Prágai Magyar Hirlap, 1938. március (17. évfolyam, 49-75 / 4492-4518. szám)

1938-03-06 / 54. (4497.) szám

rauósog ‘-j ‘o i 'tronS ‘u^ajsi uBrajaa

:vaHyDANVaV

rauosog t-j -o 'AI 'ninxS1 *193 upurrojj

ivaHyoxMywgAO

:i|9inue| ieiojjii !i?6jod f? iiumzeuuijD

‘BA^g <-J

•0 *AI ‘paWIH ‘q -0 ‘a

‘u^ji A>qpz ‘"4 *o 'AI ‘®uolI ‘‘I 0

‘AI ‘PP^BW ííl-mj ‘"I ’o ’III ‘9izs?l H!-™3

: vanyoisoza

■qj*d *1 *0

’IIIA ‘i^W soyAo^i .‘©ajq-gXSBX l"l *o "A ‘bujjj iXuazsg íjujbstja '‘1 ’° 'HA ‘BUjqBzg snjBW íjnii?s?A ‘-4 *° 'II3A ‘bII««!9 -^Sng :vaay9ANvav

•BquyAtBUmQ Í-J ‘0 -ni ‘9P0Q S0pfB9 ÍS0^3{ -unpi ‘‘j ’o -ai ‘ejjhoii Jauuig ÍBXupqtn ‘3 ‘O 'II 1»IJqpO 9>U»IS ‘.ajaqu&d ‘'1 '0 'A TOftf zsnqBH ímsong ‘ } ’o gj ‘Bqjipnf lafpyí

: vaavDXNywsAb

:>19inuej sejojsi iiuao

m\BhAuonv,d\md^ d^zsS&iiA oper^Auo)! iba^íj e izso |0H9PU?fe )u;6aui !S>pq sou?r - ei?iOSA9U >jO>j?!P9í b !S)u?ai)| Bbzsjo zs?6a ze s? ;s>?q sou?f

l oqpíppjp^zuojq sa ‘-Xuojd ‘-funwaAfí (tXuoq/iuom zo aq \n*aq *jf

IANVA1IAN0ZI8 V 110A N3A1IW ■♦♦♦--------•j

uzBjn JjBUJBqB Bjsonsa-iaiuiuog b Bq ‘Bqisaoq B a^qa qoiugEZS xaq JB l?u -9J-iqB;&doj[ b qEuqosBjn zy ‘IBSSBjn £j ju -jpf ^oj isooq Aga uazs^j ps;aj y 'TO35!9!2!?*! isooq SBinjBqiB BJBSBpuSojaq A^uiazs auuu -jBq JüTqua^Sa ‘j^q uozseqBzs 9S[B zy *jb BfiBpiq Aii^joq — ‘sajajaui 1581 — hiaijaXga joS^sjoabj íjjozoq spuioi.p jaq V -)Bqod -ojzsopjjuj ja qauzaAjaq niau jjQzoq saiisa -pjuuiog b s? 9J-iqBmdo)i y •qap)oq9JB; -uÓa sa -9JJBÍ b qBöBzsgnÁn uoüo[zso9jjbj SBiujBjnq ouaipf Si9J-iqBjBíIo}í b ipjSBinoqij -9[npnjpi pimnoiBJjig V 'EÍjnsBAoggnj oa;a -jaj BJqqBSBSBUiSai s? qqEZSsoqáaj Bdojng jBqaj B.ijEdpjoq ojazaAjaj BJSonsD-piuuiog y •jajaui 1581 9zsb>[bzsju opzsaq ‘qipos -Btu b ‘jajaui OOIÍ' Rzssoq zsBqBzsjn osp

zy *ja]?ino]iq pq maiipÍBin Bzssoq B^jpdp^ -oq y *zsaj nBqsEáBin Jajaur ^92 gipad spin -01IB OS[3jga[ B ‘UEA UBqSBgBUI jajául fin bsbÍuoip 9J-jqBjBdo>i b ‘pizi spinou? íjjai -joui BÁlpdiippj e ‘£J6 spuioii99[npu]iq y *ru -niApj Xoj Bjsansa-piumoq b qisBui b ‘jax -aA S]9J-iqEjBdo>i b injzsajdq uosbuio;ib jjaz -aApqp uapia E^iydnppj piuuioj B qiXSa zy *uba BzsEqBZs J9q qBiijnsBAogSnj y

qnzs^qía upuiBAj -oj jbíh b ap ‘qrAjoj g^xu — ‘{Bsaansa-pm -xuoq b azsso íjnq jBAEj-iqBjBdo^ b ApniB ‘asazaqqd^ zsgqBzs qipos^ux y ’qipapz -oq gioj-iqBjBdo>j OAp] UBqgyssBgBUi jajain \LL\ qB«3 ajopAga jnsBAoSgnj y *jJozoq qajaJaq saA'pdanun ‘jBjnsBAoggnj piuxuoj -BJjyj B gaui qyjjojiXu UBqjinuipzoq y

jejnsBAoSSnj pjuiuoj b qejjojjAuSsuu uassAiadsuun-------(•q

izaqjaAoq 'BSBjB'j.'íp^) •••gysjojBq qof quijfipmaa — 'dBQ qoq nyiB} • • • ‘lujaoisi Soj pbj pÍBpi —

' ’:9ÁS0aqg9Sj9q qaj0iCg b jjyiq — jni'yj jarast 1110a joqim 9Q — •iqau pqi0[ EjyuzsBq p'aq -9;uai0f aj y •ejjoqaui fpBJBpf •“yaíupuiaj CBd gyui ap ‘fBq íSb^j •u^ojb zb uba onyq -jq ‘jyzaq b aA?j BjyjjBA qaj0A5 b jprasj ‘soajo zb jjapj ‘niyqgoBJí Sysjojya — (;qBnai'ydB uba BfBq bj^ — :0jzapóraq noSnBq

ojts S9 jjopojojyqiiqan qaaaig B jso^ ^•Sippa jmni ’ X8.ii ‘qysaBj^joj qBS0c< .•jpBpzsgara aig^A ‘jjozoqjopaoS jieoxq boajo zy <i*8^srni inmiag“ íjjopnora jtÁaxiB qtso jqB ‘pjyapdB zb jioibiba jjezapjaq

jBqopuoq B 9jj0jnu98l0in ‘jpaepjn zb bjjb3 -odBjS’aui ‘jjopBqi ’yjoj g0j0q b übjzb ‘j?z -9q b ajjaj BjypyA qauuéXg b soajű zy

qpqy.’njBj jjazaqja pggajt — ‘bobcIb zb jtozs — ‘BiiSiq g'ajaq b zg — '•jjazauyj 9oajo zy

•jp.BqBj-bajts ‘jjap&jazQq afapj soajo zb aoqrin s {Ojqpzs b jpqpj >[aj0iíg b ‘joiXgy p^zs -üiozs b j[np.n;ia Joqij^ 'X|Ouioq bojb zb qjo[ -CBq sbSbiu ‘jyui j[oa xaquna g'ajq soajo zy ‘gpígy pazsuiozs b qajjap aiSpA ‘Bm qBp>ogg.B zb jjou pAajdaj uapiuira soajo zb s? jjo[a nxj b jjozsjyj qaaaapj^A syzoqBJ -pA b zg •pyuÁá’y napimra qBjpBgara ‘jtzia b jjQpopzag •qajj^srq pjod'ySajaq X3a s Baydu zb ‘pAyfp^Sas soajo zb aqraajaj b jjadepq

— SÍ —

•XpqBpiazsBimQ ‘eaAa OT <9tIJH JaqanjjpBJS pg^A ‘a§?A ‘qEUjyq b ag^y :ajg'9A jyui jsoui ‘aj qunfpnqaj qyqBiq isausr BqíJdBd s ‘n?A3llJBq B JJBJ SlJBUfBH •aqsoaXuaui souisd ^ga BÍJBd o zy ‘aqsoaq b jujui ‘jyjgn oqJBdsB9 •raoiBquip b ipzs ubS;a ‘uiojbííia b XgBu ua§i ‘BÍJBd b BXuBq b qangopjo zy ‘BÍjyf iBAyuXiyjjq b Xiyjrq y •qnqyi jbuiuii joouyj UBSJoiíg s ‘qnqyq b qBUBJiyiq iuaíjg

<£iI?A3UJBq B Saui qajpopza^

:iyq raypiA jyqaj qai'popza>l •jouiiB’quip b raapzaq ug ‘joSubsjbj gjA jsoui qunfiyu{S3 jumqjiqnd jpjzsij uagj ‘nniq ‘umq ‘uinq ‘bjibjpbujs9“ íjBqBiq Xoi uoguBq AupsjBq sg ‘II9RÍ isauBf EqudBd sjq b s ‘BÍ9qB| qos zyquizsqyq B zsaj uaAap s ‘bj9 zb jyiarai jn japjfg

*9Nvsavj ivyaiA

•XpqiBpjazsBuuQ ‘s0A9 oi *9nA3 JaqonjjpBJS •••ju zb jjaj zsbabj b XSi §

•••jySnsdBn b jínqoig : HP uias Sara gjyuyqizs ‘pBpzs jBüBsa Jaqraaoq b s ‘duu b qifnqop apuiy

•uppyA qaupmin uba BqsndpH ‘ijy jbui jBdBsa Jaquia9q V •juaznSaiu jnJoqyq y jpqj mau ‘unaM ^uaXSaj zsbabx

•jn re jsoui jypirnj-zsBABX ‘jnzs jyiu Sy soqjaj y ‘9q UBíiBfqysz B jbiu souifyi ‘9<ÍBpx jsoui ujouiozs

H3X v >innw

•praizg *-j -o ‘iiA SÍM

•pagaj qajjajszs ap ‘tnr.jBjoinzs saApa>l ‘jaja idBUUopmui b jji qiA'joj uasepnasQ •qogopjoq ‘qaAu^ja’zs ‘í9qBi qBzyq V ‘SoAiosoiu juyqsnui JpqqBjqB siq napufW

*BlpJ qojBqjiqBizs jaAga Bq ‘niaAizs b injp aa *BSZ9J b qijiAuiq uaqjjaq srq b "jjo;a q'unzyH •jagjadaiaq B-íjpg uaAuyuiaqzyq napúiul ‘J0J9 zb JJI UippiA *zsbabj É uof BqAgoH

•qBuppoqjouiozs b j^aizs pojipiAioj ‘iBjjBni aSba ajaj nyjsa izsbabj dazs •padyq s9SAiosouiiubj ‘pijazs aj b majajazg ‘paSyj qapajazs ap ‘uiniBioinzs soquioioyqV

•wmvxoiozs

‘is?l8d px ‘jopnyg íXu?*3

•vpazaj sa unnzyf B qni^N ‘BAjoqi ‘SyjjA9q b pÍBUi qHI^JÍ •gyjjA b goj {upAu uaqxnajjaq s;q s ‘qqyjBUiBq jyuuaui ap ‘j?uu; ja fuaw

i^BjjyA uoASbu paSyj ASoq ‘pazsjq jzy ‘qBZSA9 9juBZS«oq aj i?jjoí qaai^ •aAofia api 19; b Bj9juiy •afaja qBiruiBzyq b Bjzsud ap ‘ÍBf

•“vxzsnd aa ‘rvr

•pjBgisz ‘-j -o *xl\. ‘Bqsnng J^zsyso

TUBjzoquyAiq BZBq sg ‘iujis uiajpzaqi3 •nBjsora*qaujaqa[ ASoh ‘uiBJiopuoS ajuijainzg

•uiaunain jjaqaq bzssia Jyw iuajuaui ajízssaui sí ‘uiajzyu BqyÁnyjx quniBd ‘UBqsojyA b uiBJiyj^s

tnaqaa jjazsjaj raasS^nj ‘napmui jjo jjoa d^zs uoASbM •uibjioa Bpo Síjyq J^q-ASg ‘uBqsoJBA qos jyui 09 uibjioa

‘NOHXXO ZV

•qaujaso ‘soa^ oi l^g qoqag

iJBjnSuBq b uyjZB jjoa 23 ‘jBimn qqBAOj S^ui UBqBiaiy •nasapuaso qizsjB gna^"aH ‘uasaAizs uiau ‘Bqjnp sj Age^ •Bqjnp BZBq jym jsora ajaAfj ‘BÍgojuazjq bíAub joqqy

•qyfjBSjoí aj Aga 8ionairM ‘gysjBjnui 9f ‘uiouBp-uioniQ •Bfiyposa jo qusa iqaapoiiv ‘Eqjyq b ASain sí la dBusyjv

*BfjBSiyq9Jd jjoja JQqjix ‘BjfBj gogisa zsip so.ínBJy •Bqjnr siq B zsaj aqjfpnnx ‘Bqnj ű^zs b ro*sfq s! 13

•jjqaaj b Sara BÍjnuBj mau s ‘jffaj b qssa ijoj uozy ^aqodidnúiBH ASba aiiox laqj9q‘aj9H ‘uaAgaj J^puüx

•BÍyj BÍpuoS b ASbjsí ‘oozssEipA sí jzamjaf uaAjjjv ‘Bqjyq soojbjp zy ‘Bqjnp b jbui I!}ZS9H

'9NVSHV3

ívstrai xouvasvh sin

— 81 —

— 74 —

A UU bdeyápdá

Elbeszélés E. de Amicis „Sziv“ c. regényéből

— T9 —

Egy márciusi esős nap reggelén, para/szt- ruhás, tetőtől-talpig lucskos és sáros fin állított be a nápolyi kórház kapuján, a hóna alatt batyuba kötött ruhákkal és egy levelet mutatva elő, az apja után kérdezősködött. Szép kerekded arca volt, halvány barna szemei gondolkodók, félig nyílt, egészséges ajkai közül pedig a legfehérebb fogak látszottak ki. — Nápoly környékéről jött, egy faluból. Az apja egy év előtt Franciaországba ment munkát keresni és most visszatért Olaszországba; de alig szállt ki Nápolyban a hajóból, hirtelen oly beteg lett, hogy alig volt ideje egy sorban tudatni családjával megérkezését s azt, hogy felvéteti magát a kórházba. Felesége kétségbe esve e hírre, nem mozdulhatott hazulról, mert egy kis gyermeke beteg volt, a másik meg még szopós; beküldte. tehát legnagyobb fiát Nápolyba egy kis pénzzel, hogy legyen eegi.tségére atyjának. A gyerek tiz mérföldet gyalogolt.

A Kapus bepillantva a levélbe, előihiva- tott egy betegápolót és mondta neki, hogy vezesse a fiút apjához.

— Hogy hívják? — kérdő a betegápoló.

A gyerek, rossz hírtől remegve, megmondta a nevét.

Az ápoló nem emlékezett ilyen névre.

— Ugy-e, külföldiről jövő öreg munkás? *— kérdezte.

— Igen, munkás, felelt a gyerek, egyre nagyobb aggodalomban, — de még nem olyan öreg. Külföldről jött igenis.

— Mikor került a kórházba? — kérdő az ápoló.

A gyermek belenézett a levélbe.

— Már van öt napja.

Az ápoló egy darabig gondolkozva állott, aztán, mintha egyszerre eszébe jutott volna:

— Ahá, — mondá, — a negyedik teremben lesz, a leghátsó ágy.

— Nagyon beteg? Hogy van? — kérdé ezorongva a gyerek.

Az áooló ránézett és nem felelt. Majd azt mondta:

— Jer velem.

Fölmentek a lépcsőn, aztán végig egy széles folyosón, melynek végén volt a kórterem nyitott ajtaja és látni lehetett a két sor ágyat. „Jer”, ismétlő az ápoló belép- véfít. Á gyerek összeszedte bátorságát és kisérte, félénk pillantásokat vetve jobbra- balra, a betegek fonnyadt arcaira. Némelyeknek be volt hunyva a szemük és úgy látszott, hogy már meg vannak halva. Mások a levegőibe bámultak, nagy, merev szemeikkel, mintha iszonyodnának. Néhány pedig nyöszörgött, mint a pólyásgyerekek. A terem sötét volt, a levegő tele az orvosságok nehéz szagával. Két betegápoló apáca járt körül, kezeikben gyógyszeres üvegek.

A terem végére érve, az ápoló megállt egy ágy fejénél, széthúzta a függönyöket és igy szólt: „Itt az apád”. A fiú felzokogott, elejté batyuját, aztán lehajtotta fejét a beteg vállára, megragadva a takaró fölött mozdulatlanul heverő karját. — A beteg meg se moccant.

A fiú fölegyenesedett, megnézte apját, aztán ismét fölsirt. A beteg pedig hosszú tekintetet vetett rá, s úgy látszott, hogy ráismert. De az ajka nem mozdult. Szegény tata mennyire elváltozott ! A fiú sohasem ismert volna rá. A haja megfeji éred ett, a szakálla megnőtt, az arca dagadt, sötét- vörös, a bőr megfeszült, fényes rajta; szemei kisebbek, ajka duzzadt. Az egész ábrázata más és nem maradt rajta egyéb felismerhető, mint a homloka és a szemöldöke. Nehezen lélegzett.

— Tata, édes tatára! — mondá a fiú. — Én vagyok, nem ismersz rám? Én vagyok Cicillo, a maga Cicillója, hazulról jövök, az anyám küldött. — Nézzen rám, megismer-e? Csak egy szót mondjon.

De a beteg, miután egy darabig figyelmesen nézett a gyerekre, behunyta a szemét.

— Tata, tata, mi baja van? Én vagyok a maga kis fia, én vagyok Cicillo.

A beteg nem mozdult többet és csak lélegzett tovább, nehezen, kínosan. A síró fiú elővett egy széket, leült és nem vette le többé a szemét az apja arcáról. Majd csak erre jön egy orvos, gondolta és megmondja, mi leli tatát. Aztán elmerült szomorú gondolataiba. Eszébe jutott, hogy búcsúzott, el tőlük a hajó fedélzetén, mikor elindult, mily nagy reménységeket kötött a család az utazáshoz, hogyan esett kétségbe az anyja, mikor a levél jött. Aztán a halálra gondolt. Látta atyját halva, anyját feketébe öltözötten, a családot nyomorban. És igy üldögélt sokáig. Egyszerre könnyű kéz énnté a vállát,, hátrafordult, egy apáca állt ott. „Mi baja van anámnak”? — kérdő rögtön. „Ez a te apád?” — mondá a néni ezeliden. „Igen az apám, azért jöttem. Mije fáj”? — „Bátorság, fiú, válaszolt a néni, majd eljön az orvos.

Azzal távozott, nem szólva, többet.

Fél óra múlva csengetyü csendült meg éa

MÓKÁS KÉRDÉSEK

____________

Nég

y lába van, mégsem jár, ml az?

Cq?zs)

Se nem éhes, se nem haragszik, mégis harap, mi az?

(•qjtoj-qdBJBji)'

Melyik ló férfinév?

(-9IZS?T)

Melyik ló repül?

(WH)

Melyik ló él a tengerben?

(•9IÍ2b3)

Melyik ló van a szobában?

(•911^1^3)

Melyik tónak van zára?

(•qBnpjfv)

Melyik tóból csinálnak ruhát?

(qpqpjzsoj)

Melvík tó dolgozik a mezőn?

(‘9JBiy)

MÓKA

MARTA A MOZIBAN.

A kis Mártát elvitte anyukája a moziba. A csöppség élénken figyelte a „Quo vadis” cimü film pompás történetét és természetesen nagyon haragudott a gonosz é« kegyetlen Néró császárra, aki ezrével ölette meg a keresztényeket, s végül felgyujtatta Rómát.

Amikor a filmben Róma lángbaborult, a kis Márta odaszólt anyukájának:

— Gyerünk, anyukám, mert ez a kegyetlen ember képes még a mozit is felgyújtani ...

A SÓ MEG A KOVÁSZ.

A só meg a kovász azon vetélkedtek, melyikük fontosabb a kenyérben.

— Nélkülem izetlen volna! — kérkedett a só.

— Nem sokra menne veled, ha én meg nem dagasztanám. Furkó maradna. Alaktalan, ehetetlen és rághatatlan! — erősködött a kovász.

— Szóval te vagy a kenyér legfontosabb Tésze! — gúnyolódott a só.

— Bizony! Nem is te!

A viz csak hallgatta az egyre erősödő vitát. Végre is közbeszólt:

— Mindegyitekből csak egy kanálnyi kerül a kenyérbe. Talán a lisztről is beszélhetnétek. Az fontosabb, mint ti. A kenyér mégis csak abból van . . .

A két fontoskodó elhallgatott, mint a törpék, amikor az óriás megjelenik.

TIBIKÉ TELJESÍTI A PARANCSOT.

Már jó későre járt az idő, de Tibiké mén*

diiletienül olvasott fel a Kis Magyarok Lapjából. Marika tágranyilt szemekkel hallgatta a tarka meséket. Egyszer csak betoppant a szobába édesanyjuk és erélyesen rájuk szólt:

— Gyerekek, már késő este van. Rögtön hagyjátok abba! Ha öt perc múlva még fent lesztek, kikaptok!

Édesanyjuk kiment a szobából és öt perc muiva visszatért. A lurkók a szőnyegen hevertek és buzgón olvastak.

— Hát ti mit csináltok, haszontalanok?

— Anyuka azt mondta, hogy ha fent Iew szünk, kikapunk,— felelte Tibiké bölcsen,— hát mi most már nem vagyunk fenn, hanem lenn, a szőnyegen.

KIS LEVELEK

Molnár Magda. Felvettelek a kis magyar rok táborába. — Doró Béla, Kozsár Tibor,

Beküldött rejtvényeitekben hibák vannak. Igyekezzetek hibanélküli rejtvényt küldeni, akkor örömmel közöljük. — Gajdos Dodó. örülök, hogy ismét egészséges vagy.

MEGFEJTÉSEK

A 9. szám rejtvényeinek helyes megfejtése:

Keresztrejtvény: Pogácsa, áll, sál, se, ra, zsó, kos, tor, íisz, ein, Románia. - Pásztor,

olcsó, gl, cs, sáros, Alaszka, érem, künn, iá. — Kovács Gizi rejtvénye: Jobb, ómen, kedd,

Adél, ital, maga, ólom. reál, Jókai Mór. — Nagy Olivér rejtvénye: Iskola, ógobod. —

Klucsik Tildus rejtvénye: Határ, tor, Mária, — Doró Béla rejtvénye: Lóvasut. —

Szuh Vilma láncrejtvénye: óra, akó, orr,

rét, tél, lúd, drb, bal. — Illés Mária rejtvénye: Béla, étel, leem, alma. — Takács Tibor rejtvénye: Fogható.

A rejtvényeket helyesen fejtették meg:

Albrecht Esztike, Alagi József. :: Biró

István. Benkő Ferenc, Bencze Károly.:: Darvas Szilárd Dobos László, Doró Béla.:: Fór. gách Ildikó, Forgách Klárika, Fekete János. :: Gáli Kató, Gajdos Dodó, Gergely Ferenc, Gúnya Mihály. :: Horváth Ferenc. :: Jankovich Imire, Jankovidh Módi. Jelűnek Ollika, Jelűnek Harry. :: Kováira Péfer, Kocsis Izabella, Kis Ferenc, Kerekes Péter, Kozsár Tibor. :: Linner Ilonka. :: Pillér Oszkár. :: Rakusz Márta, Rótb Bözsi. :: Sós Sándor, Seholik Évike, Sdhólik Ildikó, Szelei Miklós. :: Török István, Tóth Jenő. :: Vi- rá.gh Vilma.