Prágai Magyar Hirlap, 1938. április (17. évfolyam, 76-99 / 4519-4542. szám)

1938-04-10 / 84. (4527.) szám

*r TpTT^OMos t?A9tr reKJhrm *r IS?n 59tns]

na}?q ?A(>r v ■3tníp» ^J^sod ua^q a 2?in

49AÍu(RuiÓR5nf rojbIűUIH or sasiéin y •95J3ÍU ;9A-líuoq puno bIrjr quausaoTC rlaSüasQ ‘iz&9qis;jn^[ ‘jszpa safRBi tanain RAltroq praio m?q sqjqa y ruaqaÍBj ‘u?«3-Ö0JX ‘^IOJ?>í SRAoyi í&iaalu }?Alngq prap íjItyiR s? snpioa; iutbaij, ‘5BqraozsISi?ji

*bah norp'BS baareín 5?aIu<r purp qraj :3mg BiBqaBg ‘izsnjj ‘eSio aaipajayí

:pzaq}aA-gq b ui06A?u qauiaseiaalu s?soua.iazs s?[ -09.108 qipalxteu y qeuduR 50Alugquioiinnf bo-3[oijc9 I3.>Iiía ii0t.íuuauii3[BA ’R qn-jznq 5?Aau t? ^bojbI^ui sr I$?a inzoq qo.iieI3 -Din sr iinaaq eqAliKRluBJB zb uo^q 3;

: BJOSA911 )|BU5fjjotlo$) 1I1P3X69U Íieuozeuiietnf v

•í?9?S9f !53?q sou?f |ni?l?q2ani qauazzaq -alSj iBjpjnuqBSaozs s ‘jpAluqq 83j|qS?ju S?

09PBR-IBA?j[ V |a}jaz3A[? JJpsSEAfO qBROz -Bmiujnf *s?sauauazs y ‘jaÁIugqnioiBinf dcq R ISoq ‘ja qnfjugp |BSsp|osjo9 upzoq qoa -b.íSbuisr RaAjaj oq.v.íupqAiHUB zb ;j?zg *iu -pB joqapupfB UEqpfppui |jp mau qau?JnIáa -pujui qpip zpzsuiojyq lazgq ))3Ap| aqAlnojj-Iubjb zb ‘jsopq soupp jaqojp jajazs Sí 9JiA‘uuauijpqB aa Raua[insazsaJ ucqinojBí -nf ISoq R!|Uiapj?3aui pupn qojBlSeuisR sbuirSjozs b qaz3 qaAau qoqBipsR jbISbui qqpanjRSa| b qnjajaq aApzaq [9Rsp>zso -r Iu?A}iIuoz;q ia?|?j b aqljauiB ‘jjBÍdEJ AluoqluBjB zb qnfíBSjoj [ag2?saqzsng

■■ foqppuplo pjnq ijoujd^duisi^ tfiau falusi upidojo spznijsios a tsopq soupp

ipgiaatugy dazsfl d/ d

muiatní opjp^uo^ y

♦♦♦

*pi^3;s2 ‘95A9 n *8im «9<>S

>aqu[ui [aj jrasm azaq Piaaazs 9 zy ‘Saui dojiubj q &ap?zsaq jbISbui I2uoIr) qjoRS;opnp q HRpipu jbISbw ‘íjorSuij q nnqqunioq |SOiM RupluBsap? zy Rupaj zpISiA s ‘jaquiui jodp ‘zijQ t9RunjoqqauuaIS

4pofBq mi maqauualo —‘

:ipj?q BAp92Sy

njouiózs Bf)f?i Bq s *3iuníj? zsaq jujBq ‘naq Bq ‘jog ‘ipaojai jaAnuoq uepuiui |5i

’VANVsaag zv

•B'ÍTIÍ) l-% *0 *H R9| -g[od ‘jpSBW J?OlOW •BqpzfASpjJA V qqzssaí ai»q sg *Bqqu9qozs Iuisdi^

• qnzsgjABZBq npjzy

‘aqqunzaq J^qpuiW qunpazs MPIBÍI99 ‘aqjpaa zb qunISaui{q bh

•n»q2?i jzsbabj V bíbii; zb r?u spdmod ‘u®qopja d?zs y apui UBA sí Bi[0qi

•pSy *•; -o uia ‘Jajzsg ?jpno

•iRaui ioi8?pazsaT ‘ipaj [aAjjaAaq qp?ASaui jo bí y ‘r }d?í uiau j?z8 y

•oluiasa zb Joqog ‘psa zb u? uia^ •jazpui b qa^fpazg *j{aq?ui api qaiJalQ

qaqaqani B bíibSoibso ‘Sífaiapa b Rím

Bqsaflioqj sr y Bqpfpí joqoq y

•VA108I ZV

•pj?8is2 -o -jia ‘bII3 J?zp?80

•bjr 9S10R zy RfdBsap? q?;J?SRig ‘uBqJBApn sozsplS y Sfiamaj b goA ajaq IS3

•aqopuaqqasz nj^zszspIS y npjnspui.íSa qnlauoq B íRjj ‘í)a;|3Ui BfluBsap^ ‘íreqpqozs b baj? zb JJS

*VAHV ZV

•pi^Siaz ‘-a *o -jia ‘©ug Jpzspsg

*uad?zs inuiis uipzzoq sg

MRJBj B Bfiytoso

‘maq?ia pb[bzs ibj\[ *I9q?loqsj zb qoAQf bh

r í-npzB qyíISsq trran «qq« ‘qiBURintn st Rom S?m u^pn ‘qq^AO^ woRjnai ijbso Síp -ad SaiaeS^puaA jiQzgjoq BzsstA-azssQ zy qaqqa“?paaA b st 9 WOAj^aAa s? j^ra ?sotn ipBJBUijqo sí joj -qop esaipg azsjag R^jISBqia joqB ^iz^-bj B qpRBqX[0j íqaqqpjad Bjon'pj Bjfn SiISa "IpqlSa ,RaSa;aq“ u s? ajpiiaq-ISa 10;sara saapxj ajzg'joqáMq Rqos^ppznz b ‘b^jjba -azesg Rqafaj ozjsa y ^qasa raan BfBq I;ora -oq qauR®8S nuiq nas^JOíq^p

“ísoajo saatq b b^j^a ‘BARSod -b^ i^zsgusaq 9Í9J s? nopni iqB ‘^opoqzRd -Bjjaj Rin Bijoqqy •■jíazaqj? sí Sara ues -oiBuiBq ‘ItogBq sppn,'} b ‘ssa^g JoqqoQ •u9Xiaq S'píqBinra ra^pu S^ra qqgp zb Tin^I i^a^aqiaj Rqataj Röjazéso 99 pb^bq rí pzppjBdBq 5}BSD ajjazsASa ASoq 1R9rö? Aj?1 S9 Bq[olRj 9pBdBq b qRppRzsnMaiaq sí bSbui ‘^ib^b maji^as tqy ‘azs9aBABf atauzspu b ^aSjadraaq uqpiqj b rbr syjaBnidraazg oapaAjfe sa aqSarap^oARj J9qajqBq b 'Jr;b qoRUBqid a[aq qB^poI[BqBS apjnspraASa qoípd pioau-pj y qpa^fai 0J?A'}saí }zb bpjoí-n-p-iaT S9 BSouBnr b RBqBajaq “iraB “a^aj -izstp ^fajiqnq soioa BqraoiBi^ iuib ‘[naoq jo.írj iluozssBlaara b ^oSaopuoj-uoSagp -nps Sip'pB ‘iapua^v Bqog ‘aa9Aísa^ ubrriso AuozssBAnara y •5091.10; ÍBq siq ISa a’oq -iiHB ‘[pipsBzopBSiA ASbit qapqog ipra i;oz -SaBqfzssiA opja zsaSa zb ‘opi zb nnra-na; aaqzoq S9iadijpqgson; raBpi^ -spSojjnAa IBq-jo ASba iioa nouiiBpoqBj saaiq b Auoz -;q ;jaui ‘qB;.:pAoiA [uzseoa ‘qizsiB[.\j?n ‘qpq -izgnAu Ao9áazg •a.io.ioq rÍ'bs b iozbASia 5[0a aS9Ssa[aiQq Raqara aqqa; S9;zsaAfaj qBu -jp§;od[nAn iraprara íqoj?irB.iBqzs9A b qBiinp -noqSaui qqop laqqaqaq jboi nBqőpzsJoinA^; ipáira raas aíqqau^A b Sera ap Rbj qqBf -BIBI} b qBiipi raau Syra ]bA|o ISoq ‘rao[Bp -oipq obA[o sí ip^ '929ssaq9 qqojSaj S9s;az -raau-Bqp3 b ‘;saiB[\r Bqpjj 501111 ‘sora 5|0a uiao rb ‘uajjara loozssBloara (Í9ZS b" naisaj [pf oaSl S9 nopjoq ijro-ooio S9 5oqi9aa9qaj zoqpfpp'imq a;aqaj í'oasaI[9raazs ;;oa iqn^ zaog IS05B111 AnaSa^pA y ;nB'in.iod Biooq Bqpg qB;dBSO iBuqBpoqBf o;ozs bjSbzsjo 59q •oaqS'9Siazraaa-Bqog; saAao-sajiq b Sippt pia ippjoj upqiu sí iuisaA[t ‘qaqaaa*íS 0]^

•Spj|A9q SR b Spj ífnqjH sí I9qpi9i V *2piiA I19Í ® JP“ M»mi3

*ZSB AB5 B Hl

‘ÍHHVAIPO IZSVAVA

•poA-oB^q ‘-i -o ‘i\ ‘ízig so?aoh

•jpqzspj uadpzs HjdpSaui s ‘jozaui ‘jajjaq Suuaq-injo^ •jjaiai zpq b ladajaq 510 ‘íRzaqjpSaui S| bArS y

*bjjos ‘sj appBui iqqo; b 3Q ‘BíJtsaBd sr b qsso uiau oq •anaApaq b za jbzssbap) I2j ‘saApaq uo.íSbu BjjjsoEd sijj

•UBlupqBpuini qauzaqjpSajv Bjpqosraau sí qaza 3q ‘íjaiaj jaSua; b loqEjBA *qauoof apui sí ^bjepbui y

•íjjapzaq b ^buzsbabj y qjiapaiq jpui qoSBJiA y ‘BJfpj 9 jpm HazaqipSajiq ‘BJfll UBA 551 ‘ZSBAB) « Hl

•ZSVAVA V 111

*5B5IbI2jb} HazaAjaigg uoqunjBApn zb izaoSa^ ‘BJfBAio; b qizs§BJEq aa ‘laqaaaquia zb BfiBSnSa^

% qpfppzBS b UBqqofSpui aa ‘ipXuozssBpzBS B 153J3ZS •soASuoAo Agoq ‘qBfAiq A'Sfl S^upSiozs 9f ASa qunqau ub^

*VAinM SQAONQAO V •RödspdAnoszoj ‘q *o ’a *Bq80jid qpn^ *j|3Apaq jaqalapjgzs b jja^j ‘íjaaazs jza Biap^-zozg Rizsaj aja B?apí\[-znzs ‘qjzsjA EZBq 5oSi;jia y

Raujoq jBJJOROsa sg *qaupazs joápjjA qog RqaApaq ipmüi zy qpajazs qaqauiaaÁS y

•qíizsip ajuizs ijfpg ‘qi|iAu uBqaoqoq sjh •bSpjia SpsA'uaaazs y ‘BAjoqi zb q;ií^N

*VA303I ZV

föVVféVyffll 'UWp'pQYjWJ

IVSVUi XOUVADVN SÍM

~ Ml —

— 114 fekcU otszáfy

Most pedig, gyerekek, Afrikába megyünk, annak is a legsötétebb részébe, ami persze nem jelenti azt, hogy ott eötét is van: hiszen ha sötét volna, ugyan hogy sülnének le koromfeketére a négerek, nem igaz? Szóval. éppenséggel nincs sötét a világnak ezen a részén, éppen ellenkezőleg: túlságosan is süt a nap. Csak azért hívják sötétnek, mert régen fehér ember ritkán vetődött oda és bizony akkor még nem tudtunk túlságosan sokat arról a vidékről.

Nos hát ezen a vidéken, a temérdek sok falu között, van egy, amit a lakói Bivi Buvi- nak neveznek. Ennek a falunak a törzsfő- nöke egy Kivibambi nevű király. Hatalmas ur volt Kivibambi, de volt a faluban valaki, aki még nálánál is nagyobb ur volt: a kisfia, Bambusi. Úgy szerette a király a fiát, (hogy azt el se lehet mondani. Mindent megszerzett neki, amit csak kívánt: tarkatollu papagájt, tigrisfiókát, apró, biborpiros majmokat, jósz&gu fát, ami mélyen óennn az őserdőben terem, sőt amikor egyszer egy fehér kereskedő jött a faluba, még szájharmonikát is vett neki három elefántagyarért.

Ez a szájharmonika azután teljesen elrontotta Bambusit. Egy szép napon azzal lepte meg a papáját, hogy ő el akar menni abba az országba, ahol ilyet csinálnak és ezentúl ott akar élni.

Szegény király kétségbeesett. Dehogy akart ő egyetlen fiától megválni! Ki örökölné akkor a királyi .jelvényeket, a régi esernyőt és lyukas kalucsnit, amit ünnepélyes alkalmakkor a fején viselt?! De Bam- busival nem lehetett okosan beszélni. Naphosszat bőgött., bömbölt, egészséges fekete ezine megfakult és a király nem tudta, hogy mit csináljon, összeült hát, a törzs bölcs embereivel, akik azt tanácsolták neki. hogy forduljon a közelben lakó Fehér Atyához.

— ó, Kivibambi — mondotta a Fehér Atya hosszai gondolkodás után —, mondd csak meg a fiadnak, hogy elengeded őt abba az országba, ahol a szépen szóló fadarabot készitik, aztán küldd át hozzám, hogy megtanítsam ama ország szokásaira. Bízd csak rám: a végén örülni fogsz és fiad is örülni fog — ezzel a rejte'mes kijelentéssel bocsátotta útnak a rémült és aggódó királyt.

Másnap csakugyan beállított a királyi cse/'nete, legelegánsabb udvari háncsnadrágjában és nyakékével. Azon kívül nem volt rajta semmi.

— ó, Bambiiéi — mondatta a Fehér Atya apád azt mondta nekem, hogy el akarsz

menni a Fehérek Országába, aihol szépein

szóló fadarabokat készítenek.

Másnap elkezdődött a tanítás; Az Atya megmutatta Bambusinak, hogy ő is cipőt visel, mert a fehéreknél ez így szokás. Csinált egy jó erős, szűk sarut a fiúnak és a lábára húzta. Bambusinak már az első pillanatban nem tetszett a dolog: soha még

nem volt a lábán cipő és a kellemetlen viselet törte, égette a lábát.

Tudnotok kell, gyerekek, hogy Afrikában sokkal melegebb van, mint mi nálunk a legforróbb nyáron. Bizony, legalább ötször olyan me'eg. A fehér emberek csak akkor bírják ki, ha a testüket fehér vászonnal borítják. mert az égető nap pár óra alatt valósággal megsütné őket, ha úgy állnának ki az ég alá, mint a négerek: majdnem ruhátlanul. Azok megszokták a sok-sokezer év alatt, ők meg a ruhát nem bírják. Ezt meg kellett mondanom, hogy szegény Bambusi szomorú eorsát megérthessétek.

A ravasz Fehér Atya ugyanis nem elégedett meg a cipővel, ami égette gyötörte a fiú lábát, hanem a saját régi ruháiból, a télikabátjából, amit még Európából hozott és amire itt nem volt szüksége, valóságos sarkvidéki felszerelést készített Bambusi számára.

— Látod, Bambusi, a Fehérek Országában igy járnak az emb-rek. Neked is igy kell öltözködnöd, ha ott akarsz élni.

Szegény Bambusiban már ekkor ingadozott az erős szándék, hogy a Fehérek Országába megy ... De amikor az ebédet késsel és villával kellett vo'na megennie, végleg elment a kedve az utazástól, felugrott és bömbölve kirohant a Fehér Atya házából.

— Nem megyek a Fehér Emberek Országába! — ordította torkaszakadtából, amíg csak haza nem ért . . .

így történt, gyerekek. Bambusi ma is ott él Kivibambi király házában, Bivi Buvi faluban, ha ugyan azóta meg nem ették az oroszlánok . . .

Ötszáz tengerész s enved torok- gyulladásban egy amerikai halán

Az amerikai flotfa egyik repiilőgép-nnya- hajója, amely a Csendes-óceánon gyakorlatozott, kényte’en volt Honoluluban kikötni. A hajó ötszáz tengerésze ugyanis váratlanul torokgyulladást kapott. A betegeket a hajón ápolják.

BUKSI ÉLETE

Irta: KALOCSAI IMRE.

öreg kutyák, fiatal kutyák ültek körben s úgy hallgatták Buksit, aki elmesélte élete történetét.

— Hát bizony, van mit mesélnem az életemről — kezdte. — Kéthónapos korom óta jártam a világot és sok mindent láttam, amiről még csak nem is álmodoznak a házőrző- és a szobakutyák.

Hathetes voltam, mikor gazdámhoz kerültem. egy cirkuszi állatidomitóihoz. Sirt is az anyám, meg a testvéreim is búsultak, mert azt beszélték a cirkuszi állatokról, hogy korbáccsal verik őket s úgy tanítják szaltózni, karikán átugrálni és majmon lovagolni.

Hát ez nem igaz. S erre nincs is szükség, elvégre nem buta macskák vagyunk, hanem okos kutyák. Igaz, hogy nehéz dolog az artistaélet, nem könnyű két lábon járni és lovagolni, de a gazdám sohasem ütött, meg, mindig csak szóval tanított S ha valamit jól csináltam, egy egész kockacukrot kaptam jutalmul. Higyjétek el, ma sem bánom, hogy artista lett belőlem.

Mert féléves koromban olyan könnyen végeztem a mutatványokat, mint egy pincsi a pacsiadást. A nehezén már túl voltam, viszont a sok utazás, a sokfajta emberek, minden hónapban más város és más cirkusz . . . Hál bizony, a' ár regényt Írhatnék róla . . .

És mennyi sikerem volt! Ezer meg ezer ember tapsolt, ha a két első lábamra álltam. ha két szállót ugrottam egymásután. Szóval, megbecsülték a művészetemet. És láttam a tengert is! Egyszer áthajóztunk Amerikába. Hát hónapig vándoroltunk az amerikai várpsokban éis mondhatom, olyan házakat láttam ottan, hogy a felhőkig ért a kéményük.

Hát még a barátaim! Az elefánttal, a tigrissel, meg az állatok királyával barátkoztam. Mondhatom, nem vettek kutyába engem, mindig kolléga urnák szólítottak, hiszen ők is artisták voltak, s néni hencegésből mondom, de egyik se volt ügyesebb nálam.

Meg aztán a kötéltáncosok, légtornászok és a bohócok! ök is baiátkoztak velem s egyszer volt is egy közös számom Snuki- val a bohóceal, hogy azon mennyit nevettek az emberek!

A bohócok ie kolléga urnák szólítottak fl hogy mennyi kockacukrot, kaptam tőlük, az egyiktő' eiryszer csokoládét is.

Hát igy éltem én tiz esztendőn keresztül. Folyton a világot járva gazdámmal. A gyerekeidet is artistáknak nevedtem,.az egyik most Párisban játszik, a. másik Londonban, kettő pedig egy berlini cirkuszban lép föl.

Én bizony már nyugalomba vonultam, öregek már az én csontjaim az artistamutatványokhoz. De még most is megbecsül a gazdám, láthatjátok, milyen szép otthonom van öreg napjaimra és mennyi csontot, májat, húst kapok . . .

Buksi most már elhallgatott, de annyira elérzékenyült, hogy két könnycsepp gurult végig az arcán. A többiek is meghatódtak valamennyien és nagy tisztelettel néztek az öreg kutyára. Végül egy fiatal foxi kérlelni kezdte:

— Mutass nekünk valamit, mi még sohasem láttunk kutyaartistát.

Buksi mosolyogni kezdett, majd két szal- tót ugrott, aztán pedig két, lábon ment haza, társai nagy álmélkodása közben,

HÓKA

A ROSSZ LELKIISMERET.

Nagy zsibongás van az első elemiben. Belép a tisztelendő ur és hirtelen rászól az egyik lurkóra:

— Ki teremtette a világot?

A gyerek ijedten válaszol:

— Kérem szépen, nem én...

MEGFEJTÉSEK

A 14. sz. rejtvényeinek helyes megfejtése: Keresztrejtvény: Parányi, Hi, pk, há, rokonod, is. zs, hal, a lényeg — Paprika, ri, álmosan, ni, imádság, kos. hoz, hé, ly. — Bernáth József rejtvénye Naptár. — Klu- csik Tildus rejtvénye: Papír, Pál, Tilda. —- Szuh Vilma fésürejtvénye: Erdő. Dani,

szék, árna, pénz, toil, kávé, Erdőskárpátok. — Szilvás Ella rejtvénye: Rádió, álmos, diófa., iroda, ócska, újság, János, sárga, Ármin, gyufa, rádióujság. — Illés Mária betiirejtvénye• Tükör — Vilkó Ferenc láncrejtvénye: Zár. ráz, zug, gáz, zab, bál, lát, tál. — Czákó Ferenc számrejtvényo: 34Ő6 4865, 5684, 6543.

A 14. sz. rejtvényeit helyesen fejtette meg: Biró Tstván, Benkő Ferenc, :: Darvas Szilárd, Dobos László, :• Forgádh Ildikó, For- gách Klárika, Fekete János, Fekésházy Adél, Fekésházy Éva, :: Horvát Ferenc,

Halas Kázmér. :: Kovács Péter, Kis Ferenc, Kerekes Péter, :: Láng Ede Lász.ó Dénes, :: Martos Béla, Molnár Teréz, :: Pénzes Joákim, Pénzes Dani. Pető Irénke, :: Riszner Jenő, Riszner Karcsi, Rozlosnilt Bözsi. Roth Bözsi. :: Sebők Éva, Sebők Juci, Sebők Pali, Sós Sándor, :: S-elei Miklós, Szuh Vilma, :: Tóth Jenő, Török István, :: Ürge Etel/:: Virágh Vilma,

*= 119 -