Prágai Magyar Hirlap, 1938. február (17. évfolyam, 25-48 / 4468-4491. szám)

1938-02-10 / 33. (4476.) szám

é j& L , ■■ / XVIK évf* 33‘ (4476) szám * Cstttörtök • 1938 február 10 Előfizetési ír: évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 Itt, vasárnap 2.— KI. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská u 11 c e 12, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet • • TELEFON: 303-11. • • SÜRGÖNYC1M-. HÍRLAP, PRftHfl. Románia és a kisantant (*) Még meg sem szilárdult, máris inog a falaj a Goga-kormány lába alatt. Goga kap­kodó, álradikális és határozatlan politikájá­val sikerült olyan ellenzéki erőket egy tá­borba tömöriteni, amelyek azelőtt engesztel­hetetlen harcban álltak szemben egymással. Ez a Goga-kormány egyetlen érdeme román szempontból: sikerült egy táborba terelni Codreanut Maniuval s mint a legújabb ese­mények mutatják, Bratianuval is. Hogy az­tán az olyan liberalizmusnak s az olyan nemzeti demokráciának, mely a vasgárdával tud közös programot szerkeszteni, mi az ér­téke, ne firtassuk, s ne kérdezzük azt sem, hogyha Goga most bukik s utána más jel­szavak s más alakok emelkednek a hatalom­ba, megváltozik-e majd a román közélet, eny­hül-e a nyomás, ami néhány hónap óta el­viselhetetlenül nehezedik az egész román gazdasági és politikai életre — tény az, hogy az első nemzeti koncentráció, amely a há­ború utáni román politikában kezdi körvo­nalait kibontani, most van keletkezőben. Ugy látszik, kellett hozzá a Goga-féle káosz, ellentmondó intézkedések, zűrzavaros elmé­letek, kósza jelszavak tombolása, hogy a ró­nán politikai élet vezérei magukra eszmélje­nek s megpróbálják hazájukat menteni. Mert iha már minden román politikus nyíltan hir­deti, hogy „Románia megmentéséről” van szó. Semmivel sem kevesebbről. S ha ők mondják —- egyértelműen és demonstratíve Maniutól Codreanuig és Tatarescutől Titu­­lescuig —akkor talán, ezt az egyet kivéte­lesen el is lehet hinni nekik. Kár, hogy nem mélyednek el alaposabban! a problémában s kár, hogy nem tárják föl Európa közvéleménye elé nyíltan, hogy mi­lyen betegségek gyötrik a román közéletet. Kár, mert Európa sorsintézőinek volna mit tanulni a román esetből. Hiszen ha a Goga­­féle dilettantizmus valóban alaposan hozzá is járult a viszonyok teljes lezülléséhez, még­sem lehet azt mondani, hogy a néhányhetes Goga-uralom az oka mindennek. Hogyha Goga nem jött volna, akkor ma Romániában paradicsomi béke uralkodik? Hiszen Goga maga is csak krizistünet. Soha nem kerülhe­tett volna uralomra zűrzavaros programjá­val, kinos dilettantizmusával és olcsó ma­­chiavellizmusával, ha évek óta nem romlik mindegyre a román közerkölcs, ha a kor­rupció nem végzi el oly alaposan a maga romboló munkáját a közélet minden terüle­tén, ha a gazdasági erők nem sorvadnak el, ha a politikában a gyanús improvizációk nem renditik meg egyaránt a legmagasabb körök s a legszegényebb népréteg bizalmát. Gogát nem lehet elszigetelt jelenségnek te­kinteni, valószínűleg ő maga sem képzeli, hogy ritka politikai képességei emelték a ha­talomba s valószínűleg a király választása sem esett volna rá, hogyha a viszonyok ala­kulása nem teszi szükségessé vagy legalább­is indokolttá a radikalizmus érvényesülését bizonyos irányban. Mert nem egészen helyes az az okoskodás, hogyha Goga nem jön, ak­kor jön a vasgárda, el lehet képzelni, tekin­tettel az orosz szomszédságra, a román köz­élet társadalmi kiegyensúlyozottságára, hogy az események további fejlődése a tömegek boJsevizálódására vezethet. Csakhogy ezt a folyamatot Goga kispolgári álradikalizmusa nem tudja megakasztani, aminthogy kide­rült, hogy a vasgárda felé sem bizonyul ha­tásos ellenszernek. A fasizmusnak egyik sa­játsága a személyhezkötöttség s hiába sajá-EOLYTATÁS A 2. OLD. I. HASÁBJÁN Kánya és Beck tárgyalásainak előterében: Lengyelország duna völgyi orientációja Mint keleteurópai nagyhatalom beleszólást kíván a Dunavfilgy külpolitikai problémáiba ■■ Kánya a hagyományos magyar-lengyel barátságról Horthy kormányzó Varsóban •• VARSÓ. — Kánya Kálmán magyar kül­ügyminiszter szerdán délelőtt 11 órakor fo­gadta a sajtó képviselőit és előttük nyilat­kozott lengyelországi tárgyalásairól. — Azt hiszem, — mondotta — hogy nem szükséges külön hangsúlyoznom, hogy ezekben a napokban a krakói és varsói ün­nepléseknek milyen mély és őszinte vissz­hangja van Magyarországon, amelynek né­pét a történelem által megpecsételt barát­ság fűzi a lengyel nemzethez. Az azonos történeti ideálok szolgálása és egymás sor­sának kölcsönös megértése magyarázza a két állam között fennálló hagyományos jó kapcsolatokat, amelyeknek legszembetű­nőbb jellegzetességét abban látom, hogy Lengyelország és Magyarország között so­hasem volt ellentét. Aktív békepolitika A továbbiakban utalt a Magyarország és Lengyelország között két évvel ezelőtt lét­rejött békéltetési és választott bírósági egyezmény megkötésére, majd egy régebbi varsói látogatására és igy folytatta: — Mindezek a lépések még szorosabbá tették a két állam között való szellemi együttműködést. Őszinte örömömre és leg­teljesebb megeléged j emre szolgál ezek után megállapítani, hogy azok a megbeszélések, amelyeket a magyar államfő mostani len­gyelországi látogatása kapcsán Beck kül­ügyminiszter úrral folytatni szerencsém volt, újból kifejezésre juttatták a két állam kö­zötti kapcsolatoknak változatlanul barátsá­gos voltát. A Magyarország és Lengyelor­szág között való együttműködés alapját a béke fenntartására irányuló közös törekvé­sünk képezi. Erre az együttműködésre Ma­gyarország kész a jövőben is azon válto­zatlan külpolitikájánál fogva, amelyet a kö­zelmúltban mint erőviszonyainkhoz mért aktív békepolitikát jelöltem meg és amely­nek célja a valódi béke előfeltételeinek fo­kozatos megteremtése. A magyar-lengyel barátság különleges értékét abban vélem megjelölhetni, hogy az jelentékenyen hoz­zájárulhat a Dunamedencében levő atmosz­féra megjavításához, ami nemcsak Magyar­­országnak és Lengyelországnak, hanem egész Európának egyaránt érdeke. Kánya és Beck tárgyalásai BUDAPEST. —' (Szerkesztőségünk tele­fonjelentése.) A Függetlenség cimü lap var­sói különtudósitójának jelentése szerint Beck lengyel és Kánya magyar külügyminiszter megbeszéléseinek főtémája a nemzetközi helyzet megtárgyalása volt. Nemcsak azokat a szempontokat tárgyalták meg, amelyek a két állam és a velük kapcsolatban lévő or­szágok között fönnállanak, hanem azokat is, amelyek a nembaráti államokkal szemben fönnforognak. Szőnyegre került a népszö­vetség problémája is és ezzel kapcsolatban Lengyelország ugyanazt a dinamikus politi­kát vallja magáénak, amelyet Magyarország részéről oly sűrűn hangoztatnak. A megbe­szélések eddigi pozitívumaként megállapít­ható, hogy Lengyelország mint keleteurópai nagyhatalom az eddiginél erőteljesebben ér­deklődik a Dunamedence kérdései iránt és nem közömbös reá nézve, hogy mi történik a Dunamedencében. Lengyelország a jövőben ugyanolyan aktív külpolitikát folytat ezen a téren, mint Magyarország. A két külügymi­niszter megbeszéléseiről szerdán délután ad­nak ki hivatalos közleményt. Mcsdcki elnök már májusban Budapestre utazik A Függetlenség varsói jelentésében még azt az értesülést is közli, hogy a lengyel po­litikai körök véleménye szerint Moscicki köztársasági elnök budapesti látogatására előreláthatólag már május havában sor ke­rül. Egy régebbi hir — amint ismeretes —­­arról szólt, hogy a lengyel köztársasági el­nök szeptember folyamán viszonozza Buda­pesten a magyar kormányzó mostani len­gyelországi látogatását. A magyar kormányzó Varsóban BIALOWIEZSA. — A bialowiezsai er­dőrengetegben rendezett vadászatok hétfőn véget értek. Horthy Miklós kormányzó és a vadászaton résztvett előkelőségek szerdán délelőtt elhagyták Bielowiezsát és Varsóba utaztak. Mint az odautazáskor, ugy most az elutazáskor is Moscicki köztársasági elnök különvonatával előbb indult el Varsóba és a Túrán nevű magyar különvonat csak mint­egy egy órával később gördült ki a pálya­udvarról s vitte a magyar kormányzót és kíséretét. Moscicki köztársasági elnök azért indult el előbb, hogy a varsói pályaudvaron már várhassa a magyar államfőt. Az ő kü­­lönvonatán utazott Axel dán királyi herceg is, aki szintén részt vett a bialowiezsai va­dászatokon. Lelkes fogadtatás Varsóban VARSÓ. — Bialowiezsáíól Varsóig az állomásokon és a pályatest mentén minde­nütt óriási lelkesedéssel és hódolattal kö­szöntötték a falvak és városok lakói Ma­gyarország kormányzóját, aki rövid otíar­­tózkodása alatt páratlanul népszerű lett egész Lengyelországban. A lengyel fővárosban déli tizenkét óra­kor hatalmas tömeg zsúfolódott össze a be­vonulási útvonal mentén felállított katonai sorfal mögött. Az útvonal felejthetetlenül szép. Mindenütt magyar és lengyel címeres lobogók, az ablakokban és a házak falain drapériák s drága szőnyegek. Ünnepi dísz­ben van az úgynevezett vilnói pályaudyar, ahova befut a magyar kormányzó külön­­vonata. Öt perccel két óra előtt érkezett meg Moscicki elnök különvonata. Két órakor összegyűlt a kormányzó fogadására a hiva­talos Lengyelország. Együtt vannak a len­gyel kormány tagjai és az állami főméltósá­gok, megérkezett a pályaudvarra Kánya magyar külügyminiszter is. Két óra 10 perc­kor a pályaudvar perronján álló diszszázad kürtöse diszjelet fuj. Megjelent a perronon Moscicki elnök és vele együtt az előkelősé­gek csoportja. Már gördül is be a kormány­zó különvonata. Amikor a vonat megáll, Horthy kormányzó piros arccal, jókedvűen száll ki a termeskocsiból. Melegen üdvözlik egymást Moscickival, majd a himnusz hang­jai mellett a két államfő ellép a fegyveresen tisztelgő diszszázad előtt. Fölzeng az „Éljen!1* — Varsó uccáin Ezután a két államfő kíséretével együtt el­hagyja a pályaudvart, hogy gépkocsikon a ki­rályi kastélyba vonuljon. A pályaudvar előtti térségen egyetlen hatalmas üdvrivalgás fogadja a két államfő megjelenését. Szűnni nem akaró ünneplés közben indult meg a gépkocsik sora a királyi kastély felé. A sürü embertömeg magyar „Éljen” kiáltással üdvözli Magyarország kor­mányzóját. A királyi kastély előtt diadalkapu alatt haladt át a menet. A diadalkapun óriási betűs magyar felírás élteti Magyarországot, mint Szent István országát. A vár udvarán SkrozwsZki helyettes kabinet­főnök köszöntötte a kormányzót és a köztársa­sági elnököt, majd a kormányzót felvezették lak­osztályába. Horthy kormányzó és kísérete szerda estig marad a lengyel fővárosban, majd hazautazik Budapestre. Útja ezúttal is Szlovákia földjén vezet keresztül. A magyar előkelőségek kitüntetései Moscicki köztársasági elnök Horthy kormányzó látogatása alkalmából a kormányzó kíséretének tagjait magas kitüntetésben részesítette. Uray István kabinetirodai főnöknek és Keresztes- Fischer Lajos altábornagynak, a kormányzó ka­tonai irodája főnökének, a Polonia Restituta rend elsőosztályát adományozta. Koós Miklós ezredes első szárnysegéd a Polonia Restituta rend középkeresztjét kapta a csillagokkal. Brunswick György alezredest, Gerlóczy Gábor alezredest, Németh Tibor őrnagyot, Scholz And­rás szárnysegédet, Krisíófy József követségi ta­nácsost, Lengyel Béla alezredest, katonai atta­sét és Görgey Ferenc miniszteri osztálytanácsost a Polonia Restituta rend középkeresztjével tün­tette ki a köztársasági elnök. A kiséret többi tagjának a rend tiszti keresztjét, illetve lovag­keresztjét adományozta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom