Prágai Magyar Hirlap, 1938. március (17. évfolyam, 49-75 / 4492-4518. szám)
1938-03-06 / 54. (4497.) szám
6 T>RAGAI-A’\AG^ARH I KLAT> 1938 március 6, vasárnap. . uralomnak érzik a velük való bánásmódot- Ezt megállapítani nem nevezhető „beavatkozásnak". Közismert, hogy a csehszlovák államot a háború után milyen feltételek mellett terem' tették meg. Csehszlovák részen úgy látszik ma mindent, vagy csaknem mindent elfelejtettek. Ha az ember nem érzi a bajt saját testén, nagyon könnyen lebecsüli a baj ártalmasságát másokon. Az elcsehesitő egyesületek tevékenysége és a csehszlovák államvédelmi törvény kihatásai azt bizonyítják, hogy a szudétanémet terüle- fen ma a németek nem saját maguk intézhetik ügyeiket. Ezek az állapotok okozták, hogy a németek ma S2adétanémet vidékeik területén nem érzik magukat oly otthonosan, mint Hodza kívánja. Természetesen a csehszlovák kormány feladata, hogy ezeken az állapotokon segítsen. Nem történik először, hogy Prágát figyelmeztették a pszichológiai téren fekvő hibák veszedelmére és nem is egyedül német részről történt i'ven figyelmeztetés, hanem más európai nagyhatalmak részéről is. Senki sem kívánja jobban, mint a német nép, hogy Csehszlovákia a saját erejéből megtalálja azt az egyensúlyi helyzetet, amely nem más népcsoportok elnyomásán, nem idegen hatalmak sezit- sérén és talán nem a saját szuronyainak erején nyugszik. A német nép tisztel minden nemzetet, amely szabadságát védi. De magátólértetődönek tartja, hogy mások ugyanígy tiszteletben tartják azoknak a népcsoportoknak jogait, amelyeket a békeszerződések diktátuma arra kényszeritett, hogy más népekkel együtt járják sorsuk nehéz útját. Esztelen és természetellenes kívánságnak látszik, hogy a német nemzet lemondjon e jogok hangoztatásáról. Mméűcsk Ezt a két kedves történetet Gömörben mesélték, Falusi pásztoremberek kerültek szóba éppen s a társaság legcsendesebb tagja végül szintén szót kért. Ezt mondta körülbelül: A mi vidékünkön, a hegyekben, két fa'u évőd'k. Sebegysem akarnak egymásnak igazat adni s ha az egyik véletlenül el is hagyná az évődésf, talál rögtön a másik falu alkalmat, hogy megbosszantsa a szomszédságot. A nagy évődés között az egyik falu bevezettette a villanyt, sok pénzt fizetett ki érte, de legalább világosságot tudtak gyújtani viharcs éjfélkor is. A másik községben vagy pénz nem akadt elegendő, vagy pedig kedv nem volt hozzá — végül is kimaradtak a villanyos áram áldásaiból. A falu, amely éjjel-nappal világíthatott, igy mesélte el aztán a lemaradt versenytárs dolgát: — Nem is lehet csodálkozni rajtuk. Mert képzeljék el, a múlt napokban megjelenik egy villanymérnök a hegyen. Éppen arra járt a szomszéd község pásztora, birkát legeltetett s hagymás szalonnával szórakozott. Sétál a mérnök, nézdegél, méricskél, találkozik a pásztorral. Barátságosan köszöntik egymást. — Mi járatban van itt a tekintetes ur? —■ kérdi a pásztor illemtudóan, örömmel, mert már egy hete nem látott embert, csak birkát. — Én a villanyoszlopokat tervezem, a helyet mérem számukra — pihen meg egy percre a mérnök. — Minek az? — Világítást vezetünk Besztercéről. A maguk falujába nem kellene? — Aztán mikor lehet azzal világítani? És mivel vezetik? — Hát este... Éis dróton vezetjük. A pásztor eltűnődik, hosszan néz maga elé, a szalonnát is elfelejti szeletelni. Nagyvégre megszólal, gyanakodva, fejlógatva: — Hiábavaló dolog az, hallya... Mert ha azt dróttal vezetik a hegyeken keresztül, reggel lesz, mire Besztercéről a mi falunkba ér. Ilát, ha lehet hinni az elbeszélésnek, ez a nagy kétség késztette aztán a falut arra, hogy mondjanak le a villany áldásairól. így évődnek a szomszéd községek egymcnsal. Ámde a másik falu sem volt rest, rögtön kitalált egy ellen-történetet, a villanyos falu még öregebb pásztoráról, aki mellesleg szénégetéssel is foglalkozik. Azt mondja a történet, hogy meglesték a múltkor az öreg pásztort. Az erdőben ballagott, dünnyögött az öreg. Egyedül volt ugyan, de hallhatóan veszekedett valakivel, láthatatlan ellenséggel. Amint a szavakból kiderült, a láthatatlan ellenség az erdei társaság főmérnöke volt, aki az égetett fa-szenet szokta kisebb-nagyobb pénzekért beváltani. Az öreg pásztor keveselte a szén árát s magában vitatkozott a főmérnökkel. S ebben a pillanatban az öreg pásztorban nagy elhatározás születők. Megállt sétájában, összeráncolta homlokát, tűnődött, aztán 'beszúrta botját a földre, rátétté a kalapját. Meghálált kissé s köszönt a kalapnak. — Főmérnök ur, alásan kérem, tessék felemelni a szén árát... És vágyakozva nézett a botra, meg a rajta libegő kalapra. Aztán megfelelt a bot helyett a pásztor önmaga, mély hangon: — Nem emelem. Fogta a botot, busán, továbbvitte. Ismét leszúrta a földbe, rá a kalapot s most már könyörgésre fogta a dolgot az öreg: — Főmérnök ur, adjon magasabb árat! Várt egy pillanatig, aztán dűnnyögve válaszolt magának: — Nem adok! Nagyot sóhajtott a pásztor. Megvakarta a füle tövét, visszaszedte a kalapot, botot a kézbe s csak ennyit mondott mérgesen: — Tudtam, előre tudtam bizonyisten, hogy nem fog sikerülni! így évődik a két falu télidőben. Csak a két pásztor nem tud róla, mert most is kinn laknak valahol a hegyekben, a tanyán, (thyvi) Megmérgezte magát a pozsonyi zsidókórház Í8 éves ápolónője Aliitólag boldogtalan szerelem mialt ■ ■ Rövid időn belül a kórház hét ápolónője lelt öngyilkos POZSONY. — (Szerkesztőségünk, telefon- jelentése.) A pozsonyi zsidó kórháznak rövid időn belül második ápolónője vált életunttá. Nemrégiben — mint azt a PMH is megírta — Dedeó Margit, egy pozsonyi kereskedő fiatal leánya, a zsidó kórház ápolónője egy érsekujvá- ri szállóban öngyilkosságot követett el s mire rátaláltak, már halott volt. Most egy újabb öngyilkosság történt s az életunt ismét a zsidó kórház egyik fiatal ápolónője. Schönberger Jolán 18 esztendős ápolónő, aki a Vár-ut 75. számú házban lakott özvegy édesanyjánál. reggel hat órákor jelentkezett szolgálatra a kórházban. Nem sokkal azután a kórház személyzete megdöbbenéssel vette észre, hogy a fiatal ápolónő hirtelen elsápadt, rosszul lett és elájult. Dr. Kramtner orvost hívták hozzá, aki azonnal ápolás alá vette s gyomormosást alkalmazott, de már nem tudott segíteni. Délelőtt tíz órakor a szerencséden leány meghalt. Halálát méreg okozta. Zsebében papirszeletet találtak, arra csak eny- nyit irt: ,,Ötven darab Adonal-pasztillát vettem be." Haláltusája közben néhány pillanatra magához tért s csöndesen annyit mondott: „Nem érdemes élni, barátnőm is meghalt, olyan szép a halál." A fiatal leány tragédiája mély megdöbbenést keltett. Állítólag boldogtalan szerelem miatt vált meg az élettől. Lindbergh megoldotta a „mesterséges szív problémáját? A Nobe!-dijas Carrel professzor munkatársa az óceán- repülő hős A „Lindbergh'*éle perftiz'ós pumpa" az élettani kutatás legfontosabb segédeszköze lesz Egy magányos és kies szigeten, valahol a francia partok közelében, két híres ember dolgozik egy különös szerkezeten. Az egyik tisztes aggastyán, a másik fiatalember. Az aggastyán, a világ egyik legnagyobb orvostudósa, Alexis Carrel, a Nobel-dij nyertese és évek óta a Rockefeller Orvosi Kutatóintézet vezetője. A fiatalember nevét is ismeri mindenki a világon, mert hozzáfüzödik a modern idők egyik legnagyobb műszaki teljesitménye: Charles Lindbergh. Alexis Carrel egyike azoknak a ritka tudósoknak, akik nemcsak a kollégák és szakemberek számára Írtak könyvet, hanem a nagyközönség számára is. E könyveket a világ minden nyelvére lefordították. Ma már a müveit ember napi olvasmányai közé tartoznak. De illik tudni erről a tudósról, hogy ő volt az, akinek sikerült egy darab izmot a csirke szivéből húsz éven át életben tártai egy üvegedényben, ő alkalmazott először varrást véredényeken, ő az apja a vérátömlesztés jelenlegi technikájának, stb. Több különös megbetegedés felfedezése és leküzdése az ő érdeme. Jelenlegi munkatársa, Charles Lindbergh, tíz évvel azelőtt egyedül és elsőnek átrepülte az Atlanti óceánt. Ö nyitotta meg útját annak a fejlődésnek, mely rövidesen a rendszeres légjárathoz fog vezetni Amerika és Európa között, ő hazájának első számú „közhőse". Különös társulás ez, a tudomány csendes, kitartó munkása és a bátor, rettenthetetlen hős között, a gondolkodó és a „sportsman" között. Hogyan került össze ez a két ember? Az újságok nemrég drámai tudósításokat közöltek arról, hogy Lindbergh Angliába érkezése után egyedül átrepült Franciaországba s leszállt egy kis halászkikötőben a parton: ott bárkát bérelt s napszálltakor egyedül átevezett a magányos szigetre, hogy Carrel professzort meglátogassa. A professzor állítólag már várta a parton s maga kalauzolta villájába a sziget hatalmas, ősi fái között. E regényes összetalálkozásnak nem kevésbé regényes előzményei vannak. 1933-ban, hat évvel hires repülése után, találkozott Lindbergh először a kiváló biokémikussal. Lindbergh akkor már a Pan American Airways technikai tanácsadója volt s valami tudományos összejövetelen volt alkalma megismerni a professzort. Első együttlétük alkalmával már ösztönösen megkedvelték egymást. Talán meglepi az olvasót, de Lindberghet, akinek minden jel szerint főerénye a cselekvés és tetterő, mindig érdekelték a laboratóriumi kísérletek és a „tiszta" problémák. Az első találkozás után többször ellátogatott Carrel professzor laboratóriumába. — Én is mechanikus vagyok — mondta egy napon Carrel ^-, csakhogy én az élő mechanizmussal foglalkozom. Sokszor megakadok a munkában, mert nincs megfelelő szerszámom. Tudom, mit szeretnék megszerkeszteni, de nem találom meg hozzá a kellő műszaki elgondolást. — Beszámolt egyszer Lindberghnek egyik ilyen technikai problémájáról. A vértestecskék- ről volt szó és azokról a nehézségekről, amelyek e testecskék vizsgálatának útjába állnak. Lindbergh elment s legközelebb egy kis készülékkel tért vissza, melyet a vértestecskék vizsgálatához szerkesztett. Ezután több elmés készülékkel lepte meg a tudóst, ki hamarosan felismerte Lindbergh műszaki kiválóságát s egyik legnagyobb tervének kiviteléhez munkatársul fogadta a fiatalembert. Ez a terv annak az apparátusnak előállítása volt, melyet Carrel néha „mesterséges szívnek” nevez, de amely helyesebben a „Lindbergh-féle perfúziós pumpa" nevet viseli. Ez a készülék a tudós szerint idővel az élettani kutatás legfontosabb segédeszközévé válhat. A probléma, melyet a professzor Lindberghnek feladott, röviden a következő: Eddig sikerült részeket ! a test különböző szöveteiből zárt edényben életben tartani azáltal, hogy azokat tápláló folyadékokkal látták el. Szükség lenne azonban olyan apparátusra is, meiynek segítségével egész szerveket, mint tüdő, sriv, mirigyek, stb. életben tudnánk tartani korlátlan időn át. Nyilván valamiféle „vérnek” kell keringeni a megtartandó szerven át, lehetőleg olyan ütemben és olyan sebességgel, mint ahogy a vért az állat szive annakidején a szervezetben hajtotta. A keringésbe hozott tápláló-folyadékot valamelyes szerkezetnek időnként fel kell frissítenie oxigénnel, éppúgy, ahogy azt az élő organizmusban a tüdő ellátta. Egy ilyen apparátusnak Carrel professzor véleménye szerint óriási jelentősége volna az élettani kutatásban. A készülék konstruálásánál különösen ügyelni kell arra, hegy fertőzés a megtartandó szervet vagy a tápláló folyadékot kívülről ne érhesse. Működésében önmagát kell szabályoznia, azonkívül folytonosan kell működnie, mint az igazi szívnek vagy a repülőgépmotornak. A szervet tartó „kamra" teljesen zárt kell, hogy legyen s mégis oly módon hozzáférhető, hogy a megtartandó szervet az állat halála után azonnal, mielőtt még fertőzés állhatna be, abban elhelyezhessék. A laboratórium levegője sem elég tiszta ahhoz, hogy lassú eljárás esetén az infekció elkerülhető legyen. Végül tekintetbe kell venni azt is, hogy a megtartott szervet a kísérletező szabadon és kényelmesen szemlélhesse. A készülék nagy része tehát üvegből legyen. Egy ilyen bonyolult készüléket szerkesztett meg Charles Lindbergh. A készülék pontos leirását maga Lindbergh adta be a Rockefeller Kutató Intézetnek, melyet az több dolgozattal együtt ki is adott. Lényege körülbelül a következő: A készülék három főrészből áll. Legalul van a „vért", Illetőleg tápláló folyadékot tartalmazó tartály, legfelül a „kamra", melyben a megtartandó szervet helyezik el. A kettő között van a szabályozó készülék, melyen keresztül a tápláló folyadék a szervbe s onnan vissza a tartályba ömlik. A középső részben szabályozódik a nyomás és a nehézkedés, melyek a folyadékot a keringésben tartják. Ehhez a részhez tartozik egy másik tartály, melyből a szerv oxigénellátását eszközük. A szervet a föartériával együtt helyezik a kamrába. Ebbe az artériába cső torkollik, melyen át a tápláló folyadék a szervbe jut. A folyadékot megfelelő meny- nyiség-oxigénnel látják el. Sűrített levegő árad be a tartályba és pedig nem folytonosan, hanem szabályos időközökben megismételt adagokban, mintegy érve- résszerüen. A technikai megoldás igen egyszerű: egy korong forog a levegőtartály nyilása előtt; a korongon egyenletesen elosztva kis nyílások vannak. Valahányszor, a korong forgása közben, ilyen nyilás kerül az oxigéntartály megfelelő nagyságú nyilása élé, gáz árad be a tápláló folyadék tartályába. A levegő e „pulsatio-ját” szabályozni lehet azáltal, hogy a korong forgási sebességét fokozzuk vagy csökkentjük. Az adagonként beáradó levegő a különböző szűrők egész sorozatán megy át, mielőtt a tápláló folyadékba beszivódik és az artérián át a szervbe kerül. A szerv által elhasznált folyadék kvarcszürőkön keresztül visszakerül a középső kamrába, honnan szabályozott időközökben és adagonként visszafolyik az alsó tartályba. Innen újra elkezdi utazását a mesterséges „tüdő” és „szív” segítségével a szerven keresztül. Carrel és Lindbergh bebizonyították, hogy a készülékkel több is elérhető, mint egy szerv puszta élét- bentartása. A szerv adott esetben növekedni fog és úgy fog viselkedni, mintha az élő szervezetben volna. pmumcnti mmm KÉPVISELŐHÁZ: Március 8., kedd: fél 13 órakor ipar-kereskedelmi bizottság (kereskedelmi szerződések); 14 órakor plénum (kormányexpozé vita). Március 9., szerda: 9 órakor a földművelésügyi bizottságban miniszteri expozé vitája; 9 órakor alkotmányjogi bizottság (közjegyzők, banktörvény): 10 órakor n6pjótéli bizottság (ihivatás-beteg- ségek); 10 órakor költségvetési bizottság (illeték- egvenérték, szerződés Magyarországgal határfolyókról.) Március 10., csütörtök: féltiz órakor népjóléti bizottság. SZENÁTUS: Március 8., kedd: 14 órakor külügyi bizottság (szerződések); 16 órakor plénum (expozé-vita.) A kislévárdi gyilkosság gyanuja alatt letartóztattak egy erdészt POZSONY. — (Szerkesztőségünk telefonjelentése.) Néhány nappal ezelőtt megírta a PMH, hogy Kis- lévárd községben éjszaka Csermák Gergely munkást ismeretlen tettes agyonlőtte. Csermák zörgésre ébredt, álmosan ment ajtót nyitni s amikor ajtaját felnyitotta, egy férfi két lövést adott le rá. Az egyik lövés halálos volt. Száznyolc sörétet találtak a testében. A nyomozás megállapította, hogy Csermáknak nem voltak haragosai, rendes embernek ismerték s a faluban mindenki becsülte őt. Ezért a nyomozás oda irányult, nem szánták-e a Csermák halálát okozó golyót másnak. A nyomozás központjába az áldozat mostohafia, a 18 esztendős István ke/ült. A fiatalembert Kujan Rezső 33 esztendős erdész édesanyja azzal gyanúsította, hogy megdézsmálta tyukállományát A csendörség ezért gyanút fogott, hogy a merényletet nem Kujan erdész követte-e el, aki Müller József feketevizi földbirtokosnál volt alkalmazva. Az erdész valószínűleg abban a hiszemben volt, hogy kopogására a fiatal legény jön majd ajtót nyitni. Kujan erdészt őrizetbe vették és kihallgatták. Tagadja, hogy bármi köze is volna a merénylethez. A házkutatás alkalmával megtalálták vadászfegyverét frissen kitisztítva. Az erdész azt állítja, hogy szerdán délután, tehát a merénylet előtt, a földeken foglyokra vadászott és két lövést adott le. A csendőrök a földeken két regi berozsdásodott töltényhüvelyt találtak, ami megdöntení látszik az erdész állítását. A merénylet színhelyén ellenben két gyárilag készült fojtást találtak, ugyan- olyat, amilyet Kujan erdész szokott használni. - A gyanuokok alapján a 33 esztendős erdészt letartóztatták. Erősiti a gyanút az a körülmény is. hogy az erdészt a faluban általában erőszakos embernek ismerik és olyan hirek vannak róla, hogy Ausztriában emberölés miatt már hosszabb büntetést töltött ki. A Kis Magyarok Lapja rejtvényszelvénye A 10. szám rejtvényeit megfejtette: VIZŰM (magyar, román és lengyel) beszerezhető gyorsan és megbízhatóan a Prágai Magyar Hírlap pozsonyi kiadóhivatala (Bratislava, Lazarct-ucca 45. Tel. 41-70) utján. Egyéb vizűm a prágai ki-i adóhivatal utján.
