Prágai Magyar Hirlap, 1938. február (17. évfolyam, 25-48 / 4468-4491. szám)

1938-02-01 / 25. (4468.) szám

*&kasgai •AYao'^au- h 1 rlar 1938 jébrtt&r 1, Tatái* Mussolini-interju egy budapesti lapban „Magyarországnak mindig barátja voltam, az vagyok és az is maradok" — mondotta a dnce a magyar újságírónak ■ HuszonBtperces beszél­getés Mussolini dolgozószobájában irodalomról, zenéről, politikáról Ha nincs étvágya, úgy igyék néhány na­pon át reggel éhgyomorra félpohár termé­szetes „Ferenc József" keserüvizet, mert ezáltal bél'müködése sjabályoródik és Így ■egész emésztése rendbe jöhet. Kérdezze meg orvosát. r A Magyar Hírlap, az isti Kurír és a volt magyar zsidóság | | A munkácsi Az öslákó hasábjain ol­vassuk R. Vozáry Aladár alábbi érde­kes cikkét: A romániai zsidók kálváríás, a horogkereszt árnyéka alá került sorsával foglalkozott a Prá­gai Magyar Hírlapban és az. ösla'kóban egy minapi cikkünk. írásunk a Prágai Magyar Hír­lap hasábjairól eljutott Magyarországra, ahol a budapesti Magyar Hírlap annyira, komolynak és értékesnek találta, hogy teljes terjedelmében le­közölte, sőt másnap külön vezércikket is szentelt neki. De megemlékezett róla több más odaátiS lap is, köztük az Esti Kurír. Az odaáti figyelem e rónkíercLödésének cszin-i íén örülünk. Nem hiúságból, hanem a jóügy ér-| dekében. Végre mégiscsak sikerült ezeket a nagyi hozzáértéssel, de félvilágdtásra lecsavart magyar lélekkel szerkesztett újságokat eltéríteni attól a régi és következetes álláspontjuktól, hogy az utódállamokban, főleg pedig a Csehszlovákiában élő magyar kisebbségek dolgaival — félve ha­tárátlépési igazolványuk megvonásától — nem foglalkoznak. Végre mégis észrevették, hogy élünk. Nem le­hetetlen azonban, hogy ez a késői felfedezésünk most is csak azért történt, mert zsidó kérdésről ártunk, természetesen azon a hangon és azzal az érzéssel, amelyet minden elfogulatlan magyar ember mindjárt megtalál, mihelyt elnyomottról, üldözöttről van szó. És még százszor inkább akkor, ha azok az elnyomottak, üldözöttek olyas valakik, akikkel évtizedekig, sőt évszázadokig élt jóviszonyban. Mi ugyan nem a Magyar Hírlap és elvtársai vállveregetéséért irtuk a romániai zsidóságról szólt részvét sorainkat, hanem magyar szivünk és az ilyenben feltétlenül ott lakó emberiesség dik­­tandójára, de azért nincs mit tagadni rajta, hogy cikkünknek a kérdéses lapok által történt nyug­­tatása is jólesik és pedig főként azért, mert al­kalmat ad rá, hogy megkérdezzük tőlük: — miért csak a romániai zsidóüldözés kapcsán foglalkoznak az utódai!amokbeli zsidóság ügyé­vel, és imiért nem látják meg és miért nem teszik szóvá soha, hogy az elcsatolt területeken élő volt magyar zsidóság egy jó része már legfeljebb csak nyelvi és kulturális vonatkozásban van még mellettünk, de nemzeti szempontból már elfordultak tőlünk, sőt itt-ott (lásd Reisz po­zsonyi ügyvédet) már hátba is támadott? Ezzel szemben ugyan azt is el kell ismerni, hogy a zsidóság egy kis és a legértékesebb ré­sze hűségesen kitart a magyarság oldalán és a magyar ember, de maga a magyar nép is mindig fel tudott emelkedni abba az erkölcsi magasság­ba, ahol egy igazért, száz bűnösnek megbocsá­tunk. Amikor a pesti, rólunk egyébként hallgató sajtó nekünk adott elismerését köszönettel tudo­másul vesszük, egyúttal kérjük őket, foglal­kozzanak velünk, utódállambeli magyar ki­sebbségekkel többet legalább is olyan mér­tékben, amennyire idevonatkozó anyagi ér­dekeltségük (bejárhatásuk) megengedi. És emel- I lett minden befolyásukkal, meggyőzőerejük­kel legyenek azon, hogy az elcsatolt területek volt magyar zsidósága ne hagyja cserben a ma­gyarságot, ne tépdesse el a régi kötelékeket, ne márcsak azért sem, mert hirtelen pálfordulásuk súlyosan árt az egyetemes zsidóérdekeknek is, legelsősorban pedig a magyarországi zsidóság­nak, amely ellen alig kivédhető fegyverül hasz­nálható fel. A német, a román és a többi antiszemitizmus magasracsapó lángjánál most tisztán láthatja a zsidóság, hogy milyen erős erkölcsi talapzaton állott mindig és áll ma is az a kis magyar nem­zet, amely sose engedte magához közeire a zsi­­dógyülöletet, még lég válságosabb, legsötétebb óráiban sem, amikor pedig megérthető lett vol­na, ha mindenáron bűnbakot keres. A zsidóság a magyar nemzet iránti százoku háláját legszebben és leghasznosabban azzal ró­­hatná le, ha az utódállamokban a magyar ki­sebbségi jogok kivívása mellett áll és odavetné vállát a magyar nemzeti műveltség kimozdított pillérei alá, ahelyett, hogy tüntetőleg azokhoz a pártokihoz csatlakozik, amelyek a jogos ma­gyar kisebbségi törekvések elgáncsolását szív­ügyüknek és főhivatásúknak tartják. A Magyar Hírlapnak és a többi zsidóérdekelt­­ségil és zsidótól lu, de magát jó magyarnak val­ló újságnak ezt illenék tudni és illenék ellene va­lamit tenni... BUDAPEST. — (Szerkesztőségünk tele­fonjelentése.) Kovrig János, az Uj Magyar­ság munkatársa Rómában kihallgatáson je­lent meg Mussolini olasz miniszterelnöknél. A neves magyar publicista lapjának vasár­napi számában közli a nevezetes kihallgatás lefolyását. A kihallgatás huszonöt percig tartott, a duce közvetlen modorban, meleg barátsággal beszélt a magyar újságíróval. Dolgozószobájában fogadta a magyar publi­cistát, aki feleségével együtt jelent meg a | duce előtt. Mint Kovrig irja, a duce tette föl j az első kérdést. —- Olvasnak-e könyvet a magyar parasz­tok, hány hallgatója van a magyar rádiónak, j mennyi példányszámban vásárolják az Uj Magyarságot, ugy-e a ,,magyarság” szó az egész népet jelenti, mint az olasz „italianita”? — dőlnek belőle a kérdések. Csak az íróasztal választja el a dúcét a magyar újságírótól. Kovriggal a duce né­metül beszél, az újságíró feleségével ola­szul. A magyar publicista átnyújtja a dúcé­nak az ,,Uj Magyarság" néhány példányát és az 1938-as évkönyvet, majd ő kérdezi; meg. Egy tragikus miért? — Volt-e a duce a világháborúban olyan frontszakaszon, amelynek másik oldalán magyar csapatok álltak? A duce határozottan fele!: — Igen, a Doberdón s a San Micheten. A harci szünetekben gyakran figyeltük a magyarokat. Itt egy pillanatra megáll, azután felvillan a szeme, majd kitárja a karjait és szinte szenvedélyesen Így folytatja: — Az olaszoknak és a magyaroknak a történelem folyamán sohasem volt okuk arra, hogy harcban álljanak egymással!. Miért kellett ennek megtörténnie? Miért? — A sors ... — feleli a magyas,újságíró. —■ Igen, a tragikus sors, <•— mondja ismét a duce és hangjából megindultság érzik. Mussolini és a magyar irodalom A magyar irodalomra terelődik ezután a beszélgetés. A magyar újságíró megemlíti Mussolininak még a háború előtt az Avanti­­ban megjelent egyik cikkét, amelyben Petőfi bires mondatát idézte: „Szerelmemért fölál­dozom életemet, a szabadságért szerelme­met”. A duce arca Petőfi nevének említésére újból fölragyog s olaszul ismétli a Petőfi­­idézetet. Majd elmondja, hogy a nagy magyar szabadság­költő valamennyi versét olvasta német nyelven. Az ember tragédiáját is ismeri, remekműnek mondja s nyomatékosan hoz­záteszi, hogy végig elolvasta. A modern magyar írók könyveit is ismeri. Megemlíti Pékár Gyula Ezüsthomloku ván-KOMÁROM. A komáromi kereske­delmi grémiumban szombaton értekezletet tartottak az államvasutak kiküldöttei, vala­mint az utazó közönség képviselői, hogy megbeszéljék az uj menetrendben szüksé­ges változtatásokat. Az államvasutak ki­küldöttei megígérték, hogy a közönség kí­vánságainak a lehetőség szerint eleget tesz­nek. így az uj menetrend szerint forgalom­ba helyeznek egy szerelvényt, amely 6 óra 32 perckor indul Komáromból. Érsekújvár­ra 7.25-kor, Pozsonyba 9.42-kor érkezik. Továbbá lesz egy vonat délután 12.35-kor, egy másik, amely 13.01-kor indul Komá­romból s csak Érsekújvárod áll meg. Ezek­nek megfelelő ellenvonatok is lesznek. Saj­nos, van egy panasza a komáromi utazók­nak, amelyen segíteni azonban most sem tudtak. Ha ugyanis valaki Komáromból azt a gyorsvonatot akarja elérni, amely 7 óra 15 perckor van Ujvárott s Pozsonyból Zó­lyomba megy, már hajnali 5 órakor el kell indulnia s Ujvárott másfél órát kell vesz­tegelnie az említett csatlakozás miatt. Meg volna azonban oldva a kérdés, ha Komá­romból később indítanának egy vonatot. Ezt azonban az illetékes vasutigazgatás, dórát s megemlékezik Hóman Bálint mun­kásságáról is. Amiről a duce nem beszél Az Uj Magyarság munkatársa itt megkoc­káztatja a kérdést, hogy hogyan tud szakí­tani magának annyi időt az olvasásra rop­pant elfoglaltsága mellett. A duce mosolyogva ezt mondja:-—* Beosztással mindenre ráér az ember. Majd életéiről akar feltenni kérdést a magyar újságíró, de a diuce egy kedves mozdulattal min­den erre vonatkozó kérdést elhárít magától. — Az én életemben nincsen semmi különös, — mondja, — olyan mint más emberé. Ez a természetes életfelfogása adja egyénisé­gének legnagyobb varázsát, jegyzi meg a magyar újságíró. Mm-solinin nem változott semmi, ami­óta a fasiszta légiókat győzelemre vezette és be­vonult a PaUaizzo Veneziába. Olyan, mint egy jovális, s az élettapasztalatok által optimizmusában meg nem ingatható de­rűs, magyar földesur. „Szeretem a magyar zenéi“ Ezután a zenéről beszélgetnek. Musisoiini sza­bad idejében hegedül. Egyszer tréfásan meg is jegyezte, hogy ha más foglalkozása nem volna, muzsikával is meg tudná keresni a kenyerét. Elragadtatással beszél a magyar zenéről — Szeretem a magyar muzsikát, csodálom és imádom. A zene történelmiében 'két ország van, amely ki­termelte a lírái operát: a német és az olasz. Wagner és Verdi. A világ valamennyi országa közül a magyar lehetett volna a harmadik. Mi­lyen kár, hogy a magyar népi muzsikát csak tö­redékekben lehet élvezni és hogy az önök nagy Lkat Ferenoe nem alkotta meg a magyar lírai operát. Mussolini a magyarokhoz A szoba egyik olvasóállványán Spanyolor­szág térképe van nyitva. Amikor ezt a magyar újságíró megpillantja, a külpolitikai helyzetről való véleményét kérdezi meg a dúcénak. Mus­solini a leghatározottabb hangon a következő kijelentést teszi: — Magyarországnak mindig barátja vol­tam, az vagyok és ex is maradok* A belső megyőzödés erejével hangzottak el ezek a szavak, jegyzi meg a magyar publicista, olyan súllyal és tekintéllyel, amellyel csak egy nagy birodalom felelős vezére bírhat. Ez a ha­tározottság és erő sziklaszilárd alapját jelenti a magyar barátságnak, amelynek tudata minden olasz lelkében él. A duce ezután felkel az íróasztaltól és lassan beszélgetve a hatalmas termeken keresztül kiki­­séri magyar látogatóit. Búcsúzóul a magyar pub­licista megkérdezi, van-e szándékában Budapest­re jönni. Mussolini megáll s moslyogva mondja: — El akarok menni Budapestre. Ez már ré­gen szándékomban van. De hát... — Széles mozdulatot tesz s azután igy folytatja: Majd egyszer váratlanul megérkezem. megígérni ismételten nem tudta. Változás lesz a gyorsvonatok rendjében is. Prágából a hajnali gyorsvonat 4.58-kor érkezik Komáromba s Magyar-Komárom­­ban ez a vonat 5.17-kor van. Onnan 5.35- kor indul tovább. A vámvizsgálat egy fél órával megrövidül, viszont a magyarkomá­romi állomásra ezentúl a reggeli gyorshoz nem lehet átmenni a korai idő miatt. Aki ezzel a vonattal akar Budapestre utazni, annak a csehszlovákiai oldalon kell felülnie. Viszont lesz később egy Becs felől Buda­pestre tartó gyorsvonat Magyar-Komárom­­ban, amely 8.36-kor van Magyar-Komá­­romban s 10 óra tájban Budapesten. A hi­dat visszafelé sem lehet majd használni, mert a pesti gyors 22.52-kor érkezik Ma­­gyar-Komáromba, Csehszlovákia felé 23.28- kor indul s oda 23.37-kor érkezik. Ekkor lehet Komáromban felülni a Prága felé vivő gyorsra. Uj autóbusz fs lesz, ha elkészül a meg­felelő ut: Dunaszerdahely, Negyed, Guta, Érsekújvár irányában. Ez komáromi szem­pontból annyiban lesz hátrányos, hogy a gutái forgalom Érsekújvár felé fog tájéko­zódni. Ajkkor fogok leereszkedni, amikor senki sení vár. — Kezével jelzi a repülőgép leszállását és szívből nevet hozzá, minit egy örvendező, kedves nagy gyermek. Bú­csúzóul kezet fog és megismétli előbbi kijelenté­sét, amely már úgy hangzik, mint egy üzenet Magyarország felé: „írja meg, hogy Magyaror­szágnak mindig barátja voltam, az vagyok és barátja is maradok. Az egyesült pártból Az egyesült országos keresztényezocialista és magyar nemzeti párt kassai kerületének minden községi szervezetében már több, mint egy évvel ezelőtt tartották meg az, egységesítő közgyűlése­ket, mely alkalommal a volt két párt hívei a leg­nagyobb lelkesedéssel csatlakoztak az egyesült párt zöld-fehér zászlaja alá. Ezalatt az idő alatt valamennyi helyi szervezet erős egységgé forrott össze és az építő-, szervező- és kulturális munka terén a legszebb eredményeket érték el. Az egye­sült párt szervezeti szabályzata értelmében a helyi szervezetek tisztujitását minden évben foganato­sítani kell. Ez á tiszbujitás a kassai kerület köz­ségeiben most van folyamatban, nagyo-bbezabásu tagértekezletek keretében, amikor a kiküldött já­rási titkár tájékoztatja a hallgatóságot az aktuá­lis politikai, gazdasági és kulturális helyzetről és felvilágosítást nyújt a híveknek minden ügyes­bajos dologban. — Már eddig is számos község­ben tartották meg a tisztujit-ást,, amelyek a leg­nagyobb lelkesedés jegyében zajlottak le és ez­­alkalommal a párthivek a legteljesebb bizalmukról és hűségűkről biztositották a párt országos vezé­reit, dr. Szüllő Géza parlamenti klufoelnököt, Ja­­roes Andor országos elnököt és Esterházy János országos ügyvezető elnököt. — Az alábbiakban soroljuk fel azokat a községeket, ahol a párt helyi szervezeteinek tisztujitásalt az ehniult na­pokban megejtették: Garany (tőketerebesi járás): elnök Varga Pál András, társelnök Horosz János, ügyv. elnök Béres András, alelnökök Nagy B. Bé­res András és Kiss Varga estók Béla, jegyző Ju­hász András, titkár Nagy Vargaestók Ferenc, pénz­táros B. Béres János, ellenőrök Halász János és Estu András. — Imreg (tőketerebesi járás): elnök Lakács Mihály, társelnök Pásztor János, ügyv. el­nök ifj. P. Kanócz János, alelnökök Kovács János és H. Kanócz Mihály, jegyző ifj. Vinczlér János* titkár P. Kanócz István, pénztáros Konyár András, ellenőrök B. Kanócz József és Seszták József. — Hardicsa (tőketerebesi járás): elnök Kiss Peti Mi­hály, társelnök Nagy István, ügvv. elnök Peti László, alelnökök Sposhy Lajos, Oláh János, Far­baj András és Nagy András, jegyző B. Kovács Mihály, titkár Stefán András, pénztáros Szövik Mihály, ellenőrök Lajos András és Kosztint Fe­renc. *— Csap (kiráiyhelmeci járás): tiszteletbeli elnök Koncz András, elnök Szajkó József, társel­nök Kazinczy Bertalan, ügyv. elnök Kovács Jó­zsef, alelnök Popovies István, titkár ifj. Belovics Károly, pénztárosok Hegedűs Lajos és Sebők Já­nos, ellenőrök Harcsár Sándor és Kazinczy De­zső. — Lasztóc (tőketerebesi járás): elnök Nagy Lajos, tiszteletbeli elnök Erdélyi András reformá­tus lelkész, társelnök Körtvélyessy László, ügyv, elnök Záboly Pál, jegyző Soltész Dezső, titkár Nagy Károly, pénztáros Záboly István, ellenőrök Peczár Bertalan és Sebők Géza. — Legenye (tőke­terebesi járás): elnök Kiszely József, társelnök Szabó László, ügyv. elnök Pólyák András, jegyző Zelvay Zsigmond, titkár Kocsi Bertalan, pénztá­ros Magyar Tamás, ellenőrök Boldizsár Jenő és Matuoh Milhálv. — Bodolló (szepsi járás): elnök Paiócz Elek, ügyv. elnök K. Bodnár István, alel­nökök Ritter Dezső és Szalay József, titkár Frindt László, .jegyző Paczkó József, pénztáros Ádám An­drás, ellenőrök Varga István, Bodnár Bertalan, Do­hányos József és Paczkó István. — Kuntapolca (rozsuyói járás): elnök Király Pál, alelnök Dánie­­lisz Pál, jegyző Demeter Miklós, titkár ifj. Orbán János, pénztáros tlemeter Sámuel, ellenőrök Ha­lász István és Molnár István. — Páskaháza (rovs­­nyói járás): elnök ifj. Kőröesy János, alelnök Máthó László, jegvző Buzi Sámuel, titkár Kőrössy Sándor, pénztáros" Tóth János, ellenőrök Kőrössy Károly és Mátlhó Sámuel. — Krasznahorkaváralja (rozsnvói járás): elnök Gáspár István, alelnök Mankó István, jegvző Orbán János Langha-mmer, titkár Balázs János alsó, pénztáros Szarka János, ellenőrök Völgyik János és Korin túsz Imre. — Berzéte (rozsnyói járás): elnök ifj. Bacsó András, alelnök Alsó Bacsó Lajos, jegyző Szekeres István, titkár Tóth István, pénztáros Gáspár Ferenc, el­lenőrök Bacsó Benjámin és Lőrincz Lajos. — Sza* lóc (rozsnyói járás): elnök Tömöl László, alelnök Ambrus László, jegyző Csefó István, titkár Csu­­nyóeska András, pénztáros Oiunyócska László, el­lenőrök Bene Benjámin és G. Csunyócska László. — Mokcsakerész (n agykap ősi járás): elnök Haraszhhy Sándor, társelnök Bosnyák Ferenc., ügyv. elnök Böszörményi Sándor, jegyző Bálint József, titkár Barilló János, pénztáros Böszörményi Gyula, el­lenőrök Miha’Jkó János és Balázs Ferenc, — Mo­gyorós (nagykaposi járás): elnök Böszörményi Sándor, társelnök Eötvös Dániel, ügvv. elnök Gal­­góczy István, jegyző Pápay Antal, titkár Eötvös Ferenc, pénztáros Pápay Dezső, ellenőrök Eötvös Elek és Fekésházy József. — Budaháza (nagvka­pós i járás): elnök Jáger János, Ügvv. elnök bor­nemissza Gyula, társelnök Hegyes Mihály, jegyző Jakab József, titkár Gsucska István, pénztáros Csizmár Tárnáé, ellenőrök Mihók Péter ée Hama­­rics István, Változások a délszlovákiai menetrendben 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom