Prágai Magyar Hirlap, 1938. április (17. évfolyam, 76-99 / 4519-4542. szám)
1938-04-13 / 86. (4529.) szám
<i>ka:ga!-Ma(Aap-hirt.m> 1 1938 április 13, szerda. Csenke község magyarjai ggy emberként jelentkeznek az egyesült pártba POZSONY. — (Szerkesztőségünk tele- fonjelentése.) A somorjai járásban lévő Csenke község magyar lakossága követésre méltó példát adott a szlovákiai magyarságnak. A kisközség lakossága úgyszólván teljesen szegény kisbirtokosokból áll, mert a földreform során nem nekik juttattak földet, hanem a maradékbirtokosoknak a fölosztott POZSONY. — (Szerkesztőségünk telefonjelentése.) Most, hogy a szlovák néppárt a szlovákiai autonomista blokkiban való részvétele miatt sok támadásban részesült, a cseh sajtó és egyes cseh politikusok részéről, érthető érdeklődéssel várták a párt törvényhozói és tartománygyü- lési klubjának keddi rózsahegyi ülését. A szlovák néppárt törvényhozói és tartó- mánygyülésii képviselői kedden délután felegy órakor Rózsahegyen Hlinka Andrásnak, a párt ősz vezérének lakásán gyűltek egybe. A Hubülést Hlinka András nyitotta meg. Bevezető beszédében hangsúlyozta, hogy nagybirtokokból. Ezek a nincstelenek évek hosszú során át várták gazdasági helyzetük jobbrafordulását, bízva különböző pártigé- retekben, de mindig csalódtak. Ez a csalódás és magyar voltuk annyira felébresztette bennük a nemzeti öntudatot, hogy ma az egész község lakossága egységesen a nemzeti párt hívének vallja magát. Hetven- tagu küldöttség kereste föl Furdanics Alami» ■ rendkívül komoly időket élünk, amelyek fokozott munkát követelnek a szlovák nemzet minden egyes tagjától. Ezután felol- vásta kiáltványát a szlovák nemzethez. Ezt a párt hivatalos lapja, a Slovák szerda esti számában fogja egész terjedelmében közölni, mig a kedd esti számában a manifesz- tum következő részletét ismerteti: — Miután március 25-én valamennyi kormánypárt elvetette a mi lojális prokla- mációnkat, nincs számunkra más ut, mint kitartani tántorithatatlanul az autonomista blokk mellett akkor is, ha kénytelenek lennénk minden parlamenti együttműködést a szlovák nemzet érvényesülését nem kívánó dárt, az egyesült párt somorjai főtitkárát A küldöttség azt az óhaját fejezte ki a főtitkár előtt, hogy a község valamennyi lakosa az egyesült párt tagjai sorába akar lépni. Az eset újabb bizonyitéka annak, hogy az itteni magyarság egységesen akarja jogait kivívni az egyesült párt zászlaja alatt Magyar községek, kövessétek, Csenke példáját! . politikai pártokkal megszakítani* Hlinka András manifesztumát nagy lelkesedéssel egyhangúan tették magukévá a klubülés tagjai. • Utána dr. Tiso József volt miniszter beszélt; aki fölvetette a kérdést, hogy miért támadják a szlovák néppártot éppen most, hiszen a szlovák néppárt húsz év óta követeli Szlovákia autonómiájának megvalósítását és hirdeti pártprogramját. Kitartással fogjuk hirdetni — úgymond — pozitív programunkat és arról nem térünk le. Dr Tiso beszédét vita követte, majd a klubülés határozati javaslatot fogadott el, amelyben állást foglal a községi választások elhalasztása, a gyűlések betiltása és a cenzúra gyakorlata ellen. Végül a klubülés lelkesen ünnepelte az őst pártvezért, aki annyira fölgyógyult, hogy a pártügyek irányításában teljes agilitással résztvehet. Kemény harcok Spanyolországban SALAMANCA. — Franco tábornok főhadiszállásának jelentése szerint a vallibo- nai hegyekben a nemzetiek visszaverték a kormánycsapatok valamennyi ellentámadását és száz foglyot ejtettek. A navarrai csapatok megszállották La Boronia falut és további tizenegy községet. A marokkóiak a fragai szakaszon visszaverték a kormánycsapatok valamennyi ellentámadását. Világnézeti harc helyett nemzeti összefogást hirdet Hús ár Aladár BUDAPEST. — (Szerkesztőségünk telefonjelentése.) Huszár Aladár volt budapesti főpolgármester, az országos társadalombiztosító elnöke mozgalmat indított a magyar összefogás érdekében. Az Újságnak adott nyilatkozatában kifejtette, hogy Magyarországon világnézeti harc köti le az embereket és senki sem beszél a tizenkétmillió magyarságról. Ez nem mehet igy tovább — mondotta —, mert minden emberre szükség van. Tudatában van annak, hogy szociális problémák vannak és a zsidókérrést is meg kell oldani, de nem szabad a vízzel együtt a gyermeket is kiönteni. Azt kívánjuk — fejezte be nyilatkozatát Huszár Aladár —, hogy a magyar élet magyar formák szerint rendezkedjék be. Ezt a magyar lelkiséget kell megerősitení. A szlovák néppárt rendületlenül kitart az autonomista blokk mellett Ktabülés Hlinka András lakásán - Az ősz pártvezér kiáltványt intéz a szlovák nemzethez — „Hints számumra más ut" — Jm LfiúÁÚ/k utál* ff WwWrwF • PP1 VWWWWWw^ Irta: JV. Jaczkó Olga 1 Feri elutazása előtt szigorúan meghagyta, hogy okvetlenül rendezzék át a szobát, nehogy az addigi helyükön maradt tárgyak az apára való emlékezéssel folyvást nyugtalanítsák mamát meg Harmint. — Tinektek az élet a kötelességetek, — intette a két nőt, — nem szabadi 'belebete- gednetek és beletemetkeznetek az emlékezésbe! ... A környezet megváltoztatása okvetlenül frissítő hatással' lesz majd reátök, uj lendületet fog adni az életeteknek! __ Ma ma meg Hermin engedelmeskedtek, mert Feri igen okos fiú, adni lehet a tanácsára. Pszichiáter, olyan orvos, aki azt a bántalmat is felfedezi és meggyógyítja az embereknél, amely semmi látható elváltozást sem okoz a testben ... Hát átrendezkedtek, pontosan a Feri hevenyében, vonatindulás előtt odavetett utasításai szerint. Az apa ágyát egy távoli sarokba állították, megfosztva az ágyneműtől, amelyet felteregettek a pdlásra. Az örökös-naptárt, amelyet apa még erdészgyakornok korában vásárolt, amikor egyszer tanulmányi kiránduláson volt Thüringiában s amelynek egykor fehér táblácskái oly sárgák voltak már, amilyen a thüringiai tölgyek makkja lehet októberben, a Hermin háló-diványa mögé akasztották. Addig a naptárhoz apán kívül senkinek sem volt szabad hozzányúlnia, de most már természetesen Hermán fogja kezelni... A dívány egyébként, amely eddig az asztal mögött állott, szintén más helyet kapott s föléje akasztották az ingaórát is, amelynek ormán két élethűen színezett fapintyőke csücsörítette egymás felé a csőrét. Az órafdhuzás szintén a Hermin kötelességét és kiváltságát fogja képezni ezentúl s Hermin meg-megrébbenő reménységgel gondolt arra, hogy talán megenyhül körülötte a sors mostohasága, amelynek fokozásához nem csekély mértékben járult hozzá eddig az apa morózus természete is. Egyszer még az is megtörténhetik, hogy kitesz magának a naptárban egy igen szerencsés dátumot és a sajátkezüleg felhúzott'óra elkezdi pergetni számára a boldog perceket!... Az ajtómelletti sarokba egy háromlábú asztalkát helyeztek s azt Hermin oly hosz- szan borította le egy tarka térítővel, hogy egyáltalán nem látszó^ az asztalka mögé dugott csizmahuzó, meg a Jégycsapó. Az asztal tetejére a bárscmykötésü képesalbum került, meg az emlékkönyv, amely dolgokat Hermin sohasem merte kitenni az apa tekintetének meg kritikájának. Aztán, tarka vázában virágcsokor. Ez sem lehetett addig, mert apa bizony, akárhol pillantott meg egy legyet, lecsapta, nem bánva, hogy mi borul fel vagy törik össze a csapás 'következtében. Végre minden a helyére került, illetve elkerült a kissé zsarnokias apa életére meg halálára emlékeztető helyről s mama meg Hermin nyugalomra tértek a hosszas betegápolás, a temetés, meg az átrendezkedés fáradalmai után. hogy felüdülve virradjanak majd egy békés napra, amelynek a jövő felé nyílik mosolygó szeme. — Ugy-e. jól fekszel ott, fiam? — kérdezte mama Hermintől, amikor eloltotta a lámpát. — Most már nem fogod belevenni a fejedet az asztal sarkába, valahányszor megfordulsz álmodban! — Nagyon jól fekszem, — válaszolt Héráim s felemelte egyik párnáját, mely a földre csúszott, mert nem támaszkodhatott az asztal lábához, mint a divány előbbi helyén. S hamar és mélyen aludtak el mindketten. Talán a fáradtságtól, talán az űzőbe vett múlt menekülése által csapott friss légáramlat hatása alatt ... Másnap, harmadnap már nem volta* annyira fáradtak S lámpaoltás után még sokáig imádkozgattak az elhunyt lelki üdvösségéért. Herminnek imádkozás köziben az is eszébe jutott, hogy az a Werner ma kinevette őt!... Ugyanis, mielőtt komolyan átvette volna az örökösnaptár kezelését, alaposan megtisztogatta a portól s eközben össze-vissza cserélte a német felirásu, mak'ksárga kartonlapokat, aztán hiába igyekezett előhozni a helyes dátumot, mert bizony nem tudott németül!... Kitette április tizenhetedikét, de amint nevetve magyarázta később Werner, péntekre állította be, a mai április tizenhetedike pedig hétfőre esett!... Holnap vísszaakasztja a naptárt a régi helyére és soha többé nem fog hozzányúlni! ... Az a piszok Werner!... Úgy hatott Herminre a nevetésének még az emléke is. mintha arculcsipkedték volna!... Igaz, hogy azelőtt sohasem jött hozzájuk, apa miatt, aki nem kedvelte, de bizony, nem is mert volna vele szemben ilyen szemtelenül viselkedni!... — Ugy-e, jó most neked, mama, — kérdezett az ágy felé, hogy elterelje magától a tiszteletlenül vihogó Wernerre való emlékezést, — ha tudni akarnád éjjel, hogy hány óra, csak egy gyufát gyújtasz és ^állatod! Azelőtt csak szegény apa láthatott az órára s mertünk volna-e gyufát gyújtani, amíg ő élt?... Lett volna nekünk, ha a szemébe világítunk és felköltjü'k! —* Jó, fiam — válaszolt mama —, & múlt éjjel is megnéztem egyszer az órát... De panaszkodni is kénytelen volt mama, azt mondta, hogy valahogy fázik! Nem emlékszik még egy ily meleg áprilisra, s ki sem cserélték még a dunnákat nyári takarókkal, de hiába, ő azért fázik! Mintha az ő ágyából hordták volna el az ágyneműt, s nem a másikból, amelyben nem alszik többé senki. — A.z csak úgy látszik neked, mama <— erősítette Hermin —i, mert szomorú vagy. Ne gondolj folyton apára, gondolj valami kellemesre, mint ahogy Feri is ajánlotta! Gondolj arra, hogy reggel, mihelyt fölébredsz, látni fogod a vadjácintcsokrot, amit ma tettem a vázába! Holnap majd megint más virágot teszek bele, örülj csak neki, mama! De Hermin bizony maga is fázott és nem tudott egykönnyen elaludni. És már hetekig tartott ez igy: fáradtan, megnyúlt arccal jártak-keltek, nappal is borzongtak, nem tudták helyüket lelni. Pedig mindenki di- csérgette. hogy milyen lakályos, milyen kellemes lett az otthonuk az átrendezés következtében ... , Egy este aztán Hermin megkérdezte mamát, aki akkor is álmatlanul forgolódott: — Mondd, mama: nem jár tehozzád apa, hogy te sohasem tudsz aludni, és olyan sápadt vagy, mintha minden véredet kiszívták volna? Mama erre hangosan elzokogta magát és áradni kezdett belőle az őszinteség: — Hiszen bár járna, fiam. bár járna, akkor talán meg tudnék végre nyugodni! ... De nekem mindig úgy látszik, mintha akarna jönni, csakhogy nem tud, mert látja, hogy itt semmi sincs már az ő kedve szerint... Mintha bekukucskálna az ajtón, aztán szomorúan visszafordul, mint akinek kitették valahonnan a szüret... Hermin egy nagyot sóhajtott, reggel pedig beszólitotta az arrahaladó Wernert. — Mire hívtad ma — súgta oda Herminnek mama. mig Werner a sárvason kapar- gatta a cipőjét —, nincs mivel megkinálni, a férfiak pedig csak oda járnak szívesen, ahol kedvükbe járnak a gyomruknak! Hermin egykedvűen vont vállat. — Nekem mindegy az, mama, hogy szívesen jön-e hozzánk, vagy nem, és eszemágá- ban sincsen, hogy a kedvében járjak!... Arra kérte Wernert. hogy állítsa be a naptárban azt a napot, amelyen apa meghalt. Aztán vastagon körülhuzta a dátumot — amely fölé nem szándékozott többé másat kitenni — fekete tintával és nekigyürkőzött a munkának. A régi helyükre rángatta visz- sza a díványt s az ágyat, lecipelte a padlásról az ágyneműt, és olyan gondosan ducolta föl az apa ágyában, mintha estére okvetlenül bele akarna fektetni egy nagyon szívesen látott valakit. A pintyőkés óra visszakerült oda, ahol csak apa láthatta volt a számlapját, anélkül, hogy megmoccant volna fekvőhelyén, a háromlábú asztal, hátán az albumokkal, eltűnt, s kibukkant mögüle a csizmahuzó, hogy rögtön a kezeügyébe kerülhessen az ajtón belépőnek, ha az le akarja vetni átázott lábbelijét. A légycsapó is fölszabadult, s nem kellett attól tartani, hogy valaki használni találja, agyoncsapja vele a virágvázát, mert az már visszavándorolt az üres befőttes üvegek közé a kamra polcára. Mama egész nap könnyes szemekkel figyelte a Hermin sürgölődését, s mindössze egyszer kockáztatta meg ezt az enyhe ellenvetést: — Nemcsak az én kedvemre, hanem valahogy úgy csináld, hogy neked is jó legyen, fiam! — Nekem is jó igy, — válaszolt Hermin mély meggyőződéstől csengő szavakkal. Lefekvés után odakérdezett a mama ágya felé, ahonnét semmi nesz sem hallatszott a rózsafüzér szemeinek halk, nyugodt pettye- gésén kívül: — Nem fázol, mama? — Nem, fiam. Éppen olyan jó most nekem, mint azelőtt volt!... Herminnek is újra jó volt minden, még az is, ami régebben, az apa életében rossznak látszott Csak Feri miatt gyötörte még valami nyugtalanság. Először valami olyan csalódásféle: talán nem is olyan nagyon okos az a Feri, ha nem sikerült eltalálnia, hogy mi fog jót tenni neki, meg a mamának! ... Azután egy kis aggodalom: nem fog-e megsértődni, ha majd látja, hogy mégsem hajlottak a tanácsára?... De egy mély* ásítással kevert sóhajtás elaltatta ezt a nyugtalanságot is. Feri mégis csak nagyon okos, ő nem tehet az egészről, és .... ők sem tehetnek róla!... Igen, Feri mindenesetre nagyon okos, de nagyon fiatal is, hát nem tehet róla, hogy csak azoknak az embereknek a láthatatlan bántalmait tudja fölismerni, akiknek a jövő miatt fáj valami a bensejükberf, de nem tudja kiolvasni a múltra rácsukódott, fáradt szivek titkát a hervadt, fekete selyemblúzok mögött. 2 UWŰBl
