Prágai Magyar Hirlap, 1938. február (17. évfolyam, 25-48 / 4468-4491. szám)

1938-02-09 / 32. (4475.) szám

á

j&

L ,

I XVII. évf. 32. (4475) szám • SlGFCBa • 1933 február 9

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • fi képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több. Egyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.- Ki.

A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja

Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, 111. emelet. • O TEILEFON: 3 0 3 - 1 1. • •

SÜRGÖNYC1M: HÍRLAP, PRfiHfl.

Horthy Miklós látogatásával kapcsolatban

Magyarország dunavölgyi fontosságiról ir

a lengyel sajtó

Ma már Franciaországban is tudják, hogy Magyarország nélkül nem lehet a Punamedencét megszilárdítani - h magyar kormányra blaloviezsa: napjai

Lengyelek és magyarok

(sp) — „A történelemben Magyarországi és Lengyelország sohasem álltak fegyveresen egymással szemben.” Ezekkel a szavakkal fogadta a lengyel sajtó Horthy Miklós magyar kormányzót, akinek lengyelországi utazása valósággal diadaluthoz hasonlatos. .„Ismét, újból közöttünk a magyar urak”, — idézte Pilsudski híressé és hagyományossá vált üdvözlő szavait csaknem könnyekkel szemében Moscicki elnök, amikor Horthy Miklós kiszállt a krakói pályaudvaron. Egy régi-régi, s mélyen a népbe ágyazott barátság szakadt föl ismét a látogatás alkalmával, s ez a közeledés, ez a szeretet, amellyel a két nép most egymásról beszél, annyira nem közönséges és sablonos, hogy a világsajtó is fölfigyelt reá. A lengyelek és a magyarok sorsa sokszor közös volt a történelemben, s még inkább közös az a földrajzi helyzet, amelyben a két nép Középeurópában él. Más kis nemzetnek egy-egy veszélyes nagyhatalmi szomszédot adott a végzet, s a cseh nép például évszázadok óta csak egy nyomás ellen védekezett: a német nyomás ellen. A magyar és a lengyel két malomkő között őrlődött a történelem folyamán: egyformán nehezedett reá a német és az orosz teher. A lengyel problémája ugyanaz, mint a magyaré: két oldalra kell vigyáznia s ha nem figyel, „farkas esz meg, medve esz meg, de megesznek bennünket”, mint Ady dalolta a j nyugati és keleti nyomásra célozva. 1849-1 ben orosz kardcsapások semmisítették megy azt a magyar szabadságot, amit a hősies nép J az osztrákoktól már-már kivívott. Orosz lo-l vak tiporták agyon nemzeti géniuszunk legnagyobb csodáját, Petőfit, a tompa, orosz kolosszus buta szuronyai sebezték halálra a magyar nemzetnek azt a csodálatos márciusi fölkerekedését, amit a müveit nyugat akkoriban sokáig az emberi jogért és az emberi szabadságért való áldozás leghősiesebb és legönzetlenebb tetteként ünnepelt. Azóta sem támadhatott föl teljes fényben a magyar demokrácia és európaiasság, amit akkor a muzsik agyonvert.

A lengyelek még többet szenvedtek a keleti szomszédtól. Ami Petőfi nálunk, az Koszciuszkó náluk s ha Lengyelország mármár megszabadult nyugati ellenjátékosától, á némettől, mindig jött a keleti, az orosz és lenyomta. A tragédia közös volt, a kivitel módja is, nem csoda, ha a két nemzet a történelemben ott és akkor segítette egymást, ahol csak tudta. Mi magyarok például Bemet és Dembinszkyt kaptuk a lengyelektől s nemzeti ideálként tiszteljük őket. Amit a magyarok adtak a lengyelnek, még több és szerencsésebb volt:, csak Báthory Istvánra kell gondolnunk, a lengyelek egyik legnagyobb királyára. A közös sorsban a politika legújabb utjai is találkoztak és a két nemzet, amely közös veszedelmekkel küzd, ma is egy irányban halad. Pilsudszki megmutatta az utat, amelyet a két óriás hatalom közé ékelt nemzetnek választania kell, ha épen kíván átjutni Scilla és Charibdys között. Lehetetlen, hogy a lengyel és a magyar a Keletről és Nyugatról jövő nyomást kibírja. Legalább az egyik szomszéddal tűrhető, sőt barátságos viszonyt kell kiépítenie, mert a történelem megmutatta, jaj a lengyelnek vagy a magyarnak, ha mindkét szomszédja ujjat húz s engedi, hogy az oroszok és a németek megegyezett közös erővel ellenük forduljam-k. Az orosznémet egység Lengyelország f ' osztásáhozj h a magyar 1849-hez vez.:f'i‘ Gmk -ha aj

VARSÓ. — Horthy Miklós magyar kormányzó lengyelországi tartózkodása program szerint folyik le. Hétfőn a magyar kormányzó a bialowiezsai erdőrengetegben vadászott. Este a vadászkastélyban esíebéd volt s ez alkalommal Moscicki lengyel köztársasági elnök átnyújtotta Horthy kormányzónak a Szent Hubertus-vadászjelvényt, amelyet csak azok a személyiségek kaphatnak meg, akik együtt vadásztak a köztársasági elnökkel. A zöld szalagon függő kis kerek jelvény aranykeretben aggancsos szarvasfejet ábrázol, a szarvas aggáncsai között kereszt van. A ritkaszép jelvény nagy örömet okozott a kormányzónak, aki azonnal föl tűzte szmokingja gomblyukába. Még egy kedves ajándékot kapott s magyar kormányzó. Neumann erdőigazgató Báthory István életének történelmi jeleneteit megörökítő. mesteri faragásu ládikóban albumot ajánlott, föl, amely ötven fényképet tartalmaz a bialowiezsai rengetegről, minden évszakból és az erdőben élő valamennyi állatról. Horthy kormányzót a kedves figyelem meghatotta és meleg szavakkal mondott köszönetét.

A keddi vadászesemények

Kedden ismét ragyogó napsugaras idő virradt a vadásztársaságra. Az előkelő vendégek reggel nyolc órakor indultak a kastélytól 25 kilométernyire lévő vadászterületre gépkocsikon. A mai nap folyamán összhajtásra került sor. Délben 12 órakor megszakították a vadászatot és a vadásztársaság kinn a vadászterületen villásreggelizett. Horthy Miklós kormányzó szerdán reggel hagyja el Bialowiezsát és Moscicki köztársasági elnökkel Varsóba utazik.

Horthy Miklós lengyelországi időzése óta állandóan nagyszámú távirat és levél érkezik Hóry András varsói magyar követhez, akit fölkérnek arra, hogy tolmácsolja a kormányzó előtt hódolatukat, ragaszkodásukat és szeretetüket.

Kánya külügyminiszter Varsában

Hétfőn Kánya Kálmán magyar külügyminiszter jelen volt kíséretével együtt a bialowiezsai vadászkastélyban. A külügyminiszter a vadászaton nem vett részt, hanem gróf Csáky István

két középeurópai nép ki tudja használni a két óriás rivalitását, vagy az egyik gyámolitásában megbízhat, akkor remélhet nyugodt nemzeti élétet. Pilsudszki 1935 körül feltette a kérdést: melyiket válasszam a két szomszéd közül, a civilizált Nyugatot, vagy a barbár Keletet? A válasz logikus volt és magától értetődő: az előrelátó marsall a két rossz közül a kisebbet választotta, a német békét, mert érezte, hogy a nyugati szomszédtól legalább gazdasági, kulturális és ösztönző gyámolitást kaphat, mig a keletitől csak Ázsiát. Nem tett mást, csak ösz-Iszehásonlitotta Keletorotzország, Galícia és Oroszlengyelország lengyel életét a felosztársaságában megtekintette az elkerített területen élő bölényeket. Estebéd után Kánya és Beck lengyel külügyminiszter a pályaudvarra hajtatott és külön vonaton Varsóba utazott. Ugyanezen a vonaton hagyta el Bialowiezsát Rydz-Smigly tábornagy is.

Kedden délelőtt érkezett Varsóba a külügyminiszterek vonata. Délben Varsó polgármestere adott villásreggelit a varsói Fehér-palotában Kánya tiszteletére. A magyar külügyminiszter a délelőttöt látogatásokkal és megbeszélésekkel töltötte el. Este Beck külügyminiszter ad estebédet Kánya tiszteletére, utána pedig fogadóestély lesz. Szerdán délben a magyar külügyminiszter Sembeck külügyi államtitkár vendége lesz.

Hádolat Pilsudski emlékének

WILNO. — Gerlóczy Gábor alezredes hétfőn Wilnoba érkezett, hogy Horthy kormányzó képviseletében hódoljon Pilsudski tábornagy emlékének a mauzóleumban, ahol Pilsudski szive nyugszik. Az alezredes egy magyar nemzeti színű szalaggal átkötött koszorút helyezett el a mauzóleumban. A szalagon csak ennyi állott: „Horthy kormányzó". A magyar kormányzó képviselője ezután megtekintette a Báthory István egyetemet, majd a város történelmi emlékeit. Meglátogatta a katonai temetőt is és olt megkoszorúzta a magyar hősi halottak síremlékét.

Varsó várja a magyar kormányzót

A lengyel főváros ma várja a magyar kormányzó látogatását. A város képe percről percre változik. Egyre több zászló, szőnyeg és lombfüzér jelenik meg a házakon és az útvonalakon serény munkáskezek dolgoznak, hogy a lengyel főváros méltó ünnepi díszben fogadhassa Magyarország kormányzóját. A bevonulás szerdán a kora délutáni órákban megy végbe. Horthy kormányzó este tíz óráig marád Varsóban, de rövid ottartózkodása tartamára is gazdag programot állítottak össze.

Mit ir a lengyel sajtó?

A lengyel sajtó a legteljesebb részletességgel foglalkozik Horthy kormányzó látogatásával. A „Csas" dmü lap vezércikkében megállapítja, hogy a lengyel közvélemény a magyar kormányzó lengyelországi látogatásában annak a bizonyságát látja, hogy a két állam meg akar maradni a békés együttműködés keretei között. A külföld érdeklődése a látogatás eredményei

tás ideje alatt s észrevette, hogy mig Galíciában az osztrák éra alatt a lengyel csaknem szabad nemzeti életet élhetett, Keletporoszország nehéz életében pedig legalább az országrész gazdagodott s a porosz lengyel a nemzet legértékesebb tagjává nevelődhetett a kemény iskolában, addig az orosz részt végigsöpörte a barbárság és a letargia szele s nincs nemzet, amely valaha többet szenvedett volna, mint Oroszlengyelországnak szerencsétlen lengyelé. Pilsudszki tehát a kisebb rosszat, a német békét választotta.

Ugyanezt a megoldást találta a legjobbnak a magyar is. A magyarság sokat szenlentőségét. Kétségtelen, hogy sok téves kommentár fog a látogatással kapcsolatban napvilágot látni, de a lengyel közvélemény régóta hozzászokott ahhoz, hogy el akarják téríteni Lengyelországot a Magyar ország gal való együttműködéstől. A jelen pillanatban minden Üyen irányú erőfeszítés hiábavaló, annál is inkább, mert még Franciaországban is, — ahol a legutóbb még bizonyos előítélettel voltak Magyarország iránt, — az a vélemény tör magának utat, hogy Magyarország nélkül nem lehet szó a Dunamedence megszilárdításáról. Lengyelország, amely már régen erre az útra tért, folytatni fogja ezt az irányt. Kívánatos volna, hogy példáját mindazok az államok kövessék, amelyeknek érdekük, sőt esetleg igen nagy érdekük fűződik ehhez.

Egy — sót egyetlen prágai vélemény

A Slovensky Hlas újból visszatér Horthy magyar kormányzó lengyelországi tátogatására s ahhoz érdekes kommentárokat fűz. A lengyel— magyar viszonylatban, — Írja egyebek között, — nem lehet egymás ellen irányuló expanzióról szó, részben a két állam nagysága, másrészt pedig földrajzi helyzete miatt. Magyarország kis állam, Lengyelország középnagyságú, tehát mind a kettőnél hiányzik az expanzió előfeltétele, ellenben a a geopolitikai körülmények egyenesen ellene szólnak. Tehát azt az érintkező pontot kell megtalálni, ahol Lengyelország önvédelmében találkozik Magyarországgal. Lengyelország két óriási nagyhatalom közé van ékelve, amelyek a múltban, még nem is olyan régen, kettészakították a lengyel nemzet testét. A két nagy faj, a germán és a szláv faj közé ékelve az a veszély fenyegeti, hogy a germán—szláv hullámok újból összecsapnap feje fölött. Ezért Lengyelország kikapcsolódott a kollektív békeszervezetből és a szabad kéz politikáját folytatja. Mi ugyan Középeurópában az orosz veszedelmet nem létezőnek tekintjük, mert semmi alap nincs rá, de ha Horthy tengernagy csak azért látogatta meg a szomszédos Lengyelországot, hogy ott az illetékes tényezőkkel megegyezzen a két állam önállóságának védelme céljából. ebben a törekvésben semmi kifogásolhatót nem lehet látni sem a középeurópai konszolidáció, szempontjából, sem általános nemzetközi szempontból. Bár semmi okunk nincs a nyugtalanságra, sőt ellenkezőleg, kívánjuk Lengyelországnak, hogy biztosítsa önállóságát, hiszen ez a mi általános szláv kölcsönösségi eszménkből következik is, de a mostani lengyel rendszer elég okot adott nekünk arra, hogy figyelmesen kisérjük mindazt, ami Varsóban történik. Bár nincs külön semmi okunk arra, hogy a népek együttműködéséért való törekvésünket engedjük megzavarni e látogatással, mégis sajnos, van okunk az óvatosságra.

Érdekes megemlíteni, hogy egyetlen prágai lap sem foglalkozott a magyar kormányzó utazásával.

vedett az osztrák-németek alatt, de sokat is kapott tőlük, igy a háboruelőtti ötven boldog évet, kultúrát, kétmillió beolvadt értékes polgárt, függetlenséget. Pilsudszki politikája érvényes á hasonló helyzetben levő magyarokra is, nem csoda, ha a közös politikai tudat egyre közelebb hozta a két népet egymáshoz. Magyarország is a német közeledést választotta Középeurópában, elsősorban az Ausztriával való kibékülést s a kisebbik veszedelemmel való kiegyezéssel igyekszik megszilárdítani nehéz dunai sorsát. A körülmények kényszeritették erre. A világháborúból és az 1919-es kommünből tudja, mit jelenj ha a másik utat választja!

iránt, úgymond, még csak emeli a látogatás je-