Prágai Magyar Hirlap, 1938. április (17. évfolyam, 76-99 / 4519-4542. szám)
1938-04-03 / 78. (4521.) szám
1938 április 3. vasárnap. rpI«GAlA\\<AARHlRLai» Budapesti ía/éi r (Z6\) BUDAPEST. - A Magyar Tudományos Akadémia legutóbbi ülésén elhatározta, hogy egyik tagját megbízza azzal, hogy gróf Klebelsberg Kunó életének és köz' életi működésének méltó irodalmi emléket állítson. Hat esztendő telt el azóta, hogy gróf Klebelsberget a magyar nemzet gyasza a szegedi Dóm kriptájába kisérte. Ez a hat, eseményben dús esztendő elegendő volt ahhoz, hogy a magyar nemzet fölismerhesse és fölmérhesse azt a kulturtörténelmi szerepet, amelyet ez a jelentőségében és alkotóerejében kimagasló államférfiu betöltött. A szegedi Dómtér firenzei pompájától a kis tanyai iskola muskátlis ablakáig mennyi nagy, a nemzet haladását szolgáló intézmény és alkotás jelzi azt az utat, amely a magyarságot a kulturális fölény hatalmával akarta politikailag is megerősíteni! Ma már bízvást elmondhatjuk, hogy a magyar nemzet az általa kijelölt utón nagy lépéssel haladt a kitűzött cél felé: a magyarság kulturális elhivatottságát az egész világ elismeri. Hogy idáig jutott el a magyarság, az kétségtelenül Klebelsberg munkálkodásának halhatatlan érdeme. Talán legjobban fejezi ki ezt az a szimbolikus jelenet, amely a szegedi kriptában akkor játszódott le, amikor a Nobeí-dijas Szent-Györgyi Albert kitüntetésének első hírére annak a férfiúnak a koporsójához sietett hálaadásra, aki őt a világsikerre vezető utón elindította. A világháború nyomán a meggyötört Európában az egyetemes fáradtság és nyomorúság révén bizonyos kulturpesszimizmus lett úrrá, amely legkifejezőbben Spenglernek az „Untergang des Abendlandes” tételében csúcsosodott ki. Ezzel az európai kultúra pusztulását hirdető sötét és kietlen tétellel szemben merő ellentét gyanánt jelentkezett az egyes nemzetek kultúrpolitikai lendülete, amely például Magyarországon gróf Klebelsberg Kunónak a magyar kulturális élet elén való megjelenésében és alkotásainak szakadatlan sorában nyilvánult meg. Klebelsberg szellemiségének alapvonása, amint azt róla Kornis Gyula emlékbeszédében olyan találóan állapítja meg, az volt, hogy „finoman megérezte a kor egyetemes törekvéseit, különösen pedig a demokrácia kultúrpolitikai célkitűzéseit”. Teljesen annak a nagy célnak a szolgálatába állitotta a maga termékeny életét, hogy a népoktatás és népművelés fejlesztésével a szellemi javak élvezetét minél szélesebb társadalmi rétegekre terjessze ki és minél szélesebb köröket juttasson emberibb életkörülményekhez és a politikai jogok öntudatosabb gyakorlásához. Ezért alkotta meg a tanyai iskolákról szóló törvényt, amelynek keretében közel hatezer népiskolai tantermet és tanitói lakást épített, — ezért emelte törvényerőre a nyolc- osztályos népiskolát, — ezért szaporította az önálló mezőgazdasági népiskolák számát, — ezért emelte soha nem sejtett magaslatra a népművelés intézményét és állított föl ezerötszáz népkönyvtárat. Nem egészen tízéves minisztersége alatt egymagában több népiskolát állított föl — állapítja meg róla Kornis —- mint amennyit az előző kormányok a kiegyezés virágzó korszakának félévszázada alatt. De Klebelsberg itt nem állott meg. Az ő örökkön szomjazó szelleme és teremtő képzelete meglátta azt is, hogy a nemzet kultúrájában nagy politikai hatalom rejlik. És ezért a kultúrában való nemzetközi versenyre akarta jól előkészíteni a magyarságot, főként a tudományos kultúrának nagyszerű kiépítésével. Ebből az elgondolásból született meg a szegedi és a pécsi egyetem, a külföldi kollégiumok, amelyekben a magyar nemzet „európai szellemű vezérkara” nevelkedik, a svábhegyi csillagvizsgáló intézet, a világhíres tihanyi Biológiai Intézet, amelynek hire még japán tudósokat is idecsal a Balaton partjára. Ezért szervezte meg a technikai haladás előbbrevitelére a Széchenyi Tudományos Társaságot, — ezért kapcsolta szerves egészbe a nagy közgyűjteményeket, bővitette ki a Néprajzi, a Nemzeti és a Szépművészeti Múzeumot, elősegítette a debreceni Déri-Muzeum fölállítását és ő volt megindítója azoknak a külfölddel való kulturális kapcsolatoknak, amelyek az évek során a különböző kulturális egyezmények létrejöttéhez vezettek és amelyek a kultúrán keresztül a politikai barátság elmélyülését is szolgálták. Kornis Gyula emlékbeszédében „magyar Perikles”-nek nevezi Klebelsberg Kunót, akinek egyénisége, élete és sorsa egészen a halálig meglepő hasonlatosságot mutat a görög államférfiu életével és sorsával. Amaz a harctéren szerzett pestisnek, emez pedig az alföldi munkatéren kapott hagymáznak (tífusznak) esett áldozatául. És amint a görög művészet klasszikus alkotásai Perikies teremtő géniuszának nagyságát hirdetik, úgy a Szekfii Gyula által „neobaroknak” nevezett magyar korszak nagy művészi alkotásai; a szegedi Dómtér, a debreceni egyetem aulája, az Országos Levéltárnak a magyar történelem ezer esztendejét jelképező, Dudits Andor ihletett művészetét tükröző freskói, az egyetemi templomban épített Nemzeti Pantheon és a többi is mind, — az idők végtelenéig hirdetik gróf Klebelsberg Kunó mü- vészetrajongását. Azonban az olyan egyéniség, amilyen Klebelsberg volt, nem elégedhet meg csak a kultúrpolitika szolgálatával. Az ő szeme előtt a nemzeti újjászületés egésze lebegett. Ezért a magyar nacionalizmus kereteit az uj viszonyokhoz mérten uj tartalommal akarta megtölteni, s az uj magyar lelket kiformáló eszmeiséget „neonacionalizmus”-nak nevezte el. Az uj nemzeti programot ő maga ezekbe a szavakba foglalta össze: — Három káros embertípus van: a paszszív magyar, a patópál-tipus, aki csak magának él, s egykedvűen nézi a maga és a közösség sorsát. A negatív magyar, akiben a tagadás szelleme testesül meg és aki csak a kritikában, a mások munkájának a lebecsülésében éli ki magát. Végül a destruktív magyar, aki nemcsak tagad, de rombol, minden történeti talajt kirúg a lába alól, kiagyal egy „észszerű” társadalmi rendet és ennek megvalósítása érdekében a nemzet valamennyi hagyományát sárba tiporja. Én a pozitív, az aktív, a produktív, a konstruktív emberek szolidaritását hirdetem; a munkás, az alkotó emberek szent összefogását az újjáépítés nagyszerű munkájában. A neonacionalizmus a korábbi idők szónokló, ünneplő, civódó és kesergő hazaszeretetével szemben, a munkás hazaszeretetet hangsúlyozza. Éppen úgy szembeszáll a jogosulatlan önámitással, mint a nemzet önbizalmának kishitű lefokozásával. Éppen úgy szembeszáll a naiv optimistákkal, mint a baljósokkal és a kétségbeesés gondolataival. Elsősorban a tudás erejével meghatványozott munka kultuszát iparkodik szolgálni. ^ Majd igy folytatja; ■'*■■ *&*■* ' — Akkor sikeres a nemzetnevelés, ha mi nél több embert lehet produktív és konstruktív magyarrá nevelni. Csakis a termékeny munka, a teremtő alkotás az igazi élő haza- fiság. Minden egyéb puszta szó. A haza föld jén csakis a müvek, az alkotások képviselik a végleges, a nemzettől többé el nem vitatható honfoglalást. Egy nép csak azzal szerez jogot a hazájához, ha azt halhatatlan mü vekkel nemzeti géniuszához kapcsolja, Klebelsberg, amikor neonacionalista programját ezekbe a márványba kívánkozó szavakba öntötte, nemcsak a szellemi javakat teremtő munkára gondolt, hanem a gazda sági javakra is. „Én az iskola révén különösen két vezéreszmét igyekszem az uj nemze dékbe belevinni — írja ■—: az erkölcsi alapon nyugvó nacionalizmust és a gazdasági termékenység gondolatát.” A fasizmusnak igazi belső tartalmát is abban a gazdasági munká bán látja, amely a néptelen, posványos és maláriás tengerpartokat kiszárítja, gyarmatokat szerez, hogy a népfölösleget olasz földön helyezhesse el, nagy hadsereget szervez, hogy Itália újból föl vehesse Velence szerepét. „Anyagi jólét nélkül nincs szellemi müKARUBAD POZSONY. — (Szerkesztőségünk telefonjelentése.) A Slovák vasárnapi száma a legutóbbi Scotus Viator-féle táviratokkal kapcsolatos cseh sajtókampány miatt közli Scotus Viator- nak még 1937 október 10-én német nyelven irt levelét, amelyet Scotus Viator a csernovai véres templomszentelés harmincadik évfordulója alkalmából Rózsahegyre irt Hlinka Andrásnak, a szlovák néppárt vezérének. Scotus Viator ebben a levelében többek között ezt írja: — Kívánom, hogy ez az ünnepély ne legyen a szomorú múltra való visszagondolás, hanem inkább kiinduló pontja egy újabb érának, hogy a szabadságukat visszanyert szlovákok a többi nemzetiséggel megtalálják az együttműködés útját. A magyar nemzeti kisebbségről .is szó van a levélben olyan formában, hogy Scotus Viator ajánlja, hogy a magyar nemzeti kisebbséget jogaiban erősítsék meg és nemzeti jogait szélesítsék ki. A levél ezzel fejeződik be: — A szlovák fiatalság necsak elméletileg, hanem gyakorlati téren a mindennapi életben is mutassa meg, hogy megérett a szabadságra és megtalálja a helyes utat a másnyelvü szomszédokhoz. A Slovák vasárnapi száma a levelet eredeti német szövegében és szlovák fordításban is közli. Hlinka egészséges A csehszlovák sajtóban az utóbbi napokban olyan hírek terjedtek el, hogy Hlinka András súlyosan beteg. Mint most Pozsonyból értesülünk, ezek a hírek nem felelnek meg a valóságnak. A szlovák néppárt ősz vezére teljesen jól érzi magát, állandóan fenn van és naponta szentmisét mond. Gyomor-, hél-, máj-, epe- és anyagcserebctegségeknél! Gyógykurák 1950 KMol Felvilágosítások és prospektusok minden utazási irodában és a karlsbadi fürdőigazgatóságnál. velíség, mint ahogy szellemi kultúra hijján nem bontakozhatik ki anyagi műveltség.” Klebelsberg tisztában volt vele, hogy programja, amely egyben az ő életcéljának is nevezhető, csak úgy mehet át a köztudat- ba, ha igénybe veszi a sajtó nyilvánosságát, s ezért ő maga is sok cikkben terelte rá a közfigyelmet. Többek között igy ir: „A magyar publicisztikának és zsurnalisztikának egyik legnemesebb föladata, hogy ezt az öntudat alatt lappangó uj közszellemet a nemzet leikéből az öntudat világosságára pat- tantsa, vezesse és irányítsa.” Cikkeiből, amelyek kötetbe gyűjtve is megjelentek, a magyar fajtának és a magyar földnek olyan áhitatos szeretete és megbecsülése csendül ki, amely magával kell, hogy ragadjon mindenkit, aki a magyarság hányatott sorsával a legkisebb közösséget érzi. Amíg élt, „optimista tervkovács”-nak nevezték. Klebelsberg valóban optimista is volt munkájának eredményét és nemzete jövőjét tekintve. „Félre a csüggedés árnyával és föl a fejjel! — hirdette. — A múlt emléke és a jelen nyomora ezer kézzel húz visszafelé, de azért verejtékesen, koronként lassan is, előre kell haladni újabb célok felé! Jöjjenek a harmincévesek!” Őt is az a tudat éltette, amelyik Szekfü Gyula „Három nemzedék” cimü müvében kifejezésre jut, hogy a nemzeíépitő munkát az ifjúság tovább folytatja és szétviszi az egész nemzettestben, hogy a közöny nem örök, hogy nép és hagyomány, magas és mély kultúra szintézise nem álom, hanem, megvalósuló szükségszerűség. Hogy már itt is van az uj nemzedék, amely — eltávolodva a mozdulatlanság és a forradalom egyképen veszedelmes pólusaitól — nemcsak szóban és retorikában, de lélekben és alkotásban is visszatér Széchenyi örök magyar programjához: reform és konzerválás, újítás és hagyomány szintéziséhez, a magyarabb magyarsághoz. Úgy véljük, hogy a mai gondterhes, sok tévelygéssel és veszedelemmel teljes időkben jó szolgálatot teszünk, amikor a magyarság tekintetét rátereljük Klebelsberg örökkön aktuális életmunkájára, PARLAMENTI NAPTÁR KÉPVISELŐHÁZ: Április 5., kedd: 15 órakor házülés (légvédelmi novella, vagy o ndóze m a-no véli a.) A vitát szerdán folytatják. — Ugyanaznap költség-vet esi, alkotmányjogi bizottság-. Április 6., szerdán: a plénumban vita folytatása előző napról. Alkotmányjogi, műszaki-forgalmi, népjóléti bizottság. Április 7-től: húsvéti szünet. SZENÁTUS: Április 6., szerda: 16 óraikor ülés (bögölyirtási javaslat.) — Ugyanaznap költségvetési bizottság, népjóléti bizottság. Április 7., csütörtök: plénum. Április 8-tól: húsvéti szünet. Válogaíolf ezüsf- és kékrókák, kanadai nercek nagy választékban Szeme- és stmyeftttefévás Sfastny László cégnél Kosice-Kassa, Stefánik-u. 48. Telefon 33-0Ó 7 <3, l r ^„y ' .’. ... ' . ■- ■ .. A Scotus Viator sikraszáliása a szlovák-magyar egymásrautaltság mellett A Slovák nyilvánosságra hozta az angol publicistának Hlinka Andráshoz intézett levelét