Prágai Magyar Hirlap, 1938. április (17. évfolyam, 76-99 / 4519-4542. szám)

1938-04-16 / 89. (4532.) szám

T>RXGAI-AY\G^ARHlRLAa

193S április 16, szorobai- ^

Folyóiratokban olvassuk:

Günther M. V., Wirrumer Adolf, Franki Henrik, Moríih Antal, Ludwig János, Sonnenfeld Zsig.- mond, Kaiser Ede, Künger Lipót, Pauschenweiri András, Stampfel Károly, Neusidíer'Károly, Séi- fért József, Sprinzl Mór; öreg Gestettner Lázár, Schich M., Baligiha Mór, Edl Frigyes, Wolf Zsig.mond, Tausky Sándor és BetteÜheim H. F.

Iparosok: Kesselbauer György, Angermayer Károly, Engel Károly, Grürteberg Károly, Hanák Mihály. Sahránsky János, Schleiffer Henrik, Helle Károly, Reidner Zsigimond, Schnitrler György, Marschall Antal, Marton Lajos, Reichs- thaler János. Piovarcsy Imre, Kühmeyer Ferenc, Feie'er Sándor, Stein Sándor, Weiszmann Lajos. Zamkach József, Speneder József, Segesvá- ry Dénes és Marschall Sándor.

A bakancs elégiája

Érdekes hivatalos jelentést közöl a lap egyik április 17-iki- száma. A cime: „A bakancs elégiája. Hivatalosan jelentik, hogy a gyalogság által viselt bakancsok készítését ez év elejétől fogva beszüntették, mert kiderült, hogy a lábat igen megkimozza és ha megázik, nehezein lehet árt lehúzni. Ehelyett kenderszövetből készült cipővel kísérleteznek, amit azonban csak gamas- okkal lehet viselni. Hátránya ennek, hogy parádés viselethez nem illik."

A pozsonyi színházban akkoriban felváltva Játszott a jtémet és a. magyar színtársulat. A német irarrgató Kmentt Max volt. aki husvét vasárnapján a Viceadmiráit játszatta. Millödker komikus ooerettjét. A magyar színtársulatnak, amely a téli szezonban játszott, Krecsányi Ignác volt az igazgatója.

hon yócpontja"

Híd akkor még nem volt a Dunán, csak tervezgették, télen a befagyott Duna" jegén jártakét a másik oldalra, de már több cikket irt a Fozsonyvidéki Lapok arról, hogy a pozsonyi Duna-hid rövidesen megvalósul. Tervezője Cathry Saléz mérnök, aki a budapesti fogaskerekű pályát is építette. „Vasút nem fizeti ki macát híd nélkül, — irja a szerkesztő — viszont a híd vasutat követel magának,, egyik a másikat szüli és így lesz Pozsony Magyarhon gócpontja."

Rudolf trónörökös koszorúja

Rónay Jácint prépost temetéséről ern!ákeziik m:g egy későbbi lapszám. A temetést báró Ho- reczlcy Ferenc ideiglenes belvárosi plébános végezte és a koszorúk- között ott volt hálás tanítványainak, Mária Valéria főhercegnőinek, valamint Rudolf trónörökösnek rózsából font koszorúja, amelyet a trónörökös a Szentföldről hozott és amely a nagy halott szive fölött nyugodó1!! a koporsón. Rónay kezében kis elefántcsont kereszt volt, Erzsébet királyné ajándéka. A pozsonyi Szent András temetőben nyugszik immár ötven éve Pozsony nagynevű plébánosa.

Erzsébet királynéról még egy- érdekes hirt találtam a szeptember 4-iki számban. A franciaországi Arcachoniban járt akkoriban a tragikus sorsú királyné inkognitóban. Egyfogatu bérkocsin hajtatott a szállodába, ahol Madame Jo3- na A. de Corfu néven szállt meg és Athént jelölte meg lakóhelyéül. Amikor a személyzet M- irm^e és felségnek szólította, azt felelte: „Az

én látásomban nincsenek felségek."

„Én, CsiVág Anna...“

Természetesen hirdetéseket is találunk a lapban. Dr. Manojlovits fogorvos Lórinckapu-ucca 19. szám alatt rendelőt nyitott és mint újdonságot jelenti, hogy mesterséges fogak készítésére rendzte azt be. Fuchs János bérbevette a Bás- tya-ucca 7. szám alatti rituális fürdőházat. Strössn-er Ágoston kávés (azelőtt Hais) hirdeti, hogy Hal ás zkapu-ucca 2. szám alatti kávéházában egy? pohár pezsgő 40 krajcár. Sámuel József Halászkapu-uccai kereskedő a színház átellené- fcen hirdeti,, hogy Úri öltöny 12 frt., kész fiuöl- töny 4 frt. 50 kr. és hálóköntös 10 frt. Érdy István, a Vörös Rák gyógyszertár tulajdonosa a Kárpáti egészségi labdacsokat hirdeti, amelyek eldugulás, felfúvódás, étvágytalanság, gyomorbaj, nyálkásodás, szédülés, fejfájás, aranyér, bőrkiütés és sárgaság ellen kitünően bevált. Több hálailevelet közöl. Egy skatulya ára 25 kr., egy tekercs, amely 5 skatulyából áll, 1 frt. 5 krajcár. Valószínűleg sikeresen gyógyította is csodába1 zsamával a szenvedő emberiséget.

Schrott Ferenc vendéglős félliteres palack- sört hirdet 11 krajcárért és tiz palack rendelésénél dij-talan házhozszállítást ígér.

No és megtaláljuk a Pozsonyvidéki Lapok ünnepi számában gyermekkorunk naptárainak ismerős hirdetését, amely igy kezdődött: „Én

Csillag Anna 185 centiméter hosszú óriási Lo- reley hajammal, melyet az általam feltalált kenőcs 14 havi használata után nyertem, mely megakadályoztta a hajhullást, elősegíti a haj- növést és erősiti a hajbőrt, uraknál elősegít egy teljes, erős szakálluövést, rövid ideig való hasz- ná'at után pedig a hajnak, valamint a szakáknak természetes szint és sűrűséget kölcsönöz és megóvja a korai őszüléstől a legmagasabb korig. F,gy köcsög ára 50 krajcár, egv frt. és 2 frt. Postával küldés az egész vilácba. Csillag Anna, Budapest, Király-ucca 26. szám."

A hirdetés mellett ott van a régi, ismert klisé, Csillag Anna az ő 185 centiméteres Loreley hamvai, kezében virágos csodaköcsöuöt. tart.

Hol van már azóta Csillag Anna?! Amikor a nők rövidre kezdték nyimi a hajukat és az urak lehetőleg tartózkodtak az erős szakáiInövesztés- tő! és az ősz haj sem volt kompromittáló, sőt sok esetben bizonvos érdekességet kölcsönzött tulajdonosának, akkor, inén akkor, Csillan Anna j< b^csn^'a a boltiát, felszámolt és valószínűleg átalakult modern kozmetikai intézetté.

REHORCJVSZKY JENŐ.

Szekfű Gyula;

Nem vagyunk bujdosók

Szekfü Gyula, a nagy magyar történettudós a Magyar Szemle április számába cikket irt a magyar embertípusról. Szekfü Gyula cikke Prohászka Lajosnak, a budapesti bölcsészeti kar filozófusának „A vándor és bujdosó” cimü munkájával foglalkozik és Prohászka Lajossal ellentétben rámutat arra. hogy a magyarság jelleme nem azonos a bujdosóéval. A bennünket is legközelebbről érintő cikkből közöljük a legfontosabb részeket.

— Prohászka Lajos — irja Szekfü — a szellem emberének komolyságával és felelősségérzetével merült el abba a szinte tudatalatti világba, melyben a nemzet belső élete folyik és gyöngéd szeretettel, máskor buskomor meg gyászoló romantikával mutatta be kutatásának lehangoló eredményeit. Tiszta és mély magyar szándékaival nehéz vitába szállani, és szinte méltánytalanná teszi az ő megtámadását az a körülmény, hogy mig ő a magyar sors és jellem képét, igazi filozófusként, metafizikai síkon rajzolta meg, addig a mi bírálatunk, szükség szerint, a valóság és a történet realista talajára helyezkedik, s ezzel Prohászka gondolatmeneteinek filozófiai finomságaira kezdettől fogva nincs tekintettel.

— Prohászka kiindulópontja az, hogy a német a „vándor”, s ennek ellenképe, bujdosóként, a magyar. Az önmagával örökké elégedetlen, vándorutján uj és uj tudással soha be nem telt, mindig többre vágyó, a magasabb szférákból a legmagasabbakba, s a világ széleiről a végtelenbe lépő „vándor” mint a német nép tipizált alakja jelenik meg Prohászka müvében. Most ez a vándor, bátor kézzel kitárva maga előtt, a végtelenségig terjedőleg, a nagy földi távlatokat, megjelenik a kis magyar nép előtt, mint ellenség fenyegetőleg, de még végzetesebben, mint mintakép, melyet ez soha el nem érhet, így alakul ki a magyar jellem, mint elvetélt német jellem: ‘vonásról-vonásra a német „klasszikát” soha meg nem közelíthető, annál alacsonyabb fokon maradt, de az örök mintakép után titokban mégis áhítozó felemás, önmagában soha nem kész egyénisége, beteg történeti alakulat. Ez igy, néhány meztelen szóval elmondva, bizony sivár és ránk nézve szégyenletes kép, de a szerző nem is ily hideg-ridegen mondja el, hanem nagy lelki emotióval, melynél lépés- ről-lépésre kapaszkodóul Ady és Széchenyi, Zrínyi, Berzsenyi és Vörösmarty idézetek szolgálnak neki. E sorsunkon szinte kétség- beeső nagy költőink és íróink önmarcangoló érzéseit hasonló felelősségteljes önmarcan- golással utánuk érzi, s ebből alakítja ki az egész magyar metafizikát, mely igy végletesen keserű és nem alkalmas a magvarság ezeréves fönnmaradásának meqér’tetésére. Nemzeti hibáink történetfilozófiáját adja igy, s ami különösen fájdalmassá teszi olvasását, a pozitivumcknál mindig idegen, főként német hatást tesz föl.

— Prohászka szerint a magyar azóta, hogy az uj hazában elzárkózott gyepűi közé, menekül a valóság elől: szinte szellemileg „bujdosik az éren, bujdosik a nádon”, elzárkózásával fölidézte (a hatalmas szomszéd) elnyomását, s erre megint csak nem akcióval, hanem még szigorúbb elzárkózással válaszolt. Innen jött a magyar élet „szűkössége”, a „magába kuporodott életmód”, melynek kompenzációjaként menekültünk az illúziókhoz, lettünk kesergő, tétlen nép, mely harcba is csak kényszerültén megy s akkor is meg van győződve a harc hiábavalóságáról. Mindebből könnyen levezethető a visz- szavonás, az „úri”, oligarchikus gondolkodásmód, a jogi formalizmus, a passzív re- zisztancia (ez szláv hatásra).

— Mindnyájan, akiknek van ösztönös magyar, történeti vagy népi műveltségűnk, s ami azzal együttjár, öntudatunk, elhárítjuk magunktól a képet és nem ismerünk önmagunkra. Prohászka tévedése onnan származik, hogy ő ugyan metafizikai képet akart adni, de az ahhoz mégis csak mellőzhetetlenül szükséges történeti anyagot egyoldalúan használta föl: kizárólag az újkori, nemesi fejlődés magas kuturájának árnyoldalait vette mint az egész magyarság jellemzőit, s ezeket az árnyoldalakt is csak néhány nagy szellem átmeneti elkeseredésén torzítva ismerte meg. Igaz, hogy a magyar gyepük közé zárkózott, de ebből annál kevésbé következhetett lelki életének eltörpülése, mert hiszen e gyepükön „portái” voltak,

melyeken át bátran magyar vitézséggel — ki-kitámadt, s legelőször maga Szent István a német császárra, akit el is űzött a magyar határokról. E sorok írója maga is részt vett — Széchenyi István fölfogását követve — azon nemesi, középosztályi árnyoldalak ismerttétételében, melyeket most Prohászka mint általános magyar tulajdonokat metafizikába szublimál, — de nem felejtette el soha a tényleges történeti helyzetet, mely szerint ezek az árnyoldalak a 19. század nemesi társadalmának, s az azt utánzó mai „úri” társaságnak árnyoldalai, s igy nem bővíthetők ki — korokon és osztálykü- löribségeken átgázolva — egyetemes magyar vonásokká.

— Legkevésbé sem vagyunk olyan bujdosók, akik idegen vándor arcától megigéz- ve bújtunk el gyepűink mögé s nem merjük tiszta humánum napvilága elé fölemelni „kuporodott” önmagunkat, Prohászka légies képletei mögé sötét árnyként sűrűsödik oda a mai középosztályban is, sajnos, gyakran föllelhető önlemondás, a magyar sors autar- kiájának elvetése s még tovább: remény az idegenben, lemondás az idegen előtt. Nemcsak a bujdosás tényét kell elutasítanunk magunktól, mint önerőnkkel, öntudatunkkal és nemzeti egyéniségünkkel össze nem férőt, hanem azt is, hogy olyan bujdosók legyünk, akik homályosan pislákoló mécsüket is idegen fényforrásból táplálják s ezért egész életükre lelkileg lekötelezettjei az idegennek.

— Mi tehát a magyar nemzeti, népi, faji típus, ha nem a bujdosó? Ezt a kérdést Prohászka minden olvasója fölveti magában, amikor a bujdosó elméletet elutasítja. Még- inkább időszerüsiti a kérdést az egész európai szellemi és politikai légkör, melyben ugyan az egyes népek állig fölfegyverkezve vicsorgatják egymásra fogukat, de emellett azt sem vetik meg, hogy mielőtt egymást leszúrnák, a másiknak belső ellenállását gyöngítsék és gyakorlott propagandával rátukmálják ellenségükre, szomszédjukra, barátaikra a saját gondolkodásukat és életformáikat. Természetes, hogy ez az atmoszférikus nyomás különös súllyal fekszik rá a kis nemzetekre, és igy a saját szempontunkból sem közömbös többé, hanem egyenesen nemzeti szükséglet, bizonyosságot szereznünk, vájjon nemzeti és népi egyéniségünk elég erős-e arra, hogy a reánehezedő idegen hatásokat kivédje és hü maradjon önmagához. Más szóval — és egy lépéssel tovább haladva: szükségünk van a magyar nemzeti jellem olyan képére, mely lényegileg különbözzék más népektől, s ezáltal biztosítékot nvujtson arra, hogyha hívek maradunk ezen jellemvonásokhoz, a magyar mindig magyar marad és nem lesz idegen népek alakítási objektuma.

— Sajnos, e téren — bár történetünk ősidőktől kezdve máig bizonyítja, hogy ilyen, erősen ellenálló a mi jellemünk, elméletileg jóformán semmi tájékoztatást sem nyújt tudományunk. Babits Mihály egyszer nagyszerűen elemezte tájak szerint a magyar szellemi, irodalmi típusokat, utóbb Farkas Gyula irodalomtörténeti tanulmányai szintén a differenciáló hatását hozták ki a tájnak és fajnak, de nekünk most egységes képre volna szükségünk, tipusra, normára, melyhez mérhesse magát idegen kisértések órájában a jószándéku magyar. Ezt a szükségletet ma mindenki érzi — hogyisne érez- né, mikor divattá vált egymás fejéhez vágni: te nem vagy magyar, hanem én vagyok ma- ayar — annyira, hogy az egyes emberek fejében bizonyára van is ilyen magvar ti- puskép, mely azonban Prohászkáétól éppúgy különbözik, mint a még ezután elvonatkoztatandó igazitól. Most ne beszéljünk a politikusok körében alkalmazni szokott magvar jellemkép-patronról, melynek az azi előnye is megvan, hogv előhaladást, s egyéb anyagi javakat is hozhat hűséges és hangos hangoztató'ánalc, sem azon elandalifó jel- lemk^n^kről. melyeket Jókai. Mikszáth anekdotáiból vagy a cioányzenéből és a „magyaros dalkulturából” szokás kipárlatni.

— A magyar embertípust csak végtelen sok adatból lehet összeállítani, s ennél a munkánál elenoedhetetlen a történeti és népi magyar élettel foglalkozó tudományok eavüttmüködése. Ez pedig, miután nehéz helyzetünk süroőssé és sietőssé teszi a föladat megoldását, csak olykép lesz lehető, ha az egyes tudományok vezető eavéniségei szánják el magukat erre a szintétikus munkára, akik már évtizedek folyamán megismerték anvaqukat és gondolkodtak a magyar jellemképen, ilyenek, csak példaképen, a magyar zenét illetőleg Kodály Zoltán, az

irodalomtörténetben Horváth János, a műi vészettörténetben Gerevich Tibor; ők mind-* nyáján egyképen tisztában vannak a népi és történeti, másként a mély- és magaskul- tura jelenségeivel, s igy meg tudják alkotni e kettőnek szintéziséből azt az idők és ko-» rok, osztályok és egyének fölötti, s egyúttal mindezek lényeges tartalmát magában foglaló magyar típust, mely ezer esztendőn át időt, viharokat, elhanyatlásokat önmaga megújhodásával mindenkor legyőzött és ha győzedelmeskedik a mai nehéz helyzeten, ez nem utolsó győzelme lesz.

UBimniiwm—i ■lll^l^llHl'||||■llil||||'»■ TnT~Tm

Nyugdijatok tanácsadója

A legközelebbi rovat május 1. számunkban jelenik meg.

S. E. E. A 267/1937. számú törvény 20. §-a értelmében, ha az állami nyugdijat élvező egyénnek még más; nem állami vagy közipénztárból folyó, adó alá eső jövedelme van, úgy a nyugdíj a mellékjövedelem felével leszállítható. E leszállításra azonban nem kerül sor, ha a leszállítással a me!- lékjövedelem és a nyugdíj együttes összege évi

24.000 koronával kevesebb volna. A nevelési pótlek nem számittatik a nyugdLjihioz. Havi 940 E5 nyugdija mellett tehát még 1.060 koronát kereshet anélkül, Ihogy a nyugdija leszállítva lenne.

Járásorvos özvegye. A jelzett intézkedésről tudomásunk nincsen. Az 1906. évet megelőzőleg nyugdija zott egyének, az úgynevezett régi nyugdíjasoknak nyugdiját az 1930. és azt követő években rendezték és itt a kor játszott szerepet. De ezen rendezésben bizonyára már részesült.

Állampolgárság. Az uj törvényjavaslattól nem. varhat lényeges kedvezményt. Az állampolgárság megadására vonatkozó jogigény egyik feltétele — a javaslat szerint — a megbízhatóság. A meg- bizhatósásr megállapítása körüli eljárás pedig bizalmas, s az eziránt megindított nyomozás adatait nem közli a hatóság. Egy másik hibája a javaslatnak, hogy a kedvezőnek látszó részek határidőhöz vannak kötve.

Állatorvos, önre is az S. E. E. jelige alatt közöltek vonatkoznak. A magánpraxisból szárma”ó jövedelem azon része, amely mint adóalap megadóztatásra kerül, felerészben nyugdijából le lpsz vonva, tekintve, hogy a maradékösszegek meghaladják az évi 24.000 koronát.

Uradalmi tisztviselő özvegye. A 130/21. számu törvény alapján joga volna özvegyi nyugdijának felemelését bíróság utján követelni, íha férje 1921 május 6. előtt már nyugdíjban lett volna. (1921. évi 189. számú kormányrendelet I. cikke.) Az 1936. évi 71. számú törvény 50 százalékos javítást jelent ezen nyug dl j ásók n ak. Mintán férje csak 1922-ben lépett nyugdíjba, ön jelenleg három gyermekével együtt évente csupán 360 koronát kap, vagyis nem is egészen 1 koronát naponta. Sajnos, nem létezik semmiféle törvényes intézkedés, amely alapján kényszeríteni lehetne az uradalmat emberségesebb nyugdíj fizetésére. Ha vétetlenül néhai férje egy évvel korábban hal meg, úgy özvegyi nyugdija legalább tízszerese volna a mostaninak. Rovatvezetőnk levélben ad tanácsot. .

Nyugdíjba készli'ök. A 267/37. számú törvény 7. §-a szerint, ha mindkét házastárs nyugdijat élvez és mindkét nyugdíj együttvéve 11.000 koronánál nagyobb, de 24.000 koronánál kisebb, úgy az állami nyugdijat élvező nyugdija 2.1 százalékkal leszállítandó. Ha 30 000 koronánál nem nagyobb, a leszállítás kulcsa 2.8 százalék. Ezen kulcs emelkedik 4.2 százalékra és évi 36.000 koronánál 5.6 százalék. Az általános nyugdijiiitézet- től fizetett járadék azonban nem tekintendő nyugdíjnak. A nyugdíjintézettől kapott járadék ugyanazon tekintet alá esik. mint valamelyik biztosilé társaságnál kötött járadékbiztosítás.

H. E. Érsekújvár. Néhai férje mint volt uradalmi számtartó után havi 50 korona nyugdijat kap. önnek a 189/1021. számú kormányrendéit ! és a 71/1936. számú törvény, illetve a 130'1921. számú törvény intézkedései alapján 1936. évi 5.00) korona nyugdíj jár, ezentúl pedig igényt tarthat, teljes vágyóntalanság esetén 50 százalékos emelésre Az 5.000 korona évi nyugdíjból levonandó a tényleg kapót összeg, vagyis évente 4.400 koronával kevesebbet kapott a törvényes igénynél. A mai napig lejárt követelése tőkében kitesz 79.200 koronát az időközi kamatok nélkül. A kamatok iránti igénye az utolsó három évet meghaladó időre azonban elévült. Levél megy.

Utmester özvegye. A közölt adatok szerint örvend nyugdija évi 6.600 korona. Nem közölte, mennyit kanott 1933 óta, úgyszintén azt sem. hogy néhai férje 1933-ban nyugdíjas volt-e már. illetve mikor ment nyugdíjba. Csupán ezen adatok alapján mondhatjuk meg, mekkora összeget kap.

N. J. nyug. vasúti felügyelő. E Tovat vezetője nyugdíjügyekben ad ingyenes felvilágosítást, mégpedig ezi vess égből, teljesen önzetlenül. Az, hogy mikor látja szükségesnek a levélbeni válaszadást, tisztán saját elhatározásától függ. Erre rovatvezetőnket kényszeríteni nem tudjuk. Adóügyben legjobb ügyvédihez fordulni. Erre nem vállalkozunk. A beküldött 1 korona levélbélyeg prágai szerkesztőségünkben az ön rendelkezésére áll.

A Kis Magyarok Lapja rejlvényszelvénye

A 16. szám

rejtvényeit megfejtette:

22