Prágai Magyar Hirlap, 1938. február (17. évfolyam, 25-48 / 4468-4491. szám)
1938-02-04 / 28. (4471.) szám
^I«<Sa-MAGtAtl.HlRLAR 1938 február 4, péntek* Jubilál a Magyar Történelmi Társulat A jubiláns napok nagy eseménye volt: néhai Steier Lajos monumentális müvének megjelenése a szlovák nemzeti mozgalomról BUDAPEST* — (Budapesti szerkesztőségünktől.) A szokásos jubiláns események sorából jelentőségére nézve magasan kiemelkedett a Magyar Történelmi Társulat decemberben ünnepelt hetvenéves jubileuma. A társulat alapításának éve ugyanis egybeesik a magyar kiegyezés évével. És ez nem pusztára véletlen. Amikor a kiegyezés államtér fiai hozzáfogtak az önálló magyar állam felépítéséhez, nagy lelki akadályok nehezítették munkájukat. Az abszolutizmus kultúrpolitikájának eredményeképpen ugyanis a magyar szellemű történeti tudat nem hatotta át kellőleg azt a társadalmi réteget, amelynek részvételéről az építésnél ne.m lehetett lemondani, A társulat alapitól és első nagy elnökei: Horváth Mihály és Ipolyi Amold püspökök ezen az állapotom úgy akartak segíteni, hogy a magyar múlt minél pontosabb és igazabb megismertetésére törekedték s azután a tudós lelkiismeretességgel és elfogulatlansággal feltárt igazságra bízták, hogy a maga vonzóerejével átalakítsa a közvéleményt, A magyar közvélemény történelmi érzékének, történelmi tudatának nevelését végezte tehát a jubiláló társulat hetven esztendőn keresztül és ezért kiemelkedő jelentőségű esemény a jubiláns ünnepség is, mert felhívja az egyetemes magyarság figyelmét arra az egyesületre, amely a magyar nemzet történetének őszinte feltárásával neveli az intelligens magyar középosztályban és az ő közvetítésével az egész magyar nemzetben a tényekre alapozott nemzeti öntudatot A nemzeti történetem leltárt kincsei Ha a társulat évkönyveit lapozzuk, nagyon tanulságos képben domborodik ki az a munka, amelyet lelkes, tudós, szakképzett tagjai hét évtizeden át az egész egykori Magyarország területén, de a messzi külföldön is végeztek a magyar történelem forrásainak felkutatása és hozzáférhetővé tétele céljából. Kezdetben ugyanis az volt a főfeladat, hogy a múltnak eddig még ismeretlen és kibányászatlan történelmi kincseit a kutatók számára hozzáférhetővé tegyék* Különösen a főúri családok levéltárad jöttek ebből a tekintetből leginkább számításba, mert ezekben hihetetlen értékű és eladdig még fel nem használt történelmi anyag nyugodott. A társulat tagjai tehát a felfedezők hevével és buzgalmával vetették magukat az adatgyűjtő és anyagot feltáró munkára* Olyan örömmel hoztak felszínre egy-egy rejtett levéltári kincset, mint a bányász emeli kezébe a még sáros ásványi kincset, amelynek értékét még csak ő ismeri. Ezek a pionírok nyaranként az egykori Magyarország területének különböző vidékeit járták végig, tervszerű levéltárkutató munkájukkal felkeresték az eldugott családi levelesládákat, a nagyobb levéltárakat, mindent | áthuvároltak, az értékesebb darabokat lemásolni ták s azokat a társulat kiadványsorozataiba köz- E kinccsé tették. A nemzetnevelő vándorgyűlések Ebbe a történelmi kincsanyagot feltáró munkába helyes érzékkel már kezdetben belevonták az egész magyar müveit társadalmat, amennyiben rendszerint évenként az ország más és más városában, vidékén vándorgyűlést tartottak és a vándorgyűléssel kapcsolatban a felfedezők megszállották az érdekelt terület levéltárait, úgyhogy azt a vidéket teljesen fel is tárták. A vándorgyűlésen aztán beszámoltak a kutató munka eredményéről, egyúttal pedig a nagyközönség számára magas színvonalú, mindenkit érdeklő előadások hangzottak el, amelyek részben általános érdeküek voltak, részben az illető környék vagy város történelmi múltjának egyegy érdekes részletét ismertették és igy nevelték a müveit közönség történelmi érdeklődését. Vármegyei s városi törvényhatóságok, társadalmi és kulturális szervezetek versengtek azért, hogy a vándorgyűléseket a maguk városa, megyei székhelye javára biztosítsák és a társulat készséggel tett eleget ezeknek a kívánságoknak. Nem tekinthetjük véletlennek azt sem, hogy az 1868-tól 1889-ig megtartott vándorgyűlések legtöbbje a mai Szlovákia városaira esett, mert hiszen Szlovákia különösen a török hódoltság korától kezdve döntő szerepet játszott a magyarság történetében és a vallási szabadságért meg az alkotmányos jogok biztosításáért indított felkelések történelmi színhelye Kárpátalja és Szlovákia volt* A szlovákiai volt főnemesi családok, a Thökölyek, Rákócziak, Th-urzók, Illésházyak, Forgáohok s a többi sok — adták a hadvezéreket és az államférfiakat, meg a főpapokat, ezeknek a családoknak birtokában maradt meg a legbecsesebb történelmi anyag is. A vándorgyűlések jelentőségét mi sem mutatja jobban, mint az az egyszerű statisztikai tény, hogy a húszéves periódusban összesen 134 levéltárat fedezett fel a szó szoros értelmében a Tör! téndmi Társulat és nyitott meg ezzel a törtéj neti kutatás számára. Rögtön a második, hontmegyei vándorgyűlés & zsélyi Zichy-levéltárat tette közkinccsé, ez volt az első családi levéltár, amelyet „egy főúri család a történetírás asztalára tett le". A rendkívül becses anyagot ettől kezdve a család maga tette közkinccsé és a legavatottabb szakemberek szerkesztésében 11 kötetnyi levéltári anyag került ki a Zichy-archivumból. Az 1871. évi negyedik, ungmegyei vándorgyűlés a báró Sennyei-, gróf Barkóczy-, gersei Pethő-, homonnai Drugefh-levéltárak ismertetésével vált nevezetessé. Ekkor fedezték fel a Csicsery-család levelesládájában rejtőző, Szábács Viadaláról szóló históriás éneket és ekkor vált Jcőzkinccsé a pálóci Horváth-család nagybecsű naplója, meg a gróf Sztáray-féle levéltár anyaga. Az 1872. évi ötödik vándorgyűlés Kassára és Szepes-megyére terjesztette kí munkáját, a Csákyak kassai levéltára és a szepesi levéltárak óriási anyagot nyújtottak. A hatodik vándorgyűlés színhelye Zólyom-, Turóc- és Bars-megye volt. Besztercebányán nyilt meg a gyűlés és a barsszentkereszti püspöki kastélyban zárták be, ahol emléktáblát is helyeztek el ebből az alkalomból. Egyike volt ez a legsikerültebb vándorgyűléseknek. Emlékezetessé tette Ipolyi Amold nagyszabású előadása Besztercebánya müveltségtörténeti vázlatáról s Pauler Gyula tanulmánya az 1670. évi besztercebányai országgyűlésről. A kutatómunkásiság során feltárták a radványi könyvtár és levéltár nagy részét, báró Révay szjavnicskai levéltárát, a Velics- és Vladár-család levéltárát és számos uradalmi és városi levéltárat. Irodalomtörténeti szempontból önökké emlékezetes marad ez a vándorgyűlés, mert ebből az alkalomból került a napvilágra a Radvánszky-család levéltárából Balassa Bálint költeményeinek eddig ismeretlen gyűjteménye és ezzel a társulat egy halhatatlan szellemű költővel ajándékozta meg a nemzetet. Az 1875. évi hetedik, nyiltrai vándorgyűlés néhány olyan levéltárat ismertetett meg, amelyek azóta a magyar történetírás legértékesebb forrásai. így ezen ismertették a nyitraivánkai Jeszeaák (most Esterházy)-kastély dús levéltári anyagát s gazdag egyházi levéltárak mellett a gróf Erdődyek gailgóci, a Berényiek, Apponyiak, Ocskayak, Szlávnicai Sándorok, Bossányiak, Majthényiefk levéltárának anyagát. Az 1876. évi nyolcadik gömöri vándorgyűlést Ipolyi Argóidnak nagyszabású rimaszombati előadása tette emlékezetessé a magyar nemzetegységről és államnyelvről. A következő évben Pozsonyban volt a vándorgyűlés. Itt Ipolyi az iparélet történeti fejlődéséről tartott előadást, a levéltári anyagot pedig három bizottság kutatta fel a Modor-bazin-szentgyörgy-nagyszcwnbati, aztán a csallóköz-somorjai és végül a köpcsényi bizottság. Ezt a gyűlést az IMésházy-levéltárbain végzett kutatások tették emlékezetessé. A 10. gyűlés színhelye 1878-ban újból Kassa volt, itt Ipolyi a magyaT műtörténet! emlékekről tartotta meg nevezetes előadását. Sárosmegyét is felkereste a .társulat 1881-ben, a 12. vándorgyűlés keretében. Pulszky megnyitója a magyar történelem korszakairól s Bánó József előadása Sáros-megye egykori magyarságáról voltak ennek a vándorgyűlésnek kiemelkedő eseményei. A társulat nagy okmánytárakon kívül egy évnegyedes folyóiratban, a Történelmi Tárban végezte a közzététel munkáját. Harmincnégy kötetében óriási anyagot halmozott fel A magyar történelem kiemelkedő egyéniségei A magyar történelem népszerűsítésére és a helyes történelmi szemlélet kialakítására igen nagyfontossógu volt az a kiadványsorozat, amelyet Magyar Történeti Életrajzok címen ismerünk* Vonzó, mégis a szaktudás alaposságával megint tanulmányok ezek, az első gazdagon illusztrált magyar történeti munkák, amelyek színes képeikkel és a metszetek reprodukcióival rég letűnt korolkat hoztak közel az olvasóközönségéhez. Ebben a sorozatban jelent meg Márki Sándor nagyszabású, három kötetes monográfiája Rákócziról. Csak sajnálhatjuk, hogy a sorozat folytatása egyelőre szünetel Uj forrásanyagok Az 1918-i nagy átalakulás uj tudományos feladatok megoldását kívánta. Ilyen volt az eddig elzárt bécsi levéltáraikban megszervezni a rendszeres kutatást és napfényre hozni mindazt, amit a dinasztikus érdek rejtve tartott. Gróf Klebelsberg Kunónak éleslátását igazolja, hogy a társulat erre még idejében elkészült* A nagy magyar kuliturpolitikus ugyanis a háború alatt kidolgozta annak a hatalmas kiadványsorozatnak a tervezetét, amely az ujabbkori magyar történet eddig ismeretién, legbecsesebb forrásait hivatott közzétenni. így 1920-ban minden más nemzetet megelőzve a magyar kutatók már megkezdhették a bécsi munkát, amelynek eredménye eddig 32 kötetet tölt meg. Mindazokat a problémákat, amelyek a 19. században sorsdöntő fontosságúvá érlelődtek, igy a horvát, szerb és szlovák nemzetiségi kérdést, az uralkodóház és nemzet ellentétét 1848—49-ben, alapos feldolgozásban ismertetik meg ennek a sorozatnak kötetei, amiket magyar tudományos körökben közkeletű szóval „Fontes“-nek nevezgetnefc. Örökbecsű müvek is vannak a Fontes-ben, mint Széchenyinek világviszonylatban is páratlan naplói. Az egyes kötetekhez nagyterjedelmü, monografikus bevezetést írtak a kiadók, köztük a magyar történetírói stílus nagymesterei: Károlyi Árpád és Szekfü Gyula. A jubileum alkalmából jelent meg a Fontes két rendkívül jelentős kötete, amelyben Steier Lajos, a szlovák nemzetiségű mozgalmaknak a közelmúltban elhunyt legalaposabb magyar szakértője a szlovák nemzetiségi mozgalom 1848—49-iki fejlődését vizsgálja. Ez a monumentális alkotás szlovenszkói szempontból is annyira fontos, hogy lapunk hasábjain külön cikkek keretében fogunk majd foglalkozni vele. A világháború utáni korszak másik nagy vállalata A Magyar Történettudomány Kézikönyve, amelynek nemcsak a tervezetét készítette el Hóman Bálint kultuszminiszter, a társulat jelenlegi elnöke, hanem ő maga is szerkesztette. A magyar kultúrpolitika jelenlegi irányitója ebben a munkálatban a jövőre tekintett, a most felnövő s utána következő tudós generációra. Azok kezébe, akik tudományos vagy történeti pályára készülnek, olyan müveket akart adni, amelyek a történettudomány leszűrt eredményeit tárgyalják és igy az egyetemi tankönyvek hiányát pótolják. 0 A jelen feladatai Jelenlegi programjában első helyen a Fontes és a Történettudomány Kézikönyve sorozatának további folytatása szerepel* Ugyanekkor a Pozsonyi Magyar Diákbál--------- .U február 19.-én a Vígadéban múló idő újabb és újabb feladatokat hoz. Ilyen uj feladat a kisebbségi sorsban élő magyarság múltja, ennek az uj kutatási iránynak Kijelölése, módszerének kidolgozása és tervszerű alkalmazása. Ugyanekkor azonban Európa és Nyugat felé is nagy kötelességek várnak megoldásra. Mélyen 'kell lenyúlni szervezett, kutató munkával, hogy a magyar nemzet létének legalapvetőbb kérdéseit történeti feldolgozásban a külföld elé vihessék, olyan általános szempontokkal, amelyek e kérdéseket valóban az emberiség fejlődésének világszerte érdekes problémáivá tehetik. A 71 éves Századok Az egyesület jubileuma alkalmával meg kell emlékeznünk a magyar történetírás büszkeségéről, az egyesület hivatalos közlönyéről, a 71 éves Századokról is. Évente 4 füzetben, 500 oldal terjedelemben kerül ez a kitűnő folyóirat a magyar olvasóközönség elé. A történelmi tanulmányoknak egész tömege neveli ebben történelmi érzésre az intelligenciát. Nem anefcdotázó vagy meseszerii népszerűsítés a cél, hanem fontos történeti kérdéseknek mindenkit érdeklő módon való feltárása. Munkatársai szinte hagyományszerüleg a fiatalabb generációk tagjai közül kerülnek ki. Hetvenegy kötete valóságos tükörképe a magyar történetírásnak. Az a nemes konzervativizmus, amelyet egyedül a hagyományok adhatnak meg s a mely méltóságteljesen tudja a haladó idők követelményeinek megfelelően a mindenkori újat beolvasztani a szellemi kincsek közé, nyilatkozik meg hasábjain. Ma, amikor korunknak egy ideális szellemi áramlatban való megújhodása oly kétségtelennek tekinthető, a Századok nem minden elégtétel nélkül hangoztatja, hogy a történelmi materializmus soha helyet nem kapott hasábjain. A MagyaT Történelmi Társulat ünnepe az egyetemes magyar szelemi élet ünnepe is volt. Előadás Prágáról és Budapestről a prágai MAK-ban PRÁGA. — Értékes előadást rendezett a prágai MÁK hétfőn este. Gailó Tibor „Prága és mi“, Ónody Zoltán pedig „Budapest és mi" elmen tartott érdekes előadást. A MÁK klubhelyiségét erre az alkalomra zsúfolásig megtöltötte a prágai magyar diákság. Galló Tibor előadását az erdélyi írók mondatával kezdte: „A szlovákiai fiatalság nem oly nyugodt, mint az erdélyi; forrongóbb és nem képes egységes munkát végezni. Pedig a szlovákiai magyar ifjúság hivatott megteremteni a kapcsolatot a magyarság és Európa között." Gaffló Tibor rámutatott arra, hogy a prágai magyar főiskolások, akik éveket töltenek Prágában, nem ismerik meg a várost, főleg hiányzik annak ismerete, ami hasznos és a nyugati műveltséget fejlesztő lenne. Zavaros fogalmak vannak forgalomban a „nyugatiiasságróí". A nyugatiasodás, az európaiasság nem jelent még kozmopoldtizmust és még kevésbé internacionalizmust. Galló Tibor mélyenszántó előadását azzal fejezte be, hogy a fiatal értelmiség legfőbb feladata, hogy a csehszlovákiai magyarság egységes föllépését mozdítsa elő, hogy mindnyájan együtt harcolhassunk jogainkért és egyformán teljesítsük kötelességünket. Ehfyez „nyugateurópai“ morálra van nálunk szükség, de nem jelszavakban, hanem a magyar realizmus szellemében, ahogy ezt Széchenyi István példája mutatja. Széchenyi, vagy Ady — mondta Galló Tibor — minden tekintetben magyarok voltak, de egyben nyugatiak, európaiak. A másik előadó, Ónody Zoltán részletesen beszámolt budapesti ötnapos útjáról. A prágai magyar diákok feszült figyelemmel hallgatták szavait, amint hangulatosan és érdekesen számolt be a magyar főváros életéről. Előadása keretében részletesen beszámolt Szabó Dezsővel folytatott budapesti beszélgetéséről. Elmondta, hogy nagy hatást gyakorolt reá a gigantikus magyar íróval való találkozás s hosszasan, lelkesen elemezte a problémák sokaságát, amelyek betöltötték a nagy magyar iró egész életét és hatással voltak az egész magyar nemzet háborút követő lelki fejlődésére, ónody Zoltán szerint Szabó Dezső ma is meg nem alkuvó, kitartó muTíkakedwel dolgozik. A szépszámú diák-hallgatóság többször nyílt tapssal szakította félbe ónody szavait. Az előadó ezután párhuzamot vont Prága és Budapest, a két egyetemi város közt. A hallgatóság meghatóan mondott köszönetét ónody Zoltán nívós előadásáért. Megmentik az életnek az öngyilkosjetött Ramprecht Antalt? BUDAPEST. — (Szerkesztőségünk teleíonjelentése.) Megírta a PMH, hogy szerdán Rainprecht Antal nyugalmazott főispán^ volt képviselő 29 esztendős fia, iifj dr. Rairupreoht Antal törvényszéki jegyző öngyilkossági szándékkal mellbelőtte magát. A fiatalembert beszállították a Bakay-k.linikára. A professzor maga végezte- a műtétet s az operáció után kijelentette, hogy alig van remény megmentésére. A ma kiadott ’orvoet jelentén szerint azonban Rainpreeht. Antal állapota javult, úgyhogy valószínűleg sikerül megmenteni az életnek, 4
