Prágai Magyar Hirlap, 1938. április (17. évfolyam, 76-99 / 4519-4542. szám)
1938-04-26 / 95. (4538.) szám
Henlein teljes egyenjogúságot és önkormányzatot követel az eddigi kisebbségi jog helyett A szudétanémet párt elnökének karlsbadi beszéde — Áüásfoglatás a nemzeti szocialista világnézet mellett - Az angol és francia sajté véleménye - A politikai miniszterek ütéseznek A cseh sajtó elutasítja a szudétanémet követeléseket PRÁGA. —' A szudétanémet párt karls- badi országos pártnapján vasárnap Henlein Konrád nagy beszédet mondott s ebben összefoglalta a szudétanémetség legnagyobbrészt ismert követeléseit: a teljes egyenjogúságot és önkormányzatot. A esdi sajtóvisszhangból látni, hogy a beszédnek cseh oldalon is nagy fontosságot tulajdonítanak. A legnagyobb szenzációi kelti a politikai körökben Henlein ama bejelentése, hogy pártja a német nemzeti szocializmus világnézetének eszméit magáévá teszi. Henlein előtt Köllner képviselő a szudétanémet párt szervezési eredményeiről számolt be. Jelentése szerint márciusban 212 ezer fővel növekedett a szervezett párttagok száma s számuk ma már meghaladja a 800 ezret. Hériéin beszédét a Prágában megjelenő Die Zeit tm Montag bőven ismerteti. A német lapból idézzük a beszéd alábbi ré szelt* ; Három közeledési kísérlet Egyenjogúság és önkormányzat * (d) Ma már senki sem vonja kétségbe Prágában, hogy Henlein szava 90 százalékban a szudétanémet nép szava. Az a beszéd tehát, amely Henlein ajkáról a karlsbadi pártnapon elhangzott, legalább 90 százalékban a három és egynegyed milliónyi szudétanémet akaratának megnyilvánitása volt. Három és egynegyed milliónyi nép akarata nem elhanyagolható mennyiség Európa szivében, hiszen számszerint fölülmúlja Norvégia, vagy Lettország, vagy Észtország, vagy Litvánia, vagy Albánia lakosainak számát s a művelődésnek is a legmagasabb fokán áll. E beszéd jelentőségét azonban legjobban az mutatja, hogy London és Páris Sajtója — még ha ellenzi is — elsőrendű európai eseményként könyveli el. Különösen az angol sajtónál érthető ez a rendkívüli érdeklődés, hiszen Angliából egyenesen sürgették, hogy úgy a szudétanémetség szö- vegezze meg maximális követeléseit, mint pedig a csehszlovák politikai körök körvonalazzák azt a maximális határt, ameddig a nemzetiségi engedmények terén elmenni hajlandók. Nos, amit Henlein prezentál, az á németség követeléseinek maximuma. Most á kormányon a sor, hogy bemutassa azt a „nemzeti statútumot”, amely viszont a többség maximális megoldási terve. Erről az utóbbiról egyelőre csak annyit tudunk, hogy tartalmazni fogja az összes eddigi kisebbségjogi törvényeket és rendeleteket s bizonyos kiegészítések is lesznek benne, de ezek semmiesetre nem lépik át az alkotmánytörvény eddigi kereteit. Mint ismeretes, Chamberlaint is úgy tájékoztatta a kormány, hogy ,,az alkotmány keretein belül hajlandó teljesíteni a szudétanémet kisebbség észszerű követeléseit”. Még ebben a pillanatban nem tudjuk, hogy a kormány álláspontja teljesen elutasító lesz-e, mint ahogy az első cseh sajtóhangok akarják sejtetni, vagy pedig közel fog esni a félhivatalos Times véleményéhez, amely szerint például az önkormányzat nem volna ellentmondásban a csehszlovák alkotmánnyal s Így Henlein nyolc pontja legalább részben alapul szolgálhatna a kormány és a szudétanémet párt közti tárgyalásoknak. Ami magát a nyolc pontot illeti, alig van benne valami, ami uj és ami ne lenne ismeretes a szudétanémet párt hat nemzetiségvédő törvényjavaslatából. Ami egészen uj, az csak a német nemzeti szocialista világnézet hirdetése, szabadságának követelése s éppen ez a kívánság az, amely a legviharosabb ellenzést váltja ki a cseh oldalon s a legkevesebb megértéssel találkozik Angliában. Egyébként az egyenjogúság és az autonómia követelése teljesen régi programja Henleinnek. A vita is régi: a cséhszlovák álláspont e kérdésekben az alkotmányból indul ki és annak megváltoztat- hatatlansága mellett tart ki, Henlein viszont az alkotmányt megelőző fegyverszüneti és fcékekőtési okmányokra építi érveit és ezek alapján kívánná a nemzetiségi törvények átépítését, ami alkotmánymódosítást igényelne. Henlein előtt svájci minta lebeg. Svájcban a francia nép a lakosságnak csak 20.4 százaléka, az olasz meg 6 százalék, tehát nemzeti kisebbség. Mivel azonban a franciák a francia határ rá ént én négy kantonban, az olaszok pedig az olasz határ mentén egy kantonban többséget alkotnak, nem „kisebbség" gyanánt kezelik őket. hanem a ‘saját nyelvterületükön ugyanolyan frobbségi Jogokat élveznek, mint a 71.9 szá— Megelégedéssel tölt el az a tény, —< mondotta Henlein, <— hogy az utóbbi évek politikai fejlődése minden tekintetben igazat adott nekünk. Magatartásunkon és érzületünkön nincs mit változtatnunk. A történeti igazság megállapítása kedvéért ki kell emelnem háromszori közeledési ajánlatomat. Mikor 1934-ben Böhm.-Leiipáíban elsőizben nyújtottam kezet megértés céljából a cseh népnek, egyszerűen nem vettek észre. Mikor az 1935 májusában elért hatalmas választási eredmény szerint az egész szudétanémetség majdnem 70 százalékos legitimációja alapján újból kinyilvánítottam készségemet, hogy népeink megbékítése és az állam kiépítése munkájában részt akarunk venni, második ajánlatom ismét épp oly mellőzésben részesült. S amikor a népvédelmi javaslatok révén a nemzetiségi kérdés rendezéséhez uj alapot teremtettem, ezt a harmadik kötelező kísérletemet sem méltatták figyelemre. Ezek szerint nyugodtan a világ közvéleményének megítélésére biz- hatom, hogy a szudétanémetség, vagy pedig a csehszlovák kormány és nép járt-e el helyesen ebben a kérdésben. Semmiesetre nincs szándékomban megismételni együttműködési készségemről zalékos többségben levő németek a maguk területén. Ily elgondolás alapján javasolja Henlein 1. pontja az „egyenjogusitás" elvi kimondását. A továbib hat pont — az utolsót leszámítva — ugyanennek az elvnek a gyakorlati alkalmazása akar lenni. A 2-ik pont a nemzetiségek kollektív jogiát szögezi Le, mint ahogy ezt a népvédő törvényjavaslatok egyike is tartalmazza. Ez a jog az államban élő összes egynemzetiségü polgárokra vonatkozna az egységes nemzetiségi kataszterhez való tartozás alapján. 'Ez bizonyos mérvű kulturális autonómiát jelentene. A 3. és 4. pont az egytömbbem élő és telepterületén többséget alkotó egynemzetiségüek területének „megállapitását, elismerését" és ön- kormányzatának megadását szorgalmazza. Ez bizonyos értelmű területi autonómiával lenne szóló nyilatkozatomat, mert nem akarom kitenni magamat újabb elutasításnak. A békekötés okiratai — Épp úgy, mint a birodalmi németség, a szudétanémet népcsoportok is hittek Wil- son elnök tizennégy pontjában s abban a jogos várakozásban, hogy egy évszázados békétlenség nyer befejezést és az egyenjogúság és önrendelkezés alapelvei szerint egy igazságos jogrend épül ki, a szudéta- németek is várakozással tekintettel a békekonferencia felé. E reménységükben azonban a legsúlyosabb mértékig csalódtak. Az uj Európa a német népcsoportoknak és a magyar népnek csak igazságtalanságot jelentett. Kijelentjük, hogy mi, szudétanéme- tek az önrendelkezés egyetemes érvényű jogigényéről soha nem mondtunk le. mivel ez a jog eltulajdonithatatlan és elvitathatatlan. Azzal, hogy a békekonferencián ezt a jogot mellőzték, a békekonferenciáért felelős hatalmak is felelősek államunk mai tarthatatlan viszonyáért. Ezért mindenekelőtt az állam megalapításával akarok foglalkozni. Csehszlovákia nemzetközi kötelezettségei ezekből az okiratokból származnak: egyértelmű. Magyar szempontból ez a 'kívánság körülbelül azt jelentené, hogy a mai járási határok úgy völnának rendezendők, hogy a magyarság összefüggő területéhez tartozó vidékek lehetőleg magyar többségű járásokhoz tartoznának. Ma 124.125 magyar nem élhet a nyelvjogával, pedig csak mintegy 50 ezer olyan magyar ván, aki á nyelvhatáxokon túlra esve apró szigeteken és szórványokban lakik. Az ilyen — rendeletileg eszközölhető — járási átszervezéssel, a nyitjái, aranyosmaróti, rimaszombati, nagyrőoei és nagymihályi járásók magyar községei magyar bírósági járásokhoz tartozhatnának és visszanyerhetnék a teljes nyelvhasználati jogot. E pontiiak logikus folyománya a szudétanémet párt 5-ik követelése, amely valamennyi népnél a nyelvterületen kívül élő kis szigetek és szórványok elnemzetíenitését akarja megakadá1. a fegyverszüneti szerződés, amely a békekötés alapjaiul Wilson tizennégy pontját állapította meg, 2. a csehszlovák békedelegáció emlékirata és dr. Benes 1919. május 20-án átnyújtott jegyzéke, továbbá a békekonferencia rendelkezései s végül 3. az 1919 szeptember 10-én kötött saint-germaini államszerződés. E békekötési alap szerint az önrendelke* zési jog nem lehetett volna puszta frázis, hanem olyan parancsoló alapelve a to-f vábbi eljárásnak, amelyet az államférfiak a jövőben csak a saját veszélyükre mellőzhetnek. A világosan körülirt nemzeti követeléseket a legmesszebbmenően ki kellett volna elégíteni. A cséhszlovák békedelegáció a célból, hogy a szudétanémetségtől megatagadják az önrendelkezési jogot, meghamisította a nemzetiségi viszonyok statisztikáját. A harmadik számú emlékirat 2-ik főokmányában ezt állította: A németek problémája csak Csehországban áll fönn, mert Morvaországban a németek szétszórva élnek és sehol sem alkotnak zárt német tömböket. — Ez állításokkal szemben kijelentem: Nemcsak Csehországban, hanem Morvaországban és Sziléziában is nagy zárt német települési terület van. A németek százhúsz járásban abszolút többséget alkotnak, ezek közül nyolcvankét járásban 90—100 százalékos többséget. A szudétanémetség 3466 községben képvisel abszolút többséget és csak 41 olyan község van a zárt német területen, ahol a németek száma az 50 százalék alá esik. A zárt német nyelvterület 1921-ben 28.000 négyzetkilométer méretű volt (1930-ban 25.775) négyzetkilométer). A csehszlovák békédelegáciönak a német problémáról nyújtott adatai tehát ellentmondanak az igazságnak. Csehszlovákiában csak a csehek számára nyújt a rendlyozni egy olyan törvénnyel, amely az elnemzet- lenitési tilalom áthágását biróségilag üldözné. Ez is az alkotmány keretei közt oldható meg. A Henlein-féle követelések 6. és 7-ik pontja a nemzetiségi vidékeken az 1918-as nemzetiségi arányok és a hirtokállomány visszaállítását szorgalmazza, ami régi ismert követelése a magyar ellenzéknek is. Ennyiben foglalható össze sime ira et stúdió a karlsbadi követelések lényege. A magyar kisebbség tisztán látja, hogy itt nemcsak a német kérdés, hanem általában Csehszlovákia valamennyi népének nemzetiségi problémája kerül szőnyegre és megvitatásra. És ezért a sorstestvérek természetes együttérzésével kíséri a történelmi percekben a szudétanémet nép küzdelmét a csehszlovákiai népek egyenjogúságáért és önkormányzatáért. BSLÍ8 TTq/ XVII. évf. 95. (4538) szám ■ Kedd ■ 1938 április 26 Előfizetési ári évente 300, félévre 150, negyed* Szerkesztőség: Prága II., Panská évre 76, havonta 26 KC., külföldre: évente 450, /[ SzloVePSzkÓi 6S rUSZlIlSzkÓi TTlClgUCirsás ulicel2. IL emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 KC. • - «<***/«w*V* ő Prága II., Panská ulice 12, Hl. emelet A képes melléklettel havonként 2.50 KC-val több. pOlltlKQl TlCLpilCLpjCL • * TELEFOM: 303-11. © • Egyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.-Ki. r r r SŰRQÖNYCIM: HÍRLAP, PRfiHfl.
