigyelőt kődobásokkal fogadták. A rendőirfeliűigyelő erélyesen felszólította a támadókat, hogy hagyjanak fel az erőszakoskodással, de azok folytatták a kődobálóst, mire Hla- váéek szolgálati revolveréből lövést tett. A golyó a támadók vezetőjét, Potzi Károlyt a lábán sebesitette meg. A sebesültet kórházba szállították, a támadókat pedig őrizetbe vetek. jelentést tett BuzaJka püspök szentbeszédéről olyan értelemben, hogy a püspök a köztársaság ellen izgatott. A „Slovák** szerint ilyenről szó sem lehet, mert mindenki, aki figyelmesen hallgatta végig a püspök szentbeszédét, igazolhatja, hogy a szentbeszédben semmi olyan kitétel nem fordult elő, amit izgatásnak lehetne nevezni. A „Slovák" emiatt felháborodásának ad kifejezést és bizonyosra veszi, hogy az ájitatosságon részéveit hívek valamennyien egy emberként tanúságot fognak tenni a püspök mellett. A „SLo- vák“-nak ezt a hírét a pozsnyi „Uj Hírek" mai száma is átvette. gos szövetségét* A közgyűlést, mint korelnök vitéz Bádoki- Soós Károly nyugalmazott gyalogsági tábornok nyitotta meg. Utána vitéz Somogyi Béla ismertette a szövetség célját, amely szerinte a pártpolitikán fölül áll és célja a Izgatással vádolják Buzalka püspököt egy pozsonyi szentbeszéde miatt let, hanem más szándék vezérelt. Egy ilyen — bizonyára felettese által kiküldött — résztvevő Megalakult a magyar fajvédők Elnök: Héjjas Iván BÖSKE Irtas Bibó Lajos Nyár volt akkor is, mint mindig, amikor hagy dolgok történtek velünk. Anyám, mielőtt elment hazulról, odaszólt Böskének, a nővéremnek: Böske, vigyázz a gyerekekre. Már mint rám, a bátyámra, meg az öcsémre. Nem nagyon szerettük. Idősebb volt nálunk és meglehetősen szigorúan élt velünk szemben a hatalmával. Most is, hogy anyám elment, intett, menjek oda hozzá. Az eperfa alatt állottam. Nem mozdultam. Onnan kérdeztem: — Mit akarsz? Nem vette észre, hogy ellenségeskedem* >— Gyere ide, — mondta szelidén. Nem megyek. Gyere te. Én is olyan messze vagyok tőled, mint te tőlem. Meglepte az ellenkezésem. Keveset habozott, akkor csöndes léptekkel megindult felém. Amikor hozzám ért, rámszegezte szúrós, kicsi szemét. — Megtanultad a leckédet? — kérdezte most már fenyegetőn. Ingerelt a vakmerősége, hogy ilyen hangon merészelt beszélni velem. Meg akartam neki mutatni, velem szemben hiába begyes- kedik, én nem félek tőle. f— Meg, <—■ mondtam kihivóan. Meg? >— Meg, ha tudni akarod. Akkor mond föl. >— Kinek? — Nekem. r i .Végkép elfutott á méreg. — Nem mondom. Semmi közöd hozzá. Elhalványodott, utána pirosság öntötte el fez arcát. Nem tudta, mitévő legyen. — Megmondlak anyámnak, ha hazajön. Tessék. Halk, félig ijedt, félig szomorú pillantással végig mért, aztán elfordult és bement a házba. Futottam Miklóshoz, a barátomhoz. — Te!r- lihegtem. — Elbántam a Böskével. Miklósnak megcsillant a szeme. Már régen haragudott Böskére. — Le kell számolni Vele , — mondta sötéten, a_ Megremegtem. Tetszett az ötlet. Sokat szenvedtünk Böske miatt Azt hittük, ellenségünk, ő árult el bennünket mindig anyámnak, ha valami kalandba keveredtünk. Nem tudtam határozottan, hogy Miklós mire gondol. Megkérdeztem: , — Megverjük? Miklós gondolkozott ^ — Nem ... — mondta maga elé nézve. Tovább próbálkoztam: — Lécsaljuk a nagykertbe és tömjük tele a száját füvei? Miklós tagadólag rázta a fejét Az arca hirtelen fölragyogott — Ez egyik sem jó. Igazi bosszút kell ál- laní rajta. Mi az? — Megfogjuk a galambját és kitekerjük a nyakát A szivem hangosat dobbant örömében. Gábor, Gábor, a fehér pávagalambunk a Böskéé volt. Ő etette, ő itatta, viszont Gábor, ha hízelkedni akart neki, a vállára szállt és beleturbékolt a fülébe. Futottam. Ocsut loptam ki a kamrából. Az ól mögül kezdtük csalogatni a galambokat. — Tubi... Tubi,,, Tubicám !—* hívtam őket. Tenyeremből szórni kezdtem a szemet Néhány galamb azonnal földre szállt Miklós a galambpadlás ereszére mutatott. — Nézd, — mondta. Oda tekintettem. Valamennyi galamb leszállóit, egyedül Gábor maradt odafönt Halkan a nevén szólítottam. — Gábor! A galamb felénk fordította a fejét Hol erre, hol arra csavarta a naykát, de nem röppent föl. Most Miklós próbálkozott meg vele. Megrázta az ocsut a markában. — Gyere le, te hülye. Gyöngybuzát kapsz. Gábor ránksanditott, de eszeágában sem volt, hogy otthagyja a helyét. Miklós keveset várt, akkor határozott — Ez nem jön le. Majd bezavarjuk a fészkébe és ott megfogjuk. Megkerültük az ólat, hogy Böske észre ne vegyen bennünket. Amikor nagy óvatosan odatámasztottuk a létrát a padlás följárójá- nakA Gábor kurrantott egyet utána beröppent a szelelőlyukon. . A közeli diadal föllobbant bennem. — Beröpültl — kiáltottam halkan. A következő pillanatban fönt voltunk ml Is a padláson. A galamb ösztöne mélyén megérezhette a közelgő veszélyt, mert nyugtalan pillantásokkal fogadott bennünket Bennem egyszerre föllobbant a régi harci vágyak tüze. Átsuhant rajtam egy régi emlék, amikor egyetlen délután ötven verébfiókát fejeztünk le. Miklósban is hasonló érzések működhettek, mert a keze remegett, amikor kinyújtotta a galamb felé. — Gábor, gyere, szemet kapsz, — próbálta magához édesgetni. A galamb féllábra állt Miklós hívására leengedte a másik lábát is. Piros csőre, pirosvörös szeme csaknem világított a padlás félhomályában .., Óvatosan megindultunk feléje. Elől Miklós, mögötte én. Gábor megvárta, amig megközelítettük, akkor megfordult. Nem röppent föl, nem menekült, befutott a sarokba. Miklós becéző szavakat duruzsolva közeledett hozzá. Akkor egyszerre meglódult, lehajolt és megragadta. Bennem följajdult a rémület: — Várj! — kiáltottam. Miklós jobbkezébe fogta a galambot, szárnyát leszorította a lábához. — Mit akarsz? — kérdezte különös, remegő hangon. Add ide. Miklós habozott. Leolvasta arcomról a félelmet.-- Nem adom, •— mondta ellenségesen. Hozzáléptem. Gábor nézett. Láttam a szeméből, kér, ne bántsuk, ő nem vétett nekünk, vegyem ki Miklósnak a kezéből. Megsimogattam. * Éreztem, puha tollán, meleg begyén átver a szive pihegése. Miklós ebben a pillanatban a fejéhez kapott. Előttem elhomályosult a világ. Mire magamhoz tértem, — vége volt Miklós egyetlen csavarlntással kitekerte Gábornak a nyakát. A döbbenet bennem Is fölverte a kegyetlenkedés ösztönét — Gyerünk! — mondtam rekedten. Böskét a gangon találtam meg. Kis teritőcskét horgolt. Én dobbantam elébe: — Itt a galambod! — dobtam oda neki Gábort. Böske a halott galambra tekintett. Nem akart hinni a szemének. Az ijedtség és a döbbenet valósággal megdermesztette. nemzeti eszmékért önzetlenül küzdő jobboldali erők összefogása. — Miként célunk változatlanul a szegedi eszmék maradéktalan érvényesítése, úgy vezérünk is utolsó leheletünkig Magyarország kormányzójaj mondotta Somogyi. Ezután a közgyűlés elfogadta az alapszabály oka t és a szövetség első elnökévé Héjjas Ivánt választotta meg. Héjjas lendületes beszédben fejtette ki programját s kijelentette, hogy ha az 1919-es problémákat már megoldották volna, ma már nem itt állana az ország és nem lenne zsidókérdés sem. Azért jöttünk össze —: úgymond —, hogy motorikus erőt adjunk azoknak, akik szem előtt tartják a Szegeden annakidején kijelölt irányelveket. A közgyűlés ezután táviratban ragaszkodásáról biztosította a kormányt. Meghalt Méray-Horváih Károly BUDAPEST. — (Szerkesztőségiünk telefon- jelentése.) Méray-Horváth Károly, az ismert irő és tudós agyvérzés következtében hirtelen elhunyt. Tegnap temették el nagy részvét mellett. Az elhunyt 79 esztendős volt, kiváló mérnök és képzőművész, de emellett az irodalommal is behatóan foglalkozott. Irt sikeres színdarabokat is és regényeket, ö irta a világháború legnagyobb sikerű regényét, Amerika Cézárja címen, amely több nyelven jelent meg. Szakmájában is elsőrendű tudósnak ismerték, ő oldotta meg az elektromos szedőgép problémáját. Két fia neves gépészmérnök, leánya, Opica, Magyar- ország többszörös korcsolyázó bajnoknője volt, A pozsonyi magyarság május elsejéje POZSONY. — Az egyesült párt és az összes magyar szervezetek május 1-én felvonulást rendeznek Pozsonyban. A gyülekezés reggel kilenc órakor a Jakab város- biró-téren történik. A kerékpárosok díszítsék fel fehér-zöld színekkel kerékpárjaikat. A felvonuláson résztvesz Jaross Andor országos pártelnök és több törvényhozó. A menet a Lazaret-uccán és a Kórház-uccán át a Szent-Erzsébet-templomhoz vonul, ahol ünnepi szentmise és prédikáció lesz. A következő pillanatban fölsikoltottx — Gábor! Ösztönszerűleg hátrafordultam. Miklós már nem volt ott. Eltűnt. Böske szeméből kibuggyant a könny. Hangos zokogás rázta meg. Otthagytam. Zavaros érzések fojtogattak. Átriadt rajtam, hogy közeleg a dél, nemsokára apám is itthon lesz. Böske megmondja* hegy megöltük Gábort. Apám, ahogy Jenőt, a bátyámat szokta, bevisz majd az uccai szobába és leemeli a fogasról a nádpálcát Égett minden porcikám. Eszembe jutott* hogy latinból legutóbb is rosszul feleltem. Ha mármost a számtan mellé latinból is elégségesem lesz, apám mostmár ősszel bizonyosan inasnak ad. Átvillant rajtam, hogy az volna a legokosabb, ha máris megindulnék, fölcsapnék bujdosónak. De nem volt időm cselekvésre. Apám meg anyám együtt jöttek meg. Ott lapultam az ól mögött. Anyám kiáltott értem: Laci, gyere ebédelni! Szorongva, a közeli halál izgalmával, léptem át a küszöböt Böske tányérja fölé hajolva kanalazta a levesét. Megebédeltünk. Intettem neki, hogy kövessen. Az ól möcjé hívtam. — Nem szóltál apámnak? Böske rám emelte könnyes, meleg tekintetét. — Nem, — mondta halkan. <— Nem akartam, hogy kikapj. Értetlenül bámultam rá. Akkor hirtelen megcsendült valami a lelkemben. Életemben először éreztem meg. hogy Böske más, egészen más, mint én meg Miklós. De nem ismertem még a jóságot és a megbocsátás angyali erényét. Mély, viharos meghatottság öntött el. — Milyen vagy te... tört ki belőlem. Böske rámmosolygott. Megölelt, megcsókolt, úgy rebegte: — ígérd meg, hogy ezután jó leszel! Szivemben valami furcsa, jóleső ujjongás röpködött. — ígérem! — kiáltottam boldogan. Összeölelkeztünk és futottunk a nagykertbe. Nevettünk. Böske megint megcsókolt. — Menj, hozd le a flóbertedef. Perc alatt fordultam. Aztán megindultunk a rét felé, amely nyíló virágaival, hangos madaraival .ritár várt bennünket.
