Prágai Magyar Hirlap, 1938. április (17. évfolyam, 76-99 / 4519-4542. szám)

1938-04-12 / 85. (4528.) szám

1938 ápriföa 12, kedd. trmjm-Mag^ar-hiulap 3 Vége a francig népfrontnak Daladler középpárti kormányt alakított Bonnet külügyminiszter - A nagyipar bevonása - A miniszterelnök rádióbeszéde „A nemzetvédelem mindenek előtt" Érelmeszesedés, neurasthénla, golyva, mirigy, csont, Izületi és bflrbajok. büdösek, köszvényes csuzos lábaknál CSÍZ jód-bróm gyógyfürdő Olcsó pauaál árak ai ttssaktfItségrskkslI az elő és utóidényben 14 napra Ké 760'— 21 „ Kő 1100 — Otthon tartandó ivókúrákhoz CSIZI iód-brómos gyógyvíz Ismertetőt, használati utasítást küld a Fürdőigazgatóság ClZ-KÚPELE, Slov. jezte reményét, hogy az ország megsegíti őt a nemzetvédelem megszervezésének nagy munká­jában. PARIS. —' Eduard Daladier vasárnap délután 15 órakor bemutatta a köztársasági elnöknek az uj kormányt, amely a követ­kező tagoktól állt miniszterelnök és nemzetvédelmi minisz­ter: Eduard Daladier radikális képviselői helyettes miniszterelnök: Camille Chau- temps radikális szenátor; közgazdaságügyi miniszter: Raymond Pa- tenotre, a szocialista köztársasági egyesü­lés tagja: igazságügyminiszten Paul Reynaud kö­zéppárti képviselő; belügyminiszter: Albert Sarraut radikális szenátor; külügyminiszter: Georges Bonnet radiká­lis képviselő; pénzügyiminiszter: Marchandeau radiká­lis képviselő; közmunkaügyi miniszter: Frossard, a soo- cialista köztársasági egyesülés kép viselője; munkaügyi miniszter: Ranadier, a szociá­lis köztársasági egyesülés képviselője; légügyi miniszter: Guy la Chambre radi­kális képviselő; haditengerészet: Campinchi radikális kép­viselő; gyarmatügyi miniszter: Georges Mandel középpárti független képviselő; nemzetnevelés: Jean Zay radikális kép­viselő; nyugdijügyl miniszter: Champeíier de Ri- bes, a népdemokraták, azaz a katolikusok szenátora; földművelésügyi miniszter: Queuille radi­kális szenátor; kereskedelemügyi miniszter: Gentin radi­kális képviselő; postaügyi miniszter: Julies Julién radiká­lis képviselő; a kereskedelmi tengerészet minisztere: de Chapoedelaine középpárti képviselő; egészségügyi miniszter: Marc Rucarí ra­dikális képvisielő. Kormány szocialisták nélkül Az uj kormány Daladier harmadik kor­mánya. Az első Daladier-kormány 1933 januárjától októberig volt uralmon, a máso­dik 1934 februárjában. A kormány a Har­madik köztársaság 105. és a je’enlegi vá­lasztási periódus ötödik kormánya. 1936 jj júniusa óta bárom népfront-kormány volt 3 a szocialistáikkal az élén, vagy a szocialis­ták részvételével és egy kormány a szocia­listák támogatásával. Daladier szintén a szocialisták támogatására számit, de elős ör kísérelte meg a jelenlegi törvényhozási pe­riódusban, hogy bevonja a középpártokat és a népdemokratákat. Ezenkívül határo­zottan kihagyta a kormányból a kommu­nistákat Ezzel a népfront határait eltolta a középpártok felé, azaz a népfront alap­jában véve megszűnt Franciaországban. Az uj kabinetinek összesen tizenkilenc minisz­tere van. Patenotre, az uj gazdaságügyi miniszter, akinek nagy feladatai vannak az uj kor­mányban, tulajdoniképpen párton kivül nagyiparos és milliomos, de belépett a köz- társasági egyesülésbe, hogy a kabineti tag­ja lehessen. így hát a kabinetiben tizenkét radikális, három köztársasági szocialista politikus van, továbbá a demokratikus egyesülés egy, a demokratikus baloldal egy, a független köztársasági párt egy és a népdemokraták egy tagja* A szocialisták és a kommunisták végleg kivül rekedtek a kabinetien és León Blum nem miniszter többé. Felhívás a francia nemzethez PARIS. — Daladier, az uj francia miniszter­elnök hétfőn dönti cl, hogy mikor mutatkozik xx A tavaszi fogyasztó- vagy tisztító Saratica- gyógyvizkura a szervezetet a télen át felgyülem­lett ártalmas és felesleges anyagoktól, a beleket a veszedelmes bacillusoktól, amelyek különféle gyulladás okai, megszabadít ja, elmossa a hugy- pavakat é* ezekkel a köszvényes és reumatikus fájdalmakat ia megszünteti: be kormánya a kamarában. A kormánynyilatko­zat valószínűleg csütörtökön hangzik el. Ugyan­akkor a miniszterelnök teljhatalmat kér a kama­rától a pénzügyek elintézésére. Vasárnap este Daladier tárgyalt Marchandeau pénzügyminisz­terrel, Patenotre gazdasági miniszterrel és Pros- sard közmunkaügyi miniszterrel. A késő esti órákban Daladier rádióbeszédet mondott Franciaország népéhez. Bevezetőben kijelentette, hogy valamennyi franciához beszél. Nem kereste a hatalmat, sőt néhány hónappal ezelőtt visszautasította azt, mert egész erejét a nemzetvédelem megszervezésére kívánta fordí­tani. Most azonban haladék nélkül válaszolt a köztársasági elnök felszólítására, mert tudja, hogy a belső nehézségeket kell kiküszöbölni és lehetővé tenni, hogy Franciaország szabad és erős maradjon. A miniszterelnök főleg a nemzet- védelmi kölcsön fontosságára mutatott rá. A nem­zetvédelem szerinte ma túlhaladja a katonai szer­vezkedés határait. Ma minden kérdés az ország létét érinti és minden politikai, szociális, gazda­sági és pénzügyi problémát Franciaország bizton­sága szempontjából kell mérlegelni. Az ország üdvössége forog kockán s ezért a nemzetvédel­met egységes egésznek kell tekinteni. Daladier ezután rámutatott a helyzet komolyságára, de til­takozott a fölösleges pesszimizmus ellen és kife­Paul Boncour kilépett pártjából PáRIS. — Maurice Violette szenátor, Paul-Boncour volt külügyminiszter és Raoul Brandon képviselő bejelentette * szocialista köztársasági egyesülés pártjából való kilépését. A pártvezetőséghez irt te­véiben azzal indokolják meg magatartásu­kat, hogy a Szajna departementi vasárnapi pótválasztáson a szocialista köztársasági egyesülés megsértette a népfront fegyelmét és igy lehetővé tette, hogy a választáson jobboldali jelölt győzzön. jgSEdBIfaüKS'HWMIH nWlfUWAi Kisebbségi statútum helyeit általános nemzetiségi törvény A' uj alaptörvény minden népre vonatkozni fog, tehát legelsősorban a többségi állatnnemzeire is PRÁGA. — Az agrárpárt vezető cseh lapja, a Venkov feltünéstkeltő cikkben foglalkozik a nemzetiségi törvény tervezetével. A cikkből meg­tudjuk, hogy voltaképpen nemcsak a kisebbségi nemzetek jogait akarják kodifikálni, hanem általános nemzeti alaptörvényt terveznek, amelynek ren­delkezései vonatkoznának az állam valameny- nyi népére, tehát elsősorban az államnemzetre és egyidejűleg a nemzeti kisebbségekre is. A cikk egyebek között a következőket mondja: — A kormány a miniszterelnök révén kinyil­vánította, hogy védekezni fog bármilyen elnem- zetlenités ellen. A háború előtti úgynevezett mor­va kiegyezésben az elnemzetienités tilalma szin­tén nemcsak egy nemzetiségre vonatkozott, ha­nem a nemzetiségi kiegyezés összes szerződő feleire. A nemzeti alaptörvény is ezek szerint tehát szintén az összes szerződő felekre fog vonat­kozni. A csehszlovák alkotmány nem ismer különbséget a kisebb és nagyobb nemzetiségi csoportok közt. Helytelen lenne az az állítás, hogy például a németekkel folytatott tárgya­lások csak a németekre vonatkoznának. Nincs szükség tehát arra, hogy a többi nemzetiségi csoportok jogait reklamáljuk. A törvény előtti egyenlőség föltételezi a nemzeti alaptörvény előtti egyenlőséget is. A prágai Bohemia azt tanácsolja, hogy a nem­zetiségi kérdésekkel foglalkozó munkába kap­csolják be a nemzetiségi csoportok szakértőit is, mert ezzel meggyorsíthatják a munka ütemét, mig enélkül túlságosan elhúzódna a munka. A lap úgy véli, hogy az egyes nemzetiségi csoportok már kidolgozták javaslataikat, mig az állam és szervei még csak most fognak hozzálátni a ja­vaslataik kidolgozásához. A lap azonban nem veszi tekintetbe, hogy az alkotmánytörvényhozó munkák óta alig 18 év múlt el s nemcsak e mun-? kák anyaga, hanem a tapasztalatok és a bedol­gozott szakértők is megvannak még. A nemzeti alaptörvénynél követendő szempontok megegyez­nek az állam szempontjaival. Természetesen sor kerülhet a konfrontációra és az együttmű­ködésre é sbiztos, hogy tekintetbe kell venni a javasla­tokat is, de a nemzeti alapokmány magjának a törvényre emelés előtti objektív szempontokból kell megszületnie. A Venkov meglepő újdonságot tartalmaz el­sősorban azért, mert a nemzeti alaptörvénynek szerinte „szerződő felei" is lesznek. Ezek nem lehetnek mások, mint a többségi nemzet és a nem­zeti kisebbségi népcsoportjai. Vagyis ha erre va­lóban sor kerülne, ezzel automatikusan elismerést nyernének a csehszlo­vákiai nemzetiségek kollektív jogai, azaz az egyes népek jogi személyiségekké válnának. Az alkotmánytörvény, mint ismeretes, csak a járási keretben ismeri el a nemzeti kisebbségek bizonyos kulturális és szociális, valamint egyházi kollektív jogait. Ha az uj alaptörvény szerződő feleknek magukat a nemzetiségi csoportokat is­merné el, ezzel a kollektív nemzetiségi jog orszá­gos keretűvé válna. csatolása — írja egyebek közt *— Német** ország Európa fölötti győzelmét biztosíta­ná. Ha ennek az erődnek a függetlenségét megtartjuk, akkor reményünk van a béke megőrzésére, ha pedig a béke fönntartása mégsem sikerülne, akkor ez az erőd bizto-. sitaná Németország vereségét. Ezért nem hagynak el bennünket a nagyhatal­mak. Mindazok, akik nem akarják, hogy Németország uralkodjék a világ fölött, háborúba mennek értünk, akár szeretnek bennünket, akár nem. Lengyelország Is belemegy ebbe, Olaszom szág is. Itt-ott aggodalmat keltett, hogy Henlein állítólag nem akar tárgyalni a kormánnyal1. „A legnagyobb államférfiul feladat” A légionáriusok lapja, a Národni Osvobození a következőket Írja: — A mostani időszak munkaprogramijának legfontosabb pontja a nemzetiségi alaptörvény. A kormány elhatározása most erélyesen megold­ja mindazokat a kérdéseket, amelyek a nemzeti­ségi problémával összefüggnek. Az alaptörvény kidolgozásánál a kormány nem szorítkozik csak az eddigi alapszabályok összeírására, hanem egyidejűleg a törvények és rendeletek egész rendszerével egészíti ki aZ eddigi rendelkezéseket, mivelhogy a gyakor­lat azt bizonyítottja, hogy a jelen helyzetben sok a rés, mint például a nyelvtörvényben. A siker feltétele, hogy ne csak a kormány, ba- , nem az egész csehszlovák tábor nézetét is kö­zös nevezőre lehessen hozni. A nemzet itt a legnagyobb államférfiul feladat előtt áll. A jelen helyzetben tovább kell haladnunk azon az utón, amelyen elérhetjük az összes állampolgárok egyenjogúsítását és ehez a henleinistákra egyáltalán nincs szükségünk. Be kell fejeznünk a február 18-i müvet, ki kell adni a kisebbségi alaptörvényt és el kell követni mindent, hogy a nyugati világ lássa., hogy a mi állampolgáraink egyenlő jogokat élveznek. Elég, ha ezt a mi szövetségeseink látják. Semmisem fog történni, ha a rendőrség a henleinista nagyszájuakkal érezteti a tör­vény szigorát. Az egyenjogúság föltételezi, hogy ők is egy­formán betartsák a törvényeket, akárcsak a csehek. A demokratikus világ, bizonyára he­lyeselni fogja, ha olyan intézkedéseket foga­natosítunk, hogy a határvidéken elhatalma- sodottt terrort megszüntessük. Ami a szlovák néppártot illeti, kívánatos lenne, hogy tekin­tet nélkül, szigorúan a törvény szerint lép­nénk föl, mert az, amit ez a párt csinál, ha­zaárulás. A csatlakozás és a csehszlovák kivitel A Lidové Noviny hétfői kiadása vezető­helyen foglalkozik a csatlakozás gazdasági következményeivel és a következőket írja: Sokan, akik eddig nem igen foglalkoztak gazdasági ügyekkel, most szorongva kérdik, vájjon Ausztriának Németországhoz csatla­kozása nem veszélyezteti-e a csehszlovák ki­vitelt és általában az egész csehszlovák gaz­dasági életet Egy tekintet az uj német biro­dalom térképére — úgy látszik — ezt a fé­lelmet csak megerősíti. De a gazdasági kap­csolatok többnyire más szempontok szerint fejlődnek, mint a politikai kapcsolatok. Min­denekelőtt tudni kell, hogy a csehszlovák ki­vitel már rég nem függ annyira Németor­szágtól és Ausztriától, ahogy közvetlen az államfordulat utáni években függött. Még 1927-ben a csehszlovák kivitel 24 százaléka ment Németországba és valamivel több, mint 15 százalék Ausztriába, tehát az egész kivi­telnek mintegy 40 százaléka. Ez igen jelen­tős függőség volt. Ez a helyzet azonban az utóbbi évek folyamán megváltozott és 1937- ben Németországra a csehszlovák kivitel 13 százaléka, mig Ausztriára a kivitel 7 száza­léka, tehát összesen mintegy húsz százalék esett. Magátólértetődik, hogy ennek a kivi­telnek nagyrésze ezután is megmarad, mert már Ausztriának Németországhoz csatlako­zása előtt ez olyan behozatal volt, ami a tényleges szükségnek felelt meg s nem volt tekintettel különösképen a csehszlovák gaz­dasági életre. Jó, de erre azt mondják: i csehszlovák kivitel Németországba és Auszt­riába lényegében megmaradt, de ami a több kivitelt illeti, Németország és Ausztria jó­indulatára leszünk utalva, mert a többi ki­vitelt (igy például az amerikait) kénytele- lek leszünk német területen keresztül szállí­tani. Erre azt lehet válaszolni, hogy mindé- lekelőtt nem muszáj az egész kivitelt néme területen keresztül szállítani. Vannak má: ehetőségek is. így Lengyelországon kérész­ül a Gdyniába vezető ut, valamint Magyar- országon keresztül Trieszt és végül maga z dunai ut. Azonban biztos, hogy a kivite lágyrészét ezentúl is Németországon kérész­ül fogjuk szállítani, s hogy ezt a körülményi Mémetországban tetszéssel fogadják. Meri tzek a csehszlovák szállítmányok Németor­szágnak is nagy üzletet jelentenek s a némel birodalmi vasutak és német kikötők aligha mondanak majd le erről. így tehát nincs is ok arra, hogy azt képzeljük, mintha a cseh­szlovák kivitel szállítási útjaiban lényeges változásokra lenne szükség. A szocialisták véleménye A Venkovétól eltérő hangon beszél a nemzetiségi kérdésről a szociáldemokrata Právo Lidu.

Next

/
Oldalképek
Tartalom