Prágai Magyar Hirlap, 1938. április (17. évfolyam, 76-99 / 4519-4542. szám)

1938-04-24 / 94. (4537.) szám

1938 április 24, vasárnap. Ti ' irnafri Kuthy: A magyar tőkeképzés megalapozása csak a szövetkezetek es a gazdasági egyesületek utján lehetséges A Hanza elnökének érdekes nyilatkozata a magyar falu gazdasági fejlesztéséről - A fogyasztási és hitelszövetkezetek, valamint az önsegélyzők jelentősége -- Fontos föladat: az ifjúság gazdasági fölvilágositása GALANTA. — (Kiküldött munkatár sunktól.) Szlovákiai kőrútunkon nem sza- kszthattük el a kedvező alkalmat, hogy Gailán,tán föl ne keressük a magyarság éle­tében olya.n döntő jelentőséggel bíró Hanza szövetkezeti központ elnökét, dr. Kuthy Gézát, hogy néhány mondatban nyilatko­zatot kérjünk tőle lapunk részére. A leg­fontosabb kérdést intézzük hozzá: megvan-e Szlovákiában a magyar tőke képződésének lehetősége? Lehetséges-e a magyarság legszélesebb népi rétegeit be­vonni a főkéképzés annyira fontos gaz­daságpolitikai mozgalmába? Dr. Kuühy a .tapasztalt szakember önbizal­mával válaszok. Válasza a következőkép­pen hangzott: ' ... . — A magyar fŐkeképzésnek Csehszlová­kiában megvan a lehetősége. E megállapi- tásnák az ellenkezőjét állítják ugyan so­kan. Azok állítják ezt, akik a tőkeképzést felülről, parancsszóra, jelszavakkal, idegen erők segítségével képzelik megvalósítani. Akik azonban ismerik a mi népünk nagyon értékes gazdasági és kulturális erejét, érté­keit, ismerik annak módját, hogyan lehet azt a közjó javára gyümölcsöztetni, azok tudatosan, meggyőződéssel állíthatják, hogy a magyar tőkeképzés lehetséges. — A magyar tőkeképzésnek a falura kell alapítva lenni, a mi népünkre, melyre a lég válságosabb' időben is biztosan lehetett számítani közös céljaink megvalósításánál. Ennek I első feltételé a falu népe bizalmának tel­jes bírása* Ez viszont nagyon nehéz, mert falva iákban sokszínű jelszavak hangoztatásával, a cég- táblák. :küüzésévéi,. hordozásával . kísérle­teztek és kísérleteznek, ami mögött leg­többször egyéni érdek, érvényesülési lehe­tőség bujkál 3 mindezzel szemben a. magyar falu- bizalmatlan, amin csodálkozni nem le­het. De ha egymásrautaltságunk teljes felis­merésével, meleg együttérzéssel, önzetlen, öntudatos cselekvéssel kapcsoljuk össze gazdasági és kulturális értékeinket, ha > nem elvenni, hanem a termelőinket, fo­I gyasztóinkat megerősíteni, tőkeképző ala­nyokat teremteni akarunk, — ezt tűzzük ki célul és ez a cél irányítja önzetlen munkásságunkat, akkor vállalkozásunk nem lesz tartalomnélküli forma, hanem élő valóság. — Meg kell szüntetni azt a bizonytalan­ságot, amely termelőinket és fogyasztóin- : kát a termelésnél, az értékesítésnél és a fo~ l gyasztási cikkek beszerzésénél körülveszi. • A gazdasági életben uralkodó nagy bizony- ■ tá lanság a legnagyobb gátja a tőkeképző­dés lehetőségének, gondoskodni kel'l tehát • arról, hogy ez a bizonytalanság az anyag ■ beszerzésénél, a termékek értékesitésénél, a hiteligény kielégítésénél a lehető legkisebb . mértékre leszá'Hittassék. Ezen célnak legbiztosabb eszközei a termelő, értékesítő, fogyasztási és hitelszövetkezetek. Ez az a keret, amelyben a feltétlen bizalmat ki­érdemelni és állandósítani tudjuk, ha pedig ez i megvan, a legnehezebbnek, megvalósithatatlan- nak vélt feladatokat is meg tudjuk oldani. — A bizalom megteremtésével, a szükségleteink beszerzésénél, termelvényeink értékesítésénél a bizonytalanság lefokozása által oda fog össze­futni a sok apró tőke, ahol annak képződési lehe­tőségét előmozdították: a falusi hitelszövetkezetekbe. Minden falusi hitelszövetkezet egy-egy méh- kaptár, az ott összegyűjtött sok apró tőke nem­csak a falu hitelszükségletét oldja meg, hanem a központi hitelszövetkezetbe való összegyűjtés­sel lehetővé teszi az összes hiteligény kielégíté­sét. — A hitelszövetkezeti keretet népünk a ma­gáénak tartja. A méhecske elsősorban magának gyűjt, de ha el van látva, sok jut az összehordott mézből másnak is. • A hitelszövetkezeti központ az a keret, ahová összefut a falusi szövetkezetek összegyűjtött | tőkefeleslege. Innen a tisztán kezelt gazda-1 sági csöveken jut el mindenhová, ahol arra szükség van és ennek nyomán megindul a gaz­dasági körforgás, miközben felemel, erősít, vállalkozóvá tesz, lehetővé teszi a tőkeképzés tökéletesítését. A Hanza példája — A Hanza tőkeképzését a termelés értékesí­tése és a fogyasztás terén kezdte 1925-ben. Ak­kor 260.000 korona üzletrész volt lejegyezve, de teljes bizalom hiányában még befizetve nem volt. Az 1937. év lezárásával 61,737,280 koronát forgatott, amely tőkeképződés napról-napra emeelkedik. — A Hanza hitelszövetkezet a bizalom kiala­kulása után, 1930-bán indul el 69 darab 100 ko­ronás üzletrésszel, tehát 6.900 koronával. Folyó év március 31-én a betétállomány 8,873.290 korona 05 fillér. E betétállomány állandóan emelkedik. Ez nem azt jelenti, hogy pénzbőségében vagyunk, hanem azt jelenti, hogy a sok apró tőke helyesen végzi körforgásában gazdasági építő munkáját, — Ez a két összeg gazdasági és kulturális éle­tünk erejében állandóan végzi körforgását s mi­után ez a körforgás tiszta, egészséges utón ha­lad, útközben állandóan bekapcsolódnak azok, Egy kis tabletta meghódítja a világot. A Tóga! jósága miatt nem hiába érdemli meg világhírét Mindenütt a földön, a föld min­den kontinensén számtalan ember van, akik végtag-, izületi-fájdalmaktól, idegbántalmaktól, fejfájástól és megfázástól olyan sokat szenved­tek s akiknek a Togal javulást és könnyebbü­lést szerzett Általánosan ismeretes, hogy a Togal a hugy- savat feloldja és az ártalmas anyagokat a szer­vezetből kiválasztja. A hatás a megszokástól nem lesz kisebb. Elterjedése nem ismer határt, tere az egész világ, ön se mulassza el a Togal szedést, ha az egészségéről van szó. A Togal a bel- és külföld minden gyógyszertárában kapható. Ara 12.— Kő és 27.50 Kő akiket a tények, jól felfogott érdekeik győznek meg. Önsegélyző egyesületek •— Az iparosok tőkeképződésének leghatáso­sabb eszköze az önsegélyző egyesületek létesí­tése. — Galántán az 1937, év végén 70.000 koro­nát osztott szét karácsony hetében a két év óta működő önsegélyző társulat. Év közben az ipa­rost támogatja a nyersanyag közvetlen és kész­pénzért való be vásárlásában, ezzel lehetővé te­szi, hogy a vállalkozási versenyben résztvehet a tőkeszegény iparos. Az Ifjúság irányítása gazdasági pályákra Másik kérdésünk egy szintén gyakorlati kér­désre vonatkozott: Azt kérdeztük a Hanza ve­zérétől, mi a véleménye a magyar ifjúság gaz­dasági neveléséről és gazdasági pályákon való elhelyezkedésének lehetőségeiről. Dr. Kuthy ki­hangsúlyozta, hogy a magyar ifjúság reális irá­nyú nevelését erősen ki kell egészíteni gazda­sági szakismeretekkel. — A falu ifjúságának gazdasági nevelését, képzését — úgymond — a gazdasági egyesü­letek utján téli tanfolyamok tartásának kere­tén belül gondolom az adott viszonyok kö­zött a legjobban megoldhatónak. Ezen tan­folyamokkal kapcsolatosan köthető össze a gyakorlati élet az elméleti kiképzéssel. Ennek keretén belül lehet elsajátíttatni a közigazga­tási, igazságszolgáltatási és adózási legszük­ségesebb ismereteket, — A tanuló ifjúságnak legtöbb tagja elhi­vatottság nélkül, tisztán csak elhelyezkedési célzattal választ pályát, ezért a sok hozzánem- érfcés, ennek folyománya az elhelyezkedés ne­hézségei. Célszerűnek tartom már a középis­kolában a felvilágositó munkát kifejteni rövid ismertető füzetek terjesztésével. Nagyon fon­tosnak tartom egy központi hely (nyári üdü­A VAKACIO Irta: W. Wimberger Anna Azon tépelődőtt, vájjon a halványlila ru-I hát is elvigye-e? A kék és az almazöld már | ott pihent a bőrönd fenekén. Igaz, hogyj csak tiz napra megy, de a nagyvárosiak | annyit öltözködnek s Belláék előtt igazán nem akart rongyoskodni. A másik bőröndbe a fehérnemű került. Abban is elgyönyörködött. Dusán díszített volt minden egyes adarab, csupa hetényi meg madeira hímzés, fáradhatatlanv délutá­nok eredménye, mikor a hivatalszobában, mely egyszersmind lakószobául és ebédlőül is szolgált, elüldögélt a kisablaknál, várva a bélyegért, levelezőlapért odatévedő falu­siakat. Csak olyankor rakosgatta óvatosan össze és tette félre a hímzést, ha a sánta Bo- ezoráné jelent meg az ablaknál, hogy be­nyújtsa a délutáni postazsákot. Mert ekkor kezdődött a szigorúan hivatalos teendő. Ilyenkor még a . cirmost is elhessegette az íróasztal végéről, ahol az rendesen szunyó­kálni szokott. De ma csak a készülődés érdekelte Ir­mát, mert ez már előélvezete volt mindama kellemes izgalomnak, mely reá a tíznapos szabadság alatt Pesten várt. Mert Pestre készült, rokoni látogatásra, unokanővéréhez, Bellához, aki, mint irta, már visszajött a tengerparti nyárhlásról és most találná Irma fölrándulására legalkalmasabbnak az időt, mert ilyenkor, szeptember végén az idő is jó még és színház és egyéb szórakozás is akad megint. * Az irónő ezzel ős egy másik elbeszélésével nyerte el a pozsonyi Toícly Kör novelFapálya­Irmát rendkívül meghatotta ez a meghí­vás, mely rögtön követte azt a levelét, mely­ben minden szándékosság nélkül, inkább csak egyéb téma híján, megemlítette, hogy ő bizony azt sem tudja, milyen az a Buda­pest .,. Arra nem is gondolt, hogy az ő szü­lei szinte nyaranta látták vendégül kisleány korában a kis Bellát s hogy most, hogy Bella oly jól ment férjhez, talán kényszerű kötelességérzésből hívhatta meg őt. A szertefekvő ruhákon kívül volt még valami, ami elárulta a nagy készülődést: az erős kamillateaszag, mellyel Irma ünnepé­lyes alkalmak előtt a haját mosta. Nagy, szőke, hosszufonatos haját, mely miatt sose tudott jólülő kalapot találni, melyet azonban divatosra, fiatalosra levágni mégis, ahogy Irmus édesanyja is mondta, halálos vétek lett volna. Irma ugyan már sokszor gondolt erre s este, ha egyedül volt a szobában, próbálgat­ta is, milyen volna igy konty nélkül. Nem volt ugyan hiú s gyakran el is röstelkedett azon, hogy harminchét esztendeje ellenére még annyit törődik a ruhával s oly gyakran néz el aggódva egy-egy induló ráncot az ar­cán. Különösen most okozott neki sok gon­dot a külseje, mikor Bellához készült, akinek ápolt szépségére félve gondolt. Az is volt az első, amit meglátott, amikor Budapesten kihajolt a gyors ablakán s a perronon megpillantotta Bellát. Milyen ele­gáns! — gondolta magában s az utazókosz­tümje, melyet olyan megelégedéssel vett föl reggel, most jelentéktelen és vidékies öltö­zetnek tűnt föl a szemében* Bella kedvesen integetett s kacagó szívé­lyességgel ölelte meg. Máris vitték a po'gy- gyászát s mikor autóba ültek, Irma elmoso­lyodva gondolta, hogy bizony ő eddig még csak kétszer ült autóban, mind a kétszer a szomszéd bérlő vitte ki potyán az állomásra. Bella finom kis tenyere közé véve a ke­zét, kérdezte: .— És most mesélj, mi újság nálatok?! Irmának hirtelen semmisem jutott az eszébe. Mit is mesélhetne, ami szóra érde­mes, ami azóta a hét esztendő óta történt, mióta nem látták egymást Azt mondja-e, hogy uj tanítónő került a bölönyi tanyára és hegy azzal összebarátkozott? Mert az utób­bi esztendőknek ez volt az egyetlen uj és kellemes eseménye. Avagy azt, hogy négy évvel ezelőtt oly váratlanul megkérte a cso- módi jegyző, aki három gyermekkel meg­özvegyült. Mert az is igen nagy esemény veit az életében és igen soká eltöprengett, álmatlankodott rajta, mig elhatározta, hogy mégse megy hozzá ... Hát csak azt mondta, hogy bizony nálunk nem sok az újság. Majd hozzátette még, hogy Kálmánéknál a télen megint kisbaba volt, de szegényke meghalt mindjárt. — Ugyan, szegény asszonyka! Hány van már Kálmánéknál? — Két kisleány van már. Ez is leányka volt. De szegény Piroska mégis annyira bánkódott, hogy meghalt. Mama náluk volt a télen. Örülök, hogy mama úgy szereti Pi­roskát. Olyan ritka az, hogy anyós és me­nye jól megférjenek. Az is igaz, hogy ritkán találkozunk, mióta Kálmánék olyan messze kerültek. De Bella oly kedves volt s oly hamar ta­lált mondanivalót, mellyel áthidalta azt a hét esztendőt, melyek alatt nem látták egymást. Otthon Zoltán, Bella ura jött eléjük. Ma­gas, elegáns megjelenésével megfélemlitően imponáló volt. Pethes Zoltán ismert sebész volt Budapesten, akit a szerencse, a fényes föllépése s a jó összeköttetései emeltek arra lőtelep) létesítését, ahol gyakorlati és szak­előadók az egész nyár folyamán, sőt béli tan­folyamok tartásával kapnának a hallgatók kimerítő tájékoztatást és előkészítést a gya­korlati pályákra. — Ilyen előkészítés, kiképzés mellett a gaz­dasági egyesületek utján igen sok tanult em­ber nyerhetne elhelyezkedést a falu gazdasági és kulturális életében és a szövetkezeti kere­tek tökéletes megoldásánál. Ezen keretekben a kezdet kezdetén vagyunk, itt azonban kon­tárkodással csak ártani lehet, ide teljes fel­készültség szükséges s ezzel igen nagy ered­ményeket lehet elérni, — Az eredmény akkor lesz teljes, ha az egészséges szellemi tőkeképződés egybe fog forr­ni az anyagi tőkeképződéssel. Szellemi tőkekép­ződésünk akkor lesz egészséges és eredményé­ben hatásos, ha egységes elhatározással meg­szüntetjük a sokféle cimü és célú alakulatot, szervezetet, ezzel elejét vesszük értékes erőink szétforgácsolódásának, Meg kell teremtenünk a •szellemi termelés egységesítését, ami maga után vonja a gazdaságos értékesítést, fogyasztást. Ezen az utón fog sok szellemi foglalkozású az elhivatottsága körében elhelyezkedést találni és szellemi tőkeképződésünket előmozdítani. a polcra, amely gondtalan jómódot, szép és fényűző asszonyt és otthont biztosított neki. Vacsoránál gyöngyöző aranybor állt a poharakban s a pecsenye után valami nagy­szerű krémmel leöntött tészta került az asz­talra, amilyet Irma még sose evett. A vendégszobában, Irma ágyán rózsaszín selyempaplan volt s ő belemosolygott pár­náiba, mikor az utazástól fáradtan kinyuj- tózkodott benne. Másnap, mikor a nagy gonddal felöltőit zöld ruhájában megjelent, hogy kicsit sé­tálni menjenek, Bella gyors pillantással vé­gignézve rajta, kedvesen mondta: — Nem volna-e jobb, ha a kosztümödet vennéd föl? Nincs valami meleg idő, nézd, én is kabátosán készülődtem s ennek meg­ártana, ha csak egy kicsit is megázik. Irma habozott. — Gondolod? De most átöltözzem? — Hiszen az oly hamar megvan! Gyere, segítek. És Irma átöltözködött. — Kissé hosszú a szoknyád, Irmuskám. Délután majd feltüzzük kissé. Nézd, igy fes- sebb. Hiszen szép lábad van, mit dugdosod. Irma nevetve mondta, hogy ő bizony még ezt is rövidnek találta s már a vonaton néz­te, hogy milyen röviden jár mindenki. Aztán átmentek a hálószobába s ott Bella még lepermetezte finom illatszerrel. Mikor a nagy púderpamaccsal jött feléje, Irma kis­sé meghátrált. De Bella azt mondta: — Nézd, fénylik az orrod. Nos, nem jebb-e igy? Irma félszegen mosolygott és a púdert ha­mar letörülte kesztyűjével, mikor Bella el­fordult. De mikor a Belvárosban elmentek az óriás tükörablakok előtt, megállapította, hogy a szoknyája tényleg tulhosszu. S délután fölszegték a szoknyát. Irma el­nézegette Bellát, amint az a lakásban mozog. A könnyű háziruha végigomlik rajta, kifor­mázza s megint elmossa szép, karcsú alak­7

Next

/
Oldalképek
Tartalom