Prágai Magyar Hirlap, 1938. március (17. évfolyam, 49-75 / 4492-4518. szám)

1938-03-20 / 66. (4509.) szám

1938 március 20, vasárnap* ^rscgai-TAag^arhi rlap Egy polgár, aki 1848 március í5-én születeti... Nagy időkőn áí—vasszorgalommal — a nyomorig Hogyan lakoltatták ki a szemérmes szegényt a szemérmes szegények alapítványi házából ■■ 88 éves ember éjszakázik az erdei padokon ■ Egy viharos korszak tanújának egyszerű emlékei KASSA* (Szerkesztőségünktől.) Szim­bolikus jelenség Linkesch Miksa öregur, akivel ma véletlenül összetalálkoztunk, 90 éves születésenapján. 1848 március 15-én született* Különös találkozás volt ez e történelmi na­pokban az öregurral, aki a legnagyobb tör­ténelmi időket élte át. Élete nem volt viha­ros: Linkesch bácsi egész életében dolgo­zott, évtizedeken át hajnaltól éjszakáig és elvette ezért méltó jutalmát. Ma a városi szociális házban lakik tizenkettedmagával egy szobában, miután volt idő, hogy a bankói erdei ut padjain töltötte az éjsza­kákat . *. Pedig mindenki tanúsítja, külsején is meglátszik, hogy Linkesch bácsi példásan becsületes, vasszorgalommal dolgozó polgár volt világéletében. *— Még ma is tudnék dolgozni — mondja biztatón —, ha a szemem bírná. Nem volt semmi baj sem a szememmel, amig petró­leumlámpa mellett dolgoztam. Aztán jött a gázvilágitás, az Auer-égő, végül a villany­világítás, ezek az uj találmányok tették tönkre a szememet. Most is mintha villanykarikák forognának a szemem előtt... Először kapjuk e különös megvilágítást századunk egyik nagy csodájáról, a villany­világításról. Az öregur talán kicsit számítá­son kívül hagyja, hogy éppen a villany be­vezetésekor kezdett öregedni. De lehet, hogy neki van igaza. Ma sem hord szem­üveget, a szeme világos, szúrósan tiszta. Szakálla, bajusza pedánsan gondozott, mint régi borbélyüzlet reklámképén, ruházata ko­pott, de tiszta és rendes. A munka szerelmese Egyszerű polgári sors. Rozsnyón szüle­tett, ahol apja bányafölügyelő volt a diós­győri bánya telepén. Tizenketten voltak testvérek, ő volt az ötödik. Hároméves ko­rában Aranyidára költöztek, apját az ottani bányába helyezték át. Aranyidán német- és szlováknyelvü iskolában tanult a gyermek, Szepesi német szülők gyermeke, aki ma a legszebb kiejtéssel beszél magyarul és aki­nek esze úgy vág ma is, mint a borotva. Emlékezőtehetsége döbbenetes. Pontos dá­tumokat mond, mintha olvasná őket egy nagy könyvből, a kilencvenéves élet fő­könyvéből. 1864 julius 23-án lépett be — mondja — Kassán a Záhr és Szakmáry cég­hez, megmondja a pontos napot, amikor föl­szabadult, amikor más cég szolgálatába lé­pett. Tizennégy évig dolgozott a fűszer- szakmában, 1878-ban a szalánci fűrészte­lepre került mint könyvelő és pénztáros, 1881-ben a kassai bútorgyár, köznyelven székgyár hivatalnoka lett. Tizennyolc évig ott is eldolgozgatott, mint könyvelő, ma­gyar levelező és utazó. Reggel hatkor már az Irodában ült és este, mikor szabadult, más cégnél végzett iro­dai munkát, de még déli szünetben is vál­lalt privátmunkát* Gyakran megtörtént, hogy hajnaltól este 11-ig dolgozott egy­folytában. Magyarul Kassán tanult meg. Kétszer nő­sült, először huszonnyolc-, másodszor hat­vanhatéves korában. Hat gyermeke volt, két leánya és két unokája él, de nem tudják segíteni, mert szörnyű nyomorban vannak... Lefelé vezet az ut. •. 1909-ben kilépett a székgyárból, pályát változtatott. Második feleségével egy kis vendéglőt vezetett, azt is be kellett csukni 1919-ben. Akkor beállt a Szent Erzsébet- nyomdába, az expedicióban dolgozott. 1921- ben a keresztényszocialista párt irodájában kapott alkalmazást, itt dolgozott páratlan szorgalommal 1932-ig. Szeme nem bírta to­vább az irodai munkát. Állását elhagyva, Szomolnokon lakó nővéréhez költözött. Itt sem volt tétlen, dolgozott, amit tudott. Kita­nulta a könyvkötőmesterséget, ő kötötte be a szomolnoki ájtatos asszonyok imaköny­veit. Munkájáért tejet, kolbászt és egyéb Élelmiszert hordtak neki az asszonyok. Két évvel későbben visszaköltözött Kassára, itt élő leányaihoz. Azok tartották, amig tudták. Hajlékot adtak öreg édesapjuknak, amig maguknak is volt hajlékuk. 1936 nyarán kilakoltatták a példás kassai polgárt családjával együtt, mert nem tud­tak bért fizetni. Még pedig a város lakói- tatta ki őket, városi házból, amelyet egy kassakörnyéki plébános hagyományozott a városnak alapitványképen. A ház jövedelméből — az alapítólevél sze­rint — szegényeket, főleg szemérmes szegé­nyeket kell támogatni. Az olcsó városi bér is sok volt Linkesch bácsi leányainak és uno­káinak, akik kézimunkából tengették életü­ket. Uj lakó került a városi házba, aki bizo­nyára jobban tudott bért fizetni a szemér­mes szegények javára ... (Linkesch bácsi is szemérmes szegény volt: ki kellett költöznie a szemérmes szegények házából.) A kilakoltatott család nőtagjai ismerő­söknél húzták meg magukat, az öreg példás polgár számára nem volt hely. Az öreg példás polgár a nyári éjszakákon kisétált a Bankó felé, leült egy-egy padra, úgy szunyókált néhány óra hosszat. A pártirodában megtudták a dolgot. Wirth Gyula interpellált Linkesch bácsi ér­dekében a városi tanácsban, így került be az öregur a szociális házba. Havonta 50 ko­rona segélyt is kap valamilyen pozsonyi hi­vataltól — azt már nem tudja megmondani, hogy melyiktől. Nem merjük megkérdezni tőle, hogy meg­van-e elégedve sorsával. Délelőtt 11 óra lett beszélgetés közben, az öregur már másod­szor áll föl, mert 12 órára otthon kell lenni a szociális házban, különben nem kap ebé­det. Öregember lassan jár, beletelik egy óra, amig hazaér. Rávesszük, hogy menjen villa­A budapesti nyomtatványkiállitáson Dal- los Hanna és Maliász Gitta hatalmas fal­képeken mutatták be, hogy a civilizált át­lag polgár mennyi nyomtatványt használ el rövid élete folyamán. Az ötletesnél-ötle- teseibb képek Kovács Andrásról, a képzelt átlagpolgárról szólnak születésétől kezdve haláláig. Kovács András 64 évet él és ez­alatt állandó kontaktusban van a nyomtat­ványokkal. A rövid élettörténet szerint Ko­vács András Budapesten születik, itt végzi el tanulmányait, diplomát szerez, majd el­kezdődik számára az élet szomorú és sivár útja az állás, az alkalmaztatás felé, majd mikor biztos révbe fut, megnősül, önálló üzletet nyit, öregkorára visszavonul és szép csöndben meghal. A kitűnő plakátfestők ezt az életet abból a szemszögiből rajzolták meg, hogy milyen .kapcsolatba kerül a nyomtatvánnyal. A szü­letés pillanata rögtön elindítja a nyomtat­ványok folyamatát. A hivatalos születési bejelentésen kívül ide tartoznak a nyom­tatott gratulációk, valamint a kelengyecé­gek és csecsemőtápláló cégek ajánlatai. Ezután következik az iskola, amikor Ko­vács András az első irkától és az első könyvtől kezdve állandóan igénybe veszi a nyomdatechnikát. Nyomtatvány kell a jó és rossz bizonyítványhoz, az intőkhöz, nyom­dából kerülnek ki a gyermekkor képes­könyvei után az elemi iskola és később a gimnázium, majd az egyetem komoly tudo­mánnyal foglalkozó könyvei is. De ez a pár nyomtatvány szinte semmi­ségszámba megy ahhoz képest, hogy mire lesz szüksége Kovács Andrásnak, amikor céget alapit és osztálysorsjátékfőelárusitó- h$ly tulajdonosává válik. Mert mindenhez nyomtatvány kell. Ha állást kap az ember, ha kiteszik az állásából, ha házat vásárol moson, megtérítjük a költséget. Linkesch bácsi boldogan fogadja, visszaül a helyére. Korszakok — két szóban — Beszéljen valamit az emlékeiről! Az öreg türelmetlen, rebbenő szemén lát­ni, hogy gyorsan kaparász az emlékezeté­ben. — Nem igen történt velem semmi, kérem. Még a Bach-korszak tartott, mikor Kassára kerültem. Abban a házban, amelyben az üz­let volt, lakott Marx, a ,,Polizeimeister”. Szép magas szál ember volt. A 67-es ki­egyezés után nagy élet kezdődött Kassán... Megalakítottuk az ifjú kereskedők társasá­gát ... Ott is hivatalt vállaltam, titkár és pénztárnok voltam. Nem, politikával nem foglalkoztam. A politika úri huncutság. Em­lékszem, 1864-ben, mikor Kassára kerültem, étkeztek haza a 34-esek Schleswig-Hol- steinből, a háborúból. Nagy ünnepséggel fo­gadták őket. A 66-os háborúban pedig len­gyel katonák táboroztak a városban, akik gyalogszerrel jöttek Galíciából, mert vonat még nem járt észak felé. Kassáról már vo­naton vitték őket Budapesten át a porosz harctérre. Igen, ő is volt katona. A honvédeknél szolgált, részt vett a királygyakorlatokon, mint szakaszvezető jött haza, talán azért, mert jól tudott németül. De ez már sokkal későbben volt, — 1871-ben. A poroszok ak­kor Franciaországban jártak. Nem lehet többet kivenni belőle. Megint csak fölugrik izgatottan. Tizenkettőkor van ebéd. A közel jövő sovány kosztja sokkal jobban izgatja, mint a viharos múlt, amely­ből Linkesch bácsi csak a munkát ismeri... (s. i.) vagy házat elad, kereskedelemiben, bíróság­nál, utazásnál és igy tovább, amint ezt Ko­vács András is tapasztalja, bár nem sokat gondol rá, mert a nyomtatvány csöndes és észrevétlen társa az ember életének. De nyomtatványra van szüksége Kovács An­drásnak akkor is, amikor élettársat választ és házasságra lép ... S az élet fut tovább, az élet-nyomtatvány, a halál-nyomtatvány: Kovács Andrást disztaggá, elnökké választ­ják s erről nyomtatványban értesítik, míg végül Kovács András gyászoló hozzátar­tozói értesítik a barátokat és ismerősöket gyászkeretes jelentésen, hogy Kovács An­drás meghalt. De a nyomtatványok még a siron túl is kisérik az elhunytat, mert jön a hagyatéki eljárások bonyodalma és a nyomtatványok még utoljára óriási szere­pet kapnak. A budapesti nyomtatványkiállitás szem­léltető módon mutatta meg, hogy hányféle és mily nagy tömeg nyomtatványra van szüksége az átlagpolgárnak, amíg a bölcső­től és a születési örömjelentéstől eljut a sí­rig és a szomorú gyászjelentésig. Kovács András 65 évet élt, ami 569.400 órát tesz ki a statisztikusok megállapítása szerint, ennek az időnek pedig egyhatodrészét, va­gyis naponta négy órát töltött a nyomtatvá­nyokkal. A kiállítás statisztikusai feltünte­tik azt is, hogy Magyarországon mintegy 19.000 különböző nyomtatványt vettek igénybe az ország hivatalai s ezzel a sta­tisztikusok csak azokra a nyomtatványokra gondoltak, amelyek bárminemű összefüg­gésben vannak az átlagpolgár Kovács And­rás életével... A Kovács Andrások bizo­nyára alig gondolnak erre a tényre, mert a nyomtatványok majdnem úgy veszik körül a civilizált halandót, mint a puszta levegőt. Az ember élete — nyomtatványokban „Kovács András" a budapesti nyomtatvány-kiállításon — Mai képriportunkhoz — 17 —B—BH—I EGRY FE8ENCE HARANGONIISDÉIE NAIÉ-GEIOVSE öng megye. (Kisgejöcz) Podkarp. Rus. Alakíttatott 1793-^an. Kitüntetve: Pária 3 drb. érem, Marseille 2, Moszkva 2, Becs 2, Budapest 4, Szeged 1, Szé­kesfehérvár 4, Kecskemét 1, Pécs 1 drb. érem. H. M. Vásárhely aranyoklevél, Békésmegyei gazd. egyesület, Orsz. gazd. Egyesület, Gomöi- vidélo gazd. egyesület, Orsz iparegyesület, Orsz. *as- és fémipari kiállításon diszérem, a kassai, késmárki kiállításokon aranyérem, komá­romi mezögazd. és ipari kiállításon díszoklevél Ezenfelül 3 drb érdemkereszt 1 e szófiai érsektöL Nyugdijatok tanácsadója A legközelebbi rovat április 3-iki Gzámunkban jelenik meg. Állampolgársági bizonyítvány. Az állampolgársági bizonyítvány érvényességének lejárta egyáltalában nincs befolyással magára az állampolgárságra, mint ilyenre. Nyugdija — feltételezem — rendben van, ut- levele szintén, tehát ha csak valamikor nem lesz kin mondottan szüksége állampolgársági bizonyítványra^ teljesen felesleges, hogy ennek újbóli kiállítását kérje. Amennyiben valamelyik hivatal kimondottan kívánná Öntől az állampolgársági bizonyítvány felmutatását, ezt bármikor ki fogja állítani a járási hivatal. Ami másik kérdését illeti, majdnem kizárt dolognak tartom, hogy ki lehessen eszközölni ismerőse leánya részére valamilyen kegydijat. Ilyent nevelési pótlék formájá­ban többnyire csak abban az esetben adnak a nyug­díjhoz, ha folytatólagosan már a gyermek 18. évétől betegség és teljes munkaképtelenség alapján fizették ezen pótlékot A jelen esetben már azért is kilátásta­lannak látom ezt mert egy adósságmentes háza van. Harmadik kérdése nem tartozik rovatunk keretébe és erre minden vasútállomáson kaphat felvilágosítást Kóburg nyugdíjas. Semmiféle levonás sem eszközöl-, hető. Az összeg visszajár. Nyugdíjas jegyző. 14 napnál tovább tartó külföldi tartózkodás iránt adja be kérvényét az országos hiva­talhoz. Inkább kérjen hosszabb tartózkodásra enge­délyt mert kevesebb időt tartózkodhat külföldön és visszajövetele után csak bejelenti a vezérpénzügyigaz- gatóságnál hazaérkezését Viszont jobb, ha hosszabb időt kér, mint amennyit külföldön akar tölteni, már elővigyázatosságból is. Ha rövidebb ideig tartózkodik külföldön, mint két hónap, a nyugdíjból semmiféle le­vonásokat nem eszközölnek külföldi tartózkodás címén. Irma néni, Aknaszlatlna. Március hónapban egyszer­re vonták le az államvédelmi adónak január, február és márciusra eső részét A többi hónapokban tehát csak a márciusban levont összeg egyharmada kerül levonásra. Nyugdíjas özvegy. Nem közli levelében, hogy álla­mi tisztviselőnek vagy magánalkalmazottnak feleségé­ről van-e szó. Különböző előírások vonatkoznak álla­mi alkalmazott özvegyére ezen esetben és magánalkal­mazottak özvegyeire. Mindkét estben azonban taná­csos lenne, ha férje esetleg közjegyző előtt elismerné, hogy az ő hibájából, tehát a férj hibájából élnek külön egymástól. Főkertész. A nyugdíjintézet hivatalból legfeljebb három évre visszamenőleg vezetheti keresztül a nem biztosított, de biztosítási kötelezettség alá eső időt, ha pedig a munkaadó vagy alkalmazott önként be akarja fizetni a járulékokat, úgy hat évre visszamenőleg le­het beszámíttatni ezen időt. Az Ön esetében tehát már semmit sem lehet tenni, mert 1928 évet megelőző időről van szó. Levél ment. Rokkantdij. Kérdéseire rovatvezetőnk az ügy sür­gőssége miatt levélben válaszolt J. K.-né, Komárom. Már sokat foglalkoztunk a nagybirtokok volt alkalmazottai ezen csoportjának nyugdijügyével. Azt a csoportot, amelybe Ön is tar­tozik, sok oldalról érte károsodás. A 130/1921. számú törvény Önre nem vonatkozik, ez csak azon alkalma­zottakra és azok hátramaradottaira vonatkozik, akik már 1921 május 5 előtt nyugdíjban voltak. És az 1936. évi 71. sz. törv. szerinti 50%-os emelés is csak ezeknek járt. A nagybirtokok azon volt alkalmazottai­nak érdekében, akik 1921 május 5-e után mentek nyugdíjba, de még nem szereztek igényt a nyugdíj­biztosító intézettől kifizetendő nyugdíjra, akciót fogunk inditani, hogy végre ök is igazságosabb el­bírálásban részesülhesselek. Kisérje tehát figyelemmel rovatunkat, esetleg eredmény eseten írásban is fogjuk értesíteni. Amint értesültünk, a fölmüvelésügyi minisz­térium a jubileumi alapból segélyben fogja részesíteni ezen nyugdíjasokat, forduljon tehát kérvénnyel a föld­művelésügyi minisztérium IX. ügyosztályához. — A levelében feltüntetett szám nem rendeletnek száma, hanem valószínűleg Önhöz már előzőleg intézett leirat száma. Legjobb lenne, ha bekiildené az említett levél egyszeri! másolatát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom