Prágai Magyar Hirlap, 1938. február (17. évfolyam, 25-48 / 4468-4491. szám)
1938-02-06 / 30. (4473.) szám
1938 február 6, vasárnap. 'PRAGAI-AW.^ARHIRIíAP 17 Jelenlés a magas hegyek finom haváról Irta; Szombathy Viktor KÖRMÖCBÁNYA, SZKALKA, február, A helyzet egeszen Garamberzencéig reménytelen. Elvétve fehérítik hó a hegyek oldalában, a Garam vidáma® locsog s eszében sincs, hogy befagyjon. Ahogy azonban vonatunk a körmöcbányai alagutak körül ikezd szuszogni, örömünk lassan kivirul, mert a táj mind fehérebb lesz, a messzi hegyek fenyőinek sötétzöldjét mind erősebben törik meg hatalmas fehér foltok. Reggel még a Mátyuofölde tavaszi melegében jártunk, sár volt s a nap vidáman sütött, délben már a körmöd hegyek gyönyörű-havasak s ha hitelt adhatunk komoly természetbarátoknak, a magas hegységekben másfélméteres a hó. Szinte hihetetlen. A vonat kipiheni magát Körmöcbánya kis állomásán. s mivel egyelőre semmi jármüve" nem találunk, három igyekvő gyerek megragadja holmijainkat s máris baktat vele a csúszós utón lefelé a városba. Az egyik a nehéz bőröndöt tipeli imibolyogva, a másik kettő könnyebb feladatot Választott: a sideszkákat viszik közösen. Körmöcbánya Középszlovákia sizőinek paradicsoma. Még itt se nagyon reményteljes a helyzet . . , Az oílvadozó hóié apró medrekben keres magának utat, —■ sose lehet tudni, holnap erős fagy következik-e, avagy olvadás, — az a körülmény azonban, hogy egyedien autós sem meri megkockáztatni az utat a szkalkai szállodához, lévén nagy hó — már örömmel tölti el az embert. Hát akkor hogyan megyünk föl? Bizony, csak szánnal. Szán azonban éppen nincs, bevonulunk hát Körmöc 'legmodernebb kávéházába s a következő félórát azzal töltjük, hegy a csomaghordó ifjúsággal szemezünk. Mi benn, a jó melegben, ők kinn, a kirakatablak előtt s jelekkel értekezünk. Piros orraikat a tükör ablakhoz nyomják s minden öt percben beljebb következnek az ajtón valami uj ötlettel Kevés ma a vendég, sok a csomaghordó gyerek s így érthető, ha a vendégeket meg kell becsüld: úgy dédelgetnek az ötven fillérekért, mintha ki tudja, mekkora Krőzus volnék. Szánt szerezniök ugyan nem sikerül, de sűrűn jelentik, hogy a sideszkák még megvannak s a csomagnak sincsen semmi baja. Ez megnyugtat s mikor végül előáll mégis egy csilingelő szánkó, kölcsönösen sajnáljuk, hogy az üzleti összeköttetést nem tarthatjuk fenn tovább: az élelmes és fürge körmöd ifjúság 'biztosan kitalált volna még valami remek ötletet újabb ötven fillérekért az ablakon keresztül Föl a havas hegynek Az olvasó meg fogja bocsátani, ha ezúttal nem térünk ki a havas és festői Körmöcbánya külső képének ismertetésére, hisz végeredményben csak néhány görbe uccát, egy magas tornyot s öreg regényes bástyakaput 'láttunk s ami itt a legfontosabb mégis, a pénzverde, oda nem hívtak, s nem kínált fel senki egyetlen csengő körmöd aranyat sem ... A sikló szánon ülve néha vissza-visszanéztünk ugyan, reménykedve, hátha valaki a pénzverde kapujából visszahív s tömött erszényt dob felénk, de elmúltak azok az idők, ugyiátszik, amikor tömött pénzeserszényt dobták az idegen, jószándéku vendég után ... A város megtekintését nyári feladatul halasztottuk, mert most sokkal különb örömök várnak: a havas hegyek s a nesztelen erdő . . . Körmöcnek kanyargós uccáin siklik a szánkó. Bekecses, öreg, szótian kocsis hajtja s majd csak az erdők mélyén barátkozunk össze mosolyogva: valamikor esztergomi baka volt s három telet élt á: az orosz erdőikben. Ha télidő van, akkor néha napjában négyszer is megteszi az utat a 'körmöd álomás és a szkalkai szálló között, ami testvérek között is hatvanöt kilométer naponta s minden egyes esetben hét száz méter szintkülönbség. Erős, nagy lovak húznak. Csilingel a szánkó, mát kinn vagyunk a városból, fölöttünk gyorsvonat rohan le, csikorgó fékezéssel, az aiaguías hegyről Hányszor vágytam a vonatablakból erre a kanyargós hegyi útra, ahol most sildünk, a pirostetős villák, erdei lakok közé. Talán valaki, a gőzölgő, melegen fütött vonatablakból ugyanilyen szivbéli vágyódással sóvárog felém, ahogy nyakig burkolva, mint valami orosz muzsik, húzom össze magam a szánkón. Elmaradnak a házak, a zárt ablaktáblás nyaralók, elmarad egy emlékoszlop s elkanyarodunk az álagutas sínpártól, elhagyjuk a fűrésztelepet, magunkra maradtunk. A lovak ütemesen ropogtatják a hegyi ut havát, halk szóval csilingelnek a csengők, tiszta a levegő, üde, nem hideg s a hegyek oldalában, az ut szélén, a zugó patak mentén, a fenyők tövében egyre emelkedik a hó szintje. Kanyarog az ut, éppen csak, hogy a szánkó fér el néha egv-egy sideszka siklik le mellettünk, előremeredő utasával, olykor fahordó emberekkel találkozunk, akik kerekorru kéziszánnal hordják' a fűteni valló vékony bükkfát. A hó belepve a farakásokat, a fahordó emberek hoszszan s gondosan hányják le a havat s németül köszönnek. Sok a német paraszt errefelé, külön iskolájuk' is van és Henlein külön embert küldött ide nekik, aki megszervezte őket ... így megyünk kilométereken keresztül egyre följebb: a levegő csipősebb lesz, hópihék im'bolyognak, a lovak fáradhatatlapok. A Szkalkán Még egy meredek kanyarodó, — ezúttal igen meredek — s fényes villanylámpáivai befogad vendégszeretőén a hegyi szálloda. Kiugró hegyfokra építette igen ügyesen huszonhétezer erdei hold ura, Körmöcbánya város, hogy az idegen-PRÁGA. —- A múlt század második felének nagy ipari és kereskedelmi föllendülése szükségessé tette a közlekedési utak kiépítését. Ennek következtében a világ külső képén félszázad alatt nagyobb változások esnek, mint azelőtt félezredéven át* Akkoriban keletkezik a sürü vasúthálózat, akkor indul fejlődésnek a folyami hajózás, kiépítik az olcsó vizi szállítás lehetőségeit, csatornák épülnek s a nagy tengerjáró gőzösök száma évről-évre rohamosan emelkedik, pedig a ma látható .óceánjáró hajóőriások néhány évtizeddel előbb még a .fantázia birodalmában sem léteztek. Mennél nagyobb arányokat öltött a hajózási és általában közlekedési technika fejlődése, annál szembeotlőbbé váltak a természeti akadályok s annál élénkebbé a követelés, hogy az ember fölvegye a harcot a civilizáció és gazdagodás érdekében a Természettel. Az emberiség alaposan megkorrigálta a földrajzot. A nagy korrektúra, amit a természet müvén az emberi kéz ejtett, tulajdonképen a Szuezcsatorna megépítésével kezdődött, amikor 1869-ben megnyílt a Szuez-csatorna s röviddel utóbb megkezdték a Panama-csatorna építését, olyan vágyálom valósult meg az emberiség számára, amire komolyan még a legmerészebb optimisták sem gondoltak. Az első és legújabb alkotás A csatornaépitési szenvedély azóta nem hagyott alább s eltekintve a fantasztikusnálfontasztikusabb csatornaépitési tervektől, számos fantasztikus mü valósult meg az utóbbi években. Ilyen fantasztikus mü például Oroszországban a Moszkva—Volga csatorna, amely két tengert köt össze egymással. A 128 kilométer hosszú csatorna összeköti a Volga vízrendszerét és közvetve a Fekete tengert a Moszkva folyóval s a Moszkva csatornahálózatán keresztül a Keleti és Észaforgalmat erdeibe s szép vidékére csábítsa. A Szkalika rövid néhány év alatt ismert lett, jó hóesés alkalmára az IBUSZ tucatjával szállítja a magyarországi vendégeket az 1200 méter magasan fekvő hegyi szállóba. Nyáron bizonnyal még többet, de addig először a téli sportokat is ki kell élvezni ám . . . Szlovákia Semmeringjcnek hívják. A hóból most komoly, nagy barna állat emelkedik ki s jön közelebb. Először az ember medvére gondol, csak a közvetlen közelben derül 'ki, hogy barátságos szentbernáthegyi kutya üdvözli az érkezőt. „Közismert aLak“, mint hamar kiderül: a PMH képesmellékletében pápaszemes hotelportásként szerepelt múltkor, nagy büszkeségére gazdájának, a szálló egyik titkárának s ezt a büszkeségét az is fokozza, hogy a kitűnő fénykép számos kutyabarátot indított arra, hogy ajánlatot tegyen a méltóságos tartásu kutya gazdájának a kutya megvásárlására vonatkozólag... Tarzannal, a kutyával még majd találkozunk gyakorta az erdőben: kikiséri a vendégeket sikirándulásaikira s a havas fenyőik között valóban úgy mozog, brummog, mint egy medve és minduntalan a sideszkák alá kerül. Kellemes meleg van s az étteremben szól a rádió. A gerinc felől esti szellőt kapunk, kavarja a porhavat, amely itt kétméternyi vastagságban fekszik mindenütt s tündérkertté varázsolja az erdőt Fölöttünk, néhány száz méterre egy turistamenház van, ablakai sárgán világítanak s ez a néhány ablak az egyetlen világosság meszszi tájon Kései kalandozóik érkeznek széltől csípett arccal, havasan s nagy csattogással helyezik zl deszkáikat az állványra, amely most úgy fest, mint valami fegyvertartó állvány, csakhogy eszközei nem harciasak. A hegyiszállók divatja, bontonja más: itt a bokáiig érő buggyos, vastag nadrág, a belelt mellény, a hatalmas kesztyű s a meleg sál a divat, a kozmetikát elvégzi a jeges szél, meg a fáradság, fürge cipellők helyett rézzel vert orrú, visszhangosan dongó, zsíros bakkancs a módi, asszonyoknak fejkendő, uraknak meleg sapka. Az e'gyik fogyni akar s egész nap az erdőben csuszkái a másik- hízni óhajt 5 evégből ki sem mozdul, csak nyűg-székbe fekszik déli verőn s a tűző hegyi nappal barnítja magét. Aki nem hiszi, próbálja meg, hogy ezerkétszáz méter magasságban, kétméteres jó porhó mellett milyen meleg van . . . A KIJAVÍTOTT FÖLDRAJZ Csatornacriások — az emberi kéz csodái A Szuez-csatornától a MoszWa-Volga csatornáig ■■ Kleopátra nyomdokain ■ ■ ■ ■ Harc az iszap és homok ellen ■ ■ • ■ ki tengerrel. A csatornához 11 óriászsilipet, 3 betongátat, 19 hidat és 2 alagutat kellett építeni. A csatorna mélysége öt és fél méter, úgyhogy a legnagyobb hajók is közlekedhetnek rajta. Mig azonban az ilyen belső folyamközi csatornák csak az illető ország nemzetgazdasága szempontjából bírnak jelentőséggel, addig a nagy tengeri csatornák a világgazdaság szempontjából is elsőrangú fontossággal bírnak. A nagy tengeri csatornák tervét az emberiség már évszázadok óta ismeri, sőt egyik-másik nagy tengeri csatornának már előfutára is volt, A fáraók már két évezreddel Krisztus előtt összekötő csatornát építettek a Nílus és a Vörös tenger között. ■ • i . 1 • N Ennek a csatornának, amelyen keresztül Kleopátra a rómaiak ellen küzdő csapatainak szállította az utánpótlást és az élelmet, változatos története van. A csatorna legnagyobb ellensége a sivatagi homok volt, évszázadokon át tartott a harc, a homok minduntalan elborította a csatornát. Többizben kiásták a rómaiak, majd később az arabok is, végül is a természet győzött ebben a harcban s az emberi kéz korrektúráját elmosta a természet ősereje: egyre hatalmasabb homokrétegek borultak a csatornára, amely a 15. században végleg megsemmisült. Később bukkant csak föl terve újból, Napóleon alatt. Ez a francia terv képezte később a Szuez-csatornaterv alapját. Napóleon a tudósok és mérnökök egész seregét vitte magával Egyiptomba, hogy tanulmányozzák, hogyan lehetne összeköttetést teremteni a Vörös tenger és a Földközi tenger között. A törökök is foglalkoztak a tervvel, de végül is a francia Lesseps valósította meg és hasznát az angolok fölözték le. Az építkezések 1859-ben kezdődtek s a Szuez-csatorna megépülése a 19. század egyik legizgalmasabb regénye, amelyben a kor minden politikai, pénzügyi és emberi problémája belejátszik. Homokvihar — az ősellenség ezer munkás által hónapok megfeszített munkával épített csatornarészt. Annyira, hogy a vihar elülte után, amikor a munkások előmerészkedtek, nem találták meg a helyét sem a csatornának. De a homokvihart sikerült egyelőre legyőzni. Megfigyelték, hogy a vihar mindig egy bizonyos irányból jön. A hidrodinamika tapasztalatai alapján ezen az oldalon mintegy százméternyi távolságban a csatornától magas keritést építettek bokrokból. A bokrokra rakódott homok azután megszilárdult s az igy képződött természetes ,,gát" fölfogta a homokvihar erejét s fölvette a csatornának szánt homoktömegeket, Nem kevesebb gondot okozott az iszap sem. Néhol olyan alacsony volt a vizállás, hogy mélyíteni kellett a tengerfeneket. Néha többszázméternyi tengeriszapot kellett eltávolitani s reggelre az előtte való nap irtózatos munka árán kimert iszap helyét már újból friss, nedves iszap öntötte el s a munka kéz* dődött elölről. Minthogy heteken át szakadatlanul tartott az iszapáradat s nem akart megszűnni, kiderült, hogy a kotrási munkával nem lehet eredményre jutni. Más eszközöket kellett igénybe venni. A homok volt az iszap ellenszere. Homokgátakat építettek a csatorna mindkét oldalán, a homokgátak azután fölfogták az iszapáradatot, A Panama-csatorna regénye Lesseps alighogy befejezte a Szuez-csatornát, Középamerikába utazott, ahol tanulmányokat végzett egy hasonló tengeri csatorna megépítésére vonatkozóan. Több tucat tervet dolgoztak ki Középamerika különböző pontjain, mig végül megkezdték az úgynevezett Nikaragua-csatorna építését. Különböző pénzügyi nehézségek és az amerikai vállalkozók bizalmatlansága miatt azonban rövidesen abba kellett hagyni a munkát. Később, amikor az amerikaiak a tervet újból fölkarolták, technikai és politikai okokból Panamát találták a csatornaépítés céljaira a legalkalmasabbnak. Ez a munka azonban rendkívül lassan haladt, sőt a nevezetes Panama-botrány nem kevesebb, mint tizenöt esztendőn át akadályozta a munka továbbfolytatását. A munka is rendkívüli nehézségekkel járt. A legtovább tartott az úgynevezett Culebra-szakasz megépítése, ami közben folytonos talajcsuszamlások következtében a csatornaágy többször betemetődött. A munkások százait pusztította el a szörnyű mocsárláz. Az amerikaiak fejezték be a munkát a múlt század elején, ma is az ő kezükben van a csatorna. A Panama-csatorna azonban nemcsak sok pénzügyi vihart keltett már, hanem állandó vita tárgya szakembereknek is. Megállapították, hogy nem Panama volt a legalkalmasabb műszaki szempontból a csatorna megásására, nem is Nikaragua, ahol először kísérleteztek, hanem Darien. Ott éri el legalacsonyabb pontját az a hegylánc, amely Alaszkától a Fokföldig egész Amerikán végighúzódik. Az indiánok állítólag könnyű folyami kanoekon az egyik tengerből a másikba tudnak áthajózni ezen a vidéken, ahol a tengert csak egy keskeny földnyelv választja el. Itt valóban zsilipek nélkül meg tudták volna építeni a csatornát, csakhogy a környék éghajlata egészségtelen s az ilyen méretű munka ezer és ezer emberéletet követelt volna áldozatul. A természet megkorrigálása irtózatos erőfeszítést, sok energiát, nagy áldozatokat és az emberi szellem csúcsteljesítményeit követeli meg. Annak ellenére, hogy a Szuez-csatorna a modern technika egyik csodája s benne van a technikai civilizáció emberének minden tudása és energiája, a pör Természet és Emberkéz között ebben az ügyben nem tekinthető lezártnak. A fáraók csatornája is hoszszu ideig dacolt a természet ostromával. A csatorna nagy veszedelme, a homokvihar ma is minden évben megjelenik és komoly zavarokat okoz. A hjres sivatagi homokvihar erejéről már az építők is meggyőződhettek. 1862-ben a csatorna építése közben homokvihar söpört végig a tájon s úgyszólván percek alatt betemette a több
