Prágai Magyar Hirlap, 1938. április (17. évfolyam, 76-99 / 4519-4542. szám)

1938-04-21 / 91. (4534.) szám

4

síéről azokért a nagy áldozatokért, amiket éret

tűk végeztél s mennyi a külön hálás elismerés a mi részünkről: rimaszombati őslakos polgártársaid részéről azokért a szolgálataidért, amiket a városi közügyek intézésénél, érdekei megvédése körül önzetlenül teljesítettén

— Sokat, nagyon sokat áldoztál nemzeti eszményeid oltárán s az áldozati tűz lángjaiban magadat is elhamvasztottad. De porham- vaidból az áldozati lángok felfelé, a megdicsőülés felé ragadják a testiség korlátái alól felszabadult élő lelkedet s ha majd elzarándokolunk sírodhoz, ott annak göröngyeiből lelked hevétől kiáradó enyhe magyar légkörben élő lelkeddel társalkodunk és találkozunk Veled. Azzal a fogadalommal, hogy nem felejtünk el soha, búcsúzunk Tőled: a viszontlátásig! Isten Veled!

Rz eres pártharcosok szőgsoka

Telek A. Sándor, a régi pártharcosok, elsősorban a magyar kisiparosok nevében költői lendületű gyászbeszédben mondott utolsó isten- hozzádot. Az Istenhez fohászkodik, akit a bölcs lángesze sem tud föléml, csak titkon érző lelke sejt, aki a csillagok útját és a nemzetek sorsát irányítja. Törköly is a Gondviselés útmutatója volt kis nemzete száméra. Amikor a lelkeket fásultság szállta meg és a dermedt kishitűség és közöny hava alatt aludt a közélet, ő nem győzte leheljeiével melengetni a fázós lelkeket, szerete- tével takargatta a szunnyadó csirát.

Nemzetek Istene, — mondotta a szónok, — cs.sk Te adka'tál ennyi Iliiét és szent akaratot egy földi halandóba. A Te szikrád irányította azt a vezérlő szellemet, amely dr. Törköly József múlandó testében lakozott.

A Te erőd volt az ő törhetetlen hite a nemzet-1 szereietben. Most visszavetted az irányitó szel- jj lemet talán azért, mert rendeltetését befejezte. I Telek A. Sándor a kövekező szavakkal fejez-! te be gyászbeszédét:

Vezér! A régi frontharcos közkatonák állunk I itt a sóhajok szelében meghajolt zászlók alatt, I Elköszöntünk Tőled. Imádkozzál érettünk a, nemzetek Istene előtt. Mi még itt maradunk és .vigyázunk álmaid fölött.

Bmsu a legjsfcb feará!*ől

A rimaszombati Po1gári Kör nevében ifj. Rábely Miklós, a Kör elnöke járult a ravatalhoz.

— A szomorúságtól és fájdalomtól megtörve állunk mi, a Polgári Kör tagjai is e ke,porsó j előtt, — kezdte gyászbeszédét. — A szeműnk elhomályosodik, a szivünk megíremeg a fájdalom sötét örvénye fölött.

A legnemesebb szivü vezetőnket, barátunkat

és büszkeségünket vesztettük eh Szívvel -lélekkel hozzánk tartozónak érezte magát. Ha erőműnk volt, Törköly József velünk ; örült, ha fájdalmunk volt, ve lünk gyászolt. Pedig nem volt fájdalom, amely fö1 ért volna az ő meggvötört szivének fájdalmával.

— Va’ósárgiaJ egy második otthont talált dr. Törköly József a mi hajlékunkban. Hozzánk , járt testet-lelket emésztő munkája után pihenni, ■ feblrissüini, eg,y kicsit elszórakozni és hozzánk 1 jött el olyankor is, amikor sorsának nagy < szenvedéseit próbálta feledni.

— Llg.y szeretett bennünket, hogy ;

emésztő fájdalmának a tengerében sem szűnt meg éret ünk dolgozni. !

Egy nagy lélek magasztos eperével fáradozott \ ] értünk, dolgozott jobb sorsunkért.

— Most eltávozott tőlünk örökre, mérhetet- '

t

__r e • ___x ___-__/ ' ___________•___. 1________

'PK

^GAI-A\\GtAR-H IRLAR

1938 április 21, csütörtök.

gyár hívektől az egyházon belül is gerinces, öntudatos magyarságot kívánt, de méltányló megértéssel volt a szlovák hittestvérek jogos vallási igényel kánt,

A valláserkölcsi nevelés terén az összes többi felekezetid harmonikus együttműködésre törekedett legfőképpen melegen ápolta a református egyházhoz való testvéri viszonyukat.

Nyugodt, meggondolt, békeszerető férfiú volt, de hitéért, meggyőződéséért és az igazságért mindenkor kész volt síkra szállni, Ezekért sokat küzdött, de mindig nyitott sisakkal, nyíltan szembenézve és tiszta fegyverrel vívott.

— Küzdelmedért hálánk jdéül letettük ravatalodra az elismerés babérkoszorúját és arra kérjük a Mindenhatót, ha lelkedet oly korán magához szólította, az utónak maradt űrt töltse ki azzal, hogy emléked maradjon követendő példaként dőttünk és utódaink előtti

Barátik Kár oly na k és Fábry Viktornak, a temetést végző lelkészeknek, továbbá Varga Imrének és dr. Wcinberger Rezsőnek gyászbeszédei ismertetésére legközelebb még visszatérünk.

Kassai művészek

len fájdalmat, gyászt és szomorúságot hagyva maga után. Áldott legyen emléke mindenkor és mindenütt, ahol magyar szivek dobognak és nyugodjon békességben!

R gSmőri magyar nip fájdalma

Péter István alsópokorágyi kisgazda az egyesült párt gömöri helyi szervezetei nevében búcsúzott a Halottól.

— Nálánál többet érettünk, kisebbségi magyarokért senki sem áldozott, — mondotta egyebek közt, — mert ö életével és egészrégének föláldezásával fizetett, ho-gy az itfélő magyaroknak jobb jövőt biztosítson. Az ő elvesztése vestesége minden magyar embernek. Nemtörőiött egészségével, csak magyarsága iránti szeretete vitte azon az utón, melynek nehézségei fe’őröl- ték egé:zségét. Iránytmutatö fáklyánkat, példaadónkat vesztettük el. De csak teste hagy el bennünket, a szelleme azonban nem. Mindig érezni fogjuk hiányát, de érezni fogjuk azt is, hogy lelke közöttünk

Földrengés pusztított Törökországban

ANKARA. — Törökországban nagy földrengés pusztított. A földrengésnek a kjrázni vilajetben 200 halottja van, tíz falu romba dőlt. A földrengés Anatolia több helyén is nagy károkat okozott.

KASSA. «— Kikivánkozik a szokványos kiállítási beszámolók sorából mindaz, amit fáz egy hét előtt megnyílt kiállításról el kell Ü mondani, ahol az újraéledt Kazinczy Társaságban tömörülő művészek mutatkoztak be í elsőizben. Nemcsak azért, mert a maga nemében végtelenül fontos magyar munkát in- ; ditanak el, hanem azért is, mert olyan ta- ; nulságokra és megállapításokra kényszeríti ' a látogatót, melyeket kell és szükséges megírni. Kassa az a város, ahol leginkább érvényesülnek azok a tényezők, melyeket úgy szoktunk összefoglalni: kisebbségi életkörülmények. Ha valakinek kedve telnék benne, itt tanulmányozhatná legalkalmasabban, hogy mily kevés eszközünk van kultúra teremtésére, mily távol esünk kulturális mozgalmaktól és behatásoktól. Ha valaki monográfiát akarna írni a mai kassai magyar társadalomról, ezt a címet írhatná fölébe: Magunkra maradtunk!

Ebben a monográfiában talán a legjellemzőbb fejezet lenne a kulturigénylés és a kulturatermelők helyzetének boncolása. Ez a jelen kiállítás különösen érdekes dokumentum e szempontból, mert tanulmányozni és vizsgálni lehet rajta, hogyan változik át ama sokat emlegetett kisebbségi magatartás politikai állásfoglalásokból és újságírói témákból mély emberi megnyilvánulásokká, hogyan gyakorol elhatározó befolyást fejlődésre és alkotásra. A művészek, ha tényleg azok, szeizmográfemberek. Már pedig ezek, akik itt fölvonulnak, tényleg művészek, akiket az alkotás kényszer üz a kifejezés felé, nem pedig divat vagy intellektuális nyugtalanság, amit cly sokszor szoktak ösz- szetéveszteni a tehetséggel. Nem látni egy képet, mely ne volna őszinte törekvés eredménye. Aki szereti a képet és a szobrot, megérzi, hogy melyik becsületes alkotás, melyiknél nem szerepelnek alkotójában művészeten, a kifejezésen kívülálló zavaró mellékes vagy lényegesen ható szempontok. (Ezek miatt születik pályázatokon oly kevés értékes alkotás.) Nagyon megnyugtató, hogy ezen a kiállításon az őszinteség és a művészi becsületesség légköre lebeg.

Ez az első megállapítás, amit a kassai magyar művészekkel szemben nyugodtan és bátran leszögezhetünk. A másik tény, amit észre kell vennünk, hogy nem élnek benne az európai művészi áramlatokban. Iskola, irány háttérbe szorulnak náluk és előtérbe lép a művész egyénisége. Kassa annyira kiesett az európai kulturáramkörből, hogy művészei, akik nem utazhatnak, nem láthatnak, csak magukból meríthetnek. Magunkra maradtunk! Föl lehetne Írni a kiállítás mottójául a kassai magyar polgári iskola rajztermének ajtajára is. Az izmus, jelen esetben talán még leginkább az impresszionizmus másodrendűvé válik és marad a magános lelkek csöndes vagy hevesebb lobogása ebben a kulturális félhomályban.

Jacobyt és Jasszust hozhatjuk föl legjellemzőbb példának a kiállításon szereplő művészek közül. Jasszus mögött van a kiállító művészek közül a leghosszabb művészi múlt, telve viaskodásokkal és vívódással. Néhány évvel ezelőtt expresszionizmus- ból és impresszionizmusból különös és megdöbbentő formanyelvet alakított ki. Féktelen fantáziáját hatalmas méretű vásznakon

| gigantikus víziókban vetítette ki. Ma ez a forma- és szinnyelv eltűnt vásznairól, féktelen fantáziáját nem -formákban, nem víziókban veti ki, hanem mindennapi témákat füt át vele. (Sárga fák, Meredek ut cimü festményei.) Hasznára vált ez a változás. A víziók a nézőben éppen amiatt nem váltottak ki mélyebb érzelmi hatást, mert a forma túlzott volt. agyonnyomta nem egy helyen a mondanivalót. Most szabadon sugárzik az egyéni ereje az egyszerűbb témák mögül és az említett két képe előtt hosszan állhat a szemlélő, mert magukhoz rántják a szépet kereső lelket

Jacoby fiatalabb, képein több a nyugtalan keresés. Ebben a keresésben kíméletlen magához. A kiállítók közül a legtragikusabban kisebbségi ember és művész. Átéli és átszenvedi a kisebbségi ember magánosságát. A kisebbségi hang a maga meztelen valóságában azokon az alkotásokon nyilatkozik meg, amelyek közé Jacoby képei is tartoznak. Tradíció- és gyökérnélküli ember lelke vergődik bennük, akit erkölcsi tisztasága és valami elkeseredett szerelem köt a magyarsághoz, amely nem nyújt neki annyit, hogy tapasztalni, látni járhassa a világot. Ezért kereng maga körül, maga keresve és alkotva meg újabb formákat, hogy eldobja és tovább keressen. Ebben a keresésben gyöngyöket szenved ki, nyugtalan groteszk figurái mögött kékben és rózsaszínben úszó kristálytiszta tükrözésü tavak ragyognak (például Korcsolyázók, vagy Fürdőzők cimü képein), amiket magam elbámulnék órák hosszat.

Két ilyen erős egyéniség számára is nehéz ez az ut. Egész más Oravetz Imre esete. Nagy kanyar után visszatért eredeti vona'l'áihoz. Kanyargásában összeszedett egy jó adag tapasztalatot s azokat most kamatoztatja e 'képein, melyek igazi vonalát képviselik. Az áhítat és a nyugalom festője ő, azé az áhítaté, mely ott lebeg, ahol a nagy síkság a hegyekkel találkozik. Oravetz hivatása ecsettel és krétával hirdeti a népi látásmód szépségeit. Amint az irodalomban megkülönböztetnek ma már egyesek népies és népi irányt, ha Oravetz képeit nézzük, ugyanúgy a népi stílus festői megvalósulására kell gon döfnünk. Nem kívülről szemléli a falut, hanem belüliről. Épp ezért adja mindig a dolgok lényegét. Első pillanatra úgy látszik, mintha őt is ugyanazok az okok késztetnék a lényegnek és a maga egyéniségének kiihangsulyo- zása felé, mint az előző két festőt. Válójában azonban a népi szemlélet és kifejezés- mód egyedüli útja ezf mely nem tűri az iskolát, a modort, mindig van valami uj minden alkotásában, soha meg nem ismétli teljesen önmagát. A népi áhítat kivetítése ..Buzaszen-telők" cimü képe: a hatalmas, sötét ég, a barna föld találkozásánál vonuló tarka embercsoport. Egyszerű színeivel az örök lényegekről zenél: az áhítatról, arról, hogy mily nehéz a lépés a téli utón s hogy a téli éjszaka holdjának ragyogásában, a tavaszi szántás ritmusában ott terjeng a mgyar nép élettörvénye: nyugalom és béke.

A kiállitók sorát folytathatnék tovább. Féld Lajos grafikái és akvaxeljjei szerényen és csöndesen húzódnak meg Oravetzi

Mélyen leszállított áron kapható

AZ AUTÓ

cimü soffirképift tankönyv

második kiadása

A könyv 24 Kő-ért megrendelhető a

Prágai Magyar Hírlap kiadóhivatalánál, Praha II, Panská 12, IL Portó 3.— Kft, utánvétnél 5.— Kft.

Megemlítjük még, hogy a tegnap fölsoroltakon kívül ott láttuk a temetésen Szent- Ivány Józsefnét, dr. Szilassy Bélánét, Nitsch Andornét, Lükő Gézánét, a Szent-Ivány- család több tagját, továbbá a közéleti vezetők közül még a következőket: Münster Tivadart, Fodor Jenőt, HLevessy Lászlót, Kövy Árpádot, Stróbl Jánost, dr. Groó Gézát, dr. Tomesz Andrást, Hantos Lászlót, Nagy Sándort, Haász Lajost, dr. Dávid Sándort, dr. Nagy Ivánt stb.

Végül megemlítjük, hogy az egyesült párt azon törvényhozói, akik a temetésen való megjelenésben akadályozva voltak, táviratilag mentették ki magukat s bensőséges részvétüket juttatták kifejezésre a gyászoló családnak.

és Jasszus képei között. Képeinek törvénye ugyanaz, mint megjelenéséé és életéé. Kis méretekben nagy távlatok, (például Munkás című akvarellje), láthatatlan tragédiák, egy olyan világ, melybe aligha pillantott be egy-két ember. Sorsát az előbb felsoroltak egyikéhez sem lehet hasonlítani, óriási távolságban él az emberelőtől. A szegények és elhagyottak pártfogója, aki havi százötven koronából, sokszor kevesebből él meg, telve bölcsességgel és finomsággal, mint rajzai.

Sajnos, kevesebbet tudok mondani Si- pcss Béláról. Három kiállított rajza tele van érett tudással és biztonsággal. JeJlem- zőereje határozott. Kár, hogy nem vonult ki több munkájával.

Két müvészasszony mutatkozott be a kiállításon: Mészárosné és Garainé Aranka. Mészárosné rajzai a pillanatok megrögzítései. Asszonyosan könnyed és finom minden munkája, azé az asszonytipusé, aki mesébe röpíti az apró valóságokat. Több mint illusztrátor, mert nem meglevőt másol, hanem teremt. Garainé kevésbbé asz- szonyos problémával birkózik: portréval. Tehetségét bizonyítja, hogy tud eredményeket felmutatni, fejlett karakterérzéke van, színeit könnyen és ötletesen alkalmazza. Nagy merészség kassai viszonyok között szobrásznak indulni. A kiállítás egyetlen szobrásza, LöffJar Béla azonban vállalja a kockázatot és tud fejlődést mutatni. Szobraiban finom mozdulatokat rögzít meg. (Például Női akt. Leányportré cimü szobrai.) Véle kapcsolatiban is el lehet mondani, hogy csak a saját tapasztalataira támaszkodik: iskolás jellegnek nyoma sincs szobrain. , ,

, j <*<•:• |Ez utóbb felsorolt induló művészekkel kapcsolatban önkéntelen vetődik fel a kérdés, milyen lehet a jövője kisebbségi képrőmüvészeinknek. Ha a feleletet a jelen alapján akarjuk megkonstruálni, azt kell mondanunk, nagyon sötét. Az utóbb felsoroltak egyike sem él a művészetéből. Csak így tudnak indülni. Művészetből megélni magyar művész itt nem tud. Még kevésbbé, ha arra számít, hogy a magyar társadalom támogatja. Jellemző, hogy az egyik művész, aki hűségesen tart ki keresztény és magyar meggyőződése mellett, eddig csak zsidóknak és cseheknek adott el képet. Egyetlen tehetősebb keresztény magyar család vagy egyén nem vásárolt tőle. Inkább vásárolnak virágcsendéleteket másolóktól, mert az nem erőlteti meg őket és a legprimitívebb szépösztönt csiklandozza. Hibás itt az iskola és hibásak iskolánkivüli művelődési szerveink, melyek a képzőművészet ügyét huszadrangú kérdésnek minősítik. Majd ha a szép kép olyan szükséglet lesz. amiben megnyugvást, pihenést, mélyebb, hosszabb időre szóló élményt keres közönségünk, lehet róla szó, hogy művészeink megéljenek és tapasztalatokat gyűjtsenek nekünk esetleg külföldön is. Addig kisebbségi művészetünk szomorúan szociális probléma marad, mert még a nemzeti gondolat mai fellendülésében sem hiszem, hogy kötelező törvénynek fogadnák cl, — ha már a magasabb esztétikai igényekről meg is feledkeznek. *— amit más nemzetek vallanak: nemzetbéli művészeket pártolni nemzeti kötelesség ...

SINKó FERENC

van, irányit minket, nemzethüségre, szeretetre buzdít mindaddig, amig az eszme meg

nem valósai, amig el nem érjük a szebb jövőt, amelyért Törköly József életét áldozta.

utolsó búcsú a sirnai

Amint tegnapi telefontudósitásunkban már Jelentettük, a temetőben a nyitott sir fölött Fényes Sándor nyugalmazott bankigazgató, a rimaszom- baí-tamásfalai evangélikus egyház másodfel- iigyelője mondott búcsúbeszédet. Az egyházköz- község búcsúját a következő mélyhatásu szavakkal tolmácsolta:

•— Megnyílt a föld előttünk, hogy magába fogadjon egy nemes szivet, mely e földből fakadt* : földért élt és e földért szakadt meg.

— Dr. Törköly József a magyar géniusz ragyogó csillaga volt. A Gondviselés megáldotta >t nemcsak nemes szívvel, de önzetlen, tiszta eílemmel és lángelmével. E három talentummal oindenütí vezérszerep jutott osztályrészéül, ahol nunikálkodoít. így vezére volt a rimaszombati s rimatamásfalai evangélikus egyháznak is, nelynek nevében gyászoló fájdalommal búcsúzát mondok Neki,

— Tizenhatéves felügyelősége alatt az egyláznak gyökeréig nyúló, törzsébe vágó kirdé- cket kellett megoldania. Ezek mellett az cgy- ázi tisztviselőket kielégítő helyzetbe juttatta 6 z egyház elavult épületeit megújította. A ma-