Prágai Magyar Hirlap, 1938. március (17. évfolyam, 49-75 / 4492-4518. szám)
1938-03-09 / 56. (4499.) szám
Jt&L ] J XVII. évf. 56. (4499) szám • Szerda • 1938 március 9 Előfizetési ér: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes sxám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská n 1 i c e 12, IL emelet 0 Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 3 0 3 - 1 1. • • SŰRGÖNYC1M: HÍRLAP, PRAHA. Magyar szónok kezdi a képviselőház külügyi Szüllö: Együttérzünk a németséggel és a szlováksággal s teljes erőnket adjuk az autonómia kiküzdéséhez- A miniszterelnök expozéjának megvitatása a prágai parlamentben - „Egyedeket talán meg lehet változtatni, de fajokat nem lehet megmásítani"- A kormányok ereje: a morális erő s ez az igazság diadalra juttatása „Sérelmeink jóvátétele céljából hajlandók vagyunk a kormánnyal is komolyan tárgyalni“ FRAGA. — A képviselőház kedden délután két órakor kezdett ülésén hozzálátott Hodza miniszterelnök pénteki külügyi expozéjának megvitatásához. A vita első szónoka dr. Szüllő Géza képviselő, az egyesült párt parlamenti klubjának elnöke volt. A magyar szónok beszéde alatt telve vol- takr a padsorok s á miniszterek közül jelen volt Krofta külügyminiszter, Necas népjóléti s Bechyné vasutügyi miniszter, továbbá Spina, Czech és Zajícek német miniszterek is. Szüllő Géza beszéde Szüllő Géza a kővetkező beszédet mondotta: — Mint a magyar parlamentarizmus hagyományainak ismerője rég nem hallott, de feledésbe nem ment hangok kicsendülését vélem felismerni Hodza miniszterelnök beszédében, amelyet elmondhatott volna akár Apponyi Albert, akár Justh Gyula, sőt Károlyi Mihály is, akkor, amikor a hangulatra épített politikájukat akarták alátámasztani. — Ez az első beszéd, amióta a csehszlovák képviselőháznak tagja vagyok, amelyben egy gramofonszerü tipikus kifejezés nem volt benne, ez a szó: demokrácia- S valóban ennek megvan az indoka, mert az egész beszéd imperialista volt, soviniszta volt, legitimista volt, talán monarchikus volt, de demokratikus nem volt. — A demokrácia az idevaló megállapítás szerint népuralmat jelent. A nép pedig az állam lakosságának kollektív elnevezése. Hogy ez a nép nem volt benne ebben a beszédben, azt igazolták a parlamenti beszéd elmondásának körülményei. A beszédben ott volt a törés, hogy — mint ahogy a régi Magyarországon nem lehetett „osztrák-magyar" lélekkel gyújtó sikereket elérni, úgy itt sem lehet a népfajokkal1 nem számoló egységesítéssel sikert elérni, mert közjogilag ez a respublika csehszlovák állam, az állampolgárok benne csehszlovák állampolgárok, de csehszlovák fajú állampolgárok azért nincsenek benne. —- Senki nálamnál nem tiszteli jobban a legnemesebb emberi érzést, a hazafiság érzését. Elismerem, hogy ennek Hodza Milán példáját mutatta akkor, amikor ellenfeleinek egész tengerével szemben megmaradt nehéz körülmények között szlováknak, <— Én láttam az akkori sikereinek titkát, de láttam ugyanabban a periódusban az úgynevezett koalíció összeroppanását is. Megismétlődik ez most nálunk. Amikor a függetlenségi magyarok a koalícióban osztrák-magyarokká akartak átváltozni, meg-, buktak, épp úgy jár itt is a népe előtt az, aki közösügyes politikába kezd és a szlovák át akarna például hasonulni csehszlovákká. Természetes, hogy egy államférfi, aki vezetőhelyen áll a kormány élén, kell, hogy bízzék a maga ügyében és kell, hogy tudja a céljait. Ennek kifejezést adott a miniszterelnök ur. De egy felelős államférfinak céljai mellett tudnia kell a rendelkezésére álló erők mennyiségét is és e tekintetben a válasszal adós maradt a miniszterelnök ur. Fizikai erő és morális erő — Kétféle erő áll egy vezető államférfi rendelkezésére. Az egyik — ahogy a miniszterelnök ur is kifejezte magiát — . a fizikai erő, a másik a morális erő, A fizikai erő tekintetében nem nyilatkozom. Tiltja ezt náltunk most a demokrácia diadalát hirdető kivételes törvények büntető ereje. Csak a morális erővel akarok foglalkozni, amely sokkal hatékonyabb. Hiszen a fizikai erő a fegyver. Ez csak hideg vas. Ha nincs az ezt tartó kéz: a nemzeti érzés lendülete s a szándék, amit tökéletesen fejez ki a szláv nyelv ezzel a szóval: duch, ükkor önmagában nem elég a fegyver. Ha pedig megvan a duch, akkor a gyengébb fegyvert is pótolja a duciinak átütő energiája. Hogy pedig megvan-e ez a duch, az mindig attól függ, hogy megtalálja-e a nép a kormányzatban azt a keretet, amelyben ki tudja élni saját nemzeti életét. És itt van a miniszterelnöki beszédnek az a mankója, amely miatt senki sem meri mondani, hogy ez a beszéd már annyi, mint egy tett. Prepagandisztikus cél — Nem akarok részletesen foglalkozni a beszéddel, amely tipikusan modern irányú abban, hogy mellékmondatokban fejezi ki azt, amit a főmondátban a maga érdessége miatt el akar kerülni. Rámutatok itt arra, hogy ez a beszéd is tele van azzal, aminek sikere volt húsz évvel ezelőtt, de aminek sikere ma már nincsen: tele van propagandisztikus éllel és propagandisztikus céllal. A propaganda ma már nem olyan értékes, mint ezelőtt busz évvel volt, mert az újabb generáció meg tudja különböztetni, hogy mit miért mondanak és megnézi azt, hogy az állítás kinek és minek az érdekében történt. — A miniszterelnök ur beszéde a külföldnek volt szánva. Ezért, hogy már előre kételyt ne FOLYTATÁS A 2. OLD. II. HASÁBJÁN A magyar ötéves terv (sp) — A magyar gazdasági élet lassan, de biztosan kiemelkedett a krízis nehézségeiből, annak ellenére, hogy a válság, mint dunai agrárállamot, kétszeres erővel sújtotta. Gazdagabb szomszédai titokban azt remélték, hogy Magyarország kénytelen lesz nagyobbarányu koncessziókkal megvásárolni a segítséget, amely nélkülözhetetlennek látszott az ország fölegyenesitésének munkájánál, hiszen a győztes és erősebb dunai agrárállamok, igy Jugoszlávia és Románia is lényegesen elhajlottak régebbi politikai irányuktól, mert igy követelte a gazdasági gyógyulás útja és nem tehettek másként. Biztosra vették tehát a szomszédok, hogy kényszerű helyzetében Magyarország is kapkodni fog és a nyújtott segítségért föladja régi elveit és bármi áron elfogadja a feléje nyújtott kegyes segélykezet. Ma már kimondhatjuk: nem igy történt. Magyaror- szák kilábalt a válságból anélkül, hogy bármit föláldozott volna, s anélkül, hogy bárkinek eladta volna magát. Sőt, az önerőből történt bámulatraméltó fölemelkedés nemcsak a válság előtti helyzetet állította visz- J5za, hanem a céltudatos és szívós munka gazdagabbá és önállóbbá is tette az országot. A magyar ipar függetlenné vált és lényegesen ellensúlyozni tudja a régibb behozatalt. A magyar külkereskedelem uj piacokat tárt föl és egyre finomodó és nemesedő árujával az egész világon nagy elismerést aratott. Nem csoda, ha most, az elért eredmények után, Darányi Kálmán bejelentheti, hogy a nemzet hatmilliárd Kc-t, középeurópai viszonylatban hallatlan összeget, fordíthat rendkívüli követelményeinek valóravál- tására és a saját erejéből, önnön szorgalmával megszerezheti azokat az eszközöket, amelyek kiköszörülhetik a magyar szuveré- nitás utolsó csorbáit is és a kis országot erős és elszánt tényezőként bekapcsolhatják az egyenrangú és önmagát védeni tudó európai hatalmak sorába. Nehéz ut volt, amig Darányi megtehette győri bejelentéseit. Amig sikerült visszaverni minden kisértést és föltételek nélkül elérni azt, aminek megadásával mások Magyarországot le kivánták téríteni eddigi politikai vonaláról. De Darányi és Kánya kiegyensúlyozott vezetésével a nemzet elérte a kitűzött célt. Mindenekelőtt a külpolitikát kellett erős és megingathatatlan alapra helyezni, nehogy az országot kitegyék minden szélfujás ártásának. A német—olasz—osztrák—jengyei barátság megszervezésével, a jugoszláv modus vivendivel s a nyugati nagyhatalmak, főleg Anglia rokonszenvével Magyarország egy olyan hatalmas erőcsoport tagja lett, amely bázist és öntudatot adott politikájának. Nem szorult senki kegyére, s gazdaságilag kiépülhette azokat az állásokat, amelyekre szüksége volt. Senki nem kísérelhette meg többé, hogy akár gazdaságilag, akár hatalmilag sarokba szorítsa a védtelennek látszó országot A kocka megfordult. Mások sokáig sütkéreztek a siker fényében és a világ dédelgetett kedvenceinek látszottak, de idővel egyre jobban elszigetelődtek és sorsuk európai probléma lett, mint például Ausztria sorsa. Magyar- ország viszont szívós és ügyes politikájával kijutott abból az elszigeteltségből, ahová ellenfelei húsz év előtt bekergették. Magyar- ország ma olyan középeurópai természetesség, hogy se közel, se távol senkinek eszébe nem jut ,,problémát” látni létezésében, gondot, ellentétet, nehézséget fölvető problémát, amely bénítóan hatna minden európai kibontakozási kísérletnél. Magyarország ma olyan európai adottság, mint Hollandia vagy Svédország, s azt hiszem, egyetlen nyugateurópai polgár vagy politikus sincsen, aki akár egy pillanatig arra gondolna, hogy Magyarország léte és összetétele gyulladást okozó szálka a kontinens testében, ellentétet és feszültséget okozó gond, Ezzel a biztos és természetes tudattal illeszkedik ma az ország az európai hangversenybe, erős, nagy és segítő barátai vannak közvetlen közelében is, nem szorul senkire s azt választja barátjának, akit akar, nem retteg és nem aggódik jövője felől. Hol van az idő. amikor Magyarországnak semmi sem sikerült. Amikor csodáltuk azokat, akik Genfben. Párisban, Londonban mindent elértek. Már akkor akadtak előrelátó lelkek, akik azzal vigasztalták a magyarokat, hogy meg kell várni az időt, amikor egyforma helyzetben, egyi forma előfeltételekkel s egyforma lehetőségekkel mérkőzhetik a magyar államférfiak képessége a mások képességeivel. Ez a: idő elérkezett s a magyar külpolitika bebizonyította, hogy egyforma lehetőségek és
