Prágai Magyar Hirlap, 1938. március (17. évfolyam, 49-75 / 4492-4518. szám)

1938-03-02 / 50. (4493.) szám

^ 2

1 RliAR

1938 március 2, szerda.

Csehszlovákia sztratégiai helyzete

és az Anschluss-veszély

Stanislav Yester feltilnéstkeltő cikke az osztrák események katonai konzekvenciáiról

Most azutón Igazén itt az Idefe, hogy megkét*

szerezzük a száj és torokápolást, mert az időváltozás fertőző lehetőségeket hoz magával, amelyek szabadon törhetnek a szervezetre. Az ODOL a nyálkhártyákon egy lehelletnyi vékony antiszeptikus védőréteget képez,amely tisztit, erősít, fertőtlenít és órák hosszat megtartja ható- sót. A náthalázas időben használjunk naponta háromszor ODOLT, mert ez kitűnő védekezés.

nem adta vissza hűen állásfoglalásukat. Az előbbi látszik valószínűnek, hiszen a román választók statisztikájából kitűnik, hogy a szavazásra jogosultak jelentős része nem járult az urnákhoz. De ha igy van, ne nevezze a Prager Presse a demokrácia diadalának a román plebiscitumot, s ne állapítsa meg, hogy a kisebbség leszavazásával kifejezte helyeslését a kormány ostromállapot-politikájával szemben, azaz „aktivistává" vált. Ilyet talán még Romániában sem gondolnak. Nem rokonszenves a hipokrizis és a tartuf- feködés, ami az ilyesféle megállapításokban van, s értse meg egyszer már a Prager Presse, hogy elsősorban az ilyen álszenteskedő és álhumanista beállítások azok, amelyek például a magyarság és a többség viszonyát zavarják, mert nagyon fáj hallani, hogy egyesek hamis kiindulások alapján az emberi erkölcs, humanizmus és béke diadalának állítják be azt, ami a magyartól a leg- indokoiatlanabbul a nemzeti élet legelemibb lehetőségeit is elveszi.

PRÁGA* — A „Demokraticky StrecT című folyóiratban Stanislav Yester ismert cseh katonai iró rendkivül érdekes cikket közöl a jelenlegi politikai helyzet sztratégiai következményeiről. A cikkíró szerint Csehszlovákia szövetsége Franciaországgal és a Szovjetunióval mindinkább nyer jelentőségben, minthogy a légi fegyverek egyre fontsabbakká válnak és ennek a két államnak Németországgal egyenértékű, sőt szám szerint a német légi erőket túlszárnyaló légi flottája van.

Tagadhatatlan, hogy a legutóbbi események sztratégiai szempontból Csehszlovákia helyzetének rosszabbodását jelenti, mert amennyiben Ausztria német befolyás alá kerül, Csehszlovákia kénytelen lesz déli határát is védeni, ami által a nyugati határ felé irányuló operációi gátolva lesznek*

A csehszlovák—német határ 800 kilométer hosszú (a német—francia határ csak 300 kilométer), az Anschluss megvalósítása esetén ez a határvonal 1200 kilométer hosszú lesz. Franciaországnak és Angliának érdeke Csehszlovákia függetlensége. Amennyiben Franciaország eltűrné, hogy Németország uralma alá hajtsa Csehszlovákiát, kelet- és középeurópai befolyását elveszítené, olyan jelentőségre süllyedne vissza, mint amilyen fölött most Spanyol- ország rendelkezik,

egyszóval félre lenne nyomva Európa perifériáira. Angliának viszont a következő

megállapításokat kell tennie:

A román; naftalforrások a német légi bázistól 1300 kilométernyire vannak. Onnan a mosruli olatjforrás 1800 kilométernyire és az Indiai óceán pedig 800 kilométernyire van. Anglia ázsiai impériuma ennélfogva csak addig van 'biztonságban, amíg Középeurópálban nem uralkodik egy katonailag erős nagyhatalom. Ezt egyébként a németek is tudják. Röviddel ezelőtt ezt irta Bü- low ezredes, Németország egyik legelső katonai szakembere:

„Angliának a Szuezi csatornát az Alpok vonalán kell védelmeznie."

1914-ben a rosszul felszerelt Oroszország Szerbiát csak azért nem hagyta cserben, mert különben a nagyhatalmak bátorságában és hűségében elveszítették volna bizalmukat. Az ugyancsak elégtelenül felfegyverkezett Franciaország segítségére sietett a hiányosan felfegyverzett Oroszországnak. Akkor kockán forgott a vereség és Olaszország a vállalt kötelezettség megtartásában nem nagyon tüntette ki magát és ez a későbbi megítélésnél döntő szerepet játszott. Anglia mindig elég teret enged a diplomáciai operációk részére, de azért az angol politikának is megvan a határozott vonala, ameddig el lehet menni, ezen túl azonban kikenillhetetlenné válik a háborús veszély.

Ezt 1914-ben jól láttuk. Németország, Olaszország és Ausztria olyan hatalmat jelentenek ma, mint 1914-ben Németország és Ausztria-Magyarország.

Oroszország ugyan 700 kilométernyire távolabb tolódott kelet felé és a tengely és Oroszország között a semleges államok öve húzódik* Ezeknek az államoknak ugyananyi lakosuk van, mint a tengely államainak, de még. egyszer olyan nagy területen uralkodnak és mezőgazdasági tér-? mékekben hatalmas rezervoárok fölött rendelkeznek. Yester szerint ezek az államok fogják eldönteni a háborút A cikkíró ezután a szóban- forgó államok politikai analízisével foglalkozik és megállapítja, hogy már csak Csehszlovákia és Románia tartanak ki a régi irány mellett, Jugoszlávia ingadozik és éppen azon van, hogy az úgynevezett „határozatlan irányú" államok, mint Lengyelország és Magyarország mellé csatlakozzék. Yester cikkéből azt a végkonkluziót vonja le, hogy Európa számára óriási a veszély, hogy ha a középeurópai tér 230 millió lakosával német fennhatóság alá kerül s ebből következik, hogy mennyire érdeke Franciaországnak és Angliának, hogy ezt a fejlődést megakadályozza.

Berlin püspöke a pápánál

VATIKANVÁROS. — Preysing Konrád gróf berlini püspök kedden délben kihallgatáson jelent meg a pápánál* Vatikáni körökben a berlini püspök audienciájának nagy jelentőséget tu- lajdonitanak, különösen azért, mert a közeljövőben Papén is Rómába jön, hogy tárgyaljon Németország és a Vatikán viszonyáról. Preysing feladata, hogy előzőleg tisztázza a helyzetet, mert Papén még Hitler májusi olaszországi utazása előtt érkezik Rómába és tárgyal a békéről az illetékes vatikáni körökkel,

— SZUBSZTRATOSZFÉRA-REPÜLŐGÉP. Az

Egyesült Államok hadvezetősége sikeres kísérleteket végzett a legújabb rendszerű szubsztrat-oszfé- ra-repülőgéppel. Louis Johnson hadügyi államtitkár, aki résztvett a Washington—csikágói próbarepülésen, kijelentette, hogy a gép 6600 méter magasságban óránként 560 km sebességgel tette meg az 1600 km-es utat, a légsűrítő készülék 3600 3600 méter magasságnak megfelelő légnyomást tartót fenn az utasfülkében, amelynek hőmérséklete 52 fok Fahrenheit volt, mialatt kint a szubsztratoszférában dermesztő hideg uralkodott.

Irtat Szitnyai Zoltán

Haragos áron öregember ült háttal a kocsi utasainak, mindjárt a 'bejárat melletti páholyban. Egymaga foglalta el a kétszemélyes helyet meg a szembenlevő padot is, odadobott kalapjával és keztyüjével. A lábait, mint valami eleven sorompót, hosszan kinyújtotta a két pad között. Olyan ellenséges pillantásokat lövelt a felszállókra, hogy azok önkéntelenül továbbmentek a kocsi belseje felé.

A többi hely már mind foglalt volt, amikor egy hosszú férfi és csöpp kis asszony szállott fel. Szerényen és tanakodva néztek körül. Az Öreg-j ember páholyát is ezemügyre vették, bátortalanul kérő pillantással. De a mereven kinyújtott lábak meg se moccantak s a kalap meg a keztyü zavartalan kényelemben pihent a pádon.

— Tessék helyet foglalni, itt még van szabad hely — szólott a kalauz.

Ekkor az öregember haragos köhögéssel felkapta kalapját, keztyüjét, aztán undorodó szánalom mosolyával elfordította arcát a nevetséges látványtól, amint az uj utasok félénk óvakodással lépegettek át az ő továbbra is kinyújtva tartott lábain és szerelmesen simultak össze a szűkösen elfoglalt pádon.

Olcsó pamutharisnya, csokorra fűzött, letaposott félcipő lebegett előtte s két óriási, csámpáé bakancs hevert keresztben a földön. Kénytelen volt látni, hol az ablak tükröződéséből, hol egy önkéntelen tekintettel a férfi rojtoeodó nadrágját e azt a rikítóan piros kendőt is, amit a nő csavart a nyakába, a vásott -prémgallér alatt.

És hallania is kellett őket, amint szerelmesen összebújtak és életük egyíigyü dolgairól beszélgetni kezdtek. Hogy nem röstelik érdektelen dolgaikat mások fülehallatára hangosan megtárgyalni. Kit érdekel például, hogy mind a ketten szörnyen boldogok? ügy viselkednek, mintha kívülük senki más ee lenne a kocsiban.

Még két megállót se (hagytak el és máris tudomásul kellett vennie, hógy az asszony fején lévő uj sapkát a férfi vette s hogy a következő heti- bérkor még egy pár bezt.yüt is fog kapni, ami igazán nagylelkű áldozatkészség, de nem tartozik rá, Senki se vonja kétségbe, hogy a. nő a legszebb, a férfi a legjobb, de ebből mán elég volt!

Körülnézett, mintha segítséget várna. De a pesti villamos közönsége, mintha egyetlen nagy és figyelő arccá változott volna, érdeklődő mosollyal hallgatott.

— Fiatal párocska — súgta valaki a háta mögött.

Azt persze nem tudták, hogy ez a párocska csak az imént lépett ki a templomiból és most nászutat tesznek a Lenke-tértől a Városligetig. Az asszony kezén jegygyűrű is van, régi, vastag karikagyűrű amit alighanem örökölt. A férfi keze csupasz. Annak már nem volt kitől örökölnie. Az ő jegygyűrűjére most kezdenek gyűjteni s ha. Isten is a égi t,’ egy év múlva meglész az is. Az asz- s.zony boldogan mosolyog, a. férfi bizalommal telten. Nézik a jövőt s szinte ön,magukat is Irigylik, hogy ők a boldogok, akik majd végig fognak lépegetni a gyönyörű évek bosszú során. Múltjuk

még alig van, merengeniük még nem lehet. Csak egy röpke mosoly a múlt. Az élet egész gyönyörűsége a jelemé. Az asszony a férfi vállára hajtja a fejét s nászajándékról beszél, amit a férfitól kapott. Két piros rózsáról, mely otthon vár rájuk a cserépvázában. Olyanok, mintha mosolyognának és illatuktól tele a szoba. Majd ha elhervadtak szegénykék, doboziba rejti szirmukat, hogy örökre megmaradjanak. Beszél és nézi közben az uccák táját. A férfi a karjába karol és úgy mutogatja a házakat, tereket, mint a boldog gazdag férjek ide gén országban robogó gyorsvonat ablakából ismeretlen városokat és tájakat.

— Gyönyörű ez a Budapest — áradozik hálásan az asszony. — Sokkal szebb, mint 'aminőnek elképzeltem.

— Ez még semmi — büszkélkedik a férj, mintha személyes része lenne mindabban, amit látnivalóképpen ajándékoz. — Majd a Duna, a Vár, a Bazilika, a Parlament . . . Ó, itt rengeteg sok szép dolog van, amit még látni fogsz.

A villamos zúgva, csörömpölve kanyarodott le a Gellért-térre s a Duna ezüstösen hömpölygő vize fölött felbukkant a Ferenc József-hid Napsütésben csillogó két ive. Az asszony felujjongott és kinyújtott karral mutatott a magasba nyúló bidtorony csúcsára:

— Nini, egy sas!

A kocsi utasai elmosolyodtak azzal a szeretettel, amit csak a gyermekek és az egyszerű lelküek tudnak ébreszteni a fásult hallgatásban. A férj is mosolygott:

— Nem, szivem, ez nem sas, hanem turulmadár. És nézd, itt balra meg, ez a barlangkápolna. Belül csupa oltár és szent szobor. Igazán csodaszép. Majd azt is meg fogjuk nézni, a vasárnapi szentmisén.

S amint mutogatva oldalt hajolt, egy véletlen mozdulattal meglökte az öregember konokul előre- nyujtott lábát, mire az pulykavörösen felorditott:

— Nem tud vigyázni?! Mit éviekéi annyit?!

A kocsi közönsége halkan felmorajlott. A férfi arca is egy pillanatra megkeményedett. Az öregemberre nézett szúrósan, aztán elhallgatta, amit már felelni akaTt. Inkább még beljebb húzódik, békét keresve, hogy semmi el ne rontsa az asszony örömét. Az meg hozzábujt, mint a megriasztott kismadár, megszeppenve nézte a jól öltözött urat, aki biztosan valami nagyút s mintha további bajoknak akarná elejét venni, félénken mondta:

— Ne tessék haragudni.

Akkor az öregember is felnézett rá. Szemügyrc vette a vékony, halvány arcot, keskeny álla,t és a melegen csillogó, nagy szemeket. Mintha látomás jelent volna meg előtte. Valami eszébe jutott a rég elmúlt időkből és csöndes megindultság vett erőt rajta. Ezt már rég nem érezte. Majd hogy azt, nem mondta, hogy csak tessék kényelmesen elhelyezkedni. De csak köhintétt s lassan, mintha minden szándékosság nélkül tenné, behúzta kinyújtott, lábait.

A nászutasok talán észre sem vették ezt a békülékeny és előzékeny mozdulatot. Nekik elég volt az a kis hely, boldogan és szorosan egymáshoz simulva. Csak egymásra kellett nézniük és már el is feledkeztek maguk körül az egész világról. Egy pillanatra töprengő lett az arcuk. Tervek ée teendők juthattak az eszükbe. De az is jó, aggodalmasan összeráncolt homlokkal tűnődni el azon, hogy mire is lesz még szükségük? A nász- utazásban épp az a szép, hogy & jövő gondjai is ragyogó aranyfelhőknek látszanak. Sohase hitték, hogy Ilyen szép is tud lenni az élet.

Az asszony keze a férfi két nehéz tenyere között pihent 6 az gyöngéden játszadozott a kurta kis ujjakkal.

— Veszünk két kanalat — és felemelte az a&zszonv kisujját. — Két tányért — és megérintette a gyűrűsujjat. — Egy abroszt — és megsimogatta a nagyujjait. — Két lábast — s a mutatóujjat fogta meg gyöngéden. — Aztán . . .

A hüvelykujjnál tartott már s mintha megsajnálta volna azt, hagy annak szegénynek nem jutott semmi, hosszan eltűnődött, a tárgyak világában keresgélve azt, amit még vehetnének. Aztán hirtelen elmosolyodott és egész tenyérrel megszorította a hüvelykujjat.

— Persze, egy fazekat veszünk még, amiben csak a kávét szabad főzni.

S mint aki ezzel mindent kitalált, nagy boldogságában a szájához emelte és megcsókolta az asszony kezét.

A villamos ismét mosolygott. Az arcok feléjük igazodtak, hogy ellessék minden szavukat. Az öregember halkan köihée-selt. Az asszony meg hálásan nézett föl a férfira-, hogy milyen nagylelkű és gondolatban már egymás mellé állította gazdagodásuk újabb tárgyait: a kanalakat, tányérokat, lábast és fazekat.

A férj tovább tervezgetett:

— A többit majd apránként, szivecském, minden hónapban valamit.

Az asszony már a helyet kereste, ahová uj tárgyaik fognak kerülni. Gondoskodóan mondta:_

— A te katonaládádon fogjuk majd tartani az edényt.

— És én azt majd szépen átfestem neked barnára.

— Fehérre — ellenkezett az asszony iszelid rábeszéléssel.

— Igazad van, fehérre, az sokkal szebb lesz —

hagyta rá a férfi.

— És én majd kézimunkát készítek rá.

— Nagyon szép lesz a szobánk — áradozott a férfi.

Már csak a kis szobát látta, a világmindenség végtelenjének ezt a kis zugát, mely egyedül csak az övék. Az otthont, amelyről majd úgy fognák beszélni, hogy haza. Ahova a kenyeret hozza a férfi és ahol ételt ad az a-sszony. A szűk udvari szobát, melyet tegnap este még reménytelenül sivárnak látszott. De a templomból hazatérve, már reggeli napfény fogadta és két piros rózsa a cserépkoporsóban. Meg a háziak mosolygós arca. Látni rajtuk, hogy jó emberek. Milyen jó lesz náluk lakni. Édes lesz az életük.

A villamos nyikorogva fordult el a Gellérb szobor alatt és ráfutott az Erzsébet,-hidra.

A kocsi belseje csendes volt, szinte megillető- dött. Az utasok arra gondoltak, hogy lám, nem is kell sok a boldogsághoz, mindősszé két kanál, két tányér, néhány főzőedény és egy láda, amit befest a férj s amire kézimunkát készit, a foleség. Egy elegáns, fiatal hölgy mély sóhajt nyomott el magában és szomorúan bámult ki a,z ablakon. Egy jólöltözött ur Mioriasztott;* a fejét és (halkan hüm- mögött valamit. Lőhet, hogy a sikertelen kísérletekre gondolt, melyekkel boldogságát kereste az

otthonában. Egy idős, feketeruhás nő elkomOTodva 'bólogatott. Talán a gyermekeire gondolt, akiket a jólét sem tesz boldoggá.

Utasok voltak, aminők minden villamosban találhatók, utasok, akik a boldogságot keresik, vagy már nem is keresik, mert régen lemondtak arról, hogy valaha is megtalálhatják. Mindannyian önkéntelenül maguk elé idézték életüket és mindany- nyian szívesen elcserélték volna azt a kocsi végén szorosan egymáshoz simuló két ember életével. Úgy néztek rájuk, mint bősökre, akik ők is lehettek volna, ha elég igazak és bátrak ahhoz, hogy azokká legyenek.

A kalauz az ajtónak támaszkodva bámészkodott rájuk és többször csöngetni is elfelejtett.

ök meg minderről tudomást nem véve, ismét a várost nézték. A férj a hídról magyarázott, amit időnként újból át kell festeni. Nem csupán azért, hogy szebb legyen, hanem hogy megóvják a vasat a romlástól.

Szeretettel az asszonyra mosolygott:

— A festék ugyanaz a vasnak, mint a férfinak a jó asszony. Nemcsak megszépíti, hanem a romlástól is megvédi az életét,

A villamos már az Apponyi-térre ért.

Az öregembernek ott le kellett volna szállnia. Úgy tett, mintha elfelejtette volna. Aztán a Kossuth Lajos-ucca sarkán is elfeledte.

Az asszony már szólni sem tudott ennyi szépség láttán. Ö, milyen csodálatos egy ilyen nagy város, rengeteg ucca, csillogó kirakatok, száguldó jármüvek. És mindezt a látványt az urának- köszönheti. Hálálkodva szorította, meg a kezét:

— Milyen szép, minden milyen gyönyörű.

— No várj csak — büszkélkedett a férj —, majd ba a körutat fogod látni. Ott leszállunk, hogy mindent jól megnézhess és gyalog megyünk az András8y-utig.

— És az áruház? — kérdezte az asszony, némi aggodalommal. — Az áruház, amiről annyit beszéltél.

— Oda is elmegyünk — nyugtatta meg a férfi mosolyogva. — De előbb még máshova megyünk.

Szünetet tartott és jelentős pillantást vetett az asszonyra. Abban egyszerre végig remegett valami nagyon boldog izgalom. Tudta, hogy most következik a nagy meglepetés. De nem szólt semmit, nehogy fölösleges találgatással csökkentse annak örömét. Sugárzó arcát- némán emelte föl a férfira.

— Először is elmegyünk egy kávémérésbe — folytatta az a hosszú szünet után. — Én ott iszom egy csésze kávét és eszem hozzá egy kiflit. Te pedig ...

Ismét elhallgatott, már szinte a végtelenig csi- gázva az asszony kíváncsiságát, aztán úgy mondta ki, mint aki maga is tudja, hogy most életének légkörinyelmiibb cselekedetét követi el:

'— Te pedig eszel — amit akarsz.

Az asszonyból boldog kis kacaj röppent fel, amint örömében összeütötte a két tenyerét.

A kalauz bekiáltott a kocsiba— Nagykörút, Nemzeti Színház!

A férfi felállt és gyöngéd karolással felsegitet-te az asszonyt is.

Az öregember összébb húzódott, hogy utat csináljon nekik. Arra gondolt, hogy jó lenne utánuk menni és a kávémérésben leülni a közeliikbe. Épp fel akart állni, de a kalauz ugyanakkor megrántotta a csengő szíját ós a kocsi elindult.

Az utasok az ablakokból még egy bucsumosolyt küldtek a távolodó pár után. Aztán a kocsi arca. elborult és a villamos dübörögve futott tovább a- Rákóczi-ut szűkülő medrében.

Néhány szegény embert vitt, talán néhány gazdagot is, <ie egyetlen szegényebbet és mégis gazdagabbat sem annál a kettőnél, aki boldog karm Iánál tűnt el a körút sarkán*