Prágai Magyar Hirlap, 1938. március (17. évfolyam, 49-75 / 4492-4518. szám)
1938-03-30 / 74. (4517.) szám
1938 március 30, szerda. Bartos Zoltán lett a pozsonyi MAKK uj elnöke POZSONY* — A pozsonyi Magyar Akadémikusok Köre vasárnap tartotta meg évi rendes tisztújító közgyűlését. Erő Mátyás elnöki megnyitója után Szlávik Sándor titkár részletesen beszámolt a MAKK múlt " évi munkájáról. Az alapszabályok értelmében <— mondotta többek között 1 bárom szempontot kell szem előtt tartanunk: a keresztény szellemet, a magyar kultúra ápolását és a tagok minden téren való támogatását. Célunk volt, hogy minden keresztény magyar főiskolást támogassunk felekezeti különbség nélkül mind szellemi, mind anyagi téren. Négy szemináriumunk működött: a falu-, a gazdasági-, az orvosi- és a történelmi szeminárium, amelyek dicsé- retreméltó munkát végeztek. Nagy gondot fordítottunk — folytatja a titkári jelentés « könyvtárunkra, szépirodalmi és tudományos könyveket szereztünk be. Tagjainknak vizsgadij- és rövidle járatú kölcsönöket nyújtottunk. — Beszámolt a titkár a Kör rendezésében megtartott nívós előadásokról. Végül utalt arra, hogy a Kör tagjai résztvettek a szlovákiai magyar kul- turegyesületek munkájában, különösen a SzMKE-ben. Moravitz Zoltán pénztári beszámolójából kitűnt, hogy anyagi téren jól gazdálkodott a Kör. Ezután a tisztikar megválasztására került a sor. Elnök lett Bartos Zoltán, alelnök Szlávik Sándor, titkár Kürthy István, jegyző Friebeisz Flóra, pénztáros Endreffy ! Géza, Választmányi tagok lettek: Bartos György, f Bényi Károly, Blázsek József, Budai Dezső, j Csonka Ferenc, Czuczor Júlia, Élesztős Elemér, Hinora Sándor, Lelovics Ciprián és Szőke Béla. A közgyűlés végén a fellebbezések és Indítványok tárgyalására került a sor. Majd Bartos Zoltán, az tij elnök röviden lleszögezte azokat az Irányelveket, amelyek szerint az uj vezetőség haladni akar s munkájukra Isten áldását kérte. Mikor telepedett meg a magyarság Szlovákiában? Macourek szerint csak a Dunától északra a török korszakban jutott el a magyarság Kniezsa kimutatja az őstelepülést ■• • •■ — VÁG H. LAJOS ÜNNEPLÉSE, ötátra- íüredről írják: Január elsején volt huszonöt éve, hogy Szlovákia egyik legkiválóbb idegenforgalmi szakértője, Vág H. Laijos, Ujtátrafüred érdemes igazgatója megkezdte tátrai munkásságát. A tátrai fürdők és szanatóriumok szövetségiének évi közgyűlésén ünnepelte meg a Tátra Vág igazgató jubileumát. Meleg hangon emlékezett meg elnöki megnyitójában dr. Szontágh Miklós főorvos Vág igazgató érdemeiről. Neki köszönhető elsősorban líjtátrafüred hatalmas fejlődése, a régi és az uij Palace létesülése és neki köszönhető a Tátraszövetség létesülése is. Nagy szeretettel, lelkesedéssel, fáradhatatlan buzgalommal szolgálta e 25 éven át Vág H. Lajos a Tátrát, amiért mindenki a legnagyobb hálával adózik neki Percekig tartó taps követte dr. Szontágh főorvos szavait Vág igazgató meghatottan mondott köszönetét az ünneplésért olyan beszéd keretében, amely ismét munkaprogrammot adott a Tátrának és a megnövekedett feladatkörű Tát- raszövétségnek. Pokűsch Artúr igazgató a közös vacsorán üdvözölte és méltatta meleg szavakkal Vág H. Lajost Nélküle — úgymond — nem lenne a Tátrának olyan eredményesen munkálkodó szövetsége, neki sikerült a tátrai fürdőte- 3epek együttmunkálkodását és barátságát megteremteni és fenntartani. Az állami fürdők központi igazgatósága megbízásából dr. Pullmann János főorvos. csatlakozott a jubilánsnak kifejezett jókívánságokhoz. — AZ AMATŐRFÉNYKÉPÉSZ-rovat mai számunkból anyagtorlódás miatt kimaradt. — SZTRÁJKOLNAK A KASSAI PÉKEK. Kassai szerkesztőségünk jelenti telefonon: Kassán napok óta péksztrájk van. Az érdekeltek között a. jegyzői hivatal vezeti az egyeztető tárgyalásokat Valószínű, hogy egy-két nap múlva a sztrájk véget ér. 1 — ELÍTÉLT ZUGIRÁSZ. Kassai szerkesztőségünk jelenti telefonon: Az itteni kerületi bíróság ma ítélkezett Labanc Tóth János 42 éves széplaki ember fölött, aki —- a vádirat szerint — zugirászattal és kijárásokkal foglalkozott. Rávette a hiszékeny falusiakat, hogy pénzt adjanak neki, amiért adó- kedvezményeket eszközöl ki részükre. Többek között Bacsó Barbara gecsei asszonytól 1700 koronát csalt ki azzal a mesével, hogy rokkantsági segélyt jár ki részére. A vádlott a tárgyaláson nem jelent meg. Orvosi igazolványt küldött, hogy beteg és Pöstyénben gyógykezelteti magát. A bíróság azonban gyanút fogott és detektiveket küldött lakására, akik ott meg is találták Labanc Tóth Jánost. A bíróság egyévi börtönbüntetésre ítélte. Szilvay államügyész indítványára a szélhámost azonnal letartóztatták. IV. BUDAPEST. — (Budapesti szerkesztőségünktől.) A régi Magyarország valamennyi területe közül Macourek a legnagyobb figyelmet Szlovákia földjének szentéin Amíg a többi területre nézve megelégszik általános megállapításokkal, addig itt sokszor nagyon szubtilis részletkérdéseikre is kitér. Ha azonban valaki azt gondolná, hogy Macourek itt a forráskutatás és a legújabb irodalom ismeretének biztos talaján áll, az valóban nagyon tévedne. Megállapításai itt is világosan elárulják, hogy ebben az egész kérdésben sem magukból a forrásokból, sem a legújabb irodalomból nem merít. A forrás: dilettánsok müvei Mi tehát Macourekinek, a történettudósnak és egyetemi tanárnak kellő kritikával felhasznált forrása? — kérdezhetjük csodálkozva. Dr. Kniezsa megfelel erre: a múlt század végén író dilettáns szlovák történészeknek, Sasineknek, Krizkonak, §kulté- tynak véleménye. így például Macourek egyszerűen átveszi és megismétli azt a nézetet, hogy a magyarság a Dunától északra, Nyit- ra, Galgóc, Nagyszombat környékére csupán a török századokban, a török elől menekülve, mint valami Balkánról bujdosó rác nép, jutott el. Bár nem tagadható, hogy a török időkben ilyen menekülők, futott emberek, ahogy akkoriban mondották, valóban nagy számmal települhettek meg a kérdéses területen, — ezt az érdekes történelmi kérdést tudományos apparátussal még senki nem vizsgálta meg — bizonyos az is, hogy a magyarság az említett területen legkésőbb a X. század végéig feltétlenül megtelepedett, amint ezt a magyar törzsnevekből származó magyar helynevek nagy száma (Nyék, Me- gyer, Kürt, Gyarmat, Tarján, Jenő, Kér, Részi), valamint a megőrzött 6zláv nazális hangzók — mint a Dombó és Korompa nevekben — kétségtelenül bizonyítják. Ennek a magyar ősiakás tényének teljes történeti apparátussal való bebizonyítását éppen dr. Kniezsa egyik legújabb munkájában találjuk meg, amely a közeli napokban jelenik meg a Szent István Emlékkönyvben. A tanulmányt néhány héttel ezelőtt a Prágai Magyar Hirlap nagy részletességgel ismertette és így megállapításainak újabb felsorolására nincs szükség. Kniezsa megállapítja, hogy ezen a területen a helynevek — egész csekély kivétellel — magyar eredetűek és ezeket a szlovákság is minden esetben a magyarból vette át Hogy pedig a magyar helynevek nem a 16. századbéli magyar menekülőktől származnak, misem bizonyítja világosabban, mint hogy már a legrégibb oklevelekben, igy például az 1113. évi zoborhegyi oklevélben is előfordulnak. Ezt Macourek különben is könnyűszerrel megállapíthatta volná Smilauernek említett müvéből. Az északkeleti Kárpátok földjéről is hasonló tájékozatlanságot árult el Macourek. Kijeleneti ugyanis, hogy a 13. század elejéig a magyarság Sátoraljaújhelyen túl nem terjedt. Sárosra és Betegre vonatkozólag pedig a 13. század elejéig egyetlen oklevéllel sem rendelkezünk, — mondja Macourek, — amely a magyarokat mint letelepült lakosságot említené. Nos, ami Sátoraljaújhelyt illeti, kétségtelen, hogy a magyarság a Gálszécs—Nagymihály vonalat, amely Sátoraljaújhelytől 50—60 kilométernyire van északra, a 12. század végéig feltétlenül megszállotta, mert a szláv helynevekben a magyarság az eredeti g-t megőrizte, holott a g-nek h-vá való alakulása a szlovákban a 12. században fejeződött be. Egészen különös Macourek megjegyzése Sáros- és Bereg-megye területére vonatkozólag. Macourek úgy beszél, mintha erre a területre Isten tudja mennyi oklevelünk volna a 13. század előtti időből. Tudni illik, egyetlen egy sincs, tehát érthető, hogy letelepült magyarságról miért nincs említés olyan oklevelekben, amelyek nincsenek, holott Macourek szerint — vannak, De még ha volnának is! Akkor sem nagyon hiányolhatjuk, hogy nem említenek megtelepedett magyarokat, mert okleveleink bizony ilyeneket sehol sem említenek, mint ahogy természetesen nem említenek szlávokat sem. Szent István országában az oklevelek nem úgy sorolták fel az embereket, hogy szlávok, magyarok, németek, hanem hogy yárjobbágyok, uavamokok, vagy nemesek. Macoureknek ez az egyetlen egy tudománytalan megjegyzése elárulja, hogy bizony a professzor ur egyáltalán nem ismeri belülről a magyar oklevélanyagot, különben ilyen „lapsus calami“ nem eshetett volna meg vele. Egyébként, ami Sáros-megyct illeti, a 16, és 17. században Macourek által is elismert magyar paraszt és nemesi elem szintén nem a 16. században menekülő alföldi magyarság ivadéka, hanem már a 11. században is kétségtelenül ott volt. A szlovákok Sáros-megye középső részén minden helynevet a magyarból vettek át, ami világosan bizonyítja, hogy ezen a helyen nem a szlovákok, hanem a magyarok voltak az első települők. Éppen Sáros-megye az a föld, amelyen a magyarok legelőbb érték el összefüggő telepekkel a Kárpátok vonalát. Magyarból átvett szlovák helynevek Kniezsa felsorolása szerint a következők: Só- vár-Somvar, Eperjes-Presov, Salgó-Salgovik, Kellemes-Kelemes, Alsósebes-Nizny Sebes, Se- beskellemes-Sebes-Kelemes, Kisséros-Maly Saris, Nagysáros - Velky Saris, Nyársardó - Narsany, Salgó-Salgov, Gergelylak-Gergelak, Szedikert- Sedikert, Tölgyszék-Tulcik, Nádfő-Nadvej, Kapi-Kapusany, Kökény-Kokina, Körösfő-Ke- restvej, Nagysebes-Velky Sebes stb. Ettől a területtől északra és délre magyar és szlovák egyidejű helynévadáson alapuló helyneveket találunk, amelyek a magyar g, a szlovák h megfelelés tanúsága szerint nem lehetnek későbbiek a 12. század végénél. Várgony-Varha- novee, Bogdány-Bahdanovce. Az a kép tehát, amelyet Macourek Magyarország 11—13. századbeli nemzetiségi viszonyairól fest, a legnagyobb mértékben téves. Nem kevésbé más azonban az a kép is, amelyet a 13—14, századról nyújt. tttifyeu idd vátUoiá Keddre virradóan számos helyen erősebb éjjeli fagy lépett feL Ma a Tátrában kissé havazik. A hőmérséklet minimuma —10 fok, a maximum Prágában reggel 2 fok volt. — Idöjóslat: Változékony, a felhőzet csökkenésével kevesebb csapadék, nyugati széllel melegebb. SzroHÁz-Kör^KuLTUPA Negyven esztendő a pozsonyi műkedvelő színpad deszkáin Beszélgetés a jubiláló K, Niobus Harryval, az „Abbé" címszereplőjével POZSONY. — (Pozsonyi szerkesztőségünktől.) A Toldy Kör műkedvelő gárdája április 3-án, vasárnap délelőtt 10 órakor a városi színházban előadja az „Abbé“ cimü színmüvet, melyből Budapesten az eucharisztikus év Elmje készült. A címszerepet K. Niobus Hairry, a pozsonyi műkedvelő -sztár alakítja, akinek ez a szereplése egyúttal színjátszásának: negyvenedik évfordulójával egybeesik. A jubiláns munkatársunk kérdéseire a következőket mondotta: — Első szereplésem tízéves koromban volt Pozsonyban. Imtrikus szerepet (játszottam, az előadást Alapy Gáspár, Magyar-Komárom jelenlegi polgármestere rendezte. Sokat játszottam Komáromban és Temesvárott. Aztán jött a háború, de a mükedvelést a fronton is folytattam, mert ott is voltak színházaink, — Az államfordulat után Pozsonyban telepedtem le. ahol az első éveikben a volt Katolikus Szövetség színpadán játszottam sokat. Legkedvesebb szerepem Lőréntey főhadnagy volt a Tatárjárásban. Ezt tizenhétszer játszottam eh Két évvel ezelőtt a Kiskorpátok Cserkészcsoport újította fel ezt a kedves operettet, de ekkor már egy tábornokot alakítottam és ebből tudtam meg, hogy bizony nemsokára már negyven év óta vagyok otthon a magyar műkedvelői színpadon. — Résztvettem a Toldy Kör műkedvelői gárdájának első rendezéséiben, amikor Drégely Gábor egyik darabját adtuk nagy sikerrel. Később a gárda kiváló hírnévre tett szert és öt vidéki városban is játszottunk. Évekkel ezelőtt résztvettem a pozsonyi Műkedvelő Színpad megalapításában is, amely a magyar műkedvelő szini- előadások fejlesztését tűzte ki céljául, Negyven év alatt négyszáz darabban — Működésem negyven éve alatt mintegy négyszáz darabban szerepeltem, a kisebb szerepeket nem is számítva. Sokszor játszottam együtt hivatásos színészekkel is. Genfben is felléptem az ottani városi színház színpadán, — igaz hogy nem magyarul szerepeltem, hanem eszperantó nyelven . — Negyven éves tapasztalataim alapján ma az az óhajom, hogy nemcsak a .hivatásos színészeknél, de a műkedvelő színpadon is olyan lelkes utánpótlás legyen, mint amilyennel mi állítottuk tehetségünket a kultúra szolgálatába. Egyébként ezért az a célom, hogy a fiatalok között a tehetségeseket állandóan nyilvántartsuk és őket szóhoz juttassuk, — Az Abbét azért választottuk jubileumi darabnak, mert drámai erőkben gazdag embert ábrázol a darab. Ilyenben még nem volt alkalmam a közönség elé lépni. Remélem, hogy a közönség szívesen veszi alakításomat, amelybe egész énemet és tehetségemet belefektetem. Ezeket mondta az ezüstös hajú, de ifjú K. Niobus Harry, akinek jubileumára a pozsonyi magyar közönség bensőséges lélekkel készük .(<•♦ J) Csízfürdőn, Csehszlovákia legkiválóbb jód-brómos gyógyvizű fürdőhelyén emeletes penzió 12 szobával — gondozott parkban — teljesen berendezve családi okok miatt GlddÓ vagy bérbeadó Érdeklődni lehet: Pa zár Marienne, Cízkúpele címen (*) A pozsonyi Bartók Béla Dalegyesület tavaszi hangversenye, Pozsonyból jelentik: Április 5-én este nyolc órai kezdettel tartja meg a Bartók Béla Dalegyesület ezidei tavaszi hangversenyét. Közreműködik Gasparik Tibor hegedűművész. akit Platt Márv kísér zonqorán, valamint a Dalegyesület női, vegyes- és férfikara. A műsor az idei komáromi országos daloson nc- pély dalaiból All, Kodály két szerzeménye is műsoron van. Gasparik hegedűművész Nardini-, Bach-, Hubay-, Csajkovszki-, Zsolt- és Suk- szerzeményeket ad elő. Jegyek elővételben a Le- vius-cukrászdában kaphatók (Mihály-u.) 3—20 koronás árban 7
