Prágai Magyar Hirlap, 1938. április (17. évfolyam, 76-99 / 4519-4542. szám)

1938-04-16 / 89. (4532.) szám

14 T>RXGAI-A\A(AaR-H1 RLAg 1938 április 16, azombaf. /KÖZGAZDASÁG £ A rovatért L9K0 GÉZA felel A magyar gazdasági autonómia feltételei Szlovákiában A szivburok, a szívbillentyűk, a szíviz­mok és a szívidegek megbetegedéseinek ke­zelésében a' rendkívül enyhén ható termé­szetes „Ferenc József" keserüviz fontos se­gédeszköz, mely reggel éhgyomorra egy kis pohárral bevéve a tápcsatorna tartalmát biztosan felhígítja és azt igen könnyen le­vezeti. Kérdezze meg orvosát. « (*) Négyszáz cigány Liszt II. Rapszódiáját játsza a szegedi Dómtéren az ünnepi játékok alatt. Budapestről jelentik: A Magyar Ggány- zenészek Országos Szövetsége azt az ajánlatot tette Szeged városának, hogy illesszenek be a programba egy nagyszabású cigányzenekari hangversenyt, amelyen közreműködnének az összes szegedi cigányzenekarok. A hangverseny műsorán Liszt II. Magyar Rapszódiája szerepel­ne és ezenkívül a négyszáztagu zenekar eljátsza- ná Dankó Pistának, a híres szegedi nótaköltő- nek dalait. Az egyesület hivatkozik arra, hogy ennek a hangversenynek rendkívül nagy propa­gandaereje lenne és az idegeneket is vonzaná, mert specialitást jelentene, amilyent a külföldön másutt nem hallani. A szegedi városházán nagy érdeklődéssel fogadták az ajánlatot és a tárgya­lások a város és a cigányzenészek szövetsége közt most folynak és kedvező eredménnyel biz­tatnak. (*) A bécsi Burgtheafer legérdekesebb bemu­tatója magyar darab Becsből jelentik: Jellusich Mirko, a Burgtheater igazgatója legutóbb nyi­latkozott, hogy első teljes évadjának legérdeke­sebb bemutatója magyar lesz. Az igazgató ugyan­is elolvasta Kállay Miklós „Roninok kincse" cí­mű japán legendájának német fordítását és en­nek hatása alatt rögtön elhatározta, hogy még az ősszel bemutatja a Roninok kincsét, amely a bécsi színházi világkongresszus alatt különben is nagyszerű startot vett már a német színpadon. (*) Slczák Leó mindent elért, amit egv mű­vész elérhet Pöstyéni tudósitónk jelenti: Illuszt­ris vendége volt Pöstyén-fürdőnek: Slezák Leó, a világhírű tenorista, minden idők egyik legna­gyobb Tannháusere. Egy villáminterjú kereté­ben elmondta, hogy nem volt szorgalmas gye­rek az iskolában és szülei 15 éves korában egy lakatosmesterhez adták. Ott három évig dolgo­zott mestere teljes megelégedésére és amikor a cég megbízást kapott, hogy a brünni városi szín­ház vaskorlátjait megjavítsa, ennek a munkának az elvégzésével őt bízták meg. Munka közben énekelt és ekkor hozzálépett egy idősebb ur és megkérte, hogy jöjjön át az igazgatói irodába. Slezák meglepetése határtalan volt, amikor az irodában minden átmenet nélkül szerződtetés! ajánlatot tettek neki. Az ajánlatot habozás nél­kül elfogadta és azóta sikert sikerre halmozott. Ma is makkegészséges, pedig már túl van a hat­vanon és amint maga mondja: mindent elért, amit egy művész elérhet. Slezák még elmondotta azt is, hogy május végéig Berlinben fog filmez­ni, augusztusban azonban visszatér Pöstyénbe. A ttoasoftyi mozik musoea: ÁTLÓN: Koncert Tirolban. (A bécsi Sánger- kna/ben.) ALFA: A három bengáli lovas. (G. Cooper.) LTGA: Fehér vámpírok. D-etektivdráma, LUX: A hét pofon. PALÁOE: Bnre+heaíer. METROPOL: SiH-sz>mfónia. fMícky Maus-fikn.) TÁTRA: A mintaférj. (H. Rübmann.) URÁNT A: Heidi, a hegyek lánya. (S. Temple.) VIGADÓ: Walewska grófnő. (Greta Garbó.) A MAGYAR SZÍNTÁRSULAT MŰSORA KASSÁN: Szombat este H9 órai kezdettel: Sárgapitykés közlegény. Lantos Tea felléptével. Vasárnap d. u.: Sárgapitykés közlegény. Rendes helyárakkal. Vasárnap este: Sárgapitykés közlegény. Hétfő d. u.: Limonádé ezredes. Mérsékelt hely- árakkal. Hétfő este: Sárgapitykés közlegény. Kedd este: Sárgapitykés közlegény. Szerda délután: A csodatükör. Olcsó hely- árakkal. Szerda: este: Szakíts velem. A ezezón nagy vigjáték-slágeTe. A MAGYAR SZÍNHÁZ MŰSORA I LÉVÁN Szombat: Pénz, pénz, pénz. Komédia. Vasárnap d. ti.: Csárdás. Nagyoperett, este: Sárgapitykés közlegény. Operett. Hétfő: d. u.: Marika hadnagya. Operett, este: Sárgapitykés közlegény. Kedd: Fehér kór. Szerda: Eső után köpönyeg. Operett Csütörtök: Sárgapitykés közlegény. AZ UNGVÁRI MOZIK HETI MŰSORA: PASSAGE MOZI Ápr. 16—17—18: Mártír asszony. Ápr. 19—30: Mlntaházasság. RÁDIÓ MOZI (Folyó hó 1ő-től 22-ig a Rádió-mozgó nem tart előadásokat) Ápr. 22—24—25: Hordába!. Irta: Hantos László Gazdasági erő, gazdasági függetlenség adja meg egy nemzet, vagy nemzeti kisebbség poli­tikai súlyát és kulturális életének szabad fejlő­dési lehetőségeit. Ezzel a tétellel nem éppen önellátásra gondolunk, mert hiszen erről szó sem lehet. Minden földrajzi tájnak, minden geo­politikai egységnek külön gazdasági rendelteté­se van, melyet a táj jellege határoz meg- Bizo­nyos keretek közt a táj gazdasági rendeltetése bővíthető, vagy szükithető. A legtöbb állam több földrajzi tájból tevődik össze, természete­sen a legideálisabb az az álla,pót, amikor egy állam egyúttal egységes gazdasági földrajzi tá­jat is jelent. Csehszlovákia a legkülönbözőbb földrajzi tájak tömege, ezért a természetes és helyes gazdasági politika decentralizációt kö­vetelt volna meg a köztársaság területén. Kü­lönösen vonatkozik ez Szlovákiára, amely tel­jesen elütő földrajzi tájat alkot a történelmi or­szágokkal szemben. Törvényhozóink húsz esztendeje hangoztat­ják, hogy Szlovákia külön egységet jelent po­litikai és gazdasági szempontból is. Ennek az országrésznek a gazdasági fejlődés minden ol­daláról különleges igényei vannak, ezt az or­szágrészt a gazdasági élet központosításával óriási anyagi károk érték. A kivezető ut nem tartozik a megoldhatatlan feladatok közé, mert amint az alábbiakban is látni fogjuk, csupán azt kell megadni Szlovákiának, amilyen törvényes szabadságjogokat a történelmi országok gazda­sági élete élvez. Nem is éppen autonómiáról lesz szó, hanem a gazdasági törvényegységesit- tés szempontjairól. A törvényegységesités ed­dig már a jogterületnek csaknem valamennyi részén elkészült, de a gazdasági jogalkotás te­rületén állandóan kerülöutakat találunk, ha a húsz esztendő törvényhozásának szlovákiai és kárpátaljai részét tanulmányozzuk. A gazdasági élet szabadságának ama terüle­teit világítjuk meg elsősorban, amelyek szoro­san összefüggnek a szlovákiai magyarság életé­vel és gazdasági függetlenségének kiépítésével. Egy esztendővel ezelőtt még csak öncéluságról irtunk, de a gazdasági öncéluság fogalma is csak álom marad addig, amig nem áll módunk­ban a független és szabad szervezkedés gátlás nélküli lehetősége, amig nincsenek meg ugyan­azon jogaink, amelyeket a történelmi országok lakóssága, igy a szudétanémetek is élveznek a köztársaság fennállása óta. Mert csak akkor szólhatunk öncélú kisebbségi gazdasági politi­káról, gazdasági autonómiáról, ha magyar in­tézmények állhatnak a hátunk mögött. Jaross Andor a magyarság követeléseit leg­utóbbi képviselőházi beszédében 12 pontban sűrítette össze. A 12 pontban megtaláljuk a következő mondatot, amely talán a legfonto­sabb követeléseink egyike: ,.Minden eddigi egyenlőtlenség, sérelem és igazságtalanság, amely ...gazdasági téren érte a magyarságot, jó- váteendő." Ebből a pontból indulunk ki és részletezzük azokat a feltételeket amelyek legfontosabb kívánságaink közé tartoznak. I. A gazdaság szervezkedés telles szabadsága A demokrácia fogalmában benne van a gaz­dasági szervezkedés szabadsága is. A gazdasá­gi szervezkedést magyar vonatkozásban egy­részt a gazdasági-társadalmi, továbbá a ki­mondottan gazdasági szervezetek létesítésének lehetőségeire értjük. A gazdasági-társadalmi szervezkedés legfon­tosabb intézményei a gazdasági egyesületek, ár- mentesitő társulatok, továbbá a helyi jelentő­ségű, társadalmi utón szervezett érdekvédelmi szervezetek. Ennél a szervezkedési módnál nem találunk különösebb gátlásokat, de meg kell emlitenük azt, hogy a magyar, társadalmi utón szervezett gazdasági intézményeknek jut a leg­kevesebb azokból az anyagi forrásokból, ame­lyek a szervzetet tulajdonképen kötelesek vol­nának fenntartani. Az egyik járás például csak 100 koronát tudott juttatni évi segély dmén egyik magyar gazdasági egyesületünknek, de olyan eset is előfordul, hogy egy fillér sem jut a magyar gazdatársadalmi szervezetnek a járási költségvetésből. A gazdasági-társadalmi szervezkedés terén már ott tartunk, hogy Szlovákia minden ma­gyarlakta területén megalakult a gazdasági egyesület tájegységek szerint. Sokkal súlyosabb gátlásokat találunk azon gazdasági intézmények létrehozásánál, ame­lyek már nemcsak erkölcsi, hanem magyar anyagi erőt jelentenének. Itt elsősorban a szö­vetkezeti mozgalomra gondolunk. Meg kell előzőleg említenünk azt, hogy a szudétanéme­tek szövetkezeti autonómiája teljes, a történelmi országokban a nemzetiségek szerinti szövetke­zeti mozgalomnak nem volt akadálya és a szu- détanémet gazdasági centrumok nagyszerű ered­ményeket értek el az elmúlt húsz év folyamán. A szudétanémet ipar, mezőgazdasági és keres­kedelem mögött kitűnő pénzintézetek, hitelszö­vetkezetek és külön hitelszövetkezeti központ, fogyasztási és termelőszövetkezeti központ áll. A történelmi országokban a gazdasági szervez­kedés nem annyira korlátozott, mint Szlovákiá­ban. Itt van tehát az egyik legfontosabb egyenlőtlenség, amelyre Jaross Andor célzott. A magyar szövetkezeti autonómia és ezzel együtt gazdasági fejlődésünk legnagyobb aka­dályozója az a bizonyos 1919/210. számú tör­vény, amely semminemű nemzetiségi szövetke­zeti központot nem tűr és az egész szövetkezeti mozgalom fölé olyan kényszerközpontot helyez, amely minden kiváltsággal föl van ruházva. Több mint ötszáz magyar ügyvitelü, tehát ma­gyar nemzetiségű szövetkezet kénytelen tagja lenni ennek a központnak, amelynek még ma sincs magyar tisztviselője és például az ellenőri osztály élén is hosszú évek óta cseh vezető tisztviselő áll. Teljesen valótlan lenne az az ál­lítás, hogy a magyarságnak nincsenek szövet­kezeti, illetve gazdasági szakemberei, hiszen például egyik magyar szövetkezeti szakembe­rünk vezeti a központi bevásárló irodát és kül­földön is elismert szaktekintély. De nemcsak a fogyasztás és az értékesítés, hanem a hitelszö­vetkezeti életben is vannak már képzett és a gyakorlatban is kiváló magyar szakembereink. Amig magyar szövetkezeti autonómiánk nincs, úgy mint a szudétanámeteknek, addig gazdasági erőcsoportositásra sajnos nem gondolhatunk. Addig nem tudjuk menteni a magyar földbirto­kot, nem áll módunkban a földbérlőszövetkeze- ti mozgalom megindítása, a magyar földbirtok egészséges tehermentesítése, nem tudjuk terme­lésünket megszervezni, gazdatársadalmi szerve­zeteinket nem tudjuk a magyar 'kisebbségi gaz­daságpolitika szolgálatába állítani. A gazdasági szervezkedés útjában egy másik igen nagyjelentőségű törvény is áll. az 1933/44. számú törvény, amely megtiltotta a pénzintéze­tek szervezését. 1937 júliusában ugyan engedé­lyezték 50 szlovákiai hitelszövetkezet létesíté­sét, azonban azzal a megkötéssel, hogy az uj hitelszövetkezetnek legalább 10 kilométernyire kell lennie a járási székhelytől (hogy az ag­rárpárt érdekeit szolgáló Földműves Kölcsönös Pénztár köreit ne zavarja.) A gazdasági szervezkedés teljes szabadságá­nak útjában ezek volnának a legnagyobb tila­lomfák. II. Hivatalos és félhivatalos gazdasági intézmények A történelmi országokban a szudétanémetek- nek külön mezőgazdasági tanácsuk van, nekünk nincs, holott a magyarság 65 százaléka mező­gazdálkodásból él. A szlovákiai Mezőgazdasági Tanácsnak még csak magyar osztálya sincs. A mezőgazdaság színvonalának emelését tehát csak gazdatársadalmi szervezeteink, egyesüle­teink szegényes eszközeivel tudjuk szolgálni, holott jogosan megilletne bennünket, ugyanúgy mint a németeket, külön mezőgazdasági ta­nács. Természetesen magyar szakemberekkel, mert a jelenlegiben magyar szakember és tiszt­viselő egyáltalában nincs. De ugyanilyen a helyzet valamennyi hivatalos gazdasági tömö­rülésben (juhtenyésztők egyesülete, répaterme­lők egyesülete, paprikaszindikátus, dohányter­melők egyesülete stb.). Ezekben az intézményekben nem találunk megfelelő arányszámban magyar szakembere* két, pedig a legtöbb tömörülésnél épen a ma­gyar mezőgazdálkodás érdekei forognak koc­kán. Ugyanilyen fontossággal birna egy magyar kereskedelmi- és iparkamara, vagy legalább egy magyar alosztály a meglévők mellett. Arról nem beszélünk, hogy a volt földhiva­talnál egyáltalában nem, az egyházi birtokok kezelőségénél pedig csak elvétve találtunk ma­gyar alkalmazottakat. Végül még idéznünk kell Jaross Andor 12 pontjából azt a részt, amely gazdasági követeléseink legjelesebbike: ,A ma­gyar nyelvterületen létesített csehszlovák te­lepek és maradékbirtokok földje a magyar földművelő lakosságnak osztandó ki." Készül a mezőgazdasági kamarákról szóló törvényjavaslat. Talán már készen is van. Iga­zán jogunk volna külön magyar mezőgazdasági kamarára, hiszen a szlovákiai mezőgazdaság legjelentősebb csoportját képviseljük. Elemi jo­gunk, hogy az érdekképviseletet önmagunk lássuk el. A szlovákiai magyarság van olyan érett, hogy erre képes, megfelelő szakemberek is rendelkezésre állanak, gazdatársadalmi szer­vezkedésünk is mintaszerű, tehát a hivatalos érdekképviselet külön is megillet bennünket. * Ennyi volna röviden vázolva a magyar gaz­dasági autonómia alapzata. Jogos és teljesíthető kívánságok, amelyek különben is a demokrácia legelemibb elvein épülnek fel. Annyit kívánunk elsősorban, annyi jogot és gazdasági szabadsá­got, amennyi a történelmi országokban van. A gazdasági törvények egységesítése még mindig késik, ennek kárát pedig Szlovákia és különö­sen mi magyarok látjuk. Dr. Förster alpolgármester a Keimkulfur szövetkezet uj vezetősége élén POZSONY. — Pozsonyban általánosan elő­nyösen ismert a Heimkultur épitési szövetkezet, amely a helybeli kisemberek lakásigényeinek ki­elégítésénél igen tevékenyen működött közre. Újabban a szövetkezet vezetőségében változás állott be, amelynek kapcsán dr. Förster Viktor alpolgármestert sikerült megnyerni a Heimkultur élére. Förster Viktorról ismeretes, hogy mint Pozsony lakásügyének egyik legjobb ismerője, e téren nagy szolgálatokat tett különösen őslakos polgárságunknak és Pozsony város lakásépítési programjának a legkészségesebb harcosa és pro- pagátora. Mint értesülünk, a Heimkultur uj ve­zetősége a közeljövőben újabb nagyszabású bér­házépítkezést — elsősorban kislakásokra szorit- kozót — szándékozik megvalósítani, melynek céljaira a szövetkezet a várostól a Miletics-uccá- ban vásárol telket. Az építkezéssel kapcsolatban lakásra igényt tartó érdeklődők forduljanak a Heimkultur irodájához (Lőrinckapu-ucca 4), amely készséggel nyújt felvilágosítást. A sertéstenyésztők követelései a sertésárak állandó esésének megakadályozására POZSONY. — A sertésárak az utóbbi idő­ben ismét esnek, ami nemcsak a szlovákiai, ha­nem a cseh cs német gazdákat is érzékenyen érinti. Ezért az alábbiakban közöljük azokat a követeléseket, amelyeket a csehországi német sertéstenyésztők állítottak fel, mert hiszen ugyanilyen követeléseket támaszthatnak Szlová­kia magyar sertéstenyésztői is. A program, amelynek azonnali megvalósítá­sát követelik az érdekelt sertéstenyésztők, a kö­vetkező pontokat tartalmazza: 1. Behozatali ti­lalom az összes zsir sertés-fajta számára, ame­lyeket ugyanolyan minőségben belföldön Is te­nyésztenek. Annak dacára, hogy ezekben a ser­tésfajtákban belföldön túltermelés van, havon­ta még mindig 10—20.000 darab zsirsertés ke­rül behozatalra, aminek következtében nemcsak a sertésárak, hanem a marhaárak is erős nvomásnak vannak kitéve. 2. A kiviteli lehető­ségek azonnali megteremtése és támogatása. 3. Intervenciós alap az áresések ellen. 4. A túl­termelés felvásárlása és feldolgozása a hadse- req számára konzervek formájában, rendsza­bályok a hús és tejfogyasztás emelése érdeké­ben, valamint a hús- és tejfogyasztás fokozása a haderegben. 5. Az állatpiacok forgalmának szabálvozása állandó állatárak elérése szem­pontjából. 6. A húsárak jobb ellenőrzése, mert a fizetett árak gyakran semmi aránvbam nem állnak az alacsony áUalárakkal. 7. Teuvészál- latok behozatalának korlátozása külföldről és végül 8. Tenyészállategyesületek megfelelő anyagi és erkölcsi támogatása. (—) Kevés a szakiskola Szlovákiában. A szlo­vákiai ipari és kereskedelmi testületek átiratban hívták fel az iskolaügyi hatóságok figyelmét a gazdasági, ipari és kereskedelmi szakiskolák sza­porításának szükségességére. Az Ipar! és keres­kedelmi testületek ezt a kérésüket azzal a sainá- latos köriilménnvel indokolták, hogy az utóbbi időben úgy szakképzett munkásokban, mint al­kalmazottakban nagy hiány mutatkozik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom