Prágai Magyar Hirlap, 1938. február (17. évfolyam, 25-48 / 4468-4491. szám)
1938-02-09 / 32. (4475.) szám
iiiiiiiMHiiiTfWiBnrT"Tni"i11 ir'iiw^M'iiirMiiTBWirffrT 1938 február 9, szerda. Újabb orosz rejtély Eltűnt a bukaresti szovjetügyvivo Vasárnap este óta nyoma veszett ■ Verekedés a lépcsőházban ■ Politikai merénylet? nemcsak külső ellenséget és harcot, kanén belső szétbomlást is, a halált. Pilsudgzki re* ceptje a magyaroknak is hasznos. Közeledni a német (vagy osztrák) szomszédhoz mert ez a kisebb veszedelem, — de vigyázni arra, hogy a némethez ne jusson tulközel. mert ,,benne sem lehet végérvényesen bizni“ — s játszani azt a nehéz, de okos és hasznos európai egyensulyjátékot, amit Beck és Kánya oly felülmúlhatatlan bravúrra] ért. A két külpolitika hajszálnyira megegyezik s Horthy Miklós útja tényleg két közös utón haladó testvérnemzet barátságának megpecsételése lehet. A lengyelekről sok rosszat beszélnek ellenfeleik, hogy ellensúlyozzák a velük való barátkozás értékét. Sok olyat, amit a magyarokról is mondani szoktak. Lelkesedésük szalmaláng, hangoztatják a rosszakarók, a széthúzás közöttük erősebb minden nemes eszménél, szívesen és gőgösen játszók az urat, nem értenek a pénzhez és nem tudnak gazdálkodni, kasztokat állítanak fel népükön belül és igazságtalanul betartják a ,.disztánszot“, elhanyagolják országukat, gazdagokra és szegényekre oszlanak és szavaik nincsenek arányban tetteikkel, a sok sallang között elvesz a szolidság és az átlagos jólét. Mily nevetséges vádak! Lengyel szalmaláng? Van-e ország — a magyaron kívül — amely a történelemben szívósakban és kitartóbban tudott harcolni1 a szabadságáért? Urat játszanak? Akad-e ország. amelyben a vezető kaszt eredményesebben tudta védeni a történelemben a nemzetet a legnehezebb körülmények között az elpusztulástól, mint a lengyel nemesek? Gazdasági tehetetlenség? Csak az kap kegyelmet a mai világ itélőszéke előtt, aki tőkét tudott harácsolni és évszázados elnyomással gazdag népeket kiszipolyozni, megsemmisíteni az inkákat, rabszolgává tenni a négert, elrabolni Ázsia és Amerika kincseit? Könnyű „gazdagságról** beszélni annak, aki évszázadokig kizsákmányolt másokat. A magyar gazdagság nyoma: Becs, a lengyelé: Szentpétervár. Szinte felesleges a vádakra felelni, amelyek a lengyel „tökéletlenségről** beszélnek. Kell nagyobb bizonyíték, nagyobb csoda, mint az, hogy Lengyelország ma is létezik és nagyobb, erősebb, mint valaha volt? Hogy feltámadt, annak ellenére, hogy három idegen hatalom telepedett a nyakára és másfél évszázadig a legkegyetlenebb rabságban tartotta, megrabolta nemzeti önállóságától, irtotta, elnemzetlenitette, szétdarabolta, megcsonkította? Kell nagyobb bizonyiték a lengyel érték mellett, mint az, hogy ez a „tökéletlen" nemzet másfél évszázadig nem pusztult el, hanem átvészelte a legnagyobb megpróbáltatásokat is s oly erővel tudott feltámadni, hogy ma Európát beragyogja a fénye és nagyhatalmi pozíciót vjvott ki Pilsudszki és Beck ügyességével? A semmiből, a biztos megsemmisülésből elevenedett meg a lengyel főnixmadár, a sírból, amelyet népek álltak körül és siratták a letűnt nagyságot. A lengyel nem halt meg. feltámadt. S ez a nép volna tökéletlen? Amely megvalósította a csodát? Ez a halálos tespedésből újjáéledt nemzet? Nem, ez a nép nem tökéletlen és nem olcsó barát. BUKAREST. —- A Havas-ügynökség jelenti: Buíenko Teodor, a bukaresti szovjetkövetség ügyvivője titokzatos módon eltűnt lakásáról. Attól tartanak, hogy merénylet áldozata lett. Butenko Osztrovszki követ elutazása óta vezeti a szovjetköveíséget. Vasárnap este 20 órakor az ügyvivő elhagyta a követség épületét és autón lakására ment. A követség orosz gépkocsivezetője azt állitja, hogy Buíenkot egész lakása elé vitte s a ház előtt addig várt, amig az ügyvivő bement a kapun és belülről bezárta az ajtót. Ettől a pillanattól kezdve a diplomatának nyomaveszett. Házvezetőnője, egy román nő, kijelenti, hogy este 21 órakor, amikor a házvezetőnő aludni tért, az ügyvivő még nem volt otthon. Reggel a házvezetőnő meglepetéssel PRÁGA. — A képviselőház költségvetési bizottsága má délelőtt ült össze az 1936. évi állami költségvetés túllépéseinek utólagos jóváhagyásáról szóló törvényjavaslat és az 1936. évi állami zárszámadás megtárgyalása végett. Remes előadó csaknem kétórás beszédében kemény szavakkal ostorozta a költségvetési túllépéseket. A méltán nagy érdeklődésre és figyelemre számottartó beszédből a parlamenti levelező mindössze néhány mondatot adott ki. Eszerint—~ az 1936. évi pénztári hiány 1760 millió volt, de a járandóságban a hiány 2316 milliót tett ki. A költségvetés túllépése sehol sem történt könnyelműen és felelőtlenül, hanem az összes túllépést teljesen indokolta a szükségesség, különösen az áliamvédelem. Szükségesnek tartja az előadó azt, hogy az adók készpénzzel legyenek fizethetők az illetékes adóhivatalnál, ha a fél úgy kívánja. Remes a továbbiakban az úgynevezett állami „aktivák** rohamos emelkedésének tarthatatlanságára utalt, mint amilyen „aktívum** az előlegezett talátta, hogy Butenko ágya érintetlen. A hétfő délelőtti órádban a követség! titkár az ügyvivő lakására ment. Amikor megtudta, hogy Butenkonak nyoma veszett, átvizsgáltatta a házat, itt azonban mindenütt teljes rend uralkodott, csupán a lépcsőházban találtak a detektívek néhány gyanús foltot. Butenko két hónappal ezelőtt érkezett Bukarestbe és a követség közelében egy csöndes uccában bérelt négyszobás lakást. Ugyanebben a házban laluiak a követség többi tagjai is. Butenko 37 éves volt. Felesége és gyermeke útban vannak Moszkvából Bukarestbe. A nyomozás BUKAREST. — A román hatóságok egynitói fizetések, melyek összege 1936-ban elérte a 13.3 milliárdot. Az 1936. gazdasági év valami kedvezően egyáltalán nem jelentkezett az állami pénzügyekben, mert az előirt adók összege kisebb az 1935. évi kivetésnél s a kiadások még mindig magasabbak, mint 1935-ben voltak. Az állami üzemek az állampénztárnak 154 millióval többet adtak le,- mint 1935-ben. Az állami alapok gazdálkodásával kapcsolatban az előadó. a parlamenti ellenőrzést sürgeti, mert demokratikus államban nem tűrhető, hogy jelentős összegek mentesüljenek a parlamenti ellenőrzés alóL A költségvetési túllépések utólagos jóváhagyásáról szóló kormányjavaslatot s az 1936. évi zárszámadást elfogadásra ajánlja. A nyomban megkezdett vitában elsőnek dr. Rosche (szudétanémetpárti) szólalt fel. A szónok sürget} a miniszteri felelősségről szóló törvény végrehajtási rendeletének kiadását. A legfelső számviteli és ellenőrző hivatal mai alakjában tulajdonképpen hatáskör nélküli statisztikai hivatal, előre nem adtak ki jelentést a titokzatos ese-« ményről. A ház, ahol az ügyvivő lakott, egy villanegyedben fekszik s ezen a vidéken még nem minden házat építettek föl. A villa előtt is nagy üres telek van. A követségről autón négy perc alatt lehet eljutni a lakáshoz. A gyanús foltokból, amelyeket a fehérmárvánnyal kirakott lépcsőházban találtak, a rendőrség arra következtet, hogy Butenko és támadói közt küzdelem folyt le. A foltokat most orvosok vizsgálják fölül. A vasgárda kijelentette, hogy sem Butenko eltűnéséhez, sem a bukaresti Corso-kávéház ellen elkövetett hétfő esti támadáshoz nincsen köze és az esetekről semmit sem tud. amely csak megállapításokat tesz. Felvilágosításokat követel a dubovai olajfinomító ügyében. Az államvédelem 1938-ra 6.5 milliárdot igényelt, az 1935 *—• 1938-as években 16.2 milliárdot fogyaszt el. Az államvédelemnél figyelembe veendő a pénzügyi fegyverkezés és a gazdasági hátvéd is. Az állam eladósodottsága elsősorban az évi költségvetések és zárszámadások között felmerült különbözetekből ered. Az átmeneti konjunktúra kizárólag a fegyverkezésre vezethető vissza. Kétórás ebédszünet után dr.. Rosche foly* tatta beszédét. Délután fölszólalt a vitában Esterházy János nemzetgyűlési képviselő, aki az' egyesült párt nevében bírálta a zárszámadást. Beszédében különösen azt hangsúlyozta ki, hogy a többség téved, ha azt hiszi, hogy a nemzetiségi probléma csak a német komplexumot öleli föl, hanem épp olyan égető és sürgős a magyar kérdés megoldása 'is: Beszédét lapunk legközelebbi számában ismertetjük. Utána Florek szlovák néppárti képviselő beszélt s rendkívül éles szavakkal bírálta Dérer miniszter eljárását. A bizottság szerdán tiz órakor folytatja á vitát. Valószínű, hogy csütörtökön is lesz ülés. Az ülésen föltűnt, hogy a kormánypártok képviselői mélyen hallgattak és egyikük sem jelentkezett szólásra. Úgy hírlik, hogy Remes előadó, aki minden előadói jelentésében meglepetésszerü leleplezésekkel szolgált, ez alkalommal a ház ülésére tartogatja meglepetéseit. Protekció Irta: Falu Tamás A pályázatra hatvan folyamodvány érkezett be. Egy állásra 'hatvan pályázó! És mind a hatvan remélt, futkosott, imádkozott, terveket épített. Kétpatakyné azt érezte, hogy egyedül az ő •urának van joga a kinevezésre. Az letagadhatatlan, hogy ha az eddigi szenvedések lajstromával kellett volna pályázuiok, Kétpataky verhetetlen lett volna. Vannak patakok, melyek sima mederben. zátonyok és zökkenők nélkül érnek el a folyóig, még egy észrevehető kanyart sem kell tenniük. Az ő életük patakja azonban sziklák fölött görgött, hol jobbra, hol balra cikk-cakkozott, örvényeket képezett, hogy végül vízesés formájában zuhanjon alá a mélységbe. Istenem, mekkorát zuhantak. Hol van a régi jómód, a bizt-oneág, a nyugalom, az öregkornak arany keretben való megjelenése. Hol vannak a régi barátságok, kedves összejövetelek, finom ruhák, ínycsiklandó falatok, az élet sok-sok csemegéje? Csak most sikerülne! Ez távolról sem jelentené a boldog múlt visszatértét, csak nyugalmat adna. Hogy mégis, kalács helyett kenyér, de biztos jelen, s egy kissé megnyugtató jövő is. Kétpatakyné igen ügyes, élelmes asszony volt. Amiig az ura csak otthon ült és várta a sorsot, ő folyton szaladgált hírek után. Megtudta például, hogy a pályázat elintézésénél ketten jöhetnek számításba: art, ura és egy Kelemen nevű ur. A többinek egyrészt az okmányai nincsenek rendiben, másrészt a minősítésük és képzettségük sokkal alacsonyabb. Egy álmatlan éjszaka után elhatározta, hogy felmegy a minisztériumba. Lesz, ahogy lesz, de felmegy. Beszél magával az előadóval, s elmond neki mindent. A papiros rideg valami, a mellékletek szürkék, az adatok élettelenek, s az Írógép ■betűiben nem remeg az élet! El fog mondani mindent, amit kérvénybe írni nem lehetett. Ha ma nem mehet be, akkor bemegy holnap. Le fog győzni minden akadályt. Ha az előadó nem fogadja, akkor elmegy a lakására,, legrosszabb esetben a feleségéhez fordul. Hiszen az asszonyok mégis melegebb szivüek, s az asszony az asszonyt mindig jobban megérti, mint a férfi. Elintézte a ház Idolgokat, az ura észre sem vette, hogy a látogatóruháját vette magára. Nevetett az urán magában. Ilyenek ezek a férfiak. Ha az ura másik nyakkendőt kötött, ő azonnal észrevette, s ő most a legfénytizőbb ruháját vehette magára anélkül, hogy feltűnést keltett volna vele. Tizenkettőkor már ott állt a minisztérium komoly és komor palotája előtt. Egy kis láz volt éppen az épületben, a kegyelmes nr érkezését jelentették. A portás feszes testtartással állt a kapuban, az arca olyan ünnepélyes volt, mint Kótpatakyné a látogatóruihában. Szinte látni lehetett, hogy az ujjai izgatottan mozognak a keztyüben, várták a sapkáihoz való emeltetés pillanatát. Kétpatakyné egy kicsit, elszomorodott. Ha ilyen láz van most a minisztérium kapualjában, akkor láz van az első emeleten is a másodikon is, az ötödiken is. Az előadók már bizonyosan tornyozzák egymásra aktáikat, hogy jelentéseiket szabályszerűen lepergessék. Jobbnak látta, ha eltűnik a kapualjból. Kisembernek ma nem jó a nagy emberek útjába állni. Már régóta nincsenek országló napok, amikor az ember személyesen kesereghette cl bajait urának és királyának. Ma jobb, ba az ember láthatatlanná teszi magát. A második emelet jobb sarkában, egy nagy üveges folyosó mélyén megtalálta a referens nevét. Barna ajtón fehér névjegy. Sohasem hitte volna, hogy ekkora szívdobogást lehessen kapni egy névjegytől. Második pillantása a kilincsre esett. Szép fényes volt. Jó gazdasszony van a minisztériumban, gondolta, belső mosolygással akarva elnyomni szivének heves dobogását. Elkezdett fel és le sétálni a folyosón. Most már, hogy fölért, azt is el kellett külön határoznia, hogy benyit. Mert benyitni nem olyan könnyű, mint általában gondolják az emberek. Aki benyit, az sokszor nem is nyit, hanem csuk. ö ettől félt. Jaj, Istenem, mi lesz, ha az ajtó kizárja a reményeket ? öt percig sétált. Fekete kabátos urak siettek el mellette. Egyenruhás altisztek jöttek, kezükben csomagokkal és néhány tévelygő embeT andalgott a piros szőnyegen. Azt várhatták, amit ő, a szerencsét. Végre mégis benyitott. — Kérem szépen. — kezdte csaknem pityergő hangon. Mikor a titkár megtudta, hogy miről van szó, nem szólt egy szót sem, csak felemelte karját és a hivatali főnök ajtajára szögezett táblára mutatott. A táblán ez állt: „Protek torokat és kérelmezőket nem fogadok. Aki bármely ügyben bárkinek protegálását meg kísérli, az azt idézi elő. hogy az illető aktái a több' közül kiemeltetnek, s be nem adottnak tekintetnek.“ Kétpatakyné. csaknem elszédült. Erre nem volt elkészülve. Az ajtó ős az ablak között egy bosszú bőr .dívány nyúlt, leült. Rendezni kellett a gondolatait, Megnyomkodta a halántékát, úgynevezett migrént érzett a szemcsontjaiban. — Szabad egy kicsit itt ülnöm? — kérdezte a titkárt. — Csak tessék — felelte a fiatal titkár udvariasan. Kétpatakyné nemsokára felállt, az ajtóra szegezett tábla alá állt, s úgy látszott, hogy kívülről akarja megtanulni. Minden szónál szünetet tar* tott, betűkre szedte szét a szavakat, s hosszan gondolkozott értelmük felett. Egy-két percig gondolkozott, elhatározta magát, s a titkár felé fordulva kérdezte: — Fogad a méltóságos nr? A titkár megütődött az elszántságon és halkan felelte: — Bejelenthetem a nagyságos asszonyt, de figyelmeztetem, hogy végzetes lesz ez a lépése. Kit jelentsek be? — Ha megengedi, csak odabenn mondom meg a nevemet. A titkár vállat vont. bement a. párnázott ajtón, pár pillanat múlva visszajött és gyászos hangon mondta: — Móltóztassék. Kétpatakyné mindössze két percig volt benn az osztályfőnöknél. Lángoló arccal jött ki, némán biccentett fejével a titkár felé és elsietett. Alig tette be Kétpatakyné az ajtót, az osztályfőnök csengetett titkárjának — Kérlek — mondta szárazon, — Kelemen János pályázatát vedd ki n többi közül és tedd félre. Sajnálom a szerencsétlent, hogy a felesége oktalan könyörgésével lehetetlenné, tette, mikor csaknem a legesélyesebb volt. a kinevezésre. De. hát egyszer már ki kell irtani a protekciót, ni iádén formájában. i a zárszámadási vita első napján Remei előadói jelentése ez alkalommal nem volt ellenzéki ■ Esterházy János beszéde 2
