Prágai Magyar Hirlap, 1938. április (17. évfolyam, 76-99 / 4519-4542. szám)
1938-04-24 / 94. (4537.) szám
EGY MOSOLYGÓ BÖLCS EMLÉKÉRE RliAg Balogh Elemér utolsó derűs önvallomása Bánságáról, a magyar ember bölcsességéről és utazásairól b h A deákferenci magyarság egyik markáns képviselője távozott el az élők sorából ■ ■ dig nekem jó fegyverem van az ilyen fene- vadak ellen ... Amikor egyszer, még a békeidőben Törökországban utaztam, egy kis orvosságos üvegben magammal vittem a kamillatea pornójából készült port. Ebből különböző, majdnem nagy politikai bonyodalmak támadtak útközben. Belgrádban és Szófiában nem volt semmi baj, de a török határőrök föltartóztattak és rámkiáltottak, hogy dinamitot viszek. Hiába ajánlkoztam, hogy szívesen meggyujtom a port, ebbe a kisérletbe a derék muzulmánok nem akartak belemenni. Konstantinápolyban már várt rám a rendőrfőnök két detektív kíséretében és a helyszínen faggatni kezdtek. Vagy százféle kérdést intéztek hozzám, mindegyikre becsületesen megfeleltem, de ők csak nem tudtak megnyugodni, mig végre egy felelet megszabadított az egész bajtól. Azt kérdezték tőlem, hogy mit csinálok pénteken? Pénteken — mondtam ■— egy an1935 április 24, vasárnap. I i PRÁGA. —- Balogh Elemérrel annak z magyar típusnak egyik markáns képviselő]* távozott az élők sorából, amely a magyar fájta legkitűnőbb tulajdonságainak voll hordozója. Balogh Elemér a deákferenc: magyarok típusából volt. Egészen bizonyos hogy alig volt még valaki Szlovákiában, aki egy letűnt nagy magyar nemzedéket olyan maradéktalanul tudott volna gondolkozásának derűs bölcsességével, széleskörű és változatos tudásával, csöndes szemlélő lényével elibénk idézni, mint ő. Nemcsak alapos műveltsége és derűs életszemlélete, hanem lényének külső formái, egész habitusa erre a példaadó nagy magyar típusra emlékeztetett. A köznemesi magyar világ, Mikszáth Kálmán világa lengte körül egész lényét s az utókor másfajta szellemi koszthoz, más emberskáláhcz szokott fia megil- letődéssel ismerte föl Balogh Elemér környezetében azt az elsüllyedt világot, melyről Mikszáth Kálmán müveiből kapunk néIljuhoíi emlékek és tanulságok — Gyermekkoromat Tolna-megyében töltöttem, feledhetetlen emlékek fűznek Pálfa nevű kis faluhoz, ahol megtanultam megismerni a magyar ember szivjóságát és nyugodt, tartalmas bölcsességét. A magyar falusi ember élettapasztalatokon kikovácso- lódott bölcsessége nyitotta meg az én értelmem számára a világot. Volt a mi szomszédságunkban egy Faragó Mérey János nevű iparosember, aki egész Somogy, Baranya és Tolna valamennyi kivénült diófáját összevásárolta, hogy „frozst”, négy- ujjnyi vastag asztalosdeszkát csináljon belőle. Faragó Mérey bácsi egyszer azzal állított be az édesapámhoz, hogy hadd csinálhasson ő a fiatal ur részére galambdúcot. Édesapám azzal akarta elhárítani az ajándékot, hogy a galambdúc jegenyefából van és az hamar elkorhad. „Amig a fiatal urnák ilven galambok tetszenek, addig ez a dúc el fog tartani...” —■ mondta Faragó Mérey János és megkaptam a galambdúcot. —* A másik falusi bölcset, aki gyermekkorom emlékeiből fölbukkan, Csóka Istvánnak hívták és gulyás volt. Őtőle hallottam először olyasmit a világról, amit manap szociális világnézetnek mondanak. Gyönyörű telivér lovai voltak, de soha nem engedte trappba őket. Mikor biztattuk, hogy futtassa meg kicsit a paripákat, bölcsen leintett bennünket: ,,Ugy is ur veszi meg,” ~ mondta, — „s az bizony nem hágy benne életet.. .” Ez a Csóka István rendezte nekünk a legkellemesebb mulatságot is. A Tolna fővölgye, a Sió és Sárvíz völgye minden tavasszal tengerré változott az én időmben. A Sió és a Sárviz ilyenkor vizitbe jártak egymáshoz s az Adria pccséta volt hozzájuk képest. A tavaszi tengerréválás idején nagy halászás folyt, de igazán csak akkor kezdődött a mulatság, amikor a viz visszatakarodott a medrekbe: a réteken a holt derekakban a pontyok, compók, csukák milliói, a kárászok és csikók milliárd- jai hevertek. Villával lehetett halászni. Mi gyerekek ilyenkor átkeltünk az úgynevezett Szigetre és öreganyám krinolinjából készült hálóval halásztunk. A két folyó megrekedt Vizéből szép tavunk volt, de mielőtt a kri- nolinból készült hálókat kivetettük volna, Csóka István áthajtotta a gulyát a tavon, amitől olyan fekete lett a tó vize, mintha valódi kínai tussal öntötték volna le. A halak milliói nyüzsögtek ebben a fekete lében. Mi beleálltunk a vízbe és alig győztük a rétre hordani a gazdag zsákmányt. Egyszer csak játszópajtásom éktelen sivalkodására lettünk figyelmesek. A tóhoz szaladtunk, hát a gyerek rémült arccal jajong csak és nem tud mozdulni. Csóka István kihozta a vizből, majd lecsavarta pipáját a száráról s azt a sárga bagónedüt, ami meggyűlik a pipaszár végén, óvatosan ráöntötte a gyerek combjába kapaszkodó lópiócára. Nem láttam még gazellát, de azt hiszem, a gazella sem tud nagyobbat ugrani, mint amekkorát a pióca ugrott. Ebből le*s vontam rögtön azt a tanulságot, hogy a pióca oktalan állat, de még sem szereti a bagót. Operáltam is ezzel a bölcsességgel jó sokáig, különösen a pozsonyi líceumban. Be is vált az intelem mindaddig, amig egy székely nem került a líceumba. Ez aztán, amikor megint egyszer elmondtam a piócás történetet a bagóval, fölállt és azt felelte: ,,Igaz, hogy a pióca oktalan állat és nem szereti a bagót, de az ember azért okos állat, hogy szeresse.. /’ Azóta elálltam a bagó elleni agitációtól. Nem bánom, ha szívnak az emberek, de ha már szívnak, hát tolnamegyei dohányt szívjanak, mert az olyan, mint az ibolya .... Kalandok a nagyvilágban A gyermekkor kis világából beszélgetés közben átsiklottunk a nagy világba. Balogh Elemér híres utazásairól beszélt, úti kalandjairól, emberekről, messzi világtájakról, de bizony sok bolyongása közben nem igen esett meg vele olyasmi, amit kalandos útleírásokban olvas az ember. A legveszélyesebb kaland természetesen a Balkánon érte. Viddinből igyekezett hazafelé a Dunán, Turnseverinnél megállt a hajó s ő elhatáro- ta magát, hogy kiszáll és útját vonaton folytatja. Éjnek idején a földeken keresztül megindult az állomás felé, útközben azonregtől eltanult rückwertskonzentrierung” í hadmozdulatát alkalmazni s nem futva, ha-J nem csak „szaporázva” elsietni. Sikerült is 3 elmenekülni a cigányok elől, de amikor be-i ért a turnseverini állomásra, az étteremben az izgalomtól és a sietéstől összeesett. —> Ezentúl már csak állatokkal volt kalandom — folytatta Balogh püspök —, még pedig nem az őserdőben, hanem sokkal veszélyesebb helyen: Newyorkban. Amikor 1921-ben ott jártam, az első éjszakát egy előkelő szállóban akartam tölteni, nem azért, mert én kívánkoztam az előkelő szállodába, hanem mert a barátaim ezt ajánlották. Mikor azonban meghallottam, hogy egyetlen éjszakára 800 koronát kellene fizetnem, odébb álltam és olcsóbb szállást kerestem: magamnak. Nem ment egyszerűen. Hosszas1 bolyongás után a Hudson folyó túlsó partján egy tizedrangu szállodára bukkantam, ahol már 200 koronáért lehetett kis háló-: fülkét kapni. Tizenegynapi tengeri utazás és egésznapi bolyongás után ledőltem, de* mondhatom, ez volt életem legküzdelmesebb| éjszakája. A szúnyogok és más férgek mii-! lióinak ostroma alatt állottam egész éjszaka? és néhány daganaton kívül egy tapasztalat-! tál lettem gazdagabb: Nemcsak keletre, de| az úgynevezett civilizált vidékekre sem sza-a bad utazni megfelelő fegyverek nélkül. Pe-I goi tudós barátomhoz megyek látogatóba Rumali Hisszanba. Ez aztán megnyugtatta a rendőrfőnököt, mert aki pénteken nem tartózkodik Konstantinápolyban, az nem lehet igazi merénylő. Ilyenkor mutatkozik ugyanis az uccákon a szultán és ilyenkor szoktak ellene merényleteket elkövetni. Mikor aztán elengedtek, kis szállodámba siettem s mielőtt este lepihentem volna, a lepedőn a magammal hozott kamillaporból kört rajzoltam és a kör közepébe belefeküdtem. Nem is háborgattak ezen az éjszakán a férgek, hanem reggel, amikor fölébredtem, a körön kívül százával feküdtek aléltan egy török szállodai szoba összes fenevadjai... Ezért mondom mindig, hogy a természettudomány már sok mindent kideritett, de a szagok rejtélyes hatása és a vele kapcsolatos még rejtelmesebb összefüggések nagyrésze még ma is kiderítetlen. Az anekdótázó kedv gondolkozásának, lényének talán legjellemzőbb sajátsága volt. Az élet egy apró, jellemző darabja, az ügyesen belérejtett bölcsességgel —■ tapasztalat és tanulság a mosoly prizmáján át: ez volt az a műfaj, amiben ő leginkább otthon volt. amiben a legteljesebben tudta megmutatni magát s a világot, mely, sajnos, egyre mesz- szebb hajlott a ma zűrös, derűs szemlélődésre oly kevéssé alkalmas világától. Fedor Sáljapin utolsó interjúja a Tátrában A nagy énekes a Prágai Magyar Hírlap részére adta uto só nyilatkozatát tavaly Otátraiiireden POZSONY. —■ (A PMH munkatársától.) | Husvét hétfőjén hatalmas gyászmenet állott meg! a párisii nagyopera előtt: Fedor Saljapint temet-j ték, koporsója néhány percre megállóit a • nagy j művész világsikereinek egyik legelőkelőbb színhelye előtt, hogy az opera orosz származású tagjai orosz gyászdallal vegyenek tőle búcsút. Fedor Saljapin, a minden idők egyik legnagyobb énekese, aki 1940-ben ünnepelte volna meg példátlan sikerű pályafutásának ötvenéves jubileumát és akkor végleg vissza akart vonulni a szerepléstől, nem énelkel többet. A sorsnak sürgősebb volt, mint neki: nem engedte meg, hogy elérkezzék ahhoz az évfordulóhoz, melyet énekes még nem igen ért meg ezen a földön. Fedor Sál japánnal tavaly szeptember elején taíékoztaan utoljára az ótátrafüredi Grand Hotelben, ahová nyári bolyongása során érkezett meg egy borongás, esős vasárnap délután hatalmas Mi- nerva-auíóján Budapestről. Felesége, titkára és Pásztor Zoltán, a budapesti Royal-éttermek üzletvezetője kisérték fel a föl séges csúcsok közé, amelyek ismételt elragadtatásra késztették a termetére is hatalmas művészt. — Milyen gyönyörű itt minden, — ismételte többizben is, — az égigérő csúcsok, az egész fürdőtelep s általában a vidék, melyen ma keresztülutaztunk. El is határoztam magamban, hogy villát fogok itt vásárolni és sokat horgászom majd, fia visszavonulok a színpadtól. Mert a Tátrát az Isten is nekem teremtette... — A színpadon kívül nagy szenvedélye az uramnak a horgászás, — folytatta akkor Fedor Saljapin felesége, aki hol németül, hol oroszul, hol franciául válaszolt kérdéseimre az urával együtt. — On revient toujours á ses amours! — Az ember visszatér a szerelmeihez, — mondotta néhány pillanat múlva Saljapin s közben vidáman kacsintott a feleségére. — Tehát igaz, hogy Fedor Saljapin három év múlva nem énekel többet? — kérdeztem tovább Saljapint, aki azonban egy gyermeket is meghazudtoló, vidám játékba kezdett egy fiatal farkaskutyával s emiatt nem ért rá válaszolni A felesége mondotta helyette: — Igaz. Az uram, meg én is fáradtak vagyunk már a sok utazástól és bárom esztendő múlva, amikor elérkezik ötvenéves jubileumához, visszavonul a szerepléstől. Nagy Idő ötven év, azt hiszem, még egyetlen I énekes sem bírta ennyi ideig. Szegény Saljapin sem bírta. A sors neki is csak negyvennyolc évet engedélyezett a világot jelentő deszkákon ... Saljapinnak már szeptember elején megvolt az egész idei programja s előadta, hogy október második felében Amerikába megy, több mint kéthónapos körútra, ahonnan januárban tér vissza, a februárt a pihenésnek szenteli, márciusban pedig egy európai turné szerepelt a programján, melynek során fellépett volna Budapesten, Becsben és Prágában is. A nagy Rendező azonban másképpen döntött. Saljapin röviddel hazaérkezése után, még az ősz elején megbe'egedett Párisban, nem ment ki Amerikába és nem bonyolította le európai turnéját sem. Ehelyett husvét hétfőjén kivitték örökös pihenőre ... — A tátrai villavásárlás terve is csak terv maradt. Szegény Fedor Saljapin nem énekel és nem horgászik többet... Fedor Saljapin a Tátrából Pöstyénen. Pozsonyon és Becsen keresztül tért vissza Parisba, azonban sehol sem fogadott újságírót még Pá- ríshan sem adott többé nyilatkozatot a lapok részére, hiszen a betegsége is megakadályozta ebben. E sorok Írója volt az, akinek a Tátrában utoljára adott kimerítőbb, hosz- szabb interjút, melynek egyes mondatai ismét szomorú érdekességet nyerlek a halálával. — On revient toujours á ses amours: az ember mindig visszatér a szerelmeihez s végül is visszatér legnagyobb és egyetlen szerelméhez: — az anvaföldlhöz... Szegény Fedor Saljapin korábban tért vissza, mint kellett volna .. • KELEMBÉRI SÁNDOR. ha távoli üzenetet, halkuló jeladást Ilyen’ vállakra épült föl a hatvanhét utáni ma-! gyár kor, ez a szellemiség, ez a moralitás, ez a magyar öntudat tartotta össze, nevelte és szabadságszerető humanizmusával elválaszthatatlanul Európához csatolta a magyar történelemnek ezt a boldog és felejthetetlen korszakát. Balogh Elemérben nemcsak egy kiváló embert és egy érdekes egyéniséget veszitettünk el, hanem egyik utolsó képviselőjét egy olyan embertípusnak, amely örök példaadás marad a késői magyar nemzedékek számára. Balogh Elemér hetvenéves születésnapja alkalmából <— két évvel ezelőtt —-, amikor azzal a kéréssel fordultunk hozzá, hogy beszéljen életéről, az ő eredeti és derűs modorában, száraz életrajzi adatok helyett anekdotákban mondta el élettörténetét. Állón itt utoljára Ealogh Elemér vallomása áletének azokról a jellemző apróságairól, amelyekből az ő derűsen bölcs életszemlé- ete ragyog le ránk: aan cigányokkal találkozott, ezek ajánlkoz-’ iák, hogy elviszik a csomagját. Az ajánlko-; :ás azonban olyan fenyegető formában történt, hogy jobbnak látta „az osztrák hadse-i Óriási választék! Legolcsóbb árak! Pausz T., KoSte® t a Üveg — parcellán — vilIaaycsüSárok! Modern képkeretezés, üvegezés Telefon 2423 Alapítva 1S33 4
